Ellenzék, 1939. május (60. évfolyam, 100-121. szám)

1939-05-28 / 120. szám

EZÉENZ8K

r

VASÁRNAPI

írjam ARAI SÁNDOR

Üzemben

|A budapesti Nemzeti Múzeumban kiállított olasz könyveket a kiállítás utolsó napján néztem meg s a sok em = bér, kiket ott találtam, legalább oly örvendetes látvány volt, mint a szép és értékes könyvek, melyek bizonyítják egy nagy nemzet bibliophil hajlamait s a latin lélek örök tiszteletét és érdeklődését a betűbe rögzített gondolat iránt. A Muzeum szép termeiben sokan álltak a nemes könyvekkel megtöltött üvegdobozok előtti s abban a magányban, mely a szellemi ember sorsa és természetes állapota ma mindenütt a világon, mindig meghat és lelkesít, ha egy könyvkiállitáson, vagy egy felolvasóteremben tizedrész annyi embert találok, mint egy közepes filmbohózat bemuRatójáin. Az ember szerény iesz. Belenyugodtunk, hogy a tö= megek rekedtre ordítják magukat a versenypályán, de egy képzőművészeti kiállítás megnyitója napjainkban any- nyi közönséget sem vonz, mint régebben egy mükotorékverseny. A szelekció egyre tökéletesebb: egyik oldalon áll a tömeg, őszintén bevallott Ízlésével és indulataival, másik oldalon áll az író, a művész, a gondolkozó és az a kis csapat, mely hősiesen veleíart. Valljuk meg, nincsenek sokan.

Nincsenek sokan ... de csakugyan olyan nagy baj ez s nem gondolják-e, hogy éppen ez a szelektálódás, ez az önkéntelen kiválasztás hasznos az irodalomnak, a művészetnek, a szellem világának s bonyolult visszahatással egy napon, vagy egy távoli korban hasznos lesz a tömegeknek is? Néztem a mesteri kiállítású olasz könyveket, két-háromszázéves remekműveket s arra kellett gondolnom, csakugyan olyan mélyen átütő a korszerű könyv hatóereje, mehet ezer és százezer példányban nyomtatnak, lapok, folyóiratok, rádiók vitatnak meg, melynek hírét; sol:a nem álmodott erővel kürtoli világgá az egyidejű propaganda?... A könyv, melynek terjesztési lehetősége korlátlan, hat-e olyan méiyen, mint a könyv, mely száz, kétszáz év előtt ötven, száz példányban jelent meg s nem volt hozzá sajtó, hirdetés, fizetett kommüniké, nem volt „irodalmi világ“, a szó kávéházi, világnézeti, politikai és üzleti értelmében — s a könyv mégis hatott, kézröt-kézre járt, megérte sorsát s ez a magányos, ez az ismeretlen, ez a kézzel szedett és néhány példányban nyomtatott középkori könyv végül erősebben nyúlt az emberekhez, minta mi százezerpéldányos bestseller-eink ... Néztem a szép. régi olasz könyveket s Károlyi Gáspár bibliájára gondoltam, mely megérintett nyelvi és tartalmi erejével egv nemzetet. Arra gondoltam, hogy iró vagyok, bekapcsolva minden idegszálammal egy nép és egy kultúra sorsközösségébe, rendelkezésemre áll az „üzem“, gondolataimat el tudom juttatni a tömegekhez ...de segítettekre igazán, mélyről és komolyan e lehetőségek rajtam, müvemen és kortársaimon?

Jró vagyok, üzemben élek. Száz, kétszáz, háromszáz év előtt az iró, a szedő, a könyvnyomtató és az olvasó titkos négyest alkottak: ők voltak az örök összeesküvők, szerény és niakars szövetség, mely csaknem láthatatlanul harcolt a tudatlanság önkénye ellen. A régi könyv legalább annyira volt műtárgy, mint olvasmány; a könyv tulajdonosa lakat alatt rejtegette a kincset s az élet magányos óráiban makacsul tért vissza hozzá, néha csak ugyanahhoz a néhány könyvhöz, egy élet válságai közepette... S ezek a könyvek mégis hatottak, kultúrát építettek, társadalmi rendeket változtattak meg, a ritka könyv végül tömegek, népek számára mutatott uj utakat. Nem, a könyvek hatóereje nem múlik az üzem hatóerején, mely termeli és terjeszti az irotí1 betűt. A tömegek átlagos be- avatottsága ma felülmúlja egy középkori müveit ember átlagos műveltségét; de ez a korszerű beavatoítság nem kénvszerit olyan erővel magatartásra, állásfoglalásra, mint kényszeri- tette a középkor emberét, aki megismerte az ókor irodalmát. Nem, az eszközök nem olyan fontosak: a hatáson muük minden. A korszerű könyv lehetőségei korlátlanok; de hatása korlátozott. I

Az iró üzemben él s «ein tudja nélkülözni ezt az üzemet. Él. csodálkozik, tapasztal, megsejti a égi iizeneteţ,

megvizsgálja és kitapogatja a valóságot s aztán ir; de szüksége van az üzemre, könyvével rohan a kiadóhoz, élni kell, szerepelni kell, időről-időre meg kell jelenni a kirakatban s más, belsőbb, titkosabb okok is versenyre kényszerítik: az idő oly félelmesen rövid, el tud-e mondani mindent, minden következménnyel, nem zavarják-e munkájában idő előtt?... Az iró és a kiadó hatni akarnak a tömegre, a könyv „megjelenik“, mint valamilyen oktalan természeti tünemény, a könyvet hirdetni kell, mert a könyvek áradatában senki nem figyel máskülönben oda s a könyvet természetesen el kell adni, mert iró, kiadó, kereskedő s az a bonyolult üzem, mely a szellem piacán keresi a kapcsolatokat, végül is társadalmi szervezetben akarnak hatni, mert a szellemi mü természetesen árucikk is s csak a műkedvelő hiszi és nyafogja, hogy meg lehet tagadni a kínálat és kereslet törvényeit... A könyv engedelmeskedik a korszerű parancsnak. De a hatás, ez a végtelenségig feloldott közlési lehetőség, végül is felhígul. Platon müve a államról talán öt példányban forgott közkézen az athéni irodalmi körökben; de hatása kiáradt egy világra. Nietzsche a Zarathustra befejező részét már csak néhány példányban jelentette meg s mindössze negyven cimre tudta szét- küldeni; de a gondolatból néhány évtized múltán óriási politikai cselekedet sugárzott ki. Nem, a könyvek hatása nem múlik a korszerű üzem lehetőségein. I

jfíp/ázfftL

Vannak utánzatok, amelyeket mint aspirint akarnak eladni, holott eze)

ket nem szabad aspirinnek nevezni, őrizkedjen ezektől! Kérjen mindig

ASPIRIN

TABLETTÁT

rBau%?i «leresittci t

Az üzem félelmesen megnőtt az irodalom körül. Az iró ir és örül, ha talál kiadót. A kiadó kinyomtatja és terjeszti a könyvet, mert végre is ez feladata. Az olvasó gyanakodva áll az áradásban, finom hallással neszeli a siker és bukás zörejeit. Kölcsönkönyv- tárak fillérekért eljuttatnak minden könyvet a legszegényebb olvasóhoz is: s mégis, az iró, a kiadó, a kritikus, az „üzem“ minden szereplőjének lelkében ég a kétely, hogy a könyv hatása nem pontosan ugyanaz többé, mint volt Seneca, vagy Peţrarca idejében. A válság, melyet most vészelünk át, irók, olvasók s a szellem uralmával szemben gyanakvón hangolt tömegek, népi éppen és nemcsak kereskedelmi válság. Mindenekelőtt a korszerű üzem irodalmi áttételeinek válsága ez. Az irók magányosak mostanában, a futószalagon gyártott, szokvány-remekművek ideje lejárt,-a-műfajok átalakulnak s azt hiszem, elérkezett a kényszerű nonum prematur in annum ideje, elérkezett az idő, mikor az irók, kénytelen-kelletlen, megint egyszer nem any- nyira az üzemnek, mint az asztalfióknak, az időnek és önmaguknak dolgoznak. .. Mint Seneca. Mint Petrarca. Mint Kazinczy... Magány van körülöttünk, az irók és az irodalom körül s ez a magány talán hasznos is. A régi, a magányos, a messzeható könyvek példája erre tanit. Nem olyan nagy baj, ha most és a következő időben az irók és az irodalom nenj lesznek „divatosak“. A divatok természete és törvénye, hogy nem élnek sokáig. De a magányos könyvek — ezt éreztem, mikor az olasz kiállítás remekeit bámultam — divatok felett és sokáig élnek.

Felhívás a magyar íársadalomnoz

Józseffalvai magyar testvéreink egy tiizkatasztrófa következtében hajléktalan földönfutókká váltak. Mindnyájan egy nép gyermekei vagyunk. A testvéri együttérzés, az egymásra utaltság s az együvétartozás gondolata azt parancsolja, hogy minden magyar ember anyagi hozzájárulásával tegye lehetővé a tiiz által elhamvasztott Józseffalva újjáépítését. A nemes adományokat szívesen továbbítja a Magyar Népközösség Központi Irodája, Kolozsvár, Nicolae Iorga-utca 8.

I BÁNFFY MIKLÓS, a Magyar Népközösség elnöke.

Hétnapos cricfceiScicí tartottak

a kolozsvári szakmai szervezetek vezetői

Beszámoló a szakmai szervezetek működéséről

KOLOZSVÁR, május 27.

A kolozsvári szakmai szervezetek vezetősége— amint mráír jeleztük — a Munkás Otthonban tegnap kétnapos értekezletre ütitek össze.

Az értekezletet a Nyomdaipari Alikail- mazot'tiak Céhének elnöke, Chicindean Gheorghe romáiig miig Pálffy Tibor, a Vas- és Fémipari Munkiás-Céh titkára magyar nyelven nyitották meg a helybeli 14 szakmai szervezet képviseletében megjelent 93 vezetőségi, fiáig előtt.

A kolozsvári szakmai szervezetek

A megnyitót a napirend legjelentősebb pontjaként a műnkásszervezetiek múlt- évi működéséről és a vele kapcsolatos ügyekről szóló titkári jelentés követte Brúder Ferenc központi titkár előterjesztésében.

A jelentés összesíti ai helybeli szakmai céhek elmük évi működésének eredmények.

A részletes beszámoló szerint, a helyi szakszervezetek szánna 14. És pedig:

1. A Vas- és Fémmunkás-szervezet- Elnöke Stan Vasile, titkára Pálffy Tibor- Oatedralei-utca 7- szám alatt, a saját székházában székel.

2-_ Ugyanitt van a Dohánygyári Munkások Szervezete. Elnöke Moldovan Martin-, titkára Muresan Alexandru.

3. Bőrmunkások Szervezete. Elnöke Morarii Muhap, titkára S-treia Gheorghe. Maron Cosfin-utca 7. szám alatt, ugyancsak saját otthonnal rendelkezik.

4- MagfáTitiiszitviselők és Kereskedelmi Alkalmazottak Szervezete, a Iorga Nico- lae-utca 16- szám alalfü bérelt helyiségben. Elnöke Jovanel Dumitru volt, titkára Kan deli Ignác.

5. Nyomdaipari Alkalmazottak Szervezete. Elnöke Chiciudean Gheorghe. hit- kára Ch-isu A. Patriciu. Saját otthona van a Memor andúlubutca 23. szám alatti.

6- Építőmuuk ástok’ Szervezete, Oltean Petru elnökkel, Grajdean Gheorghe Hit- kárral. Még régi otthonukban, a Vau-idea

7. szám alalt székelnek, uj házukat (Viaiâ-utca 1.) bérbeadlva gyümölcsöz te tik.

Ugyancsak a régi Építő-munkás Otthon bérelt' helyiségeit lakják a

7. Fes tömünkások, elnök Soós László, titkár Máthé sKár-O'ly.

8. Sütő munkások, elnök Sindl-er Gyula, titkár Stelz, Péter.

9. Vendégipari munkások, elnök Biros István, titkár Jungher! György.

' 10. Cukrászmunkások, elnök Mattiák Bellái, titkiir Rozor László.

11. Borbély munkások, elnök Raáb László, titkár Bara László.

12. Könyvkötők, elnök Péter István, tütkiár Simon László.

13- Faimunkások, elnök Butuza Simítom, titkár Havadi József.

Végül 14- Szabómunkások, elnök Cris- tea Iosif, -titkár Wed Gábor — szakszervezetei.

Az Összes szervezetek taglétszáma 5115-re emelkedik, köztük 1720 női és 3381 férfi taggal.

Kohektivszerződést a szakszervezetek 279 üzemben és vállalatnál kötöttek, ami 6475 tagra Terjedt ki, (Ţehât szervezetlen munkások is részesülnek előnyeiben.)

Az elmúlt évi működésűket illetőleg, a szakmák összesen 373 vezetőségi, 102 taggyűlés, 47 kuhurelöadás, valamint 672 gyári és mühelyi gyűlést tartottak. A munkaügyi felügyelőségen 96 esétben vetitek részt hivatalos tárgyaláson.

1938-ban 612 szervezeittmunkás kényszerült a sztrájk eszközéhez folyamodni. Ezek időtartama együttesen 247 napig Tartott. A sztrájkok rendszerint eredménnyel végződtek. Részint ennek köszönhető, hogy a helybeli munkásság életszinvonaía 3.8 százalékot javult a mult évben. A hivatalosan kimutatott átlagos 3.4 százalék piaci áremelkedéssel szemben ugyanis a munkások munkabérei 7.2 százalékkal emelkedtek.

Ennek ellenére a szakszervezetek anyagi fel-készültségét erős próbára tették a segélyigény lések. Munkanélküli segély óimén 1.012-086 lejt, sztrájksegélyként 361-008 lejt, rendkívüli és más természetű segélyek gyanánt 1.223.560 lejt fizettek ki, ami együttesen 2.596.634 lejt jelent. Ezzel szemben ia\z állam és a város mindössze 200-000 lejt utalt ki munka- nélküli segélyre.

A rászorultak szakszervezeteik utján jtagi segélyben is részesültek. Ez 410 esetben történt.

A munkástömegek kulturális -szükségleteit 10 szakmai könyvtár, 8725 darab (1676 román, 6883 magyar és 166 német) könyvvel látta ek A könyv tárakat 19-155 ízben vették igénybe.

Egyes szakmák tanfolyamokat is rendeztek a szakmailag érdekeltek részére. Igv volt épitőszaktainfolyam és egy kiál- HÜtáisisáH végződő cukrásztanfolyam.

A munkásság kulturigényeinek fejlesztésére alakult Munkás-Atheneum — Urzica, Gheorghe elnök és ifj- Jordákv Lajtos titkár vezetésével — 18 kulturális előadást és 12 egyéb természetű összejövetelt rendezést. Élénk tevékenységet fejtett ki a Munkás Sport-Egyesület (elnöke: Deutsek Géza, titkára Balogh Áron) és a három — Guttenberg ,Építő és Bőrmunkás — dalárd’a is.

A Nőmunkás Tagozat szintén részivel! úgy a kulturális, mint a társadalmi tevékenységben. A tagozat 11 orvosi előadást (gyermeknevelés* járványos gyermekbetegségek elleni védelem, csecsemőgondo- zás, a fogamzás mechanikája, a terméketlenség okai. terhesség megelőzése, női betegségek, slb. ciánén) rendezett. Tizenhét esetben ingyen tejakciót indítottak, ami 415 gyermeket érintett. Megrendezlek ezenkívül a munkanélküliek gyermekeinek karácsonyát, ahol 97 apróság részesül t szeretetcsomagban.

A titkári beszámolót számos hozzászó»- lás és az azt követő vita után, általános megelégedéssel vették tudomásul.

Az értekezlet további részét az uj szak- szervezeti törvény gyak erlaitii keresztül vitelének módozatai és a munkásság általános-gazdasági helyzetével összefüggő kérdések foglalták le. mig .q második napon belső közigazgatási jellegű szervezeti ügyekkel foglalkoztak. -..................