Ellenzék, 1939. június (60. évfolyam, 122-146. szám)
1939-06-25 / 142. szám
Vv 7030 Június 25. J3LT.B N2 éK U Egy barnafedelü füzet lázba hozta Franciaországot Mi az a „Carnet Je Santé? • Louise Hervieu asszony elérte céljai PÁRIS, junius hó. Marc Rucart közegészségügyi miniszter rendeletileg életbeléptette annak a „Carnet de Santé“-nak (Egészségügyi Könyvecske) kibocsátását, amelynek sürgős szükségességét még január 29-ik.i ülésén ismerte él a képviselőház. Ezzel olyan újítás vonult be a francba társa* dalimi életbe., amelyet pár év előtt idekmt még éli sem mertek képzelni. A francia polgárról köztudomású, milyen féltékenyen ragaszkodik szabadság- jogaihoz és függetlenségéhez, mihelyt a maga egyéni életéről van szó. Eddig” legtöbbjüknek az volt a felfogása, hogy teljességgel az ő magánügyük, egészségesek -e, vagy betegek, van-e valamilyen .öröklött bajuk és milyen kezelésben részesültek eddig. Egy nagy írónő és emberbarát: Louise Hervieu. a „Sangs“ (Vér) szerzőjének és az átöröklődés lelkes kutalójának hosszú évek óta tarló népszerűsítő működése nélkül ai szóban- forgó törvény megszavazása és a könyvecske kibocsátása gall-földön még ma is az elképzelések birodalmába tartoznék. Maga. Marc Rucart emeli ki a sajtónak adott nyilatkozatában Louise Hervieu szerepét, köszönetét mondva neki az egész francia nép nevében- Mi még hozzátehetjük, hogy nem ez az első eset a francia nép történetében, amikor egy iró, illetve irónő elgondolása jelentős társadalmi reformban öJltött testet. Ingyenes osztogatás — titoktartás A miniszter a prefektusokhoz intézett körlevélben kiemeli, hogy az „Egészség- ügyi Könyvecske“ egyelőre nem kötelező ugyan, de a megyei vezetőségeknek az egyes városok és falvak tanácsainál minden rendelkezésre álló eszközzel oda kell halmok, hogy ez a barnásfedelü szerény füzet bevonuljon minden francia családiba. A hatóságok az újszülött bejelentésénél teljesen ingyen bocsátják a szülők Irta KERTÉSZ MIHÁLY Ezen atz estén azonban szokatlanul élénk volt a város. Innen is, onnan is fürge fiákerek gördültek elő s kerekek zörgése, ostorok pajttogása verte fel a csendet. Valamennyi kocsi a Kossullvutcába igyekezett s néhány lépés után a fényárban úszó „Nemzeti'1 szálloda előtt állott meg. A kocsikból báli toalettbe öltözött fiatat leányok s ugyancsak elegánsan kikészíted mamák s nehézkesen mozgó, a szokatlan ruha miatt feszégén viselkedő apák szállottak ki. A levegő tele volt a feszült várakozás robbanó izgalmával, mely már a nagyterem előcsarnokában — ahol most a ruhatárt helyezték ét — kezdődött s beljebb, a nagyteremben még csak fokozódott. KEZDŐDIK... Kilenc órakor már zsúfolásig megtelt a széksorokkal megrakott terem, mely ugy zsongod, mint valalmli óriási méhkas. Székek tologatásának nyikorgása, az egymástól távolkerüllt ismerősök hangos üd vöz'lése, ideges, izgatott nevetgélés, kacagás s a meglepődés felkiáltása hallatszott mindenfelé... Tinka néni, aki már nyolc órakor meg. jelent, különös izgalommal arcán, futkosott a széksorok szűk utcáin- Még az utolsó percben is intézkedett, rendezeti, mindenkihez volt egy szava, kedves moso: i és dicsérő megjegyzése a jól sikerült ruhára. Néha-néha eltűnt a. terem végén a'tó pódium mögött a piros plüssfüggöny- ajtón, mely a kisterembe vezetett, ahol a szereplők gyülekeztek s hol izgatottan, hol bosszús arckifejezéssel, hol pedig megelégedett' mosolygással került ismét dő. > Kilenc óra után már csak gyéren szállingóztak, de .a „pont ki len cárul kezdieirendelkezésére. Hogy a bizalmlaflainságot eloszlassák, a füzet nem névre szól, csak számmal van ellátva, ilyenmóidlon b'izitfc>- sitva a íegteüjesehb titoktartást tutaj do masával szemben. Azt is megmagyarázza a miniszteri leirat, ho;gy a könyvecske kibocsátását két körülmény tette ellenged- hetlettemé: ma már egyre kevesebb családnak van „háziorvosa", másrészt az orvosi tudomány haladásával minid többen fordulnak adott esetek eb n „specialistákhoz". Ezek pedig sokkal könnyebben alkothatnak véleményt, ha a füzetei: végiglapozva, pár perc álad tisztába jönnek a beteg lelki akaratával. Mi van a ,,Carnet“-bon? Maga a „Garnet" két részből áll. Az eflső az általános egészségügyi megfigye" lésekre vonatkozik, küllőn helyet hagy a gyermekkor, a- fiatalkor és az érettkor számára, megfelelő rovatokban feltünteti a tulajdonos esetleges öröklött betegségét, a/z orvosi beavatkozásokat, az oltásokat, a munkaközben történt baleseteket és mindezt egy „..-növekedési táblázattal" egész ifi kő A második rész kizárólag szájgyógyászát[®1 foglalkozik, felsorolvai az esetleges száj-, orr-, fül- és torokba- jotk jelentkezésének időpontján és kezelését. A francia lapok hasábos cikkekben méltatják a füzet jelentőségét. A szélsőbaltól a szélsőjobbig döntő fontosságúnak tartják a nemzet életében, hangsúlyoz vai, mennyire megkönnyíti például a sorozóorvosjok munkáját, vagy a jegyespárok önkéntes és kölcsönös ellenőrzését. Es mialatt BresWől Nizzáig, Strassbourg- tól Perpignanig, mindenütt a „Garne 1" a szóbeszéd tárgya. Itt, Párosban, egy virágokkal, nyárt napfénnyel elárasztóLt lakásban, egy súlyos kórral kiizködő, idős uriasszony: Mane Louise Hervaeii. az egész intézkedés szellemi kezdeményezője, könnyes szemmel mondja maga elé: — Ez éietem legboldogabb napja. 3Î tel" hirdetett előadást még műidig nem kezdték, mert — amint Tiinka néni éles szemével megállapította — az előkelőségek közül néhányan még hiányoztak. Végre — ugy féltiz felé — Tinka néni berontott a kisterembe s az izgalomtól elfúlt hangon adta ki az utasítást; — Kezdhetjük! E kijelentésre Verebélyi Gyurka.; a fő rendező és cigánybáró, megütötte a gongot, mire a nagyteremben sietve foglalta eil mindenki a helyét, lassan-kassan elült a zaj s minién tekintet feszült várakozás sa.1 meredt a plüssfiiggöny-ajtóra. — Első szám — dirigálta Verebélyi — Körtvélyessy nagyságos asszony... A szép asszony még egy futó pillantást vetett a kisterem egyik falán lógó aranyozott keretű tükörbe, ideges mozdulattal meg igazit oüa hajfürtjeit, aztán, ai Verebélyi Gyurka karján kilépett a pódiumra, hogy elszavaljon néhány rövid verset. A kistermet csaknem teljesen megtöltötték a> szereplők, akik kisebb-nagyobb csoportokba verődve várakoztak számukra. Zákány Tibor az egyik sarokban áttolt s ha'k hangon beszélgetett a7- előde ülő Margittal. Szinte tüntetőén ugy helyezkedett el, hogy ne kelljen látnia Boldog Annát, oki a túlsó sarokban ült egy párnázott. karosszékben s feszültben figyelt a hozzá egészen közel hajtó Benkő suttogó szavaira. Benkőraek tulajdonképpen semmi keresnivalója nem volt e teremben, mert ez a helyiség aiz előadás alatt csak a szereplők részére volt fenntartva, azonban, amikor Margi-tot bevezette ide* már Boldog Anna tittt várakozott és megkérte a főispáni titkárt, hogy mivell nincs más ismerőse, maradjon mellette. Éppen ekkor érkezett meg Zákány is, aki azonnal Margithoz sietett s így Benkő felszabadulván, örömmel és a legnagyobb készséggel léd eleget a primadonna kívánságárnak. Zákány — észrevévén Boldog Annát — igyekezett minél jobban elmélyedni a beszélgetésbe, amit Margit bolldcigam magyarázott arra magában, hogy sikerült a művész érdeklődését felkeltenie. Boldog Anna, aki csak annyit látott, hogy Zákány minden figyelme a leányé — az első percben szinte véresre barap- dálita ajkát idegességében, később azonban vállat vont s a légi gézöljb mosolyával fordult Benkő felé és többé nem törődött Zákánnyal. Ezalatt a nagyteremben programszerűen pergett a műsor s egyegy dörgő taps jelezte az egyes számok végét. A szereplők egymásután vonultak ki a kisteremből s végül már csak négyen maradlak benn: Margit és Zákány az egyik sarokban, a másikban pedig Boldog Anna — Bc-nkővel1... — Most már nyűgödlabb? — kérdezte ekkor Zákány Margittól. — így... a maga közelében, nem érzek lámpalázait — mondotta Margit és lelkes tekintetét felvetette a művészre. — Szóval — szólt, ugyanekkor q, má sík sarokban Boldog Anna Benkőhöz —, gyakran jár Pestre. — Ez atz egyetlen szórakozásom — válaszod a titkár. — Persze, olyankor alaposan kirúg a hámból. — Színházba járok. Ez minden. — Remélem — nyomíla meg a szót a, primadonna s egy icédalpUlantást vetett a túlsó sarokban suttogó pár felé —remélem, ha legközelebb feljön Pestre, felkeres most már engem is... Mindenesetre elvárom!... SZEMEK PÁRVIADALA' Benkő alig tudott válaszolni a boldogságtól. — Élni fogok az engedelemmel — suttogta fojtott, forró hangon. Zákány egy pillanatra hátrafordi tolta fejét s egy gúnyos pillantást vetett Boldog Anna felé. A prtmadlo-nna felfogta be- k'íntetét és hasonlóval viszonozta.. A szemek e párviadalát Benkő és Margit nem vették észre, mert mindketten saját gondolataikkal voltak elfoglalva.. Egészen felolvadtak abban a mámoritó boldog érzésben, mely néhány negyedóra alatt eltöltődé egész valójukat és megrészegítette őket az üdvözítő hit. hogy az, akirő'1 mindig álmodtak, szintén szivébe fogadta. — Nem vagyok közömbös ennek az isteni nőnek! — dobolty harsonázta a vér Benkő ereiben- — Még egykét órai együtüét, vagy néhány találkozás és falán... talán... Nem is merte végiggondolni azt a lehetőséget, mely a világ legboldogabb emberévé teszi.. Ugyanekkor Margit szive is oly hevesen kezdetit dobogni az á'mok-ál mának megsejtett beteljesülésétől, hogy szinte már fizikai fájdalmat okozott neki— Nem vártam hiába! — gondolta félig lehunyt szemmel. — íme. itt álll élőtFARSANGI ÉJSZAKA A fogorvosak ICOLYNOS-f V i ajánlanak a gyermekeknek. Miért í : Minden any» tudja, hogy a közönséges fogkrémek, amelyek ártalmas és szintéi- enitö anyagokat tartalmaznak, tönkreteszik a gyermekek tógáinak finom zománcát. Ezért ajánlják, a fogorvosok különösen a kicsinyek részére TEGYE RAGYOGÓVÁ MOSOLYÁT KOIYMOS ittál Kolynos használatát. A fogorvosok garantálják ennek' • az édesen habzó fogápoló szernek pompás hatását,' • amely valóban tisztítja és ( gyógyítja & szájat ugyanakkor pedig a fogaknak rendkívüli tényt kölcsönöz. GAZDAGSÁGOSA89 1 VÁS/jlOUOH NAGY TUBUS, lem!... Hozzám van minden szava... És amikor szót, remeg a hangja... Én okozom a remegését... Én!... Újabb dörgő taps zavarta meg a kis* teremben néhány pillanatra beállott csendet s a következő másodpercben Verebélyi Gyurka szelesen rontott be a pliiss- függöny-ajtón. — Művész ur — kiáltotta Zákány felé —, az ön száma következik!... Margit izgatottan ugrott, fel, Zákány azonban a legkisebb nyugtalanságot sem árulta: el. Neki nem volt szokatlan a közönség e’é lépni. Fejedelmek elölt játszott már, tehát cseppet sem izgatta ez a vidéki szereplés. Kényelmes lassúsággal vette ki tartójából drága hegedűjét, gondosan megfőrülgeüe, azután finom ujjúnak hegyével végigpengette a négy hurt s amikor meggyőződött a hangok tiszta csengéséről — karját nyújtotta a leánynak. i — Mehettünk — mondotta. ‘ ’ Margit beliekarolt a művészbe s együtt kilépek a dobogóra... ...Anna és Benkő egyedül maradtak. Hosszú percekig hallgattak mindketten, mialatt odakint, a nagyteremben, Zákány játszani kezdett. A gyönyörű hangok tompán szűrődtek be a plüssfüggönyön. Talán ezért, vagy mert a vére muzsikájával volt tele a lelke, az agya — Benkő mit sem hallott az Isteni, a csodás játékból. Annát azonban már ag e'-ső ütemek megfogták, megragadták s vétók szállni kényszert tették. Szemét lehunyta1, ajka félig felnyílt s hosszú, bársonyos pillái alól egy gyémánt cstóogásu könnycsepp szivárgott elő... Mi volt ez a könnycsepp? A megbánás, a megbocsátás, a fájdalom, ai gyönyör, vagy a vágyódás parányi bizonyítéka volt-e? > v I N > v ' > Ivi tudja? Ki láthat egy hallgató nő leikébe?... Benkő szava rázta fel álmodozásából a primadonnát. — Komolyan vegyem a meghívását, művésznő? — kérdezte. Benkő most maradt először négyszemközt a primadonnával s érezte, hogy ez a döntő alkalom, amilyen talán sohasem adódik többé s ezt ki kell használnia:. Anna, mint az álmából riasztott, rámeredt, a férfira. Tekintetén látszott, hogy hirtefenében nem tudja, hol van s ki ez a ílatalemiber. aki előtte áU és szerelemtől elvadozó tekintettel néz reá, mint valami bálványra. De csak egy pillanatig tartott ez az él- távo ödöttság. A következő másodpercben már visszajött lelke a kisterembe, melynek szomszédságában folyt a ..Rongyosegylet" műsoros estélyének előadása, álcáról eltűnt az álszellemükség s helyéi kacér mosoly foglalta eb ugy válaszolt az áhi tatos fisz teleltet várakozó fiataléin - bennek. — Hát persze, hogy komolyan vegye a meghívásomat — mondotta. __ Miért tréfálnék? Ha nem látnám szívesen, nem is hívtam volna... ,(Folytatjuk.)^
