Ellenzék, 1939. május (60. évfolyam, 100-121. szám)
1939-05-14 / 109. szám
193 9 május I -i. Frr wz-ék EízülíöÉÍ Winnetou t, I A vasút közben szebbnél szebb és egyre csodálatosabb tájakat szelt ke- resztül. Apró kis vályog-kunyhókból SHó falvaknál is megállt néhol. Színes szoknyákba, kendőkbe öltözött kalpa- gos indiánasszonyok seregiették körül a kocsikat, egyik helyen csak bámészkodva, másik helyen meg mindenféle portékát, még eleven csirkét is áru sitva. Majdnem minden asszony a há* tára kötözve gyermeket cipel. A rongyokba öltözött férfiak fején, fülüket is befedő különösíormáju szögletes sapka van. Ezzel védekeznek a nap tiizö sugarai és a magas hegyekben gyakori nagy hidegek ellen. Az aymara nép gyermekei ezek az indiánok is épugy, mint a Peru déli részén lakók. De itt valahogy elcssnevé- szedett ez a nép. Egyáltalán nem emlékeztetnek gyermekkori olvasmányaink indián hőseire, inkább kóbor cigányokra. Azt mondják ragályok, betegségek, iszákosság, de legjobban a kokalevelek fogyasztása tette tönkre ezt a fajtát. A kokat, ezt a veszedelmes növényt, amelyből a kokain készül, csemegeként eszik és ezt a szörnyű szenvedélyüket a legnagyobb eréHyel sem képes megakadályozni a kormányzat. Délután 4 óra tájban feltűnt a la pazi rádióállomás tornya. A vonat közvetlenül mellette haladt el. Ez a világ legmagasabb rádióállomása. 4000 méteres hegy tetején áll. Innen kezdve a vo- ftat is már „csak“ 4000 méter magasban haladt, hogy aztán ió néhány kilométerrel odébb szelíd szerpentinen leiereszkedjen La Pazba. Bolivia fővárosát a vonat ablakából pillantottuk meg először. Tündéri látvány volt, amint a robogó vonat alatt a mélyben feltűnt La Paz háztömkelege. Az őszi napsugár bearanyozta a játékházikók- nak látszó épületeket. A város 3700 méter magasban terül el, nem fensi- kon, nem völgyben, hanem hatalmas kegyek oldalán. \ LA PAZBAN Pontosan fél 6 órakor érkezett vonalunk az állomásra, ahonnan egyenesen szállásunkra hajtattunk. A szállást már hetekkel előzőleg le kellett foglalni, mert annyi az idegen Bolivia fővárosában, hogy nagyon nehéz lakást kapni. i Ismerőseink egy európai pensióban foglaltak számtinka szobát. A pensiő ‘tulajdonosai, bécsi házaspár, emigránsok, Alig félesztendeje vannak itt, de máris „beérkeztek“. A férfi kecskeméti származású katolikus mérnök. Becsben nagy favállalata volt, itt La 'Pazban, amellett, hogy segít feleségéinek a pensióban, fikőrkészitéssel foglalkozik. Egyelőre csak kezdetleges eszközökkel készíti az italokat, de néhány nap múlva már megérkeznek a •gépek, amikkel berendezi az első La OPaz-i likőrgyárat. Nem kétséges, hogy nagy forgalma lesz. Már most is a város előkelő klubjai, vendéglői nála vásárolnak. Az ügynöke — egy öreg bres- íaui emigráns zsidó — egy hónap alatt 2000 boliviánot keresett, ami 70 dollárnak felel meg. Tudni kell. hogy a megélhetéshez alig kell havonta 15 dollárnál több és már 20—25 dollárért egészen úri módon lehet élni La Pazban, dacára annak, hegy a tömeges bevándorlás miatt, az utóbbi hónapokban rohamosan felszöktek az élelmiszer* és lakásárak. j Viszont ezzel egyidejűleg nagy iramban megindult az építkezés is. A régi város három legújabb városrésze, a Miraílores és a száz méterrel lejebb fekvő gyönyörű Prado, meg Sopocacchi teljesen átalakul. Az egyik telken már kész palota, vagy villa a másikon még állványokon dolgozó kőművesek, a harmadikon pedig még most vájják a sziklás talajba az alapzatot. Sajnos, a németországi emigráns mérnökök ide is becipelték a b&uhausstilust, de még igy is, ezzel is tündökletesen szép uj városrészek épülnek. | Színház nincs Bolívia fővárosában, de annál több és szebb mozik egész serege. Itt is, mint egész Délameriká* ban. a leggyakrabban francia filmeket adnak és amerikaiakat. A harmadik, de egvben utolsó helyet is az olaszok tartják, mert más országok filmjeit csak a legritkább esetben adják elő. Az utóbbi hónapokban Argentínában megindulta spanyolnyelvü filmgyártás is és természetes, hogy ezeknek a filmek nek egész Latin-Ameríkában legnagyobb a sikerük. Ha a spanyolnyelvü amerikai filmgyártás megerősödik, ver. hetetlen lesz ezen a kontinensen. A mozin kívül vajmi kevés szórakozási lehetőség van a városban. Most jjpffuij ügy&n egy hétemeletes szálloda & Pradon, ebben lesz a tánchelyiség, bár, még játékkaszinó is. Viszont az egyik elegáns kávéházban már délelőtt 11 órakor szól a muzsika. A zenekar tag* jai orosz emigránsok — ezeket még a 1 három évtizeddel ezelőtti emigráció«1 j hullám dobta át az óceánon. Kora dél- i előttöl késő estig játszanak a zsúfolt kávéházban, amely tulajdonképen az üzletemberek találkozóhelye. Zeneszó i mellett itt kötik az üzleteket. A MAGASLATI BETEGSÉGj La Pazban mindenki lassan jár és | lassan dolgozik. Ennek azonban nem J az az oka, mintha lusták volnának az j idevalósiak. Nem szabad elfelejteni, j hogy a közel 4000 méter magasban I épült város éghajlata egészen különleges. Levegője természetesen ritka és csak azért nem dermesztőén hideg, mert alig 20 fokkal délebbre terül el az egyenlítőnél. Most éppen ősz van, de csak az éjszakák hűvösek, a nappal a mi tavaszunknak fele! meg. Az európai, vagy északamerikai ember egy-két hétig legokosabban teszi, ha pihen, amikor megérkezik Bolívia fővárosába. Ennyi idő kell az akklimatizálódáshoz és ezalatt mindenki átesik a magaslati betegségen is. Ez a betegség csak szórványosan életveszélyes, ezer ember közül egy, ha belehal. A legtöbb ember negyven, negyvenegyfokos lázt kap, ami különben ilyen magasban, az orvosok szerint, egyáltalán nem veszedelmes, mert a hőmérséklet itt egyébként is 37.2—37.5. Aki azután két hé« róni nap alatt átvészeli a magaslati bajt, rnár akklimaíizálódott és bármilyen nehéz munkát végezhet, de csak módjával. | A boliv főváros utcáin reggeltől estig sűrűn látni teherrel megrakott számár, és öszvérhordákat. Gyakran teherhordó lámák is feltűnnek az utcán. Persze csak a mellékutcákon járnak a szamár, és lámakaravánok. Néhány hátas-lovon kívül, lovat még nem láttam a városban, lovaskGcsit sem. Annál több azonban az autó. Ragyogóbbnál ragyogóbb amerikai kocsik. A bevándorlási Félesztendő alatt állítólag több mint ötezer bevándorló lépte át Bolivia határát. A bevándorlóknak több mint a fele La Pazban él. Javarészt középes keleteurópai zsidók. Legtöbben Lengyelországból jöttek. Számban ezután a németországiak, majd a csehszlovákiaiak és a romániaiak következnek, de akárhonnan is jöttek légyen, valamennyien németül beszélnek. (Bolivia kormányának, amely ven- dégszeretően megnyitotta az ország határait az emigránsok előtt, nagy gondot okoz a tömeges bevándorlás. Az európai menekültek közül alig egynéhány hajlandó a mezőgazdaságban elhelyezkedni, ami érthető, hiszen foídmiveléshez nem értenek. Az ország kereskedelmében viszont vajmi kevés elhelyezkedés nyílik számukra, önálló ipari vállalkozásba csak azok kezdhetnek közülük, akiknek megfelelő tőkéjük van, már pedig kevés az olyan emigráns, aki komolyabb pénz felett rendelkeznék. Hosszabb időn keresztül a bevándorlóknak semmi készpénzt sem kellett felmutatni a határon, csak alig néhány hete rendelték el, hogy személyenként legalább kétszáz dollár készpénzt kell magukkal hozniok. Más módon is igyekszik a kormány gátat vetni a nincstelenek tömeges, bevándorlásának. Egyelőre újabb beutazási engedélyt nem állítanak ki és most készül az uj rendelet, amely végérvényesen szabályozni fogja a bevándorlás elő feltételeit. v Rövid La Paz-i tartózkodásom alatt az emigránsoknak háromfajta típusa val ismerkedtem meg. Az eisö kaíegó riába azok tartoznak, akiknek van valamennyi pénzük, szerényen, visszavo nultan élnek és munka» vagy vállalkozási lehetőséget keresnek. Ezek több nyíre zsidók vagy a nürnbergi törvény alapján egyébként nem árjáknak minősíthető keresztények. A második fajtának szintén van pénze, mégis a zsidó menekülteket segélyező bizottság laktanyáiban lakik ingyen és a bizottság kontójára étkezik. Az objektivitás kedvéért meg kell állapítani, hogy ezek soraiban is akadnak nem százszázalékosan fajtiszta zsidók. Az emigránsok harmadik fajtája a legszánalomraméL tóbb, töméntelen szenvedésen mentek keresztül, amig harmadosztályon vagy fedélközön utazva egyetlen centavos nélkül elvergődtek idáig. Az ilyeneket természetesen felkarolja a segélyező bizottság. De piég mindig és egyre többen érkeznek teljesen pénz nélkül. A La Paz-i bizottság rnost már képtelen ellátni valamennyieket. A múlt hét óta — hir szerint csak átmenetileg, amíg újabb anyagi forrásokat teremtenek — a bizottság az újonnan érkezetteknek már semmit sem tud nyújtani. Éppen ezért, egyelőre be is zárták a bizottság irodáját. Most már csak azok kapnak ingyen lakást és élelmezést, akik régebben érkeztek. A kormány arra gondol, hogy az európai menekülteknek földet juttat s még termelő eszközökkel is ellátja őket, ha hajlandók szétszóródva az országban letelepedni. Erről éppen most folynak a tanácskozások. De az emigránsok, akik hazájukban többnyire városlakók voltak, nem nagyon mutatnak hajlandóságot arra, hogy a földekre kivonuljanak. Hej, pedig de sokan tálalhatnák meg a boldogulásukat ezeken az ekétől szűz földeken, ahol évente háromszor is lehet aratni. Sz. E. ß ¥ GHZD sízmus ERESE Itália a világháború előtt szegény ország hírében állott. Mezőgazdasági termelése a legfontosabb cikkekben, különösen a kenyérgabonában, nem fedezte a szükségleteket, ipara fejletlen volt, kereskedelmi mérlegének hiányait az idegen földrészekre vándorolt milliók pénzküldeményei fedezték. A háború utáni első évek súlyos megpróbál tatást jelentettek az olasz nép számára. A kormányzat maga sem tudott szabadulni az ortodox alapon értelmezett gazdasági erők gyengeségének lidércnyomásától, a berozsdásodott termelési gépezet a korszerű igényekhez mérten elégtelenül működött, a vállai kozás fellendülését tőkehiány akadályozta és ennek következtében a munkanélküliség ijesztő arányokat öltött. Itália a legjobb utón voit, hogy szegény országból — koldus országgá váK jék. j Ha abban az időben valaki azt állította volna, hogy Olaszország képes a saját erejéből a gazdasági bajoknak csak egyikén is változtatni, szegénységéből legalább részben felemelkedni, termelését fokozni és a munkanélküliséget csökkenteni, az illető a hivatalos olaisiz szakértők részéröl szánakozó mosolyban részesült volna. És mégis ma, a fasizmus tizenhetedik évében, azt látjuk, hogy a csoda megtörtént, Olaszország megnyerte a gabonacsatát, termőföldeket, városokat varázsolt a Veneto, a pontini isiikság mocsarain, Szardíniában, virágzó telepeket létesített Líbiában, feltárja Abesszínia föld jének kincseit, olajfái többet termelnek, gyümölcskivitele megsokszorozó* dott, vizierőinek kihasználásával első helyre került Európában, hatalmas vállalataival a nagy ipari államok sorába lépett. A rmmkanéíküliíség megszűnt. Hasznos és szükséges befektetések cél’ iára képes előteremteni a tőkéket. A birodalom hatalmi helyzetét jól felszerelt hadsereggel védi meg, hadiipara, repülőgép- és hajógyártása a legmodernebb. Az olasz gazdasági statisztika legfrissebb adatai kézzelfoghatóan szemléltetik ennek a csodálatos gazdasági újjászületésnek eredményeit. Az 1928- as színvonalat száznak véve, az ipari termelés indexe januárban 109.1 volt, mis 1938 januárjáfotm 105,5, 1937*beíí 99.4 és 1936-ban 92.3 Az egyesült fasiszta villamosmüvek, amelyeknek termelése Olaszország összes áramtermelésének 94 százalékát teszi, februárban 1.264.ól2.000 kilowattórát termeltek, 28,652.000 kilowattórával többet, mintáz előző hónapban. Az áramtermelés 1938-ban 15.108,162.000 kilowattóra volt, 147,633.000 kilowattórával több, mini 1937=ben. Az év első két hónapjában 142.216 tonna öntöttvasat gyártottak, 18.864 tonnával fíöbbet, mint 1938 megfelelő időszakában. Az acéltermelés februárban 182.763 tonna volt. 3526 tonnával több, mint januárban és 8666 tonnával több, mint 1938 februárjában. Az év első két hónapjának acéltermelése 17.073 tonnával haladja meg a tavalyi eredményt. A hengereit lemezek gyártása januárban 129.066 tonna volt, 6837 tonnával több, mint 1938 ban. Az iparban foglalkoztatott munkások száma január utolsó hetében, 8142 vállalatnál, össizesen 1,146.720 volt, 16.978 munkással több, mint 1938-ban. Hasonló az emelkedés a nyersanyagok termelése terén is. A modern gyáripar legfontosabb nyersanyagának, az alumíniumnak termelése terén Európa államai között Olaszország már elfog lalta a harmadik helyet, aluminíumter- melése meghaladja az európai összes termelés ló százalékát. A széntermelés 1938-bau 5,833.220 méterniázsa volt, 4 százalékai több, mint 1937-ben Az olasz erdőgazdaság fejlődése is szembetűnő. Tavaly 3,516.350 köbméter ha- szoníát és 37.54S.050 métermázsa tűzifát termeltek, 1.7, illetőleg 5.7 százalékkal többet, mint az előző évben. Az ólomtermelés januárban 3792 tonna volt, ami teljesen feleslegessé teszi a behozatalt, pedig az ólomimport eddig súlyosan terhelte Olaszország külkereskedelmi mérlegét. Az olasz külkereskedelem az év első két hónapjában emelkedést mutat. En nek jelentősége akkor tűnik ki, ha ősz* szehasonlitjuk a világkereskedelem helyzetével. A népszövetségi statisztika szerint 1937 és 1938 között a nern» zetközi áruforgalom értéke 30 millió aranydollárró! 26 millióra csökkent, ami 13 százalékos visszaesést jelent. Ennek a csökkenésnek ellenére, a fontosabb termelő országok közül csak Nagybríístmia és Olaszország volt képes javítani külkereskedelmi mérlegét. A külkereskedelmi mérleg javulásához hozzájárult az olasz hajózás állandó fejlődése. Az utasforgalom 96 százalékig olasz hajókon bonyolódik le és a külpolitikai nyugtalanság ellenére több idegen látogatja Olaszországot, mint 1938 elején. A belső gazdasági helyzet kedvező képet mutat. A fasiszta árpolitika következtében évröl-évre nagyobb szilárdságot mutatnak az árak. Ă nagyke. reskedeluni árszínvonal indexe jelen- féktelenül, 0.1 százalékkal emelkedett ugyan, de a húsz legfontosabb élelmicikk ára ugyanakkor l.l százalékkal csökkent. A munkabérek szintje állandó. a foglalkoztatás emelkedik és Mussolini nemrégiben emelte az állami nyugdijakat. A gazdasági újjászületésnek ezek a csodálatraméltó eredményei egy jól átgondolt, rugalmas politikának gyümölcsei. A Duce a fasizmus dinamikáját állította gazdasági politikáiának íengelyébe. Ennek a gondolatnak jelentőségét felmérni csak azok képesek, akik a gazdaság anyagi erői mellett elismerik az „imponderabiliák“ fontosságát is. Az erőknek a fasiszta értelemben vett feliokozása, a szervezés és a munka mozgalmi lendülete hozta létre a csodát, amelynek valóságában, reális értékében még ma is kételkedni kénytelenek az ortodox közgazdászok- Pedig igen sok vonatkozása van ennek a csodának, ami könnyen, reálisan szemléltethető és magyarázható. A tőkék szervezetlen felhasználása hasonlatos a csatornázatlan, szabályozatlan területek „vízgazdálkodásához“. A csapadék oda folyik le, ahol a legkisebb ellenállással találkozik, a szabályozatlan folyók árvizeket hoznak és mindennek eredménye az, hogy az esőnek csak kis részét sikerül gazdaságosa» felhasználni. Aránylag kevés csapadékkal is nagy eredményeket lehet elérni ott, ahol rendszeres vizgazdálko- dás folyik, a lehető legkevesebb megy veszendőbe és a lehető legtöbbet használják fel a termelés javára. A meglévő kevesebb tőkéket is nagyobb gazdasági erőkifejtésre lehet kényszeríteni, ha a befektetések tervszerűen történnek, ha nem az egyéni érdek, hanem egy ország általános közgazdasági szükségletei szerint használjuk fel őket. A mai Olaszország gazdasági ereje éppen ezekben rejlik, ettől duzzad meg, igy válik képessé csodálatos alkotásokra. Emiatt jelenti szilárd alap- iát egv, a természet szűkmarkúsága folvtán szegénynek született ország boldogulásának. Kovrig János.
