Ellenzék, 1939. január (60. évfolyam, 1-24. szám)

1939-01-15 / 12. szám

9

Í9$9 Január 15.

Nfeí

ELLENZÉK

Emlékezés Mark Twain budapesti látogatására

Apróságok a nagy amerikai humorista életéből

BUDAPEST, január hó j Néhány nappal ezelőtt, nyolcvanéves j korában CvncinaJ iba,n meghall I homas j Sawyer Sprvey, Mark Twain halhatatlan Tamás urfija. Spivey a nagy humor.sta játszópajtása vott. Twain öróa mdntá/da nveg világhírű Tom Sawyerjének alakját. Két évvel ezelőtt, Mark Twain .születésének lOO-ik évfordulójára rendezett ünnepségeken Spivey >s részt vett. Ilanni. bál város tanácsa a centenárium alkalmából Twain emlékmúzeumot ié’esttett. amelyben összegyűjtői ték

a nagy iró éleiére emlékezteti akmá- nyokcrt, adatokat és különböző tárgyakat.

A könyveken és kéziratokon kivin különböző érdekes emlékek is szerepelnek. Többek között kiállították azt a Jókai- fényképet is, amit Twain budapesti látogatása során a legnagyobb mesemondótól kapót.

1899. Századvégi békeidő A francia országi Dreyfus-botrányon kívül a'ig akad nagyobb, világraszóló esemény. A közelgő tavaszt várták az emberek Március idusán túl járt az idő. de a tél várait,lanul ismét felöltötte fehér köm~sétt A szá sivitva söpör a havas síkon, ny íl pályán robog a bécsi gyors; Pest felé. Az elsőosztályu vonatfülke jégvirágos ablaka mögött hajlót derekú, hófehér öreg ur kémleli a havas lájait.

Kossuth hazájában

A vonat észrevehetően lassítva irama*, befut egy állomásra. Sípjelek Vezényszavak. Fékcsikorgás. Dobogó ábak. Ki állás:

— Érsek .. .uj . . . váárl

Má hás utasok igyekeznek le, föl a recsegő vpna hágcsón. Az első osztály keskeny folyosóján néhányon — akik már a galăntaii állomáson szóltak a vonatra — lázas gyekezettol az öreg urat keresik, rj.oígirók. Egyikük bekopog az üvege ziU 1 cm »ajtón. Az öreg ur leteszi a pápa- szemét, mosolyog:

— Önök b i/anyára engem keresnek.

— Min' látják, itt vagyok Sámuel Laughorn Comens. Ha úgy tetszik — Mark Twain.

Ezalatt jó békebeli szokás szer űt, kint a towns pályaudvaron, az állomás épülete előtt rázendite a cigánybanda. Mark Twain érdeklődve fordul az egyik újság iró felé:

— Vájjon ezek a cigányok a magyar vasutak köté ékébe artoznak?

— Nem. Hégi. kedves szokás ez. Érsek újvári különlegesség.

Amikor Twain meghallotta, hogy itt minden személyvonatot muzsikaszóval fogadnak, nevetve bólogatott:

— I'i> aztán jó világ lehet, ahol az era bereknek í yen örökös jókedvük van!

A RákóczHnduló dallamát elfojtja a pályaudvarról kigördülő vonat egyhangú kattogása.. A nagy humorista elmondotta ezután, hogy e öadókörutja alka mából meghívást kapóit a budapesti Lipótvárosi Kaszinóitól és ezt a meghívást a legna igyobb örömmel veszi A gyorsvonat a déli órákban érkezett meg Budapestre. Mark Twain és családja Wagner Richárd kon tartózkodása helyén, a< Hungária- szállóban száll meg. A pályaudvartól a szállodáig, útközben, minden érdekesebb bolt, vagy épület megragad!a figyelmét

Az oktogoni földalatti vasit* állomásáról azt hitte, hogy kávéhoz.

Hűtés következtében

Puhí

maaisi-íesi

megszünteti a köhögést, nyálkaoldó és csendesítő hatású.— Kapható rrinden gyógyszertárban. Eredeti csomagolás lei 144 Qv

Uplf íq

jyereLerakat: „Digitalis“, Orăşfie, Abt. 850 A.

Rákosi Jenő köszöntői te Mark Twaint. akiben nemcsak a világhírű iró' üdvözölte. hanem Amerika fiát is. mer: mi magyarok — mondotta* — sohasem fogjuk elfeledni azt a lelkes fogadtatást, amellyel Amerika az emigrált magyar honfiakat fogadta

Dzsokéj

Másnap az újságírók elvit ék Twaint Jókai Mór Bajza utcai lakására, \mikor elmondották neki üt jük célját. Twain mosolyogva. örömteljesen mondta-:

— Dzsokéj! . . . Én Dzsokéjt már csak igv angolosan ismerem.

Jókai Twaint arcképe után már ismer te ugyan, de nem palástiéba'ta meglepetéséi. amikor egy hetvenötéves aggastyán helyett

rózsás arcú. ragyogó szemű, rugalmas tárása ur lépett elébe.

Jókai szívélyesen üdvözölte az amerikai írót. aki még az is tudta, hogy Mistor „Dzsokéj" a főrendiház tagja. Twain elő

szedto okuláréját és sorra nézett mindent E-őkerültek a remekmívű diszok levelek és egyéb emléktárgyak, amelyekkel a nemzet koszorús költőjét, Jókait fél- százados írói jubileuma alka mából elhal- moz‘ at

— Sohasem láttam szerzői — mondta Twain —. akit nemzete annyira ünnepelt volna. Nem is csoda, hisz könyv tárra valót irt. a társalgás folyamán sok mindenre sor került. A lehullott üstökös: Petőfi. Az asztalok fölé a 48 as dók gyá. szos árnya hajlott. A hónukat vesztett emigránsok szellemtábora ott áll körülöttük s a,z éterben benne rezgett a régi dal:

„Kossuth Lajos azt üzente ...“

Jókai végül arcképét ajánló ta fel Mark Twainnek és sajnáld dal fejezte ki,

hogy mean mehet cl a nagy humorista előadására, mer1 orvosa szobafogságra ítélte

„Állj elő Tatain Márkusé'

Az okkon fővárosi lapok hasábokon át méltat ák Twain előadóestjét. A magyar Mark Twain: Sipulusz: Rákosi Viktor lapjában a következő apróhirdetés jelent

meg:

,,Állj elő Túráin Márkus, vedd le a süveged, mert olyan éldapol még nem Iát tál se a pampákon, se a Korddlerákon, se a Popokatepetl ormán, se a Missisipin, mint a Kak°s MártonA Kakas Mártonban viszont Géniusz Mór eredeti tudósításban számolt be Twain budapesti tar tózkodásáról:

„Mark Twam, a kitűnő humorista, aki minden szavával kacajra fakasztja az embereket. Bud apes re érkezett. Már ér kezesének hire is nagy derültsége1 kel lett A táviróhivatailnpkok hahotázva ko pogtatták le az érkezéséről szóló je'en lést és a táviratok kézbesítője neveléstől szédelegve vitte a sürgönyöket a lapok szerkesztőségeihez Mikor a nagy humo rista ráparancsólt a kocsisra, hogy vigye a fogadóba., a kocsis nevedében majd lefordul a bakról. A nevetés átragadt a szállodára is A Lánchíd oroszlánjai oly kacajra fakadtak, hogy kőorcáikon vé- gigcsorgo 1 a könny. Kacagott a villamos.

A viTia/mosban az összepréselt emberek. Kacagott a kocsivezető és az a hatgyen kés családapa, akit nevedében elgázolt: falrengető baihotázás közben adta ki lel ké Az előhívod orvos a nevetéstől fu dokolva állapította meg a beállott ha

Mate*.

Mark Twain neve egész sereg derűs- apróság emlékét idézi fel, melyek mindenfelé mosolyt fakasztó'tak.

Érdekes, hogyan tel lehetetlenné Amerikában egy népszónokot akinek beszéde nem to'szed neki.

Tv/ain sokáig hallgatott. Nem szólt közbe Egyszerre, egészen váratlanul sza inárorditás hadai szőtt az udvaron, mire Twa*n előállt és így szólt:

— Csak egy beszéljen egyszerre, különben egyiket sem értjük.

A szónok abban a pillanatban letod tt lenné vált. Hasonló gyilkos gunnyai irta meg Twain ,,A három légy'* emui cik két, amelyben az amerikai nagyvállalatok szövetségét támadta*: légyanyó és két lánya sétára indult. Az egyik légy leány zó a cukrászkirakathoz érve engedélyt kért anyjától, hogy az egyik piros cukorkából nyalogathasson Légyanyó kiutalta az engedélyt s a fiatal légy néhány p re múlva kimúlt.

Kiderült, hegy a cukor a cuk^rirósz!- föl való és a tröszt mérges festékbe! színezi a cukorkát

j A másik fiatal légy a hentes kirakaté i ban megkóstol a a kolbász*. Hirtelen fán í gatódzni kezdett és kimúlt. A kolbász mérgezett volt és

°z amerikai kolbászkart elit öl való Erre a légyanyó szörnyű bánatában ön gyilkossá akar* lenni s hogy minél gyorsabban végezzen életével, légölőpapiro-t kezdett nyalogatni A halál nem követ keze'tt be

iA légyölőpapiros ártalmatlan volt, meri az amerikai légyölönapirkarteU gyártotta. " MÉREI VIKTOR

ji\fr MA»

LEVÉLPAPÍROK egyszerűtől a leg* választékosabb kivitelig legolcsóbban az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii.

báirskawipéján elmélkedő, szunyókáló alkal- ! íuato.sto.igu! at gazdámelk. Még a napóra sem i hiányzott, kimesterkélte-cirkajljmozta akkurátusán a tiszteletos irr a ház hajnalitóLestig fénnyel vert falitáblájára, szemközt etz árnyékban púposodé pincéveflj vhonnan éppen most kopogott fel dúdolva;, a sietség-tő! ki pirult arccal Matéka bácsi Erzsiké leánya, j horo'kan csőt. szódavizet nyaliábolva.

— ...Amiikor én hozzád jártam, 01 vrrtálg | ni"g myläi...“ Jaj! — harapta el a- nóta vé- ! gél 9 megszabadítva egyik kezét, kedves cim- 1 boráskodással nyújtottál febérp huncutkodó- i an bókö’ivu.

— üdvözlöm a legátus ur őtisztelete'ségét! [

Mosolyogva gy ámultaiankodta m. Ereztem, •

hogy valami talpraesett ellen bókkal kellene | visszervégnotn, de csödöt mondott sszóbain- i dúló jóigyekezetem s egy nem szerfelett I iigves meghajlásba zsugorodott.

A verandán aztán mégis csak megindult j n beszélgetés. Előbb «zagigoitottan, majd trnind folyékonyabb tr-ŐcstAésMík K.ikövetke- zett Giziké is asz ebédlő zsahr* sötét jéből'. Ábrándozó «treu, hófehér "zákiett. Htelkihötogu eTentétte szüntelenül csicsergő húgának. Me- i ívűéit -a csándto mellett. Csak a feztplétes asszony nem- jött élő eddig. A konyha tor. tolta fogva, ezer diaiga van benne ünnep- fi'zamibatjáín a ház ats-sizonyámak.

Barátságos) legáttustréfákka! fűszerezett ebéd után körülményes dolog kezdődött: konoeptus címzés. Pipa-, c'garetiefüsíi-felhő közepette kanyargatta/m ékesen a tituKiso- k»k neveket), hogy esitág végigkóborogjflfm a ftttut az iinmepk ősz,öntő leveTékkel.

Mire vieiszialkeruilttüink az öreg harangozó- 1 va:\ c'iiTiag gyűlt az égen*; de a sizemünkben is ami bizonyos1 ..esteik egy pohálr“-től;, amiit a meglá'togelfcotiii ház megtilsztellése végett illő I é, cőllbőnyos elfogadni. Az átszellemült áb- 1 rázatot azonban nem rótta fel a tiszteletes ur hanem kegyesen az eíüső szerepléssel járó { >,rifogultság“-,n>ak mánősltotte u IcUeocren- 1

száz konceptus' következményeként előállott spirituális fe'lkés’zülitségelj, anniit reggelre kellőképen éWgaz't: mjnijd az álom jótékony Kin dvre. Ez^el a. biztos hit'hel vezetett a szobámba köszönt el tőlem a jó Matéka bácsii.

Csak most • vallom be, hogy csalódott hitében. Csalódott1, minden, néhai első legátus ságukat elfelejtett kollégái módjaim

Hasztalan csábítgatott o pihaptaplianos ágy. A másnfapi első szereplés sz-Vszoritó érzései pillanat alatt legyőzték 01 kábulatát1. De nem ment az alvás. Előkerestem e cukorskaitullyá- ból * a titkos csendben hűségesen velem vinrasztÓ lámpa mellett mtegoltam 0' kis prédikációt hajnalig s1 csak akkor- bújtam ágyba aívást-szindelően, nehogy- a cipőmért} be- lopózkodó szolgáló tekinlélymorntó fecsegéssel elárulja titkomat a koránkelő p«pkisasz- szonyoknak.

♦

Állítom, hogy nincs ..melegebb“ hely annál a kartedránái. ahol először szerepeli az emiier. A fül zúgni kezd, az agy elhomályosul, «7 önt udat nullává Nesz, 01z ajk remegve gépeli a folyékonyan tudott beszédet. S mindezek tetejébe a legkínosabb: az a/reiunk- ra szegzett, milliónak tetsző szempár nehéz tűz-SUen megőrizni a hidegvér látszatát, mintha ott benn lelkűnkben szélcsend honolna. Pediiig! . . .

Szerén,cslésen túlestem a tűzkeresztségen, az ünnep e'isőnapjánteCk délutánján, Mat-éka bácsi megdicsért, a presbiterek elismerően pa- roláztaik le velem a templom e'Ő-tt. Jó re- ruénysléggel néztem a következő n*apok elél.

Letett a máS'Od'iik nap délélőttje i«, de ekkor váTteit'on dolog történt. Ebéd után bekö- szöíutött 0 parókiára^ tisvileiletfét tenni, a beszámolót tartó Somlyói képviselő, Ugrón Gábor. Kísérletével, vagy négy pesti utrra'll. Mór megkondti.lt a tompíomböíhivxi, délestt harang i", még mindig ott tanyázott mosolygó-pirosán, kocclntgatvoi tréfálkozva 91 nagy szónok.

Az asztal végen szerén ykedtem, mikor egyj szerre estek »ámcsiap nagy hangon1, ravasz- 1 kas komolyssiggai

1 — Hohó, hát persze! Meg'halIgáitjuk a kis

i legátust!

i Láng vörös lett ez arcom, hogy utána

j mindjárt a fal, szintit vegye fél. Mélységes- I titkosai «óhajtottam s úgy nekikezdett verni I a szivem, hogy bízvást versenyre kelhetett ' volna a komód tetején posztoló vekker sán- ! tító liktak javak Titkom látszólag a társai - j gást figyelve, hadürni kezdtem 0 gyenge kis I beszédet:

j Egy ha jócska lebeg a belátheitatkin ten- j ger hátán . . . tenger hátán. . . . melyei majd ! a magadba emelnek, majd e mélységbe dob- J nteik alá a tajtékzó ha'boík ... A hajókon He* j vöket félelemmel és rettegéssél tötti el a fe- I nvegetö veszély, ha'lá^ápa-d'tsâjg- ül ki arcuk- J ra a közellévő veszed elém élgondollásána . . .

; elgondolására . . . elgond . . .“ j Nem jutott sehogyste eszembe., hogy foly- ; tartódiik; elő se húzhattam zsebemből a be- J szédet. hogy észre vétlenül!' be’enézzek. Csak j ki meredt szemmel, e'feliLredett arcCfiil oSZ- j toztam ti tamttvátnyok haláteápaidfcságábaji « úgy sóhajtottam mint az imádságot:

J — óh, csak utaznék tovább, adué a jó

, Isteni

Elhúzták u, boronybani a hteimnadlJkat ős. Ugrón Gábori félólltt öz asztaltól.

— Na, menjünk, írnak! — 9 lé nem vette rólam' a szemét;.

Kiténferegtem én is a társaság után, a

Ma téka bácsi tiszteletes ur sarkában.

— Iesz, erűi lesz! — szántam el magam.

! A verandán megállt a nagy székely s

megkeresve arcomat a púpom kájzerje mögött óráknak-tetszett pi'üamtokig kémlelve, így szólt mosolygós kínzással:

— Bocsánat, de . . . nekünk még ina Nagyba Aliiban is dolgunk van s gy legnagyobb sajnálatunkra , , . Remetém, nem veszi ud! variaţii átrágnák ha nem ha''Igát juh meg??? 1 Amikor elköszönt, szinte kezet csókoltam

! neki az udvarrattonságáért,

( Tiz iperc múlva már teljes biztonságban : harsogtam:

— ... „Csak egy van a hajócskáiban ülök ■között, aki m fél, aki tornyosuló hullámok zugó vühár, cikázó viHLám, recsegő tedik ellenére is nyugodtan szende reg . .

Megpihent sziwe] jöttem elő a templomból. A délután és este ttréfáló, nóta zó kedé- I 1 yes«égé elfelejtette a. nylflttan- eddig soha be ; nem vaiBotl lelki tortúrát, de aiz éjjelemet 1 nem hagyttte nyugton, az álmomban újra meg ! jelent, fétolmesen nagy szónokember. Mindegyre felkiábáltfam mugam küzködlve az Igével:

— Egy hajócska Hebeg . . . óh, csak menne el! . . . Lme. a+yáimfusá . . . Ugrón Gábor . . . Jaj! . . .

Ünnep utolsó délután járna össze volt szedve a legátum: harmincöt korona huszonhat f-h lér, mély a pereslyből1 kipótoltaitott kerekre. A ház előtti eisztiailra» számolta le az Öreg harangozó. Ott csillogott a kincs a napfényben. Az én pénzem. Egyszerre az az érzés szállít meg. hogy nem szolgáltam meg érte. Restelkedtem felvenni, mis Erzsiké rám nem s zótt évődve:

— Tegye már eá a vegyonát élhetetlen! Tán kevesli ?!

A szekér ölőáttt. Hamisdtatlöm legátus bu- csuakod’rL, hajlongás, «tz alkteiLxnat'.unSágért vuiló boosána(kérés után végre felü'ttem a skatulyámmal.

Már ki ,is> íordult'urk 0 kapun, amikor a jó tiszteletes asszony gondos szeme fe,fedezte rajtam a hiányt.

— Hált a kalapja?!

— Persze!

S 'into ottfeledtem o' „cólá" t. Nem nngv kár lett volna érte úgyse viseltem soh t többé.

Azaz hogy mégis káí 'et,t volna. Nem te hettem volna boldoggá vele Táv t, a bőgű- hordozól, a „diákok barátjáét.