Ellenzék, 1939. május (60. évfolyam, 100-121. szám)
1939-05-14 / 109. szám
10 IEGYZETEK AZ ÖTVENÉVES CHAPLINRŐL • Charles Clvapilinís lkot un k ügyik lc^na- gvobb miiv cs'e ótvnievc«. Imiié löszünk még, mekkora ,, modern s/cn'áoio v»>li, legu.ább is írók s müvés/ek ko/öY mikor vagy 1$—18 eve Iván G*>ll, ti krliino ne mel «vájci exprisszionis'l;i kóllo (ugyan, mi 'leit belőle?) verhet, kenn "ly, cpiku« verset irt róla ,,Chaplinedé" címmel. S im^k hogy Chapün 50 'ew/.'lendos lO'M (csak ölvén?), világosan, tisztám látjuk: >a kól ó hódeJlaiu nem volt cseppet sem mivolt — hiszen kuiia egyik legnagyobb s leg jelképesebb művésze előtt hódolt. * l Mi leüt« Charles Chaplint a film legnagyobb művészévé? Mitől lett olyan y or.s írási ,,jelvény ‘‘-szerűvé, hogye gész «or külföldi és hazai újság egy-egy hasáb ólén csak az ő rozzant, kemény kalapos, sélapáb cás képét közli 8 az olvasó minden külön felírás nélkül is rögtön, ’tudja: ez azr je •lentă, hogy most a mozi rovat tköve&ezik? G*ak cittók hogy népszerű filmkomikus volt, hogy műiden mozdulattá» világrészek derűitek — csak enmykől bizonyára nem. Nem, nem: Charles Chaplin' 'többet müveR A film néveu meyeziett művészeinek eddig 'legnagyobb művészei ő volt. De vájjon ia film művésze volt-c? Zavarba jön az ember. Meri Chaplin — nem, Chaplin nem színész. Nem is iro. Nem költő. Nem rendező. Micsoda hát? Attól tartok, hogy a fűm os»k ürügy, csak .szerencsés alkalom volt, hogy ez a meghatározatlan és megfoghatatlan lehet-, ség í ormát öltsön. * I , Mit hozott? Egy emberi figurát. Mondjuk talán így: a gyenge -emberi, -az igazi 'embert. Aki kínosan btüansziroz a szakadák peremén, álmaikig kényérbóLtáncot babrál ujjaival a hósivacagban, akit minduntalan elkap a gépsziij, aki a gyárban hadilábon áll a fu* tószíaggal — ember, magányos, teljes, örr tcirvényü, embernyi ember. Ridegebből talán igv ic* meghatározhajüiók: individualista ember. Igen ám, de hát akkor miért fogja el az embert az érzés, hogy mindnyájunkért beszél, csetlik-bot'lik és szenved? Bizonyára nemcsak azért, mert minden nézőben iki- ■tapintja, felébreszti, kibontja az élfojloh, a letudott, az élűt kemény gyakorlata alá rejtetit „kis Chaplint!“, a gyenge, es-ndő emberfiái. Nem, ennél jóval .többről van nzó. Mert hiszen Chaplin nemcsak a gyengét, az esendőt mutatja meg, hanem komikumában és győzelemre vivő bukásaiban is <a diadalára törő külön és osztályoz- hatatlan embert, mint 'a legnagyobb művészek. S akk-or miért érzi mégis úgy az ember, hogy amikor Chaplin le’iíndul a széles utcám s kaosázik — mögötte mintha százezrek meneteimének, amerikai gyari- niunkáslól, néger ültet vény aratótól európai 9Íkságok parasztjaiig az •elnyomottak, a •szinte doeztojevszkijánus1 érővé1! és szimbolikával .felemeit és képviselt megalázótok és megsziomoipj loctajk milliói? Honnan >&z a művészet? Ez a művészek amely, minit általában minden művészt,— a Pauier Ákos gyönyörül filozófiai meghatározása szerint — ,,az igazság közvetlen' megjelenési formája“ . . . (S írjuk ide a másik tételt, amelyet Franz Werfel' mondotn ki legutóbbi müvében s melyet' Charles Chaplin minden, müve, minden1 egyic-5 mozdulata halhatatlanul példáz: az igazi győzelmek nem dia- dakóí-diadalig, hanem bukást ól-bukásig teremnek meg.) * Ezek a sorok minden igény nélikül íródtak; szín1 be cßak jelzéseként annak, hogy Chaplin 50 éves. S végül legfeljebb még egy megjegyzésre futja: a művész maszkjáró1, mely immár klasszikus. Hogy mi ez a maszk, arról rue írjunk: néhány majdan megírandó könyvben úgyis részletesen- tárgyalják majd, a középosztály s a proletár&ors közt lengedező facér gént.eman ütött-kopolt zsakettja, buggyos nadrágja, foltos keménykalapja s görbe séta pákáin mit jelképezett. Inkább másra figyeljünk fel most: arra, hogy ez a m'f'-'zk nem olyan rendű, műn a Pierrot -ké s a P'iereHle-ké, amely szintén állandó s változatán standard-maszk, hanem, olyan, amely egyedülálló, mis nem ELLENZÉK 5 iüiaíujj IRODALOM 1939 ni Ű j II S I '/• 1.•*. 1 a. ... m. Szemléé Ferenc: Más CSÍHagOflí (Erdélyi Enciklopédia kiadás.) A tisztául.!'ás és számadás könyvének nevezhet nők rövid meghatározással Szemdér 1 erencnok, a ikiUinö költőnek és inának miivel. Hosszú évek óta léiig .tudatosam, vagy rejtetten 'lappang bennünk az. igény « a feladat fc'ismerése: húszéves kisebbségi életünkben mindenkeljén olyan állcmásho/. érkeztünk, ahonnan visszanézni és a d'.'lgokról számot vélni már nemcsak önmagától »kínálkozó alkalom, de ezihe kötelesség, l'.z.i a feladat"! toljesl’.et- te Sz.emlér egyszerű és nemes irodalmi eszközökkel a „második nemzedék“ nevében s e son'k írója olyan ősz mile és telje« nemzedék-tudatot Iái e könyvben, ami éppen egyenes célzatát tekintve, egyedül áll az erdélyi magyar irodalomban'. A ,.Más csillagon“ rtubajdonképen ön* éáeirajz, moly tudatosan kerüli a regényes- | «ég látszatát, hogy animál tisztábban és fe_ I lelősebben mé'hes>e le a nagy történati j változás: 'közveden megelőző és utána következő helyzet t, a cimerváhozást, az erdélyi magyarságnak a többségiből kisebbségi torsba (fordulását. Egyéni nv>/zn- mátokból épült, mini minden önéletrajz és korszakos jelentőségű tényekre és érzelmekre utad, mint minden eszméhető jellegű mű az irodalomban. Homályba került és is oh a ki nem mondobt helyzeteket és képeket világit meg énünk mélyén s világosan még nem iáié- 1 fölfedezéseket envoi tudatunk küszöbe fölé: íme igy és így tör- .'•ónt külsőleg a történelemben s evek meg ezek zaj oltak de ennek a nemzedéknek leikében. Főbb mozzanatait tekintve, mindnyájan a szerző élményei: éhük át. Azonos sors és helyzet a/onos Ielkiákapo- >!ot deremt Mégis, hogy egki-sebb tételben is ennyire és miodnvájunka! egyetemeden érin'őn k érezzük, bizonyítja S/emlér kitömő iróí dől Iának lúd óz ál és érzékét, minthogy azonban önéletrajzról van szó — nem utolsó isorban izlcsői 1«. A vi'ágháboru után felnövekvő nemzedék képéi nyújtja a szerző saját tudatán átvilágítva s abba a tragikus oil cint mond á«- Iki helyezve, amelynek elvalasz.lo lakit a eorsváko/ás eir.e'ic. A d'C'i'LE, felhőtlen es szecessziós 'nemesi és polgári korszak apainak fiai igy kerültek idegen csillagzat alá. Ennek a 1 ordulmlnak, ennek a >,másnak“, a ki -hlvségi sorsvállakinak, gyakori ke* 1 rüségeini'k és gyér önöméinek adja mesteri rajzát Szemléi-. Figyelmét nem kerüli ki egyed-n külső, vagy belső mo'-ivum sem, ami mind hozzájárul ahhoz, hogy korszakos tablóvá derebélyesit'se az apró, éles megfigyelések és finom elemzések cgyüidi-sét. Éppúgy helyet kap benne a serdülőkori «zeniem, minit a hiányos háború« élelmiszerellátás, de a ,,Nő és Szerelem“ pubertáos, nagybetűs problémáját is «ötét árnyvonalakkal húzza alá e népcsoport nvgváliozott életkörülményei kereteinek eltolódása. De nemcsak a lisztándálá« é- számadás könyv, hanem a villádá-é, a tapogatózó lépések után taktikus készséggel és okos bá'o maggá) szembenézni és vád la1 ni tutu dúsé is. Fel.sz átnő ki síi egy éiményképen csak csirájában érzed é« tapasztal: éleivi- télnék, mely, ha alkalmaűlannafk is bizo- ■nyult az uj időkben, mégis drága volt mindnyájunknak, hiszen apáink közvetlen, szép, bár haszontalan öröksége. Hüva'e dás nemzedékünk valévágszcm 1 é'- to, egyenessége, ki'.art ás a, magyar nyelvürflt („Nekem a székely beszéd olyan, mint a Proust teája és süteménye“) é« kisebbségi inagy-ar sorsunk melleit. Nemcsak önéletrajz, regény is « mint iiyen, kit«'Jjesűlvtlen, de iga/, és va-lós. az esszéiró éles látásának és bcaicolókészségének s a IsöEő-kodakként pergő képvil.anfisainak együttes müve. Szabó IstVán. ÜÉpszimlálás a vadállatok között Minden vadászember szóét öröm tölti el, ha hallja, hogy növekszik a vadállomány, az ország kereskedelmi mérlegét idegenforgalmát kedvezően befolyásolhatja a szaporodó nemesvad, de bizonyára igen kevesen gondolnak arra, hogy a szaporodás bizonyos kö = rülmények közt nemzetgazdaságilag veszélyes lehet, hogy a „tnlprodukció“ komoly gondot okozhat az ország felelős hatóságainak. Nálunk, szerencsére, vagy talán sze = rencsétienségre, még nincs semmi baj ezen a téren, halnak, vadnak egyaránt jut még terület bőven a szaporodásra. De Amerika — természetes, ugy-e, hogy minden furcsa dolog az Egyesült- Államokban történik — már ott tart, hogy nehézséget okoz neki egyre szaporodó vadállománya. Ez a nehézség akkor derült ki, amikor az Egyesült- Államok illetékes szervei, elsősorban a Forest Service — ez efféle erdészeti minisztérium — népszámlálást tartott az ország vadállományában. Egy kicsit talán furcsán hangzik ez a szó éppen az erdők-mezők szabad lakóira vonatkoztatva, de mindenki, aki csak egy kevéssé is ismeri az erdők, vadászterületek gondozóinak életét, tudja, hogy a dolog nem is olyan lehetetlen, mint első pillanatban látszik. Legföljeb az nagyszabású feladat olyan irdatlan nagy területen, mint Amerika, egyszerre és nagyjában egyöntetűen végrehajtani a népszámlálást. Egv-egy kisebb terület nagy vadját a mi vadászaink is jóformán személyesen ismerik, egy=egy kapitális szarvas, vén farkas, mérges vaddisznó sokszor évekig szinte baráti viszonyban él a vadásszal. A vadőrök, erdőkerülők meg darabszám nyilvántartják a kezükre bizott vadat, beszámolnak vele, majdnem leltár szerint meg tudják monvisélheti — « ami több: ő maga sem viselhet egyebek Ez talán több: maga a művészi megjelenési forma, a müvészii magatartás, a sti- 'usegység s a mondanivaló tömör változatlansága- amely. egyre csak éteribbé & iölokal, igy természetcsfn a v égő.*:,szegek nem adnak kerckszúmol, ami azonban nem jelenti ennek a nagy apparátussal megrendezett becslésnek megbízhatatlanságát. Ez n módszer és maga az egész „nép- számlálás“, meglehetősen újkeletű. Az a nagyszabású munka, amelyet az. Egyesült-Államok ezen a téren végeztek, körülbelül húszéves. De ez a két évtizedes munka máris meghozta a maga gyümölcsét. A gondozás, a helyi viszonyokhoz alkalmazott vadászati tilalmak eredményeként a vadállomány egyes fajtákban hatalmasan megnövekedett. Különösen nagyszázaléku a szaporodás a wapitinál (1924 óta 260 százalék), az antilopnál (1924 óta 340 százalék.) Bizonyos fajtáknál a pusztulást a lassú kiveszést állapította meg a népszámlálás (különösen a medvéknél) és a pontos adatok birtokában a hatóságok igyekezete most arra is irányul, hogy ezeket a pusztulófélben lévő fajokat megmentsék. Alig húsz éve még jósolták egyesek Amerikában a karibu, az antilop és a bölény teljes kiveszését, ezeket az állatfajtákat okos és előrelátó intézkedések most már bizonyos, hogy megmentették. Ma már szinte fantasztikus az antilopok száma (131.555, Nelson 1924-ben 26.000-re becsülte), a bölény, Amerika jellegzetes állatja pedig népes csordákban legel a prériken. Annyi csorda él körülbelül. amennyit a mezőgazdaság károsodása nélkül az állam el tud tartani (szám szerint 4101 darab állat). A legtöbb bölény Wyoming államban, Mon- tanaban, Scuth-Dakotában és Texasban van. De — mondja a Forest Service hivatalos beszámolója — annak ellenére, hogy nagy területekkel rendelkezünk, hogy' vadállományt sikerült kellő gonddal felnevelni, életfeltételeit biztosítani, a helyzetet egyáltalán nem nevezhetjük rózsásnak. Az állatok téli ellátása nem kielégítő, erdeink a hideg időben túl vannak zsúfolva vaddal, ami komoly problémát jelent. (Itt megállók egy pillanatra, hogy, egy kis sóhajnak adjak helyet, boldog amerikaiak! Nekünk, sajnos, más gondU jaink is vannak.) A közlemény végül is bizakodó, remélik, hogy' ezt a problémát is sikerül megoldani, sikerül a szaporodó vadállomány életét úgy biztosítani, hogy' el-* kerülhető az erdők és általában a táplálék felesleges pusztítása, hogy elkerülhető a vadállatok oktalan pttszti- tása és ugyanakkor a tájak és erdők j is megmaradhatnak nyaraló-, üdülőhe- : iyeknek és a nagyközönség örömét szol-' ! gálhatják. [ Szép program, őszintén kívánjuk, hogy sikerüljön megvalósítani. A magunk számára pedig, hogy az amerikai példa igazán példa legyen. Befejezésül még néhány érdekes statisztikai adatot közlünk a nagy amerikai népszámlálásból: 1 Amerikai szarvas (Odocoileus I virginianus) v 3,ISI.67S i Nagyfülü amerikai szarvas (Odoc. hemionus) 1,271.196 j Columbiai amerikai szarvas ( i (Od. bem. coíumb.) 231.905 I Karibu (Rangifer Caribou) 27 j Wapiti (Cervus canadensis) 165.764 Jávorszarvas (Alces americana) 13.346 Amerikai antilop (Antilocapra j americana) 131.355t Kanadai juh (Ovis canadensis) 9.933' Sivatagi juh (Ovis canadensis nelsoni) ( '* 7.020 Havasi kecske (Orearanos americanus) ( 13.267 Pekari (Pecari angulatos) 43.722 Vaddisznó (Sus serofa) exoti- .kumnak számit! 725 Fekeíemedve (Eoarctos americanus) [ 81.270 Grízzli-medve (Ursus horribilis) 1.108 Amerikai bölény (Bison bison) 4.101 Érdekes megjegyezni még, hogy a grizzli-medve 1922 óta nagyon pusztult. igen nagy" területeken egészen kiveszett. agy hegy ma már csak Wyoming és Montana államban található. 1922-ben még jóval 2000 föiöft volt számuk. 1 Koronkay István. Mit kell tudnia az építtetőnek és az építőnek???... i BGTHA JÓZSEF: Ak®fSZ&fH csaíédí ház épiíése A kitűnő szerző világos útmutatásokkal szolgál nemcsak a h*z felépítéséről« hanem annak réf*.:crü berendezéséről és felszeretéséről is. 92 Sznveg- ábráva! a íegnjs.Hb kiadás 132 leiért kapható az Ellenzék könyv osztályában, j Clui-Kolozsvár, Piaţa Unirii. Vidékre ‘ .a utáiivéttel is azonxtal szállitjuk. / dani, hol tartózkodik egy=egy özcsa- pat, de a foglyokat, fácánokat és a nyulakat is ijesztő pontossággal nyil- v'ánlartják. Ezekből az egyes adatok* bél kell aztán természetesen egy or* szág vadállományának számát összerakni, ami körülbelül olyan türelem* játék, mintha mozaikokat állit össze az ember apró kavicsokból. Az a nagyszabású szervezet, mely erre az emberfölötti munkára vállalkozott Amerikában, a Division of Wildlife Re* fuges volt. Erdészei, erdőörei, mérnökei egyszerre mozgósítva lettek, csónakokon, lóháton, sível, gyalog, sőt ha kellett, repülőgépen járták be az egész országot, hogy a nagyvad pontos szá* mát megállapítsák. A szervezet munkáját az Unió egyes államainak mező* gazdasági osztályai, a National Park Service (Nemzeti Parkok Igazgatósága), a Grazing Division (az állami legelők igazgatósága), a Bureau of Indian Affairs (az indián ügyek irodája) és a Forest Service (erdészeti minisztérium) támogatta. A jövőben segítségül hívják a hadsereget, a haditengerészetet, a parti őrségeket és a világítótornyok személyzetét is, hogy a lehető legpontosabban megállapítsák a vadállományt. A népszámlálás általában tavasszal és télen történt. Tavasz - szál főleg azokat a fajtákat vették számba, amelyek magányosan és kisebb csoportokban élnek — medvék, havasi kecskék, karibu — télen azokat, amelyek csordában tömörülnek — szarvas- félék és antilopok. Elvként szem előtt tartották, hogy" lehetőleg csak „vad“ állatokat vegyenek számba, tehát kizárták a népszámlálásból az állatker- tekben, a féligvadon. kiállítás számba menő rezervációkban élő állatokat. Egyes kisebb területeken darabszám meg lehetett számlálni az egyes állakéletieeébbé válik. Az az egyetlen húr —• de m eltebb, nagyobb s jelentősebb zengésű amannál — amelyen, hogy a közelében kereskedjünk) Franci« jam in es, a költő húzta ;egy életen ár halhatatlan szólamát. , ' - Rónai Mihály. András.
