Ellenzék, 1939. január (60. évfolyam, 1-24. szám)

1939-01-08 / 6. szám

1939 január 8.

Fehér sasok birodalma Senki szigetén

'Meggyes-sziget, december hó.

Alig van távolabb Budapesttől nyolc van kilométernél és szánté senki sem tud róla. Jókai fantáziájában örökkévalóvá épiteiib Senki szige ének romantikája elevenedik meg a szemünk előtt, amikor kikötünk ezen

az elhagyót ott Meggyes-szigeten Köröskörül a tengernyi viz suhan a végeién Óceán felé. A partok törpe füzesei és köröskörül a látóhatárba vesző pusztaságok foglalják rámába ezt a szigtet. A távolban Dumapataj, Solt, Apostag, Akasztó és Szige szentmire községek tornyai látszanak.

Vadőrök fogadnak, fegy ver után érdek- fődnek, mert ide

senki sem teheti be a lábát, akinél bármilyen gyilkoló szerszám n°n.

Hivatalos közegek őrzik a fehér sasokat. Azt mondják, hogy a világ csodá ja ennek a szigetnek fél veőrzött kincse. Minden nemzetiségű tudósok kora tavasztól késő őszig tanulmányozzák az ős növényzetet. Ennek a szigetnek bizony nagy a nevezetessége a külföld előtt.

1926-ban ixrár kifogyóban volt a fehér sas a szigeten. Tyuk nagyságú, hosszu- nyaku, bóbitás fejű, hófehér tollú királyi állatok. A környékbeliek szent álltként kezelték, őslegeándák fűződtek a rendkívüli madarakhoz. Történelmi mult, emberek, családok hagyományai fonódtak a fehér sasok köré.

Egy szép legenda

Miről is beszél a legenda? Azt mondják egyszerű emberek, hogy 168G körül, amikor ez a sziget főhadiszállása volt a legendás h&rii, törökverő Meggyes Nagy János huszárkapitánynak, akkoriban szálltak le a szagé re. Horniét jöttek? Senki sem tudja megmondani. Az égből szállottak alá a büszke királyi állatok, a még gőgösebb hajdúk kapitányának udvarára. A hajdúk maroknyi csapata itt mérte az ciső halálos csapást a Szén imrénél iáborozó törökökre. Ifit verték szét a nádasok, az tngoványok, a lápok bujdosó magyarjai Matubán: és Bur go török vezérek mindent felperzselő és kifosz d hordád.

Azóta legtöbb közülük való ősmagvar

címerét a fehér sas díszíti. A fehér sas

a bátorság jelképe,

amely végigkísérte ezt a környékbeli lakosságtól a történelmi idők minden küzdelmében.

A fehér sasok szigetét birtokló Megy* gyes-Nagy István serege a török kiűzése

után ©zen a tájon telepedett le Esze Tamás, Jávoitka Ádám, Csuíai Jordán ée Dózsa György unokái ezek.

ÉLetük minden mozzanatában érzik a történelmi leszármazást. Itt még százkilós zsákokait emelnek óriás mellkasa emberek. Egyetlen ökölcsapással fékezik meg a feldühödött biká .s ha valaki csodálkozik rajha, egyszerűen kinevetik.

Bus Ignác, Bellák Péter, Meggy es- Nagy István, akikkel beszélünk, olyanok, mintha most léptek volna ki a történelmi kép árból, ahol Botond mázsás buzo- ! gánnyal veri szét Bizánc kapuját.

Napszámos grófok

Akasztó és Szigetszentimre leghíresebb családja a Hegedűs-família. Valódi grófok, most aratnak, napszámban robotolnak. Ennek a családnak hosszú terténete van Valaha ők válnak a környék leggazdagabb földesurai. Mintegy negyvenezer hold volt az övék amely az utolsó Hegedűs gróf után idegen kézbe vándorolt, mert a végrendelet szőrén-szálán eltűnt. Az utódok a következőkép adják elé a Hegedűs grófok történetét.

Gróf Hegedűs Félix 1825 ban beleszeretett a cselédjük leányába és feleségül is vette. Az ifjú pár előbb Izsákon, maj.d Akasztón telepedett le. Világtól elzárkózott. boldog életet élt Félix gróf a felesé gével és embergyülölő magányában megvetette a világi javakat. Pedig ezek úgy hullottak az ölébe, mint az 'stenáLdái. Körmöcbányán és Lipíón is örökölt óriás értékű vagyont, de a különc four

egy vasládába zárta a vármegyétől jött írásokat

és ismertlen helyre elás1 a. így bosszulta meg magát a családon, amely örökségre várt.

A Hgedüs-famiha ivadékai azóta napszámosok azokon a földeken, amelyeket a magukénak vallanak.

Olyan tárháza van itt a régi emlékeknek, amelyekből egész múzeumot lehetne berendezni. Ezen a tájon szinte nap nap után megtörténik, hoigiy az eke, ha kissé mélyebben hasit a földbe,

ezüst-arany kösöntyűket, végi ékszere két, pénzeket fordít napvilágra Nem régen történt, hogy egyik akasztói gazda, amikor a szőlő alá fordította a szántóföldjét, rengeteg ilyen holmira akadt. Tizenegy kiló súlya volt az arany- leletnek, amelyét be is szolgáltatott a kincstárnak. Csak egy nehéz, agyagos, töredezett tál kerülte el a figyelmét, melyet, mint hasznavehetetlen holmit, az udvarra vetett esirkevályunak. Csak később fedezte fel valaki, hogy az udvarra ki tett tárgy aranyból van.

Az asszonyok neon járnak a cserepeshez. Évszázados bödönökbau ör/ik a zsírt, cukrot, a lisztet, vagy a disznónak szánt korpát. Nem is sejtik, hogy azok régi hamvvednek.

A kincses szamár és a szerződött betyárok

A kincses szamár legendája sem mese, hanem élő valóság. Juhász-Nagy Sándor, a falu legrangosabb polgára tudja csak elmondani igazán ezt a történetet. Egy határkő állott sok-sok esztendőn keresztül Akasztó és Pusztaszentimre halárában. Szamár alakja volt. Egy napon a környékbeli gazdák összetörve találták meg az ui melleid s a gyomra üresen tátongott. Azt beszélik, arannyal volt tömve. Valamelyik menekülőnek ez a sza- márkó \ol. a legbiztosabb és legkönnyebben fellelhető kasszája, amelyet ugyiátszík, mégsem látott soha viszont.

A betyárvülág sem hagyja érintetlenül a vidéket. Csakhogy iát okosabbak voltak: az ura súgok, ök ugyanis

komm end óra szerződtették maguknak a betyárokat

akik aztán jobban megvédtek a birtokot- mini a pandúrok; ráadásul be várok is maradhattak. Ilyen kommenciós betyár volt Olevák János, akinek történetei még mindig szájról-szájra járnak, a környéken. Ez az Oleivák rendes kommendót

A régi Tefeki-ház lakói

Irta: BETHLEN MARGIT

Hétesztendős voltam, amikor szüleim Pestre költöztek és ai Szervita-téri Teteki • ház második emeletén béreltek lakást. Raj unk kívül Apponyi Albert és a háziul- öccse, Teleki József laktak ugyanazon az emeleten. Előbbi később — hegy miért, azt nem tudom — elköltözött onnan s a: mi lakásunk kibővült, úgyhogy már csak két család birtokolta a másodi- ku . Alapjában véve az első mieteten is csak ketten voltaik: maga a háziúr, Teleki Gyula családostul és anyja, özvegy Teleki Józsefivé, aki a közeiben fekvő Gyomron lakott, négy szobái bérelt fiától, hogy legyen hol megszállnia, amikor ügyes-bajos dolgai elintézése okából időről-időre felrándult Pestre

Jozefin néninek, szegény jó Zsozának, ahogy ő- úgyszólván mindenki nevezte — lévén, neki az a szokása, bogy e két jelzővel becézze azokat, akiket kedvelt —, két, Pesifien lakó fián kivül még öt gyermeke volt,, akik mind családot alapítottak már s ezek, ha épp a fővárosban akad. dolguk, természetesnek találták, hogy anyjuk, illetve anyósuk lakásán szabjanak meg egy, két, vagy több gyermekük társaságában; gy aztán a Teleki- ház a be nem avatott néző szemében amolyan galambducféle helyiségnek festhetett, ahol a legkülönbözőbb emberek szállingóztak ki s be.

A harmadik eme’éten idegenek laktak, vagyis nem családbéliek — mert hiszen szegről-végről mi is a rokonsághoz tartoztunk — s ezekről mai napig sem tudom. hogy mi volt a nevük. Egy hívtuk őket, hogy „azok ott fent“ két családból á-lcMak és az ember nagyritkán találkozott velük a lépcsőn. Most már feltételezem, hogy volt nekik is külön „személyes életük“, de ez akkortájt sohasem járta üveg az eszem élt. A Teleki ház a mi családunkból metg a Teleki rokonságból állói ; „azok ott fent“ csak épp laktak benne, ez volt az egész.

A földszint egész jobboldali részét Kertész Tódtomialk a bortja foglalta el, amelynek kirakatát bizonyos tulajdonjoggal nézegettük niaiponla. Hogyne, hiszen a „mi“ házunkban székeli', személyes ismeretségben, sőt mondhatom: barátságban állottunk a segédekkel, még az öreg Kertész Tódor bácsi is jóindulatú megsző itássai tüntetett lei, hogyha vagy egyszer előbukkan:'. szentélyéből,, amely oly pici volt, hogy raijta kívül alig fért el benne egy második ember, de ami legfőbb büszkeséggel töltött él, az violt, hogy nekünk nem kellett az utcai ajtón bemennünk a boltba, hanem szabad volt az udvari, szigorúan a személyze:' használatára fenntartott aijtón bejárnunk, nvelv engedélyt alaposan ki ®s használtuk. Sokszor félórákat is eljátszottunk a mindenféle felhalmozott já ékokkal, mig a nevelőnőnk valahogy ki tudott terelni e paradicsőm - ból. __

Szervita-téri lakásunkra, me'ybcn anyám egyfolytában huszonhat észtén deiig lakott, úgy emlékszem vissza, mint valami családi pensióra, ahoi a tagok bejelentés nélkül, a napnak és éjszakának bármely órájában ki s berohantak, ebédre, vacsorára, ső! reggelire is hivatlanul beállítottak, legfeljebb elővigyázatosságból küzentek a szakácsnőnek, hogy ezt, vagy amazt az ételt nem tűri a gyónnak, ügy apáim, minit anyám a világ legven- dégszera őbb emberei voltak, a Teleki- család úgyszólván összes tagjai pedig ‘ kebelbarátok — igy lassanként „Kesto

rant zum alten1 Bethlen“ lett a második emelet szierefietteljes gúnyneve, nng az első emelet „Hotel zum alton Teleki“ névvel cifrálkodott s ezért csöppet sem csodálkoztam, ha reggel nyolckor vételien- ségből bem/entem valamiért a pipázóba, hogy ott atz együk karosszékben Khuen- Héderváry Károly, Horvátország bánja üldögél, kényelmesen szűréséivé kakaóját — felesége t. i. Teleki Margi volt. Zsoza néni legidősebb lánya — vagy, hogy tizenkettőkor patience rak ugyanott, esetleg vendéget fogad, akivel sürgős megbeszélni valója van, miközben szüleim teljes telid nyugalommal végzik dolgaikat egyebíi t. A gyerekszobánk átjáró volt szüteim hálószobája és a nappali között., így aztán nem volt életünknek oly pillanattá, legyen az tanulás, játék, vagy felsőbb hatalmak — értsd a kisasszony — elleni lázadás és az azt köve'5 tragédiák, melyek közepette át ne vihar- zoit volna rajtunk a Telekiek és hozzátartozónk hada.

Az első látogató rendszerint Prónav Gá- bomé, született Teleki Anna volt, Prónay György vollt államtitkár édesanyja, aki esős naplóban galosnival és gombokra járó hosszú szoknyában állított be hozzánk, tiz és tizenegy között.

— Na hát! — mondotta mindannyiszor és legombioáa bokáig felhúzott szoknyáját, ami akkoriban merész, sőt mondhatnám példátlan ujitásszámba ment. melyet ismerősed, makulátlan hírnevét vé\én tekintetbe, tisztára erre való hivatkozással ártatlan és minden bűnös kacérsógtól: mentes különcségnek könyvellek el. Ritka eszes, mulatságos, humoros és jólelkü asszony vplt. aki páratlan zama^'al tudott mindent előadni és kifigurázni. Saját családját sem kímélte il ven kor, mégsem haragudott reá soha senki, olvany- j nyira kiérzetit humora mögül a jóindulat.

I A háziúr, Teleki Gyula nyelve már ve- ; szedeknesebben csípett, evvel szemben

9

mmiMniHMMMiiiiiiMi in, um m m niimiMiií—i—

Könyvujdonaágl

Földi Mihály:

Párisi menyasszony

Földinek minden könyvét érdeklődével

várja a magyar olvasóközönség. Ez a müve méltó helyet foglal el eddigi könyvei között. Ára fűzve 132, kötve 178 lej. Régebben megjelentek: A házaspár 178, A század asszony 178, A viszony 178, A miniszter ii 9. Kapható az Ellenzék könyvos2tá' lyában, Cluj—Kolozsvár, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel azonnal szállítunk. Kérje a karácsonyi könyvek ingyenes árjegyzékét.

5/V V'WWJWVUW

kaipott. A legjobb szénái ő hordta be először. A banda tagjai hetenként három szór főtt elöli kaptak, havon.'a négy ürü , két rkó bort, valamint három véka bu zát és ugyanannyi rozsliszté. Irigylésre- méltó sors. Pénz azonban nein kellett nekik. Olevák azzal dicsekedett, hogy több van a tarsolyában, mint az uraságnak. Nemrégiben meg is találták a betyárok búvóhelyét. A föld alatt, akárcsak a török regékben pompás szőnyegekkel ke revetekkel, arany és ezüsthoimikkal megrakod pincékre bukkantak.

A szigeten leülünk az egyik rönkre. Szemben velünk ott lépked méltóságosan a fehér sas. Ez a legöregebb jószág. Szárnya mc-g-megrebben, repülni szeretne, aztán újra a földbe süpped. Karapós 'sörének páncélja már meghasadt az de tői. Tollai csapzottak, már nem repül a határtalan ég felé. Lesi a kominemciójá'-. a hivatalos dögöt, amit számára pontosan délben odahajit Turu Gáspár, Esze 'tamás kurucvezér közvetlen ivadéka. Egy kétszáz éves nagy tölgyfa te éjén apró fehér es kék sasok anyáznak. Ezek is a legritkább példányok. A szárnyuk alatt a toll kék, mint a páváé. Maga a sziget olyan, mint egy tündérkert, azt mon liák, hogy megterem i't a pálma, füge, mintha csak Afrika egzotikus vidékein járnánk. Amerikában már régen nemzeti parkot létesítettek volna belő'?. A v.ze kincseket érő gyógyforrásokat tartalmaz., a levegőjében tüdőgyógyitó balzsamok

S mégis kevés ember lakja, szinte elátkozod vidék ez. A fehér sasok birodalmából ki van rekesztve az élei.

LEVÉLPAPÍROK egyszerűtől a leg- váJasztékosabb kivitelig legolcsóbban az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Ur. rii.

■MIMIMlMilim III I I Ilium ■ il I III

ott. ahol ő volt, soha nem unatkozott senki. Egészen másfajta volt öccse, Józsi bácsi, aki még véletlenből sem mondó t soha rosszat senkiről Valahogy el sem bírom képzelni szeretett párja, Mamuska nélkül, akitől lehetőleg még órákra sem vált el soha.

— MamUiSkám, Mamuskám — hangzott már az ajtóban, sőt esetleg a lépcső- házban és ha vaigy egyszer nálunk ad'ak találkozót és Mamuska csak egy percet is késett, dehogy is várta volna meg! Rohant át a szomszédba és p: liana*. múlva diadalmasan hozta magával.

— Itt van Mamuska! — kiáltotta oly boldogan, mintha nem félórával ezelőtt, hanem hetek előtt vá'-tak volna el egv mástól. Szinarany ember, minden porci- kája jóságot sugárzót ; Mamuska pedig Szászy Juliska, megérdemelte őt. Philemon és Baucis, mindig rájug gondolok, amikor árnál beszélnek, hogy a házasság bessz intézmény. Dehogy rossz az, csak épp é>ni kell tudni vele.

ügy torlódtak a régi emlékek agyamba, ahogy egymásután felidéztem őket. Teleki Laci egyenes, kisportolt termetével, ahogy boszorkányos ügyességgel kezelte a cimbalom verőit. Teleki Tibor, a család Benjáminjai, gyönyörű feleségével, Széchenyi Alice-szal; Eszterházv Lászióné Teleki Katinka szabályos, rózsás arcával; Khuen Károlyné Teleki Margit pattogó, tűzről pattant eleven észjárásával, ahiogy mind egyszerre beszélnek, nevetnek, vitatkoznak és közöttük egyenesen ülve, soha meg nem támaszkodva, csöndesen, vékonyan., jóságosán, határozat tan Zsoza néni szegény, jó Zsoza, akinek halk szava parancs fi-u és leányai számára, aki mindig segit, nrnd'g másra .gondol, mindig és mindenütt a jót és helyest akarja és viszi keresztül.

A régi idők elmúltak, a régi házat elad ák, csak az emlékek maradtak meg. Jó, hogy azok legalább megvannak.