Ellenzék, 1939. február (60. évfolyam, 25-48. szám)

1939-02-12 / 35. szám

,1939 ieb r ii ú r I 2­Kérjen minűeiiüft ADY 101-es siarisnpt 79 lCjCII!! Az amerikai hölgy egy clsőoszláilyu Iársasutazáss ail jött Budapestre. A Margit­szigeten takart, tavasz volt, megtetszett neki a virágbaboriutt város. Elhal távozta, hogy nem is megy vissza Amerikába, hanem Magyarországon telepedik le örökre. Mindig fontos oka van, ha valaki szar kit hazájával. Jeden esetben nem Ame­rika volt a hibás. Mrs. Liban Fergnsson <'gyéniségében volt a baj, hogy nem tud­ja jó'J érezni magút szülőföldjének óriási területén. Valami rendetlenség volt a lel­kében, mint a hajótérben, amelyben nines jól elosztva a súly. Ingadozott és bukdácsolt. Sorsának útja csupa ideges­ség volt. Férjhez ment, elvált. Gyermekei nem születtek. A családjával szakított, 1) arát a i va 1 ös szeves zeit. N egy ven h a téve s korára tökéletes magányba került száz.- ölvenmdió ember között. Nyugtalan és önző magányba, szinte ellenséges vi­szonyba minid,!eníkivc!, amely állapot an­ini li inkább k Jár hatatlanná vált számára, mert hiszen éppen a legizgágább kedé­lyek szeretik a legjobban a társaságok Budapesten csuda történt. Mrs, For­gasson úgy érezte, hogy ebben a, város­iam megenyhül körülötte a kínzó légköri nyomás. Megértik, méltányolják, sőt sze­retik. A liftboy nem vette le róla rajon­gó pillantását, mialatt fölvitte hoteljében az emeletre. „Itt maradok!1* — határozta ei Mrs. Fergus-Sion, a* hisztériára hajlamos nők görcsös akaratával. Nagyon csinos hölgy volt, abban a korban, amikor a kozmetika utolsó.. leg­te gMmiasabb diadalát araija a múló időn. Szépen mozgott és bátran ö lözködött. . Meg kellett nézni“ — annyi bizonyos. Mégsem a saját lényének köszönhette si­keré!', hanem annak a fénynök; amellyel messzi hazájának ereje és gazdagsága ra­gyogta be alakját. Ha valaki amerikai, azt 'Parisban is számontartják. És minél mélyebben ke­rül a kontinensre, minél kisebb és ne­hezebben élő vidékre, személyének jelen­tősége egyre nő. Az útlevele megbecsül­hetetlen értékű nemeslevél. Megismerni, szolgálni, keresni tőle, érintkezésbe ke­rülni rajta keresztül a csodaszerül, hatal­mas Újvilággal, síből nyáron heh ülik a vonatokat, szinte járványszerü érzés ezen a tájon. Még a Hffcboy fantáziája is valami dicsőséges drapériát látott a hölgy mögött, ama bizonyos csillagos és sávos szövetből. Mrs. Fergnsson azonban elfelejtkezett az összes csüagokról és sávokról. Azt bitte, pusztán személyes jótulajdonságá­nak köszönheti, hogy uj ismerősei ugyanolyan moh ósággal fogadják közele­dését, mint amekkora mohósággal ö ke­resett friss kapcsolatokat. Fürdőit a gyönyörűségekben. Budapes­ti n sokkal fiatalabb és gazdagabb volt, te in t odahaiza. A korából nyiigjadlian le­tagadhatott tizenöt évet. és a vagyona', amely Amerikában csak ^valamicske'‘ volt, Magyarországon a tőkehiány és a dollár héyi értékelése folytán, tekinté- 1 y csen megnövek edett. Az anyagi dolgait mindig önállóan in­tézte Mrs. Fergnsson. Nem függött sen­kitől. Ezért félig idegességből, feig, mert ez a financiális művelet okosnak látszott, néhány hét alatt egész vagyonát átcso­portosította Budapestre. Legyen ott a pénze, ahol ö van, a keze ügyében. Az előke'ő magyar bank, amellyel a hölgy dolgozott, szob’d volt és komoly. Mrs. Fergnsson úgy érezte, hogy ügyeit óvatosan, becsületesen, sőt bizonyos érte­lemben személyes izü gyöngédséggel in­tézik. Az anyagi tárgyalások során az ame­rikai hölgy közelebbi érintkezésbe került a bank egyik igazgatójával. Meghívta a direktort vhllásreggelire. Aki viszont a barik uj és elég tekintélyes ügyfelet ösz- szeLsancrteUc családjával. Ez volt Mrs, hagyva a fiu borén ajakruzsának nyo­mait1. Ezután fölment a szobájába és az éj* jelisziekrénvében összegyűl'* altatók közt válogatva, Összékotyvaszlota a inéregpo* b anait. Másnap délben akadlak rá. Ulatszeres zsebkendővel az arcán, csipkés hálóing­ben, pirosra festett lábkörmökkel, esz - mólietiemiD hörögve az ágyon. A hotel direktora történetesen szabad­ságát töltött® Parisban. Ez baj voit. Meri ha ez a finom és tapintatos ember ioda" haza van, bizonyosam valami jó rangú szanatóriumba szállíttatta volna Mrs. Fer- gussomt, ahogy ez az előkelő öngyilkosa* kall minden esetben megilleti. Igv azonban a dolog a szálloda aláren­delt tisztviselőinek és a rendőrségnek ügykörébe került, akik nem vállalhattak a betegért anyagi felelősséget. Tehát Mrs. Forgasson néhány nap múlva az egyik budapesti közkórház kaíboLszagu kórtermében tért magához, a kemény kórházi ágyon, az ingyenbete­ge k vászon fehérnem ü jében. Kinyitotta a szemét, körülnézett. Éj­szaka volt. Az éjjeli mécs sápadt fényt vetett az ágyak sűrű sorára. A rend, a szegénység és a betegség szentháromsá­ga olvadt nyomasztó egységbe az alvó sóhajokkal teli csöndességben. Az amerikai hölgy megértette, hogy mi történt vele? Elcsen fölsikoltott. Erre a virrasztó nővér odament ágyá­hoz, gyöngéden megigazította párnáját, megslmogatta a haját de egyben néhány intő mozdítja diai' figyelmeztette, hogy no zavarja a betegek éjszakáját. A tudomány megmentette Mrs. For­gasson életét, de egyelőre nem tudott kedvet adni neki ehhez az élethez. A be­teg néhány szódám melankólikus nap után mondogatni kezdte, hogy mihelyst módja 'esz hozzá, végleg és alaposan megöli magák Ez a vágy őszinte volt. Mrs. Forgasson lelke féktelenül vágyott a halálra, de a makacs test élni akart. Evezte az első pohár tejeli, az első lan­gyos kávét a friss zsömlével. Magasra tá­masztották az ágyon. Osztályorvosa, aki mélyen megsajnálta az elhagyott beteget, elhozta neki, hegy legyen olvasniva ója a magános kórházi órákban, Catherine Mansfield egyik szép könyvét.. Mrs. Forgasson elhatározta, hogy nem fogad látogatókat. l)c nem is voltak lá­togatói. Ismerőseinek fényes, színes vilá­ga e'tünt. Baráti köre nem olyan egyéni­ségekből alakult, akik kórházakba! jár­nak öngyilkosokat vizitelni. Gy óg y ul ásó nők másod ik el a p p ej á ha a sajátságos módom görcsös élni vágyás fogta el az amerikai hölgyet. Ez együtt jár azzal a szorongató rettegéssel, hogy sejtelme sem volt, miből fog élni? Az Amerikába vezető utakat tökélete­sen elvágta, senkije sem volt ott, akitől segítséget kérhetett volna. Magyarorszá­gon pedig csak tönkrement idegennek számított. Egy orvost vizit Alkalmával zokogva vallotta be annak oi doktornak, akitől a könyvet kapta kölcsön, hogy most már szerelne élni, irtózik a haléitól és retteg a nyomortól, ameV egyre fenyegetőbben közeledik hozzá idom talan arcával. A doktor néhány pillanatig habozva nézte betegét, akin már nem volt semmi más a múltból, mint haragos rozsdaszm- re festett haja. Végre megmozdít t benne a részvét és a következőket mondta: —• Szeretném gyakorolni magam. Ad­jon nekem angol leckeórákat. Tisztessé­gesen honorálni fogom I Alapjában véve, ez az ajánlat nemcsak részvétből fakadt. Magyarországon, úgy, mint! mindenütt a világon, rendkívül el­terjedt divat angolul tanulni. Úgy látszik nem lesz szükség vtolapükrc, vagy eszpe­rantóra. A nvelvek mindenfelé kezdenek szépen lefeküdni az angol nyelv előtt, amelynek egyetemes hasznos sása egyre nyilvánvalóbbá válik. Ebbe a kon junktúrába esett béé Mrs. Fergirsson. Uövkidel a föilépiUé&e után; már öt tanítványa volt. Meg tudta keres­ni a kenyerét. Persze a hoteljébe nem mehetett: visz- S7.a, a Dumapartira néző, ampir szobák­ba. Különben a hotel udvariasan bánt véle. A 1 Krimiját nem foglalták le a tar­tozása fejében. És az amerikai hölgy, nagyvilági életének drága romjait elkó­tyavetyélve, uj garderóbe-iot vásárolha­tott, szerényei és célszerűt, amilyen i'bk egy öregedő guvernănslroz. Az egyik ápolóapáca vénkisasszony nővéréhez költözött lakni, amikor a kórházból ki­engedték. Szobájában sok horgolt kézi­munka volt, ágya fölött, u fa km, madár* kaüoka függött, két kövér kanárival. Az első időkben nehéz volt megvigasz­talni Mrs. Fergussont. Sok volt benne a mágikus szín, szakadhtlanu1 sirt és pa­naszkodott. De később az élet sok apró, szórakoztató gondjai, a merőben uj erköl­csi világ, amelybe került, Lassanktat meg­nyugtatta. Catherine Mansfield révén megszeret- te a meleg atmoszférája irodámat, tli-j r elmésebb lelt és tanítványaival való benső érintkezés révén uj otthonának oly vonzó tulajdonságait ismerhette meg,- amelyek elrejtőznek a tegpénzesebb ide-j genek előtt is, ha azok munkátlanul él­nek egy ország epidermiszén. De a legfontosabb mégis az evés volt. Valaha régen Mrs. Fergnsson hashajtókat szedett, hogy rendben tartsa a vonalait. Ha egv falat tűi jól esett, amelyet a szá­jába vett, már le sem nyelte. Most való­sággal föWdódhatolt, mint valami gyö­nyörű tájban, egy dúsan élő ország zse­niális konyhájának főzési remekművei között. - *■5 «rite ra Kuesit megbízott, keserű szövetei kicse­rélődtek. Humor fejlődött benne. Régen Letagadott a korából, most öregebbnek akarta mutatni magát, mint amennyi. Az ilyesmi elrgadó, hogyha sikerük A haját kékítős vízzel mosogatta, hogy ősz, szálai ezüstösebben csillogjanak. Gyűj­tött egy kis pénzt, amelyet óvatosan az állami takarékba tett, az Operába járt,/ klasszikus zenét hallgatni. A családok, ahol tani tolt, fölvették kebelükbe bájos lányok nevelődtek menyasszonya a keze alatt. Kikérték a tanácsát. Nyáron falukra vitték, ahol reggel madárcsicsergésre éb­redt a lcvcndülaillatu párnán. Imádni kezdték és ö hálásan viszonl- szerette környezetét. Egyúttal valami homályos, meleg vágy kezdett ébredezni benne, hogy hazautazzék látogatóba, az. Óceánon át. megbékíteni mindazokat, akiktől haraggal vált cl iiz. év előtt. Egy nap elindult rendes leckeóráira. Első tanítványa egy szép retikült nyújtott át Mrs. Fergussonnak, ellátva aranymo­nogramjával. — Mi ez? — kérdezte csodálkozva az amerikai hölgy. —- Ajándék. A nevenapja van! — fe­lölte a szergataras kislány rossz angol ki­ejtéssel, db nagyon kedvesen. — Igazán? Nem is tudtam! — mondta Mrs. Fergnsson. —• De mi számontartottuk! Drága né­ni! — h izei gélt melegen a lány. A tanító és tanítvány összeölelkezett a nők túlzó lelkességével. Mrs. Fergnssont, amíg karjában tartotta fiatal növendékét, a békének és jövő biztonságúnk, szemé­lye megbecsülésének oly boldogító érzése, fogta el, amely merőben más volfi, de egy; csőr pel sem volt kevésbé értékes a leg-; erősebb nemi indulatnál. Ipari és kereskedelmi vállalatok figyelmébe ! Megjelent magyar fordításban ^orvésiye (Az uj betegsegélyző törvény) A pontos és szabatos fordítás Ion Cifrea és Jacob Ciurus betegségélyzői tisztviselők munkája. Melléklet: az il­letékek és járulékok pontos táblázata. Ara 100 L, kapható az Ellenzék könyv» osztályában, Cluj-kolozsván, P. Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnal szállítjuk. v -s\ .» » I Az amerikai hölgy gyökerei Elbeszélés Irta: Hunyady Sándor Forgasson első, reális kapcsolata uj ott­honának társaságával. Házait, vagy Uakásti venni nem akart Mrs. Fergiusson. A háztartás költséges és fáradságos. Egy magányos hölgy számá­ra ni legkényelmesebb otthon a hotel. Ki­választott két szép szobátl a város egyik ftegfii n omibb hoteljében­Finnút néhány hónap, csaknem egy év. Mrs. Fergusison remekül érezte ma­gát. Soha nem kinoziba az az ingerült tű* rclmetleaség, amely odahaza megrántot­ta. viszonyát a környezetével é*.s kihirha- ta/tlanná lelte életét. Pedig az alap term ér s/iotc. nem változott meg. E szerencsés je­lenség magyarázatai az volt, hogy fiz amerikai hölgy helyzete oly dinamikusan alakult Budapesten, mint egy esemé­nyekkel! teli,, szakadáitlajnul szerencsés és boldog utazás fölfelé, egyre nagy obi vran- gu ás elegánsabb társadalmi tájak felé. Nem volt ideje türelmetlennek '’lenni. Minden nap szolgált a számára valami kellemes meglep etesse'1. Budapest hama­rosan megismerte az amerikai hölgyet. Az újságok megírták, hogy milyen ruhá­ban jelenti meg a Derbyn, vagy a nagy, szinházi premiereken. Mrs Fergussoimnak élénk ösztöne volt hozzá, ltegy megítélje <ai társaság minősé­gét, ámenbe bejutott, élvezze az árnyala­tokat, ahogy a miliője finomodik, amint egyre és. egyre följebb szállt, egészen ad­dig, ahol a valódi arisztokrácia régiója kezdődik, mint a begyekben a fenyő. Másfél esztendő múlva odajutott, hogy szégyellő legelső pesti barátját, a ban-, kárt, aki a ,.társaság“ ajtóit kinyitotta előtte. Szegy elite, a’ág ismerte meg, hide­gen biccentett vissza neki, ha találkoztak valahol. Ekkor már nem a szolid nagybank ke­zelte vagyonát Lejebb csúszott, kisebb, de tüzesebb bankokhoz, amelyek három­szoros kamatot Ígérlek. És mégis többet, kötött, mint amennyije volt. Az elegáns élet drágái, mint a kaviár. Vett egy nagy amerikai kocsit., egy nyolchengeres, gu- mipusztító pompás szörnyeteget. A hotel­ben már öl szobája volt. Úgyis mindegy. A vagyona átalakult játéktőkévé. Tőzs­dézett és kártyázott, százakat tett a ló­versenyen egy-egy futamban. Sőt ver­senylovakat vásárolt. A '’ovaregylet arany- patkós, szép grófjainál bejelentette ver­senyeméit: heliotrop, fehér kettős sza­laggal. Most már nem bankokkal dolgozott, hanem a pénz alvilágának három-négy, mindenre elszánt csirkefogójával, «(kik fantasztikus üzletekbe vitték bele, lesve az akalomra, hogy mikor lehet tökéle­tesen kirabolni? Ha. valaki kártyázni látta, kifestve, rpeztelcnháíu estélyirubábam, a nyakán gyöngy, a keze teb brilliáns okkal, nem hihetett; mást, mint hogy a bolond ameri­kai nő rémi tő gazdag. Kátyúba jutott uri- eipbcrok diszkréten vadászni kezdtek rá, hbgy feleségül vegyék a pénze miatt. És őf-s vadászni kezdett dekoraitiv öreg gent­lemanekre, akiknek olda'lán jó lenne megpihenni. Ez izgalmas idő volt. Élet és halál kö­zött, pompába és flörtökbe falva, pénz után szaladgálva a hatalmas automobi­lon. A játékosok részeg reményével vib­rálva, hogy mines veszve minden, amig az embernek van egy zsetonja. De végül elveszett az utolsó zseton îs. Egy nap, este tiz óra tájban orrai eszmélt Mrs. Fergusson, hagy nincs semmije. El­adta utolsó ékszeréi, a csibészei elhagy­ták, a hotelben öt hete: nem fizette ki a számláját, viszont nincs egyetlen olyan, igazi barátja, sem, akinek legalább eIpa­rt aszalhatná bajai t 11 az akis er tei. te magát egy csinos, sző­ke fiúval, akiről azt sem tudta,, hogy ki­csoda. Es búcsúzéban az élettől, még egy nagyot esókolózotfc a drága autóban, mint egy kétségbeesett szivattyú, ott­

Next

/
Thumbnails
Contents