Ellenzék, 1939. január (60. évfolyam, 1-24. szám)

1939-01-22 / 18. szám

6________________________________ ' E1. LI: N / £ K BtHMBmMmsmammmmmiaKwmRBmmmmiSNLixim&ftiu aj^svssscvimami^iiR. :? •'"laaijai ^ttixsMMifszaniiiBB VASGVAR A főbejárat: vasajtó. Kajla vakbelük kel: ..Idegeneknek sv.igorua n tilos a be­menőt''. Idegen vagyok. do a/, egyik mérnök vendége.. Így kinyílik számumra a vas- ajtó, nehéz, kunpn csikorgással. ('.sak od i érdemes bcinonni. ahova „szigorúan tilos a IhuiumioI''. Od rendesen külön éietot I dúl a/, ember: titksakat lat inog, egy má­sik élet formáit, mondót, lük élését Eb­ben :> gyárban, itt a vasajtó mögött is vgv uj világ árul elém: kicsit kísérte'des, kicsit pokolbeli világ: üt kap formát, n ndcltelést, célt a vasérc: kohók ölében izzik s lesz bek")le emberkéz számára tárgy. Csodál a'os látvány és furcsa ér­zés itt lenni: mint mindig. ha bolt anyag­gal kerülök szembe, amit emberi agy- gynl és emberi kézzel magához szelidit a földi szorgalom, az akarat és a szükség. Es be van. a kis irodában villanykörték fényénél dolgozik néhány tisztviselő. Ud­varra érünk: szakadatlan, csattanó rit­musban ütődnek egymáshoz a vasleme­zek. Éjjel-nappal dobálják egymásra itl a kész lemezeket, ez a folytonos lárma belől i a szűk völgyet, monotiom örök kí­sérete a. munka zenéjének. Síneken pa­rányi. nyitott vagon: gyári vonat. Ez vi­szi az állomásra a kész vastárgyakat s a nyersanyagot, amelyet más üzemek dol­goznak fel. Az első terem ha'almas méretű, gyér villanylámpák világítják. Ez a mester­séges fény halvány és észrevétlen a vas izzása mellett. Óriási kohókból hatalmas lógókkal szedik ki a munkások az izzó, téglanlaku vaslemezeket. A földre dobál­jak. Piros izzása, a körülötte mozgó árnyszerü feke'e alakok a civilizáció ős­korára emlékeztetnek. Már a vaskorszak­ban is izzott, sístergett a tűzön n vas. lle.faistos, a mitológiai kovács is tud a. bogy a vas hajlítható. Üreg a vas, rette­netesen öreg: mint maga a föld. A kohókban felcsapó lángok, a fekete, hallgatag 'munkásaik nesz elen léptei, a löldre zuhanó vörös-parázsszinü vasle­mezek, együtt fantasztikus és félelmetes képet nyújtanak. — Történik baleset? — kérdezem. — Egy vigyázattal) munkás egyszer rácsét egy ilyen izzó vaslemezre — mondja vezetőn). - Különben nagyon ritka a baleset, rendkívül óvatosak ter- m esze te sori a munkások. _ Meghalt? — Nem. Csak sokat szenvedett. Ma új­ra munkaképes. Megtudom, hogy a vasgyár munkásai­nak szociális helyzet*, megszervezése el­sőrendű. Nntponta 8 órái dolgozik min­den munkás, minimális fizetése egy egész kezdő, fiatal gyermeknek napi 70—80 lej. Felnőtt, családos munkás 4—8—10 ezer lejt kap egy hónapban. Mindenki sa­ját házában lakik, tűzifát rendkívül ol­csón kap. élelmiszert a szőve kezet szál­lít ni házakhoz s ezl nem is kell készpénz­ben kifizet ni, levonják havonta a munkás fizetéséből Ih'trgsegélyz.öjük is van ter­mészetesen. 11 a a munkást baloséit; éri, te­kintélyes kártérítést kap és felgyógyulá­sáig teljes fizetést. Ha beteg, havi ezer lejes segitlség jár számára. A szomszéd teremben áll a gyár legha­talmasabb kohója, óriás vastömbök iz­zanak bonne. Szerencsém van. Csak min­den négy órában vesznek ki cgv ilyen tömböt a kohóból, a mennyezetről függő óriás kampó segítségével, amelyet oda- fönn állványon ide-oda guruló munkás irányit. Es most, ebben a pillanatban ép pen ez történik. Lassan lecsapódik a ko­hó ajta ja. Odabenn láng és parázslengcr közepén óriás, négysz.ögeletes vastömb. Vezényszavak, a tömböt a kampók segít­ségével lassan kivonják a kohóból, óva­tosan leeresztik a tűzálló anyaggal bori- ticé't földre. A kohó ajtaja bezárult. Legalább 10 méter távolságban állunk az izzó) vastömbtől —• és hirtelen olyan izzó forróságba kerülünk, hogy télikabá- timkban úgy érezzük magunkat, mint augusztusban a 'engerpatrhon, a déli órák­ban, mikor mindenki menekül a hőség elől. Azt moaidja mérnök ismerősöm: — Úgy tapasztaltam, líogv az ilyen iz­zó vastömb. amely csak négyszer 24 óra alatt hül ki teljesen — remek jót tesz a reumámnak. Az embert a csontjai vele­jéig átmelegiti. Látja, kívül már fekete­w»w;ipmím dik, de ez. a feketeség csak egy kél mil'- méter, belül tovább is épp úgy izzik, mint a kohóban. Sokszor f> - 1U percig állok a közelében. Lehet, hogy az orvo sok kinevetnek,: engem határozol hm gyó gyit a mielege. 'Tovább. Itt. » szomszédos onunkasao- )kában maszkban d.Igoznak a munkások. A felszálló) vaspor ellen védik a tüdejü­ket. Modern, konyhai tűzhelye', .s/jobai vask á I y há kai, ká 1 yhucsövet, vasedén ye­két készítenek. Elnézem, hogy készül ak­kord műnk óival egy veder. Milyen egysze­rű lóirgv, mindon falusi házban nélkü­lözhetetlen. Milyen érdekes m<;gLs. ahogy szemünk láttára elkészül. A földön tégla alakú, vékony vasleme­zek. Egyik munkás felemeli, a másiknak adja. Az egy gép melleit áll, hengerala- kura hajija össze ni lemezt, odailleszti a 1 Hegesztőgép re a lemez, egymásra hajtott két szélét s végigfut a géppel rajta, mint a háziasszony, mikor varrógépéivel össze­varr két kelmedarabol. A veder teste kész. a munkás a mellet had lónak nyújt­ja. Ennél csupa kerek vaslemez van, amelyet lrcggesz lő gépével ugyanígy ,,kör bevarr“ a henger alján. Továbbadja. Szomszédja hozzáad ja a vederhez a fülek Kész a vasveder. Ez most bekerül a szomszéd terembe, ahol egy óriási hazám­ban csillogó, florró, 100 fokon felül tar­lóit ezüstös aluminiumoldat várja a tár­gyat. Egy munkás hosszú vasrudjával belémátoga'ja a vedret, mogforga/tja. gon­dosan, óvatosan, azután kiemeli, tovább- nyujtja. A veder most már csillog, meg­kapta a külső ,,kozembikát“, a fürdőt, csak ki kell hűlnie és mehet a vasüzliel* be tucatárunak. Csattognak a lemezek, zugnak a gé­pek. izzik a parázs a kohókban. Hallga­tag, feierte, vasporos munkarnhás férfiak dolgoznak éjjel-nappal -m gyáriján. Most este tíz: a munka felváltásának pillán a a. Egyenként mennek a munkások a gyár fürdőszobáiba, zuhog ni viz a tussokból, fürdőnek, ruhát cserélnek, haznmennek. A gyár kisvasút ja zug, a rengeteg, belát" hatailanul sok iminkaberemben egymás­után váltják fel egymást az. emberek. Síneken át kijutunk a szabadba. Szép, csillagos, havas este van, a gyárkémé­nyek füstölögnek mögöttünk, munkások jönnek szembe, az éjszakai lurnus. Ka­lapot emelnek. amikor a hőmérő higanyoszlopa alábbszáll, a napok rövidülnek, az utca sáros,-—-akkor van szükség hatásos szerre a hüléses megbetegedések ellen. Ha érzése az, hogy grippe akarja megtámadni, vegyen be azonnal egy ALGCXRATINE ostyát, mely megóvja Önt esetleg hetekig tartó agybanfekvéstől, beteg­sége alatti -kerosctképteler.ségtől és egyedülléttől. Algrocatine megszün­teti az ischias, csúz, köszvény, neu« ralgiák okozta fájdalmakat, fejfájást,, fogfájást, menstruációs fájdalmakat, valamint a hüléses megbetegedések kellemetlen tüneteit. Algocratine megelőzi a bajt és gyógyítja, megóv a betegségtől és egészségei biztosít­Gyögyizertárakban é* • drogériákban kapható Köszönnek, aztán elnyeli őket a gyár kapuja, mohón, éhesen. A szűk völgy embere.! ezek, haliga la gok, szomorúak, furcsák. Nem hasonlítanak más dolgo­zókra. Mintha a vas sötét, kemény, szi­gorú anyaga örök bélyeget nyomxdt vol­na az éle ükre. Marton. Lili. A Nobeldijas Roger Martin du Gard: A TSiibaultf család Ez a könyv valóságos enciklopédiája az emberábrázoló művészetnek. A hét kötés 900 oldalon, fűzve 363, gyönyörű vászon­kötésben 486 lej az Ellenzék könyvosztá" lyában, Cluj—Kolozsvár, Piaţa Unirii. Vi­dékre utánvéttel küldjük. Kérje a díjtalan nagy könyvjegyzéket. BABONA Irta: HARSÁNYI ZSOLT. Szilveszter éjszakáján, vagy inkább az év első napján, hajnaliban fél ötkor Lí- czayékhoz uj vendég érkezeit. Ez az uj vendég, fáradt arcú, meglett1 korú, de ko­ránál már deresebb férfi, szinjózanon csep­pent az emelkedett hangulatú társaságba. A háziasszony j gramofonzenére táncom vendégek csoportján át a sürü füstben is meglátta és odasietett hozzá. — Isten hozta, Zohán, már az* hittük, cl sem jön. Tavaly bezzeg sokkal koráb­ban pbt. — Ó, tavaly — legyintett a férfi gyen­ge mosollyal — az más volt. Akkor valaki miatt siettem ide annyira. — Valaki miatt? Ki mentit? Egy pillanatig tűnődött a háziasszony, majd vidáman felsikoltoü®. ^ — Szent Isten, most már emlékszem. Tudja, mi az érdekes? Hogy Franciska itt van: ' • — Hol? — kérdezte a férfi megren- dűlve. Láczayné kézenfogva a vendéget és szó nélkül a szomszéd szobába vezette. ÖM három csoport vendég kártyázott. Az a hölgy, akiről beszéltek, ötödik lévén az egyik asztalnál, tétlenül ült1 a maga játsz­májának egyik játékosa mögött. — Nézz ide, Franciska, kit hozok ne­ked. Hagyd abba a kártyát, itt úgyis meg­vannak négyen, beszélgessetek egy kicsit. Ott a sarokban le tudtok ülni, majd kül­dök nektek pezsgőt. A hölgy rögtön felkelt és különös mo* solifyat nyújtóit kezet. S már mentek is a sarok felé. Ott leültek és kuta’tóan, kissé zavartan néztek egymásra. — Ez bámulatos — szólt végre a férfi tetetett könnyedséggel — mi már, úgy látszik csak Szilveszterkor tudunk talál­kozni. Most egy éve ugyanebben a sarok­ban ültünk. Maga reggel indul* Becsbe és elhatározta, hogy nem is fekszik le, majd alszik a vonaton. Emlékszik? — Hogyne emlékezném- Milyen külö­nös az élet, hogy azóta nem is láttuk egy mást. Mikor a nyáron Pesten jártam, azt hallottam, hogy nincs itthon. — Úgy van. Amerikában voltam két hónapig. Mire hazajöttem, maga már nem volt itt. Visszament Brüsszelbe. — Igen, nagyon sajnáltam is, hogy nem ta/Üálkozhatunk. — Hál mesélje, hogy megy sora, hogyan teli az esztendeje, hogy van? — Az elejét még tudja — felelte a férfi belenézve a levegőbe — az autóbalesetet megírtam. Arra válaszolt is. Még a máso­dik levelemre o's válaszol®. Aztán a> töb­bire már nem. Most mondja meg, hogy miér® nem válaszol*. Hozták a pezsgő®. Ittak egyegy kor­tyot mind a ketten. — — — — — Boldog uj évet — mondta az as­szony. — Boldog uj évé®. Miért nem válaszolt? — Ez későbbi kérdés. Egyelőre magá­nál íartunk. Mondjon el mindent magáról. — Szívesen. Bár nem hiszem, hogy ez nagyon érdekli magát. Nem, n=m, ne le­gyen udvarias. Inkább beszámolok az esz­tendőről. Tehát az autóbalesetet megírtam. Emlékezhetik, hogy akkor éjjel itt len® várattam a kocsi®. Tulsoká maradtam u®, pedig a sógoroméknak megigértem, hegy legkésőbb kettőkor náluk leszek. Kettő volt, mikor magától elbúcsúztam, leszalad­jam és ráparancsoltam a sofőrre, hogy .0- 1 halálában rohanjon a Forttina-uhcába. Uc- j közben äs folyton nógattam, hogy siessen; ha a rendőr felírja; vállaltom a felelőssé­get. A Lánchídon elcsúszott a kocsi és beleszaladt egy másik taxiba. Nekem nem lett semmi bajom, de a másik taxi két uta­sa csúnyán összetörte magát. Szanatórium­ba kellett vinni őkék Két hétig feküd'ek, azt én fizettem. De ez még semmi. Az én sofőrömtől elvették a hajtási igazolványt, ment az előélete nem volt már rendben­Hát mondhatom, az egész évem ezzel a sofőrrel teli el. Mivel ,,vállaltam a felelős­séget“, kénytelen voltam állást szerezni neki. Hosszú időn át minden áldott nap jelentkezet* nálam. Pénz® adogattam nek:, de elhelyezni nem tudtam. Tavasszal aztán az inasom, aki kertész is volt a villában, meghalt. Felvettem inasnak és kertésznek ezt a sofőrt Most is nálam szolgál. Ki* állhatatlan, részeges fickó, de nem tudom kitenni. Hiszen az állását csakugyan mi­attam vesztette el. Azazhogy tulajdonké- pen maga miatt. — Miattam? — Úgy van. Én magát akkor éjjel min­den áron íátni akartam, még pedig úgy, hogy éjfélkor maga legyen az első, akit látok. Babonából tettem. A babona ugy szól, hogy az első®, akit újév percében meglátunk, egész esztendőben sokszor lát­ni fogjuk. Család nem érvényes. Talán em­lékezhetik is, mi volt a megállapodásunk: maga az előszobában lesz és mikor csenge­tést haill, maga nyit ajtót. így ós történt. Maga volt az első, akit éjfél után meglát­tam. A csaladom meg is sértődött, hogy éjfél után egy perccel már elrohanok. De én nem törődtem velők- Mindenáron ma­gát akartam látni. Láttam is. It* ültem két óra hosszat maga miatt. Magú miatt kés­tem el7 úgy, hogy aztán hajszolnom kellelI* a sofőrt. Később aztán kiderül1®, hogy amit akkor képzeltem kettőnkről, füstbe ment. Naiv szamárság volt. Maga Becsből nem jölfí vissza. Elfelejtett. Csodálom, hogy most, mikor beléptem üde, még rámismert. Ez az én évem története. Most halljuk a magáét. Az asszony szeh’den és bocsánatkérő mo­sollyal kezdett beszélni. — Egészen őszinte leszek, talán akkor nem fog rám haragudni. Én úgy üüaztam el tavaly újév reggelén Bécsbe, hogy ma­gához fogok menni feleségül. Tudtom, hogy nem vagyok szerelmes magába, de úgy láttam, hogy még lehelek. Becsben megismerkedtem egy belga úrral, akiről kitűnt, hogy egy nagy brüsszeli divatsza­lon tulajdonosa. Elmondtam neki, hogy ez éppen az én szakmám: elég j’ól rajzolok jelmezeket. Rajzokat kér® tőlem. Adtam neki. AzonnaJ szerződtetett. Pestre nem i's jötttm haza. Csak nyáron, mikor a főnö­köm már eljegyzett, — Micsoda? £ljegyezne? — Eb Sőt most már a felesége vagyok. Belenyúlt a táskájába, motoszkált bene és fényképet húzott elő. Szó nélkül átad­ta. A férfi megnézte és bólintott. — El kell ismerni, ritkán láttam ilyen szép férfit. És nagyon tehetséges arca is van. Mondja, boldog? — Teljesen boldog vagyok. Két hétre jörtem haza anyámhoz, tegnapelőtt érkez­tem, de máris szeretnék visszamenni. Ha­ragszik rám, mondja? — Nem. Most már én sem vagyok sza-| bad. Tavasszal házasodom. Akit elveszek, azzal mostanig voltam együtt társaságban. Ide csak udvariasságból jöttek egy negyed-’ órára. Az* hiszem, magát most tovább ha-' gyom kártyázni, végigmegyek a szobában,' köszönök jobbra-balra, aztán szépen haza-, megyek. Mindenesetre örülök, hogy iri­tam és szívből gratulálok. — És is magának. Már állottak mind a ketten. A férfi m -g hozzátette búcsúzóul: — Szóval a babona nem vált be. — Várjon csak —• szólt az asszony —<. maga tavaly pont éjfél után indult eT- a családjától? — Pont éjfélkor. — Akkor '®ehá* az első ember, akit éj*; fél után meglátott®, a sofőr volt. — Milyen furcsa. Az. Ha gondolkozom!' rajta, tulajdon képen a házmesternek kel­lett volna az elsőnek lenni, de jól emlék­szem: a házmester soká jött kapu* nyitni és a sofőr már olt topogott a vasrácsos kapu előtt. Ö volt az első. És őbelőle csakugyan kaptam egész éven át eleget. — Hát ne legyen az ember babonás? — nevetett az asszony. A férfi is neve'-ett. Kezd® szorítottak. Egyik leül* kártyázni, a másik tovább' ment és nem Is nézett vissza. ^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents