Ellenzék, 1939. március (60. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-31 / 74. szám

I

ám 3

f®wwywF

Msmjmm,

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, lOdeu Moţilor 4. Telefon: n—09. Nyomda: Str. I. G Duoa No. 8 Fiókkiadóhivatal 'és könyvosztály: P, Unirii 9 Telefon u-99

A LAPÍTOTTA BÄR IHA MIKLÓS Felelős szerkesztő és tffargalő 1 DR, GROIS LÁSZLÓ

Kiadótulajdonos: PALLAS R. I".

Törvényszéki hjstromozís! szám: 39 (Do*. 88Sj, 1938. Trb. Cluj.) Előfizetés: áruik: havonta 80,

negyedévre 240, félévre 480 egész évre 960 'tű

I_VX ÉVFOLYAM, 7 4. SZÁM.

PÉNTEK

CLUJ, 1939 MÁRCIUS 31.

Daladier miBiis^lerelnSk rádióbeszéde „nem égette fül m hidakat Franciaország és Olaszország között

1111 wi 1—HMM—

A francia miniszterelnök népének egységét és erejét hangoztatta beszédében. •* Újabb angol terv a közös nyilatkozat Szovjetoroszország egyelőre kívül maradna a csoport y« fáson

Szlovákia huszkiloméSeres hasársávot ajánl IBI az Uns

völgyében Magyaro

SZELLEMI ÉS TÉNYEZŐK

ERKÖLCSI

fokozatosan feljavult, a francia frank árfolyama azon a ponton áll, ahol meg- rögzítettük. A legutóbbi nemzetközi

válság már nem egy gyenge és felkészületlen Franciaországot talált. Ezt bizonyítják a termelés fokozásáról szőlő számaAztoh-; n francii frank pozíciója megerősödött; csak a tegnapi napon négj' tonna arany érkezett az országba. A növekvő külső veszéllyel szemben fokról-fokra növeltük Franciaország hatalmát is. ,

— Franciaország ereje azonban — foly.- tafta Dalladier -— nemcsak anyagi, de ék' sodorban, szellemi és erkölcsi tényezőkben, áll, amelyeknek értéke és ha-alma századunkban nagyobb, mint volt valahai. Melyek ezek a tényezők? A mi ideáll jair.í, 1 emberi mell óság, a szabadság és a rend. A mi ideáljaink, amelyek az összes bioek-1 e* meggyőződésekéi az igazság ér,; igazságot* ság iránti vágy egységében fognk össze.

— És nem utolsó sorban íám szkod W

Franciaország ereje barátaira, amelyeket részben szerződések rögzítenek meg, résében pedig a szabadság- v Ígyó ' • ’ vd5

népek spontán csatiékor' k

egy korban, minőn a 1 • ij d- . diói

alatt régi móds^p-k izeiének isméi érvén yesíil ni. A szolgaság eblMui . terminológiában közösségi iszftilemnv.lv., a nyc-rnort életérvénynek és a pusztítást fcev. 0' Duale nevezik. Boldogságot prédik.um.K a népeknek és a valóságban leb any aüásiika#

koszi tik elő.

— Mert a világnak jefeaiegí helyzetében a szolgaságró‘11 vagy szabadságról vari izé arról, hogy az ember ügy érezhessen, ahogy a szive diktálja, úgy élhessen, ahogy azt elképzolit'e, úgy gondolkozzék, ahogy akar és úgy cselekedhessek, ahogy azt lei- kiismercte eüőirja . . . 4 * ' v v '

A francia-olasz kérdés

— I93Í-ben a vitás kérdések rendezése

érdekében szerződést kötöttünk Oflasaor szággail. Függő ügyeket akartunk rendezni cs véglegesen ■likvidálni. Ezí&n szerződés folytán Olaszország javára határkiigaflátás cörüérit, az olaszok területi engedményekbe s gazdasági előnyökhöz jutottuk. Ettől elitek intve, a tuniszi olaszok státusának tíz évenként, tehát 1945-ben, 1955-ben ess

1965-ben való revízióját irtuk elő. Franciaország azonnal megkezdte e szerződés végrehajtását. F. végrehajtás n>em szenvedett fennakadást sem Abesszínia meghódítása akibe és után, sem *az 1938 tavaszán vimt hivatalos tárgyalások idején, sem pedig később, midőn elismertük az olasz birodulb- mat, majd Francois Poncet-t kineveztük Franciaország római nagykövetévé.

— 1938 december i7-ikén Ciano gTÓf levelei) intézett a franciái kormányhoz, amelyben közli, hogy Olaszország az 1935. évi szerződést érvénytelennek tekinti. Mussolini vasárnapi beszédében hivatko- z tt arra, hogy Olaszország ebben a levélben már megffogaiímiazta követeléseit Franciaországgal szemben, amelyek gyarmati természetűek és a következődben nyernek ''kifejezést: Tunisz, Dzsibuti és Szuez.

Mussotinuíek ez a kijelentése a nemzetközi világban nagy megtepatésr* keltet*. Sajtókampány egészkebfe ki ezií a nyilatkozatot és azt igyekezett elhipetni a világgal, hogy Olaszország már december 17-. én konkrét követelésekkel áóiFotiü elő Fran- citaiországgaJ szemben, amely azonban e követelésekre egyszerűen nem válaszolt:. A mai francia lapokban, olvashatni fogják, mert a sajtó rendelkezésére bocflájtoiftuk Ciano gróf december 17-iki levelét és Franciaországnak néhány nappal később elküldött válaszát.

— Nos, ez a levél semmilyen pontos követelést nem 'bántalmaz sem a Szuezr osatornára, sem Dzsibutira, sem pedig Tut. niszra nézve. Miről vök szó ebben a ‘levélben? Olaszország felmondja a® 1935. évi szerződést s ezt igyekszik minden erővel megindokolni. A fő érv az, hogy Abesszínia eKogMása uj jogokat ferfTn'tett. Olaszország számára.

— Felesleges mondanom, hogy- ezt az érvelést mi nem fogadhatjuk el!. Ment, ha elfogadnánk, ez azt jelentené, hogy minden újabb hódkás, minden, esetileg általunk leendő engedmény is további jogok alapján képezné és a határtalan követelések sorát nyitná meg . . .

4 müncheni egyezmény $ ami ezután Síiiyetfcezett

— A béke iránti vágyának és kész* ségének adott oly eklatáns kifejezést Franciaország másik nagy szomszédjával szemben is, akivel a múltban any- nyi konfliktusunk volt. Aláírtuk a müncheni egyezményt, később Parisban a francia-német barátsági szerződést és alig egy pár nappal ezelőtt bizottságot küldtünk Berlinbe gazdasági egyezmény megkötésére, mert ez képezi két nép tartós együttműködésének legszilárdabb bázisát. De a német csapatok bevonulása Csehországba és Prágába, halálos csapást mért ezekre az áldozatos fáradságokra. Előbb a népek

! önrendelkezési jogára hivatkoztak, ké- I söbb ,,természetes aspirációkról" be , 1 szeltek, most pedig élettérről beszélnek ! ami nem más, mint takarója újabb hó» ditási törekvéseknek. Franciaország a béke szolgálatába kívánja állítani hatalmát. Franciaország ismételten kész arra, hogy minden erejével dolgozzék az emberi méltóság és jog szellemében a békéért, de igazsága tudatában kés/ a legvégső áldozatokat is meghozni hazájáért és a szabadságért, bármilyen újabb támadással szemben — mondía beszéde végén Daladier minisztereinÖN.

(Cikküiiu totytuiusa ua. uluuj. „.a,*-’.»4

Ä nemzetközi íielyzetet továbbra is ; a várakozás jellemzi. Az egymással szembenálló hatalmi frontok feszültsé» ge nem növekedik, de nem is enyhül. I itt-ott újabb kirobbanások lehetőségé* nek jelei mutatkoznak, anélkül, hogy közvetlen veszélyről lehetne beszélni, j Előtérben pillanatnyilag a francia— ; olasz viszony válságos kérdése és a | lengyel kérdés áll, melyre vonatkozó* 1 lag erélyesen cáfolják, hogy német i részről ultimátumszerű követelések, | vagy engedményeket kikényszerítő j nyomás történt volna. A lengyelországi | izgatott közhangulatról érkező soroza- ' íos táviratok azonban mindenesetre i arra mutatnak, hogy a helyzetet ezen ! ,a ponton távolról sem lehet nyugodt* j nak tekinteni. Angliában Chamberlain j miniszterelnök bejelentette a íerrito- j riális hadsereg létszámának megketíő* zését, ami az eddigi szárazföldi erőhöz mérten óriási erőfeszítést jelent, de még mindig nem egyértelmű az áítalá* nos katonai kötelezettséggel. Úgy látszik, hogy az általános hadkötelezett* bégtől való hagyományos angol huzó- dozást a londoni kormány, főleg a mun* káspárt ellenzése miatt, nem tudta le* győzni. A támadás elleni államközi nyi- j Iatkozat és közös kötelezettségvállalás ' kérdésében az angol kormány fáradó* zásai szintén nem vezettek még ered* menyre. Erre vonatkozólag hétfőre vár* ják Chamberlain beszédét, mely úgy a közös föllépés kérdésében, mini az an* goi külpolitika terveinek kérdésében kétségtelenül teljes, felvilágosítást fog | hozni. A közös nyilatkozatra vonatko- \ zólag, egyik nagy londoni lap szerint, j m, eredeti terv újra változást szenve- I

dett. Arról volna ugyanis szó, hogy ebbe a közös föllépésbe mindenképen belevonják Lengyelországot is, amire — angol fölfogás szerint — föltétlenül szükség van. Lengyelország azonban csak abban az esetben csatlakozhatik az alakulathoz, b > Szovjetorocsorsrzéíg közvetlenül nem vesz benne részt, mert Németország ezt máskép kihívásnak tekintené magával szemben. A legújabb terv tehát az, hogy Anglia és Francia* ország pontosan megállapítandó garanciát vállalnának Lengyelország és esetleg más országok javára abban az esetben, ha ezek viszont szintén hajlandók egy német támadással szemben kölcsönös segélynyújtási kötelezettséget vál* lalni. Szovjetoroszország ehhez az alakulathoz formálisan csak később csatlakozna, addig diplomáciai utón tarta* ná fönn a megfelelő kapcsolatokat fő* leg Angliával és Franciaországgal. Ez a terv még szintén csak a tervek stádiumában van s nem lehet tudni, meny* nyiben valósulhat meg. A tegnapi nap eseménye különben Daladier miniszterelnök esti rádióbeszéde volt, melyet az összes francia, angol és amerikai rá* dióállcmások és több más európai állam rádióállomása fordításokban is közvetített. A rádióbeszéd inkább a vi* iág közvéleményéhez, mint Franciaországhoz szólt, főleg hangulati érveket vitt a küzdelembe és erősen kiemelte, a francia nép "egységét és erejét. Olaszországgal szemben Daladier már is* mert álláspontját foglalta el, de amint Rómában is megállapítják, nem égette föl a hidakat és nem zárta ki a tár* gyalások lehetőségét. A beszéd lényeges részeit itt adjuk: }

üalesiier ÜbeszéJe

— Nagy nyugtalansag omlik el a világon — kezdte fejtegetéseit a francia miniszterelnök. — Államok fenyegetve érzik magukat szomszédaik által és védelmet keresnek. Azok, akik tétlenül nézik az eseményeket, bűnösnek érzik magukat abban, hogy engedték elhatalmasodni az erőszakok Önkéntelenül tolul fe! a kérdés: vájjon Iehet=e még e páratlan nehézségek és izgalmak közepette szabadon cselekedni és gondolkodni. i

— Mit akar Franciaország ebben a

helyzetben? Békét, a szabad emberek békéjét. Mire támaszkodik Franciaország? Megdönthetetlen erkölcsi egységére és erejére. Mi Franciaország célja? A végsőkig megvédeni ideáljait és jogait. J

— Bármilyen egyszerű és magától értetődő is volna ez, mégsem árt, ha ismételten leszögezem a fentieket. Az adott helyzetben nincs szükség arra, hogy bárkivel is polemizáljunk. Mindenesetre rá akarok mutatni valamire, ami a franciák számára nem uj, de ami az ország határain túl talán újnak fog tetszeni: Franciaország sohasem volt egységesebb, mint ma. A legendákkal szemben, amelyek arról szóltak, hogy mi tehetetlenségbe és ájultságba sü- lyedtíink, azt is megmondhatom, hogy Franciaország sohasem volt oly határozott és olyan erős, mint ma.

— Franciaország reméli, hogy megmentheti a békét. Franciaország gyűlöli a háborút, de ha választania kell a háború, vagy a megaláztatás és szé* gyen között, akkor az összes franciák egy emberként fogják megvédeni szabadságukat és jogaikat.

1— A francia 'közvéleményt megmoz* gatták az utóbbi események és a nemzet messzemenő áldozatkészséggel és többletmunkával sietett a haza védelmére. A rendkívüli erőfeszítések csakhamar éreztették hatásukat a közélet minden ágában. A gazdasági helyzet