Ellenzék, 1939. május (60. évfolyam, 100-121. szám)
1939-05-28 / 120. szám
ELLENZÉK í/ 0 .7 0 ni/ // s 2 H. 10 MMamm&stmaumaa Logika és ősziön a nemzetközi politikában |A népek egymáshoz való viszonyát, érintkezésének módját a materiális erőkön túl az az általános szellemi irány is megszabja, amely társadalomszemléletében nyilvánul meg. Ez okozza, hogy Európa népei nemcsak nemzeti, de világnézeti ellenségeskedésben is útinak szemben egymással. A 19. századot a racionális társadalomszemlélet jellemzi. Liberális demokrácia és szocializmus egyenes leszármazni annak a „felvilágosodás“ néven ismert mozgalomnak, amely a francia forradalomban az Észt, a Rációt ültette oltárra, ezzel akarván jelképezni, hogy az európai emberiség a fejlődésnek olyan fokára érkezett, ahol az értelemnek nemcsak a társadalmi és erkölcsi babonák és előítéletek zűrzavarát kell szétriasztani, hanem utat is kell mutatni az egyének és nemzetek különböző kapcsolatai uj megszervezéséhez. Ez a társadalomszemlélet nincs tekintettel a történelem folyamán kifejlődött és eddig természetesnek tartott hatalmi és erőviszonyokra, sőt igazságtalannak s a szabad fejlődést gátlónak tartja őket, mert a politikai és társadalmi életet úgy akarja átalakítani, hogy abban csupán az észszerüség törvényei érvényesüljenek. Ez az irány a társadalmi demokrácia mellett politikai demokráciát is hirdet, mert az emberiséget elég érettnek tartja arra, hogy sorsáról maga döntsön. Humanizmust is hirdet, a gyenge jogát az életre s pacifizmust, mert úgy véli, hogy a nemzetközi ellentétek elintézésének a háború barbár és primitiv eszköze, méltatlan az észszel élő emberhez. A racionalista felfogás szerint a külpolitikai érintkezés eszménye a nemzetközi jog, amely kötelességet, de jogot is egyenlően mér kicsinek és nagynak s az ellentétek elsimításának módja, kulturemberekhez illően, a tárgyalás’, Chamberlain, Eden és bármely angol Nagy francia politikus ezt a felfogást vallja. A racionalista társadalomszemlélet jelenleg ismét háttérbeszorult s képviselői a nyugati és északi államok Európában. Tagadhatatlan, hogy a korszellem inkább az irracionális szemléletek gyakorlati sikerét teszi lehetővé. Ez a szemlélet elfogadja a tényleges viszonyokat s a társadalmi, politikai, faji egyenlőség nemcsak hogv nem eszménye, de veszedelmes utópiának tartja, amelyre törekedni se érdemes, nem is kívánatos. Ez az irány antiiníellek- tuális s az értelemmel szemben az ösztönre, a társadalmi eseményekkel szemben a természetes állapotokra hivatkozik. A természetes állapot pedig az, hogy az erős a gyengével szemben mindig érvényesül, ezért e felfogás a humanista civilizációt megveti, mert a gyengét segítve, a természettől fogva erőset, tehát e szemlélet szerint az uralomra termettet, kedvezőtlen helyzetbe hozta a pusztulást érdemlő gyengével szemben. A pacifizmus ostobaság, mert a küzdelem kiirthatatlan ösztöne az élőlénynek s különben is igazságos, hogy az erősebb akaratának a gyenge meghódoljon. A nemzetközi kapcsolatokban tehát, a viszonyokat a tényleges hatalom szabja meg s — e világnézet szerint — amit egy nép erejénél fogva meg tud tenni, ahhoz joga is van. I A NÉPLÉLEK ADOTTSÁGAI BEFOLYÁSOLJÁK A KÜLPOLITIKAI TÖREKVÉSEKET Ha a társadalomszemlélet raciona- lisztikus vagy irracionalista módja jellemző az egyes korokra, épugy jellemző az egyes népi közösségekre is az az alapirány, amely e népet fogékony- nyá teszi az inkább logikai művelet eredményeként létrejött politikai elvek elfogadására vagy ellenkezőleg, célkitűzéseiben tudatosan népi szenvedélyeket vesz alapul és rendszereit az emberi ösZiön irracionális erőire építi. Nem véletlen, hanem szükségszerű következménye a különböző történeti kulturális fejlődésnek s a néplélek alapirányának az a politikai érték- rendszer, amit az európai kontinens három vezető nemzete: a német, az orosz és a francia képvisel. A nemzeti szocializmus német, életforma. ez az a keret, ami a mai viszonyok között a német nép politikai töHitler és Talleyrand Az egyén, akin keresztül a társadalmi eszmények és a néplélek törekvései érvényesülnek, a politikus lelkiai- kata szerint különböző indítékoknak engedelmeskedhet cselekedeteiben, a racionális és irracionális elem egyaránt mozgatója lehet tetteinek. Hogy egy politikusit racionalisztikusnak vagy intuitívnek neveznek, természetesen nem attól függ, hogy az elvek, amiket képvisel, politikai rendszere és társa dalomszemlélete racinoalisztkus-e vagy sem, A racionalisztikus eszméknek is lehetnek felhevülí apostolai, épugy, mint ahogy a társadalmai összetartó irracionális erők fontosságát hangsúlyozó rendszernek is lehetnek hűvös- fejű logikusai. A politikai tehetség tettekben nyilvánul meg, nem műalkotásokban vagy tudományos rendszerekben, ezért érvényesülése többnyire szerencsétől függ attól, hogy az ilyen tehetségekkel rendelkező egyén megfelelő körülmények közé jut-e vagy sem. Nem jár különböző technikai készséggel, mint a művészi tehetség s épp ezért nem igen lehet korán felismerni és fejleszteni. Ez a tehetség lényegében nem más, mint az egyéniség ereje, szug- gesztivitás, elhatározóképesség, gyors és biztos Ítélet, tehát mind olyan tulajdonság, amely kedvezőtlen életkörülmények között könnyen rejtve maradhat. Kétségtelen, hogy a politikai tehetségnek az értelem, sőt éles értelem elengedhetetlen alkotóeleme mégsem mondható általában, hogy a nagy politikusok valamennyije „okos“ embernek volt nevezhető a szónak iskolai értelmében. A túlságos képzettség se jellemzi a nagy politikusok minden fajtáját s ez érthető is, ha meggondoljuk, hogy a sok tudás gyakran ha- bozóvá, kétkedővé, megértővé tesz. ez pedig nagyon csökkenti a meggyőződés fokát, ami nélkül pedig gyors és biztos elhatározás lehetetlen. Nem kétséges, hogy a vérbeli politikus lelki alkata inkább az ösztönös, az intuitiv típus, mint az intellektuális, mégis a két tipus között szigorú választóvonalat huzni nem lehet, mert a szellemi működést pontosan szétboncolni logikára és ösztönre, olyan tudó- mánykodás, amihez a valóságnak semmi köze. Igaz, hogy a politikus, amikor váratlan helyzetek tőle azonnali cselekvés reakcióját követelik, nem értelmi meggondolások eredményeként cselekszik, hanem valami mélyebbnek tetsző, homályos belső ösztön készteti állásfoglalásra. Végső elemzésben azonban ez az intuíció se más, mint logika, csakhogy finomabb, tisztábbanlátó, körültekintőbb és gyorsabb logika, mint amit közönségesen annak nevezünk. Ha egyáltalán mégis lehet beszélni intuitiv politikus típusáról, akkor e típus j el e ii I eg legkimagaslóbb k é p v i s e I ö i <• kétségkívül Hitler; ezt annak is cl leli ismerni, aki a nemzeti szocializmus eszméivel sehogy sem rokonszenvezik. A helyzeteknek páratlanul gyors átlátása, ellenfelei gyönge pontjainak biztos felismerése és szándékaiknak, adandó esetben passzivitásuknak megérzése párosulva a cselekvés gyorsasagával és határozottságával, támogatva saját meggyőződése helyességének sziklaszilárd hitétől s mentesen az el me kétségekbe kergető latolgatásaitól; röviden az Ítélőképességnek, az akarati és érzelmi erőknek ritka összhangja: ime Hitler, az intuitiv politikus. [A nagy vezetők mindig ebből a csoportból kerülnek ki és sohasem a hűvöse 1 méjii racionális fők közül. Mégsem lehet állítani, hogy a sikeres politikusok között az utóbbi fajta nem található szép számmal. Talleyrand nem volt hatalmas egyéniség, inkább óvatos, ravasz és elvtelen diplomata, pontos érzékkel a realitások iránt és gúnyos, átható értelemmel. Persze azért arról az inkább racionális tipusu politikusról se mondható, hogy hiányzott belőle az öszetönszerüség. Ez a mély- müveltségü és finom elméjű diplomata volt az, aki a nagy Napoleon levereté- se után a bécsi kongresszuson keresztülvitte, részben intenziíiv mozdulatokkal, hogy a legyőzött Franciaországgal egyenrangú félként tárgyaltak, sőt sikerült a franciaellenes koalíciót is szétbontania és szövetséget létrehozni Franciaország, Anglia és Ausz tria között. Értelmi és értelmentuli szellemi erők, mint az élet minden terén, a külpolitikában is érvényesülnek, egyrészt a politikai célkitűzésekben, másrészt a politikusok egyéniségében. Kérdés, hogy az emberi közösség célkitűzései racionalizmuson, vagy az irracionalizmuson, vagy az irracionális erők babonás. hagyományszerü tiszteletén nyugodjanak? A kérdés merev s a felelet temperamentumtól és világnézettől függ. A józanság útja itt is középen van. Ahogy eszíelenség tagadni a társadalomformáló erő közt az irracionálisnak szerepét, épugy tagadhatatlan, hogy a mai <ţmber a természetes állapoton már túlhaladt s minél jobban fogja a szellemi nagykorúságot meg* közeliteni, annál kevésbé mondhat le arról, hogy sorsát még egyes természetes erők elfojtása árán is az észtől diktált célszerűséggel vezesse a fejlődésnek mind felsőbb fokára. Bártfai Erzsébet. Az „amerikai császárné românea Brioniban Irita EGYED ZOLTÁN SL ti BRIONL május hó. Nyc'c évvel ezc’-őlt kezdődött. Kaliforniából, az illatnélkü i csoda-virágok és iz* nckiili gyönyörű gyümölcsök hazájából Brionibr, a kék Adria sö‘étzöld álomszigetére érkezett egy asszony. Magas volt, műit a hollywoodi bungalowk pálmái, az arca "rózsaszín, mint barackvirág s a haja — színtiszta ősz> mint a hó, vagy még inkább, mint az 'ezüst. De olyan valószínűt énül és vakítóan fehér volt! ez a dús hajkorotna, hogy már valamilyen idegen- szinül reflexe is volt, lilába játszót^ vagy inkább rózsaszínbe, mint az arca, amely olyan volt, mint egy rózsaszínű virág. A fejedelmi 'termőiül rózsaszínű asszonyt a szige'ön olnevazték ,,amerikai császárnédnak. A 'királynői megjelenése, a fejedelmi gesztusát, a különös szépsége, egész furcsa, érdekes, rendkívüli lénye mia'Ht. És bámub ták és hódoltak neki. Je Ion voltam akkor Brioniban. Mikor két év múlva, néhány napra újra lerándulttam a smaragdszigetre, a rózigaszinhajkoronás amerikai dámát újra a szigeten 'találtam. Illetve még mindig ott' volt, amint m/egtudtam, három év óta el nem ment ai szigetről. Beleszeretett1 a szigetbe s a sziget őbelé. S a szigeten is íkü'önö'sen egy valaki. A golfkapitány. Volt császárvadászkapitány, daliás olasz férfi a Trenknoból, akinek a háború u'tán <a sziget adott otthont, foglalkozást, kenyeret. A románc virágzott keltejük közök. A rózsaszínű „császárné“ megírta az urának Hollywoodba, hogy nem szándékozik többé visszatérni a Csendes-óceán partjára, m marad az Adrián örökre. Egyezzen ebbe belé. Az amerikai férj — bejegyezett. Igaz szerelme jeléül. S ét három év alatt minden áldott reggel, télen-nyárom, tavasszalősszel, óriási virágcsokrot ho>zotr az imádó, t asszonynak a pó ai hajó a ezigHre. A kaliforniai férj rendeletére. Gyönyörű hctószuszáru rózsákat, öklömnyi szegfűket s mindegyik csokorhoz egyetem söre: . . és én mégis visszavárlak . . .“ Az „amerikai császárné“ pedig élte a maga életéi a szigeten. Télen gyakran hetekig ő volt az. egyet on lakó a hotelben, ilyenkor pullóvept kötött a hallban, nagyokat sétált a zöld pineaerdőkben, reggel ki oyagolt és golfozott'. Órákon át. S ha fellángolt a hotel élete, Parisból hozatott estélyi ruháiban prezideált a souper*nál, baráti voltak az összes Brioniit látogató hírességek — amerikai milliomosok, né- m©l hercegek, olasz admirálisoik — s utána a bárban ő volt a legfáradhata'tlaimabb 'táncos a fiatafcág között. És közeledkito az ideje az esküvőnek a volt császárvadász kapitánnyal . . . Az idén kerestem az „amerikai: császárné“ -<t és nem találtam. Nyolc esztendő után elhagyta Brio.nft. S hol a voJ> csá* szárvadászkapitány? Bledben golfkapitány. Mi történt? Semmi. Nyo.c esztendő telt el, ennyi az egész, hangzik a magyarázat. S az idén karácsonykor meg érkező it a „csá- szlámé“ lánya Kaliforniából. Látogatóba. És üdvözletét hozott „Daddy“-től, akitől változatlanul jöttek a virágcsokrok minden reggeí a pólai hajóval S a románcnak vége lett. Az „amerikai császárné“ becsomagolta a nyolc év előtt kicsomagolt bőröndökéi, kifizette az esedékes számláját s két jegyet rendeli — Budapestre . . . Rbnge'eg magyar barátot szerzett ugyanis Brioniban nyolc esztendő alatt s azokat akarta meglátogatni, mielőtt visszautazna — Kaliforniába, a Csendes-óceán partjára . , . rekvéseit a legtökéletesebben fogja egységgé. A német nép külpolitikai célja az expanzió, — ez volt már a nemzeti szocializmus előtt is — a saját létének minél tökéletesebb kiterjesztése. I ichtétöl egyenes az ut Hitlerig a faji egznltációban s az önérvényesítés titokzatos energiái nem engedik a német népet megállni azon az utón, amelyet ismeretlen erők számára kijelöltek. A Volk ohne Raum teret keres. És mivel ezt a teret a nyugati hataljnak sziikkebliisége nemzetközi jogi és humanista érvekkel tagadja meg tőle, érthető, hogy hitvallást csinál az erőből s egy nagyratermett nép magávalsodi^ó életáramával akarja szétzúzni civilizált korok humanizmusát, hogy helyreállítsa a természet eredeti törvényét: az erősnek jogát. j A német nép élete célját önmaga- i ban, saját fajiságában találja. A/ orosz nép a maga céljait a íajiság fölé helyezi, külpolitikai célját a „társadalmi igazság“ jelszavában látja s ebben a célkitűzésben a racionalisztikus eszmekörbe kapcsolódik. Az orosz kiilde- téses népnek tartotta magát mindig s a bolsev izmusban csak újrafogalmazását látja annak a messianizmusnak, amelyet az évszázadok óta többször kirobbant társadalmi lázadások s Íróinak zsenije öntudatositott benne. Ez a messianizmus tartja benne a bitet, hogy ők, oroszok, a friss, a fiatal, a választott nép, amelynek hivatása hogy a helytelen utakra tért nyugati civilizációt uj szellemei töltse meg, hogy abban érvényre juttassa végre a szociális igazságot. A szláv népleiket filozofáló, csodaváró hajlama a „Pravdádnak, az igazságnak eszelős fanatikusává tette. A pravda nevében gyújtották fel a régi Oroszországot s most az uj életformában, ahol a lágy, széteső, mcsszenézö szláv lelket anarchisztikus ösztöneivel kemény vázba kényszerítőt te a marxi dogma szigorúsága és kegyetlen fegyelme, felnőtt egy uj nemzedék. Ez a nemzedék világpolitikai céljának nemcsak saját népi érvényesülését tekinti, hanem inkább a nem /eteken keresztül az egész világ „dolgozóit“ akarja államszervezetbe egye- siteni. Ezért hordozója a bolsevizmus valódi külpolitikai célkitűzéseinek a nem is hivatalos Komintern. Kontinensünk harmadik s legeurópaibb arculatát az eszményeiben és lelki hajlandó-ágaiban legracionálisabb nép, a francia képviseli. Az ö hazájában ültették Lsz istennőt trónra s e hagyományt hiven őrzi. Büszkén nevezi magát az értelem, a ráció nemzetének s a racionalizmus politikai értékrend- szeréhez ösztönösen is ragaszkodik. A francia s általában a nyugati szemlélet azt hirdeti, hogy a külpolitikának demokrácián és nemzetközi jogon kell alapulnia. Franciaorszíig és általában a nyugati demokráciák külpolitikái bizonytalanságának és sorozatos vereségeinek épp ez a szemlélet az oka. Mert ez készteti e népeket arra. hogy — bár birtokában vannak a legfélelmetesebb hatalmi eszközöknek — mégis tárgyaljanak ellenfelükkel, mert értelmére kivannak hatni és meggyőzni igvekeznek azt is. aki ebből az eszmecseréből mit sem kér. hanem egyszerűen a maga igazát akaria érvényesíteni akár fegv- verrel is, lehetőleg időveszteség nélkül.
