Ellenzék, 1939. április (60. évfolyam, 75-99. szám)

1939-04-02 / 76. szám

Csehország első megszűnése tills/t K uiflMfTiii fTHwtm if'7 ^gfOiitftfMTir.iriMi.'niffiafOTnraii j nn wrnm\ma,m m I ') 3 0 ./ /; r I I i fcAftV-a <r M.vrmrr/wr.rr 1iur , 1620 november 8-iól három évszázadon át élt osztrák tartományi sorban az egykor ónálló cseh állam Csehszlovákia nincs többé. Született 1918 október 28-án, meghalt 1939 már­cius 15-én. Állapota akkor vált aggasz tóvá, amikor 1938 március 13-án déli szomszédja, Ausztria a német biroda­lom részévé vált. Az a két amputáció, amelyet 1938 októberében a német és lengyel, 1938 novemberében a magyar­lakta részek leválasztásával végeztek rajta, sem tudott már segíteni. Cseh­szlovákia három darabra esett. A ru­szin föld Magyarországhoz kerüli, .Szlovákia kikiáltotta függetlenségét és az úgynevezett történelmi országré­sze: Csehország és Morvaország beol­vadt a nagynémet birodalomba, tar­tományi sorban. AZ ÖNÁLLÓ CSEHORSZÁG IS LEGTÖBBSZÖR NÉMET FENN­HATÓSÁG ALATT ÁLLOTT A csehek végzete az volt, hogy kö­zel másfél évezreddel ezelőtt egy szá­mukra roppant előnytelen helyen tele­pedtek le: a germán tömb szivében. Ez okozta, hogy tulajdonképeni önál­lóságra sose tudtak igazán szert tenni és szerencsecsillaguk mindig akkor kelt fel, amikor a németség erőtlen volt. Ezek a rövid epizódok alkotják a cseh függetlenség szakadozott történetét. ; Röviddel letelepedésük után a csehek avar uralom alá kerültek és ez alól az akkori legnagyobb germán törzs, a frankok egy bevándorolt vezére szaba­dította fel őket 623-ban. Ez az első cseh állam 658-ig élt, a vezér halála után szétbomlott. Később Nagy Károly idejétől kezdve ismét a frankok gya­koroltak fennhatóságot a csehek felett. A kereszténységet Németországból kapták, a szláv Cirill és Methold apos­tolok nem tudtak rájuk hatást gyako­rolni. 912-ben fejedelemséggé egyesül­nek a különböző cseh törzsek, de már 929-ben Szent Vencel, 950-ben II. Bo- leszláv elismerik a német fennhatósá­got. Ö alatta alapítja II. Ottó német császár 973-ban a prágai püspökséget. 100.j-ben II. Henrik császár jelöli ki Jaromir herceget fejedelemmé, öccse Udalrik pedig 1029-ben kapja hiibérbe Morvaországot II. Konrád császártól. A királyi koronát és rangot ismétel­ten németektől kapták a cseh fejedel­mek. II. Yratiszláv 1061-ben IV. Henrik császártól, II. Yladiszláv 1158-ban 1. Kötszakáilu Frigyes császártól. I. I’re- mysl Ottokár 1204-ben Sváb Fiilöp ki­rálytól, amit 11. Frigyes 1216-ban meg­erősített. Ekkor dúltak a legnagyobb harcok a német császár és a pápa kö­zött és ezt a csehek rögtön kihasznál­ták azzal, hogy igyekeztek önállóságu­kat megerősíteni. II. Ottokár király < alatt, Magyarországot megtámadják. De IV. László összefogott Hubshurgi Rudolffal, aki hódolatra késztette a cseh királyt és elvette a tőle elfoglalt Ausztriát. I A luxemburgi dinasztia tagjai közül IV. Károly (aki 1348-ban a prágai, a legelső német egyetemet alapította), IV. Vencel és Zsigmond magyar király, nemcsak cseh királyok, de német csá­szárok is voltak. Vencel alatt indult meg a huszita mozgalom, amelynek következtében 1409-ben a német taná­roknak és tanítóknak el kellett Prágá­ból távozniok. Podiebrád György lett az első nemzeti fejedelem, öt a Jagel­lók követték, akik után 1526-tól kezdve épugy, mint Magyarországon, a Habs­burgok következtek. Az első száz év folyamán még önálló állam volt Cseh­ország, bár I. Ferdinand már 1547-ben rákényszeritette a csehekre családja örökösödési jogát. A cseh protestánsok hiMják o Hradzsin ablakából a katolikusokat l61S»ban robbant ki először az ellen­tét a csehek és az osztrákok között. A feszültséget az okozta, hogy a csehek nagyrészt protestánsok voltak, de pro­testáns volt maga Felsö-Ausztria is, mig az uralkodóház katolikus volt és az ellenreformáció hive. Mint mindig, a cseh vallási mozgalmaknak nemzeti jellegük volt, a nemesség a mind fe­nyegetőbb német terjeszkedést akarta meggátolni. Már 1615-ben kiadtak egy nyelvrendeletet, amely kimondta, hogy külföldiek vagy általában idegen nyel­vűek csak akkor telepedhetnek le, ha tudják a cseh nyelvet, közhivatalt csak cseh férfi viselhet és ahol addig még német protestáns lelkészek és tanító­mesterek működtek, oda ezentúl csak cseh lelkészeket és tanítókat engedtek. A lázadás kitörésére az adott okot, hogy a cseh protestánsok Branauban és Klostergrabon templomot építettek maguknak, annak ellenére, hogy a bra- naui apát és a prágai érsek azt meg­tiltotta. Sőt, az apát becsukatta, az ér­sek pedig leromboltatta az uj templo­mot. Az ez ellen tiltakozó küldöttséget pedig Prágában meg se hallgatták, ha­nem egyenesen lecsukták. A protestán­sok előbb a helytartóságnál felebbez- tek, onnan egyenesen a császárhoz mentek, aki egyben cseh király is volt, de Habsburgi Mátyás fenyegető han­gon^ utasította el őket, sőt megtiltotta az általuk májusra hirdetett újabb til­takozó gyűlés megtartását. A cseh protestáns rendek ennek el­lenére 1618 május 21-én összeültek til­takozó gyűlésre. Hiába óvták őket a helytartók, hogy gyűlésüket az ural­kodó nem engedélyezte, az alkotmány- ellenes. Két nappal később, május 23-án pdig megjelentek a prágai Hrad- sinban, hogy a helytartókkal tanács­kozzanak. A tanácskozás csakhamar szenvedélyes jelenetté fajult. A protes­tánsok, akiknek vezére gróf Thurn Má­tyás volt, különösen két helytartó, a katolikus Martinitz Jaroszlav és Szla­vata Vilmos ellen fordultak, mert őket okolták, hogy a császárnál elgáncsolták ügyüket. I — Martinitz az oka mindennek! —- És Szlavata! — Árulók! Eladtatok minket! Ilyeneket és ehhez hasonlókat kiál­toztak. . - ­1— Mit alkudoztok? — kiáltotta az egyik. — Dobjuk ki őket ősi cseh mód­ra az ablakon! — Helyes! Halál az árulókra! — zú­gott a tömeg. | És a következő pillanatban már rö­pült is ki az ablakon Martinitz és Szlavata. Sőt még Fabricius titkárt is utánuk hajították, pedig neki semmi köze se volt az egészhez. Utána odaro­hantak az ablakhoz és csodálkozva lát­ták, hogy a 18 méteres mélységbe zu­hant emberknek semmi bajuk se tör­tént. sőt a szerencsétlenek éppen tá- pászkodriak fel. Erre pisztolyokból utánuk lőttek, de nem találták el a me­nekülő katolikusokat. Ezzel megtörtént a szakítás Prága és Bécs között. A csehek nem akarták a dolgot élére állítani, hűségűkről biz­tosították Mátyást és hangoztatták, i hogy csupán a két kidobott helytartó iránt nincsenek bizalommal. A többit meghagyták hivatalukban, de harminc- tagú bizottságot szerveztek melléjük. Mátyás maga hajlott volna a békére, ám Ferdinánd, a trónörökös a megtor­lás híve volt és maguk a csehek se bíztak a békében, mert a jezsuitákat kiutasították, ugyanakkor fegyveres segítséget kértek a morva, sziléziai és magyar rendektől és tárgyalásokba bo­csátkoztak a német protestáns unió­val is. I Ferdinár.d és hivei skartba tették a beteges Mátyást és a német császári csapatok megindultak Csehország meg­szállására. Ezzel kezdetét vette a há­ború, amelybe lassanként Európa majd minden nemzete belekeveredett és amely csak 1648-ban ért véget, kiérde­melve a harmincéves háború elne­vezést. ;A háború kitörése pillanatában már nem volt a helyzet a csehekre nézve kedvező. A legsúlyosabban esett latba Franciaország magatartása. Ha IV. Henrik még uralkodik, akkor a csehek bizonyára felszabadultak volna, sőt ta­lán végeszakadt volna a német Habs­burg császárság keleteurőpai uralmá­nak is. De az akkori francia kormány jóindulatú volt az osztrák ház iránt és hajlandó volt a csehek lázadását a ka­tolikus vallást veszélyeztető tényként, a lázadás formáját pedig nemcsak a német császáron, hanem az összes uralkodókon esett sérelem gyanánt te­kinteni. Franciaországnak ez a maga­tartása viszont nagyon akadályozta mozgásukban azokat az országokat, amelyek készek lettek volna a isehek mellett fellépni. Ilyenek voltak Hollan­dia, Savoya, Erdély, a német protes­táns fejedelmek uniója, amelyet azon­ban a katolikus liga meglehetősen el­lensúlyozót. Angliában Jakab király uralkodott, aki, bár veje a német pro­testánsok feje, V. Frigyes pfal/i vá­lasztófejedelem volt, akit a csehek a háború során királlyá is választottak, mégis Spanyolország barátságát keres­te, ahol tudvalévőén szintén a Habsbur­gok voltak az urak. így tehát Anglia inkább hajlott a császár, mint a csehek pártjára. Ausztria viszont a katolikus ligán kiviil természetesen Spanyolor­szágra és a pápai államra is biztosan számíthatott, valamint a lengyel ki­rályra, ha Lengyelországra nem is. A csehek ügye tehát Európában nem állt a legjobban. A velük rokon­szenvező államok kevesen voltak és nem valami erősek. Viszont igen nagy súllyal esett latba a Habsburg-ház töb­bi országainak közvéleménye, amely ál­talában jóindulatú volt a csehek irá­nyában. Ila a cseh forradalom talán egy hónappal előbb tör ki, könnyen lehet, hogy a magyarok nem választották volna meg II. Ferdinándot királyul, ami igv nyolc nappal a cseh forrada­lom előtt megtörtént. Hátra volt ugyan még a koronázás, de azt megakadá­lyozni már nehéz lett volna, különö­sen, hogy a cseh követ iunius 26-án ér­kezett meg, holott a koronáz«-, mái ki volt tűzve iuliuü 1-rc. Igv csuk annyit sikerüli elérnie, hogy Alagynrors/.ág, cpugy mint a monarchia többi országú, semleges maradt a cseh válságban. A (clsoausztriui és sziléziai protestánsok például nem akarták átengedni a cse­hek ellen vonuló császári seregeket. A háború azzal indult meg, hogy még 1618 őszén u császári zsoldos csa pntok megszállták Csehország déli ré­szét és ltudweisig jutottak el. A csehek azonban ellentámadásba mentek át, el­foglalták Pilsent, majd a tavasszal to­vábbfolytatták hóditó hadjáratukat, amit megkönnyitett Mátyás időközben bekövetkezett halála. A császári csa­patok állandóan hátráltak és a csehek junius 5-rüI 6-ra virradó éjszaka már Bécs külvárosait is megszállták. Fer­dinánd ügye bukás szélén állott, de u csehek elmulasztották a kedvező alkal­mat és nem vonultak be Bécsbe, hanem megeJégedtek azzal, hogy a bécsi pro­testánsok küldöttsége hangolja enge­dékenyebbre a császárt. A csehekkel rokonszenvező, lázadó Bécs kórusban kiáltozta az utcán: ,— Kolostorba Ferdinánddal és gyer­mekeivel ! A küldöttség vezetője pedig odáig merészkedett, hogy a császár kabátjá­nak gombját rángatta, ugv biztatta: :— Ferdinándka! Puhulj meg, hiszen úgyis alá kell írnod! A császár azonban addig huzta-ha- lasztoíta a döntést, amig titokban fel- fegyvereztette a katolikus lakosságot és megjött a felmentő sereg, úgyhogy a cseheknek vissza kellett vonulniok. A kedvező alkalom elmúlott, de a csá­száriak se tudtak élni az előnyös hely­zettel, hiába nyomult be az egyik tá­bornok Csehország szivébe, a másikat a morva csapatok megverték és mialatt Ferdinándot német császárrá válasz­tották, 1619 nyarán a csehek kimond­ták fiiggetlenségiiket és V. Frigyes pfalzi választófejedelmet választották meg cseh királlyá. ü fcltórmegíjci csola alán Hiram évszázadra mcgszímifc az ©üli© Csehország Közben Magyarországon is fenyege­tő lett a helyzet. A csehek szövetségest találtak a protestáns Bethlen Gábor er­délyi fejedelemben, aki 1619-ben kezé­be kerítette egész Felső-Magyarorszá- got. Pozsonyban országgyűlést hirde­tett, amely királlyá választotta. Beth­len Gábor később elfogadta a királyi címet, de meg nem koronáztatta magát. A csehek uiból követet küldtek Po­zsonyban és kérték Bethlen támogatá­sát. A csehek azt óhajtották, hogy men­jenek a magyarok Prágába a részletek megtárgyalására, de az országgyűlés igen önérzetes választ adott. Bár az or­szág nagyrésze török megszállás alatt volt, azt válaszolták a cseheknek, hogy nem mennek Prágába, ez nem illik hoz­zájuk, mert a magyar korona eíőbbre- való a cseh koronánál. Bethlent a vá­laszban az az elhatározás is vezette, hogy látta a csehek ellen létrejövő ka* tolikus unió túlzott óvatosságát, amely- lyel nem mert a csehek segítségére sietni. j Politikai előrelátása helyénvaló volt. V. Fri gyes király egyre inkább elvesz­tette népszerűségét, amiben nagy sze­repe volt annak udvari papja, aki tü­relmetlenül üldözött katolikust, luterá- nust egyaránt, mindenkit, aki nem volt kálvinista. A cseh csapatok viselkedése botrányos volt. A császári csapatok előtt sietve meghátráltak az egész vo­nalon és sarcolták a lakosságot. Maga a nemesség, amely a forradalmat meg­indította, már csak a vagyonát akarta megmenteni, harácsolni kezdett, ami parasztlázadásra vezetett. Amikor pe­dig Szászország is a szász luteránusok vallásszabadságának biztosítása mellett a katolikusok mellé állt, a protestáns unió 1620 júliusában békét kötött a ka­tolikus ligával és Csehország — ma­gára maradt. Tilly seregei elözönlötték a cseh te­rületet, amelyen alig volt ellenállás. A cseh nemesi tisztek nem jelentek meg a reggeli órákra kitűzött haditanácso­kon, mert ez kiváltságaikba ütközött, így tehát nem lehet csodálkozni azon, hogy a császári seregek a Prága előtti Fehér-hegyen egy óra leforgása alatt tönkreverték 1620 november S-án a cseh sereget. Frigyes király elmene­kült és ezzel véget ért Csehország ön­állósága. Véres megtorlás következett. Negyvennégy cseh nemest fejeztek ie, vagy akasztottak fel. Tizenötmillió értékű vagyont kobzott el § bécsi kor­mány, ami akkor igen nagy pénz volt. A cselieknek vagy katolizálniok kellett, vagy kivándorolni. Harmincezer cseh család hagyta el ekkor ősei földiét és néhány év múlva nyoma alig maradt a cseh protestantizmusnak. Ezidőtől fogva Csehország három­száz éven át tartományi sorban élt és a Habsburgok cseh királlyá sose ko­ronáztatták meg magukat. Ferdinánd a csehek alkotmánylevelét sajátkezüleg vágta szét. A tizenkilencedik század folyamán fellángolt a cseh nacionaliz­mus is és a csehek játszották a legna­gyobb szerepet a monarchia belső fel- bomlasztásában. Autonómiát, födera­lizmust követeltek. A cseh-kérdés ál­landóan Ausztria égető problémája volt. Több megoldás merült fel. Há­rom nyelvvidékre, német, cseh és ve- gyesnyelvü vidékre akarták osztani Cseh- és Morvaországot, de ez nem találkozott a csehek tetszésével. Végül is a világháború után megcsinálták a csehszlovák államot, amelynek megva­lósítására 1848-tól kezdve törekedtek. Ez szűnt meg március 15-én és Cseh­ország most sokkal rosszabb helyzetbe került, mint a fehérhegyi csata után, mert autonóm területe lényegesen ki­sebb területre fog szorítkozni. [ Ami egyébként a fehérhegyi csatát illeti, Bethlen Gábor tartózkodása he­lyénvaló volt. Ferdinánd továbbfoly­tatta a háborút a csehek leverése után is. Addig üldözte Frigyest, amíg az Pfalzot is elvesztette, amely Bajoror­szággá lett. Közben a császári csapatok mind mélyebben és mélyebben hatoltak be Németország belsejébe. Ekkor kapott végre észbe Európa. Látta, hogy a katolizálás ürügye alatt a Habsburg-ház mind nagyobb és na­gyobb hatalomra tesz szert. A katoli­kus Franciaország, Velence, Savoya és a protestáns Anglia, Németalföld, né­met Pfalz szövetkeztek egymással a Habsburgok ellen. De ez már a har­mincéves háború további folyamára tartozik, amely háború, mint ismere­tes, azzal az eredménnyel járt, hogy a xvesztfáliai békében 150 esztendőre da­rabokra szaggatták Németországot. A csehek sorsán azonban ez mit sem vál­toztatott már... i LEVÉLPAPÍROK egyszerűtől a választékosabb kivitelig îegoîcso’&saaţ az Ellenzék könyv ®*xtáiyá&AG, Pala Fi#lu UnirU, -r ^~'S ' ’ ’ '

Next

/
Thumbnails
Contents