Ellenzék, 1939. január (60. évfolyam, 1-24. szám)

1939-01-15 / 12. szám

ti

L I. L L N Z £ K

U *9

I 9 J9 Január Iá.

wmm—mmm

A velencei kalmár sokmilliós hagyatéka

Háromszázéves örökség kerül kiosztásra

PÁKIS, január hó. j Kjţy h&rom>/áz óv«- huT)«h> Kuiüuös | üroksog p«*r ku/iU muol a bid i*je/i'S- hrz. Il:u<uu «>vs/ii/n«l:i keresi gazdáit ryy Iruni'iu sznrnutzbsu orl-rc-ö i.>‘ns- kt tin nuyyonu, "mely mai érlrkben több mint n!nriwnllin /rank értéke képvisel \- t">iükliugvő .It .in I liii'.irv Íruncia kis nemi s volt, aki regényl»«' • 11*> k h íj mé- nyi'k közölt juKit1 a vágyj mi tnrtokáiva. .Imii Thierry francia Uisnetnes < saiádhol s/arma/ott. amelynek liáiToui ága "ni'

;i l'lnerry mintán anyagi uely/r •• siralmas Mill, Olaszországba vándorolt és <o\ Iheseiai vtuilégl og:i<hM>nn szolgai

111.1 s I vállalt I'.IiIhmi a vend«’glogMílóba n ismerkedeli mvfţ rgy ga/dng velencei kalmárral lipahli val, akinek ucnyira mei»'rrls/ett a kitiim") fellépésű, «'rhymes x/oliíafui. lungy titkárának szerződte IU\ lean Thierry ţţazaiăjával együtt hcula/La a/ «gész világot és mindeniit kitűnő üzletekéi köti illek

I gţj örökség viszontagságai

Kinti ban Tjpaldi, a dúsgazdag volen- re; kereskedő m«'glinlt <;s miután iiny/á- turtuzoja nem volt. egész vagyonának orbkiásévé .lean lhierrvt hűséges titkárát jelölte ki .lean Th»erry Iiet7i-n.it éves korában halt meg s rész lettes víSgrvmalcI«1- korában iiait meg s rés/.letes végn-ndeleAz egykori feljegyzések szerint a Zeceu bank vagyona I oszmikc k'ia-.s'ii szálli tollúk Fraini imu'.' iglia és a/ óriási értékű száillitmaiiyt liánnuczer ova.s kísérte. A Z«‘t:ou-bank ajanykészlctévi'l itgvüM Franciaországba került a Thierry ‘« le on'xkség is, »melyért mi s' már megindul az örökösük rohanna Ezerszámra tűik kanták fel a Tlncrrvk a vi ág minden re széhöl. Negyven közülük Bázelben s/in (hkátust alapított A Thierrv család int romi agáit azonban már eleve kizártál: a/ öroks«'*gböl miután csuk a chamipagi.ei ágl)6l származó Tlncrryk jöhetnek szá m hasba.

Egy rsahirffaka'aló rn<lm>ni/ri

Tíz évvel ez.elött egv Brmvsse nevű nr válTulkozo<tt arra, hogv hs/lázni fogja a Iegesélvesebb örökösük jogait és az örök ség birtokába juttatja őket Ti/ év óla Bruesse lenyomozó l minden nyomot, am» a Thierrv családdal kapcsol a | ban felmerült Hclvszini nyomozást folytatóit inándazmkon a helyeken, ahol Jean rí'lii erry megfordult, járt Corfuban. kutatott Velencében, ahol JeaTi Thierrv házában '»kot, a dog ék palotája közelében.

Bnicsse ur csak pi r'óköM.segrc óriási ÖS.SZcégeket költött és az örökség igénylőitől 15f)0 levelei kapott. Örökösök ji- lentke/tek Mov/.k válxil Lipcséből, Ho!

I iidinhol, Belgiumból es Hudajx- I

inl (•.

A kormányba óságokkal is komoly tár gyalusukul folyta toll M. Bi ims se. aki AuriuJ pénz ugyjiumiszUrn-l nu-gállapo dőli abban bogy a Thierry örökség I 2b millió frankra értékelik le és ezt a tekintélyes ússz«*go kiadják u törvényes

örökösöknek Bruessr ur uiiOst már biz* tusra veszi. hogy tízéves munkáját si kei kf »romát/.zu

A/ örökösök joga kétségtelen — mondotta egv nyilatkozatában , mert joginkat <« Inr«n dél«'l erősíti meg Ezeket a/ Ilr.l«-lek«'l a Szajna kerületi törvényszék a mull század eső lelelw n hozta m<vg Nehézségei «vsak Jean 'Thierry le- szánnazollaimik I«‘likuiatá .a okozol Kn tíz származási táblái állítottam össze. Mm kJ a tíz családfa különböző, de a kormány genealógus szakértőt de'ogá! a pontos családfa összeállítására és ez. n, s/ak«''r'ö az én kutatásaim alapján meg állapította a. Thierrv család számba jöhr tö les/ármazottainak esa álltája \ végleges megállapítás szerint a Thierrv - esalád hnnnmeot tagját illeti rni g a ‘2H millió frank, s örökség

A háromszáz éve húzódó örökösödési per lellát most IxTejezödik é,s az. örökösök rövidesen birtokába ju inak a vagyonnak. ha csak a kisemmizett igény 'ők nem támasztanak újabb nehézségeket. amire sajnos, kilátás van. Bruesset rnind<‘nes«*tre felszólította a/ ailapüvánvok kezelösége, hogy ek intet fel a közeli

iiikvidáció lehetőségére —az elő/e cs költ ségek fejében kilencezer frankot fizess« n le a vagyonkezelőség pénztárához.

ben vagyona örököséül a * iöerrv «'salád ( 11ampagnóból származó ágál jelzete

meg. mindaz -kai a Thierrv k 't. ak1 k 1

származásukat aiz n szüleihez. Francois Thwrvhez és Frarncoise í>ri«'o!ioz ve/e tik vissza

.lem Thiorry hagvntckában Vciencé l*e;n. Korfuban <*.s Franoiaországhan IVI.- vő birtokok, arany és ezustnnlak. ékszerek. antik bútorok és kés/nénz volt és az ömkség értéke «ötvenhat millió frankot

Még mindig virágzik a rabszolgakereskedelem a Távolkeleten

Egy amerikai újságíró szenzációs riportja sangiuji tapasztalatairól

tesz ki.

A velencei hartóságok a végrendelet ér*

I lmél>cin igvekeztek fe kutatni .lean Thierry önök őseit, ezek azonban felhívás ellenére sem jelentkeztek és igy az «Tok- sé-get Velence városa seze hí a franc a fi -rnadalom idején az örökségbe/ tartó- I zó pénzkészlet, arany- és ezüs rudakat a Zecea bank trezorjában helyezték «'1 Ek vkor már a fnmda kormány követelt« az. örökség kiadását, de Velence ez ismételt kérések teljesítését nu'gtagaiiéa.

179(>-ban NTaj_)oleon bevouuit Velencébe és a Zecea bank miiül m arany és j.énzkcsz'Jeté: Franciaországba szál! tollú.

SANGHAJ, január hó.

Az cm her kereskedés még a mai kd Sk hen olyannyira val«5ság, hogy az eurégj- és amerikai hatóságoknak csaknem sztnie- áttára folyik ez az üzlet Kele lázsiaban. Rendkixdyt érdekes htzonvitékái nyújt ja ennek egy amerikai újságíró aki az a'ah bi szenzációs riportban számol be tapasztalatairól:

... A riksaJsuh először óva;o.san sz«t néz, azután felém.sugia a kÓtvetkezöke'

— Uram, ön vásárolhat egy .szép leinvt, lói főz, nagyon fiatal és nagyon olcsó A jelenet s-zmhelve a sanghaji nemzetközi negyed határa A közelben féléimé vs

hindu rendőr áll. íizcr su'tog a nk^a-kuh. Addig add'g ges/tiki:!ák magyaráz és un szó-!, nug végre elhatározom, belemegyi’k a kalandba és meglálogatom a kínai rab- szolgavásárr. Elvégre még soha életemben nem vásároltam magamnak leányt és sohasem voltam rabs/olgapiacon. Es lezke vésbé sem hó em, hog^- ilyesmi Sangh íjban van. Intettem a kulinak, aki boldogan vi gyorgolt és megindult velem.

Elképzelhetetlenül szűk utcákon, piszokban, koTeme^en szagok és lárma közöli érkeztünk meg egy mtrg szükebb mellékutcába., amelyen épp, hogy ki tudom :é<*ni egymásnak két kuli. jVImden nyomortarya

képzeleté, felülmúló udvaron keres/ «ii ft*rom lépcső ve/i't egy liagymajtz.igii tcrc.u be, ahol kol férfi, három nő és ot gyermrfc

voll Valahogy külonoscbbo k é» s/tfUjt l.inabbnj.k képzeltem cl a díikg*^1. Néni » voli olyan kalandos. Inkább olyan n-gr volt a nyomor, hogy v-mte émelygést u. embernek a gyomra.

A kuli odameru a férfiakhoz, ex a uók- liöz és megálltpodott velük elsősorban a saját julalckát jIIc’őcn, azután bch<>z<Aa * vásár „tárgyár-'*. Nyomorúságos, 15 év«» kislány volt, vézna és rOMZultápiákt, r ángyokba öltözve, f élénken állt ott, minőm hangos szónál Összerezzent, szemeit !e»»ö- 'ötic. Í zt kellett volna megvásárolnom..

Abból 2 zavaros szóárad»!ból, ami ve** most tulkubálták egymást a férfiak é* a nők, akik bizonyára a kis kinoi leány előnyeit dicsérték, ugysz.ólván semmit m érit edem A kub olmács viszont foly Lou í’zi hajtogatta: „jó leány“, „szép leány“, melléje mondja az árat is: sv.áz dollár.

Amikor el akartam indulni, 70 doUií* let a/ ár, amikor az ajtót elértem 60 és amikor az. udvarra értem, már 50 düllár'-rt kínálták. Végül 2 dollár borravalói adtam a kulinak és k 1 sz.abaditoltam karom«-1 a piszkos kezéből. Boldog voTam, hogy el mellettem és még boldogabb, amiko;- vég- ra elértem a szállodámba.

Es*c elmesélem kalandomait a skót ■ Űztek klub bárjában. Néhányan nevettek , néhányan bófintortak, de a legidősebb közülük, rgy őrnagy, visszaadta azt a cdj t lát, amelyre felírtam a kuli számát és a rabszolgapiac helyét.

— Nincs értelme — mondotta az yr- nagy —, hogy vizsgálatot iruiiwunk. Tipp elég lapasvjlaitatunk van már «rzen a lé én. A kuli megesküs/ik. hogy ön rosszul titelte, mert ő <‘gy szakácsnőt vagy cs.- Jer ajánlort1 önnek. Az eladó férfiakar cs ii«')ke: pedig úgy sem ^ehei' megtalálni Ha pedig vélethenül sikerül kézrekerit.* 11 a leányt, akit el akartak adni, az éppugv mcgesküs/.ik, hogy ő ndm rabszolganő, ment fél a bosszútól. Annyi sikerült mar eddig is, hogy csökken tékáik a szervezttt embervásárr, de többen nem is tudunk elérni. Arra kelt gondolni — mondoda ve giiít az őrnagy —, hogy Kele ázsiábm vagyunk.

Sanghajban most a japán megszidás aU is ugyanaz a helyzet. Nagyon neh •/. itt rendet tartani, amikor amer lkat, an.' >1, francia, japán és kinai haterságok intézkednek. De még távolkeleti brit gyarmatokon is van rabszotgakereskedelem. Singapo-,- ban és Honkongban még nemrégiben 1* egész. rabszolgakeneskedö szervezeteket lepleztek le. Az angolok ugyan mindért elkövetnek és rengeteg pénzt költenek :*7. embervásár kiírására, de ez nem olyan könnvü dolog és még évtizedekig -Itaet- ha't„ amig teljesen sikerül megszűntei ni.

ELSŐ LEGÁCIŐM

Irta Tdp&orty Endrr

A zilahi kolféghínabain a Kolozsvárról lekerült' resztliTegációk válaisztási-j folyt; nem kevesebb izgaJoroma 1 ils k 6i'üluién \ességgel. mim ahogy a teológián menim szokott.

Kenekias András voiMstein-ar ur elnökök az :,elek<ió“in. Megadtál m módját; a széppen- nájn Katona Jánossá:! felíratta a nagy tájaiéra az öl szíliágysági iMnrt; B^gosrti. PerecsenJ, \ orsoleot. Petét és Bürgezdet, majd az öOtaJé külön ősképen meghatározott rang szerin<t, tvyiJnitikozn+na szóliitlotita fel tatz ünnepélyes, vürdkoző asóndbe burkolódzott jelölteket:

— Gá>ipár János, kérem, hová ásp rál ?

— Perecsen! — zengte Gáspár.

— Katona, kérem?

■>— Bogos!

— Sz.iksztiy El’émér?

— Varsóid

Z.sigmond. kérem?

Zs'igtnond egv keveset habozott, miajd n nK'gnvaia.id't két név közül vaiktébas 1 bemond- la Peiét. Nekem Bürgezd inaroidt.

Azt sem tudtam, hogy hot fekszik ez a fuíx.s: 1 nevii helység, ahová a pünkösdi ün- iKjxicre követül megyek majd. A tainiáir ur fc! világosított.

— Az, k-Tem, ott van Somlyótól egy óráin ira kocsin. Gseresnyéjéröl neves. kis. mac;v> r fa n. M nden létkója kál-viniista; Most- már kérem — szólt áfta.lánosságban — tárni-’ jenaik bé négy prédikációt: egy inmetpit, egy ur vacsoráit, két közöniségest Később megáHapitenidó napon fel fogom kérdezni A béköszöntő pótensiöket a: szükséges számban uiegkcipjsrk ha levéltbe!; jelentkezésükre res- jK-kt ve tudt’lkozódéWnkra válásrzob az illető pap.

\ tanár ur k'Jmenrt n teremből s mi a- ti\ért nagy hivatal felelős súlyára1! sízivvün- iköii, egy p iiiílaina'tág szótíJam elfogódottsággal

néztünk egymásra, hogy azután <»nnál féke- zetámehb erővel törjön e ö l'*rkunkb<'il a meg- Imtzélés zwibvásári lármája. Nekem elsői U- gációm vo’ft elkövetkezendő a biiirgezdivei, érthető volt tehát 0 fontoskodásom. Száz apró kérdéssel ostromolfa.m a mar tapasztok takat

— Terimésizeteseni, fdkete ruhhi — tájéke ztaí ott fölényeskedő hangon Szikszay — s nem tennéd rossizü!1. ba kemény kailnjKVf venni ü erre biz aiíka/lónara, ment hatésosaibb. Beszédeket adok én. mondbaitod nyugodtetx jók; a nagybátyámtól- önökőfitem. Tócsát fog stmé maga elé rrrindemki. csak persze! . . .

— és i'tti tagiéjtéssel. arcjátékkal ábrázolja ki a 7 ékes-5'zólás teljes hatásít efértri képes kühső esizsk özeiK. sohü maiskor nem használt leütött hörgő bika-hangon rezegtetve ki magáiból a j>éldának okáért edott tónust:

— Iiimáf, atyámfiai! ... — azután önelégülten szegte fel a fejét. — Hajlottad ezt?!

— a tehetségét /nigylő ámnlárt'cmbutn hhgvva, belekeveredett a másik három legíát:u.s vitatkozó csoportjába

Leginkább o kem1énylka'lap aggasztott. Sose -vii'selítem. Ámde úgy látszik, hozzátartozik ai hiivataílhoz, Szikszaymaik jó nieík me- gyar ruhá ja vb>r. ahhoz nem keM.

— Eh nem veszek és punktum! ... De . . . mégis veszek . . . Nem lehet k itérni ... — töprengtem.

*

Az inidlufiás napján minden készen volt. Egy ötíkiilós cukorskatiilyálba jó rendben be- lec'iomaigolt'am: njégv prédükációti, egy twt»- Jékgailit'irt. konceptusokat, zsebkendőt, fésűt, miegvimást. A felöltötit szaiomruhát stílszerűen egésraiitette ki a szokajtliamtsági miatt többet kéabeaa nnat fejen vaséit „cáli". Minden

! megvolt teh'fr ami egv legátus külső kópé>- • hez iBfrtozik. minden. ' Tn a jő ve* ütő els<" szenejüés kételyeinek szivszorongailó ér/é'eM rejtegető '-jűn volfatul sz.ol-gátbait. CsnjxVn

magatnlMnhizó öntudatom volt a ikü’sőségek- k«'l fordított arányban állóan kev«é<; felké- szii’it.-y gü s lelt egyav kev«vsebh r, megindult von.ni kenekeüiek rnónalen fordulásával . .

I *

A kávédaráló vicinábs1 é’eset visítva', nagv- zotó jxVfőgéssel gnrulrt- ibe a som ivói áJlonrás- ra. Mintha minden kéípességét erav a pár p Jí'ianatnyi hencegtísre tairtogattni volna. KE .néztem, ve íj jón érkeszett-e érteim fogat?

Ti/ is áldott várakozóan az áJlomálsépiilet mögötti térsTgen. Köztük az egyik egş1 o-ves j szekér.

— Áhá az 'lesz az! — tippeltem rá széné: nyen Az .is volt. Kocsisa- a fagyaíRsövény előtt, ostorát ..fegyvert Játbhoz“-helyezeti katona módjárui tarftv«-, áildogáit* s úgy sik^tta végig .szakértő szemét a TIT. osztályok nyóló ajtajam, mígnem rámpfsfentvui egy felfedező biztonságával VfJpett elém. amikor megabit a vonat,

; — A legátus urnáik tetsizik lenni, ugye9

j — Igen — felettem elifogódottem illetékes

I szájból' először bailfhva uj cinemet.

: ő is megmondta: b. nevét s lekezeltünk fllendök'fpen

— Na tessék! — szólt azután- — A Pakkot majd viszem én. Ahun van a szekerem s odaibököttt ostorával az egvloves felé.

! CsodíVJatos. hogy rá van irvtn a hivatni i Ütegátuísra,. fuwarostra. harBmgo7<ára. hogy tétovázás mélkiTll egNtrcásna ismernek egy seregnyi toflongó irta*1 és' váraikozó tömeg közepette is. Mert másikor is gy tejpasv-iegitam.

Az egyórai .szekerezés aluitt kite'tt az időből. hogy a fu verő sistai elmeséljük egymásnak életünk folvá.sáti. megtóTgy-aljfuk a vetések; kilátásait, elmondjuk véleniénvünket e politika., helyzetről. Ez utó'bbi tárgynál egyI az erre csak egészen hátrafordiüt légii j*T>l> "s*- 1 merösöm és htulálos komolyságot «öltve egyébként derűs arcai, megkérdez t«5■

— Negyvermyoloas tetszik lenné, remélem?

— Hát hogyne! — siettem megnyugtatni i a7 atyafit. — Nem néz ki belőlem tufán?

Az öt ven é\ körü'i. pohos ember italnyomom ábnázatánai rava®zk«>dó trtoso'y ült ki, csepüszinüi. gondozatlan bajusza afól o-- tortuirtó kezével kivi'tte a pipát, krákogott egvef. ar/tán kiböffentette:

— A húsvétinak zsinóros ruhája volt. meg sunkantyus esizaná jei. . , Oszt’ az a sasiulűs sij>ka! . . . Csak azért . . .

Most kapáim észhez. Hát. persze! A ma- 1 gyair ruhára rá van Tva a pártállás de a I má.sültözetülől tanácsos megfcudakoiind. Kicsit ’ sértődötten mondtam:

— Nem a ruha utárr igazodik hí szsvi< rzése!

— Nannik hászeai nem i® azért! — közölte ■ki beszélgetésünk kátyúját az embereim.

!

j Beértünk a faluba. Tisztánasapert utcán ) kocogott az egv ló. Innen Gál. onusm is Wr'z- ' táskezái, ki vűncsi ússzon yok. szaladtak ki a I dagaszitóbeknö mel 'ől a gyepükhöz., ölik ne a dús virágzásban áJTó akácok fehér tomlyjui boruJbak. M inden-i-k fa miint megancyi óriás j bokréta aiz UrCisiten asz tékáin, j — Itthon vagyunk! — s lehóhózfa lovát i a fuvaros.

A parókia kirnyifó kiskapujának puritán kenetébe Matéka József tiszteletes ur ke«L'- ilyes vénásai rajzo'lódtak bele. amint elős-ie- ■ tett vendégváró saive-sséggel a sízekh-rzörgésro.

' — Hozhv Isten, legátus ur. tessék, tessék!

! Virágpánkányos utacska 1-én-ájáu lépege!- j tünk a ház feiRé, amely radszölős' verard' - j jáva3|. virágtengertől övezetien olyan vöt. í mint kicsi tuszkirlámim. A szerénységbe egv- j S'zerüsiitett kénwlem. jólét, megelégedés ktxi- I veseti árulkodó jeleivel. Pad itt is', amott is;

! árnyéfetbanhüsüifcisire nepfénN-simoga iás rii;

! utébea: sB'nairaírry méz gazdag kamrájául s