Ellenzék, 1938. december (59. évfolyam, 274-299. szám)
1938-12-11 / 283. szám
ELLENZÉK 9 1938 december 1 i. GDYNIA Amerika Hajózási R. T. rendszeres személy- és teheráruforgalom Északamerikába és Kanadába „BÁTORI* és „PILSUDSK1“ uj, modern motoros hajókkal NEWYORK-ig, vagy HALIFAX-ig, gyorsvonati jeggyel, vízumokkal, szállodával és a kikötőben való el* látással együtt _ _ Lei 18.0CJ J-től PUC «É. Î3 ăl« Rio de Janeiro, San- 5 tos, Montevideo, Buenos-Aires kikötőkig a „KOSCIUSZKO“ és „PULASKI“ nevű kényelmes gőzhajókkal jutányos árban, 1939 -es newyorki világkiállítás: rezerváltassa helyét az 1939. májusától rendszeresen NEWYORK-ba induló társasutazásokra. — Felvilágosítások és beiratkozások: GDYNIA—AMERIKA LINIE DE NAVIGAŢIE S. A. Bucureşti, Strada Poincare No. 39. — Telefon: 4—22/31. hogy nagyon örvendtem az öreg Pocok viszontlátásának. Ahogy kiszálltom a taxihói és megláttam a várakozó legényemet. rögtön Pocokot kerestem mellette. De Pocok nem volt ott, hogy heves f'ur ke sóválással fogad ion. — Hát Pocok hol van? — kérdeztem Józsit. — Nincs már Pocok, nagyságos uram —. felelte Józsi megilteiődve — itthagy olt be Imiinkét, szegény. Csak nem akartuk megírni a nagyságos urnák, hogy ne izgassuk vele. így tudtam meg, hogy míg én utaztam. Pocok elköltözött <h árnyékoilágbó!. Nem soká volt beteg, szegény, vagy talán nem is volt beteg, csak nagyon öreg Én úgy szoktam számítani, hogy egy kutya- életév állagban hét emberéletévnek felel meg, Pacok tehát korban anny: volt. mint hogyha az ember kilencverrnijolc- éves. Nem lehet haragudni a sorsra, ha nem él! tovább. Holttestét a családom elégette. Van ennek intézményes módja nálunk: Nekem nagyon hiányzik. Még most is Kutyadoígok Gyakran beszéltem az olvasónak az én fekete pulimról, a Pocokról. Változató; és eseményekkel telt élete volt szegénynek, legvégül — tizennégyéoes aggastyán korában — még el is lopták, aztán megkerült. Három napig élt idegen kézen, de ez a három nap annyira megviselte a kis öreget, hogy egészsége gyors hanyatlásnál: indult. Nekem közben külföldre kelted utaznom. Oda kaptam levelet egy kedves olvasómtól, aki mindenféle Imiyatörlénetehet beszélt el nekem levelében. Hogy mikor ő még gyermek volt, a házőrző szerepét a Duna nevű komondor töltötte be a tatarosi náznal. Vadászai, vagy egyéb ok miatt hajnalban kelleti felkelniük, nagy volt a sietség, az intéző már sürgette Őket, hogy induljanak. — Te talán meg *em mosdottál — szólt a fiúnak az apa - - ebben a nagy sietségben? Az intéző, aki részint jókedvű end,er volt, részint sokat foglalkozott a komondorral, ekkor hirtelen Így szólt: — Duna. mosdassad meg csak az urfit. Erre a kutya seszó-seb estéd, nekiesett a gyerek arcának és olyan heves buzgalommal nyalogatta végig, hogy a fin majd felfordult belé. Ilyen értelmes tud lenni az állati. Le nemcsak egyetlenegy ilyen csodá akad köztük. Ugyanezek a Gzinezárék gyakran jártak ki az ágyai erdő gőzfürésztelepére. Ennek a fűrésztelepnek Kis La jós né nevű asszony volt a gazdája Mihelyt C.zln- czárék kétlovas kocsifa befordult a telepre, Kisné azonnal rászólt a puli kutyájára: — Mocskos, segítsél csak lyukat fogni, vendég jött. Többizben előfordult ilyenformán, hogy Kisné « Mocskos segítségét használta a tyukleves anyagának felhajtásához. A puli pedig igen tanulékony. (Szerintem az egész világon a legokosabb állat a magyar puli.) Mocskos úgy megtanulta ezt a leckét, hogy, egyszer Kisné legnagyobb meglepetésére, műiden felszólítás nélkül, a foga között egy vergődő fércével állított be a konyhára. A gazdaasz- szony már éppen csúnyán le akarta hordani, mikor egyszerre kocsi zörgést hallott: éppen akkor fordult be a portára a Czinczárék kocsija. Aki nem ismeri a kutyát, ezt a történetet olvasván, kétkedőén csóválhatja a fejét. Én nem is követelem senkitől, hogy elhigyje. De jó magam, mint kutyaisme- rö, nagyon is elhiszem, sőt nem is nagyon csodálkozom rajta. Ismertem én a Tátráiban égy kis barna kutyád pent lakott Tátrafüreden és nagyon udvarlás természete volt neki. Az ideád ja lent lakott valahol Poprádon, vagy Felkán. Ez a kulija minden délután felugród a poprádi villamosra, meghúzta magád a perron sarkában és levitette magát Poprádra. És minden áldott este az utolsó visszafelé induló villamos indulása előtt egy-kél perccel megint csak felugród a perronrn. Hazavitellé magát TátNifüredre, hogy ne kelljen négy-öt órát kutyagolnia hegynek fel. .4 kalauzok már jól ismerték. Malaiin k rajta, hagyták. De hogy utazásomra visszatérjek, hosz- szu külföldi ut ut&z úgy jöttem haza, rajtakapom magamat, hogy mikor hazajövök, neheztelek rá: miért nem fogod megszokott örvendező csO holdsával. Akkor aztán észbekapok, hogy Pacok nincs többé! És eltűnődve magam elé idézem, Aki nem kutyabarát, nyugodtan kinevethet, ha meghatódom emléke fölött. Nekem ez a kis állat kettőt jelenteit: a hűség és okosság állandó jelenlétét magam körűd. Hűség és okosság: ez a kettő nagyon ritka. Kivádt együtt. Ha élőlényben megvan, akár emberben, akár állatban, ez a két tulajdonság nagyon le tudja tíz embert bilincselni. Kínáltak már nekem azóta teméntelen sok kutyát, mindenféle szegletes fejüt, angol előkelőségül, drága áilatakai. Nekem bizony nem kell egyik sem. IJ bennem valami homádyos érzése annak, hogy megsérteném nugát az cltámozott hűséget, ha vedd mi fény űzési állattal helyettesíteném be azt a kis kócos, magyar paraszt pulit. Tetemét elégetlek, de telke nem ég vet él. Mert hagy volt neki lelke, and megesküszöm. HARKÁNYI /FŐI T. Japán, a férfiak éJeakerfie Müller József német egyetemi canar, aki evek óta Japánban él, a következők' ben vázolja a japán férfiak helyzetét a felkelő nap birodalmában: Azok a jól nevelt férjek, akik vasárnap délutánonként az árnyas fák alatt tologatják a gyermekkocsikat, jól tennék, ha fellázadnának „cs elutaznának Tokióba! T1= pánban a nő helye otthon van és minden otthoni dolgot ő intéz el. Már leánykori- ban arra tanítják, hogy a férfit kiszolgálja. A japán asszony elragadó, a saját egyen.seggét teljesén háttérbe szorító feleség, ki csak a férjnek és gyermekeinek él. A há* zasélet az önfeláldozás örökös láncolata reá nézve. Az európai földalatti villamosokban 40 —60 százalék esélye van az asszonynak arra, hogy ülőhelyet kapjon. A régebbi, fovagi as a b;b korban ez a százalék egész kilencvenre emelkedett volt. A tokiói utcai alkalmatosságoko-n bö’dog, ha egyáltalán helyet kap. Az európai fiatal Tiny a neki felajánlott helyet gyorsan s rideg :Ő- bólintással fogadja, mint egy neki kijáró jogot $ nem tekinti azt szívességnek. Tokióban az asszony csodálkozik, mi ütött a férfihoz, ha az feláll és átadja neki a helyét. De ha gyermekét a hátán viszi, úgy néha megesik, hogy a gyermek kedvéért helyet engednek neki. A japán férfi szereti a gyermeket s a gyermekes asszonynak szerencsésebb a helyzete, mint a gyermektelennek. Sok japán férfi szereti a nyugati ruházkodási módot. Öltözékük nagy része Amerikából és Angliából származik. De ha az asszony mutat hajlandóságot a párisi ruhák iránt — az már egész más ti- bírálás alá ősik! A legtöbb férfi megkívánja családja női tagjaitól, hogy mereven ragaszkodjanak a kimonóhoz. így hát a legtöbb nő még ma is klmonót visel Japánban. Még azok a nők is, akik az utcán párisi ruhát mernek viselni, azonnal kimonóba bújnak, ha hazaérnek. Mikor az európai asszony férjhez megy. első dolga, hegy elmarja a háztól a férje addigi barátait. De Japánban a férfi megtartja minden régi barátját s az asszony marad a háttérben. Ha ebédet vagy vacsorát ad, az asszony nem ül' le az asztalhoz- Ha mégis megjelennék a szobában, ebed ideje alatt, úgy csak a felszolgáló személyzetet dirigálja a tálalás körül. Ha a férj látni akarja feleségét, vagy kívánja a társaságát, csenget s az asszony kötelességtudóin megjelenik e csengetésre. Sem ő. sem a férje nem lát ebben megalázói. A fél j megszokta a rendelkezést, a nő az engedelmességet. A férj nem bánik rosszul a feleségével; távol áU tőle ez a gondolat. Gyengéd hozzá és szereti őt. De úgy van nevelve, hogy önmagát a felesége feljebbvalójának tekintse. Európában a válások nagy része az asz- szonyok kívánságára jön létre. Ha a nő el akar válni, a férj vállalja a hibás fél szerepét udvariasságból. Éva asszony ügVesen elhelyezte a férfiak fejében azt a gondolatot, hogy ez igy illik. Japánban a válópereknél a férfié a vezető szerep. Az asszony hűtlenségét keményen bünteti a törvény, a férjét elnézi. ■MBHnKgaKSlHBSH GENF, december hó. Évek óta folyik a vtia színházi és művészi körökben, hegy ártott e a mozi a színháznak, a rádió a hangversenyeknek, mennyi közönséget von el a> termekből és von-e el egyáltalán? Páxisban nemrégiben megállapitoitbák, hogy sem a mozi nem ár ott a színháznak, sem a rádió a hangversenyeknek, mert soha any- oyi ember nem ment színházba, olyan tolongás nem volt a hangversenyeken, mint amióta mozi is van, rádió is van. fu í a VSt’E' — ki a]anl (kisek KOLYNOS-f L Ezer és e7«rr fogorvos:alánná pacienseinek a Kolynos fog krémek ferfoMenitő és ti-.ztántarfó "tulajdonságairól fogva. Kolynos használata áltat úgy fogai, rrint foghusa egészségeset: és ellen- állóképesek iesznek. Tegye mosolyát ragyogóvá KOLYNOS Álfal Tskarékoö.O'Jjék Vegyen nagy tubust I Arfoé£-e a Eia®zi a színháznak? j j A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal foglalkozik az előadó művészek és a gépi másolás ellentétével A telt háziak ma is biztosak, feltéve, hogy jő a darab, jó az előadás, jó a hangverseny. Ezzel a megákiapilással szemben a sOatisz iika azt mubaltijui, hogy 1932-ben Franciaországban minden száz színész közül csak 16-nak sikerült elhelyezkednie és az előadóművészek általában azt vallják, hölgy a szakmájukban évek óta észlelhető nagyarányú munkanélküliség nemi inldlok elható sem a gazdasági válsággal, mn a nyomasztó politikai légkör cl- kedveltilenitő hatásával, sem azzal a magyarázatai, hogy újabban többen mennek előadóművésznek, mint régebben, hanem elsősorban az uj technikai talál mányok terjedésével. A lemezfelvételek és a rádióhangversenyek a nagy művé széknek előnyt jelentenek, a kisebbeknek is nyújtanak bizonyos munkaalkalmat, de ez korántsem áll arányban azzal a kárral, amit okoznak. A Nemzetközi Munkaügyi Hiva ni kimutatása szerint a zenészek csakugyan rosszul jártak. 1935-ben az Egyesült-Államokban tizenötezer zenésznek nem vo’i állása. Japánban 1936-ba u a zenészek 40 százaléka állott munka nélkül, voll olyan európai kimúló ás az el ninit évbö hogv száz zenész közül kiloncvennek nem akadt munkája. A rádió először is nagy banvátlóst okozott a lemeziparban Amerikában 1921-ben 47 millió dollár értékű lemezt adtak el, 1935-ben, noha közben a dollár értéke esetit* mindössze három és íehnilió dollár értékű lemez került forgalomba. Ezzel szemben 1925 és 1929 között az eladott rádiókészülékek értéke 165 nidliló dohárról 600 mi lió dollárra emelkedett, noha a rádiókészülékek is olcsóbbak lettek. Az európai országokban hasonló hamyai .ást mutat a lemezipar, ugyanakkor pedig a rádióműsorokban a Tmezhangversenyek mind nagyobb tért hódítanak. Az előadóművészét vesztesége kettős. Először is kevesebb százalékot kapnak az eladott Lemezt után, másodszor pedig sokkal kevesebb alkalmuk van akár a rádióban játszani, akár pedig bárokban, zenés kávéháziakban, mozikban, (mivel ma a legtöbb helyen hangszóró szolgalatja a zenét. A rádiótársaságok megtakarítása ai lemezek révén hatalmas összegekre emelkedik. A kimutatás szerint 14 európai országban három nap alatt a rádióműsorokból 18 órát a hanglemez- hangversenyek töl.öti'.iek ki. A lemezek értéke nagyjából 900.000 lejnek Jelelt meg. El a- a rádiótársaságok ugyanazokat a műsorokat a művészekkel magukkal játszatták volna el, több, mini 18 millió lejt kellett volna kifuetniök. Egy amerikai példa még élesebben világítja meg ez! a különbséget. .Valamelyik rádiókon- cern 5.000 dollárt fizetett egy Irres zenekarnak, hogy közvetíthesse a .hangversenyét. A kon kurrens koncéra egyszerűen vásárolt 10 dollárért néhány grumofon- Imezt és ugyanattól a zenekartól éppen olyan hosszú- hangverseny-- adott le. Az előadóművészek panaszaival legutóbb Genfben a Munkaügyi Hivatal kére-Then szakbizottság foglalkozott. Képviselőt küldtek a rádiótársaságok, a gramofonipar. a szerzői és zeneszerzői jogok. a szellemi munkások, az ’pari munkaadók nagy nemzetközi szervezetei, az angol': és francia rádió. A bizottság elfő gadot! néhány alapelvet, amiket majd részletesen kidolgoznak és a nyári munkaügyi konferencia elé terjesztenek nzza a céllal, hogy nemzetközi egyezménnyé' biztosítsák az előadóművészek jogait és amennyire lehet., segi senek rajtuk Gya korlati szempontból az az indítvány látszok a leghasznosaibbnak, ame vik kimondja, hogy az előadóművészeknek minden leadás után joguk van bizonyos illetékre, mig eddig csak a lemezfelvétel fizették meg nekik. A technika fejlődése mellet' rövidesen bizonyára sor kerii majd a fényképészek, a filmipar, a mozi- tulajdonosok, a képeslapok és ki tudja még kiknek a panaszára, amikor a távo' ballátás éppen olyan általános és aránylóé olcsó szórakozás lesz. mint ma a rádió Székula Ágnes. mosási! C§!fWi% feépssfeOngvek az ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN Cluj-Kolozsvár Vidékre utánvéttel is szállítunk. Kérjen részletes könvvaregvzéket.
