Ellenzék, 1939. augusztus (60. évfolyam, 173-199. szám)

1939-08-23 / 192. szám

f EI. !. E /V 7. í: K mmum ma Riportsorozat a babonáról ív. Ó AZ A KABBALA! Hz már más: körforgás a g\akorlatbayitt babonás hiedelmek körül, amelyek úgy ölelik át a ma emberét, mintha elválaszthatni lan létíentartó kiegészítője lenne. Megtudjuk, hogy miért irtózunk a péntek naptól ési miért .kerüljük a I3-as számot; s ha történeti magva nen, ;s ad magyarázatot arra, hogy múlt és jelen, kiváló szellemek és a nép egys/erii gyermekei miért foglyai egyfor* mán a hiedelmeknek, képek vonulnak el előttünk, mint korok freskói.-TEMESVÁR, 1939 augusztus 22. " Bocsánatot kérek a7. olvasóról, sze máltyes ügyben iko.ll néhány sori szok­nom s ezért pillanatra megszakad a Láng tanárral tört ént beszé'getésem folytatólagossága. Az udvariasság kö­telez, hogy megköszönjem azt a te­mérdek levelet, amit ismeretién olva­sóim figyelméből map-nap után kéz- besir részemre a posta. De be kell lat­inok, hogy köteteket tenné ki az a rengeteg babotna és azzal kapcsolatos következmény, amit /közölni voltak szívesek velem „felhasználás céljá­ból''. Röviden csak annyit üzenek a tisztelt Levélíróknak: ez a szükre-sza botr sorozat, amit következő cikkeim valamelyikével talán már be is rekesz* tek, riportsorozat, s <ném von­hatok kererébe olyan dolgokat, ame­lyek tudományos vagy szaklapok ha­sábjaira valók. Csak Ízelítőt akarok adni abból a nagy problémából, mely egyformán érdekel mindenkit, fajra és társadalmi állásra való tekintet nél­kül s nem szabad figyelmen kívül) hagynom azt, hogy a Láng tanárral folytatóit beszélgetésem bizonyos tör­téneti hűséget is követel — ha irt­ott mellékvágányra is térek. De Ígé­rem: e sorozat végén módját ejtem annak, hogy a rárggyal összefüggő, ér­dekesebb és értékesebb hozzászóláso­kat nyilvánosságra hozzam. lehel, hogy akkor szó lesz azokról is, akiket ez­úttal szándékosan kihagytam: Plató­ról, Paracaelsiusrók Mesmérről s ta­lán Valentin Zeileisról, a nemrégen elhunyt gaflspachi csodadöktorról is; az. attól függ, mennyiben körül kap­csolatba a beérkezett hozzászólások­kal. * l Ezek után folvtarom. A kérdés, amit Láng tanárnak feladtam, rövid volt: — Mi a kabbala? — A kabbala? — ismé'lii a kérdést — hogyismondjam csak, hogy megérrsen: tulajdonképpen babona s mégis valami val- lásbölcseletféle, amelynek művelői a kab* balisták feleletet kerestek arra a renge­teg titokzatos kérdésre, amely a minden* séget körülveszi. Általában azt hiszik, hogy a kabbala csak a zsidóknál létezett, de ez tévedés. A keresztényeknél épp úgy megvolt a kabbala, sőt: a keresztény kab­bala a legnagyobb melegágya volt a kü- üünböző varázslatoknak. Eűrnek természetes folyománya lett aztán az, hogy az elmé­ié’-1 térről átkerült a gyakorlati életbe. A 'kérdésre, hogy voltaképpen, honnan szár­mazik a kabbala, adós maradt a tudo­mány. Csak találgatásak vannak, de írásos b zomyiték nincs. A mágia körébe tartozó jós’ó tudományok, mint az asztrológia, spi'ritizmus, alchimia, ráolvasás, stb. mind kabbalésztikus tanok. Az egyes csopor­toknál aztán elaprózódnak és szétterjednek a hiedelmek s neveknek, szavaiknak, be­lüknek, napoknak, vagy számoknak kü­lönleges értelmet adnak és a legfantaszti­kusabb mendemondával veszik 'körül1. 1 Úgy látszik, sejti, mire akarók kitérni, mert egy újabb köreget 'esz az asztalira. Sárga papircsomó, sűrűn telehva és 'itt-orr piros ceruzával aláhúzások és megjegyze- sek. Egy szót sem szól, én» is hallgatok, I várom a fejleményeket. A zsineget meg- j oldja és kiteregeti a lapokat. Rámnéz: — Ez a halom irás kabba'isztitkus név, nap és szám köré gyűjtött hiedelmek egy része. Emelje meg. Legalább öt kilót nyom. Aztán: — Érdekli ebből valami? Per'ze, hogy érdekel. De vájjon nagy- hirrelemében mir is kérdezzek? — Miért tartják szerencsétlennek a pén- J tek napot és miért a 13-as számot? Van-e I ezeknek 'örténeri magyarázata és van-e a I kettő közt kapcsolat? Az a bizonyos IS... Nyomban felel: ­— A kettő közt semmilyen kapcsolat mn£s, históriai magyarázata azonban van, már amennyiben azt magyarázatnak el­fogadjuk. A péntek’ nap iránti ellenszenv egyesek szerint keresztény eredetű; pénte­ken feszítették fel a Megváltó'. De hoz­zájárult ehhez minden bizonnyal az is, hogy az egyház böjtnapnak rendelte a pénteket, márpedig egy böjtnaphoz kevés ’kellemes emlék fűződik. Ami a 13-as számhoz tapadó habonás félelmeket illeti, már más. Vaunak ugyan legendák, ame­lyek ennek is keresztény eredetet adnak, például az, hogy az utolsó vacsorát, ame­lyen Jézus és tizenkét apostola, tehát ösz* szesetn 13-an voltak együtt, halál követre, ezzel szemben viszont a görög mitológia ennél sokkal régebbi történetet mond el iTheitisz és Peleusz esküvőjéről, hogy a tizenkét isten jelenlétében viga.n folyó «lakomáira tizenharmadiknak betoppant Erisz, a gyűlölködés istennője s odadobott aknájával a görög nép tragédiáját idézte fel. Ezenkivüt természetesen még létezik néhány feltevés a 13-as számról való ir­tózás eredetének igazolására. Egy tény: ez a szám végigvonul az ember életén. A számoknak elvontsága és tárgytalan volta egymagában elegendő ahhoz, hogy mág- linesként magához vonzza a legszínesebb elképzeléseket. Már az asszir és egyiptomi ’csillagászok is nagy fontosságot tulajdoni*» hotrak bizonyos számoknak, épp úgy a zsi­dók is, akik az oszthatatlan számok mel­iert különösön a 7-es számnak adtak kab- bailisztikus jelentőséget. — Ismer a történelem kiváló emb,Dre­het, akikre a számok kabbalisztikája rá­ragadt?, ' yi • ari-j ifid MULT ÉS JELEN — Bismarck, a vaskancellár, direkt ir­tózott tőle. S ha barátai, vagy t’>szttársai társaságában asztalhoz üilt, előbb óvatosan megolvasta, vájjon mem a tizenharmadik? Vagy Napoleon. Ha módjában lett volna, förölre volna 3. számrendszerből a 13-ast. Ez nincs összefüggésben sem intelligenciá­val., sem nemzetiséggel. A franciák épp úgy tartanak tőié, mii«n»t a magyarok, ango­lok, vagy németek. Ez azonban nem iga­zolja azt, hogy a 13-as szám mindig rosz- szat jelent. Sőt. Igen sokan szerencsés számnak tartják, aszerint, hogy kinek mit hozott. Mondok néhány példát. Mul-t év őszén egyik postahivatalban ajánlott leve­lét akartam feladni, amikor a postáskisasz- szony felmutatott egy diványpárnát azzal, hogy alacsony téttel kisorsolják, nem vennék egy számot? A tárgy szép volt, a jegy olcsó, könnyen belementeni. Ahogy az ivet kezembe vészem, látom, hogy majdnem az összes számok foglaltak, de a 13-as üres. Azr mondom: várok holnapig s az utolsó számokat mind megveszem. Másnap aztán tényleg elmentem, de csak egyetlen szám állott üresen: a 13-as. Meg­vettem — s a párnát megnyertem. Egy másik példa: A nemrég lezajlotr pápavá­lasztáson, mint köztudomású, a konkld- vén Pacelli bíboros a 13-as cellái kapta s lám, mégis ő lett a pápa. Viszont ellenke­zőjére is rengeteg példa van. Higyje el kérem, alig van, talán nincs is ember, aki nem tart erszényében valamilyen babonár. Apró, jelentéktelen, amit lemosolyog ugyan, de mégis alkalmazkodik hozzá. Aki kilép a házból „már nem tér vissza, mert . . . „akinek viszket a füle „eső lesz“, ha viszket a bal tenyere „pénze kap“, a rosszkedvű ember „ballábbal kelr fel“ és — igy tovább-A modern ember sem bír szabadulni tőle. De vájjon fontos-é az, hogy babonamentesek legyünk? Ismét kopog a portás. „A turbároos ur türelmetlen“. Kár. Pedig szerettem volna egyét-mást kérziemi régi és uj boszorká­nyokról, kártyaverőkről, rörökkávé-jósok. ról- Bizonyára vannak érdekes feljegyzései. Láng Frigyes tanár a nép’élektan kuta­tója, ez az egyszerű, de érdekes ember, cl* mosolyodik: — Persze, hogy van. Rengeteg. Bármi­kor rendelkezésére állok. Együtt fogunk vacsorázni. Utána dis­kurzus szellemekről é$ boszorkányokról. Finom csemege. Hogv aztán milyen éjsza­kám lesz? előre borsódzik a hátam. Egyet­len szerencse: nem vagyok babonás s nem hiszek benne. Csak ne lenne ma éppen péntek. Mindegy. Nem félek. Egyszer analizálták tenyerem vonalait s írásban adták: szerencsés napom a péntek. Ehhez ragaszkodom. A lépcsőn találkoztam Túrra „bey“-jel. Ismerem ez: az emberr. Irram is egyszter róla égy Temesváron adott horoszkópjá­val kapcsolatban- Emlékszem, akkor vál­tig hangoztatta, hogy ő török s nem akart magyarul beszélni egy kukkot sem. Feke­te bajuflr«a é: pókhasa épp °'yan, mint volt. — Szálem álájkum — mondom — és megemelem a 'kalapomat. — Jó napot kívánok — válaszolja mély baritonján és rámnéz. Biztosan arra ki­váncsi vájjon milyen nyelven köszöntői =» rém. Törökre nem gondolhatott, mert turbánja nem volr a fején. Az egyetlen kézza’jfogható bizonyíték, hogy köze van a törökökhöz- Jenei József. Miért nincs uiíüzoltélaktanyása és só! felszerelt tűzoltósága Kolozsvárnak? KOLOZSVÁR, augusztus 22. I Megelégedéssel állapítjuk tmleg, hogy panaszos-rovatunknak nagy a népszerű* , sége. Nemcsak azok keresnek fel soraik­kal, akik jogos sérelmeik orvoslását vár­ják tőle, hanem azok is, akik egyéni szempontokon fleül, a közérdeket akar­ják szolgálni és Kolozsvárnak, „Erdély vezető városának“ fejlődését akarják eW>- remezditani. Erre va-l az alábbit levél, amelyet Kolozsvár lakosságának nevében egy kolozsvári polgár küldött be szer­kesztőségünkbe. Aki irka», a kérdés ala­pos ismerője és az összes nyugati nagy­városok tűzoltólaktanyáit és tüzöltóberen- dezéseit ismeri. „Kolozsvár városának vagyok szü'öttje — Írja a kísérőlevélben — és e szép. az utolsó időben fejlődésnek indult városhoz köt szivem, lelkem“. Íme a levél: „Az utóbbi időben sok szó esed az uj városháza felépítéséről, a vágóhíd mo­dernizálásáról és a vi'lliamosárammai haj­lott, úgynevezett Trolybuszok beállításá­ról. Elismerem, hogy ezek mind igen fontos és szükséges dolgok ahhoz, hogy Ko'ozsvárnak modern, nagyvárosias kül­seje legyen és hogy méltán viselje „Er­dély Fővárosa'* címét. De közben elfeledkeznek a- illetékesek egy igen fontos és halasztást már nem tűrő probléma megoldásáról, a mai időknek megfelelő tűzoltólaktanya fel­építéséről és tűzoltói modern felszere­léseiről. Pedig most, mikor a tűzoltóknak nem­csak a polgárok vagyonát kell megvédjék a tűz martalékától, hanem a légitámadá­sok elleni védekezésben is olyan nagy szerepük van, érthetetlen, hogy miért mellőzi a város vezetősége ennek a fontos kérdésnek rendezését. A helyzet ma az, hogy a körülbelül 110.000 lakosú Kolozsvárnak tűzoltói és autógarázsai egy 1890 ben épült pené* szcsfahi, töröitablaku vityilószerü „épü­letben“ vannak. Hiába a katonai tűzoltó­ság mintaszerű vezetése, hiába Ci legény­ség önfeláldozó munkája, mert ilyen kö­rülmények között lehetetlen a tüzőrség gyors és pontos munkája. A város kő tségvelésében évek óta sze­repel a tiizoltólaklanva építésére »egy 600 / 9 3 0 auf/uBztuu 2 3. ( ezer lejes ívlip, <■/ az összeg azonban nem elég, mert egy korszerű laktanya felépi léséhez // ő millió lejre lenne szükség. Ez év tavaszán felmerült :» laktanya fel épiiési terve, de az csak l< rv maradt megfelelő hely hiányában. Vén ménvem sz< eint, már központi fekvéséin: is erre legalkalmasabb lenne a posta hám megírd rendbehozott terület, mdy a város köz pontjában van és a napi gyakorlatok el­végzésére is megfelel. Más, kist!>}> váro­sok, mint Nagyvárad és Brassó, öt év alatt már a második 1 ii/odólaktanyát épü k, Szíitmár és Segesvár, belátva szük- í ségességél, modern, korszerű tüzoUólak- I anyáit építed. Ploeşti városa most hirde I tett áHejést. 22 millió lej előirányzattal, egy tű /.oslóiak tanyára, miért marad ép­pen Kolozsvár ki? A kolozsvári tűzoltók felszerelése is sok kioánniva'át hagg hátra. \ z elévült, kis­teljesítményű régi autók íruir nem felel­nek meg a mai követelményeknek. Fel­szerelése egv 1912 (!!!) Benz típusú autó- pumpából (különben ez az egyetlen fé­lig meddig modem autó), egv 25 méter­re kitolható Magirus-féle autólétrából és négy utcaöntöző autóból ált, melyeket tüzeseteknél is lehet használni. Holott a statisztika szerint, egy százezer lakosn város tűzbiztonságát csak úgy lehet fenn­tartani. ha legalább két, 30 méterre ki­tolható. Magirus acéholó létrája, három, percenként 2500—3000 liter teljesítőké pességü autópumpája és nem utcaöntö- zökocs ja van, továbbá egv automobil- szerkocsija, melyben la Halókcsővezetéke- I két. mentőponyvát. gáz- és füstmaszko- kat, fáklyákat és más termékeket szádi- tanak. Szükséges egy autó, amely sze­rencsétlenségekhez, összeütközésekhez, házbeo tolások hoz, árvizekhez vonul ki és fel van szerelve az összes mentőkellékek- ke!. Szükség van egy 1 egénységszálhtó autó­ra. de mii’1 hatatlanul szükséges egy hab- fejleszfö autószivattyu. amely egyedül aki kalmas a benzin, olaj, petróleum és pa­kura tüzek oltásához. A csővezeték is ré­gi és töredezett. Láttáik már több tűz­esetnél és légitámadást elhárító gyakor­latoknál. hogy minden 1—2 méterre csurgód ki a viz a tömlőkből. Ha. Isten őrizz, a város területén egy­szerre ké-t három helyen ütne ki tűz, ami egyáltalán nincs kizárva, mai felszere­lésükkel nem tudnának megbirkózni a iüzolták a veszedelemmel. És végre az utolsó szintén igen fontos a modern tűzbiztonságban, a villamos ut­cai tűz jelzőkészülékek kérdése. Néhány hét óla szerelnek fe1 ugyan ilyen készü­lékeket a város különböző pontjain, de nagyon-nagyon gyéren. (A helyes távol ság 300—600 méter és exponált, feltűnő helyekenJ De mit érnek ezek a készülé­kek is, ha nincs megfelelő laktanya, meg­fő Vő szobával, ahol a felvevő Morse*ké- szülék van elhelyezve. A város veze­tősége ugv tervezi, hogy a felvevő-köz­pont: a villany központ lenne, ahonnan a tűzoltó telefonálná he a leadott jelzést. Ez teljesen hibás elgondolás és sok időt vesz igénybe, mert veszély esetén min­den pillanat nagv szerepet játszik. üdvös vain", ha a város vezetősége át­látná a kérdés komo'y voltát és mielőbb orvosolná a hiányeked. nehogy egy olyan nagyarányú tűzvész kényszerítse erre, mint a közelmúltban Marseilleben vöd. Kiváló tisztelettel: a város lakossága nevében egy ko­lozsvári polgár. Őszi mezőgazdasági mozgalom BUCUREŞTI, augusztus 22. ^ A galaţii királyi helytartóság épülete­ben fontos adminisztratív megbeszélést tartottak a napokban. A megbeszélés az őszi mezőgazdasági mozgailcm előkészüle­teiről dzólt Constantin Giumescu, az aldu* nai helytartósági elnök elnökletével. Reszt vettek a konferencián még Covurluimegye prefektusa, az aikhmai parlamenrárok, pri­nt árok, szolgabirók,- mezőgazdasági in­spektorok és a megye szanitárjai. Giuréscu királyi helytartó kimutatta expozéjában, Covurluirraegye jelenlegi költségvetését, különösen ami a mezőgaz­dasági helyzetet illeti az ő;’zre vonatkozó­lag. A helytartó mindenkiről uj munkát, érőmegfeszirést kért, hogy azt a munka-« programot, ami a megye gazdasági fejlő­déséhez vezet, teljes egészében végrehajt­hassák.

Next

/
Thumbnails
Contents