Ellenzék, 1939. április (60. évfolyam, 75-99. szám)
1939-04-23 / 93. szám
1939 á prlíis 2 3. IBZÉENZáKj' IwFó szomszédság Országunk iránt épp akkor, amidőn aj^z első román királynak és a plevnai-{^győzőnek, Hohenzollern Sigmaringen .SI. Károiynak századik születésnapját r‘nuünnepli, a történelem nem tanúsít fu- isdkar magatartást. A nagy események .és a nagy történések kedvező sodrában X' Hiszik. Ezek közül fökép az érdekel ! bennünket, ami a közvetlen nyugati ot-szomszédságot illeti, Magyarországot, /amely a szlovák és rutén felvidék leg- mtóbbi sorsfordulata folytán előtérbe lan helyezte a román—magyar viszony átgondolását és újabb kiképzését. Ebben a tekintetben a történelem különöskép ^megnyugtató lehetőségeket fon és sző a két fél részére. Csáky gróf, magyar külügyminiszter ismeretes nyilatkozata rendkívüli módon megjavította a két egymást különösen érdeklő s a nagy történeti távlatok szerint egymásra utalt szomszéd viszonyát. Lehe» íöítőség nyílt arra, hogy a közel két év óta folyó barátságos tárgyalások megismétlődjenek és olyan szerződésre vezessenek, amelynek alapzatához hozzátartozik a kisebbségi kérdés Romániánkban kedvező módon megindult rende« i zésének teljes végrehajtása. A román* nyelvű sajtó örvendetesen ismétlődő cikkekben ünnepli Magyarországot s békés külsőségekhez való visszatérés alkalmából, kormányrendeletek szigorúan eltiltanak mindent, ami a két x szomszéd közt alakuló örvendetes vi» xa szonyba iirömcseppeket ejthetne, szóval megvan minden bizonyíték, hogy c amiről most Írunk, nem puszta vagy gs egyoldalú vágyálom és a lehetőségek vidám falrafestése, hanem komoly valóság, amelynek kézzelfogható eredményei lesznek. Valóban kölcsönös és üdvös eredmények születhetnek az eddigi langyos szomszédság helyére lépő barátság és e együttműködés révén. Mind a két népnek, mind a két országnak és az egész Duna-völgyének, amelynek akarva, nem c akarva döntő tényezői a magyarok és a románok, most már a nagy német fel- / virágzás és a viíághatalom tekintetbevételével, hosszú és épitö békére van szüksége. A világviharok talán mindenütt elülnek a közeljövőben és megnyílik: újból egy hosszabb, vagy rövi- debb áldásos korszak, amelyben a Du- na-völgyében, főleg az egymás szomszédságában élő Románia és Magyar- ország teljesítheti összes kötelességeit önmagával és az emberiséggel szemben. Ezen a súlyos történeti földön, amelyet á Közép- és Alsó-Duna medencéjének neveznek földrajzilag, a történelem legtöbb forgató vihara dúlt; itt a legmegviseltebbek a lelkek és legtöbb áldozatot kellett hozni a szellemi és anyagi művelődésnek. Ez a terület érdemli meg a tárgyilagos! történelmi jog szerint most már Európában a legtöbb nyugalmat és legtöbb feltételt a százados áldozatok és ezért százados mulasztások pótlására, sok porladó, sok emberöltő boldogtalanságának árán a jövendő nemzedékek boldogulására. Ennek a menetnek a nemes kiinduló pontja lehet egy igazán megértő, komoly, hosszutartamu jó szomszédság és gyakorlati összefogás, amelyben játszva egyik oldalról minden zsörtölődés, másik oldalon mindén elégiiletlenség nélkül a kisebbségi kérdés lehető legtökéletesebb megoldás révében kiköthet. J Talán szabad mondani, hogy a történelem munkáját segítő és végrehajtó két nagy ténj'ezője: a magyar és a román államiság között, mint mellék- tényező, nem értéktelen a rendezés tárgyai közt valószínűleg első helyre jutó magyar kisebbség kollektiv magatartása sem. A hatalom húsz év óta meggyőződhetett arról, hogy a kisebbségi sorsba került magyarság az elmúlt húsz év óta fokozatosan mind több politikai valóság érzetét, a román nemzettel való emberi együttérzést s az állam keretei közt megszilárduló közös munkahajlamot jelzett és különösen az utóbbi hónapokban, amikor a világpolitika egyre szenvedélyesebb, sodróerejiibb és végzetesebb lett, a magyar kisebbség állam- és humanista hűsége kifogástalan módon nyilvánult meg. Ez nem azt jelenti, mintha elismerést, vagy jutalmat koldulnánk, mert hiszen, ami önkéntelenség és észszerüség épp e tulajdonságai következtében nem jótékonysági hullámokat, hanem okos és kölcsönös érdekeket kielégítő következményeket vár. De mindenesetre helyes az ilyen szempontokat most kidomborítani, mikor a jószomszédi viszony helyreállítása és a kisebbségi jogrendezés olyan súlyosan szép feladat, amelynek értelmi és érzelmi előkészítésére minden irányból szükség van, mert egyben szükséges a megoldás is. érkezeti el az az évszak, melyben előrelátó ember nem Indul el esoköpeny és Aspirin nélkül. Hüléses tüneteknél az Aspirin azonnali.-használata feltétlenül hat. ASPIRIN TABLETTÁK csakis a »! :« kereszttel valódiak l „Talán a világod is megváltom vele — és örök béke lesz a Földön“ A newyorki világkiállításon szeretné bemutatni találmányát a szellemes ezermester, mellyel „egycsapásra“ megváltoztatja a világ képét. — A pasztilla viszonya a flekkenhez KOLOZSVÁR, április 22. Az ezermesterok körül mindig valami baj van. Mindenhez értenek, mindenbe belekezdenek, mindem fúrnak és. mindent faragnak s azért még 3 valamennyien koldusszegén yen habiak meg. De mindegyik remél és mindegyik bízik s mmd* egyik hisz a maga ‘áldásában s csak az időptntot nem tudják megie'ölm, amikor valamelyik találmányukkal.,,befutnak.“ De az „kétségtelen“, hogy elöbb- utóbb célhoz érnek s ez a törhetetlen ugy látszik, mmden fáradságom'megér. A napokban megismerkedtem egy ilyen ezermesterrel. Kovács Béla. Közismert > ember, tűi korán nyugdija zott volt üsztvi De vannak, elméHeti felfedezéseim is, kik Ionosén a matematika köréből, amik szinte forradalmi újítást jelentenek. A magasabb számtanj műveletek leegyszerűsítését kidolgoztam s mást készülök benyújtani az illetékes köröknek, felülvizsgálás végett. Aztán vannak terveim, elgondolásaim, amelyeket, ha meghallgatnának azok, akiknek módjukban ád segíteni a vdág sorsán, talán az a szellem is megváltozna, ami ma örvény felé viszi a vdágot. ' -• Zsebéből egy feladóvevényt vesz elő és büszkén nyújtja át: — Ron se vednek küldtem ezt az ajánlott levelet■ Arra kértem, tegye lehetővé, CLUJ, REGELE FERDINAND No. 8. Női, férfi és gyermekcipők állandóan nagy választékban, mamm Külön méretosztály ! gyón érdeket. Szóval, ugyebár, adva vön egy pasztilla, ami bizonyára kerek s amit az ember összetör, összerág, péppé gyúr, vagy miit tudom, hogyan, de lenyel s akkor... — Akkor néhány .pemre rá jól is la* kott. — És hogyan gondolja ezt; ^reggelire, uzsonnára., ebédre, vagy vacsorára/-., Kirándulás és remény... — Csak egyszer egy nap kell egy-két szemet lenyelni, akkor már kész is a napi menü. Sokminderrröt diskuráttunk még. Igen jól összemel eged tünk. S mert jobban közelébe akartam férkőzni, egy közös ki- rándiuMsban állapodtunk meg, de azért ugy, ahogyan vissza emlékszem rá, háté zsákkal és bőséges eledellel felpakkolval indultam neki a Bükknek. Azóta sem változtak ezek a hétvégi szokások. És most? Kölcsön kérjek egy hátizsákot? És mit cipeljek az erdőbe magammal? Teremburáját, a félte sem tréfa. A legjobb* gondoláit az utolsó pillanatban jön. $em- mit sem kell tennem. Hiszen Kovács Béla ezermesterrel leszek együtt, ő bizonyára a. meLlényzsbében részemre is hoz egykét ilyen varázspaszbllát s akkor vígam leszünk. Na még két nap... Eljött a kirándulás órája. Kovács, Béla megtömött hátizsákkal jelentkezik — én csupaszon. Én halálos komoly vagyok — ő mosolyog: — Nincs semmi baj, ne szomorkodjékÉhezésről szó sincs. Lukullusi ebédünk lesz, gondoskodtam. Jól lette, hogy üres kézzel jött. Én invitáltam, természetesen az én vendégem. * Ugy, ahogy, megnyugodtam, csak a megtömött hátizsákja nyugtalanított Képes lenne ez az ember egy zsák pasztillát megetetni velem? BeAeorülök. Az idő pompás volt. Ugy hempereg* tünk a fühen, mint a gyerekek. Lassan-1? lassan felmelegedett a beszélgetésben s- közlékenyebb lett. Olyan épületes dolgokat' hallottam, hogy az a néhány hajszálam is, ami még volt, az égnek állt. De semmi sem érdekelt ugy, mmt a pasztába. —- Félegy. Kovács ur, rettenetes éhes vagyok, ebédeljünk. oy-T- Sebaj — mohája ő —, mindjárt rendbe jövünk. ‘ Mig én k ip akkolok a zsákomból, gyűjtsön száraz faágakat és hagyja itt a gyufáját. Mü készül itt? Pogány istentisztelet? : Egy halom rőz<sével tértem vissza. Kovács ur egymásra rakja az ágakat és alá- gyújt. A mübokor sisteregve, ropogva ég. Most jön a szenzáció. 1 Talpbavésett árak i ■» i selő. Felfelé fésült, őszes baja és bicegő járása már messziről felismerhetővé teszi. A szomszédok és ismerős be már nem is szólítják nevén, csak igy: Pizermester ur, mint, ahogyan azt szokták mondani: „mérnök ur‘\ vagy „ügyvé 1 ur“. Elég szófukar s alig lehet belőle valamit kicsi, karai. Ugy félti, ugy őrzi a „műhely-titkait“, mintha tényleg valami korszakalkotó felfedezéseket akarna takargatni. Érthetetlen, hiszen az ezermesterek rendszerint hivalkodók és nem győznek eleget beszélni dolgaikról, de Kovács ur az más, mint ő mondja: —• Csak a kantároknak jár a szájuk. Aki komolyan és hozzáértéssel foglalkozik valamivel', az igyekszik elmélyülni munkájában, mint ahogyan az igazi orvosnak el kell mélyülnie egy betegség analizálásánál. Szerényen kérdem,: i — Műszaki találmányai vannak? — Ilyen is, olyan is — mondja Kovács Béta. — A technika mmden csinját-bm ját ismerem, bár életpályáimtól táviojl állott. hogy a newyorki lei állít ás on résztvehes- sek s ott bemutathassam azokat a készülékeimet és terveimet, amelyeket az emberiség szolgálatába szeretnék állítani. — Példáid? — Nehéz azt igy elmondani s nem is szívesen teszem. Hosszú és keserves esztendők egybevetett munkájának az eredménye. Lényegében egy „elektromos pasztilláról“ van szó, egy kémiai vegyüj lékről, mely nem nagyobb* mint egy l lejes pénzdarab s amely egymagában egyesit" cgv kiadlős, dús ebedet. Sok- mindent szeretnék elérni vele. Az a rettenetes tülekedés, ami ma a földön a megélhetésért főijük, az irtózatos küzdelem, mely nap-nap után a létfenntartásért zajlik, talán egyszersmindenkorra megszűnne. Egy parányi pasztáin ez, de remélem, megváltóm vele a vdágot s örök béke lesz a földön. Természetesen, ezzel kapcsolatosan külpolitikai elképzeléseim is vannak és terveim, amelyek... — Nem, nem, a politika nem érdekel, maradjunk csak ai oak/tiliáhál, ez naAi remény szétf oszlott.... Kovács ur, a pas&tÄLs Kovács ur, a hátizsák mélyéből egy deszkalapot vesz elő s a legnagyobb nyugalommal nyolc óriásszelet húst rak fék Kajánul nevet: — Na? Ez lesz aztán a flekken, mű? Hát nem meg mondtam, hogy pazar ebédünk lesz? Mit gondol: vájjon ez a nyolc darab karaj elég lesz kettőnknek? Van jó borom is. Zöldhagymám. Nyelek egyet s csak azután szólok: — Elég. ’ * Forgatjuk, sütjük a húst. Nem bírom tovább: — TlilajdbnképpenH miért eszünk mi húst? Miért nem nyelünk le egy kis pasztillát? Ha ezt én tudom... — Pasztillát? Ugyan, kérem! A pasztillát még nem hozhatom forgalomba. Előhb be kell mutatnom az amerikai világkiállításon. Nekem nem az a célom, hogy ho!mi kirándulási ebédeket, vagy egyéni kosztolásokat oldjak meg vele. hanem, hogy az egész világ termelését szabályozzam és a gazdasági kérdéseket megoldjam. Apró örömökért és előnyökért nem áldozhatom fel a szent célt. Igazat adtam neki. De.a búsból nem mertem enni. Mit tudhatom: vájjon a szent cél) érdekében, mit etetne velem ez a joviális apostol, aki Roosevettnek irt, aki az amerikai világkiállításon szeretne rész tvenni. Talán, mint kiállított tárgynak, sikere is lenne. De én éhesen maradtam s ezt sohasem bocsájtom meg neki. Xj. j) NŐI RUHA ÉS KABÁT-KOSZTÜM- LAPOK A TAVASZI SZEZONRA Jeţ- nagvbb választékban az ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN Cluj^Celozs- vár, Piaţa Unirii kaphatók! *
