Ellenzék, 1939. május (60. évfolyam, 100-121. szám)

1939-05-18 / 112. szám

193 9 május id*' ELLENZÉK Karrier|éről és színes élményeiről beszél Katona Gyula, a hamburgi Opera első teneristáfa Itthon tölti nyáron szabadságát a Kolozsvárról elszármazott németországi operaénekes. - Látogatás a művész otthonában Ml A HELYES?, , KOLOZSVÁR, május 17. Itthoni , i A művész most igazán boldog, pedig nem fogadja a tapsvihar, sőt, a nagy» közönség, megannyi szürke utas, ver­senyt rohan a kijáratok felé s a szinen: a kolozsvári pályaudvar sintengerén csak ök állanak még, a nagy Család: a fehérhaju, sirónevető édesanya és a testvérek, akik magukhoz ölelik a ha­zatért fiút. I Néhány távoli szemlélő ismeri még fel e hétfő reggeli Rapid=vonatról le­szálló utasban Katona Gyulát, a nürn­bergi opera első tenoristáját. LÁTOGATÁS KATONA GYULA i KOLOZSVÁRI OTTHONÁBAN Délután 4 órakor jutott el hozzánk Este 9 órakor aranyos lámpafényben a terített asztal mellett együtt ül a család. l Szégyeljiik magunkat, hogy hivatás» beli érdeklődésünkkel, rokonszenvtink- kel és minden más, mélyebb érzel» meinkkel részt kérünk ebből a meg­hitt hangulatból. De szolgáljon egyet» len mentségünkre, hogy a művész nem volt holtfáradt a vasárnap délelőtt 11 órától hétfő esti 8 óráig tartó úttól. Katona Gyula azzal a vidám, gyer­meki derűvel az arcán, frissen, erőtel» jesen itt áll előttünk, úgy, ahogy fény­képein láttuk, egy=egy szerepében megörökítve. Most is birtokában van még a legszerencsésebb fizikai adottsá» goknak s afelől sem lehet kétségünk, hogy tisztacsengésii lyrai tenorja sem» mit sem veszített régi fényéből. Hiszen még ebben a sziniévadban önszántá­ból otthagyja a nürnbergi operát és a hamburgi állami operához szerződik le első tenornak. De erről majd később... Tartsuk be az időrendet. j Mielőtt feladnánk az önként adódó sablonos kérdéseket, meghatódva em» üti meg: í— A családtagokon kiviil első láto­gatóm volt megérkezésem után az én jótevőm: Storita Eugen, a kolozsvári zenekonzervatórium tanára, aki elindi» tott utamon ... — mondja csöndesen s elhomályosodik a szeme. ' Storita Eugen, a menekült orosz (itiszt, az egykori cári opera baritonis­tája volt az, aki 1926=ban az egyik helybeli dalárda férfikara közül a Ro­mán Opera iszinpadára vitte Katona Gyulát. — Jó anyag vagy, Hu! — mon= dotta. — Valamit gyúrok belőled. — Munkába vette a dalárdistát és az olasz iskola kitűnő módszereivel hóna­pokon át tanította, hogy „elfogadható bariton“ váljék belőle. — Különösen ,,hangzik“, — mosolyog Katona Gyula — de mint baritonista kezdtem pályámat. Az első leckék után, még abban az évben felléptem a Ro» mán ^Operában. A „Rigoletto“ címsze­repét énekeltem, ügy mondják, sike» rém volt. j EGY KARRIER TÖRTÉNETE Az első siker után aztán megkezdő­dött a hosszú vándorút. Rómában, Bécs = ben, Berlinben, Kölnben tanult kiíia- gyástalan szorgalommal. — Ulmban irtani alá az első szerző» dést — hat hónapra és mint baritonis­ta. Százhatvan márkát kaptam havon» ta ... Képzelheti. Bizony sokszor gon­doltam vágyakozva a kolozsvári Ka­tona-féle süteményekre ... Mondhat» nám, letörve vergődtem fel Berlinbe, ahol a hires magyar származású Raaíz- Brockmann énekmesíer felfedezte, hogy jó tenorom van. A meglepetés kölcsönös volt. Újra kezdtem a tanú» lást, amely a legjótékonyabb hatásisal volt reám. A hangom felszabadult... És végre kivághatta a legmagasabb C-t. Uj tehetség tűnt fel a német ope­rák színpadain: Julius von Katona. 1935-ben feleségül vette Marianne Warneyert, a stuttgarti opera kólóra» íurénekesnőjét, akivel öt évig tanult egy iskolában. A férj Nürnbergben, a feleség Stuttgartban aratta tovább a sikereket. \ — Junius elsején jár le nürnbergi szerződésem és augusztusban már a hamburgi állami operában fogok éne kelni. j — Miért hagyja ott Nürnberget? — kérdezzük. j — Azt mondják, hűtlen vagyok... De más az indiíóok — válaszolja éls i széttárja karjait, mintha szélesebb le= hetőségekre mutatna rá. — A télen ben is a család tulajdonát képező sza- mosvölgyi fürdőhelyen töltötte el. Ott, távol a nagyobb nyilvánosságtól, szaba­dabban megpihenhetett és kedvére örülhetett az erdélyi nyárnak. — Az idén is ott fog nyaralni Gyula urfi, de — a feleségével! Az is hires énekesnél — büszkélkedik a kiscseléd. — Ő is itt van? (Marianne Warne» yer, a stuttgarti opera koloraturéne- kesnője.) i. — ö még nincs itt, majd júniusban. Most csak Gyula urfi jött haza. Nyolc napra. Aztán visszautazik és magával hozza a nagyságos asszonyt isi Na, csak még mondja nekünk vala» ki, hogy cselédszáj igy s úgy. Hiszen ez jobban van értesülve, mint a hely­beli sajtóiroda. Hamburgba hívtak vendégszereplésre. ,,Jólértesült“ körök megsúgták, hogy ennek a szereplésnek amolyan bemu­tatkozó jellege lesz és a sikertől függ: tesznek-e ajánlatot egy szerződésre ... A ,,Bohémekében léptem fel az igé» nyes hamburgi közönség előtt. Volt taps és volt virág, de előadás után nem volt sehol az igazgató, sem az inten­dáns. Az öltözőben nem keresett fel az ünneplő operai habiíuéken kiviil egyet» len színházi szakember sem ... Csak a világosító jött, hogy már lemaiszkiroz» tam-e magamat, mert hiszen egy ilyen 3000 férőhellyel és 20 méter mély szín­paddal rendelkező német operában is első a pontosság és adott esetben — a takarékosság. Mondom, valósággal ki­néztek onnan. Lehangoltan távoztam a miivészkijárón át. — Majd, távirati­lag tudomásomra hozzák a balsikert — gondoltam. Ekkor a gyalogjárón utánam loholt egy színházi szolga: —- Maestro! Maestro! — kiáltotta egé­szen indokolatlanul olaszul. — Kérem, tessék jönni. Már mióta várják az iro­dában. Ugylátszik, kölcsönösen vártuk egymást. Bevallom, én voltam a sze- rényielenebb. Az irodában egy aláírás= ra váró papírlappal a kezében fogadott az igazgató és amolyan kontyalá való likőrre! kínált: — Van önnek a hangjá­ban valami, ami „különösen hah' — mondotta. De ezt a tényt nem foglal­tuk külön pontba a kölcsönös szerző» désbe, remélem azért aláírja. — Alá» Írtam. És most a reményem is megvan arra. hogy a hamburgi operában együtt fogok énekelni a feleségemmel. Színes élmények iM°sf édesanyjának és húgának, Ka­tona Böskének, a kolozsvári műkedve­lő színpadokról előnyösen ismert pri­madonnának kérésére emlékeiről me­sél. Kedvenc szerepeiről, a „Carmen“, „ParalsLztbecsület“, „Tosca“ és „Bohé­mek“ cimü operák forrosikerü előadá­VILÁGOSSÁG sairó!. A münchen-stuttgart-frankfurt- berlini vendégszerepléseinek egy-egy mozzanatáról. Berlinben Cebotari asz- szonnyal, az ottani opera bukovinai származású koloraturénekesnöjével lé­pett fel a „Pillangókisasszonyában. A müncheni rádióban legutóbb két ma­Az eredeti amerikai ^ tükrök - behelyettesítése 7 BOSCH fényerősito tükrőkkel.^-amely‘munkálat pár perc * alatt, csekély .költséggel végrehajtható —jelentékenyen ‘"emeli' fényszórójának világitó erejét. Ez az átszerelés nagy mór-> tókb.emíecsökkeufí az éjszakai utazás veszélyeit. A BOSCH féctytukőr ecős-de 1 nem vakító-fényt ad.' Kérje"-az*'Ön kocsija számára megfelelő' tükröt. LEONJDA & Go. és fiókjai-aál és az ország összes szakiizi&isifc&a. 1. A viz hőmérsék­letét a fürdőszoba, hőmérsékletével összeegyeztetni. A két hő mér s éklet között ne legyen nagy k illőn b ség, mert kö n ny en meghűlhet. 2. Csak akkor für­deni, ha teljesen jól érzi magát. Fej­fájással, szédülés­sel, vagy egyéb in- diszpozicióval ne lépjen a kádba, mert könnyen áll­hat elő vértolulás, NEMCSAK A KÜLSŐ TISZTASÁG FONTOS, hanem a belső is. Éppen úgy, abogy ügyel arra, hogy arca és teste tiszta legyen, ügyeljen arra is, hogy belei és belső szervei is tiszták legyenek. Tisztítsa ki azokat Artin drágáéval, Az Artin a szervezet belső fürdője, amely min­den kellemetlen mellékjelenség nélkül alaposan kiüríti a beleket, megszabadítja a testet a lera­kodott salaktól. Artin enyhe hatású, de biztos és alapos munkát végez. megíis^f-ií'js belest A Dr. WANDER üzemek készítménye. gyár dalt is énekelt: a „Mezei bokré­tát“ és a „LiHomszáI“=t. Nagy és meg» érdemelt sikere volt. A kritikusok meg­jegyezték, hogy: amikor magyarul éne-; kel, egészen más csengése van a hang­jának. Szívből jövőbb és; szívhez szó-: lóbb. Hát ezen is csak a német kriti-i kusok csodálkozhatnak. Glykor a lélek is megszólalhat az iskolázott és precíz tenorban. — Talán akkor is egészen másként: csengett a hangom, amikor mult év jú­niusában, Nürnbergben, Lehár Ferenc, vezénylete alatt „A vig özvegy“ férfi főszerepét énekeltem. Az előadást meg-í előzőleg ugyanis beöltözve és kifestve; már, bemutattak az illusztris zeneszer­zőnek. — Katona! — bokáztam az ősz-i hajú mester előtt. — Maga az a Kato­na?'. — örvendezett magyarul és ma­gához ölelt. — Hová való vagy? Ko­lozsvári? — Én meg komáromi vagyokh — nevetett. — De én is mint katona kezdtem a pályámat. Csoda-e, ha e találkozás után máss ként csengett Katona Gyula hangja?? Lehár is lelkesen vezényelt és megelé» gedve hallgatta végig világhíressé vált vigoperájának nürnbergi interpretálá­sát. És pár héttel kéisőbb mindent el­követett, hogy „A vig özvegy“ berlin? előadásán Katona Gyula vendégszere» peljen. Talán a német fővárosi operaj: együttesének presztízskérdésén mulotL hogy terve nem sikerült. A gyorsan múló idő az interjú be­fejezését sürgeti. Búcsúzunk, ismét búcsúzunk Katona Gyulától. De remél­jük, hogy visszautazása előtt viszont­látjuk a kolozsvári színpadon. I László Béla. Felmentették a megvádolt invarost KOLOZSVÁR, május 17. Bizalommal való visszaélés címén került a vádlottak padjára Szabó La­jos reketói lakos. A vád az volt ellene, hogy miközben deszkát szállított a „Modul“ szövetkezetnek, bizonyos mennyiségű fa eltűnt a kezén. A szö­vetkezet a fuvaros ellen eljárást indí­tott és ügyében tegnap tartotta meg a tárgyalást a törvényszék II. tagozatá­nak Barbateiu—Breban-tanácsa. Mi­után a tárgyalás során a „Motul“ szö­vetkezet nem tudta tárgyi bizonyíté­kokkal igazolni a fuvarosa terhére rótt bűncselekményt, a biróság dr. Salvin védőügyvéd érvelése után bizonyiték hiányában felmentette a vád és követ­kezménye alól a vádlottat. Angol nyelvtanárok közöljék elmüket Lepagtrval, hogy rend­szeresen kapjanak érdekes, hasznos an­gol jegyzéket. Cici: Libraria LEPAGE, Cluj. megérkezésének híre. Siettünk a Vio toriei-uti szülői házhoz. — Gyula „urfi“ itthon van! — lelke­sedik a kis cseléd. — De alighogy meg­ebédelt, eléálliííatta az autót s kimen­tek Kérő-fürdőre. Az egész család! Ő is! — ragyog a szeme. — Pedig egész nap s egész éjszaka utazott! De ő min­denáron' Kérőbe akart menni! — nevet boldogan. — Mikor jön végleg haza? — türel­metlenkedünk. I— Este 9 órára. De akkor aztán le­pihen az urfi! — kap észbe s védekezik a további kérdések előtt a kis cseléd. Tehát első útja a szülői háztól Ké­rőbe vezette a művészt. Emlékek, em­lékek, után, időrendi sorrendben. Sza­badságának nagyrészét az elmúlt évek­Emlékek a mullből

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents