Ellenzék, 1939. április (60. évfolyam, 75-99. szám)

1939-04-02 / 76. szám

1939 április 2. ELLENZÉK mmsmEsvamsm 7 V Amerika elvárja Ofelségééktől...“ Jótanácsok az angol királyi pár számára. — és a windsori hercegi pár ha ez a kedves királyi pár és országa bajba kerülne“. — ajánlanak az amerikai lapok az Amerikába látogató angol uralkodó figyelmébe y NEWYORK, április hó. Ainiorikiűit elkényeztették a: világhíres látogatók. De valamennyi eddig Amerikát járt vi- lághiresség eltörpül azok mellett tíz elő* kelé fejedelmi vendégek mellett átok lá­togatásukkal néhány hónap múlva az Egyesült-Államok elnökét megtisztelik. Az angol uralkodói pár kanadai turá- ját követő néhány napos amerikai kitér röje olyan világraszóló esemény, amely már most foglalkoztatja a közvéleményt. Európai ésszel nehéz felfogná mi min­dent jelent ez az amerikai királyvizit. Az Egyesült-ÁHamok közvéleményé­nek nagy-része minden szimpátiája met" lett mereven ellenez mindén olyan (orien­tációt, amely túlságosan belekeverhetné Amerikát Európa ügyeibe. Ennek ellené­re, vagy- éppen ezért mindenki tisztában van vele, hogyha ai brit világbirodalom A legtágabb értelemben az, hogy Ame­rika barátsága Angliáival megszilárdul és nópszcrüsüdük. Hogy az amerikai nép, ameH* mindig is hajlamos volt arra, hogy világeseményeket és politikát személye­ken keresztül Ítéljen és értékeljen, a ki­rály és királyné személyén keresztül olyan, uj szimpátiával forduljon az anr goi> „anyaország“ felé, amely lehetővé íenné, hogy az Egyesült-Államok korma­in y-a, ha, „ne adj Isten ez a kedves kirá­lyi pár (és (országa) az eseményele során bajba kerülne, a bajbajutottak megsegí­tésére siethessen, pénzzel, szívvel és esofr ■leg expediciós hadsereggel...“ Hogy a távoli és végső konzekvenciát esetleg más események, kereskedelmi szerződések, pénzügyi (tranzakciók meg" előzik, az már csak természetes... I Es mik a siker feltételei? Ezeket a feltételeket a szókimondó, ha­talmas amerikai sajtó ágén kategorikusán foglalja össze. A sokféle szigora feit ételből ime né “hány mutatóba. A király- és a királyné tanácsadói jól teszik — írja az egyik amerikai lap —, /ha már elindulása előfet gondoskodnak a 'közhangulat előkészitéséről. Ezt pedig úgy érhetik cl azok, akiknek hivatása, hogy- tanácsot adjanak ebben, a kérdés­ben, ha őfelségéét már jóelőre tudatják 'az amerikai néppel (nyilvános beszéd, vagy rádiószózat során) mennyire örül­nek ennek a Iá fogadásnak. I De a piláféi nyílatkozatcm túl, tét lekre is szükség van­Az amerikai közvélemény mindig is az .áldozatkész hős pártjára szokott á-Mani. ■Már pedig úgy érzi, hogy az angol trón nagy krízisében ez a hős EdVárd volt és íszive mélyén még ma is őt tekinti az an* goi trón jogos uránalk. Hogy tehát ez az érzés ne zavarja VI. György (király és fe­leségének útját, „igen kívánatos lenne", ha az elutazást megelőzőleg megtörtén­nék a végleges kibékülés a királyi család és a Windsori pár közölt és amerikai szempontból különösen kedvezően esnék !a latba, ha Walks WTarfield a hercegi címhez megkapná a királyi fenség cí­mét íis... Ami már most magát az amerikai utat illeti, erre vonatkozólag sem takarékos­kodik az amerikai sajtó a jótanácsokkal. Ne egyenek „hot dcg"-ot ) Az amerikai nép azt varja az dyen „el­ső osztályú“ királyi pártól, Írják a lapok, hogy arany középutat tartsanak a de­mokratikus közvetlenség és a királyi mél­tóság között. Ne ereszkedjenek le túlsá­gosan a köznapi étet színvonalára, de ne is trónoljanak eHérheteöen felhős magas­ságban. Hogy egy kicsit illusztráljuk, mi ennek a kívánságnak a jelentősége, a kuriózum kedvéért írjuk ide azt a jellemző kíván­ságot, hogy a tórály például ne egyék „hot dog“-nt (magyárid mondjuk tormás virslit), amikor meglátogatja a Világki- ’álátást (és főként ne engedje >gy magát lefotografálnt), de viszont az amerikai sajtó nagyon, kívánatosnak taxiia. hogy uralkodója, szakáivá a taridiciókkal, most meglátogatja a nagy tengerentúl demokráciát, ez igen jelentős politikai esemény, _______ „ Eladni való“ Az amerikai polgár nem is tudja el­képzelni, hogy valaki látogatóba jöjjön a dollárbirodalomba anélkül, hogy valami „elíliadni valója“ ne lenne. Tudja az# Is, hogy az angol trónörökös, a vetszii her­ceg minden időkben a nagy brit gyar­matbirodalom első kereskedelmi utazója volt. Ha már most feltételezi is, hogy egy ilyen ,,elsőosztályu“ fejedelmi pár nem is feltétlenül kereskedelmi áru értékesíté­se céljából jön Amerikába, az egész lá­togatást úgy fogja föl, mint aki­nek célja mégis csak valami éladás, a szónak abban a tágabb amerikai és szAnr te lefordíthatatlan értelmében, amely a „sell1“ szócska mögött meghúzódik. Az amerikai „eladja“ (elfogad! at ja a 'többi- ekkel) az egyéniségét, „elad“ egy gondo- ölaiíot, azzal, hogy népszerűvé teszi és ez­ért állítja most az amerikai sajtó, hogy mielőtt azon gondolkoznék, mit jelent „dadák és eladhatóság“ szempontjából Anglia iinaikodópáirjárnak baráti látogatá­sa, előbb arról kell gondoskodni, hogy a látogatók személyét, a látogatás gondola­tát „vegye meg“, vagy mondjuk, fogadja be szimpátiájába az amerikai nép. Aminthogy Amerikában a legegysze­rűbb eladásnak is raffinált és pontosan kialakult szabályai vannak, az amerikai sajtó már jóelőre figyelmezteti az illetéke­seket, hogy igen komoly előfeltételei van­nak annak, hogy ez a király-látogatás eredményes legyen. Mi 1 diet az eredménye?. király® párt, hogy sikerüljön megközelí­teni őket Híven a demokrácia elveihez, a teljest egyenlő elbánást ajánlják a szakértők va­lamennyi nagy lappal szemben és igen határozottan ellenzik,, hogy valamelyik is külön „exkluzív“ interjút kapjon, ami csak elégedetlenséget váltana ki a töb­bieknél. A király kóstolja meg á nemzeti eled el ekei ..Elvárják“ az amerikaiak a királyi pártól, hogy megkóstolja és élvezze (még pedig a Fehér I lazban) a hires amerikai ételspeciaü tások at, a „bak ed beans“-t és a piritortrtszaíonn ás tojásra ntottát. Na_ gy-on jó néven vennék, lia megemlékez nének valami kis szimbolikus ajándék átnynjtásávali aaról* hogy százhúsz és Neanrégen történt, hogy egy jelentékte­len kis színházi recenzióból véletlenül ki­felejtettem Fötdiényi László nevét. Rögtön éreztem, hogy valami nincs rendben, ami­kor a lübát elkövettem. Olyanféle érzés ez, mint amikor az ember elmegy hazul­ról és sejti, hogy valamit otthonielejtett. Csak később, a gyakorlatban derült ki, hogy ez mi: a zsebkendője, a pápaszeme, vagy a pénztárcája? A fölfedezés pilla­natában az embert csak homályos nyug­talanság bosszantja. Einigem is az bosz- szantoftt. Aztán, amikor rájöttem, hogy mât csináltam, úgy állít belém a lelkLis- meretfurdalás, mint a fogfájás. Micsoda disznóság! Hát ilyen répafe­jem van?! Hiszen F'ötdényi a szóbanfor- gó szerepben igazán korrekt voíf. Kor reki, kedves, szimpatikus, mint mindig. Alaposan ,meglátszott“. Mégis elfelejtet­tem. Kitűnő művésznek tartom, szereltem, műit emberit és mégis elfelejtettem. Amint a tenger mélyéből egy elsüllyedt sziget, úgy merült föl régt emlékeimből együtt töltött időink képe. Amikor Ko­lozsváron együtt pályáztunk, ő drámai hős volt, én kritikus. Ültünk éjjel a lcá- véházban és megbeszéltük az aznap esü előadásit. Még a rum szagát is éreztem, iamá a teánkból az orrunkba szál&t. Tud­niillik teát ü ttunk, mert éppen tél volt. Rettenetesen hideg, erdélyi tél. Kolozsvár fölött fagyott fénnyél világítottak a csilla­gok. Velünk volt Fö’dényi félesége i&, aki filigrán termetű, bájos asszonyka volt. Orosz nő. Föklényi a hadifogságból hozta magával Amiikor hazamentünk, a Főtér Rédey oldalán nevetve vitatkoztunk, hicxgy hol hidegebb a tél, Mo.szkvában, vagy Kor lozsváran? — Ezt is elfelejtettem! Elfe­lejtkeztem münden vonzalmaimról, hogy örülök neki mindig, ha valahol meglátom. Ha nyáron elmegyek a törzskávéháza ter- rasza előtt és ott látom a hass zu szinész- flaszfcfclsáü mc^ttUok a rácsnál és bekiabá­lok. ,szervusz, Lacii" Na, diehát mo'st már nem csinálhatok semmit. Ha ő véle!Lenül elolvasta a kis recenziót és észrevette, hogy „nincsen benne“,, valószínűleg vállat vont és azt gondolta, hogy hülye vagyok és hűtlen barát. Ami azt flletü, líebet, hogy hülye vagyok, de hűtlen seanmiesetre sem. Leg­alább is az emlékezésemnek ezért a kis kieséséért ezerszer annyi rossz érzéssel fi­zettem, mint amennyit neki okozott az egész ügy, ha egyáltalában észrevette. Saját esetemmel kapcsolatban szeretném a két testület közötti béke kedvéért meg­írná, hogy amikor a kritikus kihagyja cikkéből valamelyik színész nevét, ez rendszerint nem szokott szándékos rossz- akarattal történni. A kritikus elveszti a sziinílapot, sürgeti az idő, a cikkének a formája olyan, hogy nem sorolhatja föl az összes szereplők neveit, mert akkor prospektussá válna a kritikája. Vagy pe­dig egyszerűen nem működük egy percig a memóriája, emberek vagyunk mindnyá­jam, téli’ hibával Az idei szezon valamelyik főpróbáján történt, Hogy egy tehetséges és szörnyű mód ambiciózus epüzódsrinészünk elka­pott a folyosón: — Mi# szólsz hozzá, mü csinált vélem ez a bes% Egyed!?! — panaszolta olyan sétáin sötétséggel, min.tlia az egész világ terhes lenne az ő sérelmétől . — Mit csinált veted?! — kérdeztem. — Kihagyott! A nevemet sem eml&tet- fe meg a múl# darabban! — felelte a szí­nész keserűen, személytelen gesztussal, mmt akinek a sebére úgy sincs orvosság. Ha a foyerben hullámzó tömeg nem sodort yolna szét berniünket, rögtön elme­séltem volna neki, hogy a „bestia“ Egyed éppen vde kapcsolatban mondta a koráb­ban lezajlott premier után: „A fene egye meg, kifdejtettem ennek a fi imák a ne­vét, pedig olyan jó volt. hogy' két sort 'óváriam róla irnáE*- • ^ egynéhány évvel ezelőtt az angol katona­ság borította ugyan lángba a „Fehér Ház“-alt, de ma már az angolok nagyon sajnálják ezt a „tapintatlanságukat“. „Nagyon jó hatást keltene“, ha a, király­né érdeklődést mutálná az amerikai nép­jóléti intézmények iránt, amelyeknek az dnök feVsége az egyik leglelkesebb pat- rónusa. Es természetesen a sajtó szívesen számolna be azokról a telefonbeszélgeté­sekről', amelyeket ,a Buckinghani-paloiá- ban hagyott kis hercegkisasszonyokkal folytatna majd naponta édesanyjuk... Fogadjon 10-000 vendéget Hogy elejét vegy-e azoknak a körmön­font ravaszságokkal vezetett ostromnak, a mivel valamennyi parlamentér igyekszik majd barátait a királyi pár színe elé jat­tá tni (és tannak az elégedetlenségnek, amit a csalódott ambíciók jelentenének országszerte), valószínűleg nem lesz elke­rülhető, hogy legalább tízezer tagú ven­dégsereg számára Gordon Parly-t rendez­zenek a White House ban, amelyen meg­jelennék a királyi pár. „Nem kell“ min­denkivel kezet fognia ugyan, de „nagyon kívánatos“, hogy- többször végigsétáljon a vendégek, sorai előtt, hogy mindenki jóíl láthassa őket... Természetesen „elvárja“ a közvéle­mény, hogy a néhánynapos vízit alkal­mával a király és az elnök alkalmat ta­láljanak arra, hogy néhányórás „szigo­rúan bizalmas“ megbeszélést folytassanak egymással, altér egy sétaloocsizás, vagy- egy romantikus kirándulás alkalmával, valami távoli vadászkastélyba, amelynek nevét az utókor a történelem Lápjairól is­merje majd... Mindezeken felül valószínűleg elkerül- hetótílen lesz az is, hogy a királyi vendé­gek meglátogassák a newyorki városhá­zát és a Világkiállítást. — Nem jósoljuk, hogy a látogatás „balsiker lesz“, ha a rendezők nem tartják be azokat a. szabá­ly-oka#, amelyek sikerét biztosíthatják, ir- jn egyik amerikai lap. De ha azt akar­ják, hogy udvarias, a látogatásnak kö­zöny helyett maradandó hatása legyen és célját az amerikai nép lelkesedése és szimpátiája pecsételje meg, azt hisszük, helyes lenne, ha ezeket a kívánságokat honorálnák... A'gner László• j Magánautók versenye a drága taxival Az angol főváros szédületes forgalma uj színnel gazdagodott az utóbbi napok­ban. Megjelentek az utcákon a magán- bérautók, amelyeket bárki igénybevehet éppen úgy, mint a taxikat. Régóta har\ coltak a magánautó-tulajdonosok, hogy engedélyt kaphassanak fuvarozásra, épp úgy, mint a lajstromozott autótaxik. Te-) kim ettél arra, hogy az angol taxi d mn> viszonyok között meglehetősen drága, q közönség is sürgette a szabadverseny megengedését. a kérés egy parlamenti bizottság elé került, amely megvizsgálva az ügyet, a következő végzést hozta: „Amennyiben a magánbérautó-fuvarozóft olcsóbb áron hajlandók vállalni fuvart, mint az engedéllyel bíró autótaxik, a bi­zottság semmi okát nem látja annak, hegy a közönséget ettől az előnytől meg­fossza““. A fuvarozást vállaló magánautókat a rendőrség megvizsgálja műszaki és biz- tonsági szempontból. Engedéllyel látja cl őket és vigyáz arra, hogy megfelelő ké­pesítésű vezetők gondjaira bízzák a ko­csikat. Előírja továbbá, hogy amennyiben három., vagy annál több utas iV a kocsi- bon, az autó csak olyan szerkezetű lehet, amelynek négy ajtafá van. Azt hiszik, hogy a magánautók versenye miatt a kö­zönség egy része nem fogja használni n taxikat, súlyosabb károsodást a'ónban a taxhulajdonosoknak ez nem fog jelen­teni. London óriási idegenforgalma meg■ birja ezt a többletet. Egyébként eddig két­ezer magánautó tuldjdonosa kért enge­délyt idegenek fuvarozására, mig o lajstromozott taxaméterrel ellátott bérgép­kocsik száma nyolcezer. A bizottság döir lése nemcsalx London, Hanem egész Ang­lia területére szól. UJ UNIVERSUM n mindentudás tárháza. Uj kiadás. Két hatalmas kötet. Eexikonalak, rengeteg kép, ára 4IO lej az Ellenzék könyvöt** t&lyiban, CIuj-Kolozsvár, Piaţa Unlrií, Vidékre utánvéttel U azonnal küldjük, Amerika barátsága kiküldött parádés tudósítói napról'napra személyesen láthassák az utón a királyi párt és ne csak hivatalos kommünikék­ből értesüljenek hegyié tűkről. Az amerikai sajtó általában igen lojá­lis, ha bíznak benne. Ha megpróbálják távoüartani valamitől, megvadul és nem válogat ‘többé eszközeiben. Megszokta, hogy az Elnök hetenként szabadon beszél­get az újságírókkal az államé let legké­nyesebb kérdéseiről, tudva, hogy külön engedélye nélkül nem fogják idézni sza­vait. Az amerikai sajtó ugyanezt a me­tódust ajánlja a királyi látogatás rende­zőinek a királyi vendégekké] szemben, amely sokkal hathatósabb védelmet nyújt Amerikában az indiszkréció és az ízlés* e- i lenség ellen, min# az, ha a túlságos elzár • hozással rákényszerítik a lapokat, hogy legvadabb riportereakkél „üldöztessék“ a Sziliész és kritikus Irta HUNYADY SÁNDOR

Next

/
Thumbnails
Contents