Ellenzék, 1939. augusztus (60. évfolyam, 173-199. szám)

1939-08-01 / 173. szám

19 39 augutrtut 1. ILLESSZÉK ^Petőfi Sándor emléke... Országszerte kegyeietes ünnepségek keretében emlé­kezett meg Erdély magyarsága a nagy költő halálának kilencvenedik évfordulójáról. «■ Ezrekre menő tömeg vett részt a fehéregyházai síkon tartott ünnepségeken Teleki Adam gyönyörű ünnepi beszedet mondott az egykori SEGESVÁR, julius 31. (Az Ellenzék íkiküldött munkatársától.) Ünnepi han­gulatban, a tömegek ezrekre menő so- !kasága mellett zajlott le a fehéregy- [ házai sikon, közös honvédsir oszlopa ielött az az emlékünnepély, amelyet a Imagyar nép kegyelete rendezett Petőfi Sándor halálának kilencvenedik év­fordulója alkalmával. Gyönyörű szép, ragyogó nap virradt az egykori csatatérre, ahova már a korareggeli órákban az embertömegek megszámlálhatatlan sokasága indult el minden irányból. Vonatok, autók és más jármiivek öntik a távolabbról jött emberáradatokat, amelyben Csik, Há­romszék, Marostorda, Kolozsi, Bihar, Arad és a Bánság legtávolabbi részé­nek népe is képviselve van. A környék­beli falvak népe, a székelység zöme, gyalog zarándokol hegyeken, völgye­ken, erdőkön és mezőkön át, mintha búcsúra mennének. De talán már bu- csuhelyiik is lett a fehéregyházai Pe- íőf i=siremlék, ahova minden évben el­jönnek, hogy kegyeletük háláját Jeró- hassák Petőfi Sándor porladozó ham­vai felett. I Kilencven évvel ezelőtt gyilkos, öl­döklő fegyverekkel vonultak fel Bem és Lüders orosz tábornok hadai a fe­héregyházai mezőre, ma pedig békés- szándékú emberek gyűltek össze a nagy Petőfi sirja felett, hogy emlékünnepet j üljenek a halhatatlan költő halálának j I évfordulóján. : j GYÜLEKEZÉS A FEHÉREGY-! 1 HÁZAI HANGYA UDVARÁN Reggel 9 óra. Fehéregyháza, ez a kis | foJiT valósággal az emberek ezreivel van tele. A Hangyaszövetkezel óriásö kertjé­ben gyülekezik az ünneplő sereg. Az ud varhelyi székelyek nagy zöme egyenesen a Petöfi-emlékoszlopnál l'oglail helyet. A Hangya udvarán a segesvári Székely A’ kahnazottak fúvós-zenekara játszik. A gyülekezők soraiban oil látjuk dr. Gyár­tás Elemér szenátort, gróf Teleki Adóm, Tompa Lajos. dr. F^ó Ferenc, Péter Já­nos, Orosz Károly képviselőket. Ft van­nak még a magyar közélet vezetői közül gróf Bethlen Bálint, Ugrón látván és Pál, Szabó Béni, Bíró Lajos, dr. György Zsigmond, gróf Teleki Károly és József, Mikó László, dr. Gábos István, dr. Lévay Lajos, Gvidó Béla unitárius esperes, Papp Dénes csikszeredaii főgim náziumá régens, Kádár Kálmán s>; mién fal­vai birtokos, dr. Váró György, dr. Jodál Gábor, dr. Szabó Gábor, az udvarhelyi i IKE teljes társasága, dr. Tóth Lajos se- ' gesváni ref. lelkész, Nagy Béla segesvári j ' und- lelkész, dr. Szele Béta brassói ügy « i véd,; ifj; Nagy Lajos, dr. KoHimbán Jó- i zsef. a esik megyei Népközösség elnöke, dr. Mii'ler Jenő. az alsó feli é r megyei Nép­közösség rnö'ke. dr. Apálhy Gyula, a nagykükidiő' Népközösség elnöke, iá- nossy Péter, Ungar János. dr. Szabó Jó­zsef. dr. Pá'l Sándor. Biró István. Pá'l Dé­nes unit. esperes, Jakab Géza aradi szer­kesztő. Bérczy Lajos aradi nv, főgimná­zium! tanár, Arvav Rezső, a bánsági köz- művelődési egy le’ főtitkára, Vmczeffy Sándor, Kö'lő Ignác keresztúri róni. kát. lelkész, Hadnagy János fenyédi róm. kai. lelkész és mások tűnnek fel. Ili sorakoznak fel a vendégdalárdáik is, változatos székely és magyaros viseletűk­ben. A díszes, ragyogó pompában tündöklő menet a dalárdák lobogói alatt és a se­gesvári székaüy zenekar, meg a, csekefal- vai fúvósok ropogós magyar indulói mel­led. pont 10 órakor indul el. zárt sorok­ban. a Pét őfr emlékmű felé- A menetet dr. György Zsigmond, a nagytkükül'ői népközösségi tagozat elnöke vezeti, mely után a parlamenti csoport tagjai! követ­keznek. majd a felvonulók hosszú, kígyó­zó sora balod. Magasztos, lélekemelő lát­vány ez a szép és impozáns felvonulás, amely a legnagyobb rendben, a legfe­gyelmezel lebben zajlik le. A Petőii-iánnepélv A felvonulók ezrekre menő tömege lepi el az árnyas fenyvesekkel övezett honvéd- emlékmű környékét, ahová hangszórók közvetítik a műsor egyes számait. A néma csendben elsőnek a Király - himnusz akkordjai csendülnek fel, amit a segesvári Székely Alkalmazottaik fuvós- zenekara adott elő nagyszerű ossz játéká­val, amit a közönség levett kalappal hall­gatott végig. Ezután a segesvári Magyar Kaszinó dalárdája adta elő Balázs—Tár- cza .,Dalol a székely“ cimü Petőfi-dalt. Nagy Béla segesvári unitárius lelkész ün­nepi imát mondott, mely után a med- gyesi Magyar Polgári Kör dalkara Petőfi „Szülőföldem“ cimü énekszámát: adtia. elő. E szám idá-n a bemondó gróf Teleki Adárn országgyűlési képviselő beszédét jelezte, amire templomi csend lett. E méltóságteljes hangulatban jelent meg a szónoki emeltvényen Teleki Ádám, aki a következőket mondotta: GRÓF TELEKI ÁDÁM ÜNNEPI BESZÉDE — Ma 90 éve, 1849 julius 31=én, Bem tábornok 5000 főnyi hada találkozott a fehéregyházai sikon Lüders orosz generális háromszor akkora hadsere­gével. Ugyanezen nap reggelén egy ki» bontottingii, nyakravalótlan, dultarcu ifjú állott a Kükiillő fehéregyházai hídjának fejénél, figyelte a véres csata jeleneteit. Bem tábornok, ösztoíenka hires csillaga vivta végzetes har­cát Lüders orosz generális rop­pant haderejével. És mikor ie= szállt a nap, eldőlt a harc is. Fo- garas felől uj orosz csapatok érkeztek, amelyek a már kimerült magyar sereg tárt sorait felmorzsolták. Bem tábor­noknak is menekülnie kellett és a szá­guldó kozákok paripái haíáiragázolták Petőfi Sándort, a 26 éves ifjút, kinek teteme közel egy évszázad óta porladt a virágbaborult sikon, a névtelen liő= sük hamvaival elkeveredve. Teteme porladt, de szelleme, fényes, dicső ne­ve, a Petőfi Sándor neve mind fénye­sebben és tisztábban ragyog az idők távolában. Ráemlékezünk most, Test­véreim, véreim, magyarok, kik most egybegyiiltünk az oszlop elé, áhitatos magunkbaszállással idézzük a múltat: elmerengünk dicső fényességes életé­nek s fenséges halálának tanulságain. A hányatottéletü ifjú kezében nem volt semmi világi hatalom, vezéri pál­ca. Költő volt, egyike legnagyobbjaink- nak, de egyike a világirodalom Iegdi­, csőbbjeinek is. Petőfi legelsősorban a j magyaroké, a miénk, de müvei az egye- ! temes emberiség közös kincsei. Hét [ évig pompázott csupán a magyar iro- I dalom és közélet színpadán, de kiapad- I hatatlan bőségben szórta szét csodáia- I tos szellemének örökéletü alkotásait. ' Költészetének ezerhuru lantján vala­mennyi emberi érzés megszólalt. Leg­bensőbben mégis a népi jogoknak, a szabadságnak, a nemzeti érzésnek s a 'szerelemnek költője volt, az ifjúság I szent hevüléseié és az egyetemes em- j beri testvériségé. Közel egy évszázad mult el a gyá­szos és mégis dicsőemlékezetii nap óta. \ A költő látnoki szemmel maga jósolta i meg végét: Itt esett el, a harc meze- ! jén, itt folyt az ifjú vér ki szivéből 1 és holttestén át száguldottak a fújó 1 paripák — ha nem is az eszme diada- I Iára. Az eszme, amiért Petőfi küzdött, akkor elbukottnak látszott, de a költő és mártír társainak vére megterméke­nyítette a földet és lelkében magasra emelte nemzetét. Petőfi mégsem élt hiába: eszme- és érzésvilága feltartóz« ! hatatlanul hódított és diadalmaskodott. I A nép költőié volt, az egyetemes em- ! beri jogok lángleikii harcosa, aki éle­tét is feláldozta az egyenlőség, a sza­badjáig és testvériség eszméiért. Pe­tőfi kora emelte fel szolgascrsból a ! magyar nép fiait és tette egyenrangúvá földesuraival. Szive a nemzet egyetem mességéért dobogott, amelyen belül egyenlő joga van a főurnak és a föld­művelőnek, minden rendű és rangú ma­gyarnak. Petőfi kora emelte a magyar­ságot az európai népek modern társa­dalmi berendezkedésének színvonala- ra. A szabadságharc akkor elbukott, de elvei megfogantak és az egyetemes magyarság gondolatát mindörökre egy- bekötözíék az európai közösség esz­méivel. Petőfi a nép fia volt, a „jó öreg korcsmáros“ fia: költészetének gyöngyei éppen népdalai, amelyekkel a XIX. század 40=es éveinek elfáradt, finomkodó lírájába uj, friss hangot, népi zamatot, szint és lendületet vitt. Ezt az egyszerű népet vezette be ké­zenfogva Petőfi Sándor géniusza az egyetemes nemzeti társadalomba. 18-18 a magyar nép kiteljesedésének éve volt: Az Ur kezet nyújtott a paraszt­nak és magához emelte a nemzet egy­ségébe. Nem véres forradalom döntötte meg az előkelők kiváltságait: a főran- guak és a nemesség önként mondott le előjogairól — ur és szegény a Pe­tőfi kora eszméinek hatása alatt let­tek egyenlők a törvény előtt* f terhek I viselésében, a szabadságjogokban és a nemzeti méltóság egyetemességében. Petőfi a magyar nép szellemi egysé­gének jelképe. E korban nemcsak az államférfiakat foglalkoztatja a népek sorsa, hanem a költőket is. Petőfi a népnek, a népért és a népek szabadságáért irt. A nem­zeti érzések hatalmas erővel törnek elő költészetének csodálatosan hangzó húrjain. Petőfi költészete az ifjúság költé* szete. Magábafoglalja az ifjú kor szent hevüléseil, erényeit, lelkesedését, álmai lobbanékonyságát, a nagy eszmékért való önfeláldozás lázas készségét, va­lamint hibáit is; az elbizakodottságot, túlzást és könnyelműséget is. Az ő lantján keresztül zengett nemzeti gé­niuszunk és talán legszebben ö éne­kelte meg népünk 1000 éves életének változásait, érzéseit, bánatát, vágyait és lelki harcait. Amikor Petőfi Sándor ezen nagy ajándékáról, gazdag örökségéről beszé­lünk, amit ránk hagyott, mindig ujult erővel lép előtérbe az a kérdés, hogy eleget teszünk-e ama szent kötelessé­günknek, amellyel az Ő szellemén ke­resztül népünknek tartozunk. Ahogy ö is, minden társadalmi tagozódáson felül az egész magyar nép egyetemes­ségét szolgálta, úgy minden társadalmi rétegnek meg kell tennie kötelességét és úgy kell szolgálja az ö népét, ahogy azt hasznosan cselekedheti. Láthatjuk, hogy Petőfi irodalmi remekei milyen nagy jelentőséggel bírnak nemzeti életünkben. Szellemileg fejlett és erő* nép sohasem fog műveltségi színvonala alá, vagy szellemének ellentétes irányba elhajlittatni, nyelvünk és irodalmunk ápo­lása legyen szent kötelességünk. Irodal­munk, nyelvünk fenntartója, igy íróink ne­mes hivatása, hogy e téren hűséges munká­sai legyenek, fáklyahordozói, örök virrasz­tói a mi népünknek. Nagy feladat: ez, de örömmel látjuk erdélyi irodalmunkat is, mert vannak, akik betöltik ezt a nagy hi­vatást és a szent célnak áldozzák életüket. Aminií: az irodalom terén, úgy közélet terén is szükségünk van cselekvő és alkotó férfinemzedékre. Hassa át ifjú nemzedé­künket Petőfi hozzájuk szóló parancsa. Nemzeti hanyatlásunk, vagy emelkedésünk függ az ifjúság értékétől és fejlődésétől. A történelem is bizonyítja, hogy az a nép, melynek ifjúsága tanulni, dolgozni, tűr­ni, a jóért, szépért, nemzeti eszméért áldoz ni, lelkesedni tud, nyugodt lehet jövője iránt. Kapcsolódjon be tanult ifjúságunk mind­azon niukaterülctckbe, ahol úgy a saját, mint népe javát szolgálhatja, hogy Petőfi Sándor szelleméhez méltó lehessen Ma különösképen szükség »an az uj nem­zedék közösségi szolgálatára. Minden dol­gozni tudó és akaró fiatalnak népe mellett vrn a helye. Az ifjúság felsorakozása azon­ban csak akkor bir értékkel a nép életében, ha az fegyelmezetten, tiszta meggyőződés­ből c komoly méltósággal történik. A boldog emlékezés és bizakodó jövő­be tekintés mellett azonban elháríthatatlan árnyként lebegnek felettünk az enyészet árnyai is, amelyk a régi csatatér felett bó- íyonganak. Most is vészterhes, súlyos idő­ket élünk, lelkünket összeszorítja az aggo­dalom, élve ebben az önmagát emésztő, marcangoló világban, oly távol a népek, nemzetek testvéri egyetértésétől A népek, noha mind egyformán Istenünk teremtvé- nyei, kevésbé értik meg egymás szavát, mint valaha és egymás vesztére törnek a világ mindnégy sarkán. — „Mit ettél fold?“ Kérdenünk kell Petőfivel — ,,Mit ettél föld, hogy egyre szomjazol, hogy annyi könnyet és annyi vért iszol?“ — „Hova lesz a kacaj, hova lesz a sóhaj, a hangja el­enyész? S hova lesz az ész, midőn már nem gondolkozik? S a szeretet « a gyűlölet, ha szívből kiköltözik?“ A költő lelkét oly sokszor emésztették e kérdések, mert a szabadságharc költője maga is megborzad e céltalan ember pusztítás rettenetességétől. Utolsó, megrázó versében is ezen gondola­tokkal foglalkozik — amint a segesvári csata előtt irta Mezőberényben. „Szörnyű idő, szörnyű idő! És a szörnyűség mindegyre nő. Egy szálig elveszünk-e mi? Vagy fog maradni valaki, Leirnie Vad fekete Időket a világnak? S ha elbeszéli úgy, amint Megértjük mi ezeket mi mind: Akad-e majd Ki ennyi bajt Higyjen, hogy ez történet? És e beszédet nem veszi Egy őrült, rémülésteli, Zavart ész meséjének? Petőfi utolsó verssorai ezek és ma, 9c év múltán ugyanezt kell kérdeznem tőle­tek, magyar véreim, az ő szavaival. Kiáb­rándult, sötét lélekkel gyötrődött a nem­zeti és az emberiség végpusztulásának sötét vízióin. Az egyetemes testvériségnek a nemzetek, a népek és emberek közötti vá­laszfalak ledöntéséneit beteljesedését nem érte meg, aminthogy nem érték meg má­sok sem és magunk i-s döbbent lélekkel érezzük messzebb magunkat Petőfi eszméi­nek valóraváltásától, mint valaha. De mégis hinnünk kell, hinnünk bennük és küzdenünk értük! A fáklyát át kell ven­nünk a lehanyatló kézből s tovább kell I tartanunk és adnunk ivadékainknak, mig 1 csak fénye lobog, vagy akár pislákol. Ma­gyarok, higyjünk Petőfi eszméiben, higy- jiink és bízzunk a fehéregyházai sik halott jának álmaiban. Fogjunk mi is össze, le­gyünk eggyé a nép ölelkező egységében. Temessük el a széthúzás fekete átkát, le­gyünk szivünkben egy szent, nagy közös­ség; igazi magyar népi egység, melyben egy legyen ur, pór, gazdag és szegény, boldog és boldogtalan. Olvadjunk egybe lé­lekben, hogy népünket teljes egységben szolgálni tudjuk. Mutassunk példát a jövő nemzedéknek ezen nagy lelki egybeolva­dásban, mely népünk fennmaradásának egyetlen biztosítéka. Legyünk egyek, egy­más szeretetében, legyünk egyek történel­mi feladataink teljesítésében, legyűrik egyek az emberiség magasabbrendii békés hivatá­sának a hitében é$ legyünk egyek népünk szent ügyének szolgálatában. Sose hagyjuk el egymást, véreink. NÉKED TESZÜNK FOGADALMAT E SZENT HELYEN — TÉGED IDÉZÜNK ÉS NEKED HÓDO­LUNK ALÁZATOS, DE BÜSZKE LÉ­LEKKEL A FEHÉREGYHÁZAI SÍKON, PETŐFI SÁNDOR NAGY SZELLEME! Gr. Teleki Ádám beszéde óriási síikért érr el nemcsak magas nívója, hanem a szó­nak elsőrendű előadóképességénél fogva is. PETÖFI-DALOK Az ünnepi beszéd ű'tán még a Me'dgyesi Polgári Kör Dalárdájának vegyeskara. a Segesvári Református Dalkör, a Homoród- szentpáli Dávid Ferenc Egylet Dalköre, a Szászrégeni Magyar Polgári Kör Dalár­dájának vegyes és férfikara, a Brassói Ma­(Cikkünk folytatása az utolsó oldaloji.

Next

/
Thumbnails
Contents