Ellenzék, 1939. január (60. évfolyam, 1-24. szám)

1939-01-03 / 2. szám

/o BL in NI UK 1939 1 ana ir 1 yy Anschluss“ Északon A Me fuel-kérdés végleges megoldása előtt. — Eszmei, vagy tényleges csatlakozás KAUNAS, december hó. A litván főváros, ameK vcszedetmesen lus*>ulit holmi aU'ddi p'lusztvaro'hoz, ív.u c.;v év óta képtelen .megnyugodni, r.iv 'Ív ilyenkor támadtak komoly élteivé- ck Némotorsv.ággal, ki tudja hányadszor már, a kenve* Memelvidék miatt, .szeren­csére jött az osztrák „Anschluss“ és a ne­metek ki> időre délebben voll 'k elfogl.i-va. De aztán egyszerre máról holnapra kitört a baj. Mégpedig nem is Németországgal, hanem Lengyelországgal az emlékezetes határincidens miatt. Az idén tavasszal nemcsak a Memelvidék, hanem egész Lit­vánia léte is hajszálon függött. Azóta mindössze háromnegyed év telt cl és ma Litvánia már Lengyelország mel­lé húzódva védelmet van Varsóból a né­metek ellen, kik a népi elvek újabb érvé­nyesítésével szorítják ki az önrendelkezést a memelvidéki németek részére, ami vi­szont könnyen az Anschluss lehet i biro­dalomhoz. Hogy is volt csak?..­Az egymást érő események vágtatásá- bon feledékeny lesz az ember. Ezért nem rossz, ha kissé visszaidézzük a múltból az egész Memel ügyet. Lássuk csak miről is van szó tulajdonképen? A Memel-tartomány a Njenien ff>h, ó jobb partján húzódik el. VoBakepe/i kb. ao kilométer szélességű partsáv a Balti ten­ger mentén, hosszúsága ioo kilométer. Vagy 150.000 ember él rajta. Fővárosa Mernek meglehetősen fontos kikötőváros 40.000 lakóval. így területre nem nagy dolog az egész, a probléma inkább elvi je­lentőségű, bár a litvánok szempontjából esetleg élei és halál kérdése. A Memöhndéket a versaillesi békeszerző­dés szakította ki Németországból, hogy az újonnan alakult Litvániának tengere legyen Ezrt a kiszakitást' viszont olyan furcsán ne­hogy an sem hajtották végre a nagyba1 al. mák annakidején, hogy már ez is előreve­tette a későbbi viszályok árnyát. Német­országot lemondatták e terület feletti ál­lami fennhatóságról, de viszont nem sza­bályozták véglegesen a Memelvidék iogi helyzetét. Egyelőre úgy „rendezték“ az ügyet, hogy kineveztek egy francia főbiz­tost. A tartományt továbbra is a régi né* met hivatalnokok kormányozták. Jött francia helyőrség rs Memelbe és úgy szá­mították, hogy a vidék majd később ön- kőrmányzaíot kap genfi fenhattóság ala*t­A litvánok bevonulnak 1923 január 15-én azután igen különös esemény történt. Nem tudni kinek bizta­tására, vagy mikép, de a litván csapatok egyszerűen bevonultak a memcli tarto­mány területére, megszállták azt, lefegy* verezték a francia helyőrséget és kijelen­tették, hogy a Memelvidék ezentúl az övék. A francia hefiyőrség viselkedése minden­esetre gyanús volt, a Népszövetség is szót emeli a jogtalan hódítás ellen, de végül még sem történt semmi. A befejezett ’ér nyékéi elismerték, majd pedig megalkották egy év múlva a memeli alkotmány1, anél­kül persze, hogy Nemeit országot meghalld gátiták volna. Chamberlain mégis kijelen­tette a napokban, reméli, hogy Németor­szág ezt az alkotmányt tiszteletben fogja tartani. A memeli alkotmány A Memelvidék alkotmánya ugyancsak különleges dolog. Eszerint a szuverenitás a tartomány felet* Litvániáé ugyan, de a Memelvidéknek önkormányzata van, még pedig oly módon, hogy sorsát egy direk­tórium intézi, amely felelős az o^ani tar­tonnányi képv.isetlöhiznak a „srimehs nek. Ennek 29 tagja van. Most n szava­zás' révén a „seimelis‘‘-bc 25 német j u - Ott be, akik állandóan bizalmatlanságot sza­vazhatnak a litvánok által kinezezer di* rektóriumnak s így egyszerűen nem lehet kormányozni a Memclvidéket. Eddig is csak úgy működhetett a „seimelis“, hogy a litvánok különböző erőszakoskodásokkal elérték, hogy a tartománygyülés mindig határozat képtelen vök. A megegyezés lehetősége Mindezeket figyelembe véve, úgy lát­szik, hogy a Memelvidék esetében rövi­desen megtörténik az északi Anschl.iw. Fi­gyelembe kell azonban venni, hogv gaz­dasági szempontból nem oly egyszerű a kérdés. Amennyire Litvániának szüksége van a Memclvidékre, mint tengerpar'-ra. ugyanolyan szüksége van a Memelvidék* nek Litvániára- Memel városa bonyol’rj* le ugyanis kikötőjében Litvánia egész, kü.- kcreskedclméti és uj helyzetében megdup­lázódott lakosságának száma, vivz.or»i a lit­ván háttér nélkül a memeli kikötő for­galma )’s jelentéktelenné siilyed. Éppen ezért nagy a valószínűsége annak, li°gy vallaniityen megegyezés formájában nyer megoldást a probléma- Könnyen lehetsé­ges, hogy i Memelvidék közjogilag vábbra is Litvániához fog tartozni, de ré­met nemzeti szocialista uralom lesz a 'ar- tományban. Ez, annyit jelentene, hogy az Ansctuss esz: meillcg történne meg, jogilag azonban nem. Az is lehet azonban, hogy a memelvidéki németek de facto is csatlakoznak a német birodalomhoz és szabadkikütöt »karnak adni a litvánoknak Memclben, ellenkező esetben ugyanis a litvánok Licpaja ett ki­kötőn keresztüli bonyolítják le külkereske­delmi forgalmukat, ami a Memelvidék el­szegényedését és a mcmcli kikötő tö'jcs le­romlását vonhatja maga után­Legközelebbi napok választ adnak majd erre a kérdésre is. F. E. A SZÉP ÚTON IRTA: SZUMORY DEZSŐ Már csak annyi az emlékem ezekről a régi időkről, hogy nnnt elhangzóit éne­kek szólónak vissza s mindössze egy-egy hang ismerős bennök, néhány ülemnyi kis melódra. Nem is tudom, merről jöt­tünk, macsoda utakon s dűlőkön át, mi­csoda hegyek alján s erdőkön át s virág­zó rétek mentén, egy nyári hajnalon, mi­kor a nap oválja a láthatáron, a távoli fenyvesek mögött, még párába voll búr­kor a s ezüstös fényt vetett szőlőkre, kertekre s lombokra a messzeségben, ahol minden elmerült a csendben. Csak éppen bus szekerünk zörgött a kerékvá­gásban s a fejünk felet: egy varjucsapat szállott a hajnalban s valahol alábukott a ködös távolokban. Talán Eperjes felöl jöttünk a kassai határba, talán más tá­jékról, már alig emlékszem. O’dahást dűlve az ülésen, a bsz eletes karjához tapadva arz arcommal, álaludtam az utat, ahogy igyermekek alszanak, mikor utaz­nak, talán a legmélyebben. Még s. olykor, felriadva egv-egy pillanatra, meglepődött szemem elé vetite te a hajnal mindenfe­lől ébredő fényeit, mint a legszebb álmo­kat. Olyan furcsa volt az, bogy legmé­lyebb álmomba nem láttam s nem bal- íBottam semmi t1, a tiszteié es karján az arcommal, mánt egy párnán. Csak öntu­datlan ébredésem nyujtoda időnként az álmot, a hajnali táj valóságával Így tör­tént, hogy azóta sem tudtam elválaszta­ni e hosszú ut emlékén, amit csakugyan átéltem, vagy csak álmodtam benne. A tise*-'élet es, családom hü barátja ki­sért az utón s azt hiszem, maga is elszun- dikált időnként azzal a tapadó teherrel a karján, ama én voltam rajta, igazi gyer­mek, fárad* és üde s aki hozzátapad egy szenthez. Nyilván alvás közben is érez­tem, milyen jó ember s mennyire szere­tem. Csak apjuk, vagy különösen anyjuk ölén alszanak gyermekek az olyan meny. nyes gyönyörben, mint amilyen az én ál­mom volt időn és téren kívül a tiszteletes karján. Boldog öntudati anságom nyilván számontarto ta annak a nyugalomnak legmélyén, amelyben elmerül em, erköl­csi lényének még az álmon is átérzö fe­le jthetetlenségét. Valami névtelen, homá­lyos boldogság voit ez, valami homályos és egyben ragyogó emlék ami hozzáfűz­te az álmomat. Ahogy mind a ketten aludtunk ezen a szekér ülésen s ebben a hajnali tájban egymásban 'á'tuk tulaj­don magunkat s öntudatlanul követtük ír okon Lelkünk kölcsönhatásod egymásra. Mert ez a szelíd, csendes, halks/avu pap, igazában egy gyermek lelkét őrizte ma­gában. Viszont jó magam, ugv képzel­em a jövőt s úgy láttam tiszta eszmé­ny iségében, hogy ehhez az angyali pap hoz fogok hasonlítani. Még abban az idő­ben a gondolat s a megvalósulás telein tétében nem ismertem akadályokat Még nyilvánvalóan nagyon könnyűnek talál­tam minden megoldás számára tiszta kontúrjaikban a dolgokat s az elképze­lés öl a megvalósulásig, az ideá tól a be­teljesülésig, az óhajoktól a megzenésíté­sig nem láttam azokat a rettenetes távol­ságokat, azokat az asztrális vég é-ensége két. amelyek azóta, bánnios életem fü­zérén. sorra mind megismertem. De az­óta is, gyakran idézem fel, ábrándjaim fonalán s magányos éjjeleim csendjében a ttázbeletes emlékét, mia'- egy mulhatat lan eszményképek Hosszú évek távlatá ból már világosabban látom a dolgokat s gyakran gondolok arra, harcok és tör- tetések idején, hqgy ez a finom, régi em­ber, önmagába zártan, menny re mérsé­kelni 'mdta vágyait s le tudta kötni hang­talan ambíciói ritmusát lekötni és meg­tartani a maga egyéni értéké és szépsége színvonalán. Szerény lelkének, gyermek- leikének, épp az volt meghaló köllőiessé- ge, hogy nem kivárd repülni, elszállni a magasba, ha ez nem Isten felé volt Va­lami angyali megnyugvással fogad a. sőt hála telten a maga fénytelen sorsát s tün­döklés nélkül valló végzetét e földön is, soha egy békéden hang nem zavarta lel­ki harmóniáját abban az anyagiatlan bol- dogságbatn, amelyben élt és szerető t Közben a ködpárák mögül, a fenyve­sek legmélyén, az égboltozat egy narancs­színű sávján, mint egy mennyei hidon, amelyik leomlik körülötte, feltűnt a nap abban az aranysugárzásban, amelyben az egész táj, erdők és mezők, a lankátok lágy vonala a végtelenségig,, mint egy óceánban elmerült. És ugyanakkor, nem tudom hogyan, de ebből a mélységből minden magasabbra szállott tulajdon va­lósága fölött, mintegy a fény iépesőze- tén, mint tündöklő hullámokon. Távoli tanyák, kertek és udvarok aranylátomás­sá váltak, valami meseországban. A tölgyfák lombjai közt, mint egy arany- szőttes hullt alá a fény s még messzebb a láthatáron egy s<xr jegenye átszűrt for­máival a mennyed sugárzásban, mint egy sor aramypáloa tapadt oda az éghez. Egy pacsirta, függőleges röptével csak valami Uj regény Kapisztrán Jánosról. Egri Irén: Zsarátnokot dobott az Or A magyar történelmi regények között meglepetés a fiatal magyar Írónő kitünően sikerült uj könyve. Ára fűzve 132, kötve 216 lej az Ellenzék könyvosztályában, Cluj —Kolozsvár, Piaţa Unirii. Vidékre után* véttel azonnal küldjük. Kérje a könyvuj- donságok és karácsonyi ajándékkönyvek dijtakn jegyzékét. BUDAPESTEM AZ István Király Szállójában (VI. Podmaniczky-u. 8) kaphat minden igényt kielégítő, mér­sékelt áru szobát. Te.'Jes ké­nyelem, központi fűtés, állandó meleg-hideg folyóviz, lift, telefo­nos szobák. Telefon 202-43,294-24 anmynizgésnck látszót, :mnl\ör,l L szólt a hangja ■ unnál köz'-h'bbról * <11 gHt* hogy <•! volt veszve :• fényi»' :i é :» végtelenség] H-n. Oh, Istcneml -• rebegtern éhrede/. ve a t'i színlelés mellett, amin' «z u lün • féri reggel zári pilláimon is átlűz!< v lágál. Hol vagyunk? kérdezi'm <1 árun Ivat, mert bus szekerünket pult ró cos üléssel, egy armiybárkának Iá tani egy .'ir.anyócí'ánbau S ahogy i li ./leiele arcába pillantottam), már nem is udom micsoda bűvölet volt ,*/.! Mint (gy bál vány, mint <*gv istenség arca néz, ti \hz- sza s hajolt töléni ez az arc olyan ózó tündökléssel, minit 1 ia külé*n meg volna világi va, a szemek drágakő lény,ésével De itt merni vol szabad szóEm'i, csal; gyönyörködni, csak hallgatni a mégsem mi.sü lésben. Kihalt és megdermedt vég­telenségeken, ahol nem járt se ember, s< állat, se más szekér, mint a miénk, vöt gyeken s hegyeken át, mint belátna'.'d- !an pályákon, csak a napfelkelte szította máglyáit, a tűzvész zord s félelmes csöndjében, mint egy külön világban, ami ég. Meddig tartat) ez? micsoda örök­kévalóságokig, fénynek s füzeknek mi­csoda rózsa szüret változatáig, micsoda újabb s ujubb kápiázatokig, amíg az iz zó reggel megenyhültem, újból felvette ezüst fátylait. Most már derűsen, min den mennyei riadalom Lágyan leomlott abba az enyhébb világosságba, ami lan­kadó ttizeivel a nyár» reggel tisztasága volL. Mikor beértünk Kassára, a régi ház elé a városszélen, már jöV. elénk itanci néni s vígan m‘egetett, valamit mondott is magában, ahogy öregasszonyok szók lak nagy érzelmeikben, de ezt nem lehe­tett éreni. Boldogíui ölelt magához, ahogy leszállítani a szekérről s remegő örömmel nyúlt a tisz tele les keze után, elragadhatva, hogy megcsókolja Kissé görnyedten s elbusulva állót! egy percig, valami kis fáradt mosollyal az ajkán, szent kívánságában csalódva, ahogy a fezllieletes ezt a kézcsókot elhárította. De mély !iszi'elel'e, így megakasztva, még mélyebbről látszott falca dm s alázattal fogadta a sorsot, mely elzárta pillanatnyi üdvössége előtt. Majd egyszer, jobb dők- l>en ha Isién kegye segí hozzá, mélyebb és művészibb rajzát fogom adni '■danci, néni ájtatos lényének lelki függelékei gyöngysorával, ami attiizöit szemevilá- gán és fonnyadt ajkán megvüág'totta az* a kis bus mosolyál, félig töri fogai fö­lött. Most már szaladt szapora léptekkel, remegem s becsúszott a küszöbön boldog o thonossága konfúziójában- hogy a reggelihez teri sen s knszóljon a kony­hába Borisnak, aki már hozta is a ká­vét, tejet,, a kalácsot agy tálcán s egy nagy csokor virágot egy színes vázában. így múlt egy félóra., egy óra, már meg is reggeliztünk a csendben s alázatban s mind hallgattunk az asztal körül, a nagy csokor virág előlit hosszú száron a spines vázában s amelytől alig Iá tűk az egymás arcát Végül a tiszteletes szólott­— A fiúcska ifit fog maradni egy ideig, amíg testvérkéje meggyógyul. Én ir.-e- (gyek vissza estére Eperjesre. És végig-shmtat ai hajamon, mintha már ]>ucsuzna is tőlem. — Igen — fejelte Stanei néni olyan halk, olyan légies, olyan távoli hangon, mint egy fuvaliait a túlvilágról. — Itt fogok maradni? — kérdeztem elámulva. Azontúl, már nem is tudom mi történt? Csak hallgattam, bámultam s hirtelen el fakad'tam sirva a könnyeimnek olyan ro­bajával s olyan önkivüietben, hogy Stan­ei néni ijedten magához ölelt. A karjaiból néztem a tisz eletcsro s még jobban sh*' tarn, hogy el kell válnom tőle. Még job ban sírtam, ahogy úgy láttam, hogy ő is sir. KőnyvujdoaságT Földi Miiaály i Párisi menyasszony Földinek minden könyvét érdeklődéssel várja a magyar olvasóközönség. Ez a müve méltó helyet foglal el eddigi könyvei kö* zötc. Ára fűzve 132, kötve 178 tej. Régeb­ben megjelentek: A házaspár 178, A szá* zad asszony 178, A viszony 178, A minisz­ter ii9. Kapható az Ellenzék könyvoszrá* lyában, Cluj—Kolozsvár, Piaţa Unirii. Vi­dékre utánvéttel azonnal szállitunk- Kérje a karácsonyi könyvek ingyenes árjegy­zékét. ~ *' *' v '

Next

/
Thumbnails
Contents