Ellenzék, 1939. január (60. évfolyam, 1-24. szám)

1939-01-15 / 12. szám

9 Í9$9 Január 15. Nfeí ELLENZÉK Emlékezés Mark Twain budapesti látogatására Apróságok a nagy amerikai humorista életéből BUDAPEST, január hó j Néhány nappal ezelőtt, nyolcvanéves j korában CvncinaJ iba,n meghall I homas j Sawyer Sprvey, Mark Twain halhatatlan Tamás urfija. Spivey a nagy humor.sta játszópajtása vott. Twain öróa mdntá/da nveg világhírű Tom Sawyerjének alak­ját. Két évvel ezelőtt, Mark Twain .szüle­tésének lOO-ik évfordulójára rendezett ünnepségeken Spivey >s részt vett. Ilanni. bál város tanácsa a centenárium alkal­mából Twain emlékmúzeumot ié’esttett. amelyben összegyűjtői ték a nagy iró éleiére emlékezteti akmá- nyokcrt, adatokat és különböző tárgya­kat. A könyveken és kéziratokon kivin külön­böző érdekes emlékek is szerepelnek. Többek között kiállították azt a Jókai- fényképet is, amit Twain budapesti lá­togatása során a legnagyobb mesemon­dótól kapót. 1899. Századvégi békeidő A francia országi Dreyfus-botrányon kívül a'ig akad nagyobb, világraszóló esemény. A közelgő tavaszt várták az emberek Már­cius idusán túl járt az idő. de a tél vá­rait,lanul ismét felöltötte fehér köm~sétt A szá sivitva söpör a havas síkon, ny íl pályán robog a bécsi gyors; Pest felé. Az elsőosztályu vonatfülke jégvirágos ablaka mögött hajlót derekú, hófehér öreg ur kémleli a havas lájait. Kossuth hazájában A vonat észrevehetően lassítva irama*, befut egy állomásra. Sípjelek Vezény­szavak. Fékcsikorgás. Dobogó ábak. Ki állás: — Érsek .. .uj . . . váárl Má hás utasok igyekeznek le, föl a re­csegő vpna hágcsón. Az első osztály kes­keny folyosóján néhányon — akik már a galăntaii állomáson szóltak a vonatra — lázas gyekezettol az öreg urat keresik, rj.oígirók. Egyikük bekopog az üvege ziU 1 cm »ajtón. Az öreg ur leteszi a pápa- szemét, mosolyog: — Önök b i/anyára engem keresnek. — Min' látják, itt vagyok Sámuel Laughorn Comens. Ha úgy tetszik — Mark Twain. Ezalatt jó békebeli szokás szer űt, kint a towns pályaudvaron, az állomás épü­lete előtt rázendite a cigánybanda. Mark Twain érdeklődve fordul az egyik újság iró felé: — Vájjon ezek a cigányok a magyar vasutak köté ékébe artoznak? — Nem. Hégi. kedves szokás ez. Érsek újvári különlegesség. Amikor Twain meghallotta, hogy itt minden személyvonatot muzsikaszóval fogadnak, nevetve bólogatott: — I'i> aztán jó világ lehet, ahol az era bereknek í yen örökös jókedvük van! A RákóczHnduló dallamát elfojtja a pályaudvarról kigördülő vonat egyhangú kattogása.. A nagy humorista elmondotta ezután, hogy e öadókörutja alka mából meghívást kapóit a budapesti Lipótvárosi Kaszinóitól és ezt a meghívást a legna igyobb örömmel veszi A gyorsvonat a déli órákban érkezett meg Budapestre. Mark Twain és családja Wagner Richárd kon tartózkodása helyén, a< Hungária- szállóban száll meg. A pályaudvartól a szállodáig, útközben, minden érdekesebb bolt, vagy épület megragad!a figyelmét Az oktogoni földalatti vasit* állomásá­ról azt hitte, hogy kávéhoz. Hűtés következtében Puhí maaisi-íesi megszünteti a kö­högést, nyálkaoldó és csendesítő hatású.— Kapható rrinden gyógy­szertárban. Eredeti csomagolás lei 144 Qv Uplf íq jyere­Lerakat: „Digitalis“, Orăşfie, Abt. 850 A. Rákosi Jenő köszöntői te Mark Twaint. akiben nemcsak a világhírű iró' üdvö­zölte. hanem Amerika fiát is. mer: mi magyarok — mondotta* — sohasem fog­juk elfeledni azt a lelkes fogadtatást, amellyel Amerika az emigrált magyar honfiakat fogadta Dzsokéj Másnap az újságírók elvit ék Twaint Jókai Mór Bajza utcai lakására, \mikor elmondották neki üt jük célját. Twain mo­solyogva. örömteljesen mondta-: — Dzsokéj! . . . Én Dzsokéjt már csak igv angolosan ismerem. Jókai Twaint arcképe után már ismer te ugyan, de nem palástiéba'ta megle­petéséi. amikor egy hetvenötéves aggas­tyán helyett rózsás arcú. ragyogó szemű, rugalmas tárása ur lépett elébe. Jókai szívélyesen üdvözölte az amerikai írót. aki még az is tudta, hogy Mistor „Dzsokéj" a főrendiház tagja. Twain elő szedto okuláréját és sorra nézett min­dent E-őkerültek a remekmívű diszok levelek és egyéb emléktárgyak, amelyek­kel a nemzet koszorús költőjét, Jókait fél- százados írói jubileuma alka mából elhal- moz‘ at — Sohasem láttam szerzői — mondta Twain —. akit nemzete annyira ünne­pelt volna. Nem is csoda, hisz könyv tárra valót irt. a társalgás folyamán sok mindenre sor került. A lehullott üstökös: Petőfi. Az asztalok fölé a 48 as dók gyá. szos árnya hajlott. A hónukat vesztett emigránsok szellemtábora ott áll körü­löttük s a,z éterben benne rezgett a régi dal: „Kossuth Lajos azt üzente ...“ Jókai végül arcképét ajánló ta fel Mark Twainnek és sajnáld dal fejezte ki, hogy mean mehet cl a nagy humorista előadására, mer1 orvosa szobafogságra ítélte „Állj elő Tatain Márkusé' Az okkon fővárosi lapok hasábokon át méltat ák Twain előadóestjét. A magyar Mark Twain: Sipulusz: Rákosi Viktor lapjában a következő apróhirdetés jelent meg: ,,Állj elő Túráin Márkus, vedd le a sü­veged, mert olyan éldapol még nem Iát tál se a pampákon, se a Korddlerákon, se a Popokatepetl ormán, se a Missisipin, mint a Kak°s MártonA Kakas Márton­ban viszont Géniusz Mór eredeti tudósí­tásban számolt be Twain budapesti tar tózkodásáról: „Mark Twam, a kitűnő humorista, aki minden szavával kacajra fakasztja az embereket. Bud apes re érkezett. Már ér kezesének hire is nagy derültsége1 kel lett A táviróhivatailnpkok hahotázva ko pogtatták le az érkezéséről szóló je'en lést és a táviratok kézbesítője neveléstől szédelegve vitte a sürgönyöket a lapok szerkesztőségeihez Mikor a nagy humo rista ráparancsólt a kocsisra, hogy vigye a fogadóba., a kocsis nevedében majd lefordul a bakról. A nevetés átragadt a szállodára is A Lánchíd oroszlánjai oly kacajra fakadtak, hogy kőorcáikon vé- gigcsorgo 1 a könny. Kacagott a villamos. A viTia/mosban az összepréselt emberek. Kacagott a kocsivezető és az a hatgyen kés családapa, akit nevedében elgázolt: falrengető baihotázás közben adta ki lel ké Az előhívod orvos a nevetéstől fu dokolva állapította meg a beállott ha Mate*. Mark Twain neve egész sereg derűs- apróság emlékét idézi fel, melyek min­denfelé mosolyt fakasztó'tak. Érdekes, hogyan tel lehetetlenné Ame­rikában egy népszónokot akinek beszé­de nem to'szed neki. Tv/ain sokáig hallgatott. Nem szólt közbe Egyszerre, egészen váratlanul sza inárorditás hadai szőtt az udvaron, mire Twa*n előállt és így szólt: — Csak egy beszéljen egyszerre, kü­lönben egyiket sem értjük. A szónok abban a pillanatban letod tt lenné vált. Hasonló gyilkos gunnyai irta meg Twain ,,A három légy'* emui cik két, amelyben az amerikai nagyvállala­tok szövetségét támadta*: légyanyó és két lánya sétára indult. Az egyik légy leány zó a cukrászkirakathoz érve engedélyt kért anyjától, hogy az egyik piros cukor­kából nyalogathasson Légyanyó kiutalta az engedélyt s a fiatal légy néhány p re múlva kimúlt. Kiderült, hegy a cukor a cuk^rirósz!- föl való és a tröszt mérges festékbe! színezi a cukorkát j A másik fiatal légy a hentes kirakaté i ban megkóstol a a kolbász*. Hirtelen fán í gatódzni kezdett és kimúlt. A kolbász mérgezett volt és °z amerikai kolbászkart elit öl való Erre a légyanyó szörnyű bánatában ön gyilkossá akar* lenni s hogy minél gyor­sabban végezzen életével, légölőpapiro-t kezdett nyalogatni A halál nem követ keze'tt be iA légyölőpapiros ártalmatlan volt, meri az amerikai légyölönapirkarteU gyár­totta. " MÉREI VIKTOR ji\fr MA» LEVÉLPAPÍROK egyszerűtől a leg* választékosabb kivitelig legolcsóbban az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. báirskawipéján elmélkedő, szunyókáló alkal- ! íuato.sto.igu! at gazdámelk. Még a napóra sem i hiányzott, kimesterkélte-cirkajljmozta akkurá­tusán a tiszteletos irr a ház hajnalitóLestig fénnyel vert falitáblájára, szemközt etz ár­nyékban púposodé pincéveflj vhonnan éppen most kopogott fel dúdolva;, a sietség-tő! ki pirult arccal Matéka bácsi Erzsiké leánya, j horo'kan csőt. szódavizet nyaliábolva. — ...Amiikor én hozzád jártam, 01 vrrtálg | ni"g myläi...“ Jaj! — harapta el a- nóta vé- ! gél 9 megszabadítva egyik kezét, kedves cim- 1 boráskodással nyújtottál febérp huncutkodó- i an bókö’ivu. — üdvözlöm a legátus ur őtisztelete'ségét! [ Mosolyogva gy ámultaiankodta m. Ereztem, • hogy valami talpraesett ellen bókkal kellene | visszervégnotn, de csödöt mondott sszóbain- i dúló jóigyekezetem s egy nem szerfelett I iigves meghajlásba zsugorodott. A verandán aztán mégis csak megindult j n beszélgetés. Előbb «zagigoitottan, majd trnind folyékonyabb tr-ŐcstAésMík K.ikövetke- zett Giziké is asz ebédlő zsahr* sötét jéből'. Áb­rándozó «treu, hófehér "zákiett. Htelkihötogu eTentétte szüntelenül csicsergő húgának. Me- i ívűéit -a csándto mellett. Csak a feztplétes asszony nem- jött élő eddig. A konyha tor. tolta fogva, ezer diaiga van benne ünnep- fi'zamibatjáín a ház ats-sizonyámak. Barátságos) legáttustréfákka! fűszerezett ebéd után körülményes dolog kezdődött: konoeptus címzés. Pipa-, c'garetiefüsíi-felhő közepette kanyargatta/m ékesen a tituKiso- k»k neveket), hogy esitág végigkóborogjflfm a ftttut az iinmepk ősz,öntő leveTékkel. Mire vieiszialkeruilttüink az öreg harangozó- 1 va:\ c'iiTiag gyűlt az égen*; de a sizemünkben is ami bizonyos1 ..esteik egy pohálr“-től;, amiit a meglá'togelfcotiii ház megtilsztellése végett illő I é, cőllbőnyos elfogadni. Az átszellemült áb- 1 rázatot azonban nem rótta fel a tiszteletes ur hanem kegyesen az eíüső szerepléssel járó { >,rifogultság“-,n>ak mánősltotte u IcUeocren- 1 száz konceptus' következményeként előállott spirituális fe'lkés’zülitségelj, anniit reggelre kel­lőképen éWgaz't: mjnijd az álom jótékony Kin dvre. Ez^el a. biztos hit'hel vezetett a szobám­ba köszönt el tőlem a jó Matéka bácsii. Csak most • vallom be, hogy csalódott hi­tében. Csalódott1, minden, néhai első legátus ságukat elfelejtett kollégái módjaim Hasztalan csábítgatott o pihaptaplianos ágy. A másnfapi első szereplés sz-Vszoritó érzései pillanat alatt legyőzték 01 kábulatát1. De nem ment az alvás. Előkerestem e cukorskaitullyá- ból * a titkos csendben hűségesen velem vinrasztÓ lámpa mellett mtegoltam 0' kis pré­dikációt hajnalig s1 csak akkor- bújtam ágy­ba aívást-szindelően, nehogy- a cipőmért} be- lopózkodó szolgáló tekinlélymorntó fecsegés­sel elárulja titkomat a koránkelő p«pkisasz- szonyoknak. ♦ Állítom, hogy nincs ..melegebb“ hely an­nál a kartedránái. ahol először szerepeli az emiier. A fül zúgni kezd, az agy elhomályo­sul, «7 önt udat nullává Nesz, 01z ajk remegve gépeli a folyékonyan tudott beszédet. S mindezek tetejébe a legkínosabb: az a/reiunk- ra szegzett, milliónak tetsző szempár nehéz tűz-SUen megőrizni a hidegvér látszatát, mint­ha ott benn lelkűnkben szélcsend honolna. Pediiig! . . . Szerén,cslésen túlestem a tűzkeresztségen, az ünnep e'isőnapjánteCk délutánján, Mat-éka bá­csi megdicsért, a presbiterek elismerően pa- roláztaik le velem a templom e'Ő-tt. Jó re- ruénysléggel néztem a következő n*apok elél. Letett a máS'Od'iik nap délélőttje i«, de ek­kor váTteit'on dolog történt. Ebéd után bekö- szöíutött 0 parókiára^ tisvileiletfét tenni, a be­számolót tartó Somlyói képviselő, Ugrón Gá­bor. Kísérletével, vagy négy pesti utrra'll. Mór megkondti.lt a tompíomböíhivxi, délestt harang i", még mindig ott tanyázott mosolygó-piro­sán, kocclntgatvoi tréfálkozva 91 nagy szónok. Az asztal végen szerén ykedtem, mikor egy­j szerre estek »ámcsiap nagy hangon1, ravasz- 1 kas komolyssiggai 1 — Hohó, hát persze! Meg'halIgáitjuk a kis i legátust! i Láng vörös lett ez arcom, hogy utána j mindjárt a fal, szintit vegye fél. Mélységes- I titkosai «óhajtottam s úgy nekikezdett verni I a szivem, hogy bízvást versenyre kelhetett ' volna a komód tetején posztoló vekker sán- ! tító liktak javak Titkom látszólag a társai - j gást figyelve, hadürni kezdtem 0 gyenge kis I beszédet: j Egy ha jócska lebeg a belátheitatkin ten- j ger hátán . . . tenger hátán. . . . melyei majd ! a magadba emelnek, majd e mélységbe dob- J nteik alá a tajtékzó ha'boík ... A hajókon He* j vöket félelemmel és rettegéssél tötti el a fe- I nvegetö veszély, ha'lá^ápa-d'tsâjg- ül ki arcuk- J ra a közellévő veszed elém élgondollásána . . . ; elgondolására . . . elgond . . .“ j Nem jutott sehogyste eszembe., hogy foly- ; tartódiik; elő se húzhattam zsebemből a be- J szédet. hogy észre vétlenül!' be’enézzek. Csak j ki meredt szemmel, e'feliLredett arcCfiil oSZ- j toztam ti tamttvátnyok haláteápaidfcságábaji « úgy sóhajtottam mint az imádságot: J — óh, csak utaznék tovább, adué a jó , Isteni Elhúzták u, boronybani a hteimnadlJkat ős. Ugrón Gábori félólltt öz asztaltól. — Na, menjünk, írnak! — 9 lé nem vette rólam' a szemét;. Kiténferegtem én is a társaság után, a Ma téka bácsi tiszteletes ur sarkában. — Iesz, erűi lesz! — szántam el magam. ! A verandán megállt a nagy székely s megkeresve arcomat a púpom kájzerje mö­gött óráknak-tetszett pi'üamtokig kémlelve, így szólt mosolygós kínzással: — Bocsánat, de . . . nekünk még ina Nagy­ba Aliiban is dolgunk van s gy legnagyobb sajnálatunkra , , . Remetém, nem veszi ud­! variaţii átrágnák ha nem ha''Igát juh meg??? 1 Amikor elköszönt, szinte kezet csókoltam ! neki az udvarrattonságáért, ( Tiz iperc múlva már teljes biztonságban : harsogtam: — ... „Csak egy van a hajócskáiban ülök ■között, aki m fél, aki tornyosuló hullámok zugó vühár, cikázó viHLám, recsegő tedik el­lenére is nyugodtan szende reg . . Megpihent sziwe] jöttem elő a templom­ból. A délután és este ttréfáló, nóta zó kedé- I 1 yes«égé elfelejtette a. nylflttan- eddig soha be ; nem vaiBotl lelki tortúrát, de aiz éjjelemet 1 nem hagyttte nyugton, az álmomban újra meg ! jelent, fétolmesen nagy szónokember. Mind­egyre felkiábáltfam mugam küzködlve az Igével: — Egy hajócska Hebeg . . . óh, csak menne el! . . . Lme. a+yáimfusá . . . Ugrón Gábor . . . Jaj! . . . Ünnep utolsó délután járna össze volt szedve a legátum: harmincöt korona huszonhat f-h lér, mély a pereslyből1 kipótoltaitott kerekre. A ház előtti eisztiailra» számolta le az Öreg harangozó. Ott csillogott a kincs a napfény­ben. Az én pénzem. Egyszerre az az érzés szállít meg. hogy nem szolgáltam meg érte. Restelkedtem felvenni, mis Erzsiké rám nem s zótt évődve: — Tegye már eá a vegyonát élhetetlen! Tán kevesli ?! A szekér ölőáttt. Hamisdtatlöm legátus bu- csuakod’rL, hajlongás, «tz alkteiLxnat'.unSágért vuiló boosána(kérés után végre felü'ttem a skatulyámmal. Már ki ,is> íordult'urk 0 kapun, amikor a jó tiszteletes asszony gondos szeme fe,fedez­te rajtam a hiányt. — Hált a kalapja?! — Persze! S 'into ottfeledtem o' „cólá" t. Nem nngv kár lett volna érte úgyse viseltem soh t többé. Azaz hogy mégis káí 'et,t volna. Nem te hettem volna boldoggá vele Táv t, a bőgű- hordozól, a „diákok barátjáét.

Next

/
Thumbnails
Contents