Ellenzék, 1939. január (60. évfolyam, 1-24. szám)
1939-01-01 / 1. szám
'6 CMUMhrww*! 13 L L ii N 7 t K V I b .1') I n n u n r I. MM ŐSZI UTAZÁS Irta: MOLNÁR FEKENC Részlet a világhírű iró januárban megjelenő uj regényéből \ i«>« iionaiüsanoe Pensio nSdapeJiíő"! n«naia»«nje í öiioiu ,n*4s«i, IV., Irányi-utca ál. Villám >scs autobuszközlekedés a főváros minden irányában. Modern, egészen nj wcrcndez h. Központi lutcu, hide^-mcle^ folyóvíz, mindeu szobiban. l-űrdös/ol-'Á# «ppurtemen ck. Kitűnő konyha, kívánatra diélás •Itatással, iársashelylségek. Délután négy órakor léptek k: a kiold Danieli kapuján az égó napsütésbe, tiszta teherben mind a ketten. Nekivágtak. Á vég elemiek la's ó velencei kőpartnak, amely ,i s/ines, régi házak eloM vonul 'c a Giar- dini dús bokrai felé, ahol most páncélom cirkálók horgonyoztak, szorosan a part köveihez simulva. A hotel kapujában ké> üreg angol hölgv halk megjegyzést tét1 i.tiuk, amit hallottak és megértettek. Az uigol dámák humoros látványnak találták két not egvmás melletti -i gömbölyű kicsit és a sudár nagyot. Huszonkét olasz hadihajó szorongott a vöcncci kikötőben. A négykémér.yes torn pedóvadászok, az utolsó szál drótig, még füstjükig is egyformák, a tengeri vámház .irány földgömbié álad sorakoztak A nagv cirkálók, sok apró hadihajótól körülvéve, a medence, a Bacino közepén és « part mellett meresztenék égnek félelmes, szürke ágyú tornyaikat. Mögöttük, » Giarduu és a Lidó fdé a tengeralattjárók a kisebb torpedóvadászok egymás hegver. hátán, szinTc összezsúfolva szorongtak. Innen messziről nézve pokoli összevisszaság vök ez: vastag, füstölgő kémények, piszkosszürke komplikált vastömegek, emeletes, erkelyes tornyok, párosával meredő ágyuk, rengeteg árboc, vasiéira, zászló), antenna, drótsövény — mindez a szép, felhőben égre rajzolódott, zegzugosan, egymásba kapcsolódva, min'tha egyetlen g’.gan'ikus é'- érthetetlen óriásgép állott vo'na a nyu* godt víztükrön, a partok templomtornyai közt. Ünnepi évforduló volt tegnap d Vt, nagy ceremónia, lövöldözés, hydtoplánok dörgő raj-felvonulása. A város naég mindig tele volt a szabadságos, vasa'u-hófeher*« j be öltözött tengerészkatonákkal. A Fekete Baba egyszerre hirtelen megállít ijedtében, mert az egyik nagy hajó elkezdte feléjük okádni a fekete, vastag, bodros füstöt, amely egy percre még a napot is elhomályositotta. — Na, vége a fehér ruhámnak. — Most már mindegy — monda Mar-* gk és bátran ment tovább a rájuk ereszkedő fekete felhőben. Négy napi gondolázás, muzevmiat ás, templomnézés uián, a Frari, San Marco, San Zaccaria színes sötétje és a Ca Rezzo- nico aranvbutoros, üvegcsüUáros set-rcen- toragyogása után most füstös, szürke hadihajókat menrek megnézni, táskájukban az írott engedéllyel, melyet a hotcldirek- tor szerzett számukra- Egy tizezeri*>nnás, modernizált páncélos cirkálóra szák az engedélycédu'la. Végre valami más, vajami uj, valami, ami nem antik művészet «s nem Velence . . . A kőpartról rögtönzött fahíd vezetett fel a hadihajóra. Épp elegáns oíssl társaság kopogott végig a hídon, néhány asz- szony, egy fehérruhás tengeréízrszt, pár tekintélyes öreg ur. Fenn a hajón már egybegyülekezve? várt egy kis csoport vendég. A Baba felnézett a hajóra, végig« vizsgál/ta figyelmesen, azután bátranéiett a partra, ahol egy régi ház eló't, színes ernyők alant kis asztaloknál iddogáltak az emberek. — Ide megyek — mutatta a Baba a Café Bar ernyős asztalait. — Nem jössz a hajóra? — Nem — mondta a Baba haragosan. — Nézz oda! Felmutatott a 'hajóra, ahol az egyik • end égcsoport egy hihetetlenül! meredek cs keskeny vaslétrán kapaszkodott fel a toronyba- Egy hölgy sikoliiozva nevetett, két tiszt 'tolta felfelé, hogy le ne- poty- ' van jón. A szépen öltözött urhöVgy szörnyű komikus voit, ahogy ég s föld közt lebegve sikoltozott és kapaszkodott. —- Én ezt nem csinálom, ez nem kövéreknek való — mondta és már ment is az egyik ernyő alá a kávéház elé, már meg is rendelte a fagylaltot. — Gyere — nevetett Margit — nézd, milyen csinos tisztek húzzák és tolják ott a hölgyeket! A vaaléU’ákról, csigalépcsőkről kacagó s'koboz ás hallatszott, mint aminőt a Lu : I a Park hull ám vasút ján hallani. Fehér lisztek kínlódtak á drótok és kötelek közt egy piros* és egy sárgaruhás hölggyel — Te csak menj — mondta, a Baba — én iz#üd innen uézüdc Menj, főzd Is azt a két ügyetlen asszonyt.* Menj, én itt meg várlak. Margit elővette ai. eag-xlély cédulái, felmutatta a hídon álló altisztnek és lel ment a hajóra. Fenn beállt a várakozó csuporba. Aztán elindultak. Két jóino itoru fiait at túszt vezette őket 4 szörnyű és forró vas labirintusban. Magva ni/l ak i s a tisztek, de egy szavukat sem lebelelt érteni, olyan állandó és sikethő dörgés hangzott a hajó hasából. A 1 illainoss/.cl- lö/tetö dübörgése volt ez. amit még az egyéb gépek gyári hangzavara is nini zott. £s a vasfalak ontották a tűrhette'- len meleget. — úgy érezte magát az ember, mm ha fűtött vaskályhák közt járna A hajói reggel óta égette a kegyetlen napmeleg Szűk folyosókon, alagutakon görnyedtek végig, vaslétrán le. vaslétrán fel, látnák a telefonközpontot, a csinos, liszt« altiszti konyhát ahol félmeztelen szakácsok tologatták a fazekak« . egy borbély műhelybe is benéztek, sőt láttak egy gobelmbutoro« szalont is, képekkel, fényezőt; mahagóni-asztaHal. nagy tükör- ablakokkal a tengerre. És nem volt vége a vándorlásnak, megint folyosó, csigalépcső, konyha, raktár, 'c-mászás. fel- kapaszkodás, legénységi hálóterem Izzó hőség és az az idegesítő, kinzó. állandó kazán-dübörgés, gép harsogás mindenütt. Mikor aztán egyszer egy vasié rán felsza ha du ltok a fedélzetre, a levegőre, Margit megelégelte ezt. Félreállt, hogy elmarad jón a csoporttól i*s megvárja, untig mind lemehetnek a hajóról. Egyedül indul" a partra vezető fahíd felé. D* át kellett menni valami gépfedőn, valami háztető formájú páncélon, amely pontosan olyan volt, min' egy Rols Royce automobil motorfedője, csak vagy hússzor akkora. Félve lépett fel a lejtős vaslemezre, de megriadt: erről csúnyán le lehet esni. Épp vissza akart lépni, amikor azt érezte, hogy a hú a mögött valaki erős kézzel megfogja a két könyökét, és szinte fel. emeli őt a vastetőre, biztos erőv.,-1 segíti át a 'Hz lépésnyi utón és ott, túl a veszélyen. elereszd. Hátra se nézhetett, olyan gyorsan ás ügyesen segített a két i tikos kéz. Azt hitte, a kedves Fiatal tisztek egyike volt a láthatatlan barát. De mikor megfordult, egy idegen civillel találta szemközt maga . Fehérruhás, sötét* kékinges férfi wdl ez, szé -sváilu 'ega lább olyan magas, mint 5, ha nem magasabb. — Beg your pardon — mondta az idegen. Mosolyogva fogadta Margit meglepett tekin elét. Kemény, csontos, borotvált arc volt, érett és határozott férfi, negyven és övén közit. Nagyon szelíd .giunnyal mosolygó tekintene szinte lágynak. nőiesnek hatott a kemény arcban. Megemelte szalmakalapját, az idegen kovolt, Így sokkal érdekesebbnek hu oM„ mint kalapban. A sima, elefántcsont fényii, tiszta kopaszság valami kegyet Iliiül férfias hatás! tesz néha íiz ilyen nagy darab, elegánsan formált emberen. Mm den sz en tűnőn Iái is vonást ti öntetett az arcból. Nyil'lságol, érettséget elszántsá got mulatott. — Heg your pardon — ismétel te. Mar git köszönetét bólintott és nagy zavarban tovább akar: menni A kopasz utána ki ált ott,, aoigolul: Vigyázzon! Két ágvucső alatt kellett elmenni és Margit zavarában majdnem neki men1 a lejével az egyiknek. Megint megmentette a kopasz. Most már másodszor. Me. gint meg kellett köszönni: Thank yon. A férfi elégeded' mosollyal nézte, kons találva, hogy a szép nagy lány elpirul az ügyetlensége miatt.- Nekünk — mondta nyugodtan ar. idegen — le kell hajolnunk az ágyuk alatt, ezek egy mócr hetven magasság ban vannak a fedélzet fölött. )n így méter hetvenöt. — Hetvenhat — monda Margit — Én nyolc van hét vagyok — mondta a kopasz és ő is átbújt a két ágyú alatt Meghajolt: — Engedje meg: Gilbert Karr vagyok, Newyorkból. — Tengerész? — Nem. Bankár. A lány most nem tudta. b<- v;1n-c ez zel fejezve az incidens, vagy illenék t* néhány szót beszélni. A bankár megoldotta a helyzetet. — Hova igyekszik? — kérdezte. — Megvárom, míg a csoportom végez, aztán lemegyek velük a hajóról. Nekem elég volt. — A kiejtése után Ítélve, magyar — mondta a bankár, aki mindennek lát seo*t, csak bankárnak nem. — Sok magyart ismerek NTewyorkban in ind egyformán beszélnek angolul. Persze nem mind olyan korrektül, mint ön Margit még mindig zavarban volt. Nem tudta, mi ez, tolakodás, vagy az a hires és kedves amerikai közvetlenség. Nem akart udvaria lan lenni. Kis habozás uián beszédtémát keresett Szétnézett és egy óriási, szürkére mázolt nagydobra matatott: — Mi ez? — Fényszóró — mondta a bankár — Még pedig jó, modern fényszóró. Ezek a legjobbak: angol üveg, német csiszolás Jó pár ezer méter magasra világítanak, lel a repülőkre. El tud képzelni kilométereket fölfelé? Szép mozdulattal mutatott föl az égre. És a kérdésben fantázia volt — Nagyon nehéz — tette hozzá. Kissé őszülő, sürü sötétszöke haja voi' Szerelmi vallomás írta: Heltai Jenő. A néma levente" nagy költője uj verses ] darabon dolgozik két esztendő óta. Az itt i következő gyönyörű jelenet Heltai uj művé- j bői való. (A seinen: Laila és édesanyja, F°- tumah. És két zsivány: a Fehér Hasszán és a Fekele Hasszán.) : (zoiffiiB'j) UBZSSBf] Joqzj Én úgy szeretlek . • . ej, nincs arra szó! fin úgy szeretlek, mint mesét a gyermek, Mint fnss Halt a bágyadt szomjazó, Mint éj a holdat, Laila úgy szeretlek- Szeretlek úgy, minti hüvelyét a kard, Mint ájtato? zarándok az imát. Mint végtelen tengert a messzi pari, Mint Mohamed szerette Fatimát Laila: Szép! (A Fekete Hasszánhoz): És te hogy szeretsz? Fekete Hasszán: Mint méh a mézet, Mint Siráz ó-borát a részeg, Trónját a szukán, z.sugori a kincsét, A kert u napfényt, esőt a vetés, Én úgy szeretlek, mint koldust az in?ég. És mini a haldoklót a szenvedés. Én úgy szeretlek, mint a fát a tűz, ® Divki a li árfáz és a dák Hafiz. vak! Lábát a sánta, holtszemét a vak. Hogyan szeretlek, Allah tudja csak, Laila (bólint): Szép! Fa tumab (szín tén): Szép! De hát ezek szavak! Sz Mind, mind rajong, egyik sem átkoz. Laila: . j Koţtőhöz illők, nem zsiványhoz. A szó szivárvány, csak a tett a márvány. Én azt szeretném tudni, hogy mi. vár rám. . ; Fehér Hasszán: Ha mellet'lem maradsz: szerencse. Fekete Hasszán: Fia mellettem maradsz: örörh . . . Válassz közöttünk. Laila: Köszönöm. Már választottam. Fehér Hasszán: KB? Fekete Hasszán: Kit? Laila: Egyket se. a kopás/,ága korul. A prorilja: domború homlok, egyenes, «tő* orr, elöruálió áll csont. Talán ez is érdekli mondta és a fedélzet legszélére szerelt kel ői lég» Ihá litó ágyúhoz vezető- a lányt. Egy aitiszt állt az ágyupái mellet. Két Igen lloSszu, karcsú távcsőnek hatott n páros légi ágyú, ahogy ön részen az égnek meredi bonyolult .szerkezetei, fogaskerekei emeltyűi közül. Forgó korongon állott és jobbról-balról ;i korong szélén két kis börkarosszék forgott az egész szerkezet tel, mikor az alriszt. akinek ez volt ti feladata, mozgatni és magyarázni kezdte a gépezetet Olaszul mond u el a mondó- káját. Margit feszülten figyel e végig a magyarázatot s a végén köszönnie! bólintott az af iszt lelté. Ért olaszul? kérdezi«* a bankár. Nem mondta őszintén ,-i lánv. - í.snk udvariasságból figyeltem. — Sejtetem -- mondta a bankái. Ez már bizalmaskodás volt sőt több: női hamisság gimyoros konstatólása. ami- lu*z Gilbert Karr urnák ilyen igazán rövid ismére ség után nem volt joga. Margit ott akarta hagyni a bankárt. De az nyugodtan, mintha semmi s>* történt volna. megun magyarázni kezdett. \ nagy toro n y ra m u ta tott: — Ez a baj, ez a sok kiugró apró iész lob, ez a sok vékony vasrúd, lépcső, erkély, vezeték, ez a drótkötél pókháló mert mindezt a legszerényebb repülő- bomba millió darabra szaggatja >gv pillanat alatt. Tiz év múlva enre-k trend el kell tűnnie. A hadihajók, képe teljesen meg fog változni. Mindent el kell rejteni. Olvas am egy nyugalmazott angol tenger nagy cikkét a teknősbéka ha lóról. Ez a/, ő találmánya. A hadihajót óriási teknős ln-kának. ép«t»i és ez a sok szerkezet mind a teknőpáncél alatt van. A rajzokat i.s láttam Londonban. Érdeke» típus ez az öreg admirális. Sok ilyen van. A nyugalmazott vén katona, aki nem birja a semmittevés,, tehát papíron harcol to vább, éjjel-nappal tervez és rajzol Margit meglepetten nézett rá: — Érdekes — mondta —. hogy ma ga ezt megfigyel ő. En is igazolhatom ezt. Az én édesapám is folyton katonai épüle leket tervez ás rajzol... Az én édesapám huszár volt. Most nyugalmazott államvas- ii i főfelügyelő. A bankár mosolygott: — Tudom. Most aztán agazán nagvo' nézett a lány: .-— Tudja ? H onnan tíud ja ? — Érdeklődtem. Információt kérem — Rólam? — Igen. — Kitől... kért információt0 Mikor? Hol? — Ne ijedjen úgy meg. \ hotelje igazgatójánál érdeklődtem. — Miért? — Ok, a rettküljében van cgv cédula, az engedély, hogy megtekintheti ezt a hajót. Ezt a cédulát' maga tolem kapta. Margi csak bámult: — Magától? — Igen. A bo teld írek tor tőlem kért el két jegyet. Nekem három volt, de a két hölgy ismerősöm, akik számára kértem, elu azott. A direktor hozzám jött azzal, bog}’ van itt két magyar hölgy, aki szeretne engedélyt kapni é9 én adjam á* azoknak az én két jegyemet. Meg kelktt kérdeznem, hogy* kik azok. Megmuta ta magukat a délutáni teánál és megmondta, hogy az egyik hölgy báróné és a má sík hölgy egv magyar vasuttguzgató leánya. Erre természetesen átad am a két jegyemét. Margit gyanakodva nézeti rá. Ennek az embernek a fellépésében határozottság vol, szemtelen ügyesség és valami elragadó, nyugodt, könnyed vakmerőség. A tiszteik a fahidig kisérték a csoportot. Lenn a parton újabb csoport várakozott. — Isi'en önnel — mondta Margit a bankárnak és a kezét nyújtotta feléje. LEVÉLPAPÍROK egyszerűtől a lefn választékosabb kivitelig legolcsóbban az Ellenzék koByyoszíályáóaaa tinit PÍéía Uj&k& ' ~ ^ ^
