Ellenzék, 1939. január (60. évfolyam, 1-24. szám)

1939-01-08 / 6. szám

■

I

HL IHM Z CK

Emlékezés egy nagy festőref

akinek művészete dicsőséget és halhatatlanságot — magánétete megvetést és botrányt jelentett

I- IC W. Turner uleie egy ki* borhé.yiiiülielybeu imluli el, megörlllé**el régzödoii s ma a uiüqyiijiök milliókai ígérnek képeiért

Nemrégen érclckes hint közöllek ungol és amerikai -upok. Egy neves bős om ini'ispyiijtö. Rovert /. Graves kereken 8 ezer funtot kínai Turner, a nagy iímgol l\ stö ergy kiesi \ i/íestinényeért a londoni Notional Gallery igazgatójának. Kívánságát elulasi ották. a tenyérnyi vi/lesl- ménv nui is aiz angol nemzet' képtár egyik ta át dis/iti. De a halhatatlan Turner életét ez alkalomból újra lelelewni ük Ezt a kü-önös. bizarr művészéletet, amely annyi «dicsőségei és emberi megvetést hozott a nagy tájképies őnek.

Ki rótt J'iirm'r?

A londoni Covcnt Garden Maiden Enne nevii utcájában állt a. XVII!. szazad vegeidé egy kis borbély űz k i. Az üzlet mö- göt. egy szoba, konyha. Iübbtii a kispolgári, szegényes otthonban születeti !</.>. évben egy fiugyerek. A neve Joseph Mal tárd WiLiaan Turner.

Szóval az apa borbély, aki parókákat göndörít és pudere/. De az akkori kor szokása szerint, egyúttal sebész midé e' «s végez. A borbély feleségének féle.uncles hire van. Az egész utca beszél borzalmas düh ki töréseiről, ami élete végefelé az őrü tségben oldódik fel s az asszony az

Claude l.ovrain müve mid «'• helyezzek el I a National (ialleryben.

Turner mngánélcte Művészeti* midlett Turner magáné ete különös és cseppetli som Irsztde reméltó. I C i v ii löli a házasságot, hidpi magáról.

Wogv nem a-kalmas rá. Gyűlöli a legyei- i nu*t, a beosztott órákat, a pontos étkezési j is. Zavaros és tisztátalan éldet él: szere' hetekre eltűnni és soha meg nem ma- ! gyarázza. hogy luna miért. Olyan

I assz nyolcra van szüksége, akik csak akkor vauinak im llette, ha éppen szüksége van rájuk.

A l'elestági* Int nagy teher étel: gy sze- i i\'tö megfe előbb. Mikor Mrs Danbyvel él, olyan ügy.*-t*n ólokban tarlji az asszonynyal vak) viszonyát, hogy komolyan ml- varoliű kezd a tisztek- reméltó Henry Trimmer el kés/ húgának Ekkor már 3 törvénytelen gyermeke szaladgál a házában. A dolog kipattan s nagy botrány lesz belőle.

Élete csúcspontja és hanija’lása 1820-tól 1835 ig művészete a zenire ér. Életrajzírója, Ruskin ezt az idői nevezi Turner fény karimák. Ekkoi u a/gut az avagáns festő) a kontinensen és lenti nu*g «csodaszép olasz tájképed. A Leien cei doi/se palota" címűi remekműve is rk kor készül.

1835-től képei furcsák, vad és tobzódó színűek: teljesen i-Ltónnek ; természetül Ekkor már nwsgindul agyában a bomló, örvénylő, ‘titkos falyumat, ami teljes szellemi (‘’borulásáig vezet

Azért ekkor is alkot még mestci müveket. „Tomo és a tengerben'* rinui kom- puzic.ióját s 11 (Moharját lSid körűi Iesti meg.

Közben az őriilés határán jár, már már átlépi. Lakása csupa msdeos palcHa és ecset Mindenen vastag parrét: g. sem mihez sem enged nyu'ni. Szobája köze pén piszkos állvány, rajta sherrvs üvegek, örött poharak A falakon lyukas, poii's. vörös drapéria. »medvét valamikor a királyné koronázásakor has/ná *ak Piszkos rámák s befelé fordított képek a sarlókban Mögöttük nyávogó, szürke macskák, amelyeknek senki sem ad enni.

December 19 én. 1851 ben hal meg Tumor elhagyatva, inegzavarodéit agv- gval. Régi házvezetőnője tabu rí ho! an.

Nagy vagyont. 140 ezer i'inlo! hagyott hátra. ..Szegény angi I festőkm k .' kiket senki sem támogat“. Egye 1. n élő lányának egy pennyt stan hagyományoz. Végrendelete olyan zavaros, hogy jó ideig nem merik végrehajtani.

Közel 400 olajfestményt, 135 vizf. st- ménvt és 19 ezer rajzi 1 hagy nemzetére.

A Szent Pál székesegyházban van el- • enu-tve a furcsa életű festő, akd művészéé az angol nemzet halhatatlanjai közé emelt Marion Lili.

örültek házában is hal meg.

A kisfiúnak nagypn szomorú lenne a gyerekkora, ha nem lenne kőt józan és jószivii nagybátyja: egy marga í halász és egy brentfordi mészáros. Egész iskolázása egy brentfordi e-lemi 5skálái év s az a néhány olvasólecke, aaót apja adott neki. Az eredmény, hogy öreg koráig sem tudta rendesen az anyanyelvit, irm pedig alig tudott.

De rajzolási készsége kora ifjúsága ól fogva megdöbbentő volt. Élete el.slí rajza a mar gáti templom képmása Ekkor kilencéves. A falakra adandóim tyúkokat és kakasokat rajzol. Később apja eladta a rajzait az üzlete látog« óinak.

Az apja azt akarja, hogy borbély legyen a fia is. De kliensei annyira dicsérték a kisfiú rajzait, hogy taníttatni kezd te. 14 éves korában a fiú a Királyi Aka cíémiai növendéke letü

Ettől az időtől kezdve szinte kettéha sad az énje. A művész Turner a szépség, a finomság apostola. A magánember Turner durva, szenzuális és mindenkit megbotránkoztat.

Rövid ideig Sur Jioshua Reynolds-nak, a hires festőnek műtermében dolgozott. A Ki-rá-yi .Akadémián éle ében először 15 éves korában ál üt ki. Óriási feltűnést keltenek képei, amelyeken megkapó élethü- séggel ábrázolja a napfelkeltét, napnyugtát és viharokat. Ekkor még vizfestékkel fest. Később ér át az olajfestésre.

A következő években vándorfestő lesz. Naponta 20—25 mérföldet gyalogol, botjára tűzött festőszerszámaiva1 Talán azért olyan élethüek tájképei mert maga is benne élt a természetben.

1800-bacn elköltözik hazulról és közös háztartásba lép egy Sarah Danby nevű, négygyermekes özvegyasszonnyai, akitől három gyereke születik: két lány és egy fiú.

Ez Turner első szerelme. Különben érdekes, hogy csúnya külseje és rossz szokásai ellenére mindig akad nő, aki szereti és gondozza.

Ebben az időben igy Írják le Turner-: kicsi, görbelábu, durvabőrii, nagyorru, tiszta kékszemü. Természeie szégyenlős, titkolózó és rideg, barátságtalan. Amellett büszke, érzékeny, nagy tehetsége és tár sadalimi há ránvai tudatában. Gyanakvó és bizalmatlan, alig akad barátja. Frederick Wells nevű cseléd az egyetlen b> zalmasa- legfőképpen Wells lánya, \Vhet lemé, aki 60 évig szerette a festőt és úgy ir róla, hogy a legjobbkedvü ember, akit csak el lehet képzelni.

1799-ben a Royal Academy tagja lesz... Két nagy riválisa: a francia Poussin és Claude Lavrain. Évek múlva megfesti Nap cimü csodálatos képét, amelyet nemzetére hagy azzal a feltétellel, hogy

Az angol parlament humora

Mint a világon mindenütt, az angol pír- lamentben is sokszor mulatságos jelenetek folytak le, szellemes és humoros megjegyzések hangzottak el. Ezekből mutatunk oe néhánya..

Az érvek ereje

VII. Edwart király walesi herceg koriban részt vett a Lordok Háza egyik ülésén., melyen Lord Wemyss az angol—búr háború ügyében szólalt fel. Tudvalevő, hogy a Lordok Házának tagjai kalappal a fejükön ülnek a helyükön. A szónoki eme - vény előtt ült a walesi herceg pompás ce lindercvel a fején.

Lord Wemyss meg akarta gvőzni a gyü*- lekezelct Kimberlv ostromának szükségességéről és kérte, hogy szavazzák meg az ostromhoz szükséges újabb hadsereg íekh- dését Détafrikába. Bár az előadott okok észszerüek voliak, néhány technikai ne* hézségeket emlegetve ellenezték a tervet.

— A technikai nehézségeket leküzdjiik — kiáltotta Lord Wemys lelkesülten —, vagy nem vagyunk többé az öreg AngEa fiai!

George Stephenson, a vasút feltalálója i825-ben a parlamenti bizottság előtt védelmezte a Manchester—Liverpool-i vasút tervét.

A bizottság elnöke megkérdezte Stephen- sont, lehetne-e olyan mozdonyt ké;züeni, mely óránként hat kilomiternyi utat tesz meg. Stephenson erre azt felelte, hogy igen. Az elnök ekkor felbátorodva azt kérdezte, hogy lehet-e ezt a sebességeit a duplájára emelni. Stephenson erre is igennel válaszolt, de olyan hangszineze'üel, melv I kizárta minden 'további kérdés lehetősé* j gélt. Akkor a bizottság egyik tagja a következő kérdéssel állt elő:

, — Tegyük fel, hogy az ön mozdonya

óránkint kilenc vagy 'tizkilométeres sebességgel fog futni; ha akkor azután egv eltévedt tehén kerül a mozdony elé, nem lesz az végzetes állapo1?

— De igen, nagyon is végzetes lesz . . . a tehénnek — véálaszolta Stephenson.

A névváltozás kellemetlen is lehet

Kilcoursie Viscount ir képvisel ^ iS86 óta hosszú időn át. az angol parlament tagja voh. Viktória királynő 1896-ban peer rangjára emelit'c őti és az earl of Cavan címet adományozta neki.

Egy napon az alsóház folyosóján tarái* 1 kozott Fitzgerald képviselővel, megszóliEzt mondva, hogy nagyobb súlyt adjon szavainak, öklével a szónoki emelvény szé lére akart ü‘ni, de célt tévesztve, Ed vard cilinderét érte, inely télig elnyelte a walesi herceg fejét.

Edward feláll*, megszabad! oota fejét a kalap szorzásától és mialatt az egész gyülekezet csendben várakozott, nyugodtan mondta:

— Uraim, Lord Wemyss érveinek ere.c valóban különös, de én inkább megfelelő távolságból szeretem azt hallga'ni.

Ezt mondva, helyet változtatott, mialatt Lord Wemyss kollégái hahotája közben zavaron hagyta el a szónoki emelvényt.

Ugyancsak az angol—búr háború idejében történt, hogy William Henley, a jeles költő, mint képviselő egy napon meginterpellálta a hadügyminisztert, hogy mondaná meg, mennyi lovat küldtek le Délafrikába? A miniszter megmondta a megfelelő számot, mire Henley ártatlan arccal ezti kérdezte:

— Hát azt megmondhatná-e a minbz- tér ur, hogy hány szamarat küldtek le?

1939 Január 8.

1—■! 11imaiB mrmmam

kiütéssel kezdte szónoklatán un^yben Nóé bárkájától kezdve .1/ összes »i pútok a1 Ich murr He, egészen a legújabb korig. N«>r'h véletlenül éppen akkor ébred le: szundikálásából, amikor a szónok a híres spanyol Armada támadásáról beszél: és ab ban a hitben, hogy a tükára ébfc.'>ue fel, hozzáfordult:

— Meddig jutóit cl a szónok?

— Er/sébci királynőig — hangze-t’ a válaszDe, kedvesem, miért nem hagyot

akkor aludni még néhány évszázadon ke*

!*.-sz• ü!? — szólt dühösen és újból tlizundikáh.

1 ;y más alkalommal North lordct az

alsóházban, midőn beszédének éppc.i leg- ! nyoma ékosabb részét akarta előad.v, egy kutya megzavarta. A kutyát kívülről kergették cs a ház szónoki emelvénye a ke- rese’t menedéket; azonban it) 'S meera'/.' ván, végre a szegény állat a terem középé re futott és hangosan ugatni kezdett. Az alsóház igjait ez a jelenet rendkívül' Ka-« cagásra fakasztotta.

Ilyen komikus jelend a közönvégcs-'bo szónokot zavarba ejtette volna. Azonban North lord, aki a legnevetségesebb eseteket is hasznára tudta fordítani, a legr, i* gyobb komolysággal várakozott, hogy a zaj lecsillapuljon, azután a Ház elnökéhez fordulva, igy szóK:

— Sir, beszédemet a Háznak egy uj ’az- ja félbe zakiiotta s miután az mo^: dolgát előadta, megkezdet* beszédemet ezennel folytatom . . .

« Augias istállója

Dániel O'Connell egy alkalommal az alsóházban beszéde hevében ezt a kijelentést teMe:

— Ez az alsóház olyan mint Augus is*

1 állója!

Az angot törvények előírják, hogy a képviselőnek, aki szónoklata közben kevésbé páriámén árts kifejezést Fasznál, térdliajlással keli megkövetnie a háza.'

O'Connellnek is meg kellett adni ezt a térdhajtáít a fenti kifejezésért. Azonban, amikor a térdhaj ás után felállt és nadrágjáról leverte a port, igy szólt:

— Ez az alsóház mégis csak p.szkos

A kutyaadó

Robert Walpone (1676—174 5) miniszter* nek tanácsnoka átnyújtotta a ku-yaauórói szóló tervezetet.

— A tervezet kitűnő — szólt Walpone —, de nem fogadhatom el, különben Anglia minden kutyája utánam ugatna.

Törvénytervezet a hazaárulókról

Anthony Shaftesbury lord (1675 —1715) egy alkalommal az alsóháznak törvényjavaslatot nyújtót': be, amelyben azt indítványozta, hogy a hazaárulás miatt elfogott vádlottak védőt válasz‘hasşanak magúknak. A humánus javaslat érdekében nagy be- szedet akart mondani, amelyre hetekig készült; amikor azonban felemelkedett helyéről, hogy elmondja szüzbeszédót, oiyan elfogultság veKt rajta erőt, hogy em ekezőte- hetsége felmondta a szolgálatot és csak a megszólítást .tudta eldadogni. A képviselők néhány percig türelmesen várakoztak, azután viharos kiásásokkal követelték, hogy kezdje meg már a beszédét. Shaftesbury erőt vetíti zavarán és az elnök felé fordulva igy szóh:

— Sir! Ha már én is, aki csak azért ki- vántam felszólalni, hogy védelmezzem ezt a javaslatot, megakadom az első szónál és nem tudtam elmondani azt, ami a szivemen fekszik, akkor ebből megirtélheli a tisztelt Ház annak a szegény vádlottr ak vr gasztalan helyzetét is, akit a törvény ed- digeié arra kényszerűéi1), hogy minden segítség nélküli maga védelmezze meg az életét.

A röVid beszéd oly meggyőző volt hogy az alsóház vita nélkül elfogadta az emberséges javaslatot.

Házastági jeg

Amikor Angliában i846-ban parlamenti vita folyt a rokonok közli házasságról, lord Henry John Palmerston miniszternek ez volt a véleménye erről a kérdésről:

— Ha valamely férj, ki oly szerencsés volt, hogy nejét eltemethette, együtcai olyan bolond is, hogy még egyszer meg akaj nősülni, úgy engedjétek meg neki, Isten nevében, hogy legalább elhunyt feleségének nővérét vehesse el, mert igy csak egy anyós van a nyakán.

LEVÉLPAPÍROK egyszerűtől a leg- választékosabb kivitelig legolcsóbban az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Plata Unirii.

Veszedelmes sebesség

tóttá őt és azt mondta neki:

— Arcáról látom, hogy nem ismer meg engem. A nevem: Cavan.

— Igaz! Igaz! — válaszolja Fitzgerald, — az e*l'ső pillanatban azzal a vén szamár Ki'lcoursic-val tévesztettem össze.

Stanhope lord az angol öltöztelc« és vetkőztetésről

Edward Stanhope lord egy alkalommal a Lordok Házában szónoklatát igy fejezte be:

Nagy Sándor sir*, hogy nincsen egy másik világ, melyet meghódíthatna; mi. angolok, amikor felöltöztetjük az emberi nemet, sírunk, hogy nincs egy másik embe- riség, melyet levetkőztethetnénk.

Az évszázados alvás

Frederick Nor'.'h lord, amikor miniszterelnök volt, nagy elfoglaltsága miat: sohasem tudta magát rendesen kialudni és igy néha a parlamenti ülések alatt e *et- szundikált. Ilyenkor titkára jegyzeteket készített a szónok beszédéről, úgy, hogy a miniszter felébredése után végigfutván a jegyzeteket, rögtön tudta, hogy m:t ke'l valaszölnia.

Egyszer az egyik bőbeszédűségéről ismert szónok a hajóhad fejlesztéséről beszélt és a hajóépitésről való történeti átte-