Ellenzék, 1939. február (60. évfolyam, 25-48. szám)

1939-02-05 / 29. szám

*

4r

Mit dolgozott térje Éávolléíében Mrs Chamberlain

LONDON, január hó.

NLioléitt az. angol' lapok pontosan beszámollak a római tadálikazó legapróbb moz- zonmtalröJ, London nem felejtkezett meg egy magányos miről sem. Ez a magas, szőke, su- gárzóarcu uriasszony: a brit inítntiisz terein ők felesége, ezeklíen a napókban tényleg nagyon elhagyó) »oft lőhetett. Köztudomás ú, rni- , 4yon boldog házoKiétetot él urával, ulk »mik nemcsak őrzője,, hímnem legbemsőbb •munku»- tánsa is. Mrs. Choonbeiílaiin sokisizor sajiáLlee- zi'deg géjKili le férje foiDkxsalbb jegyzeteit, a -pihenés óráiíbrain Baehot vagy Beethovent z:.fi igorá z.iik neki s niindenekelől^t dtet'áisr kosztjára ügyel fel. Nem js> szok-k» meg, hogy férje több népig távol tegyen töte. Ohóunlxtrluin eddig — a inostiainl római úttól eltek. ntive — csak őszi, godesihergti és müncheni „béike- rriissziiójára“ indiiit ói felesége nélkül.

A »londoniak .mindezt tudják. ÍN1 mert ér* zchnasmk, mint mindén outtgoliés1 mitnesen szebb eszménykép számúikra, mint az ilyen tökéletes házasság, esoportoklwm áMdogpitak » iinniszttierekjökiség Downing Street IC). uHatti h rés ópiih.-ttömbje előtt, felnéztek az. első fiiiofe’' ícét kiiviilág'itott ablakára. köbé őseitek a ködben, íliedteLmesen szájuk elé emelt tenyérrel —1 Londonban még a bámészkodók is 'iíltedelmcseik — majd odasugkik egymásnak:

— Mit csín állhat Mrs. Clmmberiaiii ? Képzelem, rndyeai hoss'zimik 'tehetnek neki ezek 13 napok!

Csakhogy Mas. Chamberlain energikus!, tevékeny asszony, aki nem tud tétlen inia»r»ad- tií s igy ezeket az „üres“ napokat használta fel egy régóta halogaott ntunka mtegke/dé- séi\:. Aliiig férje odakint, a ningiyviflágbam törté nein rét csfeiíái't, addQg ő idehaza, ,j londoni kődben. történelmet irt. Még pedig a Downing Street 10. alatti mit tiszte rcbnökségi palida I őriénél mát.

— Hihetetlen — mondogatta gyakran bizalmasainak — hogy éjppen ennek a háznak nem volt meg eddig á maga törtéeietiró ja.. . . r’ériig elég nevezetes dolog történt a talaj között!

Fát 0' hiányt most ö akarja póló1 ni. Szor- gafunasaiTi dolgozik, már eHkdszfill könyvének •résztele» tervével. A kiváncsi riportereknek elét uitau hogy munká ját Lady Fitz, oy-wait, It. Károly lányával kezdi, aki a híres épület etet* Fakója volt és> végigmegy összes „utódain“.-— Black urrfip fogom viége/nii. hálából, mert olyan kedvesen fogadott, amikor idejöttem . ..

Bua.dk ur — a Downing Street 10. fekete macska jc*. Közismert uiagyiság, nemcsak a kerületben, mondbatnl egész Angliában is. Legutóbb Dowerftx'íl1 egy né vielten ajándékozó egész Ladányi fristsi hallat küldött részére...

— B’nok ur bizalmára méltatott férjemet és engem — mondta Mrs. Chamíbr-rtelei egy u jsági rónak. — .Ebi meg akarom neki' báli álni.

— Bocsánat, ússzonyom, — igy az újságíró — kedves férjéről is meg fog emlékezni a rouniká jában? .., Utóvégre ő is a Downing Street 10. lakója.,

— Ez tagad ha tetten — felelte mosolyogva a miniszterelnök felesége. — Majd gondolkozom. írjak-e vatemit róte fe»...

Mrs. Chamberlain nagyon megfontolt asz- szony. Éppen olyan megfonto'*t. mint a férje.

Á IH©leÍ-€ÍB|as |©Ii®i

nyilai iáozoíá a mesterséges rádiéelemek óriási fontosságáról

PÁRIS, február bő.

Nemikéiben feltűnő hír jelenti meg a francia lapokban. A két Nobel-d jós francia tudós, Frédéric Joliot és felesdeg. Iréné Joliot- Curie, a nagy Cunie-ház«ts|piár leánya, megtalálta a mesterséges rádium előállításának t't- kát.

Ha meggondoljuk, milyen hutaömas eredmények fűződnek a nagy Curie-házaspár (.sodá tales felfedezéséhez és milyen felbe csfül- betétien jóté emésn-yeket köszönhet <w emberiség « rádiumnak., érthető az az izgalom, amely ezt a hint fogadta.

A rád'um felfedezése és annak alkalmazása a rákgyógyitás terén és az onvostudo- iiiány különböző területein csodálatos eredményi jelenteit. De az eredmény csak gyönyörű bi»Unió ígéret rmiradt mindezidáig, menti hiszen a rádium csak olyan k s meny* uyiségbcn állott a tudomány reendelkczésére, hogy nagymértékben megnehezítette annak tömeges' gyógyító aikaílmazását. Ezért fe'be- esülbetetlen ez a felfedezés, amiről hirt* ad !* k a fraoiein lapok. Ez azt jelenti, hogy egyszerre óF'ásj »lendületet vehet a rádium felhaszinA'ás'ának tudoroilnya. Az égési/ emberiség, amely már hatalmas tudományos fegyvert kapott a rádium felfedezésével, tnz uj felfedez'éssT.] a minden eddig ismertnél eredményesebb fegyverhez jut mindazokon a< te- rük-téken, ainiviyeken m,;I már a rádium áldásos ha ása. érezhető.

Érthető, hogy u viteigsajló legkiválóbb képeseiül ostromolják a Joliot Curíc házaspárt információkért. Ez a két puritán tudós azonban bezárkózik 1-tibonaión:umába és idillikus seeaux-i villájába. A laiboratóriaimlwin elfeledkeznek a háborgó 'viliág keserveiről, « seeaux-i vilii.'(bacn pedig a laboratórium gigászi áromltejles-z-iö gépéről és elektronjairól. Ebben a villában Frédéric Joliot és Iréné Jolíot»Curie megszűnnek világhírű tudósok lenini. Valiaimnlyen megtelő puritán cgysze- rüteggel és szeretettel 'merülnek bele az,okira a probióniáikba, amelyeke 1» két pompás gyermekük — a 12 én vési I lel éne és a 6 éves Pienre — növelése ré> rájuk.

Abban a különös szeren csőben' részesültünk. hogy megnyíltaik előliünk <u soeaiux-i villa kapui és megnyitlak a félti ve őrzött Laboratórium csodálatos 1 Mikii'■.

A Jotliiob Curie házaspár o t (lvoniáibáoi ugyatn*- ez a szellem él;, amely olyan emberien, nagy- gyá tette a vi'Vigh'rü Curie-házaspár életét. A kél fim túl tudós itt Futni szülőivé váiliiik.

I réme Joliot-Curie pu.'Oovent költ n kislányának. hint áztatja Pierrot, vagy pedig lör- nagyakora'faiikat élten őrzi. Dicséretére legyen mondwi. nem vaillli szégyent a tornaszereiken «ein. A Nobel-d'i.jsis' tudós olya>n „gyertyát“ csiiinál a nyújtón, hogy Ileleteié és Pierre példán vehetnek róte.

Iréné Joliot-Curie telve seri. beszól gyerrne- keiröl, az élei problémáiról', háziasszonyi gondjairól, — de tudoinárijms Tminkájárói «lern beszél. Ezt a férjének hagyja.

Fréderir: Joliot volt az. aikf' hosszú, órá.Ls beszélgetés során elmegy ara Ata, mi igaz a francia újságok hiradásábóli és' mit jelent az uj felfedezésük.

•— Közel tiz öve tudjuk, — mondolta a közvetlen modorú fiatal1 tudós, aíki' külsejében stökke0 inikább emlékezhet egy ruganyos sporiemil>erre, mint arra a tudó'ifajtára. amilyennek áltaiTában a Nobel- dij kitünltetel tjeit elképzeljük — mit jelent a mesterséges rá“ diéyaík lövi hás. Hála gtezüag po^oní u mforrá- sninkinaik. rájöttünk, hogy a neutronok végtelen ikönnyüségü kis magva esik ákutf lövellnek ki. A feütedzésümket kövelíkező csz-tendő- ben Amerika és Anglia tudósai elébünk vágtak. Sokkal kitünöbb felszerelésük volt, mint nekünk. Ez lehetővé tette számúikra a „testek“ mesterséges á I b iil'akl Itársát.

— Két módszerre esküdtek a világ tudósai. Az egyik igen magas, 500.000— 1 000.000 feszültségű generátoroknak a liaszná-teita volt. A másodk metódusi a oyk’btTónok alkalmazása, hogy ez aló intesz eket 50.000 volitos1 feszültség alátt etaport- ként gyorsuló mozgásba hozza. Ezeknek a kiterítetteknek csodálatos eredménye az a megállapítás, volt, hogv az igy mesterségesen előái’idiott kilövellt testek csóvája sokkal intenzivebb lád'óaktiv hafétsu, .m'ni'i a legerősebb ilyen hűitásu ismert teiTnészetes rádió- aktív testek.

— E felfedezés után m Vrlelleni juHatot1' köziídebb célunkhoz. Ilyen véletlen felfedezés adta kezünkbe o> kulcsát annak, hogyan

. emelhetjük foí a feszültséget 500.000 voltról 1,200 000 voltra,.

— Hogy ma már tudunk-e rn.eslersőge'en rádumoe e'őá'lli.tatüi? Nem! Ilyen formában ez nem áll. De annyi igazi, hogy késziilé- ‘keinik ma miáir lehetővé teszik számnnikra olyan sugaraik elöá litását, amelyeknek hutása vetekedik a természetes ná-diióaíktiv testek sugá r7,ásá,naik haitásávall. Ez már magáiban nagy eredmény. Különböző laboratóriuma inik.hun olyan készüléktei-ntk vanruak, ame- 1 yek készen álltnak a, munkáról. Eddig soha el eiem ért- feszü’tsiég mellett képesek ilyen tennésizetü síigárzások e’őálíliitásá na.

— Mínlhagy pedig mesterséges rádióaktiv elemeket sikerült a multiban előáFii löüli a ter- mószettes rádiónktiví'ásu testeik álltai kibocsátott sugarakkor, u fentebb részletezett eredmények a mesterséges időn és komoly mányin ris égben e'Őáililiiilo't'j rádióelemek, gyártását jelenti.

— Meggyőződésem, nincs me síik e az a nap, amikor a mesterséges rádiónk ti vitás ®

5 praktikus orvos t u d mnány fél'baiszná lásánsk j terii’etére kerüli és uj, eddig ismeretlen léhe- tösegetkro világit rá.

„Nem hiszek a csodákban“

(Megkér'.ük Frederic Jolio t, mondja eL mit je'lesiit gyakorlati eredmények tekintetében ez a felfedezés?)

— Nem hiszek a csodákban — válaszolta n fi a bail tudós — Nem szabad a/t hinnünk, hogy rnár holnap csodálatos rád'umpiluiakat

rasnsgşj «kz-sv it rg'^,varrni

A fiaiol ^udés lueszéi

töbhHjiiei CORVIN Budapest,

Családi szálloda a város szivében. Vili., Csokonay-utca 14.

N e m zeti Szinházn ál. Újonnan berendezve, központi fűtés, hideg és meleg folyóvíz. Egyágyas szoba P. 3. Kétágyas szoba Pengő 6-—.

tudunk gyárteni, amelyeknek egyszerű lényé lésével gyógyíthatjuk, mondjuk a rákbetegséget és ezzel kii rtthaitjuk az emberiségnek ezit a rettenetes átkát. Az: ,is hozzáteheteen, ma miég nem Lehet [>ontosan á-'l-átn., hogy a mesterségesen elöáiliüloU inádióaikt ívitásnők a gyakorta than milyenok lesznek űz erad- xnényei.

— De ennek a viz.sgálata nem is a ni felaidatunk. GondoJjunk csak a veszettség elleni szérum, vagy a röntgensugarak, sAt, hozzátehetjük, magáinak ai rádi uminak a fel" fedezésére. Azok, ak'tk eljutó fák ezekhez fi felfedezésekhez, talán meguk sem álmodták a döntő lehetőségeket, aimelyoket rrujj már mindnyájain ismerünk. De hiszem éppen ez a kutató tudósmesteőségének szépsége. Dolgozunk, hogy áthatoljunk a természet misztériumain .ás néha egyenesen vánatiten eredményekre jutunk.

— Egyelőre elégedjünk meg ajzzal, hogy sikerűt olyan mentnyiségü gamimoteu garat előáll!Rmunk, amelyeknek ellüálli'tásához. eddigi ismereteink alapján 30 gram természetes rádiumra lett volna szükség. Az eredmény orH osl (feLha.szná'áste e’őrelá hatólag, naniairos,(i(n bek öv étke zik. Ebben az esetben a rák gyógyításánruk problémája lényegesen e£y 9zer übbé v á l k.

— Hiszen már az n csekély mennyiségű rádium is, amely kórházaiin.k birtokában vun, jelentős gyógyító eredményekre képes. Természetes, távolról sem elegendő, hogy évei)ként meggyógyítsa azt ti. sok. beteget, akiken a rák tünete' mutatkoznak. De ha sikerű! rendszeres a’apra helyezni a mesterségesen előállított rádióaktiv testek gyártását, kétségtelenül hnltemas léptekkel közeledünk a rák problémájának vég'eges megoldásához.-— Mikorra várható ez az eredmény ?

— Erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolnom. Egyelőre még időre, sok-sok pénzre és nem kevesebb türelemre van szükség.

Frederic .Tokot-Curie bucsuzás előtt végigvezet a laboratórium óriási gépezetei közölt. Megbámuljuk ai tizennégy méter megás eyk* lolront fis azoka az. óriási fémcsöveket, amelyeknek testében az emberiség szenvedő m 1- lióinak reménye születik.

A két vagy Curie emléke lebeg a. csodalatos gépek fölött. Az övék volt az első lépés dicsősége és az a hetei mos jótétemény, amit a po'ónium s az ezt követő rádium fefedezése jelentett. Gyermekek ma megvetették annak a csodálatos hídnak az akpjo11, nme y a tudomány harcosai előtt tátongó utol so szakadékon vezet át o> túlsó pulii on csábító Ígéret földre .. . M. L )

A végzői katonái

~ R. H. Major, amerikai orvos-irő könyve 350 lap, íve 191 lej, kve 244 lej. John Knit- el: El Hakim, izgalmas keleti orvosregény, íve, két kötet, 440 lap, 191 lej, kve 244 lej. LEPAGE-nál, Kolozsvár. Postán utánvéttel. Kérjen teljes, uj jegyzéket Lepage-tól.

Vagy egy másik napon ismét álharsog a hangja a jegyzőhöz:

— Maiid csuk, fiaim, mi-yen nap van ma?

— Szombmt, kéremaláson.

Kénkövy kezében haragosan megzör- rent a heüyi újság:

— Hallatlan! Most olvasom, hogy csütörtökön Madarason körvadászati volt. Hát micsoda, komiszság az, hogy ma már szombat vau és én még nem kaptam ezektől az uraktól egy darab vadai sei

Ilyenféle apró jelenségek után senki se fog csodálkozni azon, hogy Kénkövy urnák többrendbéli tekintélyes bérháza volt a városban és igeai su’yos betétje a megyei takarékban.

Agglegény létére szívesen ebédelgetett vasárnaponként Paletti házánál, ahol igen megbecsülték, nemcsak a háziasz- szony számára oly jó eső, példátlan étvágyáért és a vendég kitörő lelkes dicséreteiért, mint szívélyesen ünnepelte a fogú- sokak hanem az ebédutáni közös pipáz- gatásért is, almikor a háziúrral kettesben megbeszélték, hol van még va ahol a városban ház, vagy a megyében föld, amelyre érdemes volna szemet vetni.

Ezekről az ebédekről Kénkövy el nem maradt voha.

Történt egyszer, hogy Poletti ur megint házat vett. Szép ház volt, a Fő-ut- eán. Polettinek rég fájt rá a foga.

Megkötötték azonmód a szerződést, az

egyik tanú maga a tekintélyes juharát, Kénkövy ur volt. Poletti kifizette az árat készpénzben és a helybelieknek vö t okuk rá, hogy megint egy fokkal irigyebben nézzenek a mázsás milliomosra, amint személyesen ügyelt fel az utcán, hogy az uj házát az utcai fronton szép oáj les fékkel végig újra fessék.

Pár hét múlva, vasárnapon megint ott ebédelt Kénkövy a Poletti asztalánál.

A remek májgombóc-leves után behozták a töltött káposztát. A tejfel csillogva ült a ropogós zöld hegytetőn és ibt-ott rózsaszín füstölt oldalasok dugták elő kiváncsi, jószagu fejüket a formás tölteé- kek párolgó halmaza közül.

Kénkövy cseUtintett, amint meglátta a tálat és izgatottan megragadta a késvillát. Poéttiné maga tornyozta a tányérjára az ételt és Kénkövy mohón nekifogott.

Alig nyelte le az első tote léket és épp kezdte lefaragni a rózsás húst az egyik oldalasról, amikor megszólalt Poletti:

— Hanem tudod-e, öregem, hogy haj van az én utolsó házvételemmel.

Kénkövy most nye te le a füstölt húst és lehunyta a szemét az elragadtatástól.

— Ugyan, ne mond — motyogta és belevágott a másodiik töltelékbe.

— Arra emlékszel — folytatta a házi- űr —, hogy kicsit szerényebb árat irtunk be a szerződésbe ugyebár, mint ami a ház valóságos vételára volt

— Ühüm — a vendégnek teli volt a szája.

— Mért ne takarékoskodjék az ember olt, ahol tud. nem igaz?

— Öhöm — remek ám ez a kápaszta, gondolta Kénkövy.

— Na, már most, a finánc pedig megtudta a dolgot.

— Ccc — Kénkövy most fedezett fel az egyik töltelék me let egy darab tekintélyes, piros lében úszó füstöltkolbászt.

— Csúnya büntetést fognak rám sózni, ott verné meg a ragya.

— Az ám — Kénkövy szórakozottan ropoghatta a kolbászt a szájában: fejedelmi iz, komolyan.

—. Valaki beárult a fináncnak — folytatta a háziúr, maga is egy újabb töltelékkel babrálgatva.

— Be biz a‘ — bólintott a vendég, akit most az apró káposzta kezdett érdekelni.

— Csak tudnám, hogy ki volt az istenverte disznó bitang — hördült fel haragosan a mázsás ember ott szemben a vendégével.

— Sehol ilyen jó apró káposztát nem eszem — gondolta a vendég —, persze, kapor van benne, attól ilyen pompás az ize.

Kanállal látott hozzá és csak most felelt a barátjának:

— Én voltam az, komám.

Poletti kiejtette a vidát a kezéből. Most egy percig siri csend lett a szobában. Aztán felhorkant az óriás:

— Te? — És felháborodva nézett minden vasárnapos vendégére, legjobb barátjára és kérdezte: —• Miért tetted ezt ve- i>em?

Mire Kénkövy pillanatra, most először, nbbahagvtai az evést és ártatlan, csodálkozó szemmel nézett a házigazdára:

— Ugyan, édes komám, hát te nem 'tudod, hogy ilyen esetben a fc jelentőnek százalék jár?

*

Jogosan gondolhatná bárki is, hogy a két jóbairát útja ezekuitán örökre elvált egymástól.

Egy hétig v-dóban nem is találkoztak. Véletlen volt-e, vagy készakarva elkerülték egymást, nem tudni.

De a következő vasárnapon, mintha» ml sem történt volna, Kénkövy pontos ebédidőben megjelenít a Poletti-háznál.

A nemes Poleittit, aki egész héten *aj- tékzott, dühöngött és káromkodott, magában, ez úgy meglepte, hogy szó nélkül odatolta. Kénkövy elé a vendég megszc költ karosszékét.

És ebéd alatt néha lopva, figyelmesen, sőt már némi elismeréssel nézegette egyik vagyonszerző a másikat s hozzá az ügyesebbet, akiről mintha ezt mondaná ez a már alig mérges, inkább kicsit tisztelet- j te jes tekintél: ,,Lefűzött a bitang, azt 1 meg kel adni“,