Ellenzék, 1939. június (60. évfolyam, 122-146. szám)
1939-06-25 / 142. szám
1 O 3 O / uni u s 2 5. ELtKNZtt VASÁRNAPI KRÓNIKA IHIAUlAlUloAHUUk ” FRAKKBAN Londonból jelentik, hogi] az ostromzár alá nett tiencsini angol kolónia minden lógja a válságos estén, mikor u japánok körülzárták az angol negyedet, tüntető módon frakkot és estélyi ruhát öltött „s nyugodtan beszélgetlek a legközelebbi sporteseményekről, mintha mi sem történt volna“. .4 ja pórnak magút art őrseiről nem érkezeit újabb Ive. Ez a távirat, melynek olvastára minden angol elégedetten bólint. A tiencsini angol kolónia tagjai a válságos este betartották a játékszabályokat. Miféle játékszabályokon] Az irat Uniókat', melyek minden angol' szivében élnek. Mikor a negyedet, ahol az angol úriember él, ellenséges idegen hatalom ostromzár alá veszi, kell valamit csinálni■ A franciák ilyenkor utcai torlaszokat építenek és mérges újságcikkeket írnak: a torlaszépi- tés százötven éve minden francia számára meghitt házi ügy, afféle szlöjdmunka. Az angolok iIgenkor frakkot és estélyi ruhát öltenek s nyugodtan beszélgetnek a sporteseményekről. Miért? Mert úriember nem engedi zavartatni magéit olyan durva külsőséges eseményektől, mint ostromzár, nagy világtörténelem. A hir kétségtelenül erős hatást kelt mindenütt, különösen Angliában. Kevéssé valószínű, hogy a japánokat is Kyen mélyen érinti a hír. A japánok vaiószinüleg folytatják Timcsin eV-en az ostromzárat s fütyülnek arra, hogy az angol hölgyek és úriemberek, nagyon finoman, hősiesen és határozottan, frakkban és estélyi ruhában tüntetnek a nyers erőszak ellen. .4 japánok fütyülnek erre a finomságra, de a világ odafigyel s a tiencsini táviratot olvasva, emberek szón milliói látott szájjal csodálkoznak és liümmögve kérdik: „Mi ez?...“ Ez a aii titkunk, felelik a szónoki kérdésre az angolok. A mi titkunk, módszerünk és rendszerünk, amely eddig — nem olyan régen, körülbelül Viktória ideje óta — tökéletesen bevéét. Mit csínét! egy angol úriember, ha ostromolni kezdik liázatáját, vagy hazéjéit? Mindenekelőtt frakkot ölt és sporteseményekről társalog. Aztán, természetesen,. másegyebet is csinál: tárgyalni kezd, néha hadat üzen. De a legfontosabb, hogy senki sem ijed meg, mindenki a helyén marad. mindenki elnéz a veszély fölött, halkan társalog, másról beszél s ujjheggyel gondosan lefricskáz a frakk kabéé ujjér ól egy porszemet, miközben künn, az ablak és a kapuk előtt, csendesen és ütemesen kattognak már a gépfegyverek. Az angol úriember Ticncsinben is Angliában van. *' Az angol úriember home-ja és chib-ja sérthetetlen akkor is, ha japán gépfegyverek állják körül. Az angol úriember minden körülmények között fel öl ti este n frakkját, mert hölgyek társaságéiban nem illik másként vacsorázni. Az angol úriember elébb megbeszéli a tegnapi lóversenyeredményeket s csak azután hit neki■ jegyzéket fogalmazni, jegyzéket, mely megsemmisíti az ellenfelet. Vagy nem semmisíti meg. Nem ez a fontos. A fontos az, hogy egy angol úriember mindenképpen betartja a játékszabályokat. Az uf DODGE nagyobb teljesít menyek elésérére egy megfelelő olajai kíván. Ez az olaj az uj Laboil. Mis ié, a Vogézekben —■ Haigasson ide — mondtam neki. — Megmondom önnek, miért1 nem megyek az ön által ajánlott kis tó mellé nyaralnia Vogézekbe. Először is azért nem megyek) naert megéltem és ismerem az európai ék menyig tavastul és múzeumostul s már nem érzem azt a bonyo.ult vágyakozást tavasz- szál, vagy nyáron Róma és Páris, Stockholm és London, Madrid és Rngu'za után, mirat valamikor, nem is olyan régein. Az európai embernek ma rossz a szájíz1?. Csömöre van az élménytől . . . ne szóljon közbe; elmondom, miért? . . . Nem akarok a hamis és olcsó lokálpatriotizmussal' érvelni. Olcsó és hamis érvek ezek. Arról von szó, hegy nem utazom ezen a nyáron külföldre s vaiószinüleg az elkövetkező nyarakon és t-deken sem utazom már sehová, mert elrontották Európát é«s az utazást. Nem megyek a tkfs tó mellé, a Vogézekbe, mert elébb meg kellene hosszabbítani oz útlevelemet, igazolva az állampolgárságival és a lakhatásival, hogy étek és vagyok, aztán el kell eme mennem vulame'yik külföldi követségre kitölteni a kérdőívekéi, igazolni, hogy nem szándékozom (kivándorolni, nincsenek titkos munkavállalási terveim kü 1 " fö.dön, — hornbile dictu, a legnagyobb bűn, mellyel az európai embert ma vádolná lehet, hogy dolgozni akar valahol! — nincsenek hangos és agresszív politikai véleményeim s tiranai, fényképpé', esküvel kellene bizonyítani, hogy valóban meim akarok mást, mint elkölteni a pénzemet három, vagy négy héten át a Vogézekben, a kis tó meliieít. Ne haragudjon, ezt o vallatást és sorba á lásl ón utalom. Ezen az áron nem. kell nekem a Mont Blame. Aztán el kellene menni az orvosomhoz, aki adna bi- 'Ziönyhvámyt, hogy mervozus asztmám van s múlhatatlanul szükséges négy hetet töltenem, mondjuk Svájcban, ami, mellesleg mondom, nem js igaz. Aztán, az útlevéllel, a vízummal, az orvos igazolványával és más okmányokkal el kellene mennem a kainkba, ahol különös tekintettel asztmámmá, vagy tanulmányaimra, néhány nap múltán csakugyan adnának valutát és egy igazolólapot. Aztán el kellene utazni s a határon felmutatni az igazolólapot, az útlevelet, tűrni, hogy mindem európai határon kissé úgy mézzenek reám, mintha nem is nervozua asztma ügyében utaznék, elviselni vámőrök és detektívek érdeklődéseit, szigorúan- .abban az országban maradni, •ahová engedélyem és pénzem kiutalták s végül hazatérni, azzal a rossz lelkiismeretici, hogy. elkövettem __ valamit ami talán nem éppen bűnös, de nem is egészen korrekt és fedd he t eil 1 ein cselekedet ... Ez ma az utazás, uram. Ezért nem mgyek a jVo- gézekbe, a kis tó mellé, ezért nem nézem meg Parist, sem Stockholmot. Nekem ez az Európa ilyen áron nem feli. Beismerem, hogy mindez helyes és szükséges, elismerem, hegy a hatóságok udvariasan és a lehetőségeken belül készségesen államiak az utas rende kezesére: de ismerje el Ön is, hogy ilyen feltételek míellett az utazás nem utazás többé, hanem hivatalos eljárás, valamilyen sze id átmenet az okmányhamisi- 1 ás vádja és a tettenért csempészés feltételezése közölt. Én még; máskép utaztam, máskép ismertem meg Európát. Számomra í2'Z utazás egyszerre volt repülés és álom, élmény és ábránd. Nokem ez a pecsétes, okmányos és hatóságilag engedélyezett Etr egész világ meggyözödöti az UJ LUBOIL minőségéről A z ui Luboil az az olaj, amelynek megvalósítását hosszú laboratóriumi kísérletek után a Societatea Unirea válogatott román nyersolajokból tervezte. Az ország, amelynek óriási petroleum- forrásai vannak, kénytelen kiváló minőségű olajokat külföldről behozni. Ebből a tényből indult ki a Societatea Unirea és megoldotta a problémát olyan módon, hogy egyenrangú, de sokkal OLCSÓ3B román olajat kreált, amely NEM FIZET VÁMOT és NINCS ALÁVETVE a KONTINGENTÁ1 ÁSNAK. Úgy külföldön, mint itthon vizsgálatoknak vetették alá és az uj Luboil ragyogó sikert aratott és bebizonyította, hogy kiváló minőségű olaj és ezzel megteremtette a lehetőségét annak, hogy Románia, a petróleumban gazdag ország, kiváló minőségű olajjal rendelkezzen. Az uj Luboil OLCSÓ, mert mint belföldi készítmény nem fizet vámot és nincs alávetve a kon- tingentálásnak. rtiuj LUBOIL AZ UNREA S. A. R. GYÁRTMÁNYA rópa n - m (k el1, ebon tolták, süssék meg, egyék meg. Tudom, csak én járok igy rosszabbul. Elviselem . . . Elrontották Európái, tövestül és múzeumostul, mütan- rendőri bejáráshoz alkalmas terepet csináltak belőle, valamilyen, betonból és paragrafusból felépiü?tl erődöt, ahol közben operát is játszanak és piros körmü nők is fürdőnek <a: tengerben. Nem, uram, nem megyek a Vogézekbe, a kis tó mellé. Nem vagyok hajlandó úgy utazni, mint aki szökik valami elől. Maradjon mindenki hazájában, uram és hozzon egy rúd szalámit isHa megüti lesz maguar színházi Idény Temesváron, csahís Oh totfeneh“ # KOLOZSVÁR, június 24. A kolozsvári magyar színtársulat együttese, — mint legutóbbi számunkban megírtuk — most fejezte be temesvári nagysikerű vendégszereplését. A ,,Tha;.ia“ színpad tagjainak művészi teljesi ménye különösen mély hatást k'ekett ebben a. válásban. A temesvári közönség lelkes ünneplésben résziéinteMe egész ottani működésűk alatt a- kolozsvári magyar színészeket' és ennek a le kés hangulatnak a kifejezője'' a temesvári ,,Déli Hirlaptc-bam megjelenti vezércikk, melyet az -alábbiakban teljes egészében (közlünk. A „Déli Hírlap“ vezércikke a következő: i %, A SZÍNHÁZ MÉRLE GE Befejeződik a kolozsvári Thnlia-szinhUz temesvári vendégszereplése és nemsokára .távozik városunkból a magyar művésszé együttes. Ez, alkalommal illik mérleget csinálnunk, hogy mi szerepel n követei és tartozik rovatában. A számadás eza lkai ómmá lazonba-n igen egyszerű. A kolozsvári magyar színház minden művészi kötelezettségnek elege' telt .a közönséggel szemben, mi vagyunk az adósok mindazéri, ami szépet, jót és nagyszerűt az egész: vendégszereplés tartama alatt éhezhettünk. Éppen égért _ kötelességünk, leszögezni. hogy a Thaik-szinház a iegídfokozoltabb várakozásoka t1 is maradék talonul kielégítette. A legváltozatosabb műsort nyujmt,- tták s egész it tartózkodásuk alulit egyeljen egy olyan e őadás sem akad1, amelyrő*l a közönség kielégítetlenül, vagy csalódással távozóit voln3'. EgésiTi műnk® volit, atmit ezek a kitűnő művészek végeztek. A legnagyobb lelkesedés, a legapró'ékosnbb műgond jegyében zajlótt1 le minden előadás. Ez a nagy, komoly felelősségérz'et, amit ők az íróval, színpaddal és a közönséggel szemben tanúsítottak. lankadatlanul, átlelkesi'ette a nézőket is, .megteremtene azt a bensőséges kapcsolatot, amely nélkül nem lehetséges magasabb értelemben vett színjátszás. A kolozsvári magyar színészek, a rendezés s egyben az anyagi áldozatkészség is újból tömegesen vonzották be a közönséget' a már-már hüe ét vesztett színházba és 'egyben a színpad tisztek ét is visszaieremtet- dék ezek1 a. nemes törekvések. így nem cso- ctlálkozhatűnik, hogy visszanyerte helyét a kö zönség érdeklődésében a már-már végleg* száműzött próza. Ismét meglelt a nézőtér, .ismét ábitalosam figvelő tömegre leltek a <yoricv° hozásra készterő, mé’yebb problémákat' boncoló társulalmi színmüvek, sőc dies.é>létgeseat feltámadt dermedlsedéből. „a klasszikus dráma is, mint ahogyan azt a Cyrano de Bergerac és a Bizánc ragyogó sikere bizonyítja. Jól tudjuk, hogy micsoda anyagi rizikót jelene ra m-aí Ikö'runyed szórakozásokra beállított- időkben, az ilyen vállalkozás. Jól tudjuk, hogy üzleti szempontból szinte botorság, könnyelmű mecénást allűr, rengeteg költséggel ilyen darabok21: berendezni, felruházni, kidiszletezni, próbákká! tengernyi időt eltölteni, mert az ilyen áldozatos- ság még siker esetén sem térülhet meg -anyagilag. Különöisen ra kolozsváriak ese.'é- bem, akik sokkal többet nyújtanak, mint amennyi vidéki viszonylatokban elképzec bető. Tessék csak megnézni ezt a színpadot, ezt a játékot! Tt; csakű -erkölcsi sikerről lehet szó. De éppen ez a gesztus bizonyltja a legjobban, hogy az igazgatóság, — erről is szólni ke.l — magasabb elhivatás- nak tekinti a s'ZiimJuáz. munkáját. Művészi küldetésnek, hogy a színházba lóduló népet ne csak szórakozttfeasa, hanem művelje, felemelje is az örök szépségek magas.arára. Színházunkban a .vasfüggöny fölöt-t ez a mondás csillog arranybe tűkkel: mu«dus scena-vi'ba transpus, vénásti, vidisU, audisti. A világ u szin — az élet1 átmenet, jöjjetek, lássátok, hallgassátok. A Ifhalia rende Vetéséhez híven mindenben megfelelt ennek a hivó szónak. g - .s Könnyű múzsája, szórakozV-iott, élveztünk könnyed és érzelmes operettet, kacagtunk szellemes francia vígjátékokon, ki- v#ruk’ számunkra a magyar népszínmű vadvirágos szépsége, láttunk, f-< ha’:lettünk '■'áirs-aduhni színmüvet, drámát,' múltakból feltámadó nagy történelmi tragédiát, mindent a. maga stílusában és minidéül a rendelkezésre álló erőkhöz képest ti legjobban. A ko'ozsvári magyar társulat -eltávozik. De ami; tett- és cselekedeti a színpadon, mini élményszerü emlék, még sokáig' visszJren-- dül a szivünkben. Visszavárjuk 'őke!. Ha megint lesz magyar színházi idénty Temesvárom csakis ők jöjjenek. Semmiféle gva- nus próbálkozásnak, olcsó rip'-csVidámak ne legyen többé helye itten. így kívánja ■azt Temesvár és az egész Bánság magvar közönség1', amely nem búcsúzik m Dstt hanem az.' mondja, azt óhajtja: — ,a mie’őbbi yiszon Hálásra, ----- 1 - /RkVr^jijN — írja a „Déli HírlapHl vezércikke a kolozsvári magyar színtársulat vendégjátékáról. -Meghódította a Bánságot a Thalia-szinház művészi teljesítménye
