Ellenzék, 1939. április (60. évfolyam, 75-99. szám)
1939-04-23 / 93. szám
6 rLLKNfff: 1 O 11 á fi r 7 J! I imám süurnu Széni Gyö^y-napjának CS^C|6II ifj\ Szabó Géza kalotaszegi lelkész \ kalotaszegi «mviíkt ma már csűk mo solvabili Imi, uúklor a s/rutgyörg'ynnpi bösnorkanyjárásról bes/éTiusk neki, tudja, hogv nineseiíek Jjoszorkúnyok, mégsem akadályozhatja nu«', hogy lelkében gyö Eret ne verjen a Int a szentgvörgynapi lK>s/.urkany kíHlásokban, az ősi pogány >'A>kasok gyakorlásában, rontásban. vre lazulásban, idézésben a hit, melyei még az Unokák is örökölnek, mely mit sem törődve ^ tasztotates ur véleményé* el, belépje magát lelkűk mélyébe, honnan aztán eá*k nehezen, vagy egyáltalán nem lehet, kiűzni, száműzni. Szent György-napjának estéjén, az édesapám falujában, Mórában, elmentem n Véti Cifrához. Mikor már az öreg tudós ember sokat mesélt a boszorkányokról, megkérdeztem tőle: — Öregapám, villaképpen kiket tart kegyelmed ilyen átkos teremtményeknek? Az öreg, akinek a szájában akkor is olt volt a pipa, előbb megtapogatta azt csontos, bütykös ujjúval, majd nagyot szippantva és füstölve, dyen feleletet adott: — Hát a vén Piroskát, a fa rk a sbosz Örkényt és... vén asszonyok at. — S fftiiért éppen ez élőit a wátass monyokat — kérdeztem. — Mert azok átváltozunk s mindenféle csudákat teswnek, megképzelnek, igéket mondanak... — lés kod látta őket ilyenkor? —“ Jaj, anyámé, hát hogyne lábam volna?! Istennyila ütesigóin, hogy láttam őket. Hiszen másképpen azok is éppen olyanok, mrnt más vénussz omy ok. éppen olyan házban laknak, éppen olyan gúnyában járnak, éppen úgy esznek, isznak, dolgoznak látástól fogva vakolásig, nn- kor azonban eljön az este, a fejükre akasztják a nagy röstöllöfogót, vetnek vagy két kecskebirkát s háromszor elmondják: „Koronfutty, Koronfutty. Ko- ronfntty" s azaal gyorsan elrepülnek ha zútról, lecskemadár képében berepülnek a pajtába, útrepütnek a tehenek hasa nflaÉt, mások meg varangyos békába bújnak, felmásznak a telién tőgyére s ki- szupják belőle a tejet, megint mások elegyes gabonát és hótt szenet öntenek a házak elé, hogy megbetegedjenek az emberek, — És minden áldott este járnak ezek az átkos vónasszonvok, vagy pedig csak Szent György map járnak estéjén? — kérdeztem mást a Vén Cifrától. Az öreg hunyorított egyet a szemével, majd, min* aki teljesen ismeri a dolgot, igy oktatott: — Igen, fiacskáin, én látom őket munden áldott este a házukban a röstöSlőfo- góval, ahogy a fejükön kecskebukát vetnek s gyorsan elillannak, d'e azért leginkább ennek a napnak, Szent György-nap- jának estéjén járnak, mert a szentekre nagyon haragusznak, mert azok mindig nagy ellenségeik voltaic nekik. Ezen a napon még más istenfélő embert is megejtenek, hogy legyenek segítségükre nekik a baszórkúnykodá sban. Van rá eset azonban, hogy cudarul megjárják velük, így történt meg még az én legénykoromban, hogy egy Szent György-n'ap estéjén az egyik boszorkány elindította a csoring- ját a faluba, hagy minden kapuról, amelyre csipkerózsát tettek, törjön le egy kis cslpkerózsaágat s vigye haza neki. A csoring el is ment s minden kapuról letört egy ágat. Erre a faluban az összes tehenek teje elapadt, volt olyan is, máy véres «tejet adóit, de ugyanakkor a boszorkány tehenének olyan bő teje lett, hogy a szegény tehén fájdalmas bőgések között kihasadt. Mert a csőring, hogy túljárjon a boszorkány eszén, a kapuidők- ről, a csipkerózsákról nem Ids ágat tört le. hanem jó nagyokat, hogy ha már a szegény emberek teheneinek teje elapadt, a boszorkány tehenének teje pedig megnő. nőj ion meg úgy, hogy hasadjon ki tőit; a tehén. így járt túl az eszes csoring a boszorkány eszén, amiért a gazdák meg is ajándékozták, mert vettek neki egv rend tij ruhát. — ltát akkor az öregapám t oh önének a teje is elapadt? — kérdeztem. — El bizony, hegy „ennék meg a par- tyak“ (sarjak) — felelte a>z öreg, majd I igy folytatta: .s még azt •> keveset is, unni megmaradt, kisrópta a másik bo szorkány, a szomszódassEony. Éppen az. udvaron voltam, mikor észrevettem, hogy a szomszédasszony ogy csúf vurangyos* békái képében beugrik a pajtába. Én sem voltom rest, hamar utána men hun, hál okkor már a szomszédasszony a béka, lenn csüngött a lel tej tömnek a tőgyén s javában szopta azt. Forgó kulyu lerin- geHe, mondám magamban, majd a bütykös bottal, ami kezem ügyében voit, akkorát húztam a békám, hogy azonnal te- fordult ti tehén tőgyérőJI s elkezdett ke servésőn jajgatni, éppen úgy, mint egy asszony, mini — a szomszédasszony. Majd hiretlen lecsúszott a pad'ás alá s abban a pillanatban megjelent a pajta ajtóbiajn a szomszéd asszony, sild., jajgatod, vartyogott, begy miért vertem el olyan nagyon, mutatta a kezét, melyet megütöttem s jóit nekem, hogy kaparja ki a szemeimet. Ej. aki teremtett vala erre a világra, kiáltottam rá mérgesen, hál még neked jár a szád. beste varangvosbékn, beste' gonosz lélek! s azzal már fel is emeltem bütykös hotrinak hogy húzzak rá a fejére, szerencséjére azonban, nii után jól a fejébe húzta a röslöUöfegót .s igy szólott: ..Kuronfutty''. n milyen gyorsan csak tudott, el iramodott, úgy hogy még a kutyáim sem érték mól, p«üig ráuszítottam őket; csak az átkoz ód ását hallattam és sivitását azután is sokáig. Ekkor aztán száraz tehénganét tettem a la pátira, meggyujtottam n ma .situ» vak majd a füstölgő gallé* háromszor inoglóbáhajn a tehén szarva, lába. tőgye közt miközben ezt mondtam: ..Háromszor a szarva közt, háromszor a tőgye közt. háromszor a lába köxt“ s aztán már többel nem mert visszajönni a boszorkány. Azóta mindig igy tartom távol a nvi,rliámtól a 1 kvszorkárny okát már mn estére is meg" l'frstöltem a • tehenemet, de vannak, olyanok is, akik elmennek a Var ju-kuthoz, ahol már nem haitik a kakasszó s onnan csipkerózsát hoznak s azzal fonják be a kapujukat, hogy úgy kergessék el a boszorkányokat. — S csakugyan, a csipkerózsával el lehet kergetni őket? — kérdeztem. — Meghiszem azt — mondta az öreg- — Sokszor ugv elüldözik őket, hogy már „nem, is van" maradásuk a faluban. Ilyenkor aztán elmennek, az ..ördögárkába''. melyben az ,.Ördög-pataka4' folyik, melyhez lejárnak a „Medvédből“ az erdő állatai, vadkecskék, nyitlak s még az eszes rókák is és isznak belőle, de tüstént úgy megvadulnak, vagy egy kígyótól! mely elbújik a nád közé, vagy egyT bele ától, vtóibornyutól, aki feljött a, viz színére levegőért, hogy eszeveszetten rohannak keresztül úrkon-bokron. csaidlogy mentői távolabb keriiUjeaiek el az elátkozott helytől; ment abban a kigyóban. békában, vizibomyuban is a boszorkányok voltak., akik eljöttek az ördögökhöz, rosszakhoz, akik az „Ördög orrán", az . Ördög templomában' s a nagy jukak- ban, szákiak repedései között tanyáznak a üdércoei, a kísértettel együtt, aki meg az „Ördög árka," mehett egy mocsaras helyen, éjszakának idején gyakran megjelenik, hogy kísérteties fényével halálra ijessze az arrafelé tévedt állatokat, pásztorokat. — Hát, csakugyan vannak lidéreek, ördögök az „Ördög árkában" — kérdeztem. — Vártnak bizony, hogy mennének a pusziiéba! Volt egy cimborám, egy favágó — már rég csendesen nyugszik -—, áld látta őket... — És ez a favágó nem tudta elkergetni őket? — kérdeztem. — Nem, csak az Erdők lánya —- micnidíta lassan, elgondolkozva az árva- lány hajú öreg. — Hát az ancg micsoda? — Az, fiam, egy lány, aki sohasem hal meg, örökké jár az erdőijein, azért már a bopám is ugv hívta: az Erdők lánya- Még Bénié Kisó is látta a Szilvás árka« melleit Haja fehér voUt és a földel seperte s az iijjaá vékonyak voltak, mint a masinának a szálai (gyufaszálak.). — De hát, öregem — mondtam. Ad, mmwmmtmmmmiummtjsm vissz átérve a hoszork :í nytdua ezéli a boszorkányok is csak olyan vénasszo nycxk, mint a többiek, hát akkexr honnan van az a tudományuk, nueftyjiek erejélasn csuda knt tesznek ? ‘—• Eb u tudomány az ő anyjukról, bonyjukról, ősanyáikról száll rájuk magyarázta rí? öreg. — A l*>szopkánv so lin sem hálhat rneg íidldig, amíg halálos ágyán, fehér lepedője a kill, rá neon Itatja < u dim iát iy át Lányára. — Itatja, urli — folytatta a bölcs öreg* ember •—, nem csak régen voll igy, Inc nem manapság is így van. Avagy nem hallotta, hogy a temetőnk télartt, az. egyik házllv.m, a napokban haldoklóit :i bosznr- kány, de nem tudott megtolni, meri sen ki sem bujt bé p fehér Icpidöje alá, liogv megtanulja a mesterségei. Kért«1 a testvérét, hiába, kérte az ángyát, hiába, kérte a szomszédasszonyt, de az. így léteit neki: Hogyne, még én bújjak a fehér lepedő alá, mikor a mull héten is el apasztotta a tehenünk tejéi Hogy i válogatós nyavalya törje ki kedd, olt a téliér lepedője alatt, l>eostéten boszorkány! Es a válogatós nyavalya ki is törte a bo szorkányt, de azért nem. hídtól meghaini, mert még senkire sem hagyta rá a tudó mányi. Ekkor végre megsajnálta a lánya, ltabujt a iéhér lepedő alá, megtanulta a hoszorkánykcxlást. mite aztán a boszorkány, nagy jajgatások közölt, kiteli ’de undok lelkét és meghótt. Késő ege voM már. mikor a Vén Cifra Hold CORVIN Budupjsi, Ctüíádi szílloda a város t»ziváb?a. Vili., Csokonay-utca 14. Nemzeti Színháznál. Újonnan berend(*zv?, központi fűtés, ijí'toz éa meleg lolyóviz. Hţyâgya* »zoOa P. J.’ KétAlíy«« fuobu Pen^ö ü‘—. <-limeséül ezeket a est irtás törtEn* left t. j Azért föláll ottani :i kőpadról, melyen at udvaron ültem, elköszönt; m tők s iu< ţ indulóim hazafelé. Hazafelé menet i»vjr éreztem, unuüm ivem is ő mesébe Volna, liaii&m az ősök lelkű szólalt volna meg t törékany öreg ómberfowi s igy okosk<4* tani; Lóin, lám, lwrmilycu képű len ség * 1 »ős?orkánykodásban való hit, ez a hit mégis é! az itTMokákham, csak úgy. miül nz ősökben s nem parancsol neki, iu.-;ii fojthatja el :i józan ész; de hiszen criT nincs is szükség, mert ma már a világén a legări a II a ma hh dolog, hogy a Vén Cifrának pogány őseitől örököli képzeletéhen, a vén Piroskának fn rka nö s let ül a kefe. kére s azon száguld le az Ördög orráról a hegyeken s fekete macskában lopódzik he éjszakának idején az Udvarokra a ugyanakkor a világon a legszebb d* log, bogy ma Szent György napjának « stéjén, a csipkerózsa tövises gulyáival fonják he a kérik veket s ezekhez a szép dolgokhoz és emlékekhez semmi köze sines az értelemnek^ — azért volt foheletlen velük szemben mind j mai napig. SVÉD „GONDOK“... Kevés a sorsjegy, kevés a pálinka, de sok az Olsson, meg a Jonsson STOCKHOLM, április lió. Hogy Stockholmé a legszebb város a világon, az talán nem biztos. De, hogy' a legosöndesebb. az vmósziníi. Hu a többi európai nagyvárost cirkuszhoz Ints jrüt jnk, akkor Stockholmot pantomimhez k|’l huMxnliitanimk, Itt ugvaiiis magas beiéptidij mellett ..mutogatják'* a lármát, a mindennapi élet cincijétől kimerült nézökixz ön ségnek. Egészen csodálatos ez a csend emeleti a lüktető élet meliert. Általában: minél hőbben tartózkodnak egy helyiségben, annál döbbenetesebb a nyugalom. Annál több egyénre kell ugyanis tekintettel 1 ennie mim den jelenlevőnek. A jó modor szinte megdöbbentő méreteket ölt ebben a nagyszerű országban, mely 130 éve nem ismén a háborút. A postás például mélyen meghajlik és 1 nunul atkozd;, az uj címzettnek,, mikor az dsö levelet hozza. Hálásan megköszöni a lécéi átvételek, újra keretad. majd mosolyogva távozik. Anni a középeurópai utast legjobban meg'Jepi, az a iorditott arány a kereslet és a kinálat 'terén. Itt a kínálat falán még csekélyebb, mint hálunk a kereslet! Csak hosszadalmas tudakozás után lehet valakit hálálni, aki hajlandó elfogadni pénzünket abból a célból, hogy: 1. Elvigyen autóján erre és erre a címre. 2. Meggyógyítson bennünket, ha rossz a gyomrunk. 3. Építsen egy kerti lakot déli kLMlás- sah Stb... Ennek az oka, hogy: a taxik gyönyörű .szépek és majdnem mindig foglalták, az orvosok kitűnőek, de nagyon kevesen vannak. Építészben nagy a keresletStockholmban félmillió lakos ni csak 200 orvos jut! Ezeknek, több, marit fc-le fogjnrvos. Beteg viszont irt is van majdnem annyi, mint nálunk, az orvosoknak tehát jól megy. Ha már az orvoskérdés,nél tartunk, érdemes teiián megemlíteni, hogy a napok- bnn láttam egy nagy városi kórházat. Pazar várószobák, tóőbutoros dohányzókban ülnek a betegek, bár öt percnél tovább senkinek sem szabad várnia. Az orvos csak a diagnózis, vagy a kezelés után kérdezi meg a bc-teg nevét. A magánfél ugyan 70 lejt tizet, a biztosított semmit. Ennyi az adminisztráció. De hát valami baj csak vau azért itt is? — kiált jók most önök idegesen, arról miért nem icr! Mi az, ami a svéd polgárokat bántja, hol ennek a. titokzatos és .diíhüködő gépezetnek a holtpontja? Eddigi tapaszéi’alom szerint, a legfőbben a*ért panaszkodtak, mert a részleges prohibició csak két liter pálinkát engedélyez havonta, a hölgyeknek csak a lóiéi! Továbbá, hogy már alig lehel .sorsjegyet kapui, minden hónap 15-én kora mggeő elkapkodják a legújabb húzásra érvényes számokat... Így aztán a hazárd szenvedélyt az angol kupamérkőzések kpszelvényeln tombtefjä ki a közönség. Hetente lehet tippelni a 12 mérkőzés eredményét, a nél lány filléres szelvénnyé százezer koronát lehet nyerni, ha valaki IcgaMbb 11 mérkőzést b'«Ívesen eltalál. Állítólag 8ő korona ára szelvénnyel az összes variációkat végig lehet próbálni és igy hef !5 ezer korona biztos annak, aki nek van ekltóra forgótőkéje és türelme a sokezer cetlit kitölteni. A fogadóiroda tulajdonosa mindenesetre kilencmillió lejt keres hetente ezen a kis tréfán, tekintet nélki'd arra, hogy' az „Arsennk győz-e, vagy a ,, Woolverhampton'*. Az alkohol kérdés már nem ilyen egy- szérű Aki kitt a már a svéd házigazda gondterhas 'arcát, mikor üres konyak- és gin-palackjait szemlélte, tudta mii jelent ez a probléma Svédországban! Milyen ürüggyel lehetne még egy litert kihúzná a ,..Spritccntaie“-ból ? Ez a spirituszközpont ugyanis a város legkomolyabb és legszigorúbb in űz mű, nye. Aid egy délben benéz a hatalmas iujdabely.iségekbe. elegáns urakat és hői-' gyeiket lát, amint kérvényt imák. Nem állampolgársági kérvényt, hanem alkohol-( kérvényt. ! ,,S-zabad legyen megemlítenem, hogy anyósom súlyos l>eteg. rengeteg látottam érkezik, akiknek adnom keli egy kis whiskyt“... Ez a legnépszerűbb mondat »• kérvényekben.. Erre majdnem műidig adnak még ogy Étert. Végül említsük meg a svéd posta nagy gondját: a telefonkönyvben annyi sm Ols- sön és a Jonsson. hogy a cimzettöket gy: ikrán összecserél ik.-Most irta ki a posta a legújabb pályadijat: 20 koronát fizet min doh kinek, »ói megváltoztatja nevét, feltéve, hogy OK- sen, vagy Jonssofti. Nem tudni, hánywo je'outkeztek eddig a díjért, de pesozkrow- ták jóslata szerint, akkor meg ml sok űs* a Lindkröm. mert másra csak nem v<d- tóztnthatja a? ember a nevét?!-.. ÍJJ UNIVERSUM e mindentudás tárháza. Uj kiadás. Két hatalmas kötet, lexikonajak, renjdt«^ kép, ára 4IO lej az Ellenzék kónyvmx- iélyábaa, Cluj-Kolozsvár, Biata Unirii« Vidékre uiáűvétteí U axoau&i Alájuk»
