Ellenzék, 1939. július (60. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-15 / 159. szám

1 y 39 j u I / u H 1 B. ELLEEJS ZÉK 5 Hamvasztfás Angliában az egyén jelentősége és hatása változatlan. Az európai száraz­föld közepén és keleti felében sodró közösségi áramlatok nem törtek be még fölforgató erővel a szigetországba és csupán szükséges korszerűséget bírnak csepegtetni lassahdassan a meglévő intézményekbe. Egy-egy erős egyéniség, többnyire olyan lord, vagy sir, aki a közvélemény általános és igy tárgyilagos Ítélete alapján emelke­dett a főnemesség sorába, szokott megindítani egy=egy jelentős mozgal­mat, amely a közvéleményt lassan= ként maga mögé állítja és a tárgyalt elvet, eszmét, törekvést győzelemre viszi. Mert amit az egyéni kezdemé­nyezésből az igazi angol közvélemény elfogad, az élet, ha szükséges törvény alakjában része lesz. Ilyen mozgalmat indított meg néhány évvel ezelőtt egy Jorddá lett orvos-tanár a jótevő halál érdekében, hogy a kellő tudományos és jogi alakiságok alkalmazásával ment­hetetlennek Ítélt beteget kínjaitól meg lehessen szabadítani, ha ezt ő maga, vagy családja sürgeti. Ez a törekvés inkább előre érik és kétségtelenül győ­zelemre is jut, annál inkább, mert bi­zonyos oldalán az egyéni szabadság és a személyi rendelkezés elve ragyog, amelytől az angol talán sohasem lesz eltántorítható, nem beszélve róla, hogy fi kenetes, bibiiás, erkölcsös angol ma- radiság az emberszeretet bizonyos módszereire rendkívül hajlamos. Most lord Horder angol királyi or­vos Portsmouthban sikra szállott a ha- lotthamvasztás kiterjesztése érdekében. Ez az ősi és egészséges eltakarítási rendszer egy hasonló bujtogatás ered­ményeképpen jött létre, de most fo­kozni akarják „vonzó erejét“, majd kizárólagossá tenni. A tekintélyes egyén, aki ezt az ügyet kézbeveheti és alkalmas az egyházak, birák és ma­gánosok ellenzésével való szembeszál­lásra, ugylátszik az orvos-lord szemé­lyében megérkezett. És pedig a kellő pillanatban, mert a halotíhamvasztás hivei kezdenek sokasodni. A mult év­ben már 16.312 angolt hamvasztottak el, 1926-ban még csak 3436=ot. Aki ezt a számot kevesli, bizonyára gondol reá, hogy az emberiség nagy többsége hamuvá és nem porrá lett. A föld mé­lyében több az urna, mint fölszinén sírkő. Hiszen sok százezer éven ke­resztül hamvasztottak és nem földel­tek. De a lord hivatkozott reá, hogy a mozgalom nagy sikereket ígér, mert a tervek számbavétele alapján megjó­solhatjuk, hogy húsz év múlva már 250 halotthamvasztó fog működni Angliában és ha ezek egy esztendőben átlag csak ezer hamvasztást végeznek el majd, úgy a mai halálozási arány szerint már minden második halottlat nem temetni, hanem elégetni fognak. Természetesen a lord és orvos kitü­nően csoportosítja, fölfrissiti és kiegé­szíti azokat az érveket, amelyek egész­ségügyi szempontból ez intézmény mellett szavaznak. De Angliában egy mozgalom csak akkor remélhet igazi sikert, ha gyakorlati haszonra is tud utalni és ezt ügyes megfogalmazással a tömeg szájára képes adni, mint ki­tűnő bujtogató mondatokat. Megtör­tént ez is. A legfőbb gyakorlati célzás: jelen­tékeny városi földet meglehet takarj“ tani, ba a temetők helyeit csak kolum- báriumok lesznek. A mozgalom vezér­lete kiszámította, hogy a temetők meglehetős nagy területeket igényel­nek. Ha egy acren ezer sirt föltétele­zünk, akkor a halottbamvasztás éven­te^ 250 acre területet takarít meg a városoknak. A megtakarított területek­ből játszótér létesíthető és igy minden krematórium felállítása uj sporttelepre ad lehetőséget, legalább is egy labda­rugópálya kiterjedésében. Már pedig a nemzeti egészség politikája türelmet­lenül sürgeti mentői több játszótér lé­tesítését a jövőben. Különben is kelle­nek uj területek az élet védelmére. Bombamentes menedékeket kell épí­teni a nagyobb városok közelében. Egy másik gyakorlati szempont, hogy átlagosan több mint két fontot (körül­belül 3000 lejt) kell fordítani a közter­hekből egy-egy temetésre, nem beszél­ve a magánkiadásokról. A temetőrend­szer fenntartása évenként legalább egymillió fontot jelent az adófizetők­nek. Ez az összeg a busz év múlva való helyzetet tekintve, felére apad­hat. Ha ezt a megtakarított összeget az élők egészségének és jólétének szol­gálatába állítják, akkor a halottbam­vasztás nagy társadalmi vívmányt je­lent ebben a tekintetben is. Persze, ma még drága a halotíhamvasztás a szál­lítási költségek miatt. De ha minden városban fel fognak állítani halott­hamvasztót, úgy a legszegényebbek is igénybe vehetik és akkor a közterheki- re nehezedő szegényjogu temetés és a magánszemélyeknek drága fényiizéses családi temetése igen egyszerűvé és olcsóbbá válik. A halálozás költségei általában csökkenni fognak. Máris so­kan felhívták a közfigyelmet rá, hogy „mostanában túlságos sokba kerül a meghalás“. Drága minden, ami össze­függ vele: a gyógyítás, a gyógyszer, a kórház, a temetés rendezése, Ezért ki kell adni a szájról-szájra könnyen szálló jelszót: „temető helyett játszó­tér“ és „halotthamvasztással olcsó meghalás.“ A nagy fvbus Lei 28.— A kis tubus Lei IC.— Pontosan végzik kötelességüket a megye tisztviselői Enescu Manóié ezredes prefektus körútiénak eredményei KOLOZSVÁR, julius 14. Enescu Manóié ezredes-megyefönök közigazgatási ténykedése óta a várme­gye különböző községeiben számos hi­vatalos látogatást tett. Ezeknek a láto­gatásoknak kettötte célja van: egyrészt a helyszínen pontosabb képet lehet nyerni a helyi viszonyokról, másrészt e felülvizsgálatok alkalmával a köz- igazgatási élet alapvető sejtjeinek, a jegyzó'ségeknek működése közvetlen figyelemmel kisérhető. 1 Az utóbbi napokban a megyefőnök Tordaszentlászló, Magyarfenos, Csiirii­A kolozsvári hadkiegészítő parancsnok■ súg 3906— 1939. szám alatt hirdet mengt bocsátott ki, amelgben ex 6. területi pa­rancsnokság 6962. száma rendetete értel­mében az érdekeiek tudomására hozza a következőket: 1. Az 1939. évi korosztályhoz tartozó ifjak, de az idősebb korosztályhoz tarto­zók is, akik 1933—1939■ évre tanulmá­nyi szabadságot kémek, kötelesek szemé­lyesen benyújtani vagy ajánlóit levélben beküldeni az illetékes hadkiegészítő pa­rancsnoksághoz, legkésőbb folyó évi julius 30 ig a következő okmányokat: a) A beiratkozási, látogatási és műkö­dési bizonyítványt az 1938—39. iskcJai évről. b) Az A- és B. módellü nyilatkozatot (dec laratie). a pénzügyigazgatóság láttamozá- sával ellátva. c) Az 1938—39. -vre szóló hadmetn- lességi adó fizetéséről szóló nyugtát. Beugródból minduntalan újra világgá repül a hír, hogy a szerbek és horvátok közötti megegyezés küszöb előtt áW. A h'-r eddig még minden esetben, ha nem is valótlannak, legalább is koraiinak bizo­nyul E A legújabb ilyen jelentés aizcman valószínűbbnek látszik, mint az előzőek és meglehet, hogy egyik napról a másik­ra tényleg a megtörtént szerb-horvát megegyezés hírét hozza a távíró. Hogy azután a megegyezés a két testaivémép végleges együttműködését fogjare jelesn- ten'!', az természetesen ai jövő, a mai za­varos európai viszonyok között minden­esetre bizonytalan jövő. kérdése. Az ok, mely a> két nép között most már bosszú idő óta politikai szakadást okoz, inkább kulturális fejlődésükben és pszichológai különbségekben kereshető, mint az államvezetés körüli, vagy gazda­sági ellentétekben. A horvátok és dalma­ták történél,műknél fogva nyugati kid- tudáju és nyugati szellemű emberek. Az 1099-ben kötött kariovitzi béke óta a I lye, Kalotafalu és Szelicse községeket I látogatta meg. Ennek során Enescu I ezredes felülvizsgálta úgy a helyi köz- * igazgatási, mint a mezőgazdasági vi­szonyokat. A tapasztaltak általános megelégedését váltották ki, mert a fe­lülvizsgált községházakon a megyefő­nök mindenkit működési helyén talált. Érdekes megemlíteni, hogy az utóbbi időben a közigazgatási szervekkel ■szemben semmiféle büntetést nem al­kalmaznak, holott a közigazgatási kör- utakat meghonosító rendszer kezdetén minden ilyen látogató körút számos büntető intézkedésre adott okot. 2 Azok az ifjak, akik a felsorolt köte­lezettségüknek nem tesznek eleget, elvesz­tik a tanuhnányi szabadságra vonalkozó jogukat, folyó évi november elsején tényleges katonai szolgálatra kötelesek be­vonulni és ezenkívül a hadmentességi adót is megfizetni. 3. Azok az ifjak, akik az 1939—40 évre is tanulmányi szabadságot óhajtanak kapni, személyesen kötelesek benyújtani, vagy ajánlott levélben beküldeni az ille­tékes hadkiegészítő parancsneksághoz az 1939—40. évre szóló lanul mányi szabad­ság iránti kérésüket, amelyhez mellékel­ni kell az 1939—40. évre szóló hadmen­tességi adó kifizetéséről szóló nyugtát. Ez a katonai illeték a fennálló törvény ren­delkezései értelmében előre fizetendő. 4. Azok az ifjak, akik nem nyújtják be a kellő időben a vonatkozó kéréseiket, el­vesztik a tanulmányi szabadságra vonat­kozó jogigényeket és fchjó évi novem­ber elsején a tényleges katonai szolgálat­ra kötelesek bevonulni. Habsburg-Monarchiához tartoztak, en­nek katonai határát védték délen az oz­mán birodalom ellen. így vonatkozásaik is inkább Budapesthez, Bécshez és Ve­lencéhez kötötték őket, mint Belgrádhoz. Szerbia ezalatt, hosszú időn át mint az ozmán birodalom része, állandó, nyiiót, vagy tTkos guerilla-harcot folytatott a törökökkel. A horvátok és dalmaták nyugati orientációjának me gfetólöteg katolikus vallásnak, a szerbek a keleti keresztény egyházhoz tartoznak, görög­keleti hifii ek. Nem csoda tehát, hogy a belgrádi egységesítő gondolat kemény akadályokba ütközött a hóivát-dalmát szeperátizimussal nem törődő nagyszerb egység megvalósításának útjában. Jugoszláviáit óz egyesülés után terem- telt alkotmány, kilenc tartományra (bán­ságra) osztja. A történelmi megoszlást szerbek, horvát dalmaták és szlovének országa között ez a megosztás csak a Horvátország és Szlovénia közötti batár­ságokat folyók nevei uíán nevezték el. Drávái, szávai vrabasi, drinai, dunai mo­rava!. zetai és vardari bánság, míg Dal* máciát Spaato fővárossal parti bánság* nőik nevezik. Ez a beosztás tudofosart szakított a történelmi keretekkel hogy ezáltal is elősegítse a történelmileg külön fejlődött három testvérnép egységesíté­sét. Az egysége sütési törekvések azonban eddig nem jutottak eredményhez. Ellen­kezőleg, még inkább kiélezték a törté* nemi fejlődés által nyújtott keretek kö­zötti ellentéteket. Belgrad központosítási törekvései jó ideig elnémítottak ugyan minden partíkiilárizmust, az elnémitás azonban nem jelentett annyit, hogy ez a parükulárizmus nem is létezik és most belpolitikai és klip ölik kai okokból egy­aránt fölfedezik, hogy mul h a ta damul szá­mítani is kell vele. A horvátokkal ennek érdekében már a múlt év folyamán megindultak a tár­gyalások. Belgrad részéről Sztojadüno- vics volt miniszterelnök vezette a tárgya­lásokat, horvát részről Macsek dr. tár­gyalt, akinek fenntartásnélküli teljha­talma van a tárgyalások vezetésére. A horvátok szerint azonban Sztojadinovics inkább az egységesítő elveket akartai ér­vényesíteni és nem törekedett komolyan a megegyezésre. Utóda Szvetkovics nár niszterehiök, már kedvezőbb fogadtatás­ra talált a horvátok részéről!. Április 27-én előzetes megegyezés is jött léire közte é* Mocsok dr. között. Ezt a megegyezést I azonban a régen stan ács nem fogadta el. A megegyezésben az államfő közvetlen irányításának, illetve a belgrádi központ­nak biztosítóba a külpolitika, a honvé­delem és az ezeknek a tárcáknak szük­ségleteire vonatkozó pénzügyek vezetését. A horvátok külön országgyűléssel ma­guk részére megkapták volna országuk minden más kérdésének független irá­nyítását. E megegyezés előli példán- két­ségtelenül Ausztria és Magyarország vi­szonya szolgálhatott a volt monarchia» keretében. Szerb részről ebben a meg­egyezésben sem fogadták cl azt a teljes á’lamjogi egyenlőséget* 1, amely a volt mo­narchia szervezetében Ausztria; és Ma­gyarország között fennállott. Az április 27 i megegyezés azonban csak előzetes megegyezés maradt, Szvetkovics minisz­terelnök különböző okokból, amelyekbe kétségtelenül külpolitikád okok is beleját­szottak. nem tudta ezt elfogadtatni a ré* genstanáccsal. Emellett a belgrádi kor­mánynak nehézségei voltak az engedmé­nyek ellen tiltakozó nagy szerb pártokkal s a megegyezést ilyen formában, elfoga­dó Macsek dr.-nak is számítania keltett azzal, hogy engedmények terén nem me­llet tovább, meri Horvátországban még mindig él a szerbekkel szemben legtelje­sebb visszautasítást képviselő régi Frank­párt is. . * Ilyen helyzetben húzódott tovább a kérdés az utolsó hetekig, amikor, megint egyaránt bápolitikai és kiUpo^bai okok­ból, időszerűvé vált újra a szerb-honát megegyezés késedelem nélküli létrehozá­sa. A szerbek a lefolyt hónapok balkáni eseményei következtében érzik. hogy horvátok és dalmaták őszinte támogatá­sa nélkül erőtlenek a külpotátötkait esemé­nyek menetével szemben. A horvátok. a csehek és szlovákok sorsára gondolva, szintién szükségesnek érák, hogy ne ma­radjanak elszigetelten, hanem szorosab­ban csaitolódjanak egy nagyobb egység­hez. Ilyen körülmények között indulhat­tak meg a legújabb tárgyalások, melyek­kel kapcsolatban most ismét azt jelentik. hogy a két nép közötti megegyezés kü­szöb előtt áh. Hogy ez a legújabb jelen­tés mennyiben igaz. azt most már a kö- ia nie.gmula.tni. rail kapcsolatban vesz tekintetbe. A bán­zeljövő fof Julius 30.-ig kötelesek a besorozott ifjak a tanulmányi szabad­ságot megkérni az illetékes hadkiegé­szítő parancsnokságtól KOLOZSVÁR, julius 14.---------- — "■■■liniiwilfln —— Megíesz-e a szerb-horvát megegyezés? _________ A két ttép közötti régi elleniét és újabb közeledés okai

Next

/
Thumbnails
Contents