Ellenzék, 1939. május (60. évfolyam, 100-121. szám)

1939-05-17 / 111. szám

— ELLEN 7. fi K I 9 1 9 máj ii H I 7. FARSANGI ÉJSZAKA laacA-ÄiMSäii Irta KERTÉSZ MIHÁLY HUI l. A HÓ A hó nagv, puha pd\ hektón vidáman 'kG'ingőzöu alá a/, óloms/ürk«* égből. Ude?», .mdahló rhinu* vM «• táncba« <■> szint-' hallani tehetett a látha*a*l.i*u zene­kar muzsikáját, melv valahonnan az <>pál- s/inii fi'hdkárpit mögii. szüi'öiiölt álomba a ingó zsongással . . . A lányban kifáradt hópihék azu'án ap­ró kristály■ csengők c-sondev'» csvndiUésével hullottak az. alacsony házak szögbe szökő (elejére, meg a lev el ük veszteti akácok me­rev ágaira •> amelyeknek nem jutott hely ezeken, megadással terültek el a tízük és többnyire görbe utcák hepehupád köve­zetén . . . Margit az ablaknál állott és a habfehér, könuiyü 'függöny két szárnya közölt hosz* szu negyedórák óta merengett a hó vidám táncán. A függöny két szárnya, mint két angyalszárny simult a karcsú leány öldaliá­hoz s iné ha-n éh a minden ok nélkül meg- iibbenve, úgy tűnt fel, mintha a leány ki akarna repülni az ablakon, valahová abba a messzeségbe, hová a sürü, hosszú szem* pillákkal árnyékolt, nagy acél^zürke .sze­mének elvágyakozó tekintete kalando­zott . . . Hosszú merengéséből az anyja szava rezzen tel le lel a leányt. — Ezt a berakott elejii. kissé harang" ailju mmtát 0áttedi? — kérdezte özvegy Koltayné, a legújabb divatlapot forgatva a duruzsoló kandalló mellé húzott szé­lien. — Láttam — válaszolta Margit tűrd mellen rövidséggel, anélkül, hogy anyja felé fordult volna. — Nekem ez nagyon is tetszik... Itt az áll. hegy rózsaszínű krepdesinből, gyöngy hímzéssel... Én azonban a gyöngy-him- zé-t elhagynám s ehelyett... De hiszen te nem is figyelsz rám! — kapta fel fejét Kcltayné kissé sértődötten. — Mintha egyáltalán nem érdekelne ez a ruha-ügy. — Mondtam már. jó anyám, hogy lei iesen megbízom a te ízlésedben — jegyez­te meg Margit. — No de mégis te fa god viselni, hát csak beleszólhatnál... Hónap, vagy leg­később holnapután meg kell venni az anyagot s tárgyaim kdU a varrónővel... Ahg kél hét múlva lesz a .»Rongyos-egy­lete bálja. Éppen ideje tehát, hogy a ru­ha kérdést elintézzük... — Részemről — mondotta a leány — már régen elintéződött. Olyan lesz, arar ívent te akarsz. — Annál inkább izgat engem. Először is, mint a jótékony egylet elnök nője, nem Vihotem a leányomat akármilyen csiri- csári ruhában el' az estélyre... Mit szólna a társaság?! Az egylet elnöknője. a bálanya, a vfnlt alispán özvegye nem jelenhet meg akárhogyan a mulatságon... Aztán meg — folytat ha kissé halkabb hangon — nagyon jól tudod, hogy ez a mulatság... — Tudom! — vágott közbe Margit in­dulatosan. — Ezen a mulatságon végre dűlőre akarod vinni, hogy Benkő Laci megkérje a kezemet! — Nem is tagadom — ismerte be KoL tayné. — Szégyen ide. szégyen oda. d'e most mar komolyan kell utánanézni, hogy bekössék a. fejedet... Abban a kor­ban, vagy. amikor ,3, társaságbeli leányok már mind férjhez szoktak menni... — A szabály alól lehet kivétel... — A kivétóit átengedem másnák.-— Különben sem icllyan sürgős nekem a fér jh ez menés. — Mert nem értesz a dologhoz s nem tudod, hogy minden nap nehezebb lesz fér jet kapnod... Most magunk között va­gyunk és nyíltan beszélhetünk. Ismered jól a viszonyainkat... Szegény boldogult apád csak a rangot hagyta ránk... Sze­relte a társaságot, néha kártyázott is. Ai ináatianelicitörzCsI ltömjveft Kitöltésére í. szóval, amit mint alispán keresett, elköl­tötte a szórakozásaira, nn pedig feléltük az én kevés örökségeméi... Így hát egy fillér hozományod sincs. Sőt. a kelengyéd sem olyan, amilyen egy alispán leányá­hoz volna méltó... Nagyon nehéz ilyen körülmények közöli társaságbeli férjre s/rrl tenni... Éppen ezért, kapva kel! kapni a kínálkozó alkalmion..• és meg kell fogni Ben kő Lacii! — jegyezte meg gúnyosan Margit. Tahin van valami kifogásod ellene? kérdezte Kohnyné. — Föispámi titkár., szép fizetéssel... biz las mcgvűihe.léssel .. Tehetséges, szorgalmas, szolid «ruber, aki előtt gyönyörű jövő ált... Mi kifogásod lehet ellene? TINKA NÉNI VÉLEMÉNYE vonatkozó végrehajtási utasítás pontos magyar fordítása 10 lejért kapható az ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN, Cluj=Kolozsvár, Piaţa Unirii 9. Vidékre lä lej bélyeg beküldése ellenében azon» nal küldjük. ' — Nekem semmi, csak éppen az, hogy én uhhoz megyek férjhez, akű én válasz­tok és nem ahhoz, akit a füzes dombi társaság szánt nekem... — jelentette ki n leány a l'elindultságté>l remegő hangon A legegyénibb dolgomba nem enge­dek senkit beleavatkozni... — A társaság sokkal józannbbu! lát az iJyeai' dolgokba bele... — Azt megengedem. De ami jó Tinta néninek, az nem okvcthnül megfelelő az én ízlésemnek is... — Nemcsak Tnnka néni véleménye az, hogy te, meg Benkő egymásnak valók vagytok, hanem az egész társaságé... Es a társaság csak a le javadat akarja... — Köszönöm... — Meg is köszönheted! — De mire való. jő anyám, ez a vtóit k-ozás? Hiszen Benkő 1 nci még csak cél zást sem tett eddig arra hogy feleségű! akar venni... Hiába a jészándék a 'árva­ságban és hiába tór '>.!ucm már én a be le, hogy a Benkő felesége ,asze.v. ha Ben- könek eszeágában sincs elvenni... — Honnan átülöd ezt ilyen határozot­tam? — Két éve jár házunkhoz és soha egyetlen szóval sem árul' el Íven szán dékol. — Meri le mindig olyan tartózkodóan, sőt egyenesen visszautasitól'ag viselkedtél vele szemben. — Talán azt kívánnád, hogy felkínál­jam magamat neki? — Ezt éppen nem maudiam.. — Akármilyen vagyoni viszonyok kö­zölt is élünk, én meg = Kollay Adum leánya vagyok! — Ó — sírba el magát özvegy Ko’lav- né —. ha élne szegény apád, bizonyára nem folyt volna lie ez a kínos beszélge­tés közöttünk... De. sajnos, akármilyen arcpiritó is, a'lálab kell hagynunk a büsz­keséggel... — A büszkeségemmel még csak meg tudnék alkudni — nyugtatta meg .Mar­git az anyját. — Akkor hál nem értem, mi lehet az akadály?... Hiszen valamennyi társaság­beli leány gondolkodás nélkül és boldo­gan lenne a Benkő felesége... Különb férjről még álonfudni sem lehet... — Álmodni!... — sóhajtotta Margit, is­mét az ablak felé fordulva. — Mit tudod te, anyám, miiről lehet álimodnü... — Azt tudsz! Álmodni! — szólt Kol- la-yné fitymálva. — A sók könyv... Fél- éjszakákon át olvasol... Sőt nappal is a könyveket falod mindig! Nem is csoda, ha elveszíted minden érzékedét a reális élét iránt... Álomlovagok kail vau tele a fejed... Margit válaszolni akart, de mégis hir­telen! mást gondolt. Átlói tartott, hogyha tovább folyik a vita, esetleg megfeledke­zik n köteles tiszteletről. Ezért hát leg­helyesebbnek vélte, ha eltávozik itthr/n- ról. Öltözködni kezdett. — Hová mégy? — kérdezte Koltayné. — A jégpályára. — Ilyen időben? — Nyáron nem mehetek. — Töüem akarsz szabadulni, ugy-e? Margit nem válaszolt­— Ne maradj sokáig — mondotta Koltayné, látva, hogy nem tudja más el­határozásra bírni 'leányát. — Tudod, hogy a vigallmi bizottság ma délután összejön nálam. Illő, hogy te is itthon légy... Itthon leszek idejére — «gérte Min­gii s kibűé úidujt. Un Benkő is ott lenne a jégen szóli utána Koltayné - , hívd meg egy teára... Vendég Jösók! Cukrászdák ! Háziasszonyok Papír­szalvéta áron Alig távozott el Margit, megérkezett Tinka néni. Tmkla néni Kormos Gáspárnak, a nyo- gallinva/'oll árvuszéki elnöknek volt a fel«* sége„ de a liársaiságbain mindenki csak l’Luikn néninek hivte a tisztes korú, ma­gas, sovány, szögletes Ieştii asszonyt, aki öregség«* dacára, élénk részi veit a füzes- dombi társast'-lotiben, mindem mozgatóim ban benne volt. síit vtatjlőszerepei vitt, de a legnagyobb tevékenységei mégis a jótékonyság körül fejletle ki, mint a „Roaigyas-egylet“ oldnöknöje. .Ab így közeledőit a 'él s aktuá'tussá vált a rongyos gyermekek felruházás«. Tinka némi reggeltől estig futkosi-11, adományo­kat gyűjtött, pump olt, váisáróh <'*.s varró nőkkel tárgyait... El foglal Isága még job­bam növekedett a> „Rongyos-egylet“ szó kásos farsangi műsoros estélyének köze­ledtével, mert a mulatság edöké-szilésének oroszIán részét szintén Tinka néni vállalta. az Ellenzék kiinyvosztályáhan, Cluj, l'iata Unirii. Vendéglőknek és cukrász­dáknak való negyedes fehér szalvéta ára: 1000 darab 45 lej, 500 darab 25 lej. Háztartásokba való egyszerű, fehér, cakkozott szélii 32X32 cm. nagyságú 50 darab 12 lej. Mintás szalvéták ízlé­ses összeállításban csomagonként már 12 leitol kezdve. Gyönyörű zsurszalvé- ták 100 darab 25 lejért. KÖZÜGY... Tevekeny sége alapján 111 la j< 1« mképp(*n Tinka nénü fülelte volna az, elnöknél tiszt .ség, de hált ö csak az árvaszéki el nők felesége volt, mig Koltayné alispánnak voLt «iz «özvegye. Ezt a rangbeüi különb­séget pedig még egy odaadó i'*s lelkiisme­retes tevékenységgel sem lehetett kikü­szöbölni s lxir mondén ki elismerte 3 Tin­ka néni érdem oil. mégis az évenként tar­tóit tisztújító gyűlésen újra, meg újra KolUymÁ választották meg az egylet el- nök nőjévé. Helyénvalónak találta ezt ma­ga Tinka néni is, noha minden vágya az volt. hogy valamikor ü kerüljön az el­nökiül« széklx?. De — tudta — amiig Kol­tayné «'4. vagy le nem mond a tisztség­ről. addig a vágya nem teljesülhet. Re­mélte azonban, hogy az alispán özvegye egyszer mégis csak megunja azt a kevés ténykedést is, amelyet az egylet érdeké ben Tinka néni melfőtt ki kellett fejtenie — s lemond a tisztségről. Ekkor pedig — lőtte rendületlenül — senki más nem kerülhet a helyébe, csak ö... Ezért is fá- radozoii Lankadatlan szorgalommal az egylet ügyeiben Másít is egyleti ügyben kopogtatott be ily kora délutáni órában özvegy Költay- néhoz. miután fala!rázó hangos dönge- téssel előbb leverte vastaghalpu. posztó- szárú cipőjéről az utón rátapadt havat s fodrosgalléru, fekete szövet tétekabát- jából nagynehezen kibújt. — Isten hozott, édes Tinkám! — fo­gadtat — No. ezt igazán nem reméltem volna, hogy ilyen időben is elfáradj... — Engem az időjárás nem tarthat vissza, amikor közügyről van szó — mondotta Tinka némi beljebb kerülve s kényelmesen elhelyezkedve a kályha mellett. — De ilyen korán! — csodálkozott Koltayné. — Hiszen a vigalmi bizottság csak négy órára jön össze­— Éppen azért siettem — jelentette ki Tinka néni titokzatosan —. hogy min­denkit megelőzzek és négyszem között beszélgessünk meg egyet-mást... Ennek a titkos tanácskozásnak különösen a mai vigalmi bizottsági ülés előtt van nagy fontossága... Mert ma a műsor összeállí­tásának kérdését fogjuk tárgyalni. A mű­sorral pedig — nagyon jól tudod, lelkem — még minden évben baj volt. Tele vol­tunk sértődésekkel. Azok is megsértődtek, akik szerepeltek, mert nem voltak meg­elégedve a, szerepükkel., de még jobban haragudtak azok, akik kimaradtak a műsorból... — Ez igaz — ismerte el KolRayné. — Sohasem sikerült mindenkinek a kedvére cselekednünk. .— Nem is lehet. Utóvégre emberek va­gyunk mii is. Legfeljebb arra törekedhe­tünk, hogy mmél kevesebb Tegyen a sér­tődés... Ezért tartom szükségesnek ezt a szükebbkörii tanácskozást. És még egy okból, ami fonlosabb az előbbinél is... Koltayné kiváncsiam fordáit Tinka né­ni felé­— És pedig? — kérdezte. —■ Azt akarom megértetni, hogy az idei mulatságnak minden eddiginél fénye­sebbnek kell lennie! — jelentette ki ha­tározott hangon Tinka néni. — Hiszen eddig Is a „Ragyos-egylet“ müáorps estélye volt a farsang legsike­rültebb mulatsága... Hetekig beszéltek róla nemcsak a városban, hanem az egész megyében... — Az idén azonban még fokoznunk kelil ezt « sikert, még pedig — éppen a te érdekedben, Sárikám. — Ugyan! — ütközött meg Koltayné. — Nem értem, mire gondolsz. — Margitkára — áruba el röviden, T inka néni. — Ezen a mulatságon végre dűlőre kell vinni a Margitka «is Benkő dolgát... Ezt már nem lehrt tovább halo­gatni. Két éve jár a házatokhoz ez a fő­ispán! titkár s még mindig nincs semmi. i Pc*düg már a leányodnak is ült az ideje, í hogy férjhezmenjen... Elárulom neked. I édes Sárikám, hogy az egész füzesdombi társaság direkt meg van botrankozva! Mi — a társaság — ugyani» már régen egy­másnak szántuk Margitkát és Benkőt. És mégsem akar a partiból semmi sem len­ni! Hál erre még nem volt példa. Akiket a füzesdombi társaság eddig egymásnak szánt, azok kivétel nélkül egymáséi is lettek...- É11 is igy kerültem ös»ze a boldo­gult urammal — jegyezte meg könnyes szemmel, Koltayné. — És ugyebár, nem volt okod meg­bánni? — Nem. nem... — No. lám! A társaságnak kitűnő ér­zéke van az ilyen dologban... Éppen ez­ért érthető a felháborodás, hogy most ennyire fumigálják a fiatalok a társaság józan elhatározását... — Mit tehetünk ellene? — sóhajtotta Kol-ta y né. — A társaság is ezen töpreng hosszú hónapok óta, mig végre arra az egyön­tetű véleményre jutottunk, hogy a hosz- szu huzavonának egyedül és kizárólag az az oka. hogy eddig még nem ad<ódo!t megfelelő hangulat «h> miliő arra, hogy ai fiatalok kellőképpen összemelegedhet­tek volna«. Nos. ha nem adódott — te­remteni kell! Erre fog szolgálni a műso­ros estélyünk. GYÖKERES ÚJÍTÁS — Hiszen tavaly i.s rendezett a ,.Ron­gyos-egylet“ mulatságot — vetette ellen Koltayné. — .Margitkám Is ott voll... sze­repelt is... és Benkő is ott volt... És mégis minden maradt a régiben. — Ez csak aizt bizonyítja — hangsú­lyozta Tinka néni —, hogy a hangulat nem volt megfelelő. — Igazán nem tudom elképzelni, ho­gyan tudhatnánk a hangulatot fokozna —- aggályoskodott az elnöknő —. mert ha tényleg csak a hangulaton múlik a dolog, ki kell valamit gondolnunk... Folytatjuk.) a ruhák nyár megőrzőié l Vigyázzon, csakis KORRES gyártmányt használjon : Árlista : No. 1401. mérete 190X63 cm. Lei 25*— No. 1402. mérete 120X63 cm. Lei 30*— No. 1403. mérete 140X63 cm. Lei 35*— Akasztó-kampóval és oldalt záró fém- kapcsokkal ellátott zsákok: No. 1452. mérete 130X63 cm. Lei 55‘—• No. 1453. mérete 150X63 cm. Lei 60'— Kaphatók az ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN Ohíj, P’áta Unirii. Vidékre rendelésnél sieg számra rüvackoaní. Utánvéttel is szállítjuk­Óléiti idoíBriamra impregnált zsákok, I * 1 4 rnöiyűk :■ uvárára elírtt ruhái teljesen be- burkolva ycdtk * rrto-ypk ;ta.nud*g-.j el’-en. Ú

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents