Ellenzék, 1939. január (60. évfolyam, 1-24. szám)
1939-01-03 / 2. szám
1939 januát I. (OHHMMttCa ELLENZŐK. mmmmmaammm sár zése, de mindig a kornak megléteiden ar vatos és ízléses. A babaház a magasabb társadalmi osztályok játékszere volt, mert ezt szegény ember nem igen tudta megvásárolni. A já ékszerek demokratizálódása < sak a bizei'kiiencediik században következett be, nem kell azt hinni, hogy ennek a korszaknak a szegényebb osztAlynoz tartozó gyermekei niem játszottak Talán xnég a gazdag gyermekek is jobban örültek a rongyból készült babának, vagy annak a fadarabnak, amit ók neveztek kJ páncélos vitéznek, mert a gyermek ma sem szereti és sohasem szerelte a túlságos pontossággal és preeizitásstii elkészített játékszereket és jobban örül az olyanoknak, amelyek nem voltak száz százalékig tökéleiesok. de éppen ezért szabadjára engedték a fantáziájá'l1. Azt képzelhette be léjük, amit akart. Sok kutatóban felmerült a gyanú hogy a gyermeket talán sokszor nem >s engedték köze) a drága babahá/akho/., nehogy tönkreegyék azokat Gyanús körülmény, hogy rengeteg amatőr foglalkozott ebben az időben ilyen babahá/.ak készítésével. Hercegek, grófok fáradoztak éveken ót. hogy minél tökéletesebb bókaházakat feszítsenek — a maguk és nyilván nem a gyermekek szórakoztatására A nürnbergi játék gyárak ban rengeteg baba készült. Mind fejlettebb és fejlettebb technikával. Eleme festőit fából, majd a’abástromiból. később szüve'ből, pap>rmaséból készültek a babák Az. édes, vagyis inkább édeskés, mosolygó babafejek már a tizennyolcadik század termékei. Ebben a korban készülnek a mozgó babák, amelyek forgatják a szemüket és az!' tudják mondani: Mama' Papai Már a tizennyolcad k században faíáuink olyan állatfigurákat, amelyek hangot adtek. A francia baba egy különlegességéről volt üres. Ruházata kicsioen rrdnd'g a legtökéletesebb párisi divatot tükrözte vissza. Azért, ba egy k»síánv ilyen Páris- bój érkezet1! babái kapott, a mamája bi zonyára sokkal jobban örült neki A francia forradalomban — miniatűr guillotine A tizennyolcadik században nagy főt radaiam támad •» já ékkésziíés terén Megjelenik az ólomkatona. Ősét már az ókori gyerek játékszerei között -s megtaláljuk, dé tömegcikké csak a tizennyolcadik században lesz. Olcsó festési technikává] egész hadseregeket lehet így ólomból előállítani. Egész Európában rohamos gyorsasággal terjedt el a* uj já* tókszer. Vele egyidős egy másik, nagyon ked vés, szép kis játék, amelynek gyönyörű példányait találjuk Romániában is és amelynek az a nagy előnye i minden más játékszer felett, hogy inog tehet enni. Ez a mézeskalács, a mézeika'ác.s- babJy a mézeskalácshuszár. .\> ennivalóból készült játékok. Jancsi és Juliska megvalósult mesevilága manapság egyéb, kén! már páratlan tökélyre fejlődött. Nincs az a gyermekjáték Mikulástól, húsvéti nyuszitól, az álla világ összes tagjai lói kezdve az autóig, motorbimkliig és a többi technikai találmányig, amelyet ne készítenek inra már el tetszetős egyszínű, vagy eredeti utánzó színekben — csukó Iádéból. Hogy azonban időrendben haladjunk, a tizennyolcadik század végének nagy felfedezése, ami aztán szintén h'hHövé tette í’ gy érmék já ékok olcsó áron való elÖállilását: a pap>rmaséjátékak feltalálása volt. Papirnmsémalotnm ti, papirma sékatonákkal játszotak ennek a kornak a gyermekei. A politika is gyakran belejátszott a gyermekjátékok történetébe. 10bő ben Becs török támadás alól való felszabad) fásának emlékére XI. Ince pápa Szo~ bicszky János lengxjel kirá’y gyerekeinek gyönyörű ezüstkocsikat ajándék >znit. Egy évszázaddal később, a francia forradalom viharaiban a bábjátékok, a Paprika Jancsik fejévé ismert politikusok torzképéi formálták meg. \ gyermekek azonban ezzel édeskevese- törődtek és csak a mókát látták a játékban Hegy a gyermek is mennyire benne él a korában, arra jellemző, hogy a francia forradalom kél kedvenc jrdeka: a Templenek, a hires börtönnek kasírozott, miniatűr utánzata és egy miniatűr audio Uns I olt. Mi érdekelhette volna jobban, sajnos, a francia gyerekeket a rémuralom I alath mint a börtön és a kivégzés? Korunk a technikus és lélektani játékok kora Lassanként elértünk a modern korhoz; apáink és nagyapáink idejéhez Ennek a kornak a játékszereit nem kell elmen dánunk, hiszen ezekkel még nu >s iát szőttünk. Ma a technikai játékszerek világában élünk, de, hogy ma a gyerek autóval játszik, mig száz évvel ezelőtt a postakocsi kicsinyített másakon gyönyör- ködöt!. az lényegileg nem jelent kiik~nb- ségei. mint ahogy az ókon gyerekek ts a kétkerekű harcikocsi utánzatát hajtották maguk előtt A játéküzem mind nagyobb lesz és ma már lélekbúvárok és pszichológusok igyekeznek olyan játékokat kitalálni, amelyek a gyermek fantáziáját mozgatják. Ma az a szempont, hogy foglalkoztáin játékokat készítsünk és ezzel elősegítsük a gyerek kombináló képességének, teremtő <rejé nek a kialakulását. A század elején például Lep iné, a híres párisi rendőrfőnök, akinek keze annyiszor sújtok le a francia főváros nyugalmát háborgató apacsokra, jutott arra a gondolati a- hogy tudományos kát dósak eredményét jelentő korszerű já'ék >t kellene adni a gyerekek kezébe Hatalmas vagyonit áldozott e célra, hogy an uik komafából minden évben meg’tilalmazzák • a legjobb játékszer készítőiéi. Ez1 a eonropködö'tí. Ezt 'nézte, oppant figyelmesen, hosszú pillanatok g. Hirtelen felcseittant: — Ne bőgj. Nem 'vagyok kiváncsi a hangodra. Oda som nézett, de azért tudta, hogy nz asszony szinte megfullad a visszafojtok sírástól. Hirtelen rácsapott a légyre, érezte, hogy sikerült elfognia Azután sziétnyilotia tenyerét s látta, hogy a légy elrepül.. — Ne sírj na, — mondta megenyhült hangon és megfordult a széken. — Ne félj ,.. Akárhogy va.n is már , , . mindegy, nem hagylak el. Fél tízkor elment hazulról. Azt mondta, egy barátjához megy, de nemsokára, legkésőbb egy óra múlva hazajön. A vendéglőben egy hossizulépést rendelt, leült vele az asztalihoz. A helyiségben két postás, egy viHamoskalanz és még két ember ült. A piíncérleány éppen a csapossal beszélgetett, de néhány pillánál múlva odasietett hozzá. — Már vártMakl Megjött az asszony a pénzzel ? — Megjött. — Kiesni elgondolkozott, hogy megmondja-e az igazat, de rájött amra, hogy az igazat, a teljes igazat, címeiy a lelkében vem úgysem tudná elmondani, estak xnegszé- gyenitenié magát. — Megjött, együtt van mind az ezer — mondta hangosam, élége- del'ten. — Ne és?... — Más újság nincs — felelte bűvösen. — a pénzt eresszük, talán majd üzletet «nyilunk belőle .. . A pinc'érlány elsápadt. Megszokta, hogy a fűinek bolond ötletei támadnak, de ez már sok volt. — Az asszonnyal, . . együk marad-sa az asszonnyal ? — Hát kivel? — kérdezte elnyújtott hangon, csodálkozva. — És vetem mi lesz? A 'leány már alig tudott szólni, könny jelent meg a szemében, látszott, hogy most semmivé zsugorodik elö'ie '» téli'kőbát, ez Ígért uj nu'ha a mozi és minden földi jó, . . — Veted? — mondta a férfi, — Az lesz, ami eddig volt. Majd keresel valaki mást. A leáiny sarkonfordult, otthagyta Egyenesen a csaposhoz ment 'és látszott, hogy nagyon. tárnácsskozne k. valamiről. Végül & a escBete&ek TALÁLKOZÁS KM ismerős találkozik az utcán. Hég nem látták egymást, megállnak: miruj a keilen — Nini' te vagy az, kistáj Üe rég nem láttalak Hogy vagy5’ — Köszönöm, csak vugvogfAok, kedve Jóskám. De hogy oogy de? A mánknak elborul az arco, megcsóválja a fejét. Nagy lélegzetet vesz. Nekifog: — jnj, ne is kérdezd. — Miért? Csők nincs valami baj-/ — Hát hallgass ide mi történhetik «< emberrel. Az egész úgy kezdődött, hogy otthon elromlott a fürdőszobában a gázkályha, a feleségem elment gőzfürdőbe, lüköifürdői vett magának, mikor a vízből kimászott, rá. tépett a szappanra, elcsúszott és megütötte o veséjét. Nagy kínnal tndo't hazajönni, azonnal ágyba}eküdt. Három hét műim keit fel, de megint csak fájdalmakról pemaszko. dott Akkor már konzíliumot leejtett hívni hozzá. Kitűnt, hogy valami combnyak-nem iudommicsodája is van, amit addig nem veti é*zre az orvos. Visszafeküdt az ágyba, még három hétig feküdt. Aznap' mikor felkeli, a nagyobbik gyerek köhögni kezdett, lábba először légcsöhurut sült ki, aztán tiidőgyul- Icdás, aztán enedhártyogyvlladdis. Mikor tv tele mid na javulni kezdet a gyerek állapota akkor jön a mrssik és fogfájásról panaszkodik. Nem akarok hosszadalmas lenni: a gye rtken műtétet végeztek, el keltett altatni úgy kalapálták a csontját szegénynek. A jelese gém akkor már talpra állott és ápolhatta, de viszont a sógornőm, aki velünk lakik, egy nap összeesett és szörnyű fájdalmakról panaszkodott. Orvost hivattunk: vakbél. Még azon éjjel kivették a vakbelét. Most már fent jár de még nincsen készen a vajról, mert a sebhely rosszul forrt össze és valami plasztikus műtétet két! vele még csinálni. Várjál csak. még nincs vége. Ügyiekkor levelef kapok a\z öcsémtől, hogy a kisfia magára rántotta valahogy a forróvizes fazekat a konyhán, komoly égési sebekkel kórházba kellett szállítani. Már jobban van. Na. gondoltam, mote már csak vége lesz n sok bajnok, egyszer csak ez is megfordul, min! a rossz kártyajárás Hát. barátom, egy este érzem, hogy lózOm van. Mérem: harminché' hat. Hivatják az orvost. Influenza, Fejfájás fül zugás. kínlódás. Tiz nap midva már elég erősnek éreztem magam, az irodában is fan. te s szükség volt rám, felkeltem. Nem lett volna szabad. Két napra rá még nagyobb lázzal ágynak estem. Újabb Hz nap. Most már megint kijárok, de reggelenként' rémesen köhögök És kérlek, ma kapok hirt hogy a nővérem fekszik, vrsemedencegyul- lr>dása van. A jóbarát csak rsóvédgatja a fejét résztvevő komorsággal Hallgat ftár pillanatig Azţ mondja: Hm, hm. Végül ráüt a panasz kodó ember vállára. — No, feak ne lógasd azért 0 fejedet. Fő oz egészség. Szervusz. 2. VITA A gyógyfürdőben két ember ül dög ’1. Wir- jók a kezelést Az egyik felszísszen és n *érdéhez kap. — Borzasztó mennyire tud fájni ez a c^uz. A másik lenézően odaveti: — Csuz9 Volna csak koszvénge, m®jd tudná. m{ a; n fájdalom — Ugyori, ne beszéljen, csak nem akarja a köszvényt a csuzho: hasonlítani? ,4r enyém sokkaj jobban főj. — Úgy. Hát hallgasson ide. majd leirom magának, milyen az a köszvény. Képzelje el, hogy íresznek két vas pántot. Azokat a vaspóntokni srófokkal szorosabbra lehe-i o a- vorni min/ a spanyol kinzókamrában. Ráteszik a A'te pántot a térdére. Csavarják. Fáj. Nem törődik vele, iouább csavarják. Rémesen fáj. Csavarják Magának kínjában már kiül a verejték a homlokéira. Csavarják. Maga már majdnem elájul a fájdalomtól. Csavarják. Hát látja: igy fáj a köszvény. — Igen. És még egyeé csavarnak: U; a cvu* 3. FOGORVOSNÁL Vidéki fogorvos beszéli, hogy megjelenik nálrr egy gubás atyafi. — Fogat hazatnék, de agy. hogy ne fájjon. — Ne féljen, nem fog fájni semmit Kap egy kis ktoretilt. — Mit kapok* — A fogorvos elmagyarázza hogy mj az a , rausch“. Nem fogok tudni magamról semmit? — Nem. Pár másodpercig eszméletlen lesz. Az a/yafi gyanakodva ránéz a fogorvosra. — Mindjárt. csak elébb megöl vasom n pénzemet. Harsányt Zzolt NAGY PÉLDÁK Az apa fiához.- Nos, fiam. ívm küldés képet kiállítani a: őszi tárlatraf A fiú: Oh. apám, nem kell sietnem! A én koromban még van idő a beérkezésre! Az apa: Úgy! Hm! \ te korodban Rafg4 már halott voltf Megragadta az asszony vállát és megrázta. Kemény lógása, volt. de az asszony nem is igyekezel kiszabadulni belőle. Úgy cázntta magák mint egy szalma bábu. —■ Feri, hallgass meg. Én nem tehetek róla. Én atzt hittem, megkapjuk Hiszen te ;s láttáid, mit tot a jegyző. És tegnap azlâm . . még valaki jött, egy húz mese tr Budáról. Azt mondja, hogy ő közelebbi rokona volt a János sógornak, miéit ón.. Azt sem tudtöm róla eddig, hogy a világon van. Hiszen láthattad, mit Irt! Mégis... elküldött. . . egy fillért sem kaptam. —- Később sem kapsz? — Nem tudom. Ez ■alwnyáíi jelentett, hogy nem. A férfi megértette. A hangja góc őszül halk és nyugodt volt. —- Szávai), becsaptál? Mi? Hidegen nézte az asszonyt. Nem is gyü- lö-te. Csak emu gondolt, hogy egyetlen ütéssel összetöri. Most várt. Ráért. Vár* az esküd őzéire. a riménkodásira. De atz asszony 'nem rimánkodott. A szemébe nézett és nagyon nyugodtan, érthetően mondta: — Nem csaptalak be. Nekem eiz a pénz nem is kellett Csak azért keltót t volna, hogy odaadjam neked- Mind. Az egészet. Várj még, re bánts, ezt a kosarat odaadom, ha cl akarsz költözni innen ... Némán sírt, tágranyjít ízemmel. A könnye két vékony sugárban vég'gíolyt az arcán. A iekíntetében esztelen hűség és szeretem volt. Nem mozduli, a kezét sem emelte védeke. zően maga elé. Látszott rajta, hogy megérdemelt büntetésnek tartja am.i mindjárt, béke ivedre zik: a férfi félhoítn» veri őti, összetöri a bútorokat és örökre elmegy. A férfi összecsiikord1 tóttá a fogát: a sirás nem hatotta meg. már megszokta, és arány- tag könnyen elviselte Ahány nő eddig az tttjába1 kerül1, a végén mindegyük sírt és egyik sem ok nélkül. De most, mielőtt üthetett volna, zavarosan és 'értelmetlenül arra gondolt, hogy nemsokára a 'kedvese is -sőrni fog. A leány majd azért sir. mert nem kap- ho’ja meg tőle, amit rém ólt. Ez pedig azért sir, mert nem adhatott neki Hirtelen elfordult, belerúgott a ruha síkosáéba. Leült egy székre rákönyököli az asztalra. A petróleum iá mp* körül aprócska, téij légy cour* Lepine-t minden esztendőben meg- tarlják n francia fővárosban. Végül nem. lenne teljes a beszámolónk, ba nem szólnánk egy problémáról, amely gyakran foglalkoztatja a pedagógusokat és amely tömeges ajándékvásárlás idején mindig aktuálissá válik Ez a háborúsdi játékok problémája. Egves tudósok amei* lett szállnak síkra, hogy meg kell teltani a papír- és ólomkatonákat, általában a harci eszközök gyermekjátékként való készítését. A másik álláspont viszont azzal ér vei, hogy az emberi természet örök eleme a harc és a küizdés és azt nem szabad és nem is lehet elfojtani. Hiába akadályozzák meg az ólomkatonák árusítását, a gyerek egy gyufaszákut fog kinevezni katonának és továbbfolytatja a háborúsdit. Egy kétségtelen: a kis bombavető repülőgép, a miniatűr tűzkővel lángszóró -ank, a kicsinyített légelháritó ágyú, a félelmetes torpedóromboló vagy a tengeralattjáró mása mindig izgatni fogja a gyermek fan* táziáját, amíg a felnőttek világában s ezT lá’ják. Mert egy tanulságot bízvást le lehet vonni a gyermekjátékok történetéből: a gyerekek nem olyanok lesznek, mint amilyeneknek esetleg mi szeretnénk őket. * hanem olyanok, amilyenek mi magunk va- í gyünk . . (—) 1 pos mondott valamit s or"e mind a kosten I uevebni kezdtek. Ekkor a legény odament hozzájuk és szét- tveleli I abb'll, zseb red ugott kézzel me-güOÜt — Hál te mit röhögsz?... A csíi'pos nagy s®ál! legény volt, vékonyabb, de magasabb, mint ő. Letette a (poharat, amelyet éppen törölgelett. S a pincérlány hiába' Intel! neki. hogy hallgasson: nem I hagyta* magát. — Ne járjon a szájul, mert rendő’t hívok! A férfi válliallvont, arra gondolt, hogy nem érdemes kezdenie velük, különben tó, megígérte az asszonynak, hogy korán megy haza Fejűbe vág tun kőlapját és a kijáirat fel’é induld. De alig lett két lépést, hallotta, hogy a háta mögött azt mondja egy hajig: — Képzetem aiz a .. Amikor hirtelen megtörd ufltt, látta, hogy a csapos vigyorog. Egyenesen odament hozzá, a pult mögé. Ahogy megállt a csapos előtt, úgy összedörgölte a két tenyerét., hogy a csontjai ropogtok belé. Még soha életében Ilyen dühös nem volt. — Mi bajod neked <a feleslegemmel, mi? — Hordja el! miaigátí Nem érti? Menjen ! innen. —- Arra felel j, hogy mit mondtál a feleségemről? —■ Amit akuiiiiam. Menjen' gye ősein hoza, j mondja meg eieki, hogy tiszteltetem. i A szem tanuk egybehangzóan, vallották, hogy a ..Bicskás Férd“ kezdte, ö kezdett elve kodul a os,aipossaí, ő ütötte meg először. Ököllel mellbeváglia. S abban a piKunn ban, nmiko;’ a csapos ráesett a pultra, már kés tó volt a Bicskási Feri kezében'. Lehet, hogy már előzőén kivette ® zsebéből és kinyitotta. A csapos önvédelemből cselekedett, amikor esés közben beleakad!! «. keze egy kétli’teites szódásüveg nyakába, felkapta az üveget és imég & szúrás ellőtt lecsapott vele. Magasabb ivóit, mint támadója; éppen a feje tetején találtja. A b'cskás legény hang'«lanul ösfsize- csuklolt, a szájából keskeny vér esik szivárgott. A mentőorvos megállapítása’ szerint koponyaalap! törést szenvedett. Azonnal meghalt. öt perc múlva tva$y töméig gyűlt ös®ze a I vendéglő előtt, de a rendőrök nem enged- ! tek be senkit. A rettegett bicskás ott feküdt I a pult mögött, a sárga v illan edényben. Kél I karja a padlón ölelésre yolt tárva.
