Ellenzék, 1939. március (60. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-31 / 74. szám

3 ÉJ LÉ NX ÉK 19 39 mirelui 31. m MIT IR A ROMÁN SAJTÓ Gazdasági egyezmény A Tribunúban l.iviu Muica, u lap fő­szerkesztője, „üuzdasági egyezmény" címen vezércikket irt. A cikk u követ­kezőket tartalmazza: („Néhány nappal ezelőit azt irtani, hogy Közcpeurópában a jelenlegi idő­ben az a szabály, hogy az ember nem tudja ma, mi lesz holnap, liste lefek­szik békében és másnap a háború kel­lős közepén ébred föl, ma megcsinálja a végrendeletét és holnap elégetheti, mint szükségtelen olyan eszközt, amely egy olyan élet terrorizálására szolgál, amely hosszú létet Ígér. l:z a szabály változatlan marad. Idővel az ember el­fogadja, nem fél semmitől és nem le­pődik meg egyetlen esemény felett sem. Hitével valahogy a sorsszerű ren­deltetés felé fordul, amelynek határo­zatai kétségen kiviil beteljesednek és megerősödik akarata arra vonatkozó­lag, hogy éljen és bölcsessége arra ve­zeti, hogy minél hosszabb ideig tart­son ez az élet. Ez az ember azonban, aki igv gon­dolkozik, nem Romániából való. A mi országunk, amely a krónikás szerint „az összes rosszak útjában van“, ra­gaszkodik civilizációjának kincséhez, kelet és nyugat válaszutján, a történel­mi viharok által végigdult tájakon, me­lyeknek tisztásain a békét álmodták a pacifisták. Szemmel tartotta azonban mindig a realitásokat, ami módot ~*uí- tott ahhoz, hogy széle szems; . nézhesse a világot. U - r; a román i m hisz a sorsrendeltetésben. ,,Fej csinál­ja —- fej látja a következményeit" — mondja, egy különös önkritikái érzés­sel. v * hagyja magát leverni nem lé­te? '’'tói, nem fekszik csak az egy*r . uien, » átfordul a másikra is, hogyha arrui a csend órája. Íme ezért nálunk sohasem fogott a román- ticlzmus, sem az irodalomban, se n a müveszetben és még kevésbé a politi­kában. A románság eredendő > c ditása a földből fakad, amelyből él. A Hazá­ból, amely hegyekre és völgyekre ma­terializálódik, a .ii- . ott barázdából, amelyből ki tudja .»ásni a történelem ezeréves írását. A urnán fejével néha a fellegekben is jár, a ; ja azon­ban mindig a földön marad * í Ez a föld virágzik. Az idő folyamán kitűnik a gazdagsága. A felszínen a román munkája megtölti a mezőt bu- zakalászokkal és a kerteket virágokkal. Sokan irigyeltek bennünket az idők fo­lyamán. Sokan özönlötték el az Al-Du­nát, de a viz tükre nem veti ma vissza egyes birodalmak fényét, amelyek örökéletünek tartották magukat. Az ál­mok elhaladnak a valóság mellett úgy, ahogy a futó felhők a Detonata fölött, amely megmarad. Az utóbbi hetek eu= rópai feszültségében sokan siettek, g hogy lássák azt a szikrát, amely egy 9 világháború tüzét gyújtja ki nálunk: Romániában. Mind annak a harmadik­nak a helyére pályáztak, aki nyerész­kedik ott, ahol másik kettő verekszik. Csak ezen leshelyen álló harmadik el­len küzdött elkeseredetten a történe­lem folyamán Románia. A többi népek­kel megérttette magát, lojálisán együtt­működött a megértés és békevágy ke­retein belül. Seregei meg voltak áldva és karjait felfegyverezte az Isten, csak­hogy harcolhasson nemzeti létéért és az ősi föld védelméért. I Ilyen állásponton v olt Románia a kri­tikus napokban is, ebben a hónapban, az uj tavasz kezdetétől fogva. íme, miért éppen Romániából száll fel ma a béke jele, egy harmonikus együttmű­ködés megértése a népek között, vala­mint egy kibővített és gyümölcsöző munka perspektívája. Ezt a jelt úgy hívják „román—német gazdasági egyez­mény“. ,Egy gazdasági egyezmény a megál­lapított együttműködés azon működési területek és lehetőségek keretében, amelyek a nemzetgazdaságban előfor- ■ dúlhatnak. Ezek: az egyenlőség és a > kölcsönösség, valamint a kölcsönzött J profit alapján nyugszanak, amelyeta la­tin gyakorlat igy fejezett ki: „do ut des“. Ilyen egyezményeket csak azok a népek kötnek, amelyek bekében akar­nak élni egymással. Nemzetek, melyek kicserélik javaikat, áruikat és nyers­anyagukat. Megerősítik a békét és a nyugalmat közös munkájukkal. Német­országgal a mi országunknak a törté­nelem folyamán sohasem volt termé­szetes ellenséges viszonya. A háború óta a mi exportunk a legnagyobb pia­fát ott találta meg. Egyes gazdasági ■kapcsolatok tökéletesebbé tevése, ame­lyek különben is fejlődtek évröi-évre, nem lehet más. mint nemzetgazdasá­Kétszer nem lehet árlejtést kitűzni ugyanazokra az üzlethelyiségekre KOLOZSVÁR, március 30. Sn’l.ígysornLyó községnek kér üzlethelyi­sége van, a melyeit eddig Weis/. Ödön és Utiás» József bérelnek. A bérlcr ideje 193b’ szeptember 1 én járt h* és a> község elöl­járósága a két üz'lvt bérletére árlejtést tű­zött ki. Az árverésen három ajánlat érke­zei iü be, egyiket az Acţiunea nevűi szövet ke­zet, a má»ik kötőt1 a két régi bérlő adta be, 'kiknek ajánlata jóval kedvezőbb voll az előbbieknél. A község elöljárósága azon­ban nem a két utóbbi ajánlatot fogodta el, hanem újabb árverést 'űzött ki, minthogy a H/övetkezct az. árverés megtartás”« után meggondolta a dolgot és a?, előbbinél kod* vezőbb ajánlatot 'tett. Az uj árverésen 0/. üzletek bérletét a szövetkezeinek Ítélték oda. Az uj árvrés ellen W’ebz Ödön és Éliás József kert-serei adtak be a 'kolozsvári közigazgatási táblához. A tábl'a a második árlejtést, mint törvénytelent, megsemmisi- t< Mo és az első árlejtést erősítette meg. úgyhogy rí bérlet k »továbbra is WWsz Ödön és Ellán József bérletében maridnak. Afrikából jö^em... CL Az egykori kolozsvári könyvkereskedő, többesztende: külföldi távoliét után néhány napra visszatért és a gyar­mati élet szokásairól és körülményeiről beszél.— Róma drága, Páris drága, egy cukrászsütemény 60—70 le KOLOZSVÁR, március 30. A kolozsváriak emlékeznek még ró, néhány esztendővel ezelőtt n főúton volt egy keskeny kis könyvüzlet; előtte, az aj­tóban kosarakban párlejes könyvek, ol­csók és értéktelenek, hírnökei az iroda* lom népszerűsítés „művészetének", mel­lette hangzatos reklámok, hogy csak két lej a világirodalom legjava és hogy még csak 8 napig — majd1 prolongálva még két napig és aztán véges-végig, nmig csal; ez a remek üzleti érzékkel vezetett bol­tocska, mint olyan, meg nem szűnt és a miniatűr „l’hu“ könyvüzlet át nem ved­lett — ha nem csalódom — kaJapsznlon- ná. Nem volt ez esemény a városban, hi­szen ilyen nagv csodák még történtek ak­koriban, de, bogy mégse lehessen nyom­ban napirendre térni felette s bogy a „minden szenzáció csak 3 napig tart“ közhelyt se lehessen köpenyként a ,,ba* goly“-iiz!et hült tetemeire ráhúzni, a min­dig csak felszínen szaladó Max Gaston egy kerékpárt vásárolt és azzal berregett és píiffögött és cikázott a városban ke rész lül-kasul, hogy az embernek libabö- rüs lett a háta. Aztán egyszer csak eRiint. Max Gas­ton. az „Uhu“ könyvkereskedés tulajdo­nosa, itthagyta ezt a szép várost és más vidékekre ment szerencsét próbálni. Előbb Aradra vitte a sorsa, de itt nem bírt s talán nem is akart gyökeret eresz­teni. Az elkerülhetetlen végzet egy- szerel mi kalandba sodorta s szöknie kellett — kettesben. Nos? Ebben igazán semmi j rendkívüli sem lenne, ha Gaston Max... I De hiszen ez már teljesen magánügy és | nem tartozik a nyilvánosságra. Elment — s azóta külföldön él. Lermonlow mondja, hogy senki a sor­sát el nem kerülheti. Úgy látszik, ez igaz. Lóludálban nyargalok az utcán s velem szemközt mosolyogva jön Gaston Max — az ,.Uhu“-s. Két perc. som telt el s én már mindent tudtam. Ilogy az elmúlt eszten­dők alatt Párisban éh, Londonban élt, meg Rómában éh és bebolyongta Eszak* afnkát, volt Tuniszban, Tripchszban. Bengalibon, Marokkóban, Líbiában, meg Abesszíniában... Tegnapelőtt érkezett — s már holnap megy' tovább. — Olyan sürgős?-— Valóban sürgős. Család« ügyek 11'- lak é.s családi ügyek visznek. Nem. Az ilyesmi rendszerint nem érde­kes. Ellenijén a gyarmatok képe és vé* gig az ut Európán, ebben a zűrzavaros időben, talán színeket is ad. Abesszíniában még mindig... — Addisz-Abebában volt? — Hogyne. Közel 3 hónapig, megszakí­tás nélkül. Harrarban is. Abesszínia egy igen érdekes hely, de még mindig meg­lehetősen sötét az etirópai ember szemé­ben. Hiszen még mindig vannak elvan helyek, ahova fehér ember nem tette be a lábát, mert a roppant magas és mere­dek hegyek ezt lehetetlenné tették. Az olaszok, akik uralják az országot, a már behódolt benszülöttektől tudják, hogy imiU amott élnek vad törzsek, de még nem kutatták fék A civilizációtól megle­hetősen iszonyodnak ezek az abesszmek s jóllehet régi szokásaikból és rendszerek­től megfosztotta őket az «olasz fenható- ság — mégsem mondanak le róla. Úgy látszik, egynéhány év nem elegendő eh­hez. Egy egészen uj generációnak ke'3 fel- nevelődnie, hogy az uj életmódhoz hoz­zászokjanak. — Például? — Például nem szívesen veszik a rab­szolgaság alól való felszabadításukat. Az a bessz in lusta, tunya nép s a rabszolga­ság mentesítette « gondoktól. Ma ped«g dolgoznia kell és önmagának kell gon­doskodnia létfenntartásúról. Vagy más: nem szívesen mondanak J'e a többnejű' ségröl s ha titokban is, de akinek módjá­ban áll, 5—G feleséggel veszi magát kö­rük líppugy dióik ma is az ősrégi szokás, hogy ha abesszin férfi valami ügyes-ba­jos dolga miatt néhány napra kénytelen elhagyni a várost, feleségét legügyesebb szolgájára bízza, de a szó legszorosabb ér­telmezésében. Mert ez a: ideiglenes át­ruházás “ az összes férji jogokat is ma­gában egyesíti, ami ellen az asszcjiynak vélő joga nincs, de talán nem is lenne. A rendk.vilii éghajlat miatt a nők sokkal korábban érnek meg. mint másutt. Gya­kori eset, hogy 9—10 éves ggereklámjui: már férjhez mennek és 72—13 éves ko­rukban már anyák. Az abesszm kisigé­nyű, primitív nép. Földbe vájt viskók­ban laknak és táplálkozásuk, öhö/köd'é* .sük a legegyszerűbb. Egy testhezálló szűk vászonnadrág a fő öltözék, amit az asz- szony a testükre varr, úgyhogy azt le sem vethetik soha. Abban élnek és abban halnak meg, ha szép dő van, vagy ha csurog az eső. Cipőfélét nem hordanak, talpukon ujjnyi vastag kemény réteg a ..cipőtalp“. Hihetetlen erőfeszítést lesz­nek az «olaszok, hogy némiképpen meg­reformálják őket. Félnek az orvostól és a gyógyszerektől. Ha va amelyik abesszin gunk virágzásának teljes kifejlesztése. Mezőgazdaságunk modernizálódik és kifejlődik olyan mértékben, ahogy Né­metország nagyobb piacot biztosit ter­mékeink számára. Iparaink ugyancsak a fejlődés útjára lépnek, ha együtt mű­ködnek háborítatlanul a németekkel olyan gazdasági kiaknezárára, amelyek eddig el voltak hanyagol -a. Szárazföldi és vizi útjaink közlekedési és szállítási eszközeink modernizálódnak és ?» ro­mán munkás karok, valamint az értel­miségi osztály munkíű Máinak, kisza­badulva a kezdődő -munkanélküliség árnyékából. Területi integritásának és szuvereni­tásának megőrzése mellett, Románia megőrzi történelirn jogait, amit a yi í lág összes nagyhatalmaival való aktiv I együttműködésével is kifejez. A német —román gazdasági egyezmény semmi­ben sem érinti kapcsolatainkat más or­szágokkal. A két munka-ritmusnak összeegyeztetése jótékony hatással lesz mindkét szerződő félre. íme, ezek az okok vezetnek arra, hogy egy uj virág­zás korszakát jelentsük be. De beje­lenthetjük a béke korszakát is. Egy olyan békés io szakot, amely nincs biz­tosítva a háború mikrobái ellen ezen a környéken mi: népek számára. A duna völgyi Európában Románia ma a béke, a munka és a rend szigete és Mi ezt nem fogjuk megzavarni so- | hasem, hanem meg védjük bárhol, bár* i mikor és bárki ellen.“ , v . . súlyos beteg, éjszaka heb cl'opivok at egészségügyi hatóság ok t inlji reim I. h(<jg kórházba szállíthassák, j lusvurhisvn meg's csak betörnek :« ci/ i/ácio okozta nehézségekbe és ;i rendes ék-linódba, da­lán, ha Olaszország koreszhUviszi tervét, hogy egymillió olaszt Abe-sz íÖőim kié' pitsen aminek clökés/iüeY- mar javá­ban folynak , akkor gj rmbb ütem* ben fog átváltozni Abesszin a képe. A fe­iler emberi nem s/ercbk, mert léinek tő­le* Ez azonban más g/armur». rs fenn­áll. Abesszíniában sok zsidó él. Bínszü* lőtt, vallásos zsidó, am‘«nt olt nevezik, „ebreo“, de betűiket nem bírtam o’vasní, mert nem hasonlítani!; az általunk is* inert hoher belükhöz. Természetesen a a út ismert szokásokról és ünnepekről « igy a lmsvétról és a pászkáról — sera tudnak, .lé» egyetértésben élnek a többi beris/.iilöttel és az olaszokkal K. Olt nmei zsidókérdés Az olasz különben sem anti­szemita. RÓMA ..., PARIS... — Es ma? — Ma sem. Olaszország csaknem va­lamennyi jelentékenyebb városában lak­tam. Az olasz nép sohasem 'ismerte az antiszemitizmust. Jellemző, hogy amikor Németország felöl átcsapott a fajelmélet hul’áma és a zsidók elleni rendszabá­lyokról volt szó, sokan azt kérdezték: ho­gyan néz ki egy zsidó? Mert ott semmi­lyen külső jellegzetességről, vagy más- egvébröl nem lehetett felismerni, mert mindannyian jó olaszok voltak. Az olasz végtelenül türelmes és •» zsidók helyze­tét — a törvények ellenére is — jóindu­lattal kezelik. Akiknek, mint külföldek­nek menniük kellett — állandóan meg­hosszabbítják tartózkodási engedélyét és eltekintve az állami alkalmazottaktól, ke­reskedéssel mai napig foglalkozhatnak és foglalkoznak is. Az okisz nép jó, rajongó és békés. Hogy mégis olyan harcias szel­lem lengi át, ez minden újságolvasó em­ber előtt könnyen érthető. Mindenért lel­kesedik. amit a Duce mond. Es Musso i ni szava inegfelebbczhetetlcn. Mit mond hattok Rómáról? Nyolc nappal ezelőtt még ott voltam. Róma megf'aiaiod . át­épült. És drága város, mint -ah gv drága Páris is, meg a többi nagy metropolis Egv egyszerű polgári ebéd 150—203 lej­be kerül Rómában is, Parisban »<. Paris­ban egy cukrászsütemény GO—“0 lej. Ke-' resztül jöttem fél Európán, d állítom. sehol sincs olyan olcsóság, mint itt, Re- mórniában. És ez nemcsak az étkezésre vonatkozik, hanem a: egyes ruházati <_ü * kékre is. Mit mondhatok Parisról? Láz­ban ég. Valóságos plakáthábcru van az idegen törekvések ellen. Az emberek min­den szabad percüket az utcán töltik és le­sik a híreket. A legegyszerűbb ember ke, zében is 3—4 ú jság van. És it bob hang-, szórók továbbítják a friss rádű»híreket s, nem túlzók, ha azt mondom, ilyen He- Iveken életveszélyes a tolongás. * / Pillanatképek, amiket egy rövid utca* beszélgetés alatt megjegyeztem s an ok folytonosságát meg-megzav.-rta egy köze­ledő ismerős. Szervusz, Max. H í voltál mastanig, Max? Honnan joss? Max9 Hogy van. Gaston? Rég nem latiam. Es mindenkinek csak annyit fek-1: — Afrikából jöttem. Jól hangzik. Kár. hogy nem barnította le az arcát és nem tett turbánt a fejére. Mert akkor még ennyit sem kellett vo’na mondania, (}■ h) A ZSIL FOLYÓBA ZUHANT EGY DÉVAI AUTOMOBIL. Targujiuból je­lentik: A Déva 127=es rendszámú auto­mobil, amelyet Kiss Béla tulajdonos ve­zetett, négy utasával Brebi község mellett a Zsil folyóba zuhant. Szeren­csére az utasoknak az ijedtségen kívül más bajuk nem történt. „KIPLING“ TORPEDÓROMBOLÓ. Az angol haditengerészet legújabb torpedó­rombolóját a birodalmi gondolat nagy költőjéről, Rudyard Kiplingről nevez­ték el. A költő leánya, A4 rs. Bambridge keresztelte meg a hajót. Férfi divatlapok nagy választékban az Efienzék könyvosztáfyában Cluj, Paata Unirii 9. kapSaiók.

Next

/
Thumbnails
Contents