Ellenzék, 1939. augusztus (60. évfolyam, 173-199. szám)
1939-08-20 / 190. szám
193 9 augusztus 2 0. ELLENZÉK 9 Látogatás a vajdahunyadi várban, ahol a hatalmas gotstilü lovagvár máig hirdeti a Hunyadiak s Mátyás király legendás emlékezetét Valóság és tneseszeriiség a gigantikus falak között, amelyek feledhetetlen nemes szépségükben néznek le évszázadok óta a Cserna festői völgyébe Vajdahunyad, augusztus lió. Vasárnap, ünneplő kisvárosiak, a csendes kanyargós utcákon egy-eg'y 'idegen jelzésű túraautó veri fel a port. Viszi a kiváncsiakat, a látogatókat a várba. Egy csoport gyalogos turista, térdnad- rágós, zöldka!apos fiuk, virágos domdlis lányok énekelve haladnak a vár felé. Németek. Képről, vagy a miHeneum óta Budapesten lévő várutánzatról mindenki Ismeri Vajdahunyad középkori várát. De mikor szemtől-szembe kerül vele, olyan .hatalmassá, gigászivá, csodálatossá lesz, úgy uralja a szelíd napsütésben úszó völgyet. olyan félelmetesen nagy és mégis művészi, mintha óriások építették vo'na a város nyugati oldalán a meredek mész- sziklán elkülönítve, büszkén, magánosán és hatalmasan. Lenéz a vár a kisvárosra, vagy inkább elnéz felette. Karcsú gót tornyai a felhők felé magasodnak, nem a poros utcák, a kicsi házak és huszadik századbeli dolgozó, álmok és dicsőségek nélkül élő szürke emberek szerény élete felé. A vár gőgös, hallgat és álmodik.- Nagy nevek viselőinek lábanyomát, el- . múlt életét, lélegzetét, örömét és szenvedését őrzi óriásfalai között: Szilágyi Erzsébetét, Hunyadi Jánosét, Mátyás királyét, suhogó selyemben járt dámákét, nemes urakét, messze oktszföldről ideérkezett tudósokét és művészekét, lovagokét. misztikus papokét és vitézekét. Mélyében a föld alatt török hadifoglyok sínylődtek egykor, de a vár biztosan akkor sem törődött velük, mint ahogy most sem törődik a lépcsőit koptató kiváncsi turistákkal!, akiknek egész lakásuk nincs akkora, műit egyetlen fogadóterem a XV-ik században, a nyers, hangos, szenvedélyes és misztikus középkorban. Pedig állítólag a vár még a középkornál is régibb. Mikor Hunyadi János fiát, Mátyást 1458 ban Magyarország királyává választották, a vár állt. sőt alapjait egykori feljegyzések szerint a rómaiak idejében rakták le. Biztos az, hogy minit koronabirtokot és határmenti várait már IV. Béla és Nagy Lajos alatt említik. A I gótstilü lovagvár alapítója azonban mégis j Szilágyi Erzsébet volt s főként Hunyadi ţ János építette ilyen hatalmassá. Ö épít- j tette a várkápolnát, a lovagtermet, a Ne- j bojsza bástyát s a bástyatornyokat. Má‘ ' tyás király olasz művészeket hozatott, s : az ő müve a kaputorony, a nagy Ind és í a vár északkeleti szárnya. Mátyás uhui Korúin János, majd enyingi Török Bálint :elt ura a várnak, arnefv Török Bálint alatt leégett részben. Be1 Idén Gábor azután újonnan építtette s a keleti szárnyat teljesen áit is építette, azonban in- i kább több gyakorlati érzékkel, mint művésziesen. ThököH Imre három évig —1677-ig lakott i.t't, utolsó birtokosa .4pnfy Kata volt, aki után a kincstár vette át várai. Az : 1818 beb renoválás után villám ütött a • várba s a kárt csak majdnem 40 évvel később hozták helyre. Azóta nem puszii- ! tettei égi vagy földi tűz, megszűnt benne az élet, ma muzeum, látványosság, legenda. Ezt mondja róla a< történelem, neveket és évszámokat felsorolva. És lás* j suk mit mond önmagáról a vár, Felvonóhídon át a vár udvarába... A várba vezető óriás hid alatt, amely J fokozatos emelkedéssel visz a remek stratégiai érzékkel elhelyezett várba, mély sáncárok védte a vár lakóit. Elvesző, kicsiny paránynak érzi magát az utas, mikor a bidon át a kapuig ér és közvetlen közelben magasodnak előtte az időtől patinásra festett gigászi várfalak. Ezek az arányok megrémítenek, megsemmis'Je* nek, elnémítanak. A megvasalt kapun át a be’-ső udvarra jut az ember, s körbeveszik a bástyák és a falak. Egy finom - .arcú, idősebb asszony kulcsot dob oda egy fiatal fiúnak: bemutatkozik: Kozma a neve, ő lesz a vezetőnk. Feltűnően értelmes, intelligens, tökéletes vezető. Nagybátyja, a szenior vármutogató, egy itt állomásozó katonacsoportnak magyarázza ezalatt a vár nevezetességeit. Kis belső udvarra visz először a fiú. Mély, ásító. mohoskövü kút van itt. És ez a legendája: — Török foglyokkal ásatfák ezt a várkutat. S mikor a borzasztó munkába fogtak, azt ígérték nekik, hogy ha felfakadt a viz és kész a kút, hazabocsátják őket. S a kút lassan készült és az ál'ati munkában, a fáradtságba és nélkülözésbe belehalt egyik társuk: Ibrahim, akinek ide is vésték a nevét a szemközti falra törökül, emellé a felírás mellé, aminek elfakult betűi most is 'láthatók. És viz fakadt a földből, a kút készen állt. de a foglyokat mégsem engedték haza távoli hazájukba. És akkor egyikük ezeket a szavakat véste a fal egyik kövére, itt: Most már van vizetek, de szivetek az nincs... Várkápolna, Mátyás király aranyszobája, címeres fahöredékek... A várkápolna az udvaron, e legendás kút tói balra épült. Falairól omlik a vakolat, sötét és szomorú. A szószék tisztán kivehető és a karzat masszív kövei is megfúrják a látogatókat. Annyira hiányzik innen minden, ami a- szokásos templomi berendezések emlékét hirdetné, hogy nehéz elképzelni, hogy ezen a karzaton kórus énekelt, s odalenn figyelő szemek nézték a prédikáló papot. Csak a íz üres, puszta falak néznek itt szemben a jelennel. És ezt mondhatjuk el az egész vajdahunyadi vár belsejéről, amely — talán a lovagterem kivételével — nem más mint sivár, hatalmas, üres falak, pókhálók és végtelen termek sora, tele kőtörmelékkel s az elmúlás dohos levegőjével. Néhány elfakult freskó — (olyan elfakult, hogy alakjai alig kivehetők) — és sehol az élét semmi szine, minden szürke és szomorú. Csak a végtelen erős falak adnak méltóságot a vár belsejének, amely olyan gyönyörű kívülről s olyan porszagu és halott, ha belé lép az ember. Nem ugv mint például a velencei dozse- palotában, ahol az épen megmaradt freskók, a gondosan takarított termek sora s a falak ragyogó színei könnyen elénkvarázsolják a múltat — nem úgy van itt ebben a történelmi várban. Itt csak a legnagyobb fantáziával tudjuk magunk e’-é elképzelni azokat, akik itt éltek valaha, s az itteni élet ragyogását és színeit és melegségét. Nagy kár, hogy nem hozzák rendbe egy kicsit. Mikor Mátyás király egykor a ranv szó bájának nevezett terme felé megyünk fel a lépcsőn gyerekarcu vezetőnk eredetű faltöredékeket, díszítéseket mutat, amelyek úgy hevernek itt szerteszét egymásra dobálva, mint rendetlen háziasz- szony padlásán az üres üvegek. Hollós Mátyás csőrében gyűrűt tartó madarát látjuk csaknem mindegyiken, állatfejeket, oroszlánokat, bástyákat, lobogókat, várfalakat — egy darab középkort falak dombormüveire zsúfolva, szétforgácsolva a lépcső kanyarulatai mentén. És fenn Mátyás az igazságos appartement jében az eredeti stilus szerint rekonstruált ablakok kerek darabkákból álló üvegét, boltíveket. aztán fakult freskókat amelyek tiz egyik Hunyadi szerelmi történetét mesélik el sorozatban. a> kor divatja szerint, attól a pillanattól kezdve, ahogy a vőlegény meglátja a menyasszonyt, majd gyűrűt nyújt át neki. — Itt született Hunyady László — mondja az értelmes fin. Kőpadot látunk, falba építve, keskenvet és spártait. Mit szólna egy ilyen szü-őágyhoz egy mai, gyermekét a tudomány minden vívmányával felszerelt szanatóriumban világra^ hozó asszony? Balassa Borbála széttört koponyája Termek során megyünk át. Mindenütt vastag kőfalak, kevés fény, mely úgy hull a keskeny ablakokon át a földre, mint egy fehér szikrázó vonal. Roppannak a léptek alatt a kövek, amelyek talán emílékeznek azokra a rég megsemmisült férficsizmákra, kicsiny szattyán és se- lyemcipőkre, amelyek annyit koptatták őket egyszer. Az ablakokból mindenütt ideragyog ai méhy völgy üde és békés színeivel, a kanyargó Cserna, a fák s a ‘távoli hegyek. Milyen büszkén tekinthettek le innen a Hunyadiak, övék volt minden ameddig a szem ellát, s olyan magasan voltak, olyan elérhetetlenül és mindenki felett. És mikor néha veszedelem közeledett a várhoz s a bástyafalakon őrködő katonák jelt adtak a vár lakóink, titkos csapóajtókon menekültek földalatti folyosóikon végiga dévai várba. Egy ilyen csapóajtón lemegyünk mi is. Szűk, sötét és végtelenbe kanyargó földalatti folyosó van előttünk. Ismeretlen és mégis ismerős. Nem a föld alá menekül a mai ember is háború esetén? Csakhogy a középkorban titkos folyosónak hívták', ma pedig gázpincének... Megint sok lépcső s egy emeleti helyiségben rengeteg kőtörmelék s furcsa kis ládák fogadnak. A ládák poros üvegén át alig kivehetők a bennük porladozó csontok. Szomorú sírok ezek, bennük egy-egv 'lábszárcsont, borda, koponyái. — Ez török hadifogoly volt — halljuk a magyarázatot — azonnal észre lehet venni török eredetét, ha jól megnézzük a koponya formáját... A másik üvegfedelü koporsóban női koponya, amelyen szörnyű repedés tátong, s pénzdarab nagyságú kerek törés, amelyből szeszélyes cikk-cakkban vezet végig az egykori, halálos ütés nyoma- A' koponya mellett vasdarab. Állítólag ezzel a vasdarabbal törte szét a koponyáját a1 szerencsétlen asszonynak férje, aki hűtlenségen érte. Balassa; Borbálának hívták' az asszonyt, szép volt, hüteten és borzalmas sorsot ért. A középkorban élt. az ura nem szaladt az eset után a válóperes ügyvédhez, hanem agyonütötte az első kezeügvébe eső tárggyal. Akkoriban igy ítélkeztek a hűtlenség fölött* az erőszak, nyers erő és h'irielen szenvedélyek korában. Szegény Balassa Borbála rettenetesen meglakolt gyöngeségéért. S még sirja sincs szegénynek ... Ahol katonák őrizték a várat és ä lovagterem Egy szerzetesien szűk, keskeny aWaku szobába visz az ut, amelyhez néhány lépcsőn kelj felmenni. Itt lakott Kapiszt- i rán János, a történelem híres és Savanar rola-szcrüen izzó és féktelen szenvedélyű figurája, mikor megfordult a Hunyadiak várában. A calabria-i Capi sí ran oh am, a XIV század végefelé született ferenc- rendi szerzetes, akit forradalmait szítani küldtek el napsütötte hazájából. Itt lakott és talán legdöntőbb gondolatai itt születtek meg e szűk falak között. Tovább. Most az őrtá’ló katonák egykori szobájába visz vezetőnk. Itt pihenték ki magukat egyhangú sétáik után n bástyán, s a fal egyik megfeketedett pontján megőrizte vidám tűzhelyük, vacsoráik emlékét. u Most a lovagterem következik. A sok ÜiilcSfe m fijyei’mefkéá a B tenegerpairira m üiaiagalia szelektől védett partja a legideálisabb gyermeksírand és ott Db*. IbtíbssÜózi! gyermekorvosnő nyaralójában gondos, szakszerű felügyelet, elsőrangú ellátás (napi 5 étkezés) biztosítja az ön gyermeke számára a kellemes és hasznos szünidőt. Felvilágosítás és előjegyzés: Pr.lmasSíóza ianga’io, VIILA BRAtíOS. szürke fal után hirtelen színek vesznek körük Gót ivek, csodálatos mozaikpadló s a két oszlopsor között a padozaton a Hunyadiak, Szilágyiak színes kőberakott cimerei. Ez a 1 egszebb terem az egész várban. Most kanyargó keskeny lépcsők a szabadba visznek. A főbástyán vagyunk, ahonnan a törésekből ugyanaz a látvány tárul elénk, ami az egykori éjszkánként őrtálto katona elé. Fia letekintünk, mint óriások épitette hatalmas lábak állanak alattunk szilárdan á Vár grandiózus arányú falai. A vár körül az árok, a hid, s távolabb a város és a völgy üde zöld erdővel. S a vár feleit siető felhők szaladnak át a nyári égboltozaton. (M. L.) Hobáti Jenő: Két vers Jó VOLNA ALUDNI ó, já volna aludni mélyen! Nem hallani. Aludni mélyen. Nem látni. Csak aludni mélyen Nem tudni, nem érezni, fájni, nem félni, nem siratni, bántani, nem élni, — csak aludni mélyen: egyetlen hosszú hűvös éjen átúszni a vajúdó vészen a fényespartu, drága révig. Aludni talán ezer évig: mig a vitáiéból béke érik, * míg az ember csecsemő-szép lesz, mig a ködből derülő ég lesz s ellenfelek egymást megértik, ó, jó volna aludni mélyen és felébredni hófehéren, valamikor, korok után. f emléktelen nagy éj után, és élni, élni, élni, élni! Nem fájni, nem siratni, félnlr pem bántani, bántódni. Élni az összebékülö családban, bánattalan embervilágban az ösgondolat ütemét. ARCUNK AZ IS Valahol egy halott van: szörnyű kezdet, legelső testvér, kit megölt a testvér és félelemben bátrak ajka zenget azóta el nem fogyó harci dalt. Riadva gyűjtött fegyverek zajától a kicsi ember bátor gőgbe szédült, mint a botor, ha kínzó bánatától italos részegségbe menekül. ó, hol van egy, ki félelmét lebirva. hősi gyáván és fegyvertelen pőrén ráemlékeztetne, hogy meg van írva: ki kardot ránt, kard által esik el! És megmutatná újra öt, az elsőt, akit testvérkéz a halálba fojtott s mutatná szemét, amelyben a végső látomás mindörökre ott fagyott! Okulni tudnánk talán a halottól, akinek torzult arca a mienk is s a szemébe merevült gyilkos arctól visszariadnánk: az is a mienk. LEVÉLPAPÍROK, egyszerűtől a legválasztékosabb kivitelig, legolcsóbban az Ellenzék könvyosztályában, Cluj, Piaţa Unirii.
