Ellenzék, 1939. március (60. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-28 / 71. szám

ÄÄA 3 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Clu}, Calea Motdor 4. Telefon: 11—09. Nyomda: Str. I. G Dúca No. 8. Fiókkiadóhivatal éí könyvosztály: P. Unirii 9 Telefon 11-99 LX ÉVFOLYAM, 71. SZÁM. ALAPÍTOTTA EARTH A MIKLÓS Felelős szerkesztő és igazgaló t DR. GROIS LÁSZLÓ msnsB Kiadótulajdonos: PALLAS K. Fa Törvényszéki lipfcromozísi szám: 39, (Dos. 886/, 1938. Trb. Cluj.) Előfizsréa: árak: havonta 80. negyedévre 240. félévre 480 egész évre 960 lej. KEDD CLUJ, 1939 MÁRCIUS 2 8. MUSSOLINI 9,4 ieSciiiiéiyi rendszerek ellesi tervezel! ikoaiieié kiiiivás volna, amivel szemben ezek védelemről a támadásra lémének át Elhangzott Rámában a Dues nagy feszültséggel várt beszéde. - „A Róma— Berlin-Sengelw szétrombolhaSailan". - „ , mais? védekezni sem próbált, megérett ui sorsára" - „Tunisz, Dzsibutl és Szuez" képezik Olaszország követeléseit Franciaországgal Lengyelország nem ftaiianitö lelépni az Anglia által tervezett áiiamSfoaiidúDa A tegnapi nap szenzációjának Mus­solini beszédét lehet tekinteni, melyre feszült érdeklődéssel várt a világ egész közvéleménye. Ennek a beszéd= nek kellett leszögeznie Olaszország ál­lásfoglalását a nagy európai válságban, amely izgalomban tartja az egész vilá­got. Megelőzőleg a németekkel szem­ben álló front oldaláról olyan hírek terjedtek el, mintha a Németország és Olaszország közötti viszony hidegebbé válna s a Berlin—Róma tengely megla­zult volna. A Duce tegnapi beszéde le­hető legerélyesebb cáfolatát adja ezek­nek a híreknek, a demokráciák elleni éles támadás kíséretében, melyet az olasz politika vezére szokásos hevessé­gével hajtott végre. Akik az európai feszültség enyhülését és az ellentétes csoportok közötti gyors tárgyalások megindulását várták, Mussolini kije­lentéseitől, azok tévedtek, de a helyzet tisztázásához tegnapi beszéde minden­esetre nagyban hozzájárult. NINCS TÖBB „TOUR DE VALSE“ Mussolini a fasiszta légiók megala­kulásának huszadik évfordulója alkal­mával beszélt, külpolitikai kijelenté­seit tehát a fasizmus ismert dinamikus elveivel kapcsolta össze. Ez még kemé=> nyebb jelleget ad a Duce fejtegetései­nek. Bár a béke szó — mondta Musso­lini — meglehetősen elhasznált dolog és úgy cseng, mint a hamis pénz és bár közismert dolog, hogy mi az örök bé­két katasztrófának tekintjük az emberi civilizációra, mégis szükségesnek tar­tunk mi is egy hosszú békekorszakot. Erre azonban, bár puhatolóztak ilj'en irányban nálunk, mi csak jogaink elis­merése után vagyunk hajlandóak. A „tour de valse“, a különböző nemzetek­kel egymásután következő tánc korsza­ka lezárult — mondta Mussolini a régi clasz politika változásaira célozva. Ma ez a föltételezés is sérti Olaszországot. A Róma—Berlin tengely szétrombolá- sára, vagy szétszakítására irányuló kí­sérletek gyerekesek. Ami Középeuró- pában történt, annak végzetszeriileg meg kellett történnie. Világos — foly­tatta Mussolini a csehekre célozva — hogy mikor egy nép, melynek nagy­számban voltak harcképes fiai és óriási fegyvergyárak fölött is rendelkezett, nem képes függetlensége érdekében a szükséges gesztus megtevésére, ez azt bizonyítja, hogy érett, nagyon is érett uj sorsára. Mussolini ezután a tekin­télyállamok ellen Anglia által össze­hozni akart koalícióról beszélt és ezzel szemben igen súlyosan hangzó kijelen­tést tett. „Ha létrejönne — mondta — a tekintély} rendszerek ellen tervezett koalíció, ez egyértelmű volna kihívá­sukkal s ebben az esetben a tekintélyi {rendszerek védelemről támadásra tér­nének át a féld valamennyi pontján Beszéd^ végen a franciákkal szembeni olasz követelésekre tért rá, röviden összegezve ezeket.-í- következő szavak­kal: „Tunisz, L^Bibuti, Szuez“. Ez a kijelentig bizonyos tekintetben enyhí­tés is lehet az előbbi olasz követelések­kel szemben, amelyek, ha nem is hiva­talosan, Korzikára és Nizzára is vonat­koztak. Emellett a Duce nem jelölte meg, hogy területi követelésekről van=e itt szó, vagy csak bizonyos olasz jogok elismeréséről, amelyekre francia rész­ről is már bizonyos hajlandóság mu­tatkozott. A franciákkal szemben han­goztatott követelésekhez csatlakozik, de már erősen Anglia ellen irányul Mussolini kijelentése a Földközi-ten­gerről, melyet a keleteurópai német politikával kapcsolatban sokszor hasz­nált kifejezéssel, olasz „élettér“«nek nevezett. Az „élettér“ kifejezés még nem pontosan meghatározott dolog s igy lehet a Földközi-tengerre való, többé-kevésbé kizárólagos igény eme­lésével, de ieliet sokkal enyhébben is magyarázni. Mussolini az olasz fegy­verkezésre való fölhívással végezte be­szédét, mert amint utolsó mondatában kijelentette: „jaj a leíegyverzetíek- nek!“ A beszéd teljes szövegét külön­ben alábbi táviratunkban közöljük. Leng^aior&zág nem hallandó belépni az Anglia által tervezett koalícióba A római nagy beszédnek Európa kül­politikai központjaiban tett hatásáról ed­dig kevés jelentés érkezett. Egyik Rador- jelentés szerint Londonban a beszéd még nem képezte hivatalos bírálat tár­gyát. Politikai körökben tartózkodássá* ítélik meg Mussolini kijelentéseit, de hoz­záteszik, hogy a benne foglalt határozott követelések nem mennek túl az olasz ki­rály trónbeszédében foglalt kijelentése­ken­A londoni kormány különben tovább folytatod fáradozásait a Mussolini által kihívásnak mondott koalíció összehozá­sára. Ez a koalíció, ha létrejön is,. a tervezett ; kiterjedt csoportosulásnál jóval szüklcö- ! rübb 'lesz és csak három európai nagy­hatalomra, Angliára, Franciaországra és Szoivjetocroszországra fog kiterjeszkedni, i háttérben az Egyes ült-Áll amok csendes támogatásával. Lengyelbrszág csatlakozá­sa, aminele érdekében a londoni és párisi kormányok nagy erőfeszítéseket tettek, ma már kizártnak látszik. Egy varsói Rador-távirat szerint, jólértesült körök­ben határozottan állítják, hogy a francia —angol—szovjetorosz deklarációhoz, me­lyet közelebbről alá fognak imi, Lengyel- ország nem csatlakozik. A varsói nagy­követ Reck külügyminiszternek előter­jesztette az errevomatkozó angol-francia indítványt. Egyes hírek szerint Beck kül­ügyminiszter a nyilatkozatnak sem poli­tikai, sem katonai kötelezettséggel járó részét nem tartotta lengyel szempontból megfelelőnek ahhoz, hogy elfogadhassa. Varsói politikusok között különben, egyes hírek szerint, az a benyomás uralkodik, hogy Németország, miután szükségesnek látott kdeti lépéseit már végrehajtotta, külpolitikájának élét újra nyugat felé fordítja. Mussolini nagmelenSőségii beszéde RÓMAv március 27. A Rador távirati iroda jelenti: Rómá­ban, a Foro Mussolinin, háromszázezer fasiszta előtt beszédet mondott a Duce a fasiszta harci légiók megalapításának hu­szadik évfordulóján. A hatalmas Foro Mussolini 19 sávra volt felosztva és itt * helyet kapott minden város fasiszta kül­i döttsége. Az óriási tér nyugati oldalán hatalmas emelvény állott, amelynek lépcsőzeiein a kormány tagjai, a német nemzeti szo­cialista párt küldöttsége, vrfiamint a spanyol fallangisták küldöttsége foglalt helyet j Mussolini 11 óra 30 perckor jelent meg az emelvényen. Megjelenését lelkes • tüntetés fogadta. Ezután a háborús ke­reszt és a fasiszta párt lobogóinak ünne’ pélycs átadása következett, a sokaság lel­kes éljenzése közben. A tömeg ezután el­énekelte a birodalmi himnuszt, majd a Duce mondotta el beszédét. Szavait azzal kezdte, hogy a harci fasciók megalapítá­sa után húsz évvel mélységes megindult- sággal intézi szavait „squadristi“ felé. „GYEREKSÉG A RÓMA—BER­LIN TENGELY SZÉTSZAKÍTÁ­SÁRA IRÁNYULÓ KÍSÉRLET“ — A fekete zászló körül, melyet 1919. évben kitűztem — mondotta a Duce —, összegyűltek a lövészárkok veteránjaiból és a fiatalokból alakult csapatok, hogy leverjék a bomlasztó elméleteket és fel­szabadítsák a népet az 1789. évi yüágesz­mék káros befolyása ától. E zászló körül esett el hősként harcolva ezernyi bajtárs Olaszország utcám és terein, Afrika föld­jén és Spanyolország földjén. „Squadristák“ mondjátok meg minden­kinek, aki még késik, hogy a forrada­lom nem ért véget, lianem a szokások, a jellem és a társadalmi különbségek szempontjából még kezdetén van. Másokra hagyom a feladatot, hogy fel­állítsák munkánk mérlegét a fasizmus el­ső 20 évének megünneplése alkalmávah Ez a mérleg óriás, amit ülik felemlíte­nünk, valahányszor a győzelmet ülő ha* zugság demoplutokratikus árudája juhai szétszórt nyájainak a fasiszta Olaszország közeli, küszöbön álló és nagyon biztos romlását jelentette, mert Olaszország vért veszített Afrikában és még több vért ve­szített Spanyritországban és mert sürgős szüksége volt kölcsönre, ami természete’ sen csak angol lehetett. Akaratom nem ismer határt . . . — Aimiit tettünk, jelentős, de számunk­ra jelentősebb, amit ezután fogunk tenni és meg fogjuk tenni, mert akaratom nem ismer akadályt, mert lelkesedésetek és ál­dozatkészségetek érintetlen. Nem hagyjuk és nem fogjuk hbgyni, hogy lerántson az, amit háborús pszi- hózisnak neveznek, tehát a hisztéria és a félelem keveréke. Utunk meg van határozva, elveink pedig világosak: 1. Bár a hivatásos pacifisták 1 különösen utálatosak, bár a béke szó meglehetősen elhasznált s úgy szól, mint egy hamis pénz és bár jól ismert, hogy mi az örök békét katasztrófának tekint­jük az emberi civilizációra, mégis szükségesnek tartunk egy hosszú békekorszakot ennek az emberi civilizá­ciónak megvédésére és fejlesztésére, de, noha nemrég puhatolóztak, nem teszünk semmi kezdeményezést jogaink elismerése előtt. 2. Külpolitikai keringők korszaka, Ha vett valaha, végleg lezárult. A Róma—Béri in-tengely szétrombolásá* ra, vagy szétszakítására irányuló kísér letek gyerekségek. (A tömeg Hitler ne1, vét kiáltja.) A tengely nemcsak két ál lám közötti kötelék, hanem két fórra dalom találkozása, mely világosai szembehelyezkedett a kortárs civiltzá ció minden más felfogásával. CCikküßk ai utaá aids£**l ^

Next

/
Thumbnails
Contents