Ellenzék, 1939. március (60. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-25 / 70. szám

1 3 9 39 március 25. ELLENZÉK 5 VASÁRNAPI KRÓNIKA ■“ írja marai Sándor “ LEGYECSKE BUDAPEST március Iió. — „;Ncm‘‘ — mondta a borbély s a csattogó ollóval igazítani kezdte a ven­dég haját — ,,a fiatalok már nem tanul" nak sokat. Semmi képzelőerő a hajzatban, semmi egyéniség a szakádban. A segéd ma leteszi a vizsgát és mit tud? Hajat vágni és beretválni. Bajuszt stucco'ni, ké­rem, manapság olyan egyszerű, mint bir­kát nyírni. Nem volt mindig ilyen egy­szerű. A politika mindig belejátszott a ba­jusz visele the, rejtélyes dolog, de mindig a bajusz kezdte, volt Viltmos-bajusz, ahogy ma van Hittór-bajusz. Valami oka lesz ennek, uram. Az emberek mindig szíve­sen utánozzák a nagy emberek bajuszait- Az arcszőrzet nagy vonzóerő a tömegek számára. Az emberek elnézik a hires ember arcképét s aztán mohón növesz­tik a bajuszt, mlajmolják a híres embert. Az én időmben, mikor én fiatal borbély voltam, a politika még élénken meglát­szott a hajzaton és az arcszőrzeten, fia­tal magyar emberek Kossuth-szakállt nö_ vesiztettek, az idősebbek csáisizár-szakállt. De minderről már nem tudnak a fiatalok semmit Nem tudnak semmit a hajvise­letről sem. Amikor az emberek még egyéniségek voltak, mindenki másképpen fésiilködött Voltaik a hires kefe-frizurák: micsoda egyéniségek, uram! Aztán volt a sech serii Ki tud ma még szép secliserl-t csinálni?... Micsoda művészet volt, két ol­dalt., a halántékon, a fésű hegyével fino­man csigába csavarni a férfibajat, olyas- formán, mint ahogy a hatos számjegyét rajzoljuk!... Egy szép sech serién tiz per­cig is eldolgozott az ember. De aztán olyan is volt az a fej, kérem., mehetett bába, vagy a miniszterelnökhöz. Persze, Y i hamsán csokolozni nem lehetett vele- A sechserit -már csak megállapodott, mél- íóságos urak hordták, főként a közhiva­tal nők ok. A hajzatot középen választot­ták. simán lefésülték jobbra és baba s a választók végigment hátul a koponyán, le a tarkókig. Talán ez volt a legszebb- Az ilyen fej persze bnillantmos vcét, a haj feszesen ragadt a koponyán, a hátsó vá­lasztékot nem lehetett minden nap meg­csinálni, volt ur, aki kolmztatta a hajat, ez meglehetősen általános volt negyven év előtt. De a szukáUak, uram, a szakai- lak! Fáj az ember szive, ha visszagondol*'. , — „bűt vielt“ —• mondotta s magasba emelte az ollót, széttárt karokkal, nagy lendülettel, mint egy karmester a vezény­lő pálcát — , »mindenekelőtt a Kcssuth­I az álba, finoman clvékonyodva, tóesüg- J gött a szájszögletek mellett, vodn valami szoiinom és uras ebben a bajuszban, va- , lami keleties, a régi török urak viselitek ilyen szőrt a száj körül, uram... nagyon szép italt. A VT‘lmosrbajusz, az esáster- réicbt-szőrök csak évtizedekkel később terjedtek d. De az igazi magyarok ak­kor is inkább a pödört bajuszt viselték, I amelyet jófajta jászberényi és Uszaujlaki I bajuszpedrővel sodortak meg. Milyen gyönyörű hegyes tudott lenni a pödört bajusz!... Mint kiét acélitü, úgy villogott a bajusz két szára evés közben, vagy ha j mérged volt és szónokok az ember. És I voült, valamivel' később, a H'indemburg- j vendégbajusz, amikor az ajakszőrzet egy- I benőtt a pofaszakállal s együtt mozgott az egész, barkó és bajusz, dúsan és mél- i tóságosan“. I — „És a legyecske“ — monldlta hab I kaibban, ábrándosán, szomorúan. — I „Élvek múlnak el 'és nem látok egy igazi flegyec síéért. Ez ele a legyecskések, kérem, ideges és á'madozó emberele voltak- So­kat beszéltek, szapora szóval s a legyecs ke ugrált, közben az ajak alatt, fürgén és magányosan. Legyecskét mindig szívesen vágtam. Néha olyan honvágy fog el, higyje efl kegyed, várom, mikor nyűik az ajtó, hátha belép még egyszer egy le* gyecskés ur, leül a székbe, nyakába tű­röm a kendőt s amíg beretválom, foly­ton beszól a vendég s közben ugrál ke­zem alatt a legyecske... Az ifjúság jut eszembe, valahányszor legyecskét látok. Az ifjúságom, amdy egészen mást Ígért, volt benne remény és képzelet, volt ben­ne egyéniség, mester csak az volt, aki érteit a hajzat,, a bajusz és a szakáll min* den változatához, tudni kellett, melyik úrhoz mii ülik, alkotni kellett!... Én ifjú­koromban még alkottam, uram! Ma már csak beretválok és hajat vágok. Manikűr sem volt még igazában, negyedszázad előtt terjedt el a körömvágás, igazi úri­ember megsértődött volna, ha manikűrt ajánlok neki, mint valamilyen puccos fe­hérnépnek... Bajuszpedrő sincs többé. Ba­juszkötő sincs, eltűnt a szakmából. Az volt a szép, mikor még vasárnap dél­előtt is lehetett beretválaii, volt itt az üz­let közepén egy vörös plüss körpamJn“ góm, ott ültek az urak körben, frissen beretváltan, újsággal kezükben, orruk alatt a bajuszkötővel s várták, hogy meg­ragadjon a bajusz. Ugv ülitek, körben, orruk álaitt a brittané nszagu kötővel, lie­szakáll. Aztán a császáiyszakáB. Ezt csak | ourikuis urak hordták, magasrangu kato- i nák. Aztán itt volt a szép, hosszú Bou- langerrszaká'l, élőt, az álion hosszan ki­pederve. Aztán üt volt a tambur-szakáll, a legszebb szakágak egyike, uram, elől, az állón, középen választva, enyhén süt­ve. Évek múlnak el és nem iátok egy igazi, jóravalö tambur-szakállt. Itt volt a hoií.and- szukád, kissé olyan, mint a Kosr suÜi-szakáll s mégis más: könszakáll volt, de a szá j alatti részt és a bajuszt lebe- retváltuk hozzá. Ki emlékszik ,a szép, hosszú barkóra, amely véget ért a fül alaitt, a pofa csont közepén s oldalt mesz* szire lobogott, kisütve és ünnepélyesen?... Főként a költők hordták, aldk külföldön % járlak s a fényképészek. És voilţ a kö­zönséges angol pofaszakáll, melyet oldalt kipederlek. Ezt a világutazók viselték s azok az urak, akik majmolták az ango­lokat, De az angol bajusz akkor még rit­ka volt— A kilencvenes években alig lát­tam még nyesett angol bajuszt nálunk. Va'ahoigy nem illett a magyar arcokhoz ez a szőrzet, kérem, a magyar pof ácson t- hciz sem illett. A magyar urak akkor még Ic-gszivesebben szittya-bajuszt viseltek. Ez a bajusz vékony voit s kétoldalt leszaladt gyes tartással és szer tar tásosian, mintha nagy ünnepélyre kéz ülnének. De akkor még csakugyan ünnepély volt az élet- A szakma nemcsak kenyeret adott, hanem becsvágyat is. Hát ennek vége, a becs­vágynak. Kenyérre is éppen csak futja“. —■ „Nincs legyecske, nincs semmi“ — mondta komoran s az olló hegyével, óva­tosan, két szőrszálat vágott ki a vendég orrlyukaiból —, „pz uráli maguk beretr vá'koznak, ez ölt meg minket, tessék el­hinni, az önberetváló penge. Bejönnek, hajlat vágatnak, az egyik középen választ­ja, a másik oldalt, ennyi az egész. Néha akad egy körszak áll,, mi az?... És angol bajuszt stuccoini már az inasok is tud­nak. A másik, az igazi világban, minden urnák volt bérelt fiókja s a fiáiéban tö­rülköző, saját szivacs, saját penge, egyéni kölni és privát bajuszpedrő. Ma, uram, mondom,. írue tessék neheztelni, az embe­riség csak tűrt, hogy nyírják, műit a bir­kát. Kölnit parancsol?... Timsót?... Uram. miért nem növeszt egy kis legyecskét?...“ FÉRFI DIVATLAPOK NAGY VÁ­LASZTÉKBAN ELLENZÉK KÖNYV­OSZTÁLYBAN Cluj-Kolozsvár, Pista Unirii kaphatók! . - -­I i! a /*"* MerePef iötsiiic tottyta I ! «sas: ító I III wä fi li ,,#oa olt<>l oJfövoli»rr*9yc*eriien fo9b**x* II ff il kább9keaiényedtti i ssßasa, 1/ / i‘*£á?yÍ,Üe. .. i A.kl rend,,; ’!* ° #«9l(o rlaL%if0gfeCha‘l ,a űzonbt netnejoj, eitóv 0tnely < “ kanéra I Nincs joga a polgármesternek megsemmisíteni az előző interimar bizottság határozatát Közel hárommilliós peri veszítettek el a nagyváradi bérkocsisok; KOLOZSVÁR, március 24. A kolozsvári közigazgatási tábla Dedu —Giurdami—Constantimescu tanácsa teg­nap tárgyalta a szatmári Dacia-szálloda helyreállítási munkálatainak ügyét és a nagyváradi bérkocsisok ipartársulaf árnak Nagyvárad tanácsa eben emelt két és fél­millió lejes kártérítési keresetét. Szabnáf város interim ár tanács 1935 november 5-én a Dacia-szálloda bérlőjé­nek kérésére elrendelte a szálloda általá­nos javítását és erre a célra közel 600 ezer lej költséget irányzott elő. A javítá­si munkálatokat végre is hajtották és azt a város mérnöki hivatala szabályszerűen át is vette, mert az előírásoknak megfe­lelőnek találta. Most az uj delegált pol­gármester azután úgy a szálloda javítására vonatkozó in­terimar bizottsági határozatot, mint a munka átvételére vonatkozó jegyző­könyvet megsemmisítette. Miután így a javítási költséget a szálloda bérlőjének kellett volna megfi­zetnie, a bérlő a, delegált polgármester határozatát a kolozsvári közigazgatás' táblánál, keresettel támadta meg. Ezt a keresetet ma tárgyalta a közigaz­gatási tábla és annak helyet adva, meg­semmisítette a delegált polgármester határozatát, azzal az indokolással, hogy a polgármester ezzel túllépte hatáskö­rét. A ptdgárrrnester ugyanis az interim ár bi­zottság határozatának megsemmisítését a kolozsvári közigazgatási táblától kellett volna kérnie, mert a határozatmegsemmisi- téshez nem volt joga. A nagyváradi bérkocsisok ápartársula- táit ezelőtt húsz évvel a nagyváradi had­testparancsnokság arra kötelezte, hogy éjjel-nappali állandóan négy bérkocsit bcr csássanak a katonai hatóságok rendelke­zésére. Ennek a határozatnak — állítják a bérkocsisok — eleget is tettek, mert 1919-től 1922-ig, három éven át éjjel-nap­pal állandóan négy bérkocsi állott a ha­tóság rendelkezésére. Ezért az ásandó szolgálatért nem keve­sebb, mint i 2,600000 lejt számítottak fel s egy be- advángban arra kérték a várc<s taná­csát, hogg ezt az összeget folyósítsa. Nagyvárad tanácsa a bérkocsisok kéré­sét megtagadta. Az err evon atkozó taná­csi határozat kétségbe vonta a kérdéses szolgálat teljesítését és kifejtette, hogy a kérdéses összeg fizetésére akkor sem lenne hajlandó, ha azt a szolgáltatást tényleg elkövették volna, mert azt a katonai parancsnoksúg rendelkezésére végezték és igy a kért fuvardíjat is ka­tonai hatóságok lennének kötelesek megfizetni. Ezt a határozatot az érdekelt bérkocsisok' a kolozsvári közigazgatási táblához fe- tóbbeztók meg. A tábla a keresetet teg­nap tárgyalta és visszautasította, azzal, hogy a bérkocsisok a teljesített szolgála­tot nem igazolták, de még ha a követe­lés igazolt is lett volna, abban az esetben követelésüket csak bírói eljárás során ér- v é n yesítli etnék. Batránv a francia képviselőház foívoíóián PÁRIS, március 24. Hatalmas botrány játszódott de a francia képviselőháziban. Amikor a spanyol mcne kültek ügyét tárgyalták, Jean Renaúd kommunista képviselő egy közbeszólásból kifollyólug összeveszett Pierre Cólomb szél­sőjobboldali demokrata képviselőtől. Ä kommunista képviselő az ülés befejezőékor megtámadja a folyosón képviselőtársát, akit megpofozott. A pofozkodó kommu­nista képviselőt fegyelmi bizotóság elé ál­lítják. , * ,; . .<

Next

/
Thumbnails
Contents