Ellenzék, 1939. április (60. évfolyam, 75-99. szám)

1939-04-30 / 99. szám

Ol 1030 aprî/’s 30. TIZENZÉK mammmmmmtr wiriwi Egy magyar tudós újfajta „injekciós óriásnövényeket állított elő 3>í Kétszeresre növelte a paprikát, négyszeres nagyra a lent <Jr. Győri!? Barnabás A i id ö^O íbo§ ÍV B Sern 1 lu Ollß íori lose go ti Ib« ' se »1*13 3 080 ZÖft OÜl Ibv >vrr Jiq >ys |otf iBT am [&b tST Î9Î ÜB ad ui Sb I ai TÄ äff ÍS rA b £ rrt m H sj ;g n v ii b T SZEGED, április hó. A szegedi paprikaparlament legutób- bi ülésén nagy feltűnést keltett dr. Györffy István professzornak, a sze* gedi egyetem botanikus tanárának az a váratlan bejelentése, hogy egy fiatal magyar tudós olyan módszert és olyan uj hatóanyagot fedezett fel, amelynek alkalmazása egészen uj irányba terel­heti a paprikatermelést és megsok­szorozza a terméseredményeket azzal, hogy az eddig ismert termésnagyság­nál jóval nagyobbat és értékesebbet, az eddigi paprika kétszeresét tudja be­érlelni. [ Ez a szer a paprikapalánta csirájára csöppentve elváltozásokat idéz elő a növény életében, nagyobb lesz a pap- rikacső, sötétebb a paprika szine, jó­val zamatosabb az ize és jelentéke­nyen nagyobb a C=vitamin tartalma. A professzor bejelentése rendkívüli fi­gyelmet keltett, hiszen arról van szó, hogy az uj „növényinjekciózással“ for­radalmasítani fogják a termelést és megszületik a kétszerié nagyobb „cso­dapaprika“. I Azóta kiderült, hogy az addig isme­retlen magyar tudós dr. Győrffv pro­fesszor fia: dr. Györffy Barnabás, aki állami csereösztöndijjal két év óta a berlin-dahlemi Kaiser Wilhelm Insti­tut biológiai osztályán dolgozik a vi­lághírű dr. Fritz von Wettstein pro­fesszor mellett és növényörökléstani kutatásai szakkörökben már eddig is nagy elismerést arattak. A fiatal ma­gyar tudós kísérletei során nemcsak kétszertie nagyobb paprikát állított elő, hanem ami ennél még fontosabb, a mezőgazdasági termelés és főkép a mezőgazdasági ipar szempontjából, mintegy négyszerte nagyobb lent is. Ha a kísérletek további eredménnyel járnak, az uj növényinjekciózási mód­szer egészen át fogja alakítani az ipari növények és az úgynevezett kultúrnö­vények termelését és gazdasági jelen­tőségét. I Az első bejelentés után a fiatal tu­dós továbbfolytatta kísérleteit és most publikálta először vizsgálatainak nagy- jelentőségű eredményeit. Dr. Györffy Barnabás két tanulmányában foglalta össze kísérleteinek eredményeit a „Tetraploid paprika“ és a „Colchicin- nel indukált polyploidia“ címmel, az 1 úttörő tudományos jelentőségű publi- j kációkat a szegedi egyetem hivatalos I természettudományi kiadványaiban, az i „Acta Biologica, pars: Botanica“ sorai- ban adta ki és hozta nyilvánosságra a nemzetközi tudományos világ elé. Dr. Györffy Barnabás két évvel ez­előtt kapta meg először a magyar ösz­töndíj Tanács és a Deutscher Akade­mischer Austauschdiens támogatását és ösztöndíját növényörökléstani kutatá­sainak folytatására. A fiatal botanikus először tudós apja mellett dolgozott a szegedi egyetem intézetében, ahol meg­kapta az ösztöndijat, hogy a Kaiser Wilhelm Institutban BerlimDahîemben dolgozzon tovább Wettstein professzor mellett. A dahlemi intézetben az utol­só években rendkívüli tudományos ver­seny kezdődött német, japán, orosz, angol és magyar botanikusok között különleges termelési eredmények meg­sokszorozott termelési eredményére, amelyre elsősorban a német rendszer helyezett nagy súlyt a nyersanyagok fokozására és az iparban való eredmé­nyes felhasználás érdekében. Az inté­zetben egymás mellett dolgozott G. TVlelchers docens irányítása mellett többek között a japán Natajima, Su- giura, Tokunaga, Yamanoío, az angol Nebel és Rüttle, a francia Mangenot és Gavandan és egy sereg német kuta­tó mellett a magyar Györffy Barnabás. Az intézetben a magyar tudós mintegy' 1400 cserepet és kultúrát állított össze magának legkülönbözőbb növényfaj­tákból elsősorban örökléstani vizsgá­latok szempontjából. A ritka gazdag kísérleti anyaghoz Szegedről hozatott magának különböző paprikamagokat és kísérleteinek legjelentősebb része a paprika és a len terméseredményeinek megsokszorosodására irányult — cso­dálatos eredménnyel. Természetesen az „injekciós“ kísér­letek még nem fejeződtek be, a már ismert eredmények mellett számos más fontos növényre isi kiterjednek. Jelenleg az 1400 kísérleti cserép mel­lett 24 fajta növénynél folytatja az j örökléstani vizsgálatokat, amelyek a j növények jelentékeny megnövelésére irányulnak. Ma már nemcsak szakkö- ! rök, hanem elsősorban gazdaságpoli- ‘ tikusok várnak jelentős eredményeket, j hiszen éppen a mezőgazdasági iparban, nélkülözhetetlenül fontos növények megsokszorozásáról van szó. A növényinjekciózás lényege, amely- lyel óriás növényalakokat lehet elérni, a következő: a kísérleteknél használt hatóanyag nem egyéb, mint a kikerics alkaloidja, a colchicin, melynek alkal­mazásával először amerikai öröklésbu- várok indukáltak bizonyos óriásnövé­nyeket. A mult év óta folytaják a nagy- fontosságú kísérleteket Dahlemben és a magyar tudósnak 24 fajta növénynél alkalmazott eljárásai után most foly­tatják az élettani vizsgálatokat, hogy a colchiciánnal indukált óriás növény­alakok különleges nagyságuk mellett mennyire előnyösebbek és értékeseb­bek az eddig ismeretes normális ala­koknál és rendes termelési eredmé­nyeknél. A használt módszerekről, amelyek­kel az óriás növényeket elérte, a kö­vetkezőket mondja Györffy Barnabás: — Az eljárások alapelve általános­ságban: a rendes sejtosztódást rendel­lenes feltételek létrehozásával, ilyen körülmények megteremtésével úgy megzavarni, hogy a megkettőzött chromosoma - állomány egyugyanazon sejtmagban maradjon. Egyik leghatá­sosabb és legáltalánosabban alkalmaz­ható ilyen elváltozást okozó módszer a hőmérséklet hirtelen megváltoztatása. A hirtelen előidézett meleg vagy hideg megakadályozza a sejtosztódás rendes végbemenetelét. Ezután részletesen vázolja a „keze­lés“, a colchicin-injekciózás alkalma­zását. 1 — Eredményes a kezelés — mondja a fiatal természetbúvár -— ha a fiatal csiranövényke hajtását bemártjuk a colchicin-oldatba akkor, amikor az el­ső levelek már kezdenek megjelenni. A SCHAUDER BÉLYEGALBUMOK legnagyobb választéka az Ellenzék könyv­osztályában Cluj—Kolozsvár, Piaţa Unirii. Albumok már 35 lejtől kezdve. — Speciális „Románia“ és „Magyarország“ albumok. — Kérjen részletes árjegyzéket. Telefon 1199. hatás eredménye fokozható, ha a keze­lés előtt az oldalágakat és a levelek egyrészét levágjuk és ezáltal a növe­kedést mintegy a kezelendő ágra össz­pontosítjuk. r— A mesterségesen előidézett sejt- magállománymegkettözéssel egyéb vál­tozások mellett nagyobb lesz a növény levele, virága, termése, sokszor foko­zódik a terméshozam, erősbödik a szél­sőségesebb termőhelyi viszonyokhoz való alkalmazkodás. A fiatal tudós ezután elmondja, ho­gyan érlelte meg az „óriáspaprikát“, hogyan alkalmazta az injekciót. — Colchicines kezeléssel elért ered­ményeknek — végzi be tudományos; beszámolóját — rendkívül nagy gaz­dasági jelentősége is lehet, amennyi­ben várható, hogy a C-vitamintarta- lom ezeknél az uj formáknál növeked­ni fog. Az alma és a paradicsom ilyen tetraploid formáinál a C=vitamintarta- lom párhuzamosan megnagyobbodott és igy nagyon valószínű, hogy a C-vi- tamintartalom a paprikánál is, ha ta­lán nem is százszázalékosan, de min­denesetre nagy mértékben növeked­ni fog. i Dr. Györffy Barnabás most Dahlem­ben folytatja kísérleteit és munkája elsősorban a paprika után a rendkívül fontos len felé irányul, ahol sikerül ezzel a növényinjekciózási eljárással négyszerte nagyobb óriáslent előállíta­nia. Ha a következő kísérletek is olyan eredménnyel járnak, mint amilyenek­ről a fiatal magyar botanikus két nagy** jelentőségű publikációjában most be­számol, akkor előre látható, hogy egé­szen uj irányba terelheti a növényter­melés egy jelentékeny részét, lénye­gesen megsokszorozhatja a termelési eredményt és ezzel szinte átalakíthatja a mezőgazdaság munkáját. Érthető, ha ilyen kilátások mellett minden eszközzel igyekeznek elősegí­teni az „óriásnövények“ létrehozására irányuló kísérleteket. Úgy szakkörök­ben, mint gazdasági téren, legnagyobb várakozással figyelik Györffy Barna­bás munkáját, amely Szeged szem­pontjából különösen nagyjelentőségű. { Vér György. MÁLNÁZÁS Irta MAJTHÉNYI GYÖRGY Amikor Juhász Lajos bevonult, az ura- dacomból kiüzentek az asszonynak, hogy me 'tartson semmitől, maradjon meg nyu­godtan az erdészlakban, Lajos kerületét majd Guszti báosi járja' be s marad min­den a régiben, Juhászné úgy érezte, hogy éppen elég nagy fájdalom volt elválni a derék urától, úgy lehet örökre s i/t>t ma­radni a két puiyávaö!, hát irt iaz édesanyjá­nak, hogy jöjjön hozzá lakni. Az öreg­asszony azonban írem alkart az erdőn lak­ni és <«izt irta viasza, hogy fél ő még a tiüt csöktői is, hát még az olyan vadaktól, amikkel az erdő van 'tele. Pedig errefelé úti is vezetett az erdőn keresztül s a kerék- nyikorgás, <aiz. autók (lármája ugyancsak elriasztotta a közelből' -a csendet kedvelő állatokat. Inlkább csak mókusok mutatkoz­tak néhanap, őz'ek csellenglek idáig, de már szarvas, vagy pláne vaddisznó után jó messzire kellett járni ináén. Nem volt itt semmi veszedelem s mert — ugylát- szik — az orvvadászokat is beszippantot­ták katonának, Guszti bácsinak, aki La­jost a háború idejére helyettesítette, se akadt (komoly dolga, Juhászné hát élt csendben, 'leste az ura rózsaszínű tábori lapjait, esténként buz­gón imádkozott érte és mindenféléket gondolt a jövőről, amely ® háború miatt olyan bizonytalanná vált egyszerre. Mér- földnyi körzetben nem volt senki, akivel elbeszélgetett volna1, csak a két kis pulyája a az fájt a legjobban, neki, hogy az édes­anyja nem akar hozzája jönni. Ha itt lett volna, mégis bem ehetett volna olykor-öly Ikor a városba, vagy szép idő esetén, vala­melyik ismerőshöz & környékbeli faluk­ban, tanyákon, de a két gyerekkel nem is gondolhatott nagyobb gyalogúira, amikor a kis Juliét jóformám még cipelni kellett, hiszen alig volt hároméves. Guszti bácsi megtelte, hogy ami bevásárolnivalója volt, azt az uradalmi kocsival! kiküldette s igy kapott némi liirt a külvilágról. A gyere­kek, amig az anyjuk főzött, az erdészlak kórul csellengtek, virágokat szedtek, szita­kötőikre, pillangókra vadásztak, a fák gu- bacsait gyűjtögették, hangyaboíTyokat pisz­káltak feil, gilisztákat daraboltak össze, hallgatták a madarak hangjait, elbámulták a harkály szorgalmas kopácsollását, oi mó­kusok hiaíLlaitilan ügye9 légtornáját. Néha egyvgy szép virágért, vagy málnáért', sza­mócáért, beljebb is merészkedtek s ilyen­kor surranó alkatokat láttak, görény volt, vagy nyest, nem 'tudták, a fogókat, kelep­céket, apjuk régen összeszedte, mielőtt el­ment a háborúba s most büntetlenül ga- rázdálkodhatta kaz erdészfiiak 'közelében is. Elszaporodtak a garázda rókák is és Ju­hászné megkérte Guszitf bácsit, hogy aü'ku- lomadtán adjon le egy-egy riasztólövést a ház körül, nehogy az ő libáira, tyúkjaira1 rákapjanak. | i i m - fi K$j Ebbe az egyszerű, csendes életbe villám- csapásként szakadt- Juhász Lajos hősi ha­lála, Juhászné annyira átadta magát a fáj­dalomnak, hogy jóformán item is látta a gyerekeit. Szivét marokra fogta a félelem: mi lesz veile és a gyerekekkel ezután? Sirt, jajgatott, naphosszat és az a kis támogatás, amit az uradaliom megígért, elem tudta megvig ászt adni. Hogy a felügyelet gyeplője meglazult, a gyerekek egyre bátrabban merészkedtek az erdő mélyébe. Pompás helyeket fedez­tek fel, ahol rengeteg málnát' találtak. — Egyik nap -is kijártak ide, másik nap is s amikor anyjuk étdMel kínálta, őket, mo­solyogva mesél Lek, hogy mennyi málnát ettek. Ekkor úgy futólag megintette őket, hogy vigyázzanak magukra, nehogy hat­juk essék, de vodtafképen arra gondolt, hogy a gyerekeknek 'ez az at any élete se tarthat! sokáig, mert az uradalom nem tűr­heti őf sokáig itt, alighanem be kéül köl­töznie a vâtfţtsba, hogy valami alkailmi foglalkozással keresse meg kenyerét. Any­jának is irt ebben, az irányban és gondo­latai mát a mindennapos életre kezdtek terelődni. Egyik délben aztán hiába szólogatta ebédhez a gyerekeit, niem kapott választ. Aggodalom fogta el és ezernyi szemrehá­nyást tett magának, amiért oilyan keveset gondolt a gyermekekkel az utóbbi időben. Kiáltozva indult befelé az erdőben, de azt se tudta, hogy melyik irányba forduljon? A napfény keresztül szivárgott a lombok (között, a szellő könnyedén játszott .3 leve­lekkel: csend és béke volt itt, csak egy-egy madár szólt távolabbi fákon. Julis! Lajcsi! A pirosfejül harkály megállt munkájá­ban, a mókusok a fák 'tetejére menekül­tek, még tán a giliszták is megálltaik fö'ld* furkáló munkájukban, amikor a kiáltozást meghallották. — Biztosain málnázni vannak megint, — gondolta Juhászné. — De hol is van errefelé málna? Maga nemigen ismerte az ■erdőt s már jó messzire az úttól, találom­ra fordult egy hepehupás oldalnak, ahol a nagy fákat ailjanövényzet váltana fel. Egy-egy ág belekapott a fejkendőjébe, a szolcinyájába: még ösvény se volt erre. S ekkor, elég -távol innen, a szemben fekvő hegyoldali tisztásán, meglátott két 'kis pon­tot. A szive megrebbenjt az örömtől', de rögtön rájött a félelem, hogy ilyeni mesz- szir-e ol'kóricáltak a gyerekek. Na, most már csak az arrafelé vezető utat, vagy ösvényt találja- meg. S megindult. Majd egy órába telidet, amíg a túlsó ol­dalra került ebben az uttaflan vadonban. Nem is tudta, hogy ennyir% mély és vad ez az erdő. Ments, ment a fák között s egyszerre csak kibukkant arra a -tisztásra, ahol a két gyerek mábrázolt. Körülnézett, de nem őket (látta meg, hanejn — 0 a szi­ve verése is elálló — egy medvét. Majd eszét vesztette a félelemtől. Kiáltani nem mert, inkább maga is megbújt a legkö-ze- kbbi fa'törzs mögött: Istenem, ne hagyj el. Istenem segítsd meg a gyerekeimet. Reszketett minden ize s niem tudta, mit csináljon. Ebben a pillanatban födsirt a kislány. Keservesen, bosszúsan. Majd a szava is hallatszott. — Te utál'atos! Az anya nem birt -tovább magával, ki­ugrott a fa mögül és — lesz, ami lesz — a hang irányába futott. Legnagyobb meglepetésére olt látta a kislányát, amint csöppnyi öklével ütögeti a nagy barna medve oldalát és elkeseredet­ten szidja: —-Te utálatos, te disznó, mindent el­eszel előlem. A medve oda sem figyelt 'erre a nagy szidalomra és békésen dörmö'gve evett ak­kor is, amikor a;z anya karon fogta Laj­csit és ölébe kapva Ju isiit, remegő térdek­kel igyekezett a fák közé vissza. — Édes kicsim — ajmározta Juhászné a kislányt, de az csak méltatdanik-odott to­vább s mondta: — Mindig lökdösődött és nem hagyott enni . . . Tegnap nem volt ilyen utálatos. Lajcsi pedig visszatartodta az anyját. — Ne szaladj úgy, anyu. C-sak nem félsz a medvétől? ^ .

Next

/
Thumbnails
Contents