Ellenzék, 1939. január (60. évfolyam, 1-24. szám)
1939-01-01 / 1. szám
1939 janoir I. BtLBN ZÉK 7 Ißucwiz* síi Védjük a kultúrát teremtő hagyományokat városainkban Irta: VITA ZSIGMOND FOTO Vak Késő este, már éjfél felé, ott jö‘t szembe a járdán. Úgy sieted, szinte szaladt. Vékony ailak, 40—50 év közti. Fekete pápaszeme vo]it, De arról még nem tudhattam, hanem a botról, a fehér botról láttam, hogy ez vakember. Azt a sima fehér botját pedig forgatta, forgatta, kérem, azon mód, ahogy türelmetlen fiatalok forgatják. A gondtalanság, a 'tavaszi ábránd, az édes reménység forgása igy a sétapálcákat. Én nem tudom mióta nem láttám az utcán valakit, aki a pálcát forgatja. Talán nem is az az idő jár, rózsás ábrándnak, könnyű hangulatnak, szeles jókedvnek ideje. Vagy csak nem vetnem és/,r2 a pál** caforgató szórakozottakat, derülteket. Ennek a vaknak, mikor elhaladt mellettem mosoly volt a képin, a mosolyát a lámpafény szinte megünnepelte. Ez a vak élvezte, hogy ilyenkor már üres a járda, hogy siethet, övé a világ. Olyan egyenesen ment, mint a zsinór. Ő most iátót játszik. Úgy forgatja a fehér botot, mint fiú korába a sárga lakkos pálcát forgatta, mikor nagyba loholt, hogy t randevúiról el ne késsen. Ucána néztem vagy egy percig, gyönyörködtem a cigánykerekező fehér botban. Ha valaki boldogabb most, mint ez a vak, az én vagyok. Finom Istenem, ilyen is akad még, finom lélek, figyelmes és gyengéd mindenki iránt’ a világon. Például ez a táskás úriember, aki az utcán sietett tegnap előttem. A járda pereméről valami reklámcédulákat osztogat egy sipkás alak. Nem igen nyúlnak a reklámért, a táskás se vette el, hanem nyargaltában odaszólolt kedvesen: — Kéremszépen, dobja el helyettem. Szép Ernő, Szegényeinkért... 'KOLOZSVÁR, december 30. Az Ellenzék karácsony1 nyomonaikciója mély visszhangot keltett Erdély magyar társad almában. Az önhibájukon kiivül bajbaju- ior aknvik, etz élet elesettjeinek panasza lapunk hasábjairól utat kaipott a nemesen érző szávekhez, melyeik a szeretet és béke szent ünnepnapja in és aiz uj esztendő, boldogabb uj esztendő előtti várakozásban érzékenyebbekké vái'ak minden emlberj nyomoraságge 1 szemben, a társadalom valói W/n dicséret're- xnéltó anyag, és erkölcsi félikásziülftséggel, az életimen.tés ösztönével bette macáévá ember- baráti akciónkat és késedelem nélkül siete t sregényeink segítségére. Kiadóhivatalunkhoz, sűrűn érkeztek pénzbeli és más adomány-ok ismert. vagy isméi ekén jótevőktől. Ég a küldemények iieirhnttaitlan örömet keltettek. azok- hoTi, akk már lemondtak minden reményről s reifiegve várták a hotoapok^S. A segítő 1 és a segélyezett körös hálával, boldogsággal j adhat hálát az Istennek »z e^viselhebeíleB í nyomor enyhítéséért. I Az alábbi sorokban míulhatattan emlékként álljon az adományozók névsora, melyet a "legnagyobb öröm és hála érzéséveí közhír tk. K. Ferencné 80 éves elhfegvo'-it öregasszony részére báró I. Á.-wé 100, N. rí. 100. N. N 80 és S. T. 20 tjét küldttk. A kis diák részére: G. Gy. 100 és N. N Oraşul Nou 25 lejt. Karácsonyi szegényakciónk javára: ,Mnok“ 250 L, M. G. 200 L, J. B. Tor da 200 L, Mayer Pistuka emlékére 200 L, báró I. Á.-né 100 L, N. N 100 L, M. B. «é 100 L, G. Gy. 50 L, S. E. 100 L, N. N. 120 L, C. S. A. 50 L, B. G.né 50 L, O. L. 50 L, L, J.iné 50 L, S. L. 50 L, G. I.mé 20 L, T, G. 20 L. A pénzibeli adományokon kívül I. Gábor vakembúr részére N. N. egy nadrágot, Engeíbrecht Károlyné pedig kisgyer- mekruhákat küldött. Az adományokat dz adakozók kívánsága szerint osztottuk szét hozzánk forduló szegények között. Aat európai kultupa története! Dawsons Európa születése Vászonkötésben 198 lej. Eddig megjelenek e sorozatban: Croisset: A görög kultúra 198, Elomo: A római kultúra 198, Galahad: Bizánc 198. Kapható az Ellenzék könyvosztályában, Cluj—Kolozsvár, Piata Unirii. Ufánvételes rendelést is azonnal intézünk. Kérjen könyvajándékoknak alkalmas ingyenes jegyzéket, Amikor nyáron a Dunántúl városaiban utazgattam, meglepett a történél on emlékek és hagyományok gazdagsága és az az éber gondosság, amivel a mull* emlékeit számon tartják és elevenné teszik. A Szent István-év 'természetessé tette a/.1, hogy Székesfehérvárt hatalmas ásatásokkal igyekeztek az Árpád kori emltkeke' föltárni, de ehhez hasonló munkával még több felé találkozhattunk. Az esztergomi vár kiásásáról és megújításáról ialán mindenki hallott valamié, de annál meglepőbb voltt Szombathelyen, a püspöki palota löszcxmszédságában egy ókeresztyén, római templom alapjainak gyönyörű mozaikjait megtekinteni. Szómba helyen ma ismét sokat lehet hallani az ősi Sabana emlékeiről és kisül, hogy Dunán.ul ma már a római kultúrának olyan gazdag maradványaival dicsekedhetik, amelyekhez hasonlókat és hatalmasabbat csak Itália területén lehet látru. A dunántúli magyar városok példája A dunántúli magyar városok őrzik múltjukat és büszkék reá. Amikor az ember végigmegy Sopronnak, a -.civi'as fi- dehs9ima“-nak sokszor girbe-görbe és macskaköves utcáin, mindegyre egy egy ódon ház és emléktábla üti meg a tekinteté". fbt töltötte el pár gyermekévéi Széchenyi István, innen indult el világhódító útjára Liszt, a gimnázium önképzőkörében a dunántúli szellemi élet későbbi vezérei mérték össze az erejüket. A diákok ma is Berzsenyi emlékét idézve készülnek a jövőre és az egyik utcasarkon az ember a Petőfi-emlék tábia fogja meg. A hatalmas pápai kollégium kívülről s elég barátságtalan hatást keit és az éppen vakáció miatt kihalt épületben csak a könyvtár mutathatta az öntudatos, körültekintő munká!. Üveg alatt őrzik a Petőfi, és Jókai-emlék eket az ember m ec hatódva nézheti a diák Petőfi kezeirását és az első, megsárgult kiadásokat. Egy terem egészen a pápai nevezetességeknek, van szentelve. Kőröskörül a szekrényeken pápai tanárok és diákok munkái sorakoznak, szobrok, kisebb hagyatéki tárgyak teszik ezt a könyvtárszobát érdekessé és igy városuk és kollégiumuk múltjának minden jelentősebb emlékét i't együtt találják meg a pápai diákok és az érdeklődők. A mult munkássága össze van gyűjtve és rendszerezve, a diák itt hamar megtanulhatja elődeinek munkáját tisztelni és becsülni, kötelességekre sarkalló, alkotásra buzdító példákat lát maga elölt és büszkesége nő kultúrájának nagyjaival találkozva. iAz iró már nemcsak könyv és betű., ha az ember a keze írását és kedves tárgyait láthatja; eleven valósággá válik és az életünkbe is beleszól. A pápai és a dunántúli magyarnak pedig különösen szüksége van a magyar kultúra önérzetet képző erejére: a német hatalom nyújtja errefelé karjait és csak öntudatos, nemzeti értékeit ismerő magyarság védelmezheti meg ellene a maga életét. A koüéghuet tanárai közötti im ordé„Tt siibakott — olvassuk — Petőfi Sándor, a zöldhajítókás, sárgapitykés közlegény“. A környezet annyira illik a kedves felíráshoz, hogy az ember már egészem benne ól a múltnak levegőjében, szinte maga előtt látja a föl s aiá járó, vacogó költőt Legmeglepőbb azonban, hogy miikor az ember elhagyja a régi vá rost és egy pompás villanegyeden át a részben parkosdtofct hatalmas erdőbe ér, a gondozott ut mellett egy fán egyszerre csak egy Ady-versre bukkan. ..Holdféuy alatt járom az erdőt, vacog a fogain s lü- tvörészek“. A köDtők kiköltöztek az erdőbe, elkísérik, megszólítják a pihenést ke reso sétálókat, válaszolnak a kérdéseikre. Ilyen apróságok azt mutálják, hogy az ember nem a multinak a sírkövei között jár, amelyek végül is nehézzé tették a levegőt, hanem az emlékek eleven jelképpé váltak, belekapcsolódnak a jelenbe és ösztönzik, serkentik annak mozgását A urnit igy lesz valóban a jelen része, mint nyugaton, ahol a jeden szakadás nélkül a múltból nő ki. A végtelennek látszó Eszterházy-birodalmon kérésziül való lehangoló utazás után az ember Pápára ér, bogy gazdasági kérdéseket ezúttal félretéve, isméi a kultúrának időn át sugárzó hatalmába kerüljön Az éppen kész ülőiélben !e\ő református nagytemplom előtt meg kell állam egy keveset. Petőfi és Jókai szobra néz itt velünk szembe. Mintegy száz évvel ezelőtt a pápai kollégiumba járt a két ifjú zseni, első szárnypróbálgatásaikkal itten keresték későbbi útjukat lyi ember is, köztük olyan, aki Pápán is megötrázte a maga erdélyiességéi. Az ember Pápán is lehet erdélyi, ez mindjárt kíHinük a beszédjében, a goudoíkozásá ban, a munkájában. Erdély: dolgokról beszélgetünk és bámulva látom, hogy Pá. páról milyen figyelemmel kisérik minden megmozdulásunkat. A kollégium önképzőkörében beszéltek az erdélyi irodalom fejlődéséről és legutóbb megvitat ák a „Vásárhelyi Találkozó“ kérdéseit. Sze- retetet és ragaszkodást mutat ez a munka és az ember jóleső érzéssel hallgatja minden megnyilvánulását Ehhez a munkához tartozik az a gyönyörű fénykép- gyűjtemény is. amii; büszkeséggel mutatnak meg. Erdélyi román, magyar' és szász népviseletek, erdélyi tájak vannak ezeken a képeken, a kollégiumnak különös gondját képezi, hogg az erdélyi román nép életéi is megismerjék tanítványai a képek' hői. A szomszéd nemzetek megbecsülése igy fejlődhetik a pápai diák lelkében, így láthatja meg már jókor a magyarság helyzetét és szerepét a Dunamcdeneéban. Petőfi és Jókai emléke nem halt ki a kollégium életéből, a megértés és testvériség igéi mai időkben is megtalálják uj fői-májukét és iigy útjukat a diákság leikéhez^ Ha Sopronban az ember egészen a nyugattal, a németséggel érintkező ősi, dunántúli kuFurvárost talál, Pápából távoz«» vászoot egy kásáé egy testvérváros tói vettünk búcsút. Pedig Pápa messzi- esik az erdélyi városoktól és nem hason lit hozzájuk, csak a kollégium jut. adiat ja eszünkbe az erdélyi kálvinista koilé giumokat. Erdély, úgy látszik, ma is :u dott vala/mtH adni a pápai kollégium éleiébe, de vájjon nem adhat vissza va tamil Pápa Is a maga szelleméből7 És az erdélyi magyarság kuli űrközpontjai? A dunántuü városok nagyobbrészt -ük vidéken terülnek el, messzire el lehet tő lük Látni nyugatra és keletre is. Keid felé nézve, az ember tiszlbábban megláthatja f i délyi városaink vergődő, sokszor kapko dó, bizonytalan magyar kultúráidét, mint Otthon. Az erdélyi városokban mintha el üntek volna a régi magyar hagyományok, emlékek, vagy csak szerényen, lé: ve szólalnak meg. Az ember kutatva kér dezi, hol vannak azok az erdé’yi magyar - kul űrközpontok, irányító szervek, amelyek a múlt erdélyi magyar emlékeivel Összekötnék a jelen életét és közösséget besugárzó hatóerővé építenék ki Gazdasági életünknek megvan az egységes :rá nyitó szerve, de a gazdaság csak alapja a nemzet életének és kul-ura formálja azt öntudatos nemzeti közösséggé. A po liÜkai élettöl felszabadult erők a gazdasági, társadalmi és kulturális élet sÍKján kereshetik a maguk építő megnyilvánulását, de a keresés közben messze szakad nak egymástól. A kultúra terjesztése és irányítása a középosztály feladata, de milyen hatóerőt jelenthet az a középosztály, amely maga sem ismén és becsüli meg kellőképpen a maga kultúráját és hagyományait? Ha egy kolozsvári embertől az idegen Dávid Ferenc, vagy Gyulai Pál munkássága, szülőháza iránit érdeklődik, az semmit sem tud róla., a kolozsvári diák nem ismeri a Rhédey-házat, ahol az első állandó magyar színtársulat já szott. Amikor egy vidéki városunkban hangversenyt és K ölcsey - ün nép él y t rendeznek, akkor a rendezőséghez legközelebb álló értelmiség alig jelenek meg. Igaz viszont, hogy erdélyi sajtónk ismerte fel legelőször népművészetünk, népi iparunk gazdasági jelentőségét, nemzed és kulturális hatóerejéL Erdély nemcsak könnyen támadó és elhaló divatot támasztott a népművészet felkarolására, hanem megkísérelte legalább annak gazdasági értékesítését és középásKodáinkhaa a népi kultúra, főleg a népi magyar zene megismerésére kezd nevelődni az ifjúság. A fiatal nemzedék már nemcsak a társadalmi jellegű falukutatás iránt érdeklődik, hanem kezdi megtanulni a néprajzon kérész*ül az egész népi tudásnak roppant jelentőségét a nemzeti kultúra fejlesztése szempout- jából. így azután már tudjuk azt, hogy a népművészei csak egy része a népi kul túrának, annak a megőrzése és továbbfejlesztése tartja meg a népet Hagyományokon épül fel a nép élete, ezeknek csak egyik, külső megnyilvánulása a viselet, a népművészet, de a hagyományok összessége védi meg a népet idegen behatások ellen. Ezt mutatja pl. a moldvai csángók élete, ma is szokásaik, életformájuk teszik őket külön népcsoportba Az egész népi irányzat tehát tulajdonképpen a népi hagyományokat védő kötő erőnek megőrzését, továbbépítését célozza, ezt azonban nem vágezhe'i egy olyan középosztály, amely a maga kultúrájának gyökereMi nem ismeri, hagyó Hiányait, emlékeit nem becsüli meg A népben elevenebben élnek a maga ha gyományai és kultúrája nagyobb összekötő erő, mint a középosztály felszínes müvelíbsége. Igazi közösségformáló erővé kell emelnünk ezért városa magyar kultúránkat is., hogy elevenen éljenk benne erdélyi múltúnk emléked, nagyjaink szelleme megszólaljon a jelen kérdéseivel kapcsolatban is és felrázza a közönyő söket. Ha pedig art kérdezzük, hogy hol follyon az erre való nevelés, csak azt mondhatjuk, hogy az egymással kapcsolatban levő iskoláinkban és központilag irányított közművelődési egyesületeink ben. A vészel katonái R. H. Major, amerikai orvos-iró könyve, 350 lap, fve 191 lej, kve 244 lej. — John Knittel: El Haitim, izgalmas keleti orvosmelgény, fve, két kötet, 440 lap, 191 lej, kötve 244 lej. LEPAGE-nál, Kolozsvár. Postán utánvéttel. Kérjen teljes, uj jegyzéket LEPAilEAóL Gkii A pápai kollégium
