Ellenzék, 1939. január (60. évfolyam, 1-24. szám)
1939-01-29 / 23. szám
1930 íahuá r 29 ELLENZÉK VASÁRNAPI KRÓNIKA ÍRJA MARA1 SÁNDOR ZENE j ved't harcos és megszelídült vadá'Uiait, aiz ■ óceánt partján1, a megsemmiisiüLós;, várakozás, I egyliamgu hullámverés, emlékezés és remény. ’ téteoság pa rtján. [ Ez az óceán, melynek partjeín a zenész és kürtije rostokéinak, ai zene óceánija. A zenész ül a mélyben, az alagsorban, a színpad és a nézőtéri között s feje fölött zúgná kezd az Ü örök tenger, melyben él s amelyben ő, a ze- • mész, egyszerre selíő és ázó teng. Valah ol ko- ' pognalk, aztán köhögnek, aztán. halkam be- I sízélin/i, cnajdl, sokikül hangosabban és érzé- I ke’hetőbbeni, hallgatni kezdenek. Ez a, ha.lil- gatási, mely megelőzi világűrben a zenét, kitölti a színpadot és & nézőtereit. Igv hallgatóit a világűr, egy piillamö/ttai eltebb, hogy elhangzott az Ur szava. Ez a hallgatás ábi- tatos és ősii; csak ez erdő, a tenger és az ope nulláz nézőtere tud így baíllgaitni, egy pilla raatiai! a karmester kézintósie előtt*. A ze* nész illyenikor még mindig elsápad kissé, behunyjál szemét, féli tő mo^dulü/tal szivéhez szorítja ói kürtöt és tudja, hogy most kezdődik. Mi, kezdődik? ... Az, amit a primhegedüs és a ciiterás. az oboás és' a pikulás, a mély- hegedűs és a kürtösök, e, karmester és a pni- miaidonnia, a sngó és' a zenészek s messze künn valahol a viliágban, a nagy fellegek oflatt. a sötét hegyek és égigérő sziklák tövében), a vasisizürke tengeren., 01 sivatagok sárga homokján, a haldoklók szobáiban és a nők mozdulataiban Valaki egyszer ki akart fejezni — a hangjegyék biztosan szerényem és értelmesén sorakoznak a zenész előtt), a hangjegy füzet lapjain, egy ,,cé“. egy „á‘‘, egy ,,gé“. a. karmester kopog gyűrűsujjával a bmngjegytaintó oldalfalán, a hegedűs már álffához emelte a hangszert és kérdő piíkiatniliát9sak vonóval a kezében, néz a sötétbe — most kezdődik ez. amit egyszer Valaki mert akart mondani. De eztán fa és ház, ember és bálnát, pálma és oroszlán, vasbetonjaid és világirodalom, gulyái és jogrendszer, halál cs emlék 'lett a világból — *» minden mcgtörténit, az cső negyven napon át esetit, a tűz kicsapom a fotelből, a jég megfagyasz Lottoi az áillatolkbalni a lehel létet s «zlóüii megint a pálmáik hajbókoltak a forró, fűszeres szélben-. Most kezdődik az, ami öröktől ivóit a dolgok és az idő mögött — egy Hang, mély mondani akar valamit, ami nem értelem már és nem sikoly még, amely egyszerre kifejeli és betölti a földet és ez egei. Most kezdődik — sí a zenész kabútuj- jávail, óvatosan', megtöri! a farvóka szegélyét — oj/5, ami oilán nem mesterség s még nem az örökkévalóság: most megszólal egy hang ég és föld között s az emberek lehajtják fejűket. A zenész, aki él a zenéből, aki toka- szalonnát váslárdl, családot tart. el és nevel föl a zenéből, ciki adót fizet a zene után, e piliLamaitbam tudja), hogy mindemnek más értelme van; a színpadán le döfik a grófot és Artúr hívja Helgái; de ez osak játék. Ami nem játék s az életnél' s a mesterségnél' is értbebertftenebb, az a zene; ez a különös szövődjék, mely könnyebb és puhább, mint a nemes, selyem, csillog, mint ai harmati az erdőben, mikor . Puck ébredni kezd, vili ágit és dereng, mint a. lányok mosolyai, mikor először ha jóinak marter lemül egy virágokkal meghintett tópartion a víztükör fölé, fénylik, mint a haldoklók szobájában a kék mécses s harsog és ellenáll mintha valaki csákányt vágna a világ anyagába... A zenész tudja ezt és sápadtan: emeli száljához a kürtöt. Közben a tokaszalounáiria gondol és arra, bogy elsején. megint levonnék vafliamiit a nyugdíjra. De tudja azt is, hogy a gyüirüs kéz most mimgyárt a levegőbe lendül s egy- szerre szólahi .és'.'.wlágiftani kezd a lelkekben és a világban y alte ami. S ő, gj zenés-z, m álltat- Iámul és érdemtetemií. hivadva. van, kürttel és tüdővé! s dagadt pofaizacskókkail. hangot adni valaminek, amit Isten nem akart annakidején elmondani — s ezért lehajtja' fejét ési fuj egy tiszta, hosiszu ,,cé“-t Úgy most már a dterós is közbeszólt. S fönn a magasban valahol megjelent Artúr és keresi Helgát. De ez már másik történet; a szöveg könyvben is olvasható. A zenész szorgalma, san fújja, aprókat nyeldeke!, mint a fuldokló s közben családjaira is gondol. A zenész miniden este fél nyolckor megcsókolja neje és gyermeke homlokát s társws- k öcsim elindul u nagy dalisizinház felé, melynek zenekarában este nyolctól!—‘tizenegyig ze- • üé. csinál. Néha külföldi művészek vendégszerepelnek a nagy daiteiziinb ázhatni, %enkor féltizenkebtöig csináljál ai zenéi. De éjfélkor legtöbbször mán otthon van. A zenész huszonkét éve foglalkozik a zenével, ivar. ipa riga zol ványa, oklevele, villa t mos bérlete és álliampalgtórtsáigai; mégis minden este félinyoildkon a pilluműlbam, mikor homlok on csókolja nejét és gyermekét, szorongás.! érez. Ezt a szorongást nem. a vállalt feladat nagysága, okozza., merít a zenész kitünően Ismeri hangszerét, ai ndzkürtöt s pontosáéi ismeri a hangjegyeket1 .Isi; egyforma közönnyé] fujjai „Lohengrin *-t esi ,,Don Carlos“ nt. A zenészi, a búcsú pillanatában, mikor átlépi a családi fészek küszöbéi' $ kilép e világiba még mai is., huszonkét) évi gyakorlat és kitűnő minősítés birtokában, a zenétől borzomg meg. ,éz ember sosem tudja, gondolja. ai zenész, mag fürgén lépdel az esti utcán gj megálló felé. S közben, vesz egy kis tofcsisizalonnlátt. ■Ez a valami, amil az ember sosem tud1, a zene — tehát nem ez vagy az ai partitura, hanem ai zene, egészen egyszerűen a köznapi értelmében, az a hangokból és. néma hangjegyekből!. műszerből és levegőből, kézmozdulatból és tüdörefexből, emlékből és indulatból. továbbá hősiességből és matematikai szabályokból, kontreipunkíbólí éls összhangból összerakott élmény, melynek a. zenész minden este iparszerben átadja magát s mi- köizbemi „Lohengrin“-t fújja, ilyesmit"gondol: ,rA szalonnát benthi felejtettem az .öltözőben, át fog meleged,rak jobb tenne kitenni ez a/b’űlkba..“ Borzongása eszményi. A zenész tudja, hoigy a zenének gyakorlati következményei nincsenek, meghatottsága elméleti, tudja, mint a vegyész, aki évtizedeken á* mérgekkel dolgozik a kmjtűitómiühelyben, hogy szervezete már kitermelte a zene ellenmérgét. Mégis borzomg, minden este, félnyolckor, megszokásból. Aztán besiet ai színház, kapuján, lemegy a pincébe, egy kis ajtón át belép a zenekar ■ailiyi’ági félkörébe és elfoglalja helyét a másodikürLös mellett, egy. .«íacsony, kerek széken, a zö'demyős< lámpával megvi- tergitoitt hvingjegytartó előtt. A zenész a színpad és ai nézőtér köizö't't ül, a, málylren sí busz ónkéit éve nem Kát semmit a zenlés szindárabokból, melyek feje fölött elviborzának. Ezeket a dairelbokait pontosan isttneittí raln;'.i a született vakok, ő is alkotott magának va te milyen festői képet a- láthatatlan világról, ei hangok nyomán) tudja/, hogy most következőik a holdfény és a pillanat, almikor a grófot ledöfik és Artur ezt kiáltja háromszor: „Helga, halilga!“ Ennek semmi értelme, de a zenész már mgsßoktia. hogy itt lenn a mélyben, ahol a zene készül, csak <a> hangoknak van értelme. Ilyenkor keltőt fuj a kűribe, hevesen ásí rövideni, aztán lecsiavairja a kürt fujóját és gondosan meg- tisztogHltja. A zenész nem látja a raéző'terev és nem lát jm a színpadot: a zenéből1 mindössze a mő-iodhegedüs kopasz fejét és korpás ka- .bátgailiérját látja, o hangjegy tartót és a hang. jegyi űzte!', a karmester lakkcipős lábát és gyűrűs balkezét, mely néha, kis mozdulattal, kileng a kürtösök felié is. Ez minden., amit bi zenéiről lát, huszonkét éve. A másodhegedűsnek már csak bálul', a tortkón van hajó s a zenész hosszan nézi ez ő.szes miivészsö- rényt, zene közbeni küllőin ösebb érdeklődés nélkül, éppen esek, mert el kell tölteni valamiive] az idő. A karmestereik néhai változnak, éppen úgy, mint az énekesek és énekesnők; de oi másodhegedűsök soha nem változnak. A zenéslz tudja, hogy ez az alagsor. melyre a zene köd-kastélyé' felépült, biztos és időtlen. A zenész időnként ké'J kézzel megmarkolja és szlá.jához emeli a kürtöt. A kiirt négy kiló nehéz, nemes rézből készült, Nürnbergben gyártották, 1903-ban. A zenész .erélyesen markoljo a halott 'tárgyait és lelke!' fuj belé. A kiirt tud vijjogni és férfiason nyögni mint egy csalódott orosz kalandor a tizennyolcadik százaidban, tud hősiesen és büszkén világgá kiabálni valamit, mimllhai éppen elfoglaltak volna egy várait, vagy várost s most lép be a kapun V. Károly, tud tréfásan tri-l- ázni, mint egy kövér pacsirta; öt lucernában, tud női althangon epeduii és búgni s-természetesen tud hairsogni is, mint egy keresztes vitéz., teli tüdővel és teljes meggyőződéssel, mert ez hivatása és kötelessége. Harsogni különösen szeret a kiirt*. A zenész Ilyenkor duzzadt pofa zacskóvá'] és kidagádt szemekkel fuj a kürtbe. A hangszer engedelmes, Ismeri a zenész htengiiteiait, a létek, melyet a művész a holott tárgyba lehel, engedelmesen alakú] át dallammá. A zenész. néha, a szü- netekl>en;, magához öleli kürtijét s ágy ülnek, némán, a kürt és a zenész, mint egy élté1939 január 17 én Armanid Calinescu belügyiminiszter ur végleges megállapodást létesített a Nemzeti Újjászületés Frontjába besorozandó magyar kisebbségre vonatkozó!ag dr. Bánffy Miklós, dr. Bethlen György, dr. Szász Pál és dr. Gyárfás Eüemér urakkal, akik a megállapodást a magyar kisebbség nevében aláírták. Az egyezmény szószerinti szövege a következő: 1. A román állampolgárságú magyar rok testületileg bevonulnak a Nemzeti Újjászületés Frontjába. A vegyeslakos- ságu falusi és városi községekben külön magyar szekciókat létesítenek. Ezek a szekciók 10 taig állttal képviseltetik magukat a Legfelsőbb Nemzeti Tanácsban és egy tag által a direktóriumba A titkárságokba megfelelő számarányban ma gyárukat neveznek ki. 2. A román állampolgárságú magyarok összes szakmai szervezetei testületileg besoroztatnak a jelenlegi és ezutáni, erre a testületre vonalit ózó törvények által előirt szakmai szervekbe, biztosítva számukra a megfelelő képviseleteket a vezetésben. 3. A politikai megnyilatkozásokon kívül, amelyeknek helye a Nemzeti Újjászületés Frontja, a román á'lampolgár- ságu magyarok külön szervezetet létesít" hétnek kulturális, 'gazdasági és szociális célokra. Az egyezmény megkötését hosszabb tárgyalások előzték meg, melyeket a kormány részéről dr. Silviu Dragomir kisebbségi főkor mán y b i z fcos ur vezetett. Ezeken a tárgyai’ások on a kormány szándékainak megfelelően részt kellett volna venniök a magyar munkásság képviselőinek is, ami azonban, eléggé nem saj nálbató módon és rajtunk kívül álló okokból nem történt meg. Mivel azonban az egyezmény szövegéből és szelleméből, valamint az egyezmény megkötését követően felelős tényezők ál ha l tett nyilatkozatból kitűnik, hogy a megáülapodás vonatkozik mindazon román állampolgárokra, akik magyarnak vallják magukat, szükségszerűen felvetődik a kérdés: Mi lesz a szervezett magyar munkásság helyzete az uj elrendezésben és mi tehet a szocialista világnézetű magyarok állásfoglalása azzal a szervezettéi szemben, amelynek megalakítására dr. Bánffy Miklós kapott felhatalmazást és amely szervezet a hivatates megállapítás szerint „általános képviselője lesz a romániai miagyar népközösségnek kulturális, gazdasági és-szociális viszonylatban“. Mielőtt erre a kérdésre felelnének, előbb a következő megállapításokat kell tennünk: 1. A román állampolgárságú szervezett magyar munkások és tisztviselők soha sem tagadták meg magyar mivoltukat és soha nem mondtak le arról a kívánságukról, bogy mint lojális állampolgárok, egyenlő elbánásban és egyemJlő jogokban részesüljenek a román nemzetiségű állampolgárokkal. 2. A román állampolgárságú szocialista magyarok (éppen úgy, mint a szocialista románok) sohasem értelmezték úgy a nemzetköziséget, hogy kétségbevonták, vagy letagadták volna valamely nemzethez tartozásukat. Éppen ellenkezőleg, népi közösséghez való tartozásuk kihang- sulyo/zásával, mindig és következetesen igényelték a maguk népe számára a politikai, kulturális és gazdasági szabadságot, de ugyanezt sürgették minden más együttlakó népcsoport számára is, mert felfogásuk szerint a nemzetköziségnek a nemzeti sovinizmus kiirtásában és a különböző népek kölcsönös megbecsülésében kell megnyilatkoznia. 3. A román állampolgárságú szervezett fizikai és szellemi munkások soha nem ismerték el a már feloszlatott Magyar Pártot a romániai magyarság népi képviseletének, azon egyszerű és természetes oknál fogva, hogy a volt Magyar Párt tagjai sorából a szervezett munkásságot kizárta és a magyarsághoz tartozást szán dékosan összezavarta a politikai párthoz váló tartozással. 4. A szervezett magyar fizikai és szellemi munkásság, mint eddig, úgy ezután sem lesz ha jlandó megzavarni, vagy, felborítani azt a már két évtizedes szó- ţ ros együttműködést és testvéri kapcsolatot, amely a magyar dolgozó tömegeket a román dolgozókkal összéforrasztotta — és nem mond le arról a szándékáról, hogy gazdasági és ku lurális harcát ezzel a román és más népséghez tartozó munkássággal szoros fegyverbarátságban vívja meg. 5. A magyar munkásság már osztályhelyzeténél fogva is teljesen tisztában van azzal, hogy a gazdasági felszabadulásért folyó harc csak a kultúra fegyvereivel vivható meg. Elvész az a nép és baromi sorsba sülyed az a társadalmi osztály, ame’y kultúra nélkül való. A kultúrát pedig, a munkásosztály különösképpen, csak saját anyanyelvén szerezheti meg. Az anyanyelv megőrzése és a népi kultúrában való szabad fejlődhetés iránti elhatározott törekvés kapcsolja össze elsősorban ezt a magyar munkásságot a magyar népi közösség többi társadalmi osztályával. Akkor, amidőn a fenti megállapításokat jóhiszeműen senki kétségbe nem vonhatja, önként adódik a felelet arra a kérdésre, hogy mi lehet az adott helyzetben a magyar fizikai és szellemi munkások egyetlen útja. A Nemzeti Újjászületés Frontjának megalakításáról szó ó törvény megvalósítani igyekszik a munkásság évtizedek óta hirdetett azon elvét, hogy minden cselekedetünknek ai közösség érdekeit és nem az egyéni érdekeket kell szolgálnia. A közösség érdekeinek megvédése céljából alakíttattak a különböző foglalkozások és szakmák érdekeit képviselő szervezetek, céhek. A népi közösségek különleges érdekeinek védelmezésére jáníH hozzá a kormányzat a nemzeti kisebbségek testületi szervezeteinek kiépilheté- séhez. A magukat magyarnak valló fizikai és szellemi munkások, ezen ország polgárai, elismeréssel veszik tudomásul a kormány ezen intézkedéseit és a maguk részéről mindent elkövetnek, hogy egyfelől ae egységes szakmai szervezetek utján, másrészt a magyar kisebbségnek megalakítandó képviselete utján hozzájáruljanak az ország felvirágoztatásához és az itt együbtlakó népek és egyediek kulturális és gazdaságii fejlődéséhez, testvéri megértéséhez. Nem lehet másképp, minthogy az uj idők uj szellemiének megfelelően, a magyar nemzeti ko lektivitás szociális, gazdasági, politikai és kulturális szükségleteinek tanulmányozására, képviseletére, védelmére és kiegészítésére aítekitaudö1 magyar szervezet egyik alosztályaként, a magyar fizikai és szellemi munkások autonom szervezete is kiépíttessék! A román állampolgárságú magyarok képviseleti szerve azonban nem lehet egyoldalú politikai világnézeti, vagy osztályérdekek kiszo-gáló kaszinója, hanem maradék nélkül egyesítenie kell magában mindazokat ai román állampolgárokat, akik magyaroknak vallják magúkat. Ennek a népkisebbségi szervezetnek a legteljesebb demokrácia jegyében kell felépülnie és a legszélesebb népi érdekeket kelt szolgálnia. A Pató Pálok és Urambátyániok politizálásának véget kell szakítani és a népkisebbségi szerv keretén belül, minden posztra olyan embereket kell állítani, akik akarnak is, tudnak is dolgozni a közösséget alkotó, különböző társadalmi rétegek érdekében. Az összes ma gyár jellegű kulturális, szociális és gazdasági szervezeteket és intézményeket a nagy közösség szolgálatába kell állítani és a segítést, támogatást és védelmet bizfosztatni kell azon magyar munkásság számára is, amelynek sorsával eddig senki sem törődött. Szégyenkeznünk kellene azért, hogy a magyar népi egység megteremtését a kormányzat hozza nekünk, mert mi arra 20 év alatt képtelenek voltunk. De bízunk benne, hogy ilyen komoly órákban elhallgat minden gáncsoskodás és rossz- akarat, félrehuzódik minden önzés és hatalomvágy, a helyét átadja az összességért, való áldozatos és komoly munkának. Meg vagyunk győződve arról, hogy a magyar munkásság álérzi az idők szavát s eddigi becsületes meggyőződésének teljes fenntartásával, mint a román á lam lojális polgára, a magyar népközösség keretén belül kiverekszi magának azt a helyet, amelyet öntudata, teremtő munkája és jobb jövőre hivatotísága jogosan j megkövetelhet. A magyar munkásság ID a Deuts ek Gém tír.
