Ellenzék, 1939. május (60. évfolyam, 100-121. szám)

1939-05-07 / 104. szám

10 30 m u / ii s ELLENZÉK k spanyol polgárháborús tragédia Kádere MADRID» május hó. A spanyol polgárháború veget őrt, ezt olvashatjuk ezekben a napokban a világ műiden hírlapjának főcímei között. Meg­nyugtató és örvendetes megállapítás (kü­lönösen ma, amikor annyi ellentét for­rong és láppang), hogy a világ egyik sar­kában az elmérgesedett harcot a megbé­kélte tő munka fogja felváltani. Csakhogy ez a mondat az utóbbi századok során sokszor hangzott el. Spanyolország nem tudta megtalálni egyensúlyát és nyugal inát, mióta a. Habsburg-, majd a Bour­bon-ház bigott katolicizmusa és feudaliz­musa által teremtett formalizmus kereteit a napoleoni háborúk széttörték- Spanyol- ország abban a szerencsés helyzetben van,, hogy földrajzilag teljesen zárt egy .ságei alkot- Ideálisai)b határt, mint a Pb reinousokat, nem lehetne térképre rajzol­ni. lip pen ezért az országtól a nagy euró­pai áramlatok távolmaradtak. Vagy szá­zadokra szóló megállapodás’, tespedés, vagy lázas mozgolódás, helykeresés vált­ják egymást történetin ükben A groteszk és a bizarr — spanyol sző A pireneusi félszigetnek Spanyolország öthiafcidát fogffalllja el. T uHaíjdonképpen inkább Miét Afrikához, mint Európához tartozó terülteinek s/ámiitanii, annyira tró- pukus jellegű az éghajlata. Lényegében sziget, amelyet a kontinenstől nemi tenger, Iianem egy négyszáz kilométeres hegy­lánc választ etl', amelyen csak kevés a jár­ható hágó. A természet befolyása az em‘ bérre alapvető és végzetes. Természetes, hogy ilyen különbségek mellett lelkiség­ben, szokásokban, sőt nyelvben is olyan eltérések mutatkoznak az egyes csoportok közt, amiknek áthidalása ma épp annyira lehetetten..,miiint volt több.száz éve. A spa­nyol büszkeség, a különös, szokatlan, a „groteszk1“ és „bizarr“ (mind a kettő spanyol szó) szeretető nem más, mint ép­pen ennek a vigasztalan különállásnak és egybeolvadni nem tudásnak hangsúlyozá­sa. Ezek ismerete nélkül nem lehet meg­közelítem a most lezajlott polgárháború értékelését s legkevésbé lehet ezt úgy, ha — mint ez mindkét részről elég gyakran történik — egyszerű sémaként a jobb- és bulbi-dali világnézet harcának tüntethet­jük fel a történteket A spanyol történe­lemi egyik fejezette zárult le s nem a mar­xizmusé, vagy a1 tekintély uraim i elvé- Megoldása, kifejtése csak úgy várható, ha a spanyol nemzeti hagyományok szélie­mében fogják keresni. V. Károly büszkén mondta: az én br rod almiamban soha nemi megy le a nap! 'De alig hunyta le a szemét, megindult a dekadencia- II. Fülöp szerencsétlen há­borúi, Hollandia elszakadása1, Jamaika el­vesztése, majd XV. Lajos foglalásai erő­sen megcsonkították a „tegkatolikusabb király“ birtokait. Mégis, az ország belső, telkii integritása nem szenvedett csorbát. Az etltenir efor mádé) célkitűzéseit maradék­talanul végrehajtó papság és az ennek tö­kéletesen alávetett s magát alávető nép szilárd faliankszként élt a XVIII, század közepéig. Az. udteari körök magas kultú­rájával kiálitó ellentétben állott a közmű vrfitség és m jólét teljes hálramara- dottsága az alsóbb rétegek közölt — ami a kormányzást rendkívüli módon meg- k önnyit ette. Azok a reformtörekvések, amelyek a másodiik. Bourbon király, VI. Ferdinand alatt kezdtek elönaerészkedni, résziben gyengék voltak, részben későn jöttek- A hosszú lespedlés aillatt, mig Euró­pa többi nemzetei háborúkban és világ­nézeti harcokban megedzödtek, a spanyo­lok hátramaradtak és semminemű táma­szuk alem voite arra az esetre, ha egyszer a viihatr erősebb lenne, miint a Pircneusok gátja. Ez liamar bekövelkczett. Először Napoleon elten hadakoztak angol szövet­ségben, majd szövetséget kötöttek vele, de csak azért, hogy Traf a Igám ál ismét az angol! flotta meltétt induljanak harcba ar spanyol gályák. El is pusztultak égy szá­lig s ezzel kiszolgálta tudott az ország An­gliának. A századokon át hallgató nép megszól'aill: 1808 márciusában felkelők özönlik el az utcáikat és hangosan köve­telik IV. Károly lemondását s fiának trónralépéséh Március tizén kikencedikétöl április utolsó napjáig tartott ez az ura­lom. Napoteon ekkor már stratégiai ürü­gyekkel megszállotta a határerődöket. Pampeluniai, San Sebastian, Figueras és Barcelona birtokában nem volt nehéz dolga, mikor VII. Ferdinándot magához rendelte Bayomneba és ott nyers egysze­rűséggel az ország átengedésének, vagy halálának alternatíváját állította a meg­döbbent államfő elé. Napoleon spanyol rákbetegsége — Herceg, választani kell az ország átengedése, vagy a halál között — ezek­kel a szavakkal nyomta kezébe a tollat s a lemondott király hat évre a valencayi vár börtönébe került- A császár később keservesen megbánta ezt ,a minden skru­pulös nélküli eljárást, Spanyolország sor­sa azonban ment a maga utján tovább. Bonaparte József ünnepélyesen bevonult Madridba, amelynek utcáin még tócsák­sMolygsák a ruhák legbiztosabb nyár megőrzőié! Vigyázzon, csakis KORRES gyártmányt használjon: Árlista: No. 1401. mérete 100X63 cm. Lei 25'— No. 1402. mérete 120X63 cm. Lei 30‘— No. 1403. mérete 140X63 cm. Lei 35'— Akasztó-kampóval és oldalt záró fém- kapcsokkal ellátott zsákok: No. 1452. mérete 130X63 cm. Lei 55'— No. 1453. mérete 150X63 cm. Lei 60'— Kaphatók az ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN Ghij. Pi-ata Unirii. Vidékre rendelésnél elég számra hivatkozni. Utánvéttel is szállítjuk. ölévi időtartamra impregnált zsákok, melyek a nyárára eltelt ruhát teljesen be­burkolva védik a molyok támadásai ellen. ban álilőtt a vér a május második i zen­dülés után. Négy évig tartott ez a hábo­rú, amelyet a történelem „Napoleon spa­nyol rákbetegségének“ nevez. Mindenütt Junták alakultak, angol pénzen s ezek helyenként olyan sikeresen küzdöttek, hogy Napóleonnak magának kellett had­ra kelni s csak igy tudta visszahelyezni testvérét a trónra, 1809-ben. De ez nem vetett végei a háborúnak. Wellesley, a későbbi lord Wellington sorozatos győzel­mei és aiz orosz katasztrófa kiszorították a franciákat a félszigetről1. A katonák el­mentek, de ott hagytok egy fertőzést, amely eddig imeretlen volt, a demokrati­kus gondolatot. Mig a puskák ropogtak Taliaverálnál, egy sereg fiatal álmodozó nyugati alkotmányt dolgozott 'ki, népkép- visellesfctel, contez-zel és a hatlaí/onak meg­oszlásának montesquieui magaslaton ál­ló betartásával. VII. Ferdinánd azonban sokkal többet látott és tapasztalt a fran­cia fogságban, sem minthogy nagyon kí­vánta volna a maga analfabéta boldog­ságban élő népének felvilágosítását. Szét verebte a cortezt. Sokan megkóstolták azonban már az alkotmányos életet s ezek nem nyugodtok bele, hogy most újra a szent inkvizíció dirigáljon. (VII. Ferdinánd ugyanis ezt is visszaállíttatta.) Armkor a tengerentúli provinciák egymásután szakadtak le az anyaországról — honnan lett volna ereje megvédeni azokat? — az onnan ered- ménytefenül visszatérő vezér azt gondol­ta, hogy ha mán: felkötötte a kardot, leg­alább vatenri érdemes munkát végezzen: s forradalmat csinált a reakció ellen. A megszorult király hely reá lOtotta az al­kotmányt, ugyanekkor azonban Metter- ntehet rémitgette a vi'lá gf orradalom hid' rá jósunk emlegetésével. A Szent Szövetség veronai kongresszusa meg is bízta Fran­ciaországot a felkelés leverésévé!:. Angoiu' lémé herceg, akinek családja ötven évvel előbb sokat szenvedett a forradalmárok­tól o dahaza, Mkiiiismeretesen megoldó ha felaidiatát. Cadizig nyomult előre és ki.sza­bad-botba a királyt,, akiinek bosszúja az­utáni ’irgalmatlan volt. Ez a szerencséiden királyt, akinek1 uralma annyi hajt hozott az országra, még egy végzetes bonyodal­mait okozott. Kiterjesztette az öröklést a nőágra is, amivel elkergette öccsét, Don Gartest s megvetette alapját a carlista mozgalomnak, aminek hullámait még ma, száz év múlva is érzik. 1833-ban hunyta te a szemét VII. Fér* dinánd. akit forradalom hozott a trónra. Ekkor Spanyolországnak szegénységéből és elmaradottságából, egyes területeinek szeparatista törekvéseiből, alkotmányjogi problémáiból! folyó gondjain kívül vol már dinasztikus belső ellentéte is. Ezek­nek jegyében zajlott te a tizenkilencedik százaid. A kiskorú Izabella ellen a kar- listák f(ilyLatbak háborút, amelyben vé­gül is alulmaradtak. Harmincöt évig ál­lott az asszonykirály az ország élén. Ez­Aí fi e sí a e u & sí y á & r Ízléses vászonkötésben ||^ lejjért Már megjelentek: Chardonne: A boldogság éneke Pirandello: A kitaszított Hunyady Sándor: Nemesfém Sigrid Undset: A hű feleség Nemirovszky: A zsákmány Földi Mihály: A miniszter John O’Hara: Találkozás Bontempelli: Halálos élet Sinclair Lewis : Tékozló szülők Julien Green: Leviáthán Somerset Maugham: Színház SAJTÓ ALATT: Gunnarson: A vulkán árnyékábaa Lehmann: Titokzatos felelet Szitnyai Zoltán: A bocs Kaphatók az EUe n zék könyvoszíátyáhatt Cluj—Kolozsvár, Piaţa Unirii No. 9. Tele- on: 1199. — Vidékre utánvéttel is azonnal ízáüitjuk. Kérje a könyvujdonságojs jegyzékét. blatt nem volt egyetlen esztendő sem, amelynek során ne léitek volna merény­ietek, lázadások, kivégzések, statáriumok- VégiU trónvesztettnek uyttválni bot ták a, ki­rátynőt, aki Parisba menekült. A liberá- bis forradalmárok meg akarták tartani a.' ; monarchiát, de nem tudtak megegyezni I a király személyében. Portugál herceget, majd Hohenz.ollern házból valót akartak mjoghívni — ez. utóbbival sikeresen ürü­gyet adva az 1870—71. évi német háború kitörésére is. Végül meghívták az akkori olasz király öccsét, aiz aostai herceget. El is jött és sok jóakarattól belefeküdt a munkába. Három év után belátta vállalko­zása etet tajanisá gát és* lemondott, meg­könnyebbülten utazva vissza a szép Itá­liába, ahol nem fenyegette az életét sem­mi baj­Â spanyol kérdés, szociális kérdés Az urateninélíkül iséget a szélső liberá­lis elemek feöl használták és kikiáltották a respüblliikát. Az álmodozó, fellcgekben já­ró Castel/lar volt ennek egyik vezére — rendkívül nagy ember lehetett volna, ha nem olyan országban születik, ahol az emberek miagyrésze ellensége a betűvetés­nek ás barátja aiz ellenfelek válogatott kínzások közti kivégzésének. (Aki nem hiszi, nézze meg Francesco Goya száz év előtti metszeteit!) A föderálisba alapokon elképzelt köztársaság természetesen nem tudott nagy katonai erőt kifejtem s igy a fiatal Don Carlosnak (aki örökölte apja követelését) nem került nagy nehézségébe magát királlyá kakiáltatni. Két évig folyt ez az újabb háború, mikor is a szám- 1 űzött Izabella fia1, XII- Alfonz tért visz* sza a maga igényeit érvényesíteni. Tíz­éves szünet állott be, ami úgy értendő, hogy két év alatt vége lett a: karlistia fel­kelésnek s újabb két évbe tellett, mig a kubai felkelés befejeződött. A népszerű és a liberális iránnyal) is enyhén rokon­szenvező király fiatalon halit meg s trón­ja özvegyére és csecsemő fiára maradt. A királynő több erélyt és ügyességet fej­lett ki, mint sok férfielődje. Csakhogy mig otthon viszonylagos nyugalom volt, megkezdődött a tengerentúlii bomlás. A Fülöp-szigetek, Kuba és Porto-Rico egy­másután vesztek el s kerültek az E gye­sül!;-ÁhamJcík hatalma a/liá . Az ezzel járó elégületfenség és belső zavarok levezetésé­re a század dliején szerencsétlen kézzel ú jabb gyarmatosító politikát kezdtek meg Északafrikában. A vérálidozat és a romló, pénzügyi helyzet nem tették ezeket a véj geláthártatlan stratégiai manővereket nép-; szerükké- Egy ilyen csapatküldés robbanj totfca lei 1909-ben a barcelonai forradali mat, melynek egyik szellemi vezetőjét: Fcrrert, európai szenzációt keltve végezd ték ki. A világháborúban semlegesek marad­tak, de a háború következményeitől nem, menekülitek, meg. A gazdasági nehézsé-i gek — képzeljünk el egy államot, amely; ben valahol mindig ég a tűz s ahol a tők<* ennek megfelelő tartózkodást tanúsít —i állandósított ostromállapotot, kormány-'/ válságokat és alhootmány-felfüggesztést ■tettek elkerülhetetlenné. A 'katalánok köz­ben, minden egyéb bajtól) függetlenül, tü-, reime ti énül követelték autonómiájuk él- ismerését. A Marokkóban szenvedett ve­reségek még mérgesebbé tették a hely­zetet, Szokás szerint, mindenki a kor*j mányt vádolta s a vádak után jött a tett.' 1923 szeptember 13-án Barcelonában Primo die Rivera a katonaság nevében át­vette a hatalmat. A király ezt szentesí­tette. A felszán elsimult, a bajok megma­radtak. Egy évvel a diktatúra kikiáltása Után Abd ej Krim végzetes csapást mért Marokkóban a spanyol haderőre. Primo de Rivera hat évig tartotta magát. Le­mondása után, 1931-ben, megkísérelte a király az .alkotmányhoz való visszatérést. A községi választások azonban olyan túl­nyomó többséget teremtettek, aminek' nyomása aDatt XIII. Alfonz lemondott. Fel kell ölteni a páncélt, amelyről Don Quixote ábrándozol Ezzel a lépéssel, melyhez, az exkirály szavai szerint, több bátorság kellett, mint egy itevasattak vezényléséhez, indáit meg a tegujahb fejezet a spanyol történelem­ben. Hogy a köztársaság sem teremthette meg a várt és aimyira szükséges békét, már aikkor mindenki ételt világos volt. Az inga mind szélesebb ivekben tért ki jobbra és balra: egyszer forradalmi ag rántörvények, antlkDeríkáils intézkedések, máskor a szociális engedmények megszo­rítása s ezek közben' a mindkettő által ki­elégítetlen nép nyugtalansága, ez nem vezethetett pozitiv eredményhez. De nem oldja meg a kérdést az sem, hogy ha egyik, vagy másik irány fegyverrel ke­rül felül, mindaddig, amíg nincs meg a, vezetőkben, az őszinte jószándék, hogy a mélyben rejtőző, századok óta orvosol at - lan fájó kérdésekhez hozzányúljon. A fel- sz-inerb jelentkező világnézeti ellentétek csak múlandó köntösök, amikben ezek a megoldásra váró pontok jelentkeznek. Spanyolországnak a maga élétét kell él­nie, az álmatag Don Quixotenak végre fel kell öltenie azt a páncélt, amiről ed­dig csak ábrándozni tudott.

Next

/
Thumbnails
Contents