Ellenzék, 1939. április (60. évfolyam, 75-99. szám)

1939-04-30 / 99. szám

/< •

A BARNA KUTYA

Irta LOSONCZY ZOLTÁN

A NÖ

a francia fasfészetben

PÁR IS, április lu>.

Rngyogó kiállítású könyv jelent meg nemrégen Parisban, az l-détioiis Nationales kiadásában. A női szépség himnusza ez a kötet; a Nö jelenik meg minden oldalán, úgy, ahogy a francia festők látták az. Örök asszonyt századok sorozatán keresztül. Háromszáz oldalon át vonulnak el előttünk Éva leányai, változó korok szépség!Apusainak megtestesítésében, ahogy találóan jelenti be a könyv előszavában Jean Robiquet, az ismert párisi miikritikus: A nőt bemutatni a francia festészet történetében olyan óriási feladat, mehet még nehezebbé tesz a téma kimeríthetetlensége. Ennél — valljuk meg! — csak egy másik feladat lehet még nehezebb: elképzelni a francia piktu- rát a nő nélkül!...

Lássuk, figyeljük tehát a nőt Franciaország leghíresebb művészeinek hódoló fantáziájában. Megjelenik, ime, a XV. század asszonya, ruházatának középkori merevségében, csakúgy, mint korunk szélsőséges divatjának ezernyi rafinériájával ékesen. Azonban korok, ruhák és divatok e változatos hullámzásán keresztül mindig csak ugyanaz a megállapítás tér vissza: mindegyik korszak egyformán naiv fölénnyel képzeli magáról, hogy elérte az Ízlés és elegancia tetőfokát. Micsoda finom iróniával mosolyogták le XV. Lajso udvarának szépei az előttük lepergett század méltóságteljes dámáit! És milyen mulatságosan hatott viszont XVI. Lajos korának divatja a Directoire „merveilleuse“-inek szemében, akiknek gyönyörű testét oly csábítóan érvényesítették antik peplumok áttetsző fátylai. Napoleon marsalljainak dicsőségét nem kevésbé hóditó marsallnék bájai növelték Josephine estélyein — hová tűnt azonban Maimaison fénye is a harmadik köztársaság asszonyainak szédületes eleganciája mögött!

És újra látjuk a Nőt, teljes szépségében, mint istennőt és nimfát a my- thológia jeleneteinek színes változat tosságában. Mint Venus és Diana, olympusi felhőkön trónoló bűbájos tünemény, Thessalia erdeiben bolyongó najád, — vagy modern szobák titkainak drága kincse — e téma egyforma vonzerővel ihlette meg különböző korokon át Franciaország festőit. Egyre gyakrabban, egyre újabb változatban jelenik meg a női test a jelenkor piktorainak képzeletében és amily mértékben közelednek e festmények napjaink dátumához, annál inkább tűnnek el a történelmi és mythológiai motívumok. önmagáért, allegorikus hangulat diszkrét burkolata nélkül jelenik meg immár a leplezetlen test, a természet e dús virága, a szerelem és a tükör ékesszóíö keretében! '

Valóban, a francia lélekben rejtőző különleges szépségimádat kikristályosodott remeke ez a könyv. Istennőt formált az asszonyból és segítségül hívta az antik mult költészetét, melyet ragyogó fátyollal von be a Kelet exo- tizmusa. Ingres Andromédája ugyanoly szűzies nyugalommal tekint felénk a magas szikláról, mint Delacroix Sardanapaljának ártatlan rabszolganője. Viszont Manet Olympiája baude- 'lairei hangulatával szintién ugyanazt az öngamáért való hatást kelti, mint Renoir modern nimfái, akik elhagyva a fürdőt, felszabadult boldogsággal adják át fiatal testüket a napfény gyöngéd simogatásának. Jön azonban Degas. Degas, akiben már éppenséggel nem gyöngéd, nem! rideg és kegyetlen megfigyelőre talál a francia nő. Mily messzire van már a költészet ezektől a nehézkes női aktoktól, a szögletes idomok e brutálisan őszinte tükrétől! Helyettük szívesebben tér vissza a szem a renaissance nagystílű kurtizánjainak gömbölyded testiségéhez, a régi és tisztes recepthez: az ékszerdobozban kotorászó komomához, a háttérben lapuló szerecsen inas és a hőig-/ lábánál szendergő öleb álmatag feltálalásához.

i *

Pedig a Nő, kinek bájairól egyébként nem valami hízelgőén nyilatkozott Villon, a poéták és csavargók fejedelme, a nő nem szívesen mutatkozik a maga leplezetlen valóságában Hogy még szebbé, még hódítóbbá tegye önmagát, a pipere ezernyi apró fortélyával díszíti testét Éva. Érvényesíti a természet adottságait, ragyogó foglalatban nyújtva mindazt! a külső előnyt, amit a szerencse és a véletlen hallá10

Kalocsay nagyot ütött oklevél >'/ a<sz* telra és elhatározta, hogy má« életet kezd. Akkor 'töriént ez, amikor megtudta, hogy a legjobb barátja ellopta a találmányát. Igen, mert ahelyett, hogy a szabadalmi hivatalba sióit > votata, kiélv /ír ngt x/ örömek hogy eldicsekedett a barátainak és ma megtudta, hogy egykori iskolatársa az ő uj tipusu téglájává)! épít.

Nagyol ütött az asztalra és elhatározta, hogy 'nem keringőzik 'többet *cm önmaga, sem mások körül, nem lesznek többé aggályai, hanem egyéniéin a cél fölé tör.

— Aki pedig az utamba áll, azJt cflítiapo- sont — mondta, sőt kétszer egymás után mondta, hogy jobban eUtigyje magának.

Azután erélyesen csengetett a pohairán a pincérnek, fizetőit és hirtelen fölállt.

— Mi az, Jani? — kérdezne a gyógyszeréi., aki a kaszinó olvasószobájában keresztrejtvényen kínodon. — Eszedbe jutott talán valami, hogy ilyen gyors tempóban távozol?

— Igazad van: eszembe jutott valami. Ék tudod, ha az embernek eszébe jut valami, akkor legokosabb, ha nem rágódik, han'.?m cselekszik. Mert a tett b»láhi az okoskodás.

Mikor lement a lépcsőn, elégedett és büszke volt. íme, már megkezdte az uj életet. Nem okoskodik, hanem frakkba vágja magát és elmegy a Halmosék hang- veT senyére. Tapsolná fog El Íznek, hódolni fog Hoümosnémik és nem tartja összefér" hetedemnek az Ízlésével, hogy az öreg Halmos jóakarata dönti el a szanatórium építési pályázatát, amelyre ő is benyújtotta tervét.

A 'terve jó, az bunyós. De ez még nem elég ahhoz, hogy győzzön is vele. Ezt Eliz is megmondta neki, sőt 'egyenesen ráparancsoM, hogy a siker érdekében hódítsa meg a mamát, amire hangversenyük a 'legjobb alkalom. Egy hét előtt még, amikor ezt Eliz ilyen. nyíltan megmondta neki, mélyen elpirult és elhatározta, hogy •nem megy el a hangven* nyre. Most azonban, uj életének kezdetén, amikor abbahagyta az aggályokat, sietve indult haza ál öltözködni. Elmegy a hangversenyre és megfogadja Eliz tanácsát. Reggel pedig megírja a választ Irénke. levelére.

Napok óta halasztotta ezt a választ, de most már érezte, meg van hozza az ereje. Megírja Irénkének, hogy 'teljesítse ez'üiiei kívánságát és menjen feleségül Szabóki- hoiz. Hogy pipázik, hogy házisapkában jár, hogy két felnőtt lánya von néhai fle- teségélől ,akinek örökösen, a főzljét dr c^éri, nem k elitem es, de ezzelE szemben Szabókinak két emeletes háza van, szőlője, mintegyümölcsöse és minden egyebe, amiből úri módon meg tehet élni. Fáj ezt megírná, Irénkének még jobban fájni fog, ha elolvassa, mert eltemetnek valamit, amit ugyan még soha ki nem mondtak, de ami 'talán szegényem is szép felit volna. Szép bolondság: így érezte ezt mindig, ha Irén- kére gondolt, most azonban inkább csak bolondságnak lártta. És ő többé bolondságot nem 'tesz, sőt nem is töpreng a megoldáson, hanem Egyszerűen megírja a levelei.

— Szegény Irénke, teás Irénke — sóhajfalta és amikor ezen az ellágyulásan: rajtakapta magát, még keményebben) elhatározta, hogy azonnali cselekszik: . reggel megírja a levelet. És amikor ezt eldöntötte, úgy érez)te, hogy felszabadultan

megy a Hailmosékboz.

El kell menni. Győznie kell így akarja Eliz is, aki olyan gőgösen tud parancsolni. De amikor neki parancsolt, mintha inkább kömyörgött volna. Milyen szép volt

tott ölébe, ügyesen takarva, sőt zseniálisan elleplezve a bántó szépséghibákat, melyektől a legtökéletesebb külsőség is ritkán lehet teljesen mentes. Ennyi szépséget, ennyi csillogást egyformán segít kiemelni minden száza- dók művészete, ipara és tudománya. Hiszen mindenkor az asszonyok számára szőtték legkáprázatosabb brokátjaikat a középkor takácsai, őnekik dolgoznak ma is a kozmetikai gyárak laboratóriumának tudósai.

* I

így jelenik meg a No e különleges könyv lapjain, természetadta szépsé- gének biztonságával és a divat szélső*

és ő még haragú doff rá. Elvégre nem tehet róla, hogy olyan gazdag.

Miközben' ezek a gondolái*rapszódiák kavarogtak a fejében, tdérkezc'tt az utcába, ah<'l a lakása volt. Gondolataiból egy kutya ébresztette fel. Egy hosszúszőrű, barna kutya, amely a frissen esett puha hóban úgy imént mellette, mhatha hozzátartoznék. Vájjon régen, vele tartott, vagy csak most csatlakozott hozzá, nem 'tudta. Közepes nagyságú kutya volt, «e ilyen, $■-* olyanfajta, d<* azért szép feje volt, a bőd* rois farkát pedig magasan lobogtatta, mini egy zászJóh

Kalocsay megállt. Mcgálilc a (kutya is és nyill bizalmassággal nézett a «zemébe.

— Hát te mit akarsz..? — kérdezte tőle.

A kutya egy pillanatra mcgrezzent, de

azután nrglobogta'Ua a farkát és közelebb 'lépett,

— Kedves vagy — mondta Kalocsay és tovább indult a hossz.u villasoron a te- kása fölé.

A kutya lépésnyi 'távolságban haladt mellette, pontosan vele együtt lépegetett mintha pórázon Vezetné.

— No, elég volt, most már er dj haza, o gazdád biztosan keres. Eredj, eredj! — szólt Kalocsay. Arra gondolt, hogy a kutyának nincs senkije, valahonnan kiverték talán, vagy faluról kóborolt be és mos' hozzá akar csatlakozni. Megsajnálta és ezért kellemetlen volt neki, hogy nem tá* giii mellőle.

— Eredj Innen! — kiáltotta most már hangosan, mire a kutya ijedten hátraugrntt.

Kalocsay újból elindult s most már a kutya nem mert mellette menni, de azért nem maradt el. A nyomában kullogott, a járása már nem volt oly-an biztos és a bod- ros farkát sem lobogtatta többé.

Kalocsay át men.!) a túlsó oldalra, meg visszajött, megállt, sie tobt. Hiába, a barna Kutya nem tágított. Ekkor eszébe, jutott, hogy mit határozott! ma. Nem befolyásolhatja magát többé senkitől, még 'ettől a kutyától sem. Sietnie keltene haza, hogy átöltözzék a hangversenyre és ehelyett itt egy ismereMen barna kutyával bajlódik. Ha belerúgna, biztosan megszabadulna tőle. Nem, ezt még sem. Majd másképen intézi el a dolgot. Megállt egy villa előtt, amelynek a rácsos kapuja nyitva volt. Belépett. A kutya követte. Ekkor hirtelen kiugrott az utcára és betelte a kaput. A kutya- bennrekedt, Kulocsay pedig tovább indult. Nem akart visszanézni, de mégis megtette. A barmn kutya ott állt a rács- mögött, tétován, szomorúan, .lompos farkát a földre eresztelte és úgy nézett Ka'lo- csay után, mint aki belül hangtalanul sir.

Kalocsay gyors léptekkel sietett haza. Kirakta a szekrényből a frakkját, a por cellános ingét, előszedte az arany kézelőgombjait, de nem tudott hozzákezdeni a vetkőzéshez. Odament az ablakhoz és kinézett a féli estébe, amelyet a hirtelen támadt szél a fákról lesodort hóval szórt (tele.

— Csúnyám intéztem öl o? dolgot — mondta. Még szebb lett volna', ha ráverek és elűzöm. De így gyáván csináltam. Se férfihoz, se kutyához rém illő módon.

Kivette a sámfát a lakkcipőjéből, kölni vei ill latos! tolta a zsebkendőjét, azután megint kinézett a télbe.

— És lelki ismeretlen is voltam. Mert mi lesz szegénnyel ont a bezárt udvarban? Elvettem a lehetőségét is annak, hogy va- ilaíki s-egitsen rajta. A To'rökék komisz emberek, ha észreveszik a villájuk kertjében, jól elverik . . . Szegény, milyen kétségbeesetten nézett utánam. Mintha sírt volna.

Kalocsay még egy percig kinézett az ablakon azután felvette a télikabátját és

ségeinek pompájával ékesen. Királyi udvarok élnivágyó dámái, az arisztokrácia szépasszonyai, a középosztály ábrándos polgárnői, a falu napbarnított parasztlányai kelnek életre e lapokon csakúgy, mint a nagyvárosok j hírhedt lápvirágai, királynők és tán- 1 cosnők, egyszerű otthonok bölcsőjénél j virrasztó fiatal anyák és dőre férfiak lelkén taposó hetérák. Cendrillon és Nana, az aranypók: a szűzi ártatlanság és démoni szenvedélyek hősnői, mind, mind itt vannak ők. A legellentétesebb női típusok pompázatos és végtelen kelidoszkőp.ia ez a könyv'.

Castano-Köszeghy Marianne

1010 április 10.

óvja meg gyermeke testi épséget!!

Kármán: Így tornáztassa a gyermekét

Kitűnő útmutató 120 képben és szakszerű utasítás a szülő vagy gyermek- nevelő részére a gyermek egészséges és célszerű napi toriiú/.tatására. Ára 40 lej, kapható az Ellenzék konyvoaztá- lyáhan, Cluj-Kolozsvár, Diata Unirii. Vidékieknek 45 lej pénz, vagy postabélyeg beküldése ellenében szállítjuk.

kiment az utcára. Sietett vi sza a Törökék villájához, ahova a barna kutyát becsalta. Aggodalommal eltelve lábalt végig a hóban. Hátha a/óte észrevették szegényt é* kiverték.

Végre odaért a Török-villához. F.gy rövid, éles vakkan iás üdvözölte. A barna kutya" kétlábra állt a rács mögött és az egyik lábát kapkodva nyújtotta feléje.

— Szervusz, kedves! — örvendezett

Kaloosay, kinyitotta a kaput és megindult a kutyával hazafelé. Mowt már nem kul- üogott busán, utána a barna kutya, délcegen és biztonsággal it építgetett mellette, a farkát pedig úgy lobogtatta, hogy örömujjongással ért fel.

Bevonullak a lakásba, be egészen a szobába, ahol a kutya tisztetetiteljeßen ha«ra- i'eküd'l a. kályha ellőtt és éber szemmel figyelte Kalocsay minden mozdulatát.

— Nem vagy ébts? . . . Milyen ostoba kérdés. Bizonyosan, éhes vagy . . . De mit adjak neked? Tudod, ez legénylakátf. Nem főzünk itthon, de majd csak «lkad valami .. . Keksz, szalámi, savanyu uborka, rá egy kis rumos tea.

Egymásután dobálta Kalocsay a kekszet, meg a szalámi széfetekét és a kulya hangos cuppogással kapta el a levegőben.

— Majd holnap kiadósabb kosz tot kapsz, Ma igazán nem ‘készülhettem a 'látogatásodra . . . De most engedd meg, hogy én io vacsorázzam. Ugyanez lesz a menüm- mint a tied. Nagy vacsorára készültem, de már nem megyek el. Már «-H mult űz óra.

Kalocsay is megvacsorázolt. Közben eszébe jutott, hogy a vendégének uborkát nem adott az előbb. Odadobott egy ubcrkaszeletet. A kutya elkapta. De nenf nyelte le, hanem szépen, óvatosan letette a szőnyegre. Azután felkapaszkodott Ka-' ! locsay-hoz cs megnyalta a kezét.

— Bocsánatot kérsz, hogy nem eszed meg? Én kérők bocsánatot, hiszen tudhattam volna.

Azután felállt. Vissz a akasztott a a frakkját a szekrénybe, visszadugta a sámfát a' tekkcipőkbe és hangosan felneveted.

— Eliz 'talán éppen most énekel « zongora mellett. És én nem 'tapsolok 'neki és nem udvarolok a mamának. És holnapután Halmos ur eldönti a szanatórium pályázatát ... A tervem jó, az bizonyos. De, amint Eliz mondta, ez még nem elég ahhoz, hogy győzzek. Hát ha nem elég, •akkor ne is győzzek!

Indulatosan járt fel-aílá egy- darabig, azután pillantása ® kutyára esett.

— Hogy fogom megmagyarázni Elöntők — gondolta — hogy egy kutya miatt maradtam el a hangversenyről. Egy hosz- szuszőrü, barna1 kutya miatt. Még csak nem is fajkutya. Nem fogja megérteni. Gőgösen kinevet.

Leült a kályha mellé a karosszékbe. Kissé elernyedt a melegben s «minit bősz* szám elnyújtotta a lábátt uj barátja lassan odaíopaikodott hozzá, lefeküdt és gyöngéden a lábára nyújtotta a fejét.

Valami nagy, boldog megbékülés költözött Kalocsay szivébe. Élvezte a csendet, a havas decembert, amint fehéren, bevilágított! az ablakán, a kutya romantikát, amely Olyan szépen illeszkedett be ebbe a környezetbe. Hogy Eliz ki fogja nevetni érte, már nem érdekelte. Most csak azokra a rímekre figyelt, melyek azt mondták, hogy Irénke nem fogja kinevetni.

Mikor gom dől altiban összetépte a meg nem írott levetett hangosan falkacagott:

— UgV nézz rám barátom, hogy szigorú gazdád lesz, mert én mától kezdve erélyes, önző és kegyetlen ember lettem.

A barna, kutya a hangra Kalocsay szemébe nézett', azután, incselkedve ciháit» m)?g a nadrágját.

NŐI RUHA ÉS KABÁT-KOSZTÜM« LÁPOK A TAVASZI SZEZONRA íeg- nagybb választékban az ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN Cluj-Koioss.

1 vár, Plata Uuirii kaphatók!