Ellenzék, 1939. július (60. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-16 / 160. szám

1939 iiüiü$ 16, VTXFXX 7 ÉK Az uj m művelődés alapjai Dr. Győrffy István tanulmánya Napjainkban egye gyakrabban calalko- zunk a népi gondolat kefdc^év*4!. Egyéni és közösségi életűnk szinte minden' forrna* jában érezzük, hogy rnüvelodesünkaiok uj al apóikra van szüksége, melyek egyeteme­sek és örökérvényüek, de ugyanakkor ma­gyar sajátosságnak :s. Ezérr fordul figyel­münk fokozódó éberséggel a népi-nemzeti hagyományaink felé. Nagy segítségünkre van ebben a kérdésben a Hitel c- folyókat 1939. év’- 2. számában megjelent es külön“ lenyomarban is napvilágot latort dr. Győr- ffy István: Az uj magyar művelődés alap­jai cimü kitűnő tanulmánya. A népszoká­sok, néphagyományok és a parasztság ki­váló ismerője gazdag tapasztalataival vilá­gosan mutatja meg ,,katejaban azokat az utakat, amelyeken indulnia és haladnia kell az uj magyar művelődésnek. A néphagyományok jelentősége Dr. Győrffy István a nyelven kmil a másik nemzeti műveltségi ík in esünk nek, a néphagyományunknak tulajdonit onasi je­lentőséget, mert ezt a magyarság harom- negyedrésze, a parasztság vallja magáénak. ,,A néphagyomány nagy" nemzetfenntartó erején kívül szükségünk van a magatfoku nyugati művelődés műidéin vívmányára. A néphagyománynak emellett azt a szerepet ■szánom, h°gy m’-nden vonalon a-lapjaul szolgáljon a magasabbrendü művelődésnek, de annak ne csak szint, hanem belső tar­talmat is adjon". Kiváló atiiográfusunk a magyar r.ép" hagyomány minden fontosabb kérdését vizsgálódás tárgyává teszi tanulmányá­ban. A magyar népi zenénk a magyar nyelv egyik legősibb kifejezési formája, (1500 éves) amiért féltő gonddal kell ápol­nunk. ,,A magyar népdalt a maga sajátos népi előadásmódjában már az óv ódat ó! fogva tanítanunk kell". Különös gonddal kell tanítani a tanitóképzőinté.zetekben, ahonnan kántoraink kerülnék ki. A taní­tók, tanítónők és óvónők teljes kiképzést kel} hogy kapjanak a magyar paraszt és népies müzenében. (Bartók Béla most ren­dezi sajtó alá a magyar népdal-anyagot.) „A magyar népzenét a magyar nyelvvel egyenlőjogu magyar nemzeti műveltség alapján kell nyilvánítanunk. A népi' drá­mának csak nyomait ismerjük, de a ma­gyar népi 'beszél, éneklés, tánemód és kifejező mozgások tanulmányozóival nem reménytelen dolog a népi színjátszás felélesztése. Muharay Elemér kísérletei biztatóak arra nézve, hogy idővel' kisar- jádhatí a néprnemzei magyar dráma. Ko­moly veszély fenyegeti a népi táncot s ezen a téren gyűjtésünk is alig van. Sür-' gős tehát, hogy jő] felkészült szakemberek felkeressék azolkat a vidékeket, ahol a né­pi tánoök sajátos formájukban még élnek és zenés, színes filmre felvegyék azokat. Ha a szakemberek megállapították, hogy melyek az ősi, jellegzetes magyar táncok, aíkkor az iskolák utján, színes filmeken minden vidéknek visszaadhatjuk a maga táncait. A formanyelvben 'is magyar népi művészet szólal meg. A díszítőművészetek közül a hímzés, fafaragás, szövőmüvészer, agyagmüvesség kérdését kell tüzetes vizs­gálódás tárgyává tenni, hogy népszerüsö- dési'mk ne történjék sajátosságuk rovására. A viselet nemzeti jelleget fejez ki. Sajnos, ma már csak a nép hordja ezt, de valószí­nűnek látszik, hogy a néprnemzeti viselet középosztályunknál is éterre kel. Az épít­kezés rerén is kísérletek folynak abban az irányban, hogy a népi jallleget megtalál­ják. A népművészetek között említhetjük á magyar konyhaművészetet, melynek Eu­rópa életikulfurájábáin jelentős szerepe van. Dr. Győrffy István erős érvekkel támadja azt 4 téves hiedelmet, hogy a paraszt tu' darkn és műveletlen. ,,Ha csak egy kicsit 's foglalkozunk a népi tudással, csodálattal látjuk annak sokoldalúságát". Rendkívül fontos volna, hogy a néptanító a hagyo­mányos népi művelődést jól ismerje, azt megbecsülje és értékelje. ,,Az isik ólai mű­veltséget ne a megbolygatott néphagyo- mány romjaira, hanem annak szilárdan álló falaira ép'tené." A népi gazdálkodás és állattenyésztésről >rt fejezer 'szintén igen érrékes és megsziy- lelendő része az átfogó tanulmánynak. M“*g kell indítani a néprajzi gyűjtést Dr. Gy&ít'fy István tanulmánya máso­dik részében néprajzi hagyományaink gyűjtésével foglalkozik. A tárgyi gyűjtés szépen halad, hatalmas anyag gyűlt már össze, de annál szomorúbb a helyzete a szellém'i'nn.éprajzi gyűjtésnek. Ezért a leg­sürgősebb nemzeti feladatnak a szellemi' néprajzi gyűjtés megindítását tartja. A tárgyak ‘bemutatására szabadtér1 múze­umokat kell létesíteni, amilyen Finn— Észt—Lettországban és Bucurestiben is vannak. A néprajzi müem'léke'nk számba­vételére pedig törzskönyvezni kell a birto­kunkban levő tárgyakat. ,,A oéphagyomány, a népi tudás a ma­gyar műveltség alkotó része. Nem eléged­hetünk meg azzal tehát, hogy népi motí­vumokat vegyünk át az iskola nyújtotta kultúrába, hanem a nemzeti műveltség alapjává kell tennünk a népi müvelséget“. Ezen a téren az oktatás-ügyünkre há­rul a nagy feladat. Csak elemi és középis­kolám kon keresztüli lehetséges a népi mű­veltség ujjáórtékelése. ,,Még az európai művelődés csúcspontján sem mondhatunk le arról a ldaknázarlan, “agy nemzeti meg­újhodást jölenrő forrásról, amit a népha gyomány jelent. Egyébként Európa is azt kérdez1 rtőlünk, hogy mi az, amivel az eu­rópai kultúrát a magunkéból gazdagítot­tuk és mem azt néz1, hogy átvetrünk-'e múndent, amit az európa1 civilizáció nyújt., hat. Európa egyéniséget keres bennünk és nemzeti elfogultság nélkül mondhatom, hogy az is vagyunk“. Néphagyományaink becsülése é*s értéke­lése elsősorban a tanítók, papok, tanárok és mindazoknak a kötelessége, akk a ne­velési munkát végzőik.. Rajtuk muük, hogy sikerül-e uj alapokra helyezni a magyar művelődést. Éppen, azért különös gondot kell ford it anf a taniró, pap és tanárképzés­re ebből a szempontból. Ismertetésünk befejezéséül dr. Győrífy István tanulmányának végszavak adjuk: — „Napjaink világtörténelmi eseményei arra intenek bennünket, hogy nemzeti' erőnket, egységünket fokozzuk. A ma* magyar középosztály már nem azonos a történelmi középosztállyal. Sok olyan ide­gen elem szívódott fel! bele, mely nem asszimilálódott teljesen, vagy a^szlmiláló- dásra nem >s képes. Sőt, bizonyos dfssz1- milác'óvaf is számolnunk kell. A magyar it nyelv megtanulása még nem jelenti az ér-' zésben és gondolkozásban való megmagya- rosodást fe. A magyar történelem —j , melynek alakításában a mai magyar kö­zéposztály tekintélyes százaléka a múltban nem vett részt — ma már njem az a ható­erő, amely megbonthatarlan egységben tudná tartani a magyar társadalmat., A magyar társadalom utolsó, de legnagyobb erőrartaléka a magyar nép s a magyai- nép­hagyományok felvételével, sőt az abba való beleélésével a középosztályinak m g kell újulnia, meg kell erősödnie, sőt lelki­leg is néppé keli lennie, ha magyar akar maradni, 1848-ban a nemzeti kiváltságok­ról a nemesség lemondott s a jobbágysá­got felszabadította. Most pedig a lélek“ bem való egyesülést kell kimondania, ami azátal érhető el, ha a nemzeti művelődés alapjává a néphagy.ományt tesszük. Az if­júság ösztönösen. megérezte a magyar ■nemzetmentés ez egyetlen módját, a nép felé való tájékozódás ma már általános. Középosztályunk az utóbbi években nagy érdeklődést tan/usit a népi művelt­ség iránt s ez arra a reményre jogosít min­ket, hogy rövidesen* társadalmunk min* dón rétege belátja szellemi életünk é> 1 egész művelődésünk ilyetén megújulásának szükségességét s uj művelődésünknek ose- Rkvőleges résztvevője is lesz. Szabó Lajos. Amüsement Area Irta STELLA ADORJÁN NEWYORK, julius hó Túlhaladott- dcilog volna megállap'tani, hogy az amerikai Worlds Fa'rröl annyi mondanivalója van az embernek, hogy könyvet lehetne írni róla, mórt edd’g pontosan mégy könyv jelent már meg a kiállításról. Komolyan és szakszerűen fog­lalkoztak ezzel a százhatvanmillió dolláros látványossággal, amelyet bizonyára nem pipál le semmi — a soron, következő vi' lájg kJ ál 1 i r A- sok -nagyszerű közgazdasági, kultu­rális és mechanikai csoda Között, hadd újunk nţost a szórakozások parkjáról, amelyet Amüsement Area-mak neveznek. A világ legnagyobb „angol parkja“ meg' érdemli, hogy külön kritikát kapjon. Amit nem nézhetett meg a király Köztudomású, hogy az angol -király na­gyon szerette volna megtekinteni, az Aqua- cade-ct, a vizi cirkuszt, fájdalom, azonban közjogi akadályok nkarr nem lehetett. Megállapították ugyanis, hogy akkor az angol szórakozóhelyre, a Merrie> England- be is be kelletr volna kukkantani, erre pe­dig már nem volt idő. A viză revüt átlag naponta 26—27 ezer néző látogatja, szon> bát-on vagy vasárnap ez a szám 38—40 ezerre eimeilkedik. Heti bevétele több, mint százezer dollár. (A Metropolis legnagyobb- e-ikerü darabja, Katherine Hepbutrn-nal a főszerepben, heti 20 ezer dollárt „csinál“-) A szórakozó-éra nagyágyúja melR-tr meg lehetnek elégedve az üzletmenettel a többiek i-s. Legjobb reklám a meztelen táncosnők letartóztatása A kubai faluban sohasem lehet jó helyet kapni- Igaz, itt nincsenek ülőhelyek, a köralaku, méteres -magasságú színpadot állják körül az emberek és nézik revüt, amelynek az jelentette a legnagyobb rek­lámot, hogy kér táncosnőjét a serif sze­mélyeden Tartóztatta lé. (Hogy miért a serii, azt szívesen megmagyaráznám, dó lovagiasan bevaililom, abszolút nem értem az amerikai közigazgatást. A nyoícadfél- mOhós N'ewyork helyett Albany az állam fővárosa, miután azonban a kiállítás más városhoz tartozik, azt hiszen Queens-hez, ott pod’g még serti.f rendelkezik, tehát ő vitte be sajátkezüleg a oimos, ám pucér kubai táncosnőket). A kubai falu másik nevezetessége a „mérő-ember“, alti 25 cenrórt mindenkit mérlegre állít és kötelezi magát, hogy maximum három font (135 deka) különb­séggel előre megmondja a testsúlyt. Ha té­ved, levonja a konzekvenciát, a raktárból tetszés szerinti ajándékot ad az illetőnek. Főképen botor választanak azok. akiknél a közönség óriási derültsége mellett töb" MARMELÁD Irta HUNYADY SÁNDOR Mostanában siókat utaztam és hazaér kezve kezdem összeállítani tapaszkd&taim eredményeit. Ezek a tapasztalatok na- gyom aprók. Akkorácsikák, 'amilyenéket összehunyoritott szemmel lát az ember Unom a nagy tapasztalatokat, amelyek­nek jellege polüflkaii, vagy amelyek egy borzasztó Iélekzettel így szoktak kezdőd - nii; „láttam egy előadást a Pitoeífók szín­házéiban... nahál!!" Most például apró üvegcsészék dollgán töprengek. Egy adagra való dséan, vagy mi van ezekben a pergamennel lekötött csészékben, amelyeket oly jól ismerünk a vasúti étkezőkocsüv ’ asztaláról. Oda vannak készítve a só, a paprika, a mus­táros üveg és a fogpiszkáló mellé. Rengeteget utazom, mégis, talán egész életemben tízszer sem láttam, hogy ná­lunk valaki hozzányúlt volna ezekhez az édességekhez.' Lehet, hogy fogynak vala­hogy, titokba11, de nagyon nem fogynak, annyi bizonyos. Pedig édesszájú emberek vagyunk A többség itt öt kockáén len t lesz a haiboskávéba és kettőt a feketeká­véba. Miért nem nyúl senki a kis' üveg- csészékhez, mikor olyan gusztusosak ? Még játéknak is olyan jó leszedni ró­luk a feszes .pergament, elv csábítón esd ■ log üvegükön keresztül a lekvárrá filtrált cseresznye, vagy kajszinbarack szűrne. Franciaország és Németország vasié’ étkezőkocsijiaíiban azt tapasztaMam, hogy reggelinél' és Uzsonnánál az' első rohamra elfogynak a kis mézes és dsemes üvegek. Vám vendég, aki hármai-négyet eszik be­lőlük. Nálunk meg alig nyúl feléjük va­laki, holott valószínű, hogy a mi dlse műnk jobb az övéknél. Ml az okai ennek? Divat? Szegénység? Nem tudok sehogy sem rájönni a dolog nyitjára, még saját egyéni esetem kap­csán sem. Mert egész életemben én- sem elitem több dsemet a vonaton, mint egyet­lenegyszer, a kolozsvári gyorsan egy meggyet.- Nagyon régen volt, mégis em­lékszem rá,- hogy milyen jól esett. Friss volt, zamatos, remekül Lehetett rá ciga­rettázni. Mégsem nyúltam többet a kis csészék­hez. Fogalmam sincs, hogy miért? Min­dig elfelejtem —- olyan szerények ezek a kis üvegesészéit talán valamivel’ karé rabbá kellene fenni őkét. Mi volna, háj fölimák egy cédulára az árukat és a. cé­dulát odbtüznék melléjük? Elképzelem, hogy a .szegényebb vendég fél tőlük, mert szerénységülkber. >s olyan előkelőén csil­lognak. Ida ott kacsintana rajtuk, hogy kevésbe kerülnek, talán jobban fogynának. ben téved három fontnál. Éjfél felé fel­tűnt, hogy egyre nagyobb hibákat csinál* Társaságunk egyik tagja megkérdezte: — Talán fáradr már és ezért téved ilyen sokat? > * Hamá«itatW amerikai humorral vála­szaira: — Dehogyis, kérem! Csak nem szeret* ném hazacipelni ezt a sok botot! A fagyasztott nők paviUonja Ugyancsak rendőri beavatkozás alapoz­ta meg a „fagyasztort nők pavilonjának" népszerűségét. Itt tizenöt centért látható amint néhány nagyon csinos és nagyon len­gén öltözött hölgyet befagyasztanak egy hatalmas jégrömbbe. Hogy m1 benme a vicc, senki sem érti, de a mutatvány min­denkinek tetszik- Az egyik kMány állító­lag fürdőruhát is elfelejtett fagyasztás előtt magára ölteni és ezért vitték be a rendőrségre. A jeget mindenki megfoghat­ja, nem osaUs, nem ámítás, fogdossák Is ebben a kutya hőségben, de a trükkre nem tudtunk eddig rájönni. Bizonyára preparálva van valamivel mert a nők sima bőrrel frissen ugrálnak ki a jégkopor- sóból. Kon k urrens Jégország is működik, pazar kis jégrevüvel, természetesen műjégpályán, da valódi sör mellett. Hihetetlenül hangzik, de e sorok 'írója háromnegyed órát várakozott, hogy fel tudjon kapaszkodni egy ejtőernyőre, de nem sikerült sorra kerülni. Pedig egyszer­re nyolc ernyő ereszkedik le a százméteres magasságból, de ennek a szórakozásnak olyan sikere van, hogy nfom. liehet bejutni. (Az ejtőernyőt egyébként sodrony is tart­ja, úgyhogy egyáltalán nem kockázatos vállakózás vele leereszkedni.) Van egy másik mutatvány; a szórakoz­ni vágyó látogatót bezárják egy repülőgép alakú karosszériába és azzal fantasztikus bukfenceket végeztetnek a levegőben. Ga­rantáltan mindenki legalább háromszor es‘k a fejetetejére. Csodálatosképen ez a mutatványos-bódé rosszul megy. Annál nagyobb sikere van a vizrdodgemnek, pe­dig bele is lehet potyogni a finom langyos pocsolyába. Kiröhögik az Amazonokat A sok „mezcelienrevü" közül minden nap kiröhögik az Amazonokat. Ebben a csárdában modert hölgyek mitológiai póz­ban tornásznak. Divatos hely a „természet1 tévedések" háza, ahol rengeteg ötflábu borjú és ha­sonló „Innon-onnan" rovatból ismert ter­mészeti csoda rejtőzik és amelynek ket­tős pénztára előtt sorfalat kell állank Egyébként sok újat nem találtak ki­Háromszáz holdnyit területen egymást énk a dancingok. céllövöldék, huliámvas- utak, ringilispilek, lapp-aluk mü-sipályák, elvarázsol kastélyoik éss egyéb gyermeteg szórakozóhelyek, amelyeknek zsivajgó ber­keiben boldogan mulatnak a fellnőttek. LEVÉLPAPÍROK, egyszerűtől a leg* választékosabb kivitelig, legolcsóbban az Ellenzék könyv p-artilvában. CIoL Piaţa Unirii. * ^ w-

Next

/
Thumbnails
Contents