Ellenzék, 1939. május (60. évfolyam, 100-121. szám)
1939-05-28 / 120. szám
193 9 május 2 5. BZLENZgK Erdélyi Tudományos Füzetek: Adatok téii nép- hagyományaink ismeretéhez Az Erdélyi Múzeumi Egyesület Tudományos Füzetei sorozatában nemrég hátait napvilágot Makkal Endre és Nagy Ödön szer készlésében: Adatok tél! nép- hagyományaink ismeretéhez ohnü gyűjteményes kötet. Hosszas és fáradságos munkáit kíván* a több, mmt kétszáz oldalira terjedő anyag sajtó alá rendezése és nagy szerencse, hogy a kezdet kezdetén a fiatal szerkesztők és gyűjtök lendületes munkakedvét szép eredmény jutalmazza. Kevesen tudják, hogy ez a nagy felelősséggel járó kötelesség milyen meddő váliiallfcoizásinaik múl [átkozott; milyen kevés reménnyel biztatott, amikor a gyűjtési felhívások százai* szétröpiteUe a posta Erdély legkülönbözőbb pontjaira — és jött a nagy hallgatás. A meddő várakozások nehéz heteinek kellett elmúlnia, amíg nagy ritkán lemondó, közön- bös válaszok, feílélétek, de a kiábrándulás és a végső -elkeseredés elölt megszólallak a hosszan hallgatók, a lelkes fiatal diákok, 'teológusok, 'tanítók, papok, kik várták már ezt az alkalmat, hogy a pusztulás előtt mentési munkába álljanak. Es egyre gyorsabb ütemben érkeztek a lejegyzett téli hagyományok, nem magukban, forró vaífficmíások kíséretében, melyekben munkájukat örömmel ajánlják fel a szerkesztőknek, -a népi művészet, kultúra és hagyományok megmentése érdekében, mert mély meggyőződésük, hogy a népi alap jeleni! a megma- radáslu és az erőt. Ifjúságunknak ez az egészséges hangja biztatás s a nép iránt érzett felelősségérzetük tudata bizonyára máris eloszlatta a iszerkesztők további gyüjíSési tervükkel kap cs ólai than felmerült aggályokat. A népi műveltség gyökereit az évezredes hagyományokban kell keresnünk. Ez az az alap, amelyből a színes és gazdag ágazatai népművészet és népi kultúra legkülönbözőbb formáiban kifejlődött. Természetes, hegy mindaddig, amíg a népet nem Ismerjük, rejtett kincseiről még kevésbé s-zerezheiünk tudomást. Nemcsak az egyetemes magyarság, de az erdélyi népi hagyományaink gazdaságával sem vagyunk tisztában. Az uj népi kultúra kibontakozóiélbien van már nálunk Is. de még most is idegenül állunk ainnak meg- niylabkozása és eredő fonásai előtt. Ha átolvassuk a, lítéli néphagyományaiiuk most megjelent gyűjteményes kötetét, sziimte szégyeljük magunkat, hogy fÍgy ól műnk milyen közömbösen viselkedik népi hat- 'hagycimányainkkal szemben. Ez a gyűjtés — .természetesen — nem teljes. Még a téli időszak hagyományait sem öleli fel a maga egészében, amint azt elősz ágikban a szerkesztők íis kifejtik. És mégsem csak jószálndéku kísérletezés, amit végezlek, hanem: eredmény. Az ifjúság munkájának az eredménye. Erdély 70 különböző falujának! téli nép hagyomány alt foglalja magábai, ami pedig igen nagy érték, annál is inkább, mert külső befolyások és haltások erős veszéllyel fenyegetik hagyományaink világát. (Az összegyűjtött téli néphagyományaink között különös értékkel rendelkeznek a bet- lehemes,, farsangi, fonóbeli játékok.) Két. ség jelen, hogy a gyűjtési munka még hagyott kövHelmen veket maga után. Ezit a szerkesztők is jelzik bevezető szavaikban. Nem közölnek szövegm.agyarázó képeket (valljuk meg,- ez a gyűjtés egyik legnehezebb része), fonetikai kiejtéses szöveget, dállamjegyzést is késését találunk és a lejegyzés is felületesen mozog egyes gyűjtőknél. Nagy hiány mutatkozik a székely megyék anyaggyűjtésében. (Háromszék, Udvarhely alig nyújt valamit Csik egyetlen failu ajnyágávall sem szerepel.) De ezt a hiányt nem háríthatjuk a szerkesztőre, sem uirra a fiatal gárdára amelyik önzetlenül ‘állott munkába. Anyagiakon, technikái felszerelésen, különösen pedig a jóhiszemű lejegyzők és gyűjtők szakszerű Ismeretei hiányán múlott. Nem rendelkeztek a legszükségesebb anyagiakkal, nem volt meg a gyűjtéshez szükséges felszcreíésük: fonográf, fényképezőgép, stb. és ami s zip tón fontos, mozgási lehetőségük is korlátozva volt. Ha ezeket a körülményeket tekintetbe y essz ük és úgy •m.ériegeljüJk aiz elvégzett ADY ENDRE ÉS DANKÓ PISTA Ez a két név: az irodalonutövténet nagy fejezete és a nótáslelkü cigány nem véletlenül kerültek egymás mellé. Keresték egymást és Ady egykori nagyváradi ujságiró korában addig mesterkedett, írtig a dalltárs illatával utazgató Dair kót magához nem csalogatta. Men Dankót akkor már sz élt ében-hosz- szában ismerték. Hiszen míg éli*, mim den cigány vele búslakodott és minden k-orhely vele dáridózot't. övé volt anyáink meny- ais«zony>L csárdása és az utolsó, legutolsó nóta a megyebál végén, amikor már dur- rogva szakadt a vonó és kilókat verejtékező cigány életének kockáztatásával is szökési gondolatokon borongott. Ö aranyozta be a visszajáró örökszép szerenádokat. Dalai után, nyi'tak a zsalu- gáté rés 'ablakok, gyertya lobbant hűséges megértéssel, mere o) ,,Lemondás“’ sziveket igézet [ és hajnali leányálmokat forródtól!. De leheteti mellette kurjongatni is. Minden nótája- után szomjasra száradt a gége és egyszer két álló napig a szegedi egykori Hungáriában (még ma is emlékszik rá egy-két régebbi járású szegedi ur) csak ez? az egyetlen, drága egy, felejthe- tetllen Dánkó-csárdást húzta a cigány a nóta nyilvános premierje alkalmából: Egy cica, két cica, száz cica jaj . . . De az ő nótái mellett úsztak el a végtelen ferbflíüsatákom a száz meg száz holdak, búcsúztak és más gazdákhoz vándoroltak a gulyák és a ficánko’ó ménesek... Dankó-nó'ta mellett mulatoztak Brassóban, Kolozsvárt és ezt du dolga bt,a Ady Endre, az akkor még német divatot majmoló Váradon. * Mert akkor ott még, a mult évszázad kilencvenes éveinek végén: német vi-lág járta. A kávéházak és a. vendéglők hevenyészett dobogóin, kikent-kifent dámák kúp- lékat énekeltek, ezek mellett mulatott a Körös-menti Páris és persze a kumekodó, éjszakázgató, fiatal Ady Endre szerkesztő u-rnaik sehogysem tetszett ez az idegen világ. Ő 'tüntetőleg magyar nótákat dudol- gatott, Dankó-csárdások melétt, mulatott és ha csak lehette, cikkbe, versbe, szini- krhikába csúsztatva- célzásai*,, tiltakozott az idegen, invázió ellen. Hada-kozött ellenük és meg is mondta bátran az akkori Bazárként tulajdonosának: — öreg, ha nagy üzletet akar, kösse le Dankót és dal-társulatát1. A vendéglős kedvetlenül bár, de kezem ződtet-te Dankót, pedig nem bízott1 a- sikerben. Tisza István cigányainak, a két Burának távozása után nagy merészség veit mással kísérletezni, de Ady addig harcolt, amig győzött . . . Dankó oda 'is állt a daltársuloit élére és sorba énekelte a legújabb Dain.kó-nótáka't! Az első magyar dalos napok azonban a vendéglőst igazollak, az árnyas B-azár- kertben Adyn és 'társaságán, kívül alig né- hányan lézengtek, pedig Dankó gyújtogatott dalaival és a tiz jótorku énekes reme* 'keü*. De Dankó mégis szomorú, bántják az üres asztallsorok és a zeneszijnetekben már ott ült. Ady mellett, összeölelkeznek és marin a legjobb barátok. Ady elbüvöl- ten hallgatja a Dankó-dalokat, minden ies- féjét ott itöilti, töm jenezi, istenit! Dankót és énekli, mindig ezt a nótái dúdolja: írtam a leveet Balog Máriának, Csongrád gyönyörű virágszálának, Ki vagyon fizetve billegje, pöcsétje, Adják tisztelettel a saját kezébe. Aztán dicséri: — Tudod, mi vagy te? — mondtio! Dalikénak egy alkalommal, meggyőződésből, szívből ... — A legnagyobb műgyar géniusz • . . CígányPetőfi . . Dankó tiltakozik és szava-Kamgja csupa szerénység: — Én csak amolyan u órás-cigány va~ gyök. De Adynalc bestzé hetett, fennhangon kiáltozta, 'hogy mindenki meghallja a Ba- z árkertben,. — Igenis, Petőfi óta te vagy a legnagyobb magyar zseni... Dankó mi mást tehetett volna, mint hallgatott. Hadd dicsérjék. Ady azonban nemcsak hajnali mámo- rcsságában hirdette Dankó elhivatoalságát, hanem irta a Damkó-cikkeket is, hadakozott, harcolt és támadta a magyar lelkiség számára idegen bretitflit . . . És csodálatos-. Bátorhangu cikkeinek olyan visszhangja támadt, hogy a vár-acU közönség máról-holnapra kegyeibe fogadta Dankót, a bre’t'tdn-énekesmők már szed- h-Ltéik sátorfájukat, a Bazárkert est ér üléstéré tele, helyet sem leheti kapni és va- rázsos hirtelenséggel megváltozik a város hangulata is. Dankó-nótákat énekelnek még a suszterinasok is, magyar daltól hangos Várad, Dankó győzött. Ady is győzött, mert -a Dankó-dalok belopózkodtak a szivekbe. Dankó boldog, de kezét dörzsöli a venr déglős is, mert esténként alig győzik ösz- szeszámolni a napi bevételt. A daltársulat ügyek mo-st már titkár intézi. Pt énekel Papp Jancsi, Palugyay Vilma és- Barátki Katica. Rajong értük a közönség, de a csillag, a bálvány: Dankó. A közönség tömjénéül, szép szomorú arcát megcsodálják és ujrázzák a dalait. Legújabban a Gárdonyi-szövegű Göre Gábor-dalokat kedvelik. Ady lelkesedik a Göre Gábor dalokért is, az uj Göre Gábor-nóta premierje alkalmává! írja is: — Nagyobb esemény ez, mint az a tény, hogy a szövetséges csapatok bevonultak Pekingbe . . . De már lassan múlik a nyár. A Bazárkert akácai már rég elhervadtak, itt az ősz a küszöbön — jön a színtársulat és Dan- kóék erkölcsileg és anyagilag meggazdagodva indii atoskodniak. Ady fájó sz-iwel bucsuzkodlk és lelhatá- trozza, hogy Dankót bucsufellépte alkalmával nagy ünnepeltetésben részesítik és rtré- fáshangu meghívót is szövegezett: — Mi, bohémek, született alperesek, állandó váltó-adósok, a szellem -arisztokratái, szuverén sajtó és ouvriers in dependants (a kiadók fehér rabszolgái) kívül cimzet- len önt meghívjuk Dankó Pistának a nyir-ettyü anya császárnéjának, a nagy, dalkö.tőnek, a vályogvetők királyának, fő-fő Kársának, ai Piai ál szeretőjének, a Pósa-'asztol rendetlen tagjának, Kiskunbán A urálit: barátjának, stb., stb., tiszteletére a Bazárhoz ,a rossz koszthoz ,o saját gyártmányú borhoz cimzett vendéglőjében kávékocsmában, kánikulában és nagy nyomorban, titokzatos kődobá'ással egybekötve, e hó végén, 31-én -este 8 órakor tartandó áldomásra. A da-ltársula* előadása közkívánatra szünetelni fog. Ki-ki fizeti a vacsoráját. Mindenki, ahova leül, olt kuco-kuco-kucorog. A tósztok sorrendje a következő: 1. Szelíd tósztok. 2. SzeÜditetlcn tósztok. vad* íevel. Gyakorlott kődobálóka* és színház- bérlőket szívesen Iák Mentüli jobban víg vagyok, Antul jobban bús vagyok asztaltársaság, mint központi jelzálog Hitelbank. A h u csues t alkalmával még utoljára zsúfolásig megtelt a Bazárkert. Dankónak és társulatának nem akartak szünetet adni, háromszor is elénekeltették a teljes műsort, majd a közönség, meg a dalosok barátkozva leültek a fehérüsztolnoz. Mindenki sorban ünnepelte. Tósztok egymásután, munkát, askkor csak legnagyobb clísme- résisel i'aldlÓ7jlia)lunűc a szerkesztőknek és fiatal munkatárs aikna k, valamint dr. György Lajosnak és dr. T. Szabó AMíól- nak, kik az Erdélyi Muzeum Egyesület Tudományos Füzetei sorozatában lehetővé lettek megjelenéséi A megindulás idején a szerkesztők, sőt szakszerű néprajzi gyűjtőink sem gon* dobóik, hogy ilyen, hátaixpas anyaggal találkoznak. Most világosan látják az anyag gazdagságát, mi arra indítja ökot. hogy vállalkozásukat fokozottabb mértékben továbbfdtyteísák. A kezdet nehézségei nagyjában eltűntek ugyan, de Hfogy a gyűjtési munka olyan eredménnyel haladjon élőre, aaniilyen lendületűéi megindul, tudormiányos és közművelődési intézményeink teljes támogatására is szüksége volna- - Szabó Lajos, Az izzad sáigképződésben beálló zavarok már kelilemetliemiéigiiikjnél fogva is a kozmetika legfonitombb jprobdléimái közé lartozu k. E click keretében nem emlékezünk meg az izzadságképződés teljes hiányáról, amely a cukorbetegség, vagy egyes idegbetegségek kö- votlieztében 'léphet fel, sem az egész testen fellépő túl erős lázadásról, mely gyakran a tüdőbetegségek k'biérő jelensége, hanem csak a helyi jellegű, kellemetlen l'oku izzadásról óha jibmuk hav/nos tájékoztatást adni. Ez leggyakrabban lábon, kézen, hónaljban jelent- keztlk; indító oka pedig éppoly sokoldalú, mánt amennyire sok esetben 'kideríthetetlen. A lábak mértéken felüli izzadása könnyen a felső bőrréteg ipety-htklését és h,áanlá-s'át idézi elő; e bőr azután l'zzadinuinn-yali Ikerve- redve oszlásnak indul és nemcsak a szenvedője, de környezete számára elviselhetetlenül átható szagot tér je síz t. Ezenkívül gyakran (fájdalmas repedések képződnek, különösen a lábujjak között, amelyek már magukban, véve fentő-zíétsek és gyulladások kiinduló pontjai lehetnek. A i'ábLzzadás elkerülésének első követelménye a gondos .liáibhiigLénJja. A lábakat naponta, kétszer langyos vizben meg kell mosni, 'alaposan megs'zári tani és gyengén bepúderozni. Harisnyát naponta kell váltani, cipőt pedig amilyen gyakran csak lehetséges, de mindig jól küszöb őz telve. Ilyen módon sikerülhet könnyebb esetekben minden Hajt megelőzni. Súlyosabb e'e- lekben azonban, amelyek sokkal gyakoribbak is, erélyesebb eszközökhöz kelL folyamodni. Régebben ».1 lábbőrt maró anyagokkal szokták bedörzsölni vagy ecsetelni. Ilyenszem kezel ésnek valóban van is pilla - martnyi sikere: hátránya azonban abban rejlik, hogy az izzadás folyamatát teljesen megszünteti, miáltal a bőr felcserződik és) repedések keletkeznek, úgy hogy rövidesen újabb fájdalmak és gyulladások lépnek fel, amelyek a további kezelést lehetetlenné teszik. A Hidro-MH'kud’erm az a készítmény, amely gyógyhatású mellett e hátrányokért kiküszöböli. E hófehér krém, amellyel a legcélszerűbb este és reggel a lábbőrt bedörzsölni, biológiái uiton szabályozza az izzadság képződésiét és azt a rendes méretűvé csökkenti. A krém az első 1—2 hét folyamán najponlai használandó, azután elegendő helenkint kétszeri és végül még nagyobb időközötbeni használata. Dankót Vára-dy Zsigmond köszöntötte fel, ő pedig a megértő újságírókra ürite'.te poharát. Majd felolvasták Adynak Dónkéról írott versétMagyar Dankó Pista, áldjon meg az Isten, Akinek a lelke elvágyódik innen, Akit kerget, hajszol1 sóvár, beteg vágya, Akinek a lelke magyar földön árva, Megmenti, megtartja a te magyar lelked, A te nagy bánatod, a te nagy szerelmed, A te duhajságod, a te kacagásod, Visszaadtál nékem egy vesztett világot, Kanyargó év mentén fekete magyar föld Volt az én testemnek életet adója. Földből élő ember az én apám is, Olyan régen nem szóltam magyar szóval róia, Visszajött az űzött, agyonhajszolt lélek, Amibe csak álmodtam, amibe csak hittem, Magyar Dankó Pista áldjon meg az Isten, Hogyne szeretnélek, hogyne szeretnélek. A vers nagy sikert aratott . . . Aztán többet nem találkoztak. Elvált ütjük. Dankó nemsokára — még iköhiniett néhányat é.s elvitte a ,,mellbetegsége“ . . . És hossizu évek teltek el, ismét találkoztak. 1916-ban Ady Szegeden járt, a Tömörkény-emlékünnepre hívták le, már nagy- beteg, de kimen) a Dugonics-temetőbe és Dankó sírjánál eldudolta a nótaköbő legszebb dalát: — Most van a nap lemenőben... Nagymihály Sándor. Remek kössy vujdouság. Zila&y Lajos: A ídldOnfofO város. Kitűnő regény az erdélyi repatriáltak vagonlakÓK-életéböl. Egyszerű emberek e regény de » mű az ö kis életük fölött a rr.agvsr ióv.:ér-o*ztá!y há- boruutáni válságának: nagy regén vévé nő. Ára vászonköfésbe-u 5.7S lei. Régebbi nagy könyvsikerei: A fegyverek visszanéznek 178 lej, A lélek kialszik 132 lej, Halálos tavasz 119 lej, Valamit visz a viz 92 lei, A szökevény 132 lei. Két fogoly 158 lej. Valamennyi egész vászonkötésben. Kaphatók az ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN, Cluj- Kolozsvár, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnal szállítunk. Kérjen kony vujdonsúgokról ingyenes jegyzékek
