Ellenzék, 1939. május (60. évfolyam, 100-121. szám)
1939-05-14 / 109. szám
8 mmm ELTBNZ ÉK 19T9 mit])i'i 7'/. IVeissig Taras: Jirt :dd nívósától tizenkét kilo 'JTH-tcrre. Ennyit kell jönni villamoson és gyalog szerrel, hogy a: einher földeket •ásson, Tizenhét kilométeren kérésztől estik- házak mainak-, fűtikokká szelídített illedelmes kis erdők, aszfaltos utakkal, elképzelhetetlen yépktscsi- forgat ómmal s tűnek szüntelen, rettenetes lármájánál. De itt már földeket látni, Nagyon lan- kás hajlású dombvidék Csörgedező erees- ke mentén behunyt szemmel örvend az i Iső verő fénynek Weisslg szász falu, finely olyan kicsiny, hogy nines benne a ltagy német lexikonban. IIz már magúban véve meglepő: hogy legyen valami német dolog, ami a lexikonból hiányzik. Ez a falvaeska bizony kimaradt belőle főutcájával, egy régi szász király emlékkövével, büszke fogadójával és iskolaépü' létével együtt. Azért indulóin, hogy behunyt szemmel, mert nem látni embert, csuk úgy szórványosan. Nem is lehet elképzelni. hot járnak most a lakosok. Miért nem f'Jnek ki- a napra0 A házak előtt ugyan nincsen Iára. de a piciny kertekben akad. Aliért nem járkálnak falu jóknak- Hi bértől elnevezett főutcáján'? Vagy legalább szász gyerekeA miért nem íutkár- zT.nk kergetőzve a házak közölt-? Nem, egy lelket sem lehet Iád ni. Nagy csoda, mikor egy fűszeres bcét elölt létrán meglátni egy cdaiartozá asszonyságot: az ereszes bejárát tisztogatja vizes ruhával. Ez biztosan tavaszi nagytakarítás. De közben nem kiabál át a szomszéd- asszonyhoz. Némán dolgozik, mozdulatát isem hallani. Szomszédasszony nincs se- Heh Ha megáitok és körülnézek, rajta 'kívül egyetlen teremtett lelket nem látok sehol. Nagysokára, mikor már tnagyot mendegéltem, látok egy fiatal jxírt matatni a házhoz ragasztott tenyérnyi kis kertben. Nem lehet tudni, testvérek é, vagy fiatal házasok. A féri; most kötözi a rózsafát a karóhoz. Szerintem rosszul kötözi, mert a vékony tövet szorosan oda- púszitja a karóhoz. Már pedig. aki falun élt valaha, tudhatja, hogy a lőnek valamit kis levegőt is kell hagyni. Jó volna szólni neki, de lassan odébb állok, mit ártsam magam belé a más dolgába. Megint néptebnség. Aztán felkapaszkodom a domboklrtlon a templomhoz, amely ott uralkodik a tetőn, homloka mind a négy oldalon ó-nénuí, lépcsőzetes Giebel, csapott tornyán ott a nagy bádogkakas. Be is mennék szétnézni, de ajtaja zárva. Ellenben a temető, amely udvarát alkotja, nyitva van. Bejárlém solc-sok pontból ál ló nyomtatott rendtartás: mi minden t'dos ebben a temetőben. Szép temető, itt már látni embereket. falusiak serényen foglalatoskodna]: a Kirak között. Asszonyok jönnek, áwác.ska- pálánlát hoznak kézitáskában. De. miféle ífalusi temető ez: minden sir mérnöki ábra. sehol egyetlen fakereszt. Csupa gránit, meg márvány, meg egyéb köemlék. Jjiszes betűk, gazdag kerítések. Hazagondolok valami kis fahisi temetőre, a besüppedi hantokra, az esőverte lés olvashatatlan felirásu fakeresztekre. S az anyókára, aki tavasz idején kinéz oda jfejkendősen, rokolyában, csizmásán, fit nincsenek parasztok. A jövő-menő családtagok, akik ’itt sirápolóban járnod:, mind városi ruhát viselnek. A férfi vastag trikóinget, meg sporlsapkát, az asz- szanya városi cipőt, meg kartonruhát- egyetlen sírfelirat nincs, nmeixj gazda emberi emleget. A szánt óvető ember itt f <jldbirt okosnak nevezteti magát a sírján. A temetőn hit kinyílik a világ, nagyra tágul a határ. Csak földeket látni. Domboldalnak szaladnak az egyes feltűnően széles pászták, egyik része barna, ez a tavaszi szántás, másik része viruló zörd, ez már a sarjadó éledem, amelyet ősszel vetettek. Zöld és barna geometriai négyszögök csíkjai rajzolnak térképet a szem été. Egészen a dombcsucsig. Ott kis pagony gallyaőozik a zöld gyepen. Jó meszese van. csak mozgó alak-ókat látni a r/yep zöld alakján. Nini, nagy sereg gyerek ez. Ahogy innen ki lehet vermi, feb •nőtt ember felügyelete alatt valami fogócskafélét játszanak. Most már értem, miért nem hangos gyereklármától a falusi idea sem és egyetlen udvar sem. Szervezve vannak, most tartják a játékidőt n kétségkívül alkalmas helyen. £ß a doxnbolda1- ösvényén, jóvjÉ idébh, Vasúttal hatezer méter magasan a tenger színe felei A Csendes-óceán partjától Bolivia fővárosáig LA PAZ, májas hó. A hétfői gyorsvonat, amely Arica és La Pa/ között a személy forgalmat bonyolítja le, az utóbbi hetekben mindig túlzsúfolt. Az európai menekültek inváziója ezen a keskenyvágányu, hetenként egyszer járó vonaton zajlik. Űrt hetö tehát, ha már napokkal előbb be kell jelenteni az utazási igényt a vasúti pénztárnál, ahol egy barnaképii fiatul hölgy szorgosan jegyzi az, utazni akarók nevét. Jegyet váltani azonban csak hétfőn reggel lehet. Kurópai embernek csak az első osztályon lehet utazni, de ezt szerényebb körülmények között lévök is megengedhetik maguk nak, lévén a Ferrocaril Arica La Paz-i vonala a világ legolcsóbb vonata. A négyszázkilométeres vonalon az elsö- osztálvu jegy hálókocsival és 50 kiló feladott szabad podgyúss/al együtt, mindössze 158 chilei pézo, azaz 5 és egynegyed dollár. A második osztály I 91 pézo, de abban hálókocsi nicsen. (] YöNGYÉLET A HORDÁRÉLET A délelőtt folyamán a szállóban meg * jelent két gentleman, akiket nem azért nevezek igy, mert aránylag jól beszél» nek angolul, hanem mert megjelenő- j síik, modoruk tökéletesen úriemberi. Egyikük dús feketehaju. filmamorozó j szerű jelenség, a másik girardi-kala- í pót visel, idősebb amerikai diplomatának látszik. A ruhájuk kissé kopott ugyan, de a nadrágjuk gondosan vasalt, Ez a két gentleman —• hordár! De miiven hordár! A csomagokat a szobákból csak liften viszik le és csakis a szálloda kapuja elé, ahol segédjük egy lófogat u kocsival várakozik reájuk. A segéd rakja fel a málhát a kocsira, ez alatt a hordár urak cigarettáznak és irányítják a munkát. A vasútállomás gyalog sincs kétpercnyire a Hotel Pa- cifictól, természetes tehát, hogy a két gentleman is csak úgy odasétál. Az állomás kapujában újabb toprongyos segédhad várakozik rájuk, ezek viszik be a csomagokat a málházóba, ahonnan azonban nyomban ki kell takarodniuk, mert odabent csak a „bites“ hordárok tevékenykedhetnek. Valóságos bizalmi személyek, ök végzik a málházás munkáját, diktálják be a podgyászok súlyát. Végezetül írásban nyújtják be a számlájukat, amely többnyire — hacsak nem egészen kevés csomagról van szó — legalább egyharmada a yasiiF jegy árának. Az utazásból már Európában is hallottunk különböző rémmeséket, de Ari- cában sem beszélnek máskép erről az útról, mint a szenvedések sorozatáról. I Azt mondják ugyanis, hogy az óriási í magasságokban haladó vasúton mindenki rosszul lesz, elájul, vérzik az ' orra. És sokan tudni vélik azt, hogy gyakran meg is halnak utasok a szédítő magasságokban járó vasúton. Ezer meg ezer tanácsot adnak az útra ké- szülödőnek. A dohányzást szigorúan tiltják, jósolják, hogy az utazás napján, vagy akár az előző két napon is, csak könnyű ételt, de még inkább semmit se egyék az ember, legfeljebb egykét banánt, narancsot, vagy almát, amiket az útra is tanácsos vinni. Kép zelhető, hogy már a sok rémitgetésbe is belebetegszik a gyöngébb idegzetii utas. A valóságban azonban ez a hegyi vasút sem olyan veszedelmes. Mindenesetre annyi szent igaz. hogy a kétágyas fülkék ragyogóan tiszták, az ágyak szélesek és minden kényelem megtalálható a kocsikban. Valamivel kényelmetlenebbek a régebi tipusu kocsik, amelyekben négyágyas fülkék vannak. Lehetőleg egynemüeket osztanak be a fülkékbe, de az utasíorló dás miatt, néha előfordul, hogy vadidegen férfiak és nők kerülnek ugyanabba a fülkébe. A vonat este 9 óra 20 perckor robog ki az aricai állomásról. Meleg nyári este nyitott ablakokkal, a fülkékben mozgó ventilátorokkal indult el a vonat. Nem sok idei múltán hegyek feke- téllettek elő a sötétből s a mozdony prüszkölve vette az emelkedéseket. Fokozatosan hűlt le a levegő, vonatunk egyre magasabban haladt, már megái- litották a ventillátorokat, felhúzták az ablakokat. A kényelmes ágyak teveszőr paplanai alatt nem volt érezhető a dermesztő hideg, amely a szédítő magasságokban járó vonatot körülvette. Néhány órai utazás után, már vonatunk oly magasságban haladt, ahol a földkerekség egyéb részein legfeljebb repülőgépek közlekednek. Miután há- roni = négyezerméteres hegyóriások Ólmait átszelte, feltört a vonat a Cor- dillerák legmagasabb csúcsai felé és órákon keresztül a tenger szine felett több mint 6000 méterre robogott. Természetes, hogy ilyen óriási magasságban már annyira ritka a levegő, hogy az ember tüdeje’ csak nehéz munkával tudja kiválasztani a szükséges oxigénmennyiséget. EZs ez az a veszedelem, ami az utasokat fenyegeti. Magától értetődik, hogy akiknek beteg a szive, vagy a tüdeje, az útközben sok szenvedést áll ki, de az egészséges ember számára nem jelent jóformán semmit sem az egész utazás. A mi vonatunkon egy fiatalember az éjszaka folyamán elájult, egy hölgy pedig reggel heves főfájásról panaszkodott. A többi utas azonban említést sem tett kellemetlen tapasztalatokról. Jómagam az éjszaka legnagyobb részét nyugodtan átalud tam, de négyszer-ötször mégis felriadtam rövid időre. Ilyenkor éreztem, hogy a szivem kissé hevesebben dobog, és hogy mélyebben, sűrűbben veszek lélegzetet. Számomra mindössze ennyi kényelmetlenséget okozott a 6000 méter magasságban való utazás, de még ezért sem panaszkodhatom, mert legalább, amikor felköltött a légszomj,' kikukkantottam az ablakon és gyö-. nyörködhettem a csodálatos vidékben, amelyet hajnaltájban halvány fénnyel bevilágított a hold. j A félálom révületében szinte mese- szerűnek tiint fel ez az ut. Néhol közvetlen a vonatablak mellett kopár sziklákat láttam. Sziklák közé vájt utón fektették le a síneket. Másutt hó fehérlett a vasút mentén s a közeiben még többszáz méterrel kimagasodó csúcsok törtek az ég felé. Indiánkorcsma a vonaton Talán hét óra lehetett, amikor áthaladtunk a Chilecboliviai határon. A határállomáson is csak pár percig állt a vonat. Kilenc óra tájban a szép, kényelmes fülkéből átmentünk az étke- zökocsiba, amely viszont már sokkal kevésbé elfogadható. Teljesen érthetetlen, hogyan akaszthatnak egy ilyen ragyogó vonathoz ilyen szurtos kerekeskorcsmát. A két indián pincér bizonyára piszkossági versenyt rendez egymás között, nehéz eldönteni, melyiküké a pálma. Fehér vászonkabátot viselnek, illetve viseltek, amikor minden valószínűség szerint hosszú esztendőkkel ezelőtt először öltötték magukra ezt a ruhadarabot. Kócos, hosszú fekete hajuk belelóg a szemükbe, legalább elíüggönyzi kicsit barátságtalan, dühös pillantásukat, amivel végigmérik a reggelizni óhajtó utast. A kezük — ételt hordanak vele — szürke a mocsoktól, hosszú körmeik alatt mély fekete gyászt viselnek. Jó, hogy az ablakon át vadregényes, tündérszép hegyek, szakadékok, sebes- folyású patakok, legelésző, ugrándozó Iámanyájak, kőromok és sziklaomla- dékok — ennek a filmszerű útnak komor színekben pompázó kulisszái — elterelik figyelmünket a reggeliről. Ezalatt a fülkékből a barnaképii udvarias kalauz szalont varázsolt elő. A felsőágyat felhúzta, felerősítette a ' mennyezethez, az alsó ágyból pedig ! két kényelmes, zöídszinii bőrfotelt ké = I szitett. Az étkezőkocsit még jobban elíeíedtette néhány perc múlva, egy hallatlanul udvarias úriember, aki ag útleveleket kérte. Természetesen spanyolul beszélt, de annyit megértettem hogy kijelentette, hogy mennyire szimpatikusak a magvarok Bolíviában, mi vei a műegyetem igazgatója, dr. Sze- gedy István, aki nagy tekintélynek örvend az egész országban, szintén magyar. Aztán újból barátságosan kezet- rázott és magával vive útleveleinket továbbfolytatta útját. Kiderült, hogy Senor Juan P, Hernandez a charanaj határrendőrség főnöke volt az illető, aki később, miután az utasok utleve leit átvizsgálta, ismét bekopogtatott hozzánk. két alakot látok futni. Színes tornaruhában, mellükre szorított ököllel futnak egymás nyomában, hátai magasra topják lábukat, mint a futáshoz edzők szokták. Niyhián a Hitlerjugend két ingja. • Falusi gyerekek, de olyan „dressz“ van rajtok, mintha nálunk a sporttelepen látnék két ilyen, gyakorló fint. A táj nagyon szép, a színek elragadóan frissek. Fejem felett három szürke galamb csap át egyenesen a templom felé. Az országúton dübörgő teherkocsik szakadatlan sorának lármáját most tuldörgi a fenn úszva megjelenő repülőgép. A fülem belerendid, olyan gépropogást müvei. A galambok nem tőrödnek vele. Megszólják. Engem még mindig megriaszt, pedig magam is repültem eleget. Sétálok a fotelek mentén tovább• Bépg- föld tűnik elő. Egy suhanc most szedi ld háromágú vasvillával a télire betatort cukorrépát. Ez is városi ruhában dolgozik. t Pont alton ja van, cipője. A kaptató felöl most hajtja te a másik legény a borona elé fogott két hatalmas, jól tartott lovat. Ennek ruházata: vadászcsizma, pgsrtóbricsesz, . vastag p&umíszp&tyr, fején városi kalap. Betjebb a fokiban hirdető tábla. A „Ház- és Telektulajdonosok Egyesülete“ szed tagjaihoz valami bonyolult ügyben. Három házzal odeíbb másik tábla. A „Baromfitenyésztők Egyesülete“ közgyűlést hirdet, a tárgy sor lkán, mely természetesen magában foglalja az igazgatóság, a felügyelő bizottság jelentését és a fd- menivéng megadását, felszólítás következik a tagokhoz, hogy münden felmerülő baromfi-kérdésben azonnal forduljanak az Egyesülethez. Néhány ház múlva Tűzök óegye süliét lürdei rámában, drótfonat alatt. Megint néhány ház muhra községi hirdetések a vaj kiosztásról, bizonyos korosztályok sorozásáról, egyházi adóról. Az országút mentén három helyen is hatalmas benzinkút. Rikító sárgán, öles hirdetményekkel. Es mindegyik benzin- áflomás nak az ut mindkét oldalán van kútja. Hogy a szomjas kocsinak, bármelyik irányból jön is, át ne kelljen vágnia a hivatalos menetirányt. Két fogorvosi tálkát is láttam a piciny faluban. Az egyik fogorvos nő. Háza előtt kis kert, Q gyßßböJ uqu mrjtßnpk az egyenként kibuggyanó tavaszi kikiri- csel: halványlila, kék és rozsdás színfoltjai, mint valami kézimunka. A gyep szélén már hunyorgatnak bársonyos arcukkal az árvácskák. Az ember ösztönsze- rüen beleszimatol a levegőbe, hogy megszagolja a tavaszt. Erős benzinszagot érezni. Nem csoda. Kocsi kocsi után. Éktelen robajjal, gépfegyver elviselhetetlen lármájával száguldanak a tükörsima, remek országúton. Hallatám szervezettség ez, remi, fegyelem, gépszerűség, hatalom és olyan erő, amely megrendülést kelt a szemlélőben. A szemlélő mindezt nagy tisztelettel szemléli. És arra gondol, hogy milyen mesebeli csend lehet most valamelyik magyar falu gödrös, poros országút ja mellett, a fakeresztes, szomorufüzes temetőbenL És a göcseji falu peiufclyes kis gyerekeire gondol, akik még most is dermedten szabadnak o kapuba, ha arra tévedt gépkocsit Iáén**.i. Mit tisztelek? rAz ilyen Weissigoi Mit szereteto- 'A zni fotónkat. x,UMsMn z.soin t A rémület
