Ellenzék, 1939. március (60. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-25 / 70. szám

/. /. /. /: ,v * /' k 1 0 J 9 in ú r i i ti k 11. Gépfegyvere* gengszter-csata egy elegáns sanfranciscoi mulatóban A szép táncosnő és a. kábitószercsempészek NEWYORK, március hó. San Francisco egyik legfelkapottabb mulatójában véres tiizharc folyt le, amely számos sebesültet követelt. A mulató színpadáról I (lépiegyvertüz alá vettek egy tán­cosnőt, J aki menekülni próbált. A rendőrség nyomozása olyan bonyolult és messze- ág&zó bűnügyet derített fel ezzel kap­csolatban, amelyhez hasonlóra Ameri­kában is alig volt példa. A dolog még 1937 decemberében kezdődött, a kanadai Windsorban. amely pontosan Detroittal szemközt fekszik, a Detroit-folyó kanadai olda­lán. az államhatáron îs átlép, aki átmegy it Detroit-folyó túlsó oldalúra. Windsorban Ann S. figyelmessé lett egy hirdetésre, amely kitűnő szerző­dést ajánl Detroit legdrágább és leg­előkelőbb éttermében, a Club Elegant- ban egy táncosnő számára. Ann S. je­lentkezett a hirdetésre és háromhetes próbaidő után féléves szerződést irt alá. Még amerikai fogalmak szerint is igen nagy fizetést kapott, amennyiben havi ezer dollárban állapodtak meg reife. I A szép Ann számára külön előnyt jelentett, hogy nem kellett átköltöznie Detroitba, hanem Windsorban marad­hatott. ahol munkaadói még elegáns lakosztályt is béreltek számára a vá­ros legjobb hoteljében. Előadás után minden éjjel az étterem saját autóján küldték Haza és másnap este az autó megint jelent­kezett érte. A Club Elegant igazgatója még meg is jegyezte: jó, hogy Wind­sor és Detroit szinte egy város, mert így sok felesleges formalitástól kímé­lik meg magukat azzal, hogy a lány továbbra is Windsorban lakik. A szép Ann-nak is át kellett esnie a határvizsgálat formalitásain, de a v ám őr ség és a rendőrség tagjai hama­rosan hozzászoktak autózgatásaihoz és attól kezdve már csak barátságos mo­sollyal intettek, hogy a fiatal táncosnő autója folytathatja útját. Öt hónapja lé­pett már fel Ann S. a detroiti mulató­ban, amikor az igazgató egyszerre csak rradtan benyitott öltözőjébe és rászólt, hogy gyorsan öltözzön fel, mert a rendőrség razziát tart és sürgősen me­nekülnie kell a hátsó kijáraton. Az igazgató a falhoz ugrott, megnyomott egy gombot, mire hangtalanul kitárult egy titkos ajtó, amelyről a táncosnő­nek eddig fogalma sem volt. Ann S., aki előtt érthetetlen volt a dolog, vo­nakodott a felszólításnak eleget tenni, mivel közölték vele, hogy az utolsó öt hónapban * j minden áldott nap félkiló bóditó- szert csempészett be ( magával, tudtán kívül kanadai terü­letről az Egyesült-Államokba. A szép Ann most már nem ellenkezett tovább, hanem meggondolás nélkül követte a távozási parancsot. A csempészbanda, amely a detroiti Club Elegantot fenntartotta, egészen uj módszer szerint űzte csúnya mes­terségét. A Csendes-óceán partjain az Egyesült-Államok rendőrsége és vám­hatóságai már alaposan kitanulták a csempészek Iegraffináltabb módszereit is, így kevésbé kockázatos utón pró­bálták behozni a kábítószereket. ; A Távoli-Keletről érkező sz;állitmá= nyokat vízmentes tartályokban helyez­ték el és a kanadai kikötőkben a ká­bítószeres ládákat a tengerbe dobták, még mielőtt a vámvizsgálat megtör­tént volna. A tartályokat foszforesz- káló festékkel vonták be, úgyhogy a vámvizsgálat megtörténte után búvár­ral megint kiemelhették a tengerből és a ládákat továbbküldték Windsorba. Az Egyesült-Államok rendőrsége nem volt elkészölve arra, hogy Detroitba fogják becsempészni a rengeteg kábí­tószert, igy a vámvizsgálat sem volt olyan szigorú. IÁ gengszterbanda nem akarta Ann S.-t kiengedni karmai közül még az­után sem, hogy detroiti iizelmeiket le­leplezték. I éltek, hogy a táncosnő el­árulná őket, igy a lányt két fegyveres gengszter fedezete mellett San Fran- ciscoba küldték, ahol a bandának egy másik mutatójú volt. A szép Ann-nal közölték, hogyha menekülést kísérelne meg, könyörtelenül lepuffantják. San Franciscóban heteken, sőt hóna­pokon út a szobájába zárva tartották a táncosnőt, akinek idegeit teljesen felőrölte a fogság. 1938 őszén azután fogvatartói úgy találták, hogy most már eléggé megtörték ahhoz, hogy is­mét felléptethessék. Néhány hét múlva, amikor Ann S. éppen a jelenésére várakozott a ku­lisszák mögött, véletlenül kihallgatta a mulató két vezetőjének a beszélge­tését. Az egyik jelentette a főnöknek, hogy a nézőtéren két detektív tartóz­kodik es meg is jelölte, hogy melyik asztalnál. A táncosnő uymnhaii elha­tározta, hogy megpróbál elmenekülni. Az altalános jókedvűt arra használta fel, hogy a színpadról lelépett u leg­közelebbi asztalra és ott táncolt to­vább. Kacagva hirdette, hogy ő olyan ügyes, hogy még csak egy poharat sem fog feldönteni. így táncolt asztalról asztalra, mig nem érekzett a detektí­vekhez. Ezeknek gyorsan odasugta: — Segítsetek, mert életveszélyben forgok! t A két detektív villámgyorsan lesegi- tette a leányt az asztalról, de ebben a pillanatban a színpadról géppisztolyok­ból pokoli tüzet zúdítottak rájuk. A detektívek magukkal rántották Annt is a földre és feldöntött asztalok már- ványlapjai mögül viszonozták a tüzet. A csatának 18 sebesültje volt. Sikerült a gengsztereket ártalmatlanná tenni, de a sebesültek legnagyobb része, saj­nos, az ártatlan nézők soraiból került ki. Megsebesült Ann S. is, de az orvo­sok megmentették az életét. A rendőrség Ann S. segítségével fel­göngyölítette az egész gengszter szer­vezetet. Kiderült, hogy a kanadai tán­cosnő, tudtán kívül, több mint kétmil­lió dollár értékű bóditószert csempé­szett az Egyesült-Államok, területére. A rendőrség ennek ellenére is hálás neki, mert az utolsó évtized legna­gyobb búditószercsempészeit sikerült a segítségével ártalmatlanná tenni. Spanyol történetek A szellem, jellem és büszkeség mozzaikképe Spanyolországban A spanyol nép egyik főjcllemvonása a büszkeség. 1 Ferenc francia királyt a ránézve oly szerencsétlen páviai csata (1525 február 2.}.) után Madridba vitték. A spanyol grandok ekkor azt kívánták, hogy a fogoly király necsak a kalap megemelésével, hanem meghajlással is tisztelegjen előttük. Ilyen megalázko- ! dósra 1. Ferenc semmiképen sem volt hajlandó. Hrre a grandok a fogoly ki« rály makacsságának megtörése céljá­ból igen különös furfangot találtak ki. ; A királyi palota egyik nagy termére j csináltattak egy olyan kis ajtót, hogy aki azon be akart menni, annak okvet* I lenül meg kellett hajolnia. Ebbe a te- ■ rembe gyűltek tehát össze a nemesek j és a királyt a kis ajtón keresztül ve- ! zették a terembe. I I. Ferenc meg is hajolt, de — hátra- I felé ment be a terembe. t GOYA ÉS A KÉT MAJA Don Francisco de Goya«nak a mad­ridi Pradoban őrizték két hires fest­ményét: a Meztelen Maja-t és a Fel­öltözött Maia=t. Ezek a festmények most több más műremekkel együtt kül­földre kerültek. A két festményen ugyanazon nőalak hever egy kereve- ten, a különbség csak az, hogy az egyi­ken rózsaszínű övvel átfogott áttetsző fehér ruha és sárga kabátka van. Kü­lönösnek látszik, hogy egy hires festő­művész két ilyen képet fessen. Ennek története a következő: Álba hercegnőnek, kinek igen szép formájú teste volt, az a pajkos ötlete támdat, hogy korának nagy festömiivé- széveJ, Goyával, ruha nélkül festeti le magát. Goya festménye megnyerte a hercegnő tetszését, a legnagyobb cso­dálattal beszélt róla, azonban megtil­totta a művésznek, hogy a képet bár­kinek is megmutassa. Egy napon Alba herceg tudtára adta feleségének, hogy a következő napon felkeresi a festőművészt műtermében, hogy megszemlélje azt a képet, mely­ről az asszony olyan nagy csodálattal beszélt. A hercgnő megrettenve, magánkívül rohant Goya műtermébe. | — A férjem holnap idejön — mond­ta. — Ha engem igy, meztelenül meg­lát, akkor végem van. Fel kellene öl­töztetni... nagyon kérem, tegye meg. De a művész nagyon megszerette mestermüvét s hogy ezt magának és Húsvéti sportfvonat Budapestre útlevél nélkül április 6-13-ig % Indulás Kolozsvárról: április 6-án reggel 9.30 órakor. Visszaérkezés: április 13-án este 9 órakor. Részvételi di| 1.800 lej! jelentkezéskor mindössze egy fényképes személyazonos­sági igazolvány adandó be. — Utazás külön vonaton Pullmann-kocsikban, fenntartott helyen 1 Végső gelesiiisezesä határidő március Î1 Jelentkezések: ROMANIA S. kolozsvári képviselőjénél: ECONOMIA MENETJEGY- IRODÁBAN, Piaţa Unirii Na 23. - Telefon: 32-06. «z utókornak megmentse, néhány ór.i ulatt megfestette még egyszer n/.x u képet, ezúttal azonban rúnában. Másnap ezt a második képet mutat­ta meg a hercegnek, aki azt tökélete­sen ízlése szerint valónak találta. Goya különben rendkívül könnyen dolgozott. i Amikor a franciák megszállották Spanyolországot, Goya az utcán a sár- hu mártotta zsebkendőjét s rajzolni kezdett valamit a falra. Pár percig dől. gozott. Körülötte csakhamar bámész tömeg gyűlt össze. Ámulva látták, hogy a mester a sáros zsebkendőjével a fal­ra a május 2-iki (1808) eseményeket vá­zolta, amikor Madrid népe fölkelt a J franciák ellen. Valószínű, hogy elekor fogamzott meg az ötlete, melyet ké- j söbb vásznon is megörökített. I ECHEGARAY ÉS A REND­JELEK J Jósé Ecliegaray spanyol államféríiut j az irodalom terén szerzett érdemeinek jutalmazásául XIII. Alfonzo király a III. Károly-renddel tüntette kl. Eclie­garay midőn a kitüntetést megköszön­te, a többi között igy szólt a királyhoz: i— A kitüntetést igazán megérdemel­tem. — ön az első, — viszonzá a király — aki ezt beismeri, mert azok az irOk, akik ezt a kitüntetést megkapták, egy- töl-egyig mind kijelentették, hogy ezt nem érdemelték meg. Echegaray rövid tűnődés után igy szólt: — És igazuk is volt. [ Echegaray 191I*ben megkapta a leg­nagyobb érdemrendet, az aranygyap- ias lovagrendet. Hagyományos szokás szerint XIII. Alfonzo király a kitünte­téssel járó ceremóniák után meghívta ebédre az uj cousin»t (igy nevezte a király az arnnygyapjuval kitüntetett lovagokat). Ebéd után a feketekávé likőrje mellett, a király megkérdezte az elmélázó drámaírót, hogy jól érzi-e magát, meg van-e elégedve? — Ah, felség, — felelte Echegaray — bizony nem egészen. És teljesen kopasz fejére mutatva tette hozzá: j —- Még egy aranvgyapjura lenne szükségem. j LISZT FERENC SZIVARJAI Amikor Liszt Ferenc a mult század Ötvenes éveinek végén Spanyolország­ban járt s Madridban fényes hangver­senyt adott, Salamanca, egy dúsgazdag spanyol bankár megkérdezte tőle, ho­gyan érzi magát spanyol földön? \ . — Egészen jól, — felelte Liszt — csak az a kár, hogy a szivarok oly gyalázatosán rosszak. — No, ha csak ez a baj, — felelte a spanyol Rotschild — ne búsuljon, küldök én önnek nagyon finom sziva­rokat. iw Liszt megköszönte és várta az ígért küldeményt. Azonban egyik nap a má­sik után mult el s a szivarok csak nem jöttek. A bankár nyilván megfeledke­zett Ígéretéről. A miivészt bosszantotta a dolog s /Madridból való elutazása napján ötszáz uarab finom szivart vá­sárolt és névjegye kíséretében, melyre a p. p. c. betűket jó vastagon irta rá, a milliomos lakására küldte. Azután felült a gyorskocsira és a határ felé igyekezett. t Jó nagy utat tett már meg, midőn lódobogást hallott a kocsija mögött. Midőn a lóhalálában vágtató futár utolérte, egy tömött és meglehetősen súlyos zsákot emelt le a lováról liheg­ve és e szavakkal adta át Liszt kocsi­sának: l — A kegvelmes ur podgvászát ho­zom, amit Madridban felejtett. Alighogy átadta a küldeményt, már fordult is vissza és elvágtatott. JLiszt kíváncsian nyitotta fül a zsá­kot, melyben egy ezüsttel gazdagon ki­vert ládát talált s benne tízezer darab havannát. így tette jóvá a büszke spanyol fe­ledé kenv ségét. i AZ ÁLLÁSTALAN EMBER XIII. Alfonzo, mióta trónjától meg­fosztották, állandóan utazik. Még ren*- des lakóhelyén, Fontainebleauban sem tölt egyhuzamban két-három hétnél többet. Valaki meg is kérdezte a trón­fosztott királyt, hogy mi az oka, a foly­tonos ütazgatásoknak? ( —- Egy országban sem nézik szíve­sen az állástalan embereket — felelte a király. — Ez az oka annak, hogy hosszasabban nem időzöm egy helyen. UJ UNIVERSUM a mindentudás tárháza. Uj kiadás. Két hatalmas kötet, lexikonalak, rengeteg kép, ára 4IO lej az Fllenzék könyv ősz- tályában, Cluj-Kolozsyár, Piaţa Unirii, yidékre utánvéttel is azonnal kiibüük-

Next

/
Thumbnails
Contents