Ellenzék, 1939. június (60. évfolyam, 122-146. szám)

1939-06-11 / 130. szám

f 3 ellenzék I U 1 'l ) it rr I ii * I I. ;i/ állam «/ összes eg\há/nknak egyen lo s/aihmlsngot es támogatást biztosit. Ebből a megkülönböztetésből is lat­szik, hogy a Kot görög egyház nemzeti es ezért többségi jellegei bir, a többi eg\ hazak pedig nemzetiségi, vagy is ki sebbsejţi egyházak, a kultusztörs eiiy azonban ezeknek is biztosítja a többsé­gieknek járó legfontosabb jogokat, mint azt. hogy intézményeket tarthat naiv fent, egyházi adót szedhetnek és aliamsegé ívben részesülnek. Az uj alkotmány és a párisi kisebb­ségi egyezmény elvei legnjabban bizo iiyos gyakorlati és inkább a hatósá­goknak szóló ntmutatással egészültek ki az 1938 augusztus t én közzétett mi­nisztertanácsi naplóval, mely a köztu ».latba kisebbségi statútum cimen ment át. Jó megjegyezni, hogy éppen legfel­sőbb helyről jött kezdeményezésre ez a napló olyan utasításokat ad, melyek­nek a puszta leszögezése is amellett bizonyít, hogy az eddigi gyakorlat sok kívánnivalót hagy maga után. A napló ugyanis kimondja, hogy a közigazgatá si hatóságoknak kötelességük a törté­nelmi kisebbségi egyházak képviselői­nek tiszteletben tartani azt a jogát, hogy önkormányzati utón vezessék és intézzék minden egyházi, pénzügyi, alapítványi ügyüket, szabályzataiknak megfelelően, amennyiben azok nem ál­lanak ellentétben a közrendi t’örvé- gyekkel (9. szakasz). A közigazgatási hatóságoknak tilos az istentisztelet kérdéseibe beás atkozni (50. szakasz). A papok államsegélyben részesítése fe lekezeti különbség nélkül ugyanazon fokozatok szerint történik, a kultusz- törvény értelmében (11. szakasz). S ha már a gyakorlati kérdéseknél tartunk, akkor azt is hozzátehetem, hogy a kul­tusztörvény a kongrua szétosztására vonatkozóan három szempontot vesz figyelembe: a hívek lélekszániát, az egyház vagyoni helyzetét és reális szükségleteit. Mégis unitárius lelké­szeink évek óta a legkisebb kongruát kapják s nem sokkal többet a reformá­tus lelkészek s mindkettőjük kongnia- iának arány osítására végre az idén si­került fedezetet találni, csak a szét­osztásra vonatkozó tervezet nem ké­szült el még. Az uj költségvetésbe ma­gyar felekezeti elemi iskolák céljaira felvett húszmilliós államsegély uián azonban a kor.gruák arányosítása sem késlekedhet sokáig. , BELSŐ ÖNVÉDELEM Messzire vezetne és túllépné egy rö = vid előadás kereteit, ha most végigte­kintenénk mindazokon a gyakorlati kérdéseken, amelyek egy vallási ki­sebbség életét foglalkoztatják. Éppen ezért csak példaképen mutattam rá azokra a biztosítékokra, amelyeket Ro­mánia vallási kisebbségeinek nyűit és azokra az eredményrekre, amelyek az ui alkotmány életbelépése és a Nemzeti Ujjászületési Frontjába való bevonulá­sunk óta mutatkoznak. A hiányok és kívánságok felsorolása még hosszabb időt venne igénybe, ehelyett most csak azt szeretném leszögezni, hogyr máról holnapra nem lehet csodákat művelni, különben is a csodák nem szoktak há­rom napnál tovább tartani. A vallási kisebbségvédelemnek a fentebb vázlatosan ismertetett törté­nelmi tények és tételes törvények csak a külső keretét adják meg. Egyetlen kisebbség sem pusztult el csak azért, mert jogai nem voltak törvénybe ik­tatva, viszont egyetlen kisebbséget sem itartott meg egymagában a tör­vény’ betűje. A vallási és nemzeti ki­sebbségek igazi védelmének a jog és történelem csak a formáját adja meg, a lényeg itt sem a mások által nyújtott védelem, hanem a kisebbség belső ön­védelme. Ennél az önvédelemnél pedig az egyház és iskola döntő szerepet játszhat, mert a lelkek feletti hatalmá­val olyan uj kisebbségi embertípust, olyan sajátos lelkületet alakíthat ki, amelyik ellen tud állani az asszimilá­ció és disszimjláció veszélyének egy­aránt. 1 A vallási kisebbség fogalma éppen úgy, mint a nemezti kisebbségé, nem­csak mennyiségi viszonyt, hanem sok­kal inkább egy sajátos lelkiállapotot jelent. Az, hlogy az egyik egyháznak több hive vain, a másiknak kevesebb, tehát az elsőik többségiek, az utóbbiak kisebbségiek, még csak nagyon felszí­nes meghatáíozása a közöttük levő kü­lönbségnek. Igaz, hogy a számbeli gyen geség tudata maga után vonhatja az inferioriíás komplexumát, az alacso- nyabbrendüség érzését, ezt viszont a kisebbség csak úgy ellensúlyozhatja, ha a mennyiség hatalma helyett a mi­nőség nemességére törekszik. Svájc a világ egyik legkisebb állama, Oroszor­szág egyik legnagyobb. Svájcnak meg­közelítően sincsen annyi vasérce, mint az broşz birodalomnak és mégis a svájci kisember a vasal acéllá finomítja s az acélból parányi órarugói készít, ame­lyik felveszi a versenyt a világ barme lyik órájával. A kisebbségi élet titka tehát az adott lehetőségek mesteri fel használásában rejlik s éppen ezért a kisebbségek tulajdonképeni védelme is az önvédelem, annak az. ellenálló szí­vósságnak és rugalmas szellemiségnek kialakítása, mely egy vallásfelekezet vagy nemzet kisebbségi csoportját bár milyen körülmények között életképes­sé teszi. Ha a sors nekünk, uuitáriu soknak örökös kisebbségi életformát rendelt, akkor én szeretném, ha ennek az uj embertípusnak a kialakításával az. unitárizmus mutatna az egyetemes kisebbségi magyarságnak példát. Párás feSkésziili a háborúra, de már nem íbisz bekövetkezésében PARIS, juniüs hó­Bár a francia főváros uircán myoma sincs annak j- pániknak, amelynek rémülete az elmük éy szeptemberében eltöltött in min­den p, megbéiuiilottls at életet $ egy köze'gő kaöisztrófa árnyékárnak fenyegető sűrűségé­be borította Párét, mégis érezni, hogy 1 MzainapaiPti város nem közönséges hétköz­napjait morzsolja. A nemzetközi helyzet feszültségét ugyan kisebbnek 11elük, mint akár egy héttel ezelőtti is, de 'azért Páris­ii.m tovább foly ik az idegenek toborzása abba a légióba, annelyei az Európa minden tájáról id-eözönlött demokraták számára kü-ön törvénnyel állítottak fel. Az úgynevezett irodalmi kávéházakban s mindenütt, vhol a jövevények megfordul­nak, kétszeresen nehéz a hangúit. A ven­dégek ugyanis nem gondolták volna, hogy valaha fegyvenl kelj fogniok a demokrá­ciáért s a francia ginére ragyogásáért. — Kényle’en-kciH'eUen ugyan belenyugszanak a vár'-'alan fordufa,rba s az élelmesebb emig­ránsok már fe! is csaptuk buzgó szerve­zőknek. Paris minden intézkedést megtett, hogy bármi történjek, ei főváros népét meglepe* lés ne érhesse. A katonai parancsnokságok megszervezték már a kiürítést is s bizony az első napokban, amikor n bérházak ba­kóinak kézbesítették a részletes utasítást: baj esetén mennyi idő akaf , milyen irányban iked elhagynki a várost, igen borús volt Paris kedélye. Vidékre költöznek a miniszlériumok aköahegyel Az óvintézkedé-"ket nagyon komolyan vet'ék, a minisztériumok és fontosabb hi­vatalok előír napokon ikeresztül hosszú sor­ban állottak a teherautók, minden áramárat kiüriei‘ 0, az'akrákatfe'pa'kkotlilák a ikocsik- iu« s elvitték valahová. A Louvre-ban is szakértők dolgozlak, u múzeum félteni ér­tékei'! miivel biztonságba helyezték. Persze, ezeket a háborús készülődéseket is megszokták az emberek s most már egy­kedvű nyugalommá) viszik haza a gázálar­cokat, amelyeket a hatóság oszt szét min­denkinek. A nagy bérházak fépcsőházai- ban kifüggesztő) ék a táblákul is, «melyek részletes utasitá-sc adn3k: hol kell keresni a legközelebbi légvédelmi óvóhelyet s ki a bombabiztos menedék p:ir«ncsnoika, úgy hogy Pár!-» mozgósításának minden előké­születét befejezettnek lehet mondani. — Nem, mégse lesz háború — mondják a pánsiak a sok fenyegető jelenség eHe* nére is. Sokkal többen vannak az optimisták, mint» akik o katasztrófát ól rettegnek. És nemcsak az egyí»zcrü polgárok vélekednek igy, hanem fi politikusok Is. Levelet vár XII. Plus pápától Balta Sándor százéves gazda KECSKEMÉT, június hó. A napokban szárny rákapott a hir Kecskemét városában, hogy most lett 100 esztendős Bállá Sándor tanyai gaz dálkodó, aki a tavalyi Eucharisztikus Világkongresszuson feketezsinóros ru­hában és csizmában üdvözölte az ak­kori pápa nagykövetét, Eugenio Pacelli ; bíborost. „Jézus Krisztus azzal tűnte- I tett ki bennünket, a földműves népet, hogy a mi kezünkből kikerült kenye­ret választotta palástiául . . .“ — mond ta a körszakállas, szép szál magyar* gazda, aki még mindig jó egészségnek örvend és igen vallásos életet él. | Őt emlegetik a kecskeméti határ leg híresebb gazdájának. Takaros tanyája van Lakitelekpusztán. Reggeltől estig pipázik s nem akaszkodik ám akárki* vei szóba. A legjobban kis dédunoká­ját szereti, akit szívesen elringat es­téiig is. Most sokan keresik fel, hogy felköszöntsék 100 éves születésnapja alkalmából. Az öreg Bállá bácsi azonban meg­feddi barátait, „Hej, ellenségeim vagy­tok nekem, ha jókat kívántok“, mond­ja mosolyogva. [ Beszélgetés közben megtudjuk, hogy Kecskemét hires gazdája 100 éves szü­letésnapja alkalmából levelet irt a pá­pának. A levelet a kecskeméti zarán­dokok adták át XII. Pius őszeníségé- nek a Vatikánban. Csakhamar előkerül másolatban a le­vél is, ilyenképen hangzik: „Én, a 100 esztendős kecskeméti ma­gyar, az örökkévalóság kapuja előtt lé­lekben mégegyszer letérdelek Szentsé- ges Atya elé és áldásáért esedezem. Áldjon meg, hogy az örökkévalóságban a jó Isten irgalmába fogadjon.“ Bállá bácsi eldicsekedik azzal is, hogy a piaristáknál „két gimnáziumot tett“. Ott szeretett annyira bele a bib­liába is. De nem tanult, mert a föld­munka inkább az Ínyére volt. Megmutatja csodálatos, széphimzésli subáját, amely vele együtt lett százesz­tendős. Öregapjától örökölte. Ha meg­hal, a kecskeméti múzeumnak ajándé­kozza, j Bállá bácsi barátai nemcsak béresek­ből tevődnek össze. Kijárt a tanyára és szivesen elbeszélgetett a jóizü öreggel Kada Elek, Kecskemét volt polgármes­tere is. A szegedi egyetemi tanárok hosszan leveleznek az értelmes öreg­gel. A nipázgatás mellett most uj szóra­kozása is van az öregnek. Minden reg­gel kimegy a posta elé s várja a leve­let, mert, mint mondja, addig nem fog meghalni, amíg a pápa nem válaszol a levelére. Mis skandináv sajtószemle KOPENHÁGA, június hó. Tahin, soha nem vdllb még olyan igaz a mondás, hogy „az egész világ egy kis falu“ mint mta. A ‘tokiói újságok címlapján ugyanazt hirdetik a bonyolult japánbe’tüs szavak, minit amivel a párisi vagy singa- porei hírlapok keltik fel % figyelmet... és mégis! Minden ország sajtójában találha­tunk hirekeii, «'melyek speciálisan jeliem' izőek az illető országra s ameiyek 'talán jobbam megvilágítják a viszonyokat s köze­lebb hozzák az 'illető népet, mintha hete­ket töltenénk vaskos etnográfiai szakmun­kák tanulmányozásával. A skandináv államok kissé kiesnek a ; magyur — a általában a középeurópai — újságolvasó ismeretköréből s mivel má-unk igvnrigan ntitka a dán, svéd, vagy norvég nyelv tudása, talán nem lesz érdektelen, ha ma)állommá kiragadunk néhány kis hint a skandináv sajtóból Ezekben a napokban természetesen a dán., svéd és norvég ujsá' gokban, iss Mussolini, Chamberlain és Fran­co neve dombnál, azonban mi most csak a nemzetközi vonatkozásban jelentéktelen, de az i'l'elő országra annyira jellemző, kis, helyi híreiknek szenteljük a fig^mfunkett. KOPENHÁGA Egy kisebb vidéki város bírósága előtt vádlottként álloot egy pékmester és kifu­tója. A vád: iái törvényesen megszabott maximális munkaidő túllépése. Védekezés; a kifutót néha naponta io—12 helyen is rili-giavitál'lák egy ocsze kávén. \ egy ki- be /.clgeicsrc '■ így b'/ony őlorduö hogy, ,,imink«*i>«'pj.V‘ 10 órára is kinyúlt. A/ ívigluti (Grönland) K ryoljihbány« I ársa.vág p -nan/kodik> hogy bányaorv», állá, betöltését célzói pályáz a. a eredmény maradt. Az óháma, — amelynek ja vud*jinjzá">a havi hél zá/.olven dán ko róna, (egy dán korona kb. 35 !ie>j) lakás s '■llálás a társaság köti ,égén- — mindö‘«ze 'it jelentkező volt. Ezek közül 3 rövidesen vissz ilépe'g, mert mi gíeffaő elfoglalíságot talált az anyaországban, a negyedik vi-^za­lepi-lt, ment uitól tartott, hogy gyermekei i-ikolaaimasahaii pc^olhatatlan veszteséget jelenítenek az Arktis?, világában tcVliiörtc cvuk. Maradt az ötödik, de erről, sajnos, kiderült, hogy nimos orvosi diplomája. Kis böngészés a hirdetés rovutbam: Ha villáját v] akarja adni, csak Henbk Ibsen ingalanközvetilőhöz forduljon, viszont a legjobb májpástétom Asta Nidstn csemege- kereskedésében kapható . . . STOCKHOLM „V'keházmesternőnek íenmi fontos élei* hivatá-.“, hirdeti egy nagybetűs cikk. az egyik stockholmi újságban. A tközépnaró* pai származású olvasó meg dörzsöli a sze- mér, éjiébe jut a rongyokba bugyolált „vi­cémé“, akivel főként akkor falálkozott, ha sölét, hideg téli hajnalokon, mondjuk, bál­ból jött haza. Az utca üres vöít, csak a „vkéné“ í>zorgoskodo;t s hintette fel ha­muval a sikos járdát. Hát hiszen, ez fontos dclog, de élethivatás? Hát Stockholmban a „viceházmestternő“ valami egészen más! A nagy, főként munkáscsaládoktól lakott háztömbökben juc fontos szerep a vicehá7_- mesternőnek s munkássága elsősorban szó' ciá is jellegű, bizonyos admjtn .sztraAiv teen­dőkön kivii1. Ilyen adminlszírativ munka — s erre épült fel a viceházmeaternő egész tevékenysége — a házbér beszedése mjnden héten. Ennek kapcsán az egész komplexum minden lakását végigjárja a vi'ceházmenter­nd he-ienkénr egyszer $ így teremti meg a kapcsolatot a fakókkák A látogatások ab karmával persze nemcsak a házbérről s azJ esetleg füstölgő kályháról, vagy csöpögő vízcsapról esik szó, hanem a ,,viceházmes- ternő‘, >.(ki többnyire egyetemi képzettsé­gű, szemlét 9art a gyerekek felett s jó itaná' csókkal szolgál, ha beteg vart a háznál, vagy ha <a háziasszonynak család vala­mely lg ja bármely okból különösebb gon­dokat okoz . . . Esténként a viceházmester' nő különböző tárgykörből lant kfa, nép­szerű előadásokat yo—60 lakó járnak s az­után megvendégeli őkel teával, vagy ká" véval. Más napokon valóságos „lelki klini­kát“ tart a háztömb lakóinak, akik meg" szokták már, hogy ügyes'bajos dolgaikkal a „viceházmestennőhöz“ forduljanak. Nya­ranta pedig gondoskodik róla, hogy a 'l'eg* jobban rászoruló gyermekek s felnőttek legalább két hétre kikerüljenek a városból s élvezhessék a svéd tengerpart fenyőülalu, eós levegőjét. Hát ilyen a svéd viceházmes* tér nő . . . Kis hir a „Családi hirek“ rovatból: „A. Svensson nagykereskedő és neje m«- ünne­pelték házasságkötésük J5. évfordulóját. Ugyancsak ma ünnepli szobalányuk, Greta Lundí#'röm kisasszony szolgálatbalépésének 2$. évfordulójáE A család baráte) mind­három jubilánst elhalmozfák virágokkal s szeren cselki vánal okkal“ OSLO Korunk egyik divatos jelszavának, „a politikai dinamizmusnak“ Élvei vallószinü' leg meglepetéssel értesülnek orról hogy Norvégia az lelmult napokban lierületét a legnagyobb csendben körülbelüli Európa harmadrészének megfelelő nagyságú terű- lettel gyarapilotta. Ez a ferülaö ’&z u. n. „Atlanfitengeri szektor“, a 20 ny, szélessé­gi foktól a 45. keh szélességig, vagyis a délsarki szárazföld DékAfritkától délre eső része. Kb. 2.9 millió négyzetkilométternyí területről van szó, összesen minitegy 4000 km.'es partvonalai. Az okkupálifc fterülete- keb teljes egészükben norvég lkukat ók fe­dezték fel. s járták be és ugyancsak norvég expedíciók ‘Dérképtezték fel az élfoglailt 'te­rületek nagy részét', repülőgépekről. Az okküpáUó főkénr a ceíh-i'ászaj érdekében ‘történ t:„ íme, ezek" az újságok Északon . . , Clara Eyvind-Hofftnann LEVÉLPAPÍROK, egyszerűtől a lég» választékosabb kivitelig, legolcsóbban az Ellenzék konyvosztályában, Chi}« jPiatâ Unirii, - - — - -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents