Ellenzék, 1939. január (60. évfolyam, 1-24. szám)

1939-01-08 / 6. szám

193f Í*nú%r 8. ELLENZÉK 7 önéletrajz (HAARLEM! LEGENDA Valamelyik külföldi irodaimt üaynölcség életrajzi adatokat kiért "tőlem, Elküldtem az összeállítást: mikor születtem, hol végeztem iskoláimat, mikor léptem az irodalmi pá­lyára, satöbbi, önéletrajz ezt Mikor lerágás zlőttam a borítékot, azt gondoltaim, hogy ebben má­dén benne van, ami nemi fontos és semmi nincs benne, ami pontos. Ami egy emberből önmagának fontos. Most rövid vázlatot jegy­zek fel igazi önéletrajzomról. Életem azzal a képpel kezdődik, amely legelső emlékem Hároméves koromból való. Nyári délidén. Az udvaron futkostam, most jöttem be a szobába. Anyám a varrógépnél ül. Nem szólok semmit, csak a térdére kö­nyökölök. Még hallom most is a varrógép zakatoláséi'. Eszméletem első pilland'a. Éle­temamelyet emberi tud tatommal >egynek tartok, ekkor kezdődött, Tulajdönképen ek­kor születtem. Aztán a kő következik. Valamivel később. A követ egy kis ér á'látsző vizében láttam. Nagy. fekete kő volt, a fölötte elfutó viz va­lami bársonyos feketével vonta be. Az erees- ke omlós, gyepes ipart{janirál nefelejtsek haj­lottak a vízre. Ez a kő rendkívüli benyo­mást tett rám, de hogy miért, azt nem tu­dom megmagyarázz, illetve bizonyára meg tudnám magyarázni, ha a modern lélekban- colás módszerével, szakorvos segítség 'vei. a kő ügyét elkezdeném elemezni, de ez eszem ágában sincs. Emlékezetem és tudatom, mi­vel egészséges lelkű ember vagyok, úgy van jól, ahogy van. A kő mindenesetre egyik leg­nagyobb emléke gyerekkoromnak. Ma is előttem van sima, fekete háta, ahogy a viz ala't lomhán pihen a csillogó fövényszemek között. És úgy ötéves koromban eszméltem rá, milyen szép a világ. Elek bácsival kimentem sétálni a határba. Magas fűben mentünk, nyár derekán A fü majdnem a váltamig ért. Emlékszem pillangóra, amely elragadott: rozsdabarna pillangó volt, a törők Íráshoz hasonló színes betűket hordott szárnyain. Ezek a szárnyak szenvedélyesen meglibben­tek, mikor ő' a virágon megült. Lélegzetemet visszafojtva néztem, eszembe sem jütött, hogy megfogjam. Együtt láttam őt a rét vi­rágaival, a zöld alapon elszórt, ragyogó szí­nű szirompontokkal, a rárikborpló kék mennybolttal A szivem lelkendezve felemel­kedett. Mámorosán gyönyörködtem abban örömben, hogy a -színek szépek és a színek közt a Pétét érezni édes dolog. Majd solckaf később az egri uszoda kö­vetkezett. Kitünően úsztam. Emlékszem egy percre, világosan és tisztén, mikor teljesen átadtam magom a víznek. mintha az volna igazi elemem. Mintha feléledt volna bennem az emberiség kopoltyús korának ősi emléke, ügy úsztam, hogy nem tudtam. A vize let­tem. És ebben a percben tökéletesen boldog v öltöm. S a Min nyelvvel váló megismerkedésem első, izgalmas benyomásai is idetartoznak. Kezdtem érezni a nyelv belső fejlettségét, különös kifejező erejét, kemény és szép fér­fiasságát, külső hangzásában pedig a magán­hangzók és mássalhangzók elbűvölő össze­rakást' rendszerét. Sok minden volt ebben, ami egéSr életemet elhatározta. Most mondok valamit. A Höckel-féle bio­genetikai alaptétel azt mondja, hogy az em­ber végigéli születése előtt 03 őssejtből való kifejlődés egész történőiét. Tehát előbb sejt, májd vizi lény, később már tüdeje lesz s végül miry ember születik meg. Hát ehhez nekem rtagycm fontos hozzátennivalóm van. Ért azt állítom, hogy a biogenetikai alaptétel a születéssel nem szűnik meg. A csecsemő ezt tovább folytatja és végigéli az emberiség fejlődését egészen a mai napig. A csecsemő őserdei kis barbár, ösztöne az ölés és rablás. Később civilizál ódik, maid pontosan végig­üli a történeti korokat. Én emlékszem góti­kus koromra Ez fizennágyéves koromban voT. Vallási rajongásba estem. Elhatáraz- tani, hogy pap leszek. (A leányok is ilyen­kor határozzák el, hogy apácák lesznek.) De aztán elhatalmasodott rajtam a mate­matika világa. Vagy ami ezzel az én szá­ntamra egy: a zene. Az arányok összehang- zása, külön mennyiségek harmonikus talál­kozása ugyanazon képletben. Számomra semmi sincs logikusabb, mint a zene. En­gem a zenének nem hangulati elemei vonza­nak elsősorban, hanem az okossága. Az al­gebra, a háromszögűin a lérancditika any- nyira rabjává tett ebben az időben, hogy egész életem felolvadt benne. Ha felírtam egy szeszélyes harmadfokú egyenletet és azt ábrázolni kezdtem az ,,ordinată“ és „abs­cissa‘ lécein, magával ^ jó istennel egyesül, tem, mini Pascal Ráeszmélvén a vallásos. Ságnak arra a formájára, amelyet ma is vallók. És akkor írni kezdtem. Hogy írni és nem zenélni, amit tulajdonképen jobban szeret­tem volna, nem fontos, a kifejezési forrna t lényegtelen. Alapjában véve ugyanazt mond- j tam volna el. De mas^ már aztán, a felnőtt : férfi korához érkezve, vázlatos feljegyzéssel jj sem tudom követni igazi öiíéletraj zamat. | Irta: CASTANO-KŐSZEGHY MARIANNE I. Ezerhatszázhuszonnyolcat irtak. A műteremből veszekedés lármája har­sogott ki az utcára. Szerencsére a jó haar- Hemi polgárok nem vették már túlságosan komolyan a kihaltátszó zenebona . Ismer- ték jól a réi ház gazdáján, összes furcsa bogaraival egyetemben. Azt is itudtak, hogy Frans Hals műtermében nem olyan ve­szedelmesek az ilyen disputák. A szeszé­lyes piktor ajkáról rendszerint egyforma bőségben hömpölyögtek a legfcktelenebb káromkodások és a legokosabb tréfák. A haarlemi korcsmák ivójában Frans Hals volt a legnépszerűbb vendég; egy jól si­kerük kép még sikerültebb elkótyavetyé­lése után a korcsmárosok már buzgón ké­szítették elő Haarlem legöblösebb boros- kancsóit. Ilyen napokon aztán igazán ele-* méhen volt Mynheer Frans Hals'- gavallér és művész egyszeméliyben, aki szeles^ jó­kedvében sokszor nem átallott« galléron ragadni a vadidegen járókelőket is, ^ hogy meg in vin ál1 ja őket egy kis alkalmi pi*yiza- lásra, mikor is persze ő maga pislogott be legmélyebben a rézfedeles dötfti kupak fenekére. A veszekedés lassankinc elcsöndesedetb A mester még egy-kettőt morgóit, azután újra teljesen elmerült a munkájába. Érde­kelte a modell, akit csak nagy kínnal, mindenféle pokoli fortélyokkal tudott be­csalni a műterembe. A halpiacon fedezte fel a vénasszonyt, a maga kaján rútsága-* ban, ráncos ábrázatának visszataszitó jel­legzetességével. Most is éppen azon papok az öregasszony, hogy amig ő itt ül, vesz­tegeti drága idejét és Mynheer a bolond­ját járatja vele, azalíat* ott a piacon a többi átkozottak mind eladják az összes haliakat. Neki pedig itt marad a nyakán a sok hal, a nagyszerű, finom hal, a Zuyj- derzée legpompásabb csemegéi! — Hallgass már, vén szipirtyó! — mor- duilfc rá újra Frans Hals. — Csend legyen! Inkább köszönd meg, hogy llepingálnak. Képet festenek rólad, képet, amelyik ton vább fog élni, mint én, a mester tovább bizony, mint te magad, *— Hille Bobbe, a haarlemi boszorkány! A vénasszony isméit feleselni akart, ami­kor kivütrő® valaki megkopogtota az aj­tót. Először csöndesen, habozva, majd a hangos beszéd nyomán megerősödve — öntudatos, határozott kopogás szakitolta félbe Frans Hals és modellje nézeteltéré­sét. A mester lecsapta az ecsetet. — Mehetsz, vén banya! A legszebb hal azonban itt marad. Úgyis alig ülttel! ma nekem egy félórát, — és kivette Hille Bobbe kosarából a legszebb halait. Mi­alatt a haarlemi boszorkány dohogva sze- delőzködött, a festő kinyitotta az ajtót. A látogató bejött. II. Idegen ember volt Frans Hals váratlan vendége. Legalább is a mester sohasem 'látta még ezt az arcot. Mégis, valami ve-* ieszületett előkelőség, a nagyvilági ellet fesztelen könnyedsége árulta el azonnal, hogy már jókora földet bejárt ember a jövevény. Magastermetü volt, fiatal és ro­konszenves, választékos öltözetét jól egészítette ki az akkori idők magastietejü kalapja, melynek karimája azonban széle­sebb vofflt a szokottnál és Frans Hals figyel­mét ez a nagyon egyéni karima sem ke­rülte ki. Jószemü ember voöft és rögtön megálla­pította, ho>gy ez az előkelő uraság biz*o-* san valami zsíros megrendelés ügyében jön. Udvariasan hajlongott tehát és várta, hogy a látogató megszólaljon. Nem kellett sokáig várnia. Az idegen gyorsan adta elő jövetelének célját. Sokat hallott, úgymond. Mynheer Frans Hails hihetetlenül gyors festési módjáról’. Már Hágában is csodá­kat meséltek neki, hogy « haarlemi mester egy félnap alatt be tud fejezni egy arcké­pet, ha éppen jókedve van. Már pedig ez lehetetlen, ez a csodával határos, ő ezt nem hiszi! — és mosolygott. Frans Hals ’fűzbe jött. Észre sem vette, hogy az idegen még be sem mutatkozott. Ejnye, itt az ő művészi becsületéről van szó, ezt pedig most rögtön be kell bi­zonyiitaini! — A saját arcképét akarja tailán meg- fesietni, Mynheer? — kérdezte hetykén. — Mert, ha csakugyan ezt akarja, én itt mos* egyhelyben lefestem Uraságodat! Ken óra múlva kész a kép! Fogadjunk! A vendég hiteden mosolyai bólintott. Elhelyezkedtek mindketten: modell az emelvényen, festő a lázas gyorsasággal fel­szerelt festőállvány előtt. Repült az ecset, örvénylettek a színek a csodálatos palet-* tán, mely Frans Hails művészetéről regélt az utókornak. Az idő is repült és a vásznon életre kelt az ismeretlen vendég vonzó ábrázata, selymes kis kecskeszakálla, meg az a nagyon egyéni karimáju kalap . . . Frans Hals néha gyorsan, fürkészem Dillantoct fel munkájából. Az is eszébe jutott, hogy nem is tudja, kit van szeren­cséje lefesteni. Mindegy, rohan az idő. Minden perc drága. Ráérünk bemutatkoz­ni. Munka közben észrevétlenül' festette be az arcképbe a modell mosolyát, ezt a különös, vonzó, szépasszonyokat hódüó donjuani mosolyt. — Biztosan szerelik a nők — gondolta magában a festő derűsen. A kép elkészült­III. —- Nagyszerű! Remek! — dicsérte a vendég! — Mily boldog lehet Kegyelmed, Mynheer Frans Hails, hogy ilyen ördön- gős gyorsasággal dolgozik! Igaza van, meg is nypte a fogadást — áradozott tovább. Frans Hals maga is büszkén gyönyörkö­dött müvében. Várta, hogy jöjjön a fizet­ség, kövér hollandus forin*ocskák kelle­mesen csengő zenéje. A vendég azonban mintha éppen most kezdett volna valamin töprengeni. — Ugylátszik, mégis csak könnyű mes-» térség a pingálás — mormogta, inKább csak magának beszélve. Frans Hals gunyo-* san vigyorgott. Micsoda naiv emberek is szaladgálnak ezen a világon! Könnyű mes térség! Éppen a pingálás. No hiszen! — Megpróbálom! — kiáltott fel a ven­dég hirtelen. — Tudja mit, kedves Myn­heer Frans Hals, én is lefestem Kegyelme­det! Fogadjunk kétszáz arany dukátba, hogy én még rövidebb idő alatt leszek kész a Kegyelmed képmásával! A haarlemi festő azt hite, hogy vende­gének elment az esze. Furcsa bogaraik vannak néha az -ilyen előkelőségeknek- De bölcs ember volt és a fogadás is tetszett neki. Egyet nyelt háti és nagyot csapott az idegen markába. — Hát csak tessék! Rajta! Itt vannak a festékek, üt van minden — és nevetve helyezkedett el az emelvényen. Kitűnően mulatott magában. Már látta, hogyan fog-» ja össze-vissza mázolni ez a jólöltözöt di­lettáns az ő hatalmas vásznát. No, de mindegy. Megéri a tréfát! A vendég azonban nem volt rest. Gyor­san vázolta fel Frans Hals markáns voná­sai*, hihetetlen könnyedséggel adva visz- sza az öregedő, borvirágos arc eleven szí­neit. A modell1 néha csodálkozva pillan** tott rá. Neki két óra kellett, hogy elké. szitse a látogató portréja*, aki pedig, ime, szédületes biztonsággá'!, az igazi na­gyok utolérhetetlen fölényével festette meg Haarlem büszkeségének arcképét. Repül­tek a percek, múltak a negyedórák, öt ne­gyedóra telt eb A kép készen volt. A kép ő volit. Ő — Frans Hals maga. Tökéletes volt az arckép. Utánozha­tatlan és nagyszerű. Alkotója mosolyogva kelt fel helyéről és játékos mozdulattal emelte a képet a magasba. Hóiéi CORVÍN Budapest. Családi szálloda a város szivében. VIII., Csokonay-utca 14. Nemzeti Színháznál. Újonnan berendezve, központi fűtés, hideg és meleg folyóvíz, tgyágyas szoba P. 3- Kétágyas szoba Pengő 6-—. — Megnyertem a fogadást, Mynheer: Frans Hals csak bámult. Elbűvölve, megdöbbenve nézte a képet, mely mes'er- mü volt. És nézte csodálattal, az igazi mesterek féltékenységet nem ismerő őszi lfönös hódolatával a csillogó szemű fiatal­embert. Ebben a pillanatban újra eszébe jutott, hogy a bemutatkozás még mindig elmaradt- És ugyanekkor váratlan, élmény- szerű hirtelenséggel ötlött fel agyában a gondolat: — De hiszen Kegyelmed nem más, mint maga — maga Van Dyck! A vendég vigan bólintott. Frans Hals széles jókedvvel ölelte meg. Cuppanós csókot nyomott a szép ifjú mindkét orcá­jára, viharosan megforgatja, hogy csak úgy rengett be?e az ódon műterem padlója- Még a vén, füstös gerendák is megreccsen­tek. Frans Hals átkarolta Van DyJ; vá!=* kit. — No pajtás, most aztán lefőztél! Meg­nyerted a fogadási De nem is viszed el szárazon! Rajta, menjünk a kormába, ott isszuk meg a kétszáz dukátos áldó* mást! Karonfogva léptek ki a műterem ajta­ján. Már alkonyodott és a késő délutáni óra békességes csöndjében két ember ha­ladt a soktornyu város kihal* utcáin. A« öreg és a fiatal, a mult és jövő. A kt* teljesedet* jelen és a ragyogó Ígéret. A nap bíboros fényekkel! búcsúzott a fölldtől Haarlem fölött. Ehhez sok-sok kötet kellene. És a sokasok kötetben dátum, külső történés, vagy egyéb ilyen dolog egy sem fordulata elő. A munkáról írnám meg mindazt, arm lényeges benne: a felnőtt ember dolgozásáról. Kétségekről ír­nék, gyötrelmekről, magamba 1 veim fűiről. Megírnám meghasonlásómat w külső világ­gal: lenéztem, amivel nagy sikerem volt és kitűnőnek tartottam, sőt tartom, amivel meg­buktam. Ezzel párhuzamosan érzelmi életeim fő­állomásait is fel kellene írni, amelyek Kottáén egészen belső természetiek. Külső életrajzi dátumokkal nem függenek össze. Hogy ne beszéljek túlsókat, csak a leg fontosaid? pél­dát mondom. A fiam hároméves volt, mikor Mátyásföldön sétálni mentem vele. Némán mentünk egymás melleit, kézenfogva. A gye­rek egyszer csak megszólalt.­— Apa, én téged nagyon szeretlek. Ekkor voltam életemben a legboldogabb. És ez röviden életem valódi története. Akit untattam vele. aáói bocsánatot kérek. Hörsánvi Zsolt. SZTOJKA LÁSZLÓ: KBT~VERS Illanó szekér Nézd, ime, nézd a szemeim, a fényük visszacsillan nincsenek nekem vétkeim s szekerem máris illan. Itt, ott még tán kiszál'nnék egy sétára, egy szórt, de elforog a négy kerék s arcon csap gyilkos bóra. Négy vézna ördög röpíti szekeremet, viháncol piros szemük, kineveti, hogy engem élet láncol. Mire minden lánc elszakít már nincs, aki kiszáUjon, bár forró fénnyel hull a nap s végig szalad a tájon . ., Merd hl Merd ki belőlem a menekülő lélek keservét. Csápjukat egyre szorosabban fonják rám az est^ék. Töröld le a verejtéket ham!okomról . . . lágyan. Hulló kezed hűvös ecsetjével. Előbb . . . láttam: Két irgalmatlanul hosszú alak sétált a kertben. Hurok volt ujjai között. És én zmégsem . . . féltem. Bár tudtam, hogy engem kerestek, engem, ki . . . báior S dacos lábbal szaladtam és az igazság fájáról ettem gyümölcsöt . . . Keresték ők serényen a tolvajt. Merd ki keservem. A kezeid tisztává . . . óidnak N Special zsebnaptár Í939. évre alábbi tartalommal' kapható: Előjegyzé­si naptár, adóügy* utmu ató, bélyeg'Ile-. tébeik, fegyvertartási engedély, fővárosi] útmutató, házi tanácsadók, kamatszámí­tás, kulcsszám tábiáziat, mindennapi egészségünk, munkatörvény, névnapok jegyzéke, ál'amiotk és gyarmataik, pos'a- tarifák, rádió, repülőbéiveg, sport, tör­vényes és hivatalos ünnepek, sib és egyéb renjgjeibeg közérdekű tudnivalók 30 lejért 'airtós vászonkötésben az Ellenzék könyvosztáiyában, Cluj—Kolozsvár, P. Unirii. Vidékiek pénzben, vagy postabé- Ivegben 40 lejt küldjenek be.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents