Ellenzék, 1939. január (60. évfolyam, 1-24. szám)

1939-01-08 / 6. szám

8

LLLLNZ£K

I li J(J január fi.

Levél vidékre

Irta: ILLYÉS GYULA

imúiui i/deliictöen kezein, szemem, or roan ügyéi** telte, akár egy almát; és bá torMÍgof 's íwfcniH hozzá hogy élvr/he* scan.

Egy Wnro.d»;i érkeztem, ahol senkit sem ismer em Egy városba amelynek nyelvéből egy kukkot Sein értettem, melynek élőéről és szokásairól foga niam sem voll, egy olyan váirosba. ahova nem készültem. sőt nienn is indultam. Ahova éji csak (megérkeztéül egy márciusi vasárnap délolöt s ahol semmi mis dől gom nem voLt, csak az, hogy épp éljek tovább. Egy fillér nélkül érkeztem, de zajosan korgó il'ju gyomorral, ezer kilométernyi távolságra a falu ól, ahol most te ülsz. Kólómén, ezer kilométerre az egyeMon helytől a földön, ahol rögtöni ellenszolgáltatás nélkül kaphattam volna, kaphatnék egy tányér levest; »hol \ emberfiától kérni tudnék, talán már egynapi éhkopp után is. Csomag nélkül ér- ke/.1 em, s<')t kalap nélkül. Az állomásról kimenteimben visszanéztem. így tudtam miiig., v éledjen ÜL a váróé» nevét. Csak a térképet idézte fel. az' is homályosan. Csak a mappa, sőt a niapp i emléke után sejtettem, hol vagyok; nem csodálkozom, ha lábaan alak a talaj hirtelen alma/öld- dé., vagy világoskékké változ.'k, amilyennek ezt az országot az iskola falán láttam.

Luxemburgban álltam, a hasonnevű n agy hercegség székvárosában, ez volt minden, amit adtam róla; erre sem volt szükségem. Sütött a nap, épp nagymisére harangozlak. Természetem szerint meg kellett volna ijednem — hisz ismered a fajtát, a fajta jeligéjét: még lányszemlélő kalandozásában is olyan körben mozog. hogy hálni hazatérhessen, feszekülök vagyunk. Az evés gondjál rögtön és örökre elvethettem, konoksígga! és fitty - nyássággul kevert ügyefogyoltságoma addigra eléggé megismerem Semmi ilyes nem jutott eszembe. Nyílegyenesen átvágtam a éren, siettem — ezt a nagy szó- mondhatom csak: az élet leié. lígv siettem, mint valami találkára Olyanra, amelyen, tudjuk, már vár reánk az, akivel összeölelkezünk. A téren hóvirágot és halat árultak.

Luxemburg városa meglehe'ös emelkedésen fekszik, körülbelül akkorán, mint a Mó/séhegy Simontornva lelett I)e ez a magányos magasla egyeben szikla tömb; illetve kettő, mert a közepén ketté van hasadva; a meredek, föbbszáz méternyi mélvségii és szélességű hasadéi; le

h l! karcsú viadukUö»nyuln.il. I.apeva jAk össze a mélység két szelén h/édclg.i négy emeletes házalói Lent a mélyben pio» kertek mellett inéig picibb házacskák tyuk öltek és birka nyárik egy vékony pa tak {sarján, amely hutfiltiins árterében szerényen, mintegy farkbehu/.va csuszák, iHiii'tiha resh-llné, liogy ő vágta ezt az óriás nyilast valamikor, egy barbár kor ban.

Az emlékezet j állam ban néha úgy megálli , mint midőn hátulról vállonüt- nok. A híd közepe tájéin hirtelen meg kellett szakítanom a sietést és azt a siet ve gyönyörködés, ahogy ezt a vidékkel üdén keresztbehuzott várost néztem, megálltam. Az emlékezet me'lényeni egyik zsebére mutatót. Utána nyúltam, egy huszonöt centime os pénzdarabot vont ki tamáskodó ujjam. Feldobtam a levegőbe, 1 kaptam. Vidám voí arn addig is, még nagyobb vidámság szállt meg. Még egyszer feldobtam a pénzdarabot, aztán jól sejted — széle» ívben lehajtottam a szakadékba. Ilyen gazdag voiam. Ennél nagyobb ajándékot királytól sem kaphatott Luxemburg városa. Zsig- inond ősi fészke. Ilyen szabad voltam Az t án tov á b 1 isi et tem.

Nagy szavakat használok, Kelemen, de csak kis korunkhoz viszonyévá nagyokat.

Sose éreztem igy a valóságot: azt a közhelyet, amely mellesleg igaz volt: hogy az élet előttem áll. Elrohan arn valami várkastélyhoz, melynek létezéséről eladdig fogalmam szintén nern volt és alaposan szemügvre vettem. Az án elrohantam. — illetve a rohanás onnan cgv szökökuthoz vezetett, semmi feltűnő sem vol azon, még a/, előírásos galambok som hiányoztak róla, dte azt is körülményesen megvizsgáltam és megjegyeztem. Órákig rohangálom igv és álldogáltam. Fölfedeztem egy plakátot, egy kiraka - ban egy óriás pálmát, egy fura lakatoscégért, a százezernyi luxemburgi benszü- löttből keV öt-hármat, olyat, akin semmi különös nem volt. Beesteledett

Semmit sem értettél szavaimból, Kelemen, rossz tanítvány lennél, ha most aziránt érdeklődnél és szorongnál, hogyan vágtam ki magamat ebből a helyzetből, mi történt azután? Azt keli kérdezned: mi történt addig, hogyan kerültem ibbe az anyagi és lelki helyzetbe Az élet elölt állsz, te is.

Elmondom majd, Kelemen. Megtanító lak az indulásra.

I.

Három gyermek ül a kékre fédert- asztal körül, a fehér szobában. Egy kislány és két fiú. Egyszerű, nagyon jó háziruhát viselnek. Peti és Pali ikrek, még nincsenek kilencévesek, Gizi már (tíz is elmúl'. Mind- egyik gyermek kezében töltőtoll, mind-* együk él'ő't megkezdett levél.

A két fiú igy kezdte: Édes Jézuska légy olyan szives —

Csak Gizi irta; légy olyan ar'-r,\0£ —

De itt aztán megakadtak mind a hárman és most azon tanácskoznak, mit is kérjenek karácsonyra az édes Jézuskátó'.

II.

— Én motorbicikliit’ szeretnék — mond= ja Péterke —, a Pucs»<féle árjegyzékben vannak gépek 8—io éves fiuk számára-.. Apa azonban arra a hülye Nándi bácsira hallgat, az pedig esküszik rá, én cs'-k azért kívánok moborbicikhit, hogy az 5 bosszantására kitörjem a nyakamat.

— Nándi bácsi a ház közlekedésügyi szakértője — szol közbe Palkó — van egy négyhengeres rossz tragacsa, amellyel egyszer kidöntö’tt egy akácfát.

— Motorcsónak se volna rossz — indítványozza Gizi szerényen — mehetnénk a Dunán . . .

— Igen, ha nem folyna viz a Dunában. De viz folyik benne és a vízbe bele lehe‘ esni — tehát motorcsónakról szó se legyen. Kénytelen leszek egy Kis gét>4t;zmét" nők öt kivánni.

— Mi a Kis gépészmérnök?

— Egy láda, amely idle van összerak

ha'íó réz- és nikkel-gépalkatrészekkel- Tulajdonképen öt ilyen láda van, amely egymást kiegészíti. Mind az ötöt fogom kérni a Jézuskától. Az ember a mellékelt rajzok szerint gépeket és motorokar szerkeszthet, amelyeket bekapcsolhat a vil" lamos szöbavezetékbe. ’ •

— És járnak?

— Járnak hát. De én nem rai:- u án fogok dolgozni, hanem egy uj motort akarok feltalálni.

Péterke elhallgat és buzgón írni kezd. Ö már tudja, mis kérjen az édes Jézuskától.

III.

— Én csak valami élő:* szeretnék! — mondja Pali és nagyaí nyújtózik. (Ót szenvedélyesen érdekli minden, ami mozog, él és szaporodik.)

— Tengeri malacot? — tödakoRa Gizi.

— Aj, dehogy! Majmot, vagy legalább is papagájt.

— A majom nem ér semmit. Eíermin néniéknél voúft tavaly, de minduntalan megszökött, felmászott a háztetőre vagy a platánfára és csalogatni keí'iett, hogy Maki gyere le! — de nem jötst , . A papagájokkal is baj van, apa azt mon ita, ha neki egy a fülébe rikácsol, ő rögtön khekeri a nyakát.

— Krokodil»' lehetne hozatni H?mburg- bóí. Vannak egészen kicsinyek, 3c—40 centimé'eresek, nem is drágák.

— Akkor kívánj magadnak krokodilt a Jézuskától, az legalább nem rikácsol1

— Csakhogy mama* rögtön méregbe jön, ha erről beszélek. Hogy az ő házában nem teszi be a lábát semmiféle krokodil. Legjobb Lesz, ha készpénz* kérek. Rendeltem árjegyzéket) a gótai Kleintierhandlung- 'ól, de az csak karácsony után jön meg, addig majd meglássuk . . .

És Pali is megírja levelét az édes Jé zuskának.

IV.

— Nektek könnyű — sóhajtozik Gizi — de én igazán nem tudom, mit k:ván- jak magamnak. Tulajdonképen mindenem van.

— Akkor egy karaktörbabát — javasolja Péterke, aki időközben már eíkészült az Írással. — Tizenegy ül a szobádban, legyen tizenkettő.

— Utálom a karakterbabákat, 'o'i.i feléjük se nézek, azokkal csak a felnőjek játszanak. Én egy igazán modern btöá'- szeretnék. Egy Ann Sheridan». Vékony, fiúsra sportol* alak, fcsthe ő haj, ha akarom vörös, ha akarom platina, .o.,ra lakkozott körmök, de a lábán ír. mer* szandált kell viselnie. Legyenek bolondot szép pizsamái, vakmerő fürdőtrikói és sportruhái, divatos estélyi toaletté:, pókháló harisnyái és arany szandá'jai. De ilyet nem lehet kapni, csak bambán vi- gyorgó Hófehérkéket és vízfejű bambiitokat ajándékoznak az emberek.

— Mit fogsz mégis kérni? Mert kérni csak kell valamit, különben megharagszik apa.

— A békesség kedvéért kis portable Írógépet, ezüst manikűrkészletet, teknScTé- süket és próbálok selyemharisnyái is, de azt úgy sem kapok . . .

V.

— Gyerekek — szól Péterke — most el kell határoznunk, elhagyjuk még az idén is, hogy a karácsonyfái az angyal1 díszíti?

— Ha a mama köti magát hozzá, akkor el kell hinni — mondja Gizi határozott liangon.

— Nem értöm, mirevaló ez a komédia? — háborog Paili. — Az ajándékainkat mi az árjegyzékekből válogatjuk ki, de a mi- ma azért elvárja tőlünk, hogy a csöngetés* re öszeborzongjunk, mert az angyal rázt- meg a csöngeHyüt.

— Ezt nem szabad így venni — szó** Gizi szelíd hangon. — A szülőknek megvan az a gyöngéjük, szeretik hinni, a gyermekük tizéves korába-n is úgy gondolkodik, minit a kétéves csöppség. Megkövetelik tőlünk, hogy higyjünk a gólyamesé’ ben is.

— Pedig tudják, hogy én eoigenetikus elvek szerin* keresztezem a 'tengeri nyu- ióimat! — vd'etfy közbe Pali.

— Én azt tartom, meg kdlllí nekik hagy- n.ua1r az illúzióikat. A szülők addig boldogok, amíg illúzióik vannak. Re"tene:e- sen fájna nekik, ha ki ábránddá nók őket. VI.

— Nem mondta a mama, mikor ;ön apa ?

— Most még Párisban van, de ünnepekre mindenesetre megjön.

— Párisban? Nem is tudtam! Ott szép játékboltok lehetnek!

A kislány a kezével csendet intett és az ajtó felé figyelt.

— Mi vaft odaát? Jönnek, mennek é» beszélgetnek — idegen emberek.

— Talán a párisi ajándékokat hozzák? — kérdezne Péter felcsillanó szemekkel.

Az ajtó megnyílt, két' feketeruhás ember jelent meg a küszöbön.

— Mondom, i&t nincs 9emmi, ez gyér- mekszoba — mondja, vagyis inkább sikolt ja a mama.

Az idegenek közül egyik a küszöbön marad, a másik a szobába lép és kinyitja a nagyszekrény ajtaját.

— Semmi, csak játékszerek.! — zokog* *ia a mama.

— Mennyi játék! — szól csodálkozva és irigykedve a feketeruhás ember. (Biztosan családapa.)

A társa azft> mondja:

—Tessék elhinni, méltóságos asszony, mi nem kedvtelésből tartunk iíöfe házkutatást, hanem, mert parancs.

A gyermekek megdermedtek a rémülettől és a felháborodástól, idegen emberek még sohasem viselkedtek igy az ő házukban.

— Majd, ha visszajön az uram, mindent meg fog magyarázni, — mert ez szörnyű félreértés . . .

Az egyik titkosrendőr, a családapa, halkan mondja:

— A mélltóságos asszony ura nem fog többé visszajönni, önként nem.

Gizi megragadja édesanyja karját.

— Mama, karácsonyra hazajön apa5 Ugy-e, biztosa« hazajön?

Az asszony hangja elcsukhk.

— Az idén nem lesz karácsony.

KmlHT vagy. Kelemen halandó és helyettesíthető, me verjen le e/ I lelve* tesil betű is vagy,, kétezerül! lió halandó

él a földön, külön külön mindegyikhez annyi .szál tu/, hogy egy rántással sorsotok majdnem felcserélhető

Képzőid, hogy a kiskapun kilépve egy szerre a sangliaji kikötőben találod magad — nem is Sanghajban, mert arról van valami képed, hanem egy testvériség sziget beilini, vagy Csile alatt ezer kilométerrel. szióvaj ott. ahol álmodban sem járni. Szürkületig bizonyára össze'smer klednél valakivel, aki rád áldozná az. estéjét. talán az éjszakáját is. Azu'án talán egész éleiét. Most semmit sem ad neked, a lustaságod miatti Vigasztal, hogy mindezt másnak adja? Hogy itt helyettesíthető vagy? Vigasztaljon ez, de ne elégítsen kil Keresd az alkalmak Kelemen; bizz az. alkalomban isi

Ne én tőlem kérdezd, hogy példám után elhagyd-e te is a szülői földet, bogy utazzál-e? Azt se kérdezd, hogy én mit tapasztaltaim a világban? Elmondok belőle egyet-oiást, de az- som néked. — magamnak. Ha be tudnám járni még- egyszer kezdetben azt az utat melyet a valóságban bejártam. — számomra ez. lenne az. igaz.i felfedező ul. Egy ke fordulóit megpróbálok belőle. Te legfeljebb kedve! kaphatsz egy hasonlóra, egy hasonló indulásra és nem útra.

Én legjobb akarattal is csak utravalót adhatok neked; bá orságot a tapasztalatszerzésre, de nem tapasztalatot

l’travalóul is azt adhatom, hogy minél kevesebb útra valóval indulj útra. Minél kevesebb várakozással, — semmi várakozással. Annál többet hozol haza. Azért indulj, hogy megsokszorozd magiad, újra csak ezt mondom.

♦

A .,föl-földobott kő...“, — a kő annál gyorsabb, forróbb ragasz kod ássa! hullik vissza a földre, minél magasabbra haji tat ák, — de te fe’edd a törvényt, te csak repülj, Kelemen. Ne törődj azzal a örvénnyel. amelyet úgysem változtathatsz meg: azért ne törődj vele, mert úgyis engedelmeskedsz neki, erre tehá. tides leges erőt pazarolnod. A lehetetlent kíséreld meg, hátha van mégis egy nyilas egy le1 bet őséig — újaid) Uurvénvre I* elfedező légy. Igy éred el haláraidat, igy ismered meg. Magadban is csak a hniárok érdé j keljenek, a legszélsőbbek. Igv fngsz bol ' dogan utaz mi. Annál boldogabban, minél Î távolibb és reménytelenebb a kitűzött I eél. Mert minden további lépés további hódítás. A középkorban egyik ősöd hős- to te jutalmául tőidet anny t kapott, amennyit egy nap alatt körben uugjár- lialBotL Gondold el. mint igyekezhető ti S közben mint mérlegelhette- hogy nap száUiutra bezárja a kört. de mégse hagyjon ki semmi'. így iparkodj te is. Kelemen; az egész, vdágot megkaphatod. Nyílegyenesen indulj.

Es könnyedén. Ha indulásnál eszedbe jut a törvény,, hogy a kő úgyis vissza hullik — oi kő kétszerié olyan nehéz 'esz. Százszorta olyan nehéz leszel, inozdilha- ta'lan; halott leszel, mert m az élet. ha nem a mozgás? Törvényt csak az élei után lehet alkotni A tett u án gondolkodj. még jogod van Ez az ifju«ág egyetlen joga.

Azért merlek oktatni- mert még magam is fiatal vagyok. Különben a tapasztala tokhoz utasítanálak, nem a szellemhez, j Mert még megverni a tapasztalatokat, i Még remélem, hogy jé>t is tapasztalhatok.

I Még nem hiszem, hogy a világ azonos a j róla formált képpel.

I *

Én nyílegyenesen menh*m Kelemen- - oly konok egyenességgel, hogy a lcgcsa- 1 varosahb utak is hasonlóan a bélhez, midőn a hurkától1 őlől értelmet és tartalmat kap. egyenesre rándultak. ahogy jöttem. ' ahogy visszatekintettem rájuk E2ér! i érez eni. hogy a világot kerültem meg, j midőn végre ’sínéi hazaértein? Holott I szem töl-szembe ritkán fogtam fel a vi- j lágol. A boldogságot., hogy a világ elő'- j tóm áll.- műit egy kapu, ritkán éreztem. I Ritkán adatott meg. hogy ilyen bá'or. j ilyen szabad, ilyen meztelen legyek. l,eg- i többször nem a világra gondoltam ha- I nem magamra. Ritkán voRam olyan merész. hogy a bizalomnak adjam át ma- ■ gam s ne a gyávaságnak.

De azér ez is előfordult.

! Volt egy reggel, midőn a sors kitünteteti azzal, hogy az Ismeretlent oly tapint„ Pásztorok, pásztorok!“

Irta: HERCZEG FERENC