Ellenzék, 1939. június (60. évfolyam, 122-146. szám)

1939-06-11 / 130. szám

1Q39 Junius TV 'ELLENZÉK A vallási Kisebbségeit védelme Székfoglaló beszéd az Unitárius Irodalmi Társaságban Iria DB. MSKÖ IMRE A vallási kisebbségek kérdése szá­munkra, magyar unitáriusok számára kétszeresen is időszerű. Mint magya­rok, kisebbségi polgárai vagyunk az országnak s a nemzeti kisebbségek problémái úgy történelmi kifejlődé­sükben, mint a mai gyakorlati életben folytonos párhuzamban állanak a vai-, lási kisebbségek kérdéseivel. A vallási gondolat megelőzte a nemzeti gondola­tot a történelem során, hiszen az ame­rikai szabadságharc és a francia forra­dalomig az állam vallási és katonai egységet jelentett csak s a nemzeti gondolat a harmadik rend feltörekvé­sének volt az oka vagy az űrügye, amíg Eötvös József meghatározása szerint a XIX. század uralkodó eszméjévé emel­kedett. Először voltak tehát a vallási kisebbségek, azután születtek a nem­zeti kisebbségek s a nemzet’ségi kér­dést sohasem ítélhetjük meg helyesen, ha vallási kisebbségek kérdéseivel nem állítjuk párhuzamba. De mint unitáriusokat is, közelről érint minket a vallási kisebbségek vé­delme, hiszen mi szinte mindig és min­denütt vallási kisebbség voltunk és va­gyunk. Az unitárizmus lényegéhez tar­tozik a vallás erőszakos terjesztéséről való lemondás s ha őseink nem tették ezt, amikor megvolt a hatalmuk hozzá, akkor mi most már ha akarnók sem lehetnénk más felekezetek elnyomói. Talán éppen azért nevezték az unitá- rizmust a jövő vallásának, mert egyet­len fegyvere mindig a józan belátás és az érdeknélküli meggyőződés! volt, nem az a fegyver, amelyiktől elvész az, aki hozzányúl, hanem inkább a pün­kösdi kettős tüzesnyelv, amitől a ta­nítványok is megrészegedtek. így ma­radtunk mi szükebb hazánkban is az egyházak között a legkisebb, a kisebb- ségek kisebbsége. De a gyengének az erősséggel szem­ben a jog a menedéke, hiszen a nem­zetközi jogot is a kis nemzetek adták a világnak s a vallási kisebbségek is csak úgy maradhatnak fenn, ha min­den törvényadta lehetőséget kihasznál­nak mindennapi létük biztosítására. A j vallási kisebbségek védelme a nenv j zetközi életben már akkor jelentkezik, amikor a reformáció megtöri az egy­ház egyetemes' jellegét és a nagy val­lási egységek felekezetekre töredeznek 1 szét, az államokban vallási többség és kisebbség keletkezik. Legelső csőkévé- nyes formája az, amikor egyik állam j közbelép egy másiknál rendesen annak j a vallási ksiehbségnek az érdekében, | I amelyik a védelmezőként föllépő ál- j i lamban többségben van. így interve- ! niál Cronwell 1655-ben a franciaorszá j 1 gi wadtiak üldözésének megszüntetése ; I érdekében, Hollandia fellép a francia». | országi reformátusok védelmében, ! I Svédország és Poroszország a lengyel- I országi protestánsok, Oroszország a I lengyelországi ortodoxok ügyét karol- 1 ja fel. frdflQi haguománQOh A kis Erdélynek a vallásszabadság kinyilvánítása mellett, ami szintén ki­sebbségvédelmi intézkedésnek fogható fel, egy másik történelmi érdeme, hogy fejedelmei a békeszerződésekbe vettek fel a vallás szabad gyakorlatát biztosí­tó rendelkezéseket. így teremtették meg a kisebbségvédelem uj és ma már általánosan elfogadott formáját s az államközi szerződéseket a vallási ki­sebbségvédelem jogforrásává tették. Az 1555 .évi augsburgi szerződés utói», melyben I. Ferdinand római császár a katolikus rendek számára biztosította vallásuk szabad gyakorlatát, a bécsi és linzi szerződések a protestánsok szá­mára biztosítják ugyanezt. Az 160ó=os bécsi szerződés, amit Rudolf magyar király és Bocskay István erdélyi feje­delem is aláirt, a protestánsok vallás- gyakorlatának szabadságát ismeri el, az 1645. évi linzi szerződésben pedig III. Ferdinánd magyar király és I. Rá­kóczi György erdélyi fejedelm ismétel­ten megerősíti a protestánsok négy év­tizeddel azelőtt elismert jogait. Egészen különleges helyet foglal el a kisebbségi jogok történetében az 1643. évi westfaliai békeszerződés, mely elsőizben mondja ki a protestáns vallás szabadságát és a katolikussal való egveniőségét Németországban. Aláirói: III. Ferdinánd császár, a né­met rendek és szövetségeseik, Francia- ország, Svédország, Svájc, Hollandia és Erdély kötelezik magukat, hogy fegy­veres erővel is érvényt szereznek a szerződésnek. Erre hivatkozva fordul­nak a szerződés aláíróihoz a magyar- országi és erdélyrészi protestánsok, amikor az 1859. évi osztrák patens meg akarta szüntetni egyházaik önkor­mányzatát, sőt az erdélyi magyar egy­házak 1925-ben a magánoktatási tör­vény javaslata ellen a Nemzetek Szö­vetségéhez benyújtott panaszukban is ragaszkodnak a westfaliai jogalaphoz. A VALLÁSI KISEBBSÉGEK' VÉDELME A VILÁGHÁBORÚ [ELŐTT A vallási kisebbségek kérdése áthat3 ja a nemzetközi politikai életet s a ti­zenhetedik század derekától kezdődő­en már alig találunk területi átruhá­zást tartalmazó szerződést, amely ne gondolna az uj hazába szakadt kisebb­ségekre. 1660-ban Svédország, Lengyel- ország és Livonia biztosítja a katoli­kusok és protestánsok vallásszabadsá­gát a Svédországnak jutott Pomerá- niában. A niméguei szerződés utján, 1678-ban Maestricht város katolikusai­nak szabad vallásgyakorlatát biztosítja Franciaország és> Hollandia, miután a város az utóbbi javára gazdát cserélt. Amikor Franciaország átadia Angliá­nak Kanadát (1763), amikor Lengyelor­szágot először felosztják (1773), ami­kor Oroszország Finnországot annek- tálja (1809), mindig gondoskodás tör­ténik a vallás szabad gyakorlatáról. Mig nyugaton a katolikus és protes­táns államok biztosítják kölcsönösen egymás kisebbségeinek védelmét, kele­ten a keresztény kisebbségek védelmé­nek ürügvével avatkoznak be a hatal­mak Törökország belső ügyeibe. Ausz­tria a karlowiízi (1615 és 1699) és pás* sarowitzi (1718), Oroszország a kut­suk—kainardzsii (1774) és adrianopoli (1829) békében nyer jogot ahhoz, hogy a katolikus, illetve ortodox vallási ki­sebbségek helyzetét ellenőrizhesse. A XIX. század folyamán a vallássza­badság mellett a polgári és politikai egyenlőség gondolata is feltűnik a nemzetközi szerződésekben. Belgium és Hollandia 1814=ben történt egyesü­lésének, a görög függetlenség elisme­résének 1830-ban ez a kísérőzenéje, ezt biztosítja Havasalföld és Moldva min­den lakójának az 1S56. évi konstanti­nápolyi protokoll. i A vallásszabadság és a vallási ki­sebbségek védelmének gondolata tehát végigvonul a reformációtól kezdve Eu­rópa történetén és nincs olyan jelentő­sebb politikai mozzanata az utolsó há­rom évszázadnak, amikor ne jelentke­zett volna vagy az államok közötti in­tervenció, vagy nemzetközi szerződé­sek formájában. A vallási kérdések mellett azonban lassan felnő és a XIX. században túlsúlyra jut a nemetiségi kérdés s igy a napoleoni kort felszá­moló 1815. évi bécsi kongresszus, az 1856. évi párisi szerződés és az 1878. évi berlini kongresszus az orosz—török háború után már ennek a jegyében zajlik le. Ettől kezdve a vallásszabad­ság kérdése második helyre szorul a kis nemzetek és nemzetiségek kérdései mellett, mivel az egyik oldalon a vallás magánüggyé váliik s az egyház mind kevesebb szerepet játszik a politikai életben, a másik oldalon pedig a fran­cia forradalom eszméi nyomán, ami­ket Napoleon hordott szét világgá, a népek nemzeti öntudatra ébrednek és felbontással fenyegetik azt az európai status-quot, amit abszolutista uralko­dók és ravasz diplomaták háborúkkal és házasságokkal, úgy ahogy, összeko­vácsoltak. ,A nemzetiségi kérdés rendezése mel­lett a vallási kisebbségeik jogaira is r ram Meleg, de nem nedves kézfogás Az ember nyílt, őszinte karuk tere ma erőteljes, meleg kézfogásban nyilvánul meg. KeMemefíenüI, sőt undordónn hai a nedves kéz. Bárhol lép fel az izzadtság, legyen az hónalj alatt, kezeken, lábakon, stb., törekedni kell azonnal érjél venni, mert az izzadtság nemcsak, hogy társa* daómii szempontból jelent defeklusi. de a hivatás gyakorlásában is gátlást jeleni. A tiszta tejből előáiütobt ilirlr -Milku- derm króm, a bőrre kellemesen hüsilö hatással!; van. ezt nem ingerh. de a kelle­metlen izzadtság szagát azonnal el hivő Tt­ja.. A leghíresebb orvosok dicsőjük ft Hdro-ATIlkudenn krémet és elismerik, hogy izzadtság ellen a bőr leghatásosabb ervi .ssága. kiterjeszkedik a berlini kongresszu» záróokmánya. A kongresszus kezdemé­nyezője és Bismarck s Disraeli mellett egyik főszereplője gr. Andrássy Gyu­la, az osztrák-magyar monarchia akkori külügyminisztere volt. A berlini szer­ződés a balkáni államok önállóságá­nak elismerését és az európai nemze­tek sorába való felvételét attól tette fiiggöv'é, hogy ezek bizonyos kötele­zettségeket vállalnak-e vallási kisebb­ségeikkel szemben? Ugv a török fenn­hatóság alatt maradt Bulgária, mint az önálló Románia, Szerbia és Montenegro kötelezték magukat, hogy vallási ok miatt nem tagadják meg senkitől sem a polgári és politikai jogokat s a hit­vallása senkit sem akadályozhat meg bizonyos foglalkozási ágak gyakor­lásában. A vallásszabadságot úgy ál­lampolgáraiknak, mint az idegenek­nek biztosították. Ugyanerre kötelezte magát a Porta is. Emlitsük=e még a muzulmán vallási kisebbségek javára a konstantinápolyi egyezményben 1881-ben és a Balkán- háború befejeztével egyrészt Törökor­szág, másrészt Bulgária, Görögország és Szerbiával kötött egyezményeket, amelyek mind arra szolgáltak, hogy „Európa beteg embere“, az Ázsiába visszavonuló Törökország balkáni nép­töredékeinek szabad vallásgyakorlatáí biztosítsa? Vagy hivatkozzunk-e még az 1913. évi bucureştii szerződésre, amelyben Románia Szerbiával, Bulgá­riával és Görögországgal szemben ki­kötötte a független kutzo-vlach püs­pökség felállítását és fenntartotta ma­gának azt a jogot, hogy a kutzo-vlacli egyházközségeket és iskolákat anyagi támogatásban részesíthesse. \ (tábora átáll Helyzet A világháború árnyékot vetett a bal­káni népek öntudatosodásának erre a mozgalmas korára s a világháborút be­fejező békekonferencia uj alapokon ren­dezte a nemzeti és; vallási kisebbségek kérdéseit. A békekonferenciát levezető nagyhatalmaknak az volt a törekvésük, hogy a jövőre minden háborús okot ki­küszöböljenek s ezért a területi átcsa­tolásokkal kapcsolatban minden uj, vagy megnagyobbodott államot köte­leztek (kisebbségeinek védelmére. így kötöttek a Szövetséges és Társult FŐ- hatalmak (Amerikai Egyesült-Államok, Anglia, Franciaország, Olaszország és Japán) az uj és területileg megnöve­kedett államokkal (Lengyelország, Csehszlovákia, Jugosziávai, Románia és Görögország) külön szerződést egy harmadik személy, az uj államok ki­sebbségeinek javára, sőt a legyőzött államokkal kötött békeszerződésékbe (Ausztria, Bulgária, Magyarország és Törökország) is kisebbségvédelmi in­tézkedéseket vettek fel. Ezek a szerző­dések azért is ujitást jelentenek a nem­zetközi jogban, mert védelmüket nem az aláíró hatalmak, hanem egy harma­dik személy, a Nemzeték Szövetsége látja el. A Népszövetség tanácstagjai­nak kellene ellenőrzést gyakorolnia afelett, hogy az egyes államok betart- ják=e kisebbségvédelmi kötelezettségei­ket s ide lehet fordulni panasszal a ki­sebbségi szerződés megsértése ellen, a panasz azonban csak akkor jut a Ta­nács elé, ha egyik tanácstag magáévá teszi, ellenkező esetben vagy a Főtit­kár talál valamilyen formai okot a visszautasításra, vagy pedig csak az úgynevezett hármas bizottság jegvző- könyvével zárul le. A Népszövetségbe belépésük alkalmával vállaltak kisebb­ségvédelmi kötelezettséget Finnország, Albánia, Litvánia, Lettország, Észtor­szág és Irak, egves államok pedig a Népszövetség védelme alatt kötöttek kölcsönös kisebbségi egyezményt s ezek együtt teszik ki a kisebbségvéde­lem mai jogrendszerét. A kisebbségi szerződések elsősorban a nemzeti kisebbségeket tartják szem előtt (bár ezeket szerényen csak „olyan egyéneknek nevezik, akik faji, nyelvi vagy vallási kisebbséghez tar­toznak“, vagyis nem ismerik el a ki­sebbséget kollektiv jogalanynak), de a nemzeti kisebbségek jogainak biztosí­tása mellett a lelkiismereti és vallás- szabadságra is tekintettel vannak. íme, az 1919 december 9=én Romániával kö­tött kisebbségi szerződésnek a vallási kisebbségeket érintő intézikedései, ame­lyek különben mindenik kisebbségi szerződésben megismétlődnek: „Románia minden lakosát megilleti a jog, hogy bármely hitet, vallást vagy hitvallást, nyilvánosan vagy otthoná­ban szabadon gyakoroljon, amennyi­ben ezeknek a gyakorlata a közrenddel és a jó erkölcsökkel nem ellenkezik.“ (2. szakasz 2. bekezdés.) , „Vallási, hitbeli vagy felekezeti kü­lönbség a polgári és politikai jogok él­vezete, igy nevezetesen: nyilvános ál­lások, hivatalok és méltóságok elnye­rése vagy a különféle foglalkozások és iparok gyakorlása tekintetében egyet­len román állampolgárra sem lehet hát­rányos.“ „Egyetlen román állampolgár sem korlátozható bármely nvelv sza­bad használatában ... a vallási élet­ben ,..“ (8. szakasz 2. és 3. bekezdés.) Azoknak, akik vallási kisebbségek­hez tartoznak, joguk van „saját költsé­gükön jótékonysági, vallásos vagy szo­ciális intézményeket, iskolákat és más nevelőintézeteket létesíteni, igazgatni és azokra felügyelni azzal a joggal, hogy azokban saját nyelvüket szaba­don használhatják és vallásukat szaba­don gvakorolhatják.“ (9. szakasz.) Ezek azok a jogok, a szabad vallás­gyakorlat, a különböző felekezetek hí­vei közötti polgári és politikai egyen­lőség. a hivek saját nyelvének haszná­lata és intézményeik létesithetése, ame­lyek a nemzetközi jog mai állása sze­rint a vallási kisebbségeket megilletik. _ A nemzetközi jog azonban nemzet­közi garancia nélkül csak írott nialaszt marad s nem akarok közhelyeket ismé­telni arról, hogy a Nemzetek Szövetsé­ge mivé fejlődött húsz év alatt; elég ehhez, ha annak a tizenhárom panasz­nak az elintézési módját nézzük végig, amelyeket egyházi és iskolai kérdések­ben a Népszövetség elé terjesztettünk s amelyeket más helyen volt alkalmam ismertetni. (Lásd „A romániai magyar­ság panaszai a Nemzetek Szövetsége előtt“ Hitel 1936 3. szám és Magyar Kisebbség 1938 24. szám.) De már^ a fenti történelmi áttekintésből is lát­hattuk, hogy Erdély a vallási kisebb­ségek védelmének terén mindig elől járt, itt Népszövetség és nemzetközi jog nélkül is kialakult a négy bevett felekezet és a három nemzetnek az a közjogi rendszere, mely évszázadokon keresztül biztosítani tudta a felekezeí- közi békét. Az unitáriusok itt is a fej­lődés kovászai voltak, hiszen elég a tordai országgyűlésre hivatkozni, mely egy évvel a Szent Bertalan éj előtt, 1571- ben Marosvásárhelyen az unitárius vallás törvényesitéséhez vezetett. Az akkor megszerzett helyet már negye­dik évszázada sikerült megőrizni. Val­lásunkat törvényes vallásnak ismerte el Magyarországon a pozsonyi ország­gyűlésen hozott 1848. évi 20. törvény­cikk és egyházunkat történelmi egyház­nak nyilvánította Romániában az 1928 április 22-i kultusztörvény. Éppen ezért nem volna teljes a val­lási kisebbségek védelméről nyújtott kép, ha a kérdés történelmi kifejlődése és mai nemzetközi jogi állása mellett nem szólnék arról a sajátos helyzetről, amiben országunk kisebbségi vallásfe­lekezetei s köztük a kisebbségek ki­sebbsége, az unitárius egyház van. Ro­mánia 1938 február 27-i ui alkotmánjó­nak 19. szakasza kimondja a régi a! kotmány mintájára, hogy az ortodox egyház uralkodó egyház, a ;görög egye- siilt egyház pedig elsőbbséggel rendel kezik a többiekkel szemben: a kultusz- itörvény első szakasza szerint viszont

Next

/
Thumbnails
Contents