Ellenzék, 1939. augusztus (60. évfolyam, 173-199. szám)

1939-08-27 / 196. szám

19 39 augusztus 2 7. ELLENZÉK 5 Szabad beresbedeSem Annak a nagy válságnak, amely most egészen szárnyaira kel és sötétségbe borítja világunkat, egyik föoka volt, bogy a háborút követő rövid gazdasági felvirágzást erőszakos intézkedésekkel megzavarták és szinte mesterségesen I előidézték az emberiség egyik leg- nagyobb gazdasági válságát, amely tér mészetesen még ma sem ért véget. Ez intézkedések sorában vezető szerepet vitt a szabadkereskedeleni elvének fel- borítása s helyettesítése az autarkiá- nak nevezett gazdasági nacionalizmus fonákságaival, mint számos eleme kö= zott a gazdasági élet állami beavatko­zással való irányítása a mereven elő­irt tervgazdaság, az iparosítás erősza­kolása, óriási vámfal, kiviteli nehézsé" gek, pénzügyi korlátozás, hitel befa­gyasztás, valutaháboru, aranyhalmo­zás néhány ponton, kész fizetések le­törlése az aranyalap lebontásával, igen rövidlejáratu kereskedelmi szerződések tömege és sok minden egyéb, ami a gazdasági törvényeket szitává lőtte és a kereskedelmi erkölcsöt gyökerében megváltoztatta. A szerencsétlen követ­kezményeket az igazi nagy közgazdá­szok előre látták, sőt* * 1 az angol Keynes már a párisi béketárgyalások idején, majd amikor Anglia korán visszatért az aranyalapra és megkezdte a hábo­rús adósságok visszafizetését, anélkül, hogy a jóvátétel! kérdésben az igazi megoldás létrejött volna. pontosan megmondotta, mi fog következni, ha majd a pénzgazdálkodás régi rendsze­rével egyidőben nem alkalmazzák a klasszikus szabadkereskedelem alkot­mányát és a középkor feltámadt intéz­ményeit örökre nem száműzik. De most már felesleges törni a fejünket ezen, mint ahogy terméketlen dolog annak firtatása, ki és hogyan okozta, hogy a mai szörnyű politikai válság ránk tör­hetett s alig 25 év után esetleg egy újabb világháború még csak nem is sejthető borzalmaival. A következmé­nyek megvannak és ma már nem tehe­tünk egyebet, minthogy módot keres­sünk, ha esetleg nem tör ki a háború, legalább félig-meddig visszataláljunk az elhagyott útra. Ez a gond nyugtalanítja most derék nemzetgazdasági miniszterünket is, aki a mostani államrendszer nagyobb hatalmi lehetőségére való tekintettel legalább az árak szabályozása terén szeretne üdvös és hatásos újításokat bevezetni a klasszikus szabadkereske­delem szellemének némi helyreállításá­val. Rujoiu miniszter egyre szilárduló meggyőződése szerint régi, nagy és örökösnek látszó gazdasági törvénye­ket, főleg a kereslet? és kínálat kódexét ismét szabad érvényre kellenék emel­ni s az államhatalom irányítása, be­avatkozása és megtorlása csak akkor , álljon elé, hogyha a törvényeken ke­letkeznének fattyúhajtások s veszélyes (visszaélések mérges gyümölcsei terem­nének. Meg akarja akadályozni, hogy a közigazgatási vagy állam vezérlet gaz­dasági műkedvelői beleszóljanak az árak alakulásába, sokszor törvényes felhatalmazás nélkül, abban a hiszem- ben, hogy a minisztérium szeme nem lát meg mindent a végrehajtás legalsó vonalán. A miniszter az árak ellenőr­zésének egész eddigi rendszerét’ és az eddig nyakunkba döntött összes ren­delkezéseit elsepri. Gyökeresen módo­sítják majd a helyi maximális árak megállapítását és törvény fogja szabá­lyozni, mely árucikkek azok, amelyek árát helyben is megállapíthatják, hogy kis helyi zsarnokok ne intézkedjenek olyan dolgokban, amelyek a legmaga­sabb belföldi, sőt világkereskedelem körébe tartoznak, egy=egy kis gonosz­ság következtében országos nagy ér­dekeket sérthetnek meg. Nyilvánvaló, hogy a helyi maximálásnak átengedhe­tő cikkek nem lehetnek mások, mint a legfontosabb tömegközszükségleté. Eb­ben az esetben is azonban a miniszté­rium jóváhagyását kell kikérni s ez­zel ezen a fontos területen is végre rendet és egészséges helyzetet létesít. Milyen rendkívül nagy fontosságot tu­lajdonit a miniszter az áralakulásnak, főleg a közszükségleti árak tekinteté- toen, bizonyítja, hogy a nemzetgazda­sági minisztérium ezentúl naponta megköveteli mindenfelől a legfonto­sabb fogyasztási cikkek áralakulásának adatait. Esztani következménye lesz a törekvéseknek a spekulatörvény oly módosítása, amely a tisztességes ke­reskedelem szabadságát helyreállítja, viszont megfogja és megfékezi a tisz­tességtelen kereskedelmet. Ez természetesen csak egy kis rész­lete a szabadkereskedelem nagy ügyé­VASÁRNAPI KRÓNIKA Bog, a vaj zseni Nem, Bog «jmcs egyedül felfogásával és szándékával Európában. A világon ije|z' itőőn elszaporodtak a zisen'ik, akik szerep­pel pótolják azr, ami müvükből 'teheitíség- ben, mélységben, erőfeszi résiben, bensőség ben,.igazi értékben hiányzik. Ez a típus ál­talános. Mem jou -baj use zal vagy anélíkül, fein övékedért egy nemzedék, moly jelleg­zetesen háború utáni s az éier célját nem az alkotásban, hanem a szerepben látja; a szerepben, melyet, ha jóhiszemű, ősszelé- veszt az alkotással. A világ (ijesztően meg­rak írókkal, akik gúnyosan mosolyognak, ha az ember megkérdi tőlük, bol vannak hát a versek, elbeszélések, regények és drá­mák, melyeknek elismerését oly sértődöt­ten követelik e barbár világtól? — s a hiányzó müvek helyében, melyeket „ma nem érdemes megírni“, cézár! mozdulattal nurtatnalk életük nagy szerepért', mely a társadalom megváltásának, az emberiség gyökeres és azonnali felszabadi fásának s más ifiyen (kétségtelenül üdvös, sürgős és nemes feladatok problémáival telitek. A szerény 'ellenvetésre, hogy az alkotó ember akkor és úgy szolgálja a liegbiz'tosab'ban az emberiség ügyét, ha alkot — mégpedig hűségesen, szive, eszmélete és az isteni pa­rancs sugallatára hallgatva alkot —, lurch metienül elutasító mozdulattal felelik, akik nem festik meg ugyan a „Közömbös"-*:, de apostoli cselekedetet vélnek teljesíteni, ha felhívják a világ figyelmét arra hogy a Louvre szakértői egytől-egyig kontárok és hülyék: ami megeshet ugyan, de egyálta­lán nem valószínű- Igen, a festő, kinek chef dcoeuvre-jé az, hogy nagy görögtüz közepette etiópja és kijavítja — „tökéle­tesíti“ — a „Közömbösét, ahelyett, hogy festene valamit, ami erőfeszítésben és no­me «égben megközelíti a „Közömbös“-1: ez a festő jellegzetesen a korszak gyerme­ke. A világ kezd ijesztően megtelni zsenik­kel, prófétákkal é$ vátiesziekkel, akik nem hajlandók többé holmi apró, piezlicsár munkával rölt'eni idejüket, amilyen mun­ka könyve't 'Imi, képet festeni, színpadon nagyon jól játszani, baktérházat építeni: mindeme nem érnek rá, mert hiv a szerep. Hát persze, tisztelet a kivételinek. Cs. Szabó László közli kitűnő „Magyar néző“-jében egy ikorszerü nagyság életraj­zából a következő sorr: „És aztán megírta hires röpcéduláját.“ Erről van szó- A sze­rep nemzedéke megírja hires röpcéduláját — ahogy Tolsztoj megírta a ,,Háború és béké“-t — s a szerep magaslatáról az alko­tó pihegő önelégültségévé! lek int le a ki­csinyekre, akikét mélyen megvet s akik egyszerűen csak dolgoznak, ahelyett, hogy „alkotnának“ és- „megváltanának . . .“ A zseni elsimítja homlokáról fürtjét és meg­veti azt, aki „csak írástudó“. A festő zseb- redugott kézzel áll a párisi újság címlap­ján, mert világraszóló tettévéil, amély egy­általán' nem festői, bebizonyította, hogy jobban érs Watteauhoz, mint a Louvre csendes, névtelen, szorgos 'szakértői. A fes­tő beblzennyitotía, hogy zseni és vátiesz, n>ert cselekedett. Csak éppen nem festett egy „Közömbös“-!, mert ilyenre nem ér rá: várja a szerep é$ az emberiség. A Watteau-kép tolvajai a fényképeken, melyek elfogatása után és 'letartóztatása előtt a párisi Igazságügyi Palota folyosó­ján készültek róla- zsebredugot't kézzel áll s büszkén és elégedetten, mosolyog a gép lencséjébe. Akkor még valószínűleg nem tudta, hogy büntetése lehet tizenhat frank, de lehet öt esztendő börtön is. A tolvaj a képen elegáns, duplasoros kabátot visel, kihajtott gallért, a 'szivarzsebben egy zseb­kendő csücske kandikál; fiatal ember, la" nek. De örömmel és megnyugvással fo­gadjuk. Mint jó kezdetet. Mert még sok egyéb tennivaló is van a belső ke­reskedelem területén, szóval ott, ahol önállóan járhatunk el, hiszen a világ­kereskedelem régi szabadságának és élénk forgalmának helyreállítása még a legbékésebh békében is egy külön nemzetközi békehangulat és lelki meg­világosodásnak feladata lett, amely számos tényező és az összes vezető államok összehangolódásától függ. Ma ettől pedig távolabb vagyunk, mint az elmúlt húsz év bármelyik esztendejé" ben, főleg amióta gazdasági ultimátu­M huszonöt évé.v, ajka körül gúnyos mo­ty s a Memjou-bajusz, a dús müvész'sö rény, mindez együtt olyan embert mutat, aki magabiztosan jár kál a világban s vé­leményét, mely felébbe zh e t e t le n, nem szekta el hallgatni baráti köre előtt. A tol­vaj, Serge Boguszlavszké — akit a népsze­rű párisi pletykaujság, mely közzéadja most fényképeit, a rövidség okáért egysze­rűen „Bog“mák becéz —, időközben már bevonult a fogházba s valószimüleg eltűnt arcáról a fitymáló öltéit» magabiztos mo­soly, mellyel, a letartóztatás pillanatában, a fényképezőgép lencséjébe bámult. Igen, igy, ilyen hanyag előkelőséggel, zsebredu* gott kézzel, Monjou-bajuszkával vooult be a hires „Bog“ az ügyészségre s kijelentet-, •te-' ,,A művészet iránti rajongás (késztette a (lopásra ... A Watteau-képet a Louvre szakértői hibásan restaurálták s elhatároz­tam, hogy visiszäadbm a „Közömbös“ nek igazi jellegét“. S csakugyan«, elvitte a ké­pet a mamzardszobába s ecsettel és ferpen- rlnnél néhány hétéin át pepecselt rajta. A vizsgálat újabb adatai azt bizonyít­ják, hogy „Bog“ nem annyira rajongó, mint Inkább csak «tolyaj -— de ez már mem érdekel miniket, a messzeségben. A francia pletyka-újság, mely előszeretettel fényké­pezi a gyifckosokar és betörőket premier plánban — s a tömegek legalacsonyabb szenzációéhségér etettj, mikor gyöngéd ké­peket közöl a bűnözőkről, bemutatja a gyilkost mamája keblén, mint egyéves cse­csemőt, bemutatja a nagy betörőt, mait- rózgaEéros vizsgaruhában: — a magy fran­cia pletyka-újság természetesen bizonyos gyöngédséggel kezelj a Watteau‘‘kép tolva­ját is, akit egyszerűén „Bogosnak becéz s •kitünően sikerült fényképeken bemutatja a tolvajt magánéletében«, amint éppen csó­nakázik, vagy barátaival társalog. Valószí­nű, hogy „Bog“ híres ember lesz Párásban, ha ugyan el néni f el ejtik mire elhagyja a börtönt; meet Paris kiváncsi, de hálát.an is. Bog — maradjunk a beeénél? —,, ter­mészetesem • ragaszkodik majd állításához, hogy a müérrő felháborodása késztette a tolvajlásra. Ez a huszonöt éves, Menjou' bajuszos, apacsinges fiatalember — akit mamája egyébként elcuszodr kölyöknek és semmi rév aló h impel férnék tart — meg akarta mutatni! a világnak, hogy a Louvre szakértői hülyék és kontárok s nem érte­nek a remekművek karbantartásához. Majd ő, Bog, majd ő megmutatja- És megm«u tarta. Mit mutatott meg? Azt, hogy minden­áron fel akart tűnni, szerepet akart: ítél­kezni akart, a nagy tökéletesítő szerepét akarta, vill'ághirü akart lenni. Ezzel a szán­dékával Bog csakugyan érdekes és nem is olyan társtalan jelenség. Bog fesrőnek ké­szüli s a francia lapok megállapítása szeriont nem is volt feherségtél'On. De a munka helyett a szerepet választotta, a nagy bot­rányt, a hordót, melynek alján kongó szó- I larnok hivalkodnak. Watteau is festőnek készült, sőt azzá is lett s megfestelire, más müvekkel egyetemben, a „Közömbös“-!!, mely később a Louvre ba került. Bog, a kései kor vad zsenije és lehetséges gyerme­ke, hasonlóan festőnek készült, de a si­kert és világhírt más utóin iparkodott meg­közelíteni: munka helyett beérte azzal, hogy ellopta Watteau képét és „‘tökélete­sítette“ a remekművet, mélyet egy zseni festett & a világ egyik legjobb képtárában, a legkitűnőbb (szakértők restaurálták. Re­mekművet. tökéletesíteni műiden esetre könnyebb, mint 'remekműve! alkotni; a szerep mindig könyebb és hálásahb, mint a munka-; - c I mok és fehér háborúk intézményével is megismerkedtünk. De reméljük, i hogy a mai válságból szerencsésen ki» 1 menekül a béke s akkor talán elérke­zik a nagy gazdasági világmozgalom is, mely a mai válság egyik nagy okozó­ját, a szabadságától megfosztott keres­kedelmet és forgalmat méltó helyére ülteti, termelés és fogyasztás nemzet­közi akarattal való bölcs és emberi szabályozásával együtt. Mert a szabad­ság nem jelent korlátlazatlanságot és ezen a gazdasági területen is különb­ség van szabadság és szabadosság kö­zött. Előléptetések a CFH-nél KOLOZSVÁR, augusztus 20. A CER vezérigazgatósága a napokban körrendeletét intézett az összes kerületi igazgatóságokbat bogig sürgősen terjesz- szék fel azoknak a tisztviselőknek névso­rát, akik különböző okokból <*z eddigi előléptetésekből kimaradlak. Ezzel a ren­deleti cl a vezérigazgatóság, remél belong, egg sereg kisebbségi vasutas sérelmét fog­ja orvosolni, mert bizony a kisebbségi vasutasok.' annak ebenere, hogy szolgá­lati éveik, iskolai végzettségük és szak- képzettségük semmivel sem maradt mö­götte a többségi vasutasoknak, az előlép­tetések során mostoha elbánásban része­süllek. fia ezeket a vasutasokat most elő­léptetik, egy csomó lelkiismeretes és szak­képzett vasutas sérelme nyer orvoslást. Befejeződött a logarasi repiilőfonfotyani BUCUREŞTI, augusztus z6­Most fejeződött be Fagarason a fizika' kémia tanárok tanfolyama, amelyen a re­pülés technikájára képezték ki a tanáro­kat, mert a légügyi és tengerészeti mi­niszter és a nemzetnevelésügyi miniszter kölcsönös megállapodása szerint a jövő Unévtől kezdve úgy az elméleti, mint a gyakorlati középiskolákban előadásokat fognak tartani a 'repülés technikájáról. Az előadásokat az illető középiskolák fizika* kémia tanárai fogják megtartani, ezért az ország térülőiéről tanfolyamra hiv'lák egy­be az összes fiziikadtémia tanárokat. A tanfolyamon a legjobb repülőszakértő 1c tartottak ’előadásokat a 150 'tanárból álló tanárcsoport előtt. A lanfolyamot hallgató tanárok miegtekilmHerték a brassói ’repülő­üzemeket, a harc ászén r péteri vitorlázó re­pülőközipontot és a brassó—vidombáki pi­lóta iskolát. A 'tanfolyam végén záróünner pet tartottak, melyen résztvett Gheorghiu ellentengernagy, a légügyi és 'tengerészeti minisztérium á.lamtitkára és Egon Nasra, a romániai repülőszövetség főtitkára is, akik beszédeikben hangoztatták a tanárok fontos szerepét, melyei az ifjúság aviatjikai nevelése kÖTÜl) kell végezniük- Az ünne­pély végeztével a tanárok köszöne-tüker fejezték ki a légügyi és tengerészeti mi* nisziternek, a nemzetnevelésügyi miniszter­nek, valamint a repülőszövetségnek, hogy lehetővé tetrék számukra a repülés tudo­mányának megismerését. Leszállították a tordai fürdőárakat az uió- idényben TÖRD A, augusztus 26- Barbu fürdőigazgató nyilvánosságra hoz- 'ta a városi 'tanács határozatát, mely szerint az u^ó idény ben 50 százalékkal szállítja le úgy a régi, mint az uj fürdőszálloda áraű a tordai Bányafürdőben. Az uj utói'dény- árak a következők: az uj szállodában egy­ágyas szoba napi 38—43 lej, kétágyas szo­ba 60—70 lej, amihez még öt lej villany- és a vizi Hét ék járul. A régi szállodában egyágyas szoba 23—28 lej, kétágyas szoba 38 — 50 lej. A hidegfürdő ár a az utó- idényben. 12 lej helyett 6 lej. A fürdőte­lepre a nap minden órájában indul társas- gépkocsi a tordaii főtérről- A meleg-fürdő megfelelő, «szép idő esetén egész szeptem­berben nyitva marad­Kimutatás Anglia vas- és acéltermeléséről LONDON, augusztus 26. (Irtt.) Az utóbbi idők nemzetközi fe­szültségének legbiztosabb tükrének tart­ják a közgazdászok a vasércek kiterme­lését és az acél feldolgozási ábrázoló sta­tisztikák Az angol statisztikusok összeál­lították az elmúlt év és ez év első felének vas- és acéltermelésének angliai tábláza­tát. Eszerint, tonnákban jelezve, a követ­kezőképpen fest a helyzet: 1939 1938 Január 811,100 1,OSI.400 Február 911.100 1,057-600 Március 1,110-900 1,115.800 Április 1,058-200 938.600 Május 1,218.100 957.000 Junius 1,115-600 716.100 Eszerint a termelésben mintegy 808 százalékos emelkedés mutatkozik.

Next

/
Thumbnails
Contents