Ellenzék, 1939. augusztus (60. évfolyam, 173-199. szám)

1939-08-20 / 190. szám

I I

to

T: J I r N 7. f K

ESDI

7 03 O n ii </ us/. 1 ii s 2 0.

Tiszte márványból épüli a római nassoiim-fóram

w ' RÓMA, augusztus hó* Rekkenő hőség üli meg az örök varost.

A hőmérő 40 iokor mutat, még az °‘as/nk is bódultán rójják a rönénrfmi emkku utcákat. Türelmi-Menüi nézem az órámat, az egyik espressohár kerthelyisegeben. Olasz barátomat várom, aki megígérte, hogv ma délután megmutatja a Duce l o^ rumát, a „Forum Mussolinit“. Nincs azon but bosszankodaşra '■'dom, mert Man.io

Barilii, a feketére lcsült, fehérruhas hu, máris a váUamra teszi a kezét. Mehetünk __ mondja az olaszoktól megszokott kedvességgel. A „Via Nationalen“ megyünk végig-nA házak színesek a lobogóktól. Minden ablakban egy-egy zászló leng. Bámulatosán szín pompás képér muatnak ezek a fekete fasiszta és zöld-feher-piros olasz nemzeti lobogók. Diszben 'an a

város. , , , ,

Autóbuszra szádunk, Érdekesek^ ezek a római közlekedési eszközök. Barátom elmeséli, hogy a szankciók idején az autó* buszok jórészét fiiobuszokkal cserélték ki. ezek a villamos árammal haladó tágas kényelmes kocsik bámulatos gyorsasággal rohannak végig az utcákon. Irt olcsó eoer ma az elektromos áram, a benzinnek viszont minden cseppjér spórolják- Anug a

■megállónál állunk és várjuk a mi kocsinkat az MB-ir, egy érdekes formájú autóbusz szalad elődünk az utcán végig. A kocsi hátulján nagy kidudorodas van, mintha valami kazánházat cipelne a hatan. Hát ez mi? — kérdezem. — Faszénnel hajtott autóbusz — felel Manlio, ezt is a szankciók idején honosítottuk meg. Természetesen ieívnek az üzemköltségé is le nyegsen olcsóbb, mint a benzinnel hajtott autóbuszé. Róma kormányzójának ^az a terve egyébként, hogy az összes villamo sokat fílobuszokra, elektromos áram által hajtott autóbuszokra cseréljék ku A közlekedés végtelenül olcsó. Amint útközben megtudom, az átszallojegy ismeretlen. Villamoson és autóbuszon egyaránt csak vonaljegyeket adnak. Tömve is van minden jármű, ami viszont nem is csoda, hiszen ilyen rekkenő hőségben niem jelent kü-ö- nös élvezetet az utcán sétálni.

A Mussolini-fórumon

Közben az autóbusz már megérkezett velünk a Foro Mussolinire, a Mussoliini- fórumra. Nem lehet leírni azt az érzést, ami első pillantás nyomán az ember lelkében támad. A hatalmas márványcsoda kepe úgy lenyűgözött, hogy perceikig nem jutottam szóhoz. A járda, az épületek.^ a szobrok, az emlékművek, a sportpályák, minden-minden csupa fehér és alabastrom- szinü márvány. Az ember szinte úgy érzi, hogy mesevárosba érkezett. A Roma felöl jövő autóbuszmegállóval szembon gyönyörű uszoda áld. Ezt — mondotta Manlio — csak egy évvel a Foro munkálatainak befejezése után építették. Az épület homlokzata teljesén üveg. Nagy, kétméteres csapóajtók vezetnek be és a két 50 méteres medence előtt egy elegánsan, berendezett kársalgóterem van. Itt is minden csupa karzatai márvány. Egy kicsit azonban dragait 5 lírába kerül egy fürdés- Ez nem üs csoda, hiszen nem népfürdőnek építették, hanem nemzetközi versenyek céljaira.

A fürdőtől jobbra, egymással szemben két óriási márványépület van. Mind a kettő a fasiszta párté. Az egyik a fasiszta sportvezetők főiskolája, a mási.k pedig tisztképző. Két 2 és félméteres szobor áÜ az épületek előtt. Vagy kétszáz lépéssel odább bukkantam rá az első sportpályára. Arénaszerüen földhesülyesztelt teniszversenypálya, ahol nagyobb olasz és a nemzetközi versenyeket játsszák. Köröskörül mindenütt szobrok. Harcos szimbólumok, a hegymászó szobra, a dárdaverő, a céliövő, a. boxoló, a vivó, a csupán halászhálóval és kötéllel doigozó gladiátor emlékművei. Ezeket a szobrokat a 'legkitűnőbb olasz művészek alkották. Munkájukért nem kaptak egy fillért sem, bitként es munkaszolgálat keretében, dolgoztak és az állam csupán, a munkaidő alatt élelmezésükről és szállásukról gondoskodott. Az anyagot is ingyen adták a karrarai márványbá- nyák.

Balillák és avantgardisták bemutatója

Órákig el lehetne nézni a fasizmus e remek alkotásait. Azonban az idő előrehaladt már és még sok látnivaló akad ma. A teniszpálya után egy művészies szökőkút »következik. Másfél méter rádiusu, hatalmas gömb áll a kút közepém és a viz* sugarak alóla szöknek iki körbe. Alig pár •méterrel odébb a széles atlélastadio-n épük Fz is arénaszeril. Orvom 'lépcső ve/et le a pályához. A termét ennek is szobrok díszítik. Irr pár percre megállunk. Éppen ba- lillák és avantgardisták gyakorlatoznak. Minden' fiún jólszabott egyenruha feszül- A balillák bemutatója következik. Megszólalnak a pálya különböző pontjain elhelyezett megafonok és egy n éves kisfiúval az óién megindul a csapat előre. Bámulatosan egyszerre megy minden, mintha dróton mozgatnák ezeket a gyermekeket. Először egynéhány szabadgyakorlatot végeznek, majd puskafogás következik. Azután menetgyakorlatok és még csodálkozni sincs időm, amikor az egymás felé haladó men*1-oszlopokból egyszer csak előtűnik három beiü: „DUX“. Nemcsak a közönség, de a pálya másik felén lévő avantgardisták is tapsolnak- A kis commandaiite áll a mikrofonhoz, pár pattogó vezényszó és .1 menctos/.lopok máris disz lépésben': „passo rom apóban“ vonultak <1 risztjeik elő’t.

A fórum emlékoszlopa

Az ember önkéntelenül is arra gondol, hogy a többki'loméreres alagút aknái, a bőiül ikációs munkálatoknál, a sokezer márványépületek emelésénél talán sokkal, de sokkal nagyobb élményt jelent ez. a kis menetgyaknirlat, mert ez az oJasz jövő- 1 «>. vábmegviimk, megnézni az igazi Fórumot, ahol az emlékmű áll- A földre nézek és közben szemembe tűnik, hogy a burkolat mindenütt a legszebb márványmozaikokkal vaui kirakva. Megérkezünk az emlékoszlophoz. — Kiemelkedő obeliszk, melynek a csúcsát aranylemezek fedik- Három betű van rajta: az, amit az előbb a ba 1 i 11 ák fi rmálrak: DUX. Az oszlop háta mögött két oldalt márványtáblák hirdetik a fasiszta állam történetét- Végigolvassuk: ,,Marcia su Roma“, parancs a mocsarak kiszárítására, Abesszínia elfognalása, minden tábla egy marék történelem. A másik soron nincs még semmi a táblákon. Az egyiken azonban mégis valami ceruzairás kapja meg a szememet. Közelebb megyek. Vájjon mit) firkáltak rá az olasz gyerekek. A tábla egyik oldalán kér szó: „Occupazio. «e di Parigi“, Paris elfoglalása. A másik o!da'< n „Conquista di Londra“, London

bevétele. Szabó Gyula dr.

nli

A SZERÉNYEK

Irta

I.

A férfi igy gondolkozott magúban:

— Most egyedül maradt olt a sarokban. Roppantul szeretnék odamenni, de ehhez túlságosan zavart vagyok. Ugv teszek most, mintha nem venném cszre, hogy magára hagyták. Figyelmesen nézegetem a könyveket, neki félig bállal.

— Pedig milyen jó lenne odamenni. Milyen jó lenne kedves mosolyt kapni tőle s ta ún a mondatok között valami rejlett biztatást, amit hazavihetnék, hogy otthon, mikor már a lámpát eloltottam, még sokáig örüljek neki és mosolyogjak a sötétben. Ó. ez nagyon kedves lenne. Es milyen nagv szükségem van rá éppen most. Olyan árva vagvok. mént egv kivert kutya. Igazi barátom nincs. Azt az úgynevezett viszonyomat halá'osan unom és — mondjuk meg őszintén — az is engem. Nagyon valószínű, hogy megcsal és nevetségessé tesz. De miért tűnődöm ezen? Akkor érzem iól magam, ha nem gondolok rá. Egyedül vagyok elhagyott vagyok. Kimondhatatlanul vágyom valakire, akinek a kezét meg lehelne fogni. Szerelemre vágyom? Nem. nem is szerelemre. Valami emberi közösségre inkább, ami megváltana ebből a sivár magányosságból. Mennyire tudnék ragaszkodni valakihez, milyen hálás volnék, hogy megmentett. Ta’án mégis összeszedem magamat és cdamegyek ehhez a.z asszonyhoz. Most hátrafordulok, úgy teszek, mintha át akarnék menni a táncolókhoz, meglepetve látom és feléje tartok: „Nini', nem is láttam a méUóságos asszonyt, egyedül van?“

— Nem, mégsem fordulok vissza. Megvillanna valami kedvetlenség az arcán s azt én nem tudnám elviselni'. Betegesen érzékeny vagyok a kicsinyesre, jól ismerem magamat. És miért is örülne, hogy foglalkozni kívánok vele. Neki ón kevés vagyok. Méltóságos asszony. A férje miniszteri tanácsos vo-fc. Ridegen tisztességes hire van. ennél a nőnél csak házasságról lehetne szó. Az asszonyok roppantul szeretik a rangot- Ifa hozzám jönne, elvesztené a méltóságos rangját. Azt én nem érem meg neki. És túlságosan szép is. Nem kel] hátranéznem, ha behunyom a szememet, pontosan magam e’őtt látom Éppen az a típus, amely annyira tetszik nekem. Karcsú és mégis telt. Kissé, nagyon kissé hervadó, az a bizonyos ..fanén“ szépség, amely mindig annyira hatott rám. Talán azért, mert anyámat sohasem ismertem és ez az úgynevezett komplexum a lelkem kulcsává lett égési1 életemre. Aztán a hangjában is van valami, ami különösen hat rám. A hatásom nagyon kényes, ritka nőd hang az amely nem tesz idegessé. Ezt a hangol nagvon szerelem. Müven kedves volna ha most rám szólna. Vagv ha legalább feladna és erre iönne. hogv ugv tehessek mintha a lépések zaja meglepne-.

HARSÁNVI ZSOLT

— De micsoda vérmes gondolatok ezek. Kevés vagyok én ennek az asszonynak. Előkelő nűniszteriális özvegy. Vad gondoat, hogy feleségül menjen egy színházi rendezőhöz. Ezeknek a nagy hölgyeknek a színházi ember afféle cigány- népség. Kíváncsian nézik, mint az állatkertben a zebrát, aztán továbbmennek.

— És biztosan kevesli azt az életmódot is. amelyet nyújtani tudnék neki- Én magam kényelmesen és gond nélkül meg- é’ek. De az ilyen elkényeztetett hölgy számára ez a szegénységet jelenlené.

— De a legnagyobb baj a korom, meg a külsőm. Elmúltam negyvenöt Öreg vagyok. Hamis fogaim vannak. Táncolni nem szoktam, sőt nem is tudok. A társalgásom gyakorlatlan. Csak a mesterségemről tudok beszélni, az pedig aligha érdekli az üven nagyvilági dámát. Ha érdekelné. már igyekezett volna színházi dolgokró‘ beszélgetni vedem. Hiszen évek óta ismerjük egymást igy felületesen, ane’kül. hogy valaha is többet váltottunk volna három mondatnál... Nem, nem. ezt ki kell vernem a fejemből, az ilyen elérhetetlen ábrándoknak nincs semmi érlelnie. Az embernek józanul és tárgyilagosan tudnia kell a saját társadalmi értékét. A varga maradion a kaptafánál. Most ugv teszek, mintha va’aki álintett volna a szomszédos teremből és sietve átmegyek innen ...

— Vagy mégis megkockáztassam? Hátha mégis... Hiszen már olyat is hallottunk, hogy egv hercegnő hozzáment egy cigányprímáshoz. Én meg elvégre rendes úriember vagyok. Csodák is történnek az életben. Mégis odamegyek.

— Nem, már nem lehet. Ki >s ez. aki most bejött? Ja igen. ez a fiatal báró. Már el is kezdtek beszélgetni. Milyen nyájas nz asszony hangja. Persze. Ha valaki báró, attól az asszonyok min gyárt megbolondulni Nincs utálatosabb, mint a sznobság. Ezt az asszonyt azért magamban többre tartottam volna ... Na, soha itsunk egyet és szálljunk le a felegekből. Ezt az asszonyt okosabb lesz messze elkerülni. Gyerünk a másik terembe.

II.

Ugyanez idő alatt az asszony igv gondolkozott:

— Most ugv teszek, mintha ebben az albumban valami felkeltette volna a f-' gyepiemet. Lapozgatom. Talán a lapozgatás neszét meghallja, hátranéz és Idejön hozzám.

— Nem tagadhatom magaim elölt, hogv kissé izgatott vagyok. Érzem, hogv a szivem gyorsabban ver. Ha megmérném az érlökésemet. több volna, mint máskor. Ma olyan különös hangulat vett erőt rajtam. A vacsoránál megittam másfél no- hár pezsgőt. Utána ez a muzsika... Régen éreztem igv magam, ma' bolondságokra volnék képes. Tegyük fel, hogy

„önné, leülne, elkezdenénk be-./élg ni, azian bizonyos idő múlva a/.l mondái' un, bogy jó leiun,* hazamenni. Talán Idáján tana, hogy elvisz taxival. Es beszálló,'nk. Es behunynám a szememet. Talán megcsókolna. Nem nagyon védekezném. Csak éppen az. illendőség kedvéért, egész gyengén. Jaj, de jó volna. Kimondhatatlanul édes volna érezni, hogy kellek valakinek, hogy nem vagyok ilyen rettenetesen egyedül ezen a világon.

De miéi I kellenek neki? Az ilyen színházi ember dúskál a nőkben. Minden ujjara akad ha kedve tartja- Nemcsak a színházi világban. Hires ember, az egész ország ismeri a nevét. A lures embernek társaságban is nagy a keletje. Válogathat. A mai asszonyok nem olyan nehézkesek, mint én vagyok. A fiatalabb nemzedékben bőven akadnak, akik nem sokat teketóriáznak. Ó, Istenem, milyen fájdalmas azt a szót kimondani, hogy „fiatalabb"... A szivem mindig elfacsarodik, ha arra a szörnyű számra gondok.k, hogy negyven. Tavasszal volt az a borzasztó nap, m kor átléptem a negyvenet. Mindenkinek harmincnyolcat mondok, de kél év múlva már a hazugság szerűit is negyven leszek. Öregszem. Testesedem. A tavalyi ruháimat igazítani kell. És hervadok. Ez az ember, azt hiszem, negyvenöt lehet. Ebben a korban a férfiak mór az ifjúság iránt érdeklődnek. Az egészen fiaiul nő kezdi őket vonzani. Felébred bennük az úgynevezett apai komplexum. Miért tetszeném én neki a szemem sarkában már jól látható ráncaimmal, erős csípőmmel, fonnyadó kezemmel? Még kalandra sem engem választana lei •..

— Es nem is kaland forog a fejemben igzában véve. Nem tudom hova tenni az életemet. Elmondhatatlanul sivár do-'og ilyen egyedül lenni. Senkim a világon. Hevesen érzem a vágyat, hogy éleRárs ke’-lene. Jó volna férjhez menni. És ez az ember kitűnő jelölt volna. Tetszik nekem- Gondosan öltözködik és nagyon ápoü. A kora pontosan megfelelne. De mindenek- fclett a mestersége. Imádom a színházat. Komolyan foglalkozom is vele. Sokat olvastam hozzá és színházban mindig nagyon figyelek. Külföldön sok érdekes színházi emberrel jöttem össze, azok csodálkozva dicsérlek érzékemet és látszott, hogy nem üres bók, amit mondanak. Ennek az embernek hasznos és megértő társa tudnék lenni.

— Az otthonában is. A fizetését nagyszerűen be tudnám osztani, hiszen olyan jó1* tudok pénzzel bánni, mint senki más. Igénytelen is vagyok, a nagy társasélet fáraszt. A táncot unom, a bridget unom. A csendes, nyugalmas otthont nem unnám. Gyönyörű volna.

— Megszólítsam? Nem merem. Teljes életemben félénk és tartózkodó voltam. Félek is. hogy udvariasan hideg és közömbös lesz. De hátha mégis? Hiába kényeztetik e- a nők. Inába olyan hires embert. torlént már olyan is, hogv igazi főherceg szeretett bele polgári nőbe. nem is egészen fiatalba. Én mégis megszólnom...

— Szén Isten, ki jön 'itt be? A báró. Akit szivemből' unok. De most nagyon kedvesnek ke1! lennem hozzá, mert a múltkor akaratlanul megbántottam. Egyenesen felém jön. Müven kár. Mondjunk le a lehetetlen ábrándokról. Vége.

III.

Mikor ezek ketten beszélgetni kezdtek, belépett a háziasszony. Szenvedélyes háziasszony, vendégeit nyugodni nem hagyó, erőszakos szervező.

— Hát maga mit bámulja itt a könyveket. Egykettő, fel az emeletre. Egy asztalhoz éppen negyediket keresnek- Nem erős játékosok, éppen magának való parii, mert magának, édesem, fogalma sincs a játékról, siessen.

Aztán amazokhoz fordult— Mozgás, mozgás. Ne bistálkcdjék, báró. táncoltassa meg ezt a szép asszonyt, gyerünk.

Férfi és nő elhaladlak egymás melleit. Alig észrevehetően megbiccentette fej-’t m’nd a kettő.

Mindenre feleletet ad a:

BuváF

természettudományi folyóirat. Előfizet, hét negyedévre 120 lejért az ELLEN* ZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN. Cluj Kolozsvár, Piaţa Unirii. 40 lej beküld# se ellenében készséggel küldünk mutálj 7 yányszámotj - - ’ • '

1