Ellenzék, 1939. január (60. évfolyam, 1-24. szám)

1939-01-29 / 23. szám

1939 Január 29. ellenzék égi Kolozsvár, régi emberek Irta: Or. POLCZ RADÚ X régi Kolozsvárról, régi emberekről T nagyobb es apróbb események lúncolaitá- i nak irányiéban kötelekig lehelne Írni. 1 Nem lehet tagadni, hogy a visszaemlé- Á kezesek temérdek érdekes adatot veinek tel a kor történetírói számlára. Korbársak- TÓl írni sziinlíe nehezebb és felelősség bel" L jesobb feladail, mint történelmet írni. A í történelem aiz időik távlatán keresztül csak a kiemelkedőbb események. és irány- s zatok hatásait jegyzi fel, miig a kortör­ténelmi adatok ossz (bordójának tevé­kenysége nem vonható Id teljesen az el­fogultság állói, mert a szereplők hangja zeng még fülél>en, egyéniségüknek, meg- jelenésüknek emléke lelkesít, vagy visz* szás érzéseket kelt. Nincsenek az esemé­nyek és az emberek történelmi távlat­ban, úgyhogy az iró is résztvesz az ese­mények alakításában, egyik, vagy másik oldal felé múltja által is le van kötve. Nehezen és aggodalommal vállalkoztam a félmul't idők Kolozsvárjának leírására s a dobogón szereplő régi emberek arc­képének megfestésére. .Szívesen veszek minden adatot, útbaigazítást és heJyre- igazitiást. Feladatom könnyű lenne, ha az erdélyi élő lexikon: Várady Aurél élne. Váraiig Aurél Körülöttük a kisebb városi bolygók, a mindig elegáns Fekete Nagy Béla, félig tanácsos, félig hírlapíró, dr. Nagy Mór, a költőilanácsos, akinek költői tehetségét derültségbe fojtotta egyik költeményében szerencsétlenül használt kifejezés a ,.pukk ám pukk1'. A pukk ám pukkot sokáig emlegették, de Nagy Mór sikerült Lcnau fordításait hamar elfeledték. A padsorokat tömötten foglalták el a városatyák. A közepet és a jobboldalt a kormánypárt, n baloldalt az ellenzék. A közép első padjában báró Feilitsch Ar­thur, a város országgyűlési képviselője, a későbbi földművelésügyi miniszter, Do­bál Antal, aiz ügyvédi kamara elnöke és Fere néz József, az unitáriusok köztiszte­letben álló, már akkor is ősz püspöke. Pár padsorral hátrább Szász Domokos­nak, az erdélyi reformátusok egyik leg­nagyobb. de legtöbbet támadott püspöké­nek hatalmas alakja. Majd Sándor Jó­zsef, az Emke aleílnök-f öld tkjára, kinek személye külön fejezetet érdemied, A jobb oldalon a szabadelvű párt vezérkara: dr. Kiss Mór, dr. Szamosy János egyete­mi tanárok, Gidófalvy István bátyánk, eredeti, zamatos és reformer, akinek újí­tó törekvéseit saját pártja sem nézi jó szemmel Hátrább ült Kiss Sándor, a ke­reskedelmi akadémia igazgatója, Sebes­tyén Dávid és dr. Purjesz Zsigmond egyetemi orvotsilanár, akinek csodálkozó szemében Látszik a kérdés: miért hívta­tok ide? A középen van a pártonkivüliek csoportja, akiknek sorából Biró Béla apátplébános jóságos area mosolygott reánk, mig a második pad szélén épp most állott fel Grátz Mór, a luteránusok lelkésze. Felszólalása termelte ki azt a vihart, amely évtizedek óta ismeretlen szék sértési keresethez v ezetett. Egyesiéi! Ssárasz­taliiá! ? Igyék egy korty jó hangulatot, igyék egy pohár Rhein pezsgőt! Azonnal felvidul és nem érzi magát elhagyatottnak ! Széhséiies Erdély élő lexikona volt. Zseniális agyában cl volt raktározva minden adat, amely erdélyi eseményre, vagy erdélyi emberre vonatkozott. A legkisebb kérdés­re ontotta a megbízható adatok tömegét. Mindent tudott és pontosan tudta. A leg­teljesebb tárgyilagossággal, szinte tudo­mányos lelkiismeretességgel irt lie min­dent és jellemzett minden embert Ilyen percekben az abszolút tárgyilagosság nagymestere volt. Pedig adatközlő tevé­kenységének körén kívül nem igen jelle­mezte Váradyt a tárgyilagosság. Hatal­mas agy, gyors felismerőképesség erős és éles itéíot, vagyoni érdekek elhanyagoló savai, erkölcsi és szellemi értékek szere­tető jellemezték Várady Aurélt. Két irányban volt nagymértékben elfogult. Gyűlölte, támadta, üldözte Tisza Kálmán kormányzatát és a szabadelvű pártot. Másik elfogultsága családi ügyből fa­kadt. Apját pisztoly párbajban halálra se­bezte Kozma tanár. Dehogy is akartai Kozma Váradlyt lelőni. Pisztolyt tar tő ke­ze reszketett és az ostoba golyó kiontotta Várady tanfelügyelő életét. A párbaj eredménye mély benyomást gyakorolt a fiatal Várady lelkére. Ellensége lett mind­azoknak, akik a párbajban segédkeztek. Különösen Kozma segédeinek: Fehnéry Lajos egyetemi tanárnak és atyámnak, akivel csak a meghiggadt öregkor derű­jében béliéit össze. A régi közgyűlés Heves vármegye átiratát tárgyalta Ko­lozsvár törvényhatósági bizottsága. A ré­gi municipium nemcsak közigazgatási, hanem politikai testület s volt. Országos ügyelvben a törvényhatóságok egymással átirat és a kormánnyal felirat utján érintkeztek. Kolozsvár vezető törvényha­tóság volt és szavára egész Erdély felfi­gyelt. Hevesmegye aiz önálló vámterület mellett való állásfoglalásra hívta fel a társ4iörvényhaíóságokat. Ez nemcsak gazdasági, hanem elsőrendű politikán kér­dés is volt. Erőpróba az uralmon lévő szabadelvű párt és az ellenzéken ülő füg­getlenségi párt között Az ellenzék birla érvvel, a kormánypárt, amelynek tagjait tréfás gúnnyal mamclukoknak neveztek- hirta vokssail. Az ódon városháza közgyűlési termé­nek zöld asztala fejénél, Ferenc József élet-nagyságú képe alatt ült gróf Béldi Ákos, a főispán. Csendes, előkelő, szen­vedélymentes ur a kormányhatalom kép­viselője. Dehogy is szólana belé a város közigazgatási ügyeibe. Eligazítják azt a tanács és a városatyák. Csak akkor van melege, mint épp most, mikor bizalmat kell szállítani a magas kormány részére. Tőle jobbra Szvacsina Géza polgármester markáns alakja. A város esze, a kor­mánypárt és ellenzék élőit egyformán népszerű, a színházi és irodalmi kultúra meleg pártfogója, széplelkü ember, sze­rető és megértő lélek. Baloldalán ült Deák Pál főkapitány, zsinoros mentében. Grátz Mór, Grátz Gusztáv volt külügy­miniszternek és népszerű politikusnak apja, az ellenzék előtt is nagyon népsze­rű volt. Azt lehet mondani, hogy kacér­kodott az ellenzékkel Gyakran hangoz­tatott önálló véleményt és többször sza­vazott az ellenzékre. Az ellenzék most is azt hitte, hogy az önálló vámterület mel­lett foglal állást. Ellenkezőleg történt. Az elképedés csöndjében, mint a szélvész si- vitoitt be Várady Aurél éles, magas hang­ja: Luteránus jezsuita. Mint a megboly­gatott méhkas, úgy zsibongott a kor­mánypárt: Szék sértés! Szék sértés! Szék- sértés! — kiáltották kórusban. Az elnök lő főispán ijedten kapta fel a fejét. Csen­des közgyűlésekhez., elvi vitákhoz volt szoktatva, ilyen eset nem fordult elő prakszisában. Eszferbázy főjegyző idege­sen forgatta a szervezeti szabályzatot, de nem találta benne, mi a teendő széksér- tés esetében. Szvacsina polgármester ve­szi kezébe a füzetet és kiterjeszti a főis­pán elé. Béldi hamar megtanulta a lec­kéjét. Felhívta a város főügyészét, hogy tegyen széksertési indítványt. A városnak abban az időben két főügyésze volt, a kormánypáirtii Gajzágó Manó és atyám.' aká függetlenségipárti volt. Gajzágó a fel szóili»'ásra azonnal felkeli helyéről és — az ajtó felé tartott. Útközben tréfásán rá­nc velőit atyámra. A főispán tekintete atyámra tévedt és felhívását személy sze­rint hozzá iintézte. Atyám felállt és a kö­vetkező szónoklatot vágta ki: — A széksértés fogalma sértő kifeje­zést, vagy cselekményt tételez fel. Akár­hogy is nézem: a jezsuita kifejezést nem találom sértésnek, mely nagy múltú és a középkorban a kultúrának nagy szolgála­tot tett rendnek a megjelölése és súlyos sértést követnénk mi eJL ha ezt a meg­jelölést Leala csonyilónak találnánk. A luteránus vallás, a reformáció kereté­ben, a vallási kérdések evolúciójához ve­zetőit és a később elkövetkezett szabad­ságmozgalmakat segítette elő. Ezt sem 'találhatom sértőnek. — De egymással összefüggésben —• ki­áltotta báró Feilitsch Arthur. — Ha két jót összeteszünk, még na­gyobb jó lesz belőle. — így atyám, mint áld dolgát jól végezte, leült. A kormánypárt! újból zsibongott: Fe_ gyelimiii! Fegyelmei Fegyelmit! A karza­ton összejglyüLt egyetemi fiatalság zajos tapsban tört ki. A főispán örvendett, hogy erélyeskedhételit s elrendelte a kar­zat kiürítését. Ehhez a művelethez nem kellett csendőr és rendőr, elvégezte ezt a jó öreg teremszolga, Nagy György, ki ha*' tál más poteohával sztori tollba kifelé a za* jongó ifjúságot és közijein, nagyon szé\ pen kérlelte őket, hogy menjenek hamar-, miért nagyon haragszik a főispán. Az; ifjúság engedelmeskedett a parancsnak és föltopp Nagy György bátya kérlelése|-i nek s egyik ajtón kivonult, hogy- a má'-j sik ajtón visszaszáll in gózz on a terembe) és ugyanazon sorrendben elfoglalja he*i lyót a karzatnak nevezett két utolsó pad-i sorban. A főispán letette szemüvegéi,! szemüveg nélkül nem láííbatott a tc^Piűj végébe. Ferenc/ József püspök az ellen léteket kr egyenlíteni próbálta. A széksértést nem] a kifejezésekben, hanem a hamghordo-, zásbain látta és észlelhetőleg nógatta uni*| tárius hívét a bocsánatkérésre. Somodv István, a közgyűlés Polcnyi; Gézája, aki két értékes fiút nevelt köz-J életünk részére, ráförmedt az ősz püs*; pökre: y — De ha az Isten magas hangot adott neki. Indíttasson széksértést a püspök úri a jó Isten ellen! A magisztrátus újból tanácstalan volt, eras addig forgatták a rendeletet, amíg kih’á-j mozták, hogy az ügyész távoliétében, bár­melyik tag tehet széksértési indítványt« Feilitsch vállalkozott rá és a közgyűlési megszavazta. Most a büntetés kiszabása5 következett. A főispán atyámra nézett és atyámnak újból melege lelt. Kun ehet nékje volt, de a kijárási elállctták Ko-1 leszár Sándor és Szabó Samu, az ősku- ruc és a hóstátiak képviselőiek, Szila* gyinak és Zágoni ^zabSmik testes alak­jai. Nyilatkozni kellett. Indítványozta,1 hogy Várady kövesse meg a közgyűlést, Várady azonnal eleget tett és kijelentette, hogy nem akarta Grátzot személyében sérteni. A főispánnak felragyogott az arj ca, az ügyet befejezettnek nyilvánította és megadta a 10 perc szünetet. A szünet' rendes szokás szerint. 1 óráig tartott. Ez alatt a városatyák kedélyesen megbeszél­ték a kérdést. A galambszivü, békessége? lelkű Grátz Mór engedelmet kért minden­kitől. A főispánnál eljárt, nehogy fegyel­mit indítson atyám ellen. Atyámtól bo­csánatot kért a kellemetlenségért, még Várady tói is bocsánatot akart kérni, de ezt párthívei nem engedték. így játszottak politikát a régi emberek. AZ IGAZI Irta: HUNY ADY SÁNDOR Kapiszfrán Jánosról. EgH If 311! Zsarátnokot dobott az Ur A magyar történelmi regények között meglepetés a fiatal magyar írónő kitünően sikerült uj könyve. Ára fűzve 132, kötve 216 lej az Ellenzék könyvosztályában, Cluj —Kolozsvár, Piaţa Unirii. Vidékre után­véttel azonnal küldjük- Kérje a könyvuj- donságok és karácsonyi ajándékkönyvek díjtalan jegyzékét. Van egy kedve, tehetséges kartársam. Csak annyit árulok el, hogy a keresztne­ve T. betűvel kezdődik. Sajnos, régen nem láttam, mert ö megszolidult, én pe­dig kártyás maradtam. Ez olyasmi, mint­ha két külön világrészben élnénk. Ideges arcú, tüzes, sovány fiú volt, rekedt han­gú, világos szemének tekintete és a szem­öldöktartása olyan, mintha örökösen pa­naszkodni akarna. Emlékszem rá, a multba sülyedt kor­ból, amikor még együtt üldöztük a zöld asztalnál a szerencsét, hogy ö tudott a legszebben átkozódni, amikor négyesre hatost kapott. Általában titánt méretű, zseniális keserűséggel beszélt a pechjéröl. Az alábbi történet is az o lemezei kö­zé tartozik. Meg is próbálom leírni úgy, ahogy tőle hallottam. Bennem él minden szava, változatlan tisztasággal több, mint két évtizede mir. Tehát: T. barátom éppen rágyújtott, ideges mozdulattal megrázza a gyufát, el­dobja, nagy füstöt fuj az orrán, azután dühös, gúnyos haraggal megtámad vala­kit, aki arról panaszkodik a közelében, hogy veszített a lóversenyen. ,,Maga mesél a pechről, öregem91 — IdehallgOssonl — Én, amikor még lóver­senyre is jártam, egy nap, az utolsó fu­tamban, nem tudtam választani két ló között. Indult vagy huszonöt ló a ver­senyben, A favorit egy nagyterhü, hires ló volt, TPrallal a nyergében. Az én két tippem két gyanús dög volt, mind a ket­tőt istállógyerek lovagolta. Az embert né­ha megszállja valami égi világosság. Mérget mertem volna venni rá, hogy az én tippjeim közül fog nyerni valamelyik. De melyik?! Mindössze egy koronám volt. A dolog technikája szerint csak az egyiket játszhattam meg. Törtem a fejc- met, mint özvegy Pókayné; melyiket sze­ressem?! Nem tudtam választani, mind a kettőt egyformán szerettem. Azonkívül az is motoszkált bennem, hogy ha választa­nék, amilyen ádáz pechem van, bizonyo­san a rosszabbikat választanám. Elhatá­roztam: döntsön a vak véletlenI Fölirtam a két ló számát két cédulára. A cédulákat belédobtam a kalapomba, behunytam a szemem és találomra kihúztam az egyik cédulát. Már indultam is a kassza felé, hogy beadjam valakinek a koronát, ami­kor agyamba villant: ,,nem csapsz be Sorsi Amilyen nyomorult malőröm van, bizonyosan rossz cédulát húztam ezzel a peches kezemmel! De most kifogok a végzetemen!‘‘ Ravaszul kacsintottam ma­gamban és megjátszottam azt a lovat, amelyiknek ® cédulája a kalapban ma­rót. Mit kínozzam sokáig az urakat? Ter­mészetesen az a ló nyert, amelyiknek a számát kihúztam. Kenteiben nyert, ki- lencvenszeres pénzt fizetett. Közel voltam hozzá, hogy lefekszem a villanyos sínre, mert minek éljen az olyan ember, aki­nek a pechje bonyolultabb mintájú, mint a brüsszeli csipke?! Az európai kultúra története! Oawson: Európa születése Vászonkötésben 198 lej. Eddig megjeleni tek e sorozatban: Croisset: A görög kul­túra 198, Homo: A római kultúra 198. Galahad: Bizánc 198. Kapható az Ellenzék könyvosztályában, Cluj—Kolozsvár, Piata Unirii. Utánvételes rendelést is azonnal in­tézünk. Kérjen könyvajándékoknak alkal­mas ingyenes jegyzéket, ” * • ’

Next

/
Thumbnails
Contents