Ellenzék, 1939. január (60. évfolyam, 1-24. szám)
1939-01-08 / 6. szám
1 939 január 8. an ELLENZÉK Stcíatjúmlmctó &G. &CjG,.~ f% VASÁRNAPI KRÓNIKA IR JA MÁRAI SÁNDOR A ioreáfíor Müvészpár Fodor László uj vígjátékénak kolozsvári bemutatója Friss, ö'tiLest'es és egykét apróbb h; Sátél eltekintve, gyorsan pergő Fodor László drámaélen mozgó uj vigjátéka, a „Művész* pár“. A darab azért mozog „drámaélen“, merft mindjárt az első jelenet olyan drámaian indul', hogy a gyanútlan néző nyom* ban meg is állapítja magában: lot nemsokára gyilkosság lesz. S már’máx kezd. is sajnálni az ember szegény Erényi Bőikét, akit a férje vasm-arokkal fojtogat, ha nem jutna hirtelen eszünkbe, hogy —■ csak komédia az egész gyilkosság, blöff, elvegre Fodor Lásztó írtra a darabolt, aki csak nem hagy ki egy ifltyei magától kínálkozó, jól bevált színpadi trükkök Szóval — hál s fennek esmmi komolyabb baj nem történik, sok újat se mond a szerző, de am'' mond, azt ötletesen, sok szinpadtochnikai ismerettel mondra és elkalauzolja a közön réget a kulisszák világába s ott be muta a premierplanban egv müvészpárnak, egy szinészférjnek és feleségnek a története". Milyen cselekmény lehet ebből? Hát b * zony, kissé sovány! Merít mi is történi k; ötéves házasélet irtán a szerelem meglazul, e'lhalványodik az egyébként tehetsége« mű vészpár életében »• akkor felbukkan az a bizonyos „harmadik“, egy szintén „branes- héli" sikeres szerző személyében, aki rá-» adásul pompás szerepeket, hirt és dicsőséget hajlandó szállítani a színésznő feleség* nek. És megindul a harc, élkezdődik a já- ték. A müvészpár a színpadon játssza cí azt, amit az életben átél s ugyanakkor az életbe is átviszi a színpadi szerepét. Hogy mi a játék és mi a valóság, voűltaképen azt már maguk sem tudják? Vaffiami furcsa, kettős élet ez, amelynek varázslatában a müvészpár, színész és színésznő csaknem tehetetlenül vergődik. Végül is játékon, szerelmen és mindenen tol győz az összetartozás, a művészetet áhitó közös műn-» ka, amely (higyjük el a jónevü szerzőnek!') most már talán örökre szorosan és erősen együtt fogja ‘tartani őket. Az élőadás nagyon jó. A kitűnő Sz’íb.v dós Árpád rendezése gondos, gyorsütemi és ötletes. Erényi Böske és Mészáros Béla alakítása a müvészpár két figurájában pompás. Minden jelenetük alaposan áH'gon* dőlt, hatásos és színes. Sikerük őszinte és megérdemelt. Ugyanez áll Benes Ilonára is. aki egy „kimustrált“ színésznő hálás szerepét ' töltöttbe meg élettel. Színpadi vágv álmait állandó derű és taps kisérte. Nagv István a szerelmes szerző szerepében igen jó és fegyelmezett. De té'iszeititek a mellék- alakok is. Az öreg öBtóztétiő-pár szerepében illúzióikéi tő Paál Magda és Szabados. — Nagyon jó Tóth Elek rendező figurája és rokonszenves kis szerepében Feledi Éva ts Lantlos. A bemutatón a közönség lelkesen F-* gadta a jó előadást és sok tapssal jutalmazta a szereplők pompás teljesítményét. ___________________________(g- *•) A EMS orvostudományi szakosztályának ülése. Az EME orvostudományi szak* oly tally a január 9-én, hétfőn este 9 órakor a református 'leánygimnázium fizika-te.;= méhen ülést itart, amelynek 'tárgysorozata a következő: 1. Elnöki megnyitó. 2. Márkus György előadása „Allergiás betegség-e a reuma?“ címmel. 3. Dr. Váradi Gábor: „A Röntgen dlavigraf készülék lényeges eredményei a tüdőbetegségek diagnosztikájában“. A toreador eloltotta a villanyt, kél gyertyáit gyújtott meg s az asztal közepén, re keie bársony párnán, ■ elíektelite a tőrt, mellyel -legszebb diadalait aratta. Aztán leült a lobogó gyertyák közé, homlokát, kissé szmészies mozdulattal, tenyerébe nyugtatta, majd magasra emelte töltő-toMát s írni kezdetit. „Kedvesem — irta — a bikával még.s könnyebb volt. Ezt én nem tudtam akkor. Maga ott ült a páholyban, feketében és aaranyb»n s egyik kezében a rózsái tartotta, hanyag cs ctontszin ujjakkal, a vörösfekete rózsát, melye:1 repülőgépen hozattam Sevillából, a kertből, ahol először csókoltam meg szoknyája szegélyét. Mindez kissé mutatvány-szerű volt, de végre is, cirkuszban voltunk, vagy mi a szösz? A cirkusz népe Magát nézte és tapsolt. Szerelmünk* ről suttogott a város és néha különkiadást rendeztek a pite'lykatápok. S én lenn álltam a porondon, ahogy Âk, kezemben a tőinél és karomon a mületa-val, szemközt a' fene vaddal, melyet sajnáltaim. Talán t kezdődött a végzet: nem szabad sajnálni azt, akit megölünk. Maga tudja, kedvesem, hogy nem vojj'fam soha érzékeny ember, szeretnem mesterségemet, a vért, a tömeget, a cirkuszit, a halált és a művészetet, melynek egyik finom, különös üí'eme lüktetett idegeimben és izmaimban, mikor ki3 nyújtottam a tőrt a remegő fenevad felé. Igen, Szerettem a művészéért). Tudtam és tudom ma is, hogy a mozdulat, ez a hideg és kemény, pontos és elegáns mozduác, mellyel szügyön döf tóm a bikát, folytatása volt csak a mozdulóinak, mellyel Cervantes, az isteni, pontot tef'ti a „Don Quijote“ végére, vagy Greco felvázolt egy vonást’, az utolsót, azt a bizonyosat, Don Fernando Ninno de Guevara főinkviziittor ur arcképére. Szerelem a pillanatot és e mozdula" tot, mert spanyol vagyok; szerettem a művészettel, mely bennem éh tovább, a hagyományban, a vérben és az öldöklésben, a veszélyben és a méltóságban, mely- lycl oda álltám a veszély éllé, a tost öntudatában és a mozdulat biztonságában, igen, még a bikában is élt valami a hagyományból és a művészetből . . . ne nevessen ki. Én művész völltiom, tudja jói És az arénában tűzvészt gyujtottui a nap. S köröskörüi minden tele volt virággal és gyümölccsel s emberfejekkel, mélyek szikráztak a nap fényben, szikrát vetettek az élei örömétől és a halál megértő kedvtelésétől. Ó, kedvesem, én szerettem e pillanatot. Az aréna homokja már véres volt ilyenkor, a bika hátairól pákák lógtak ki s banderílleros-ok már elmenekültek a kerítésen, á'k Ez volt a pillanat, mikor könnyedén magasba emeltem a kendőt, meglengettem a halál vörös zászlaját s a piilamitásom találkozott a rettegő és fejvesztett áUíllait pillantásává1. Egyetlenem, e pillantásért érdemes volít! élni. Milyen csönd volt e percekben! Csak a napfény sistergett az aréna fölötti, mintha az élet és a halál érintkezéséből villanyos sugarak csaplak volna elő. Micsoda mesterség! De akkor Maga félsikoltott s kezem, ez a biztos kéz, Spanyolország egyik leg“ biztosabb keze még 'tegnap — ma ’gazin csak arra érdemes, hogy levágják és tűzre vessék! — megremegett. Maga felsikollíort ; én egyszerre sajnálni kezdtem valamit, D nyakam merev a fájdalomul!! © — Mit csináltál, hogy nyakfájásom olyan hamar elmúlt? — Az egyetlen hatásos szert használtam: bedörzsöltelek Carmol*-lal. *) Carmol a legjobb bedörzsölőszer meghűlés, gripa, reumatikus tájdalmak és láz ellen. vagy valakit: talán a haló/üraszán/t áll-':<X. '•alán valami mást. Lehet, hogy önmagamat sajnáltam? . , .“ Magasba emelte a tollat, várt egy kicsit, finom és kimunkált kezének mutatóujjával könnyedén megérintette szemhéját, mintha egy könnycseppet morzsolna ed. Aztán buzgón, nagy, szálkás és gyakorlatlan be" tűkkel irta tovább: „Egyetlen és csodálatos Hölgyem, miért sí költött? Maga nxár sok bikaviadalt ’latort, tok toreádort, sok véres küzdelmet, sok halált. Miért nem sikoltok soha azelőt? Én büszkén állottám a poron- dón, viseltem titokban a maga színen'', csuklóm köré csavarva, észrevétlenül, azt a lila-arany selyemkendőt, melyet műit been ajándékozott nekem, hajnal felé, mikor megvallottam magának szerelmem s Madrid fölött már halványkék volt az ég ja piacokon kiterigehék az asszonyok a kost* rakat a tenger és a föld gyümölcseit! . , Büszkén és biztosan álltam a fenevad dó' mint mindig máskor is. mint mindig éie temben, mert harcra neveltek, mert az életet sem láttam soha másként, minin harcot. a világot sem láttam toha másnak, mint fenevadnak, melyet a mesterség n-' mes szabályai szerinit kell majd legyőzni, biztos, művészi és hideg mozdulattal. Fn szerettem az életet, csodálatos Hölgy s mikor megismertem Magát, végre meg'ud* tam, hogy néha testtel ölt a világ s mindaz, amit szeretünk benne. így álltam a po*- > i* dón, a fenevad élőit1', hogy megöljem, olv szépen és biztosan, min/:' soha azelőtt, olv szépen, hogy az esti tápok kritikusan vezércikket írjanak remekművemről, r ha gyomány szabályai szerint, [assu félfordu laltltál, szivem magastságába emelve a Sri. amelyet bearanyozott e pillanatban az augusztusi napfény megolvadt anyaga. F pillanatban még én voltam az első toreádor Spanyolországban. E pillanatban még én voltam az, kinek arcképét megtal ibi.a'ra minden spanyol leány fésüftködőasz'.1De, igen, Isten bocsássa meg, közvetle ü: a Szüzanya háromszinnyomásos képe mellett . . . E pillanatban még én voltam az akit remény‘elenul szidtak a fiaHa;oC e lázas forradalmárok, akik ócsárolták művészi modorom, klasszikus hülyének rí* vezték, mert tiszteltem munka közb'i 1 hagyományokat : úgy öltem, ahogy illik: szemtőFszembe és udvariasan . . Ma nem divat ez már. Abban a pidanahban m en voltam a csillag, kinek egy-egy veviégiá tékára messze földről zarándokoltak a ne zők, különvonatok hozták a tömegekeit * vúIllába s a királynő és óz infánsok ís megjelentek az arénában, mikor én léptem föl egy időben, mikor még voltak Spanyolom szagban igazi toreádorok, igazi bikák, igazi királynők s valódi infántok. De akkor Maga felsikoltüifr s én elvétteftitem a szúrás. Miért sikobatt, cs dálatos Hölgy? . “ Kezét a gyertyafény felé tartotta és hosz- szan nézke. Aztán sóhajtott. „Abban a pi’- Lanatfban, mikor Maga feUikokoílt, már tudtam, hogy pályámnak vége — irta. — A szúrást elvétettem és a tömeg kifüftvülí. A magamfajta ember nem bukik lassan, lépcsőzetesen. Én csak egyszerre bukottam, a magasból a mélybe, a sikerbő' a megsemmisülésbe. Csak a középszerű ember tud ifefelé botorkálni a meredély peremén, óvatosan, guggolva, négykézláb mászni a bukás félé . . . Nekem igy keilet zuhannom, a legnagyobb pillanat szikrázó fényességéből a sötétbe. A szúrást elvétenem és a tömeg fütyült. A bika nekem ugrott s akkor vök még egyfajta me* nekvés- számomra — életemet már nem menithemtem volna meg, de hírnevem és dicsőségem igen. Tűrnöm kellett volna. VALDa pasztilla — ered©fi dobozban- meggyógyítja ö náthalázf, megóv t FERTŐZÉSTŐL!. hogy felökíeli'en a fenevad ... de én menekültem, csodálatos Hölgy, bakkecske* szerű ugrótokkal szatád'am a kerítés felé, én, az espada, a félisten, Spanyolország első, ünnepelt toreádora! Életem megmen* !»t*em; minden más odaveszett. A hírnév, nyolcezer pezetás feüléptídij s mindazok hódolata és lelkesedése, akik hittek bennem, a nemzet bizalma! Menekültem, mert Maga fel sík oltott! Menekültem, mentettem nyomorult és értéktelen éle^m, mert Maga sajnált1. Menekültem, mert a pillanatban, mikor művészetem kellett volna gyakorolni, megejtotft és hatalmába kerített egy emberi érzés. A kettőt együtt nem lehet, Senora! Nem lehet szabályosan szúrni, ha közben szeretünk valakit! Nem lehet ott áilani az arénában, a fényben "s sikerben, a halál és a diadal fénysugarában, mikor egy titkos hang azt súgja nekünk, hogy fontosabb számunkra egy érzés, mint a mesterség. Nem és százszor nem, Senora — én,- a bukott művész, el’ mondhatom! — ölni nsak hideg fejjel és biztos kézzel lehet s a művész, kinek ke te súlyos lesz a dö-ntó pillanatban egy érzés árnyékától, kinek tiszta és éles pillant ásít megzavarja egy érzés emléke, elveszítette ügyét az emberek előtt és nevetséges kontár >sak, megérdemli a füttyöt, a rothadt tojóit és a. hagymakoszoruít. Nem szabad érezni, mikor remekműve.1 alkotunk s úgy ölni, ahogy én tanultam és tudtam, remekma vom, a mozdutáttá nemesedett hagyomány, a nagy stilus eleven kifejtése . . . Most már tudom mindezt. Mi. marad még nekem? Az érzés, melyért odaadtam a müvet. Maga marod, Senora! Kérem, ne kínozzon toka s az utolsó pillanatban, mikor meg- I adja a kegyelemdöfést, ne reszkessen a ke- ] ze. Mondom, a bikával mégis könyebo 1 volt a vádat!, mint önmagunkkal! és érzésűikkel. Hódolatom, Senorita, életem az Tn.é, kézéi és lábát csókolom “ Angolnyelvü istentisztelet a skót im>- házban. Vasárnap délelőtt rr óra 15 perckor angolnyelvü istentiszteletet tartanak a RegaAa-«utca 21. szám alatti skót imaházban. Kisdedek makacs székszorulisáail és nagyobb gyermekek gyomorbélhurucjánáí reggel felkelés, kor már egv negyedpohár cerinei/.e;es „Ferenc József“ keeci’üvi'zet is kirünó eredménnyel -d- Ciyunk Kérdezze meg orvosát;. "rendkívüli KÖZGYŰLÉST TART A ROMÁNIAI NÉPKISEBBSÉGI ÚJSÁGÍRÓK SZERVEZETE. A Romániai Népkisebbségi Újságírók Szervezete január 8-án, vasárnap délelőtt 11 órakor, a Klub- kávéház (volt Újságíró Klub) Str. Iorga 1. szám alatti helyiségében rendkívüli közgyűlést tart, amelyen a vezetőség beszámol mult évi működéséről, ismerteti az aktuális folyó ügyeket és a céhbe vató átalakulás körülményeit. Tekintettel a tárgysorozat rendkívüli fontosságára, a vezetőség kéri az összes tagok pontos megjelenését. 20 ezer halott 23 ezerfogoly RÓMA, január 7. A S’efimi olasz távirati Toda spanyol- országi hadu tudósítója közli a k utalón iái fronton december 23 ától’ történő had- mj.zd illatok mérlegét: A köz tar saságiak 20 ezer halottal és sebesülted és 23 ezer köztársasági foglyot könyvelhetnek el a veszteséglistán. A nemzetiek tehát i2 nap a spanyol köztársaságiak féihónapos vesztesége J leforgása alatt 43 ezer embert, összesen * ha hadosztályt tettek harcképtelenné. MADRID, január 7. A Havas távirati ügynökség jelentése szerint, a köztársasági csapatok Vesequiltö—Legrand front- szakaszon heves ellentámadásba mentek át. A nemzetiek többször igyekeztek megtörni a köz társas ágiak támadásait, de kísérletük sikertelen maradt.
