Ellenzék, 1939. június (60. évfolyam, 122-146. szám)

1939-06-25 / 142. szám

10

ELZENZ6K

'1<)3 0 Juni uh 2 5.

(■UOMBSHMB

„Szaunáztam

és nyakkendőt vettem Nurminal“

Levél Helsinkiből

ni.. . . Az újjászületés teljes: ke'lcmcs k- merüiltiség, u'|;l1 és m^zázs. Akin ez S(,gi'. az valóban jobban teszi, ha meghall!

Látogatás Nurminál

A szauna után. még be kell számoltatom másik nagy sporite mélyemrőlNurm nál. A csodaifútónjaik veterán napjaira, ugyanis- -> v HELSINKI, junius hó.

1 le .s'akiben meg nincs ugar. A iák rnosl bontják dombjaikat, n-em is éíti a/, ember, hogyan nőhetnek itit az égig, mikor c®ak két-három hónap áll rendelkezésükre ö^z* ■ zes ügyeik lebonyolítására.

Legenda a szaunáról

Hogy a f nnek miképen zárják ezt az éghajlatot? Ezt senki mim érd add'ig, nng meg nem ismerkedik Suomi leikével, hajló motorjával! és ősi 'imite/.menyével: a Szauna* va! A szauna gőzfürdő név alatt ismeretes Középeurópában, de ez olyam sértés ránéz" ve, mimibha mondjuk... (,afa, hat 'lessek egy jó hasonlatot! taJálmO *• ki sértődik meg 'legjobban, ha minek nevezik?) A szauna- iiak tradíciója van, legendák lengik körül, sokféle árnyalatban virul már évszázadok óla. Egy Clark nevű angoil utazó 120 év* vA eze olt meglátogatta finn barátait. Alrg érkezeit meg, mikor első rste a báziasz- azony éo leánya a 1 e g t e rm e: / e '• r 5eob ud"4 a- rjassággal beinvitáíták saját kis haziszaiuna- jukba. Clark nagyon zavarba jött és csak ennyit motyogott: Nem, köszönöm, ma talán nem . . .“ Az'án visszavnmuk és niég aznap éjjel visszautazott Londonba . . .

Nyirfavirgács és száraz gőz

A finn vidéki családok még ma is épp úgy szaunáznak hetente néhányszor, mint a szemérmes Clark ideleben. Szombat es- ténként gyakran hivnak vendégeket a közös fürdéshez, ahol észak nyugatommal hódolnak a különleges gőzölés; mód- szemek.

„Akin «' szauna sem segít', az inkább haljon meg“, mondja egy hires közmondás, ezért! elhatároztam, hogy mielőtt u legvégsőkre gondolnék, kilaptaszloíbom a hires fürdőt. Helsinkiben rengeteg elegáns szauna működik, egyik szaunabb, mint a másik. Jegyet vakoltam a legszebbe- Megérd! A gőzteremben habalml.is kemence, tlöbbemeletes padokkal! A kemencében nyirfahuisábok, nagyszerű illat, a padokon izzadó ur:k óriási nyirfalombvirga" csokkh'l csa.pkodják magukat, mine hatal* m-s orángutánok egy borneói Egeiben. A meztelen szaunázók közt csinos, fehérruhás hölgyek intézkednek, hogy a kiánadó

gőzJmetnmyiség megfelelő legyen. Ez a gőz azonban mis minőségű, miinib a mi fürdő" fink. Lit hallat.’’ran, olyan, mi/nlM egy forró léghullim. Rögtön izzaszt, pilton-rt-ok atoll. A inyirfavirgács» dombjából valamilyen olaj áriad, ezzel keíM paskolni a festet. Nagy verekedések vannak, h1 u vendégek edzettig k.

Mikor már olajban és gőzben úszunk, k'isótálunik a rómaU időkre em ékezető nagy ikrembe, uhol márványpadoknn fék szenek a vendégek, nnig az ,,ápolónők“ súrolják, síikáOják őket. Ilyen mosdat ást máshol csak a gyermekkórhazaikban lá:szép féi-fidavalüzlete van Heteink -ben. Maga Nurmi nem szolgál üti, de <u vásárló kívánságára abbahagyja az ujságoilvasá>t hátsó szobájában, előjön, meghajlik, esetleg kezeit fog (ha nagyobb vásárlásról van szó)

Nurmi eilő is jött, cerclel tartott a vevők közt, szót lanul kezetad sorban mindnyájunknak. FárUd'.! benyomást tesz, úgy látszik, a férfidivat még az ilyen fizikumot is k'meril. Többrendbeli kérdéseimre csak ■ezt válaszolta:

— Ik szprek nur finmszk.

(Ik nik't.) F. P.

Színes karcolatok a híres debreceni piacról

DEBRECEN, jumiu« hó.

Sehol annyi kofát nem 'látni utcán, sarkokon és piacokon, mini Debrecenben. Kora hajnalban érkeztem meg és a Dégen- feild'téren már zsibongott a sok asszonynép, hallómban puposodol't megannyi malomkő- nagyságú debreceni 'kenyér, heve« tnglejtc;- sekkel alkudekl;: rá vásárlók és e adók hada. Nem mintha .iillt nem volna nagyvárosi értelemben veft pék, de a debreceni cívisek jobbam szeretik a jóibalu komlóvirággal és finom, szagos kovásszal készük házikenyeret. A csontos, szikár kofák keményen suhogó rokolyákban friss* n per- dülmek-fordulnak, kezük fogása biztos és erős, ahogy a hatalmas, domború kenyereket megemelik és ajánlgailják.

— De jó ikezefogása yarn — kockázta- iom meg a beszédbeelegy-edést, ahogy el- bámu ok gyík előtte

— Már hogyne vonta, — akad a horogra — magam dagasztok én, nem dagasztógéppel, mint a pékek a „kenyérgyárakban“ biztos kéz kell ahhoz, uram, beosz* dotu mozdulatok, különbem nem birja végig erővel az ember. Dehát beleszokhart- tam már, 15 éves korom óla minden nap sülök én kenyér L, a hatvanadikat most taposom, de minden Islen-adotil hajnalt kenyerekkel üdvözölném én.

— Nem könnyű sors — fo’ytlaitja —, de anyám is kenyere^kofa volt, meg annak az anyja is. Az ők idejében még jobban lehetett élni, nt rt most már megölik az üzler lünket a pékek, pedig hogy volna az olyan jó, amiil gépen állítanak elő, a fő ősi e édel, amelyikei a Miafyánkban naponta kérünk az Istentől?! Tiszta istenkáromlás „kenyérgyárat“ engedélyezni, hát ugyan megromlottak a népek!

Nagyon beleizekdeót. a beszédbe a rokonszenves asszonyság, de jönnek a vevők, meg-megszaikplják szóözönét, aztán újra

folytatja. Különös sorsán elgondolkozom s gyors számvetést teszek: ha 15 éves kora óta ez a foglalkozása, 'körülbelül húszezer- szer dagasztott már. Mert k'Tl a kenyér, a „fő, ő&i étedé “, hogy civis-Debrecenb'rn, a Marad.i'ndó->ág Városában tovább haladjon az élei, a kereskedő tovább 'tudjon számvetéseket tenni, «a tőzsér kalkulálni, a

1 pap az ősi szószéken prédikálni, a diák a kollégiumban tanulni —- mert Debrecen

kenyérfogyasztása igen komoly és tetemes mennyiséget fesz ki. A ken.yeireskofáüól iud'.am meg mindezt, akivel olyan barátMBBS— ————————

ságba keveredtem, hogy piac után nvghi votib, látogassam meg otthonában, a Cvipó- u'tcában.

... a mi mindennapi kenyerünk'*!

Útközben a Korona szálló dőlt árult ált a debreceniek kedves csemegéjét, a pattog- látott’ kukoricát. Még nem is olyan régen intem .'eh ételit itt. elképzelni társas cgyüt lé lel sült vagy főtt tengeri nélkül. A debreceni cívis után a színházba is elvitte termetes felesége a puhára főtt kukorcát s a •színészek játéka atolt, mélíóságos tragédiák hömpö ygése közben háborítatlanul sz. - mecikélnék. A Korona-szálló iparos báljain a kövér mesternek a terem szélein fcT áíliiilotti lócákon ál va rágcsálták az egyszerű csemegét, miközben egyre ágaskodtak, hogy szemmel tarthassák táncoló csemetéiket. A iáncmiesterek nem győzték ehe per ni bál után a padlóról a rengeteg kukoricahéjat.

perec-sütés

Mig haza jóit a néni ,addig idős édesanyja munkáját figyelem, aki pereeßl nyújtott. A szoba, pédátbnul tiszta, amilyet csak hollandoknál látni. Ragyogóra súrolt) fenyőasztalon nyújtózik a perectész- fa, szép sárga a belekeveri tojástól és vaj- lói. A kemence falán cseréptányérok, mázas, virágos tálkák, a kemence szája nem füstös, pedig azl csak úgy lehel megóvni, ha miden sü^és után újra és újra megme- szolik. Minden az egyszerű, tiszta és szolid szegénység illíaitát leheli. A kemencében zsarátnok pislákol és egyenletes tüzénél süli a perecet a némi. Mozdutotoi hozzáértők, szinte hagyományosan nemesek, arckifejezése okos és a tudás bizonyos fölényével derűs, ujjai .szijasak és alakja méteóságosan telt. Ősz haja bizonyos kellemmel van Egyszerű kontyba csavarva, fejkendőjét hátrakötözte, arca fel' van hévűivé a kemencéből kiáradó meleglő!. Érzi <az ember, hogy már századokkal előbb is becsületes, főke* gyüjtő, tteztemiunkáju perecesek voltak elődei is. Becsületes ősök becsületes é ete és hagyománya szabja meg ilúegyensulyo- zortságát, mely az ilyren egyszerű embereknél már-már az előkelőségei pótolja és az egyéniségnek az arisztokratikus magatartás fény játszását kölcsönzi. Az örök magyar gazdaaezony ez az ősz kofa. Ahogy nézem az arcát, állkapcsa erélyét, kemény szemöldökét: és arccsontja dudorodásáiti: mindiob- ban látom léphetetlen bizalmát a maga munkájában. _

(e i.)

Találkozásom Terézkével

Tizenhat éve annak, hogy Terézke éh* 1 te virágában, tragikus körülmények között meghalt. És én most talál közit am vele, I tegnap délután. Nem én mentem hozzá, hanem ő jölit tengem felkeresni s mint örömmel értesültem, már keresett engem eddig is.

Terézike a szom<szédék velem egyidős lánya volt, aki édesanyám házában nőtt fel és ott serdült gyönyörű vüágszáUá. Ka- maszkeromban ő volt az első szerelmem, akire tisztelettel néztem fel, mint a középkori apród a vámrnőre, de ő elnézett fölöttem. Kamaszkorban a leányok fejlettebbek a velük egykorú fiuknál s így szívesebben fogadta ,,a felnőttek“ udvarlását. Te- rézíke azért szeretett engem a- maga módján.. Rendben tartotta nyakkendőimet, gondosan kivasalta nadrágjaimat, vigyázott rám, mintha testvére ilettem volna. Mikor hosszú évekig külföldet jártam, ő intézte öreg édesanyám helyett velem a levelezést, a bonyodalmas pénzátutalásokait és a csomagküldéseket. Terézkével magázód- itumk és ék emben egyszer fordult elő, hegy megcsókoltam. Verekedni viszont annál többe': verekedtünk. Még 18—20 éves korunkban is. Ez azonban mit sem vont le a szerétéiből.

Tizenhat évvel ezelőtt történt; Berlinből érkeztem vissza Kolozsvárra. Esti órákban: fülelt be a gyorsvonat és kocsiba ülve siettem haza. Ahogy megérkezten^ boldogan csókoltam meg édesanyámat, következő ,*?ii lanatban örömmel vettem észre, hogy Teréz-ke nálunk van és sz ívre p esve adtam át neki szó'ó ajándékomat: egy vékony platina láncon csüngő, művészi f.aragásu elefántcsont rózsát. Terézkének tetszeti az ajándék,- a nyakába függesztette és tetszelegve állott meg a tükör élő t. Következő pillanatban e’vágódott. Ijedten kaptam fel ß földről. Szüleiért futottunk, mentőket

biv unk. Beszállították az egyik szanatóriumba. Félóra múlva, a viruló szépségű 23 éves leány halott volt már. A műtőasztalon szenvedeti ki . . .

Terézkét eltemettük. Megsirattam benne első szerelmemet, a jó testvért és a jó embert. Az-után 16 esztendő telt el és nem gondoltam Terézkére. Talán egyszer, egy hajnalban, mikor hazafelé mentem, az utcánk görbületénél meglátva a házunkkal szembefekvő kerítést, az ötlötit eszembe: ni, ez éppen olyan, mint az a temető keri- itéses amely mögö'tt Terézke nyugszik . . .

És tegnap déluftán megortérni a találkozás. A kora délutáni órákban lefeküdtem s szokásom ellenére álmot láttam. Valahonr nan haza mentem. A lakásom, különös módom, uj helyen vo'it. Két lépcsőn ikel.'let.t belépjek hosiszu oldalfolyosóra, egy szárnyas ajtón át és mikor ia folyosóra léptem, csodák-csodája: oíb't állott Terézke üdén, fiatalon, szépen, elegánsaim, mint éltében és barátságosan rámmosolygotit. Én tudtam róla, hogy halcii1, ezért kissé áimélkodva szóltam hozzá.

— Csak nem rám vársz, Terézke?

— De Igen, rád várok — mondotta mosolyogva, mire a következő pillan atban felé hajoltam és megcsókoltam az arcát.

— Vigyázz, hogy csókolsz meg — mon- dotiía Terézke —, mert ahová én. csókolok, ott kelés nő. Te, talán nem j>s tudod, egyszer voltam már nálad, le aludtál és én megcsókoltatok a homlokodon. Nehezen 'tailálta'ak nieg, sokáig kerestelek, mert közben lakást változta'tál . . .

Agyamon átvlllanl, hogy a minap, délután; alvásomból felébredve, a homlokomon kelésnek induló pattanást találtam. Terézke is észrevett valamit, mert megszólalt ujbó1:

— Nincs miitől tartanod, nem akarok rosszat tenni neked ....

— Tudom —- válaszoltam — és ngm ■

bánom, ha csupa kelés is leszek és ismét az arcához hajoltam.

Következő p.lanatban a szobámban voltunk és egymás melle:! ültünk az asztalnál. Terézke, aki életében nem cigarettázott, most cigarettát kért tőlem és miközben arról érdeklődi!em, hogy mi.yen az éjül odaát ná unk, titokban letette égő cigarettáját az asztalon álló papirosom óra, amely vüzet fogott. Az égő pap ácsokat lesodorjam a pad óra és szemrehányó hangon mondtam:

— Kedves, miéril csinálsz nekem kellemetlensége!?!

— Bocsáss meg — hangzott a válasz — nem szántszándékkal teszem, de tudod nálunk ösztönösen megy az ilyesmi

Kissé csodálkoztam, hogy az életében jó- indu’at'u Terézke a túlvilágon ösztönösen rosszra törekszik, de azért tovább folyt közitiink a barátságos beszélgetés és egyál- '! a.láb an nem zavarni az a tudat, hogy ő halait. A beszélgetés további során Terézke az ágyam szélére telepeden. Az ágyról fel volt. véve a terítő és nyári gyapjú-takarómon ü t, amely álmomban paplanlepedővel volt bevonva és világoskék és vörös horgolt paplangombok díszítették. Ahogy beszélgettünk, ész re vettem, hogy Terézke

egymásután csavarja és tépi le a horgolt gombokat. Ismét rája szóltam:

— Míért teszed ezt Terézke?

— Zavartan válaszok, valami bocsánatkérőt mondott, utána arca és tesle kövé- redni és öregedni kezdete. Kezével hevesen gesztikulált és erősen píhegett beszéd közben.

Ijedten kérdeztem tőle;

— Isten szerelmére, mi van veled?! f

— Tudod — mondotta — nálunk Írásban megy a beszéd és nagyon kifáradtam az írásban, akarom mondani a veled való

beszé'getésben.

Ekkor szörnyű szorongás fogolt el, kiáltottam is egy nekem 'kedves nevet, mintegy segítségül h;vóan. Következő pil'annt- ban felébredtem» de tisztán áUöU előliem

a lepergett á’.om minden jelenete. ■

Felültem az ágyban- és áhítottal mondtam:

— Isten adjon neki örök nyugodalmat...;

A délután és az esbe fdlyamán erősen

foglalkoztatott az álom. Izgatott, hogy tizenhat év múlva miképen került elő a tudatalattiból Terézke személye és miért változol!) meg -a közöttünk Ifévő hangnem és miért változtak meg .az ő szokásai, halála után. Az este szorongva telt e], féltem tói, hogy Terézk« még az éjjel visszajön. Csak éjfél után mentem haza. Lefekvéskor gondosan elmondtarn esti imámat, éreztem, hogy az Ur teste leng körüli és megvéd mindentől. Amint' elaludtam, Terézke megint az ágyam szélén ült, ismét szép volr és fiatal. Megsimitotea arcomat és csendes hangon kezdte;

— Sok mindent nem értettél, azért jöttem, hogy megmagyarázzam. Tudod, minden nőben van valami démonL. Ezt igyekszik elnyomni magában, az idők folyamán mégis egyre jobban kifejlődik'.

Még egyszer végig simította szelíden az arcomat és búcsúzott:

— Most már mmdenib tudsz és többé ne

félj tőlem ... y l

Terézke 'ezzel eltűnt. ! í

Nem tudom, hogy fogom-e még látni Terézkét, de most, hogy tü vagyok az izgalmakon, elmondhatom, hogy jól esett a vele való taOál'kozás. És az okát is tudom miért. Amikor az ember az érett férfikor- ba jut, jól (<?sik a találkazás az elmúlt fiatalsággal.

Talán tizenhat esztendő múlva, megint találkozom Terézkével, aki megmarad üdének, illatainak és szépnek. Ateg meghatóbb lesz ekkor a találkozás, az öregkor küszöbén. Mert úgy van vele az ember, mint egyes tájakkal: a fiatalság szépségeit .nem veszi észre, amig maga i's benne jár, bizonyos távút kell hozzá, hogy felfedezne és «ért ékdl'je-.

Köszönöm Terézke, hogy megláto- ísajtál- ' ~