Ellenzék, 1938. december (59. évfolyam, 274-299. szám)

1938-12-25 / 295. szám

' 20 t L tä N / É K mmmmmmamm I í) J H ü c c c ui b u r MM—MIIII II BBílBMMWMMMM* mwtíM»« lét arccal júikállnk ;i s 'obábaiii, meg ni lláar körül. Sándor <i.• 1 >o11 felvetette a kérdést, hogv hátha esakuj;\ au J<.mtonúka! hoznak «”* Jh \Í'.' k ökoi r Uprnváni. «In <1 maga sem \etlr tul komolyan u dolgot, ;i többiek )>«<1 3 c-idették Ugyan», éppen mart, a fői : áttolom tdejéei. Elég doí^a vau most n/ Upravunak, h > ugyan ogyálhi'ában nirprn un o. Ko>s/kvdvnit'ii feküdlek le, éhesen, nyug- jidanul hevertek egész éjszaka. Hol a/ egyik, liol a másik inon! ki a kertbe és. Mik lüi.'fj- v.pö je!aiis'i get lapüx/tntluk od-ak ü r.*'/’. V lu lu mm volt o'yam csendes e> sötét mint icode- seriy Tüzek églek a/. éjs akába/n, titok*» tus ! njok inibolvogiKk a gyümölcsös kertbe ni és a kastélyén tul a lain házai kö/ölt. Ferenc bácsi azt •áll''to! tel hogy in ág! un ég a tenup- 3omléren. a Pista gyerek bizonykodott, hogy l’akh ával járnak a iparas'/tok, Isten tudja miért; Hajnal-tájban »'.agy zsívajgást, zugáist iindotlak, amelynek nem tudtak sem értel­mét. -min okát. A lárma és. a kavarodás mind közelebb nyomult hozzujuk, előszűr clözöei- lölte a majort, cu után m gyümölcsös kertet is A kastély körül fáklyák lobogtak. nagy tüzek szikráztak, égess zúgott, füstöt csapott feléjük a hűvös hajnali szél1. Tompa, szóik a dalian lárma volt egy da- •. lüg, azután sikoltozást hajlottak és inogni keserves jajgatást. Fel zak-1 alva tolongtak az oijló előtt és füleltek az éjszakába. Sándor fel akart menni a majorba, körülnézni, a többiek azonban vise-za tartották. Nem az ü dolguk az, niég úgyis’ idejében inegtudndk mindent. Nemsokára a gyümölcsös kertben ■s nagy nyüzsgés-mozgás tárnod!. \ fák kö­zöli- sötét ern-be rátok ok bujkáltak óvatosan uihanva egyik feitö zrtöl a. más'kig. azután valahol összegyűltek nagy csomóba és zajo­san. tanácskoztak maguk között \ ivap ép­pen elérte az ég alját, amikor hirtelen fc'- tépték a kerti ház ajtaját és- fegweres pa­rasztok lódul tok he a kb szobába. Egyik - ovk-.másiknak puskája volt. az egyik rozsdás vadászfegyvert szóróéigeltolt, a többi fejszé- vef. vasviltóvali hadonászott. A hadifoglyok felöltözve egy csoportban álldogáltok é* nyugtalanul figyelték őket. Ferenc bácsi fé­lelem nélkül lépett eléjük és nagy károm - kodra rászólt a legelsőre. —- Mit akartok? Tudjátok, auszlricki ro- bo'osok vagyunk, itt mi lakunk, nem az uraság. * A parasztok megtör parink, hangos tanács­kozásba kezdtek, azután cgv nagy szak áll u öreg ember intésére kivonultak a ház elé. Ott tovább vitatkoztak, nagy lárma és hado­nászás közben, azután a nagyszukállu öreg emlier megint’ bedugta a fejét a szobába és megkérdezte:-— Mondjátok, ausztnickik, bui-zsujok vagytok, 'vagy prototárok? — Proletárok — felelte Sándor vakmeny- nyiüik nevében határoz ottan. — Szegény ka­tonák vágyniuk. —• Hát azt tudjátok-e, hoí a herceg és- hol vannak a többi, burzsiujok? — Mién! ? Nincsenek fenn u kasit/úlybiln? — kérdezte Sándor meglepetve, omire a ttagyszakâHas méltatlankodva folelltt. — Nincsenek. Megszöktek a kutyaköly- kök, a szemberek! Erre nem jártak? — Nem — felelltte a fin, mire e nagysza- káltos kivonult. Még egy kicsit tárgyaltuk odakinn, azután leoaikla a fejszét és- vissza­ment a hadifoglyokhoz. Kezét báránybőr kucsmájához emelve köszönt nekik. — Zdmszfche. A munksálstonács kimondta, hogy nem ismer nemzetiségi ellentéteket. Proletár testvéreink vagytok, az Isten' segít­sen besineleket. Néhány malpíg m'ég itt ma­radhattok. dolgozzatok szorgalmasán, ez­után menjetek a ipoko’bö, mert mosit már minden' a miénk lés mi fogunk dolgozni e?en a f ü1 d cin. Tudomásul vették’ ai liotározalot és sóiban mindnyájan .kezet fogtak a szakállas öregge l. Odaküno a parasztok integetve, él jenezi ve (fogadták őket. amit c maguk részéről is ke­délyes sapkaiJengeféssel köszöntek meg. — Reggelizni kéne — .vélekedett Ferenc bácsi és valamennyien fotózó Kin góztak a ma­jorba. Amint odaértek nz udva'taa', egyszerre álltak meg a bejáratnál. .Megdöbbentő lát­vány tárult eléjük. Az udvar tele volt panaszt okkal, egy részük sürgőitt-forgoüt, olpefcedett, dolgozott, a többi csak álldogált kisebb-negyobb csoportokba verődve és zsivajgott szamettenriiil. A kastély helyén egyetlen kormos, üszkös, füstölgő romhalmaz,t láttak, a romok között nagyken ■ dös öregasszonyok és szurtos' gyermekek ku­tatlak. A magtár eTőlt szekereik álltak, a pa­rasztok zsákokat cipellek ki az rulvaura, lár­másan osztozkodtak rajtuk és1 rakodtak föl a szekerekre. Az öreg sztretoszta ott hevert a háza előtt, a lépcsős feljáró tövében, szét- hs-itott fejjel, véresen és mereven. Az istálló előtt Vaszili hevert, a parádéskocsb, csak a fekotegalléros nagy kabátjáról lehetett ráis­merné', úgy szétverték e fejét. Az udvar vé­gében éppen kocsira dobták fel egy asszony holttestét, a<z öreg sztratoszta három legki­sebb gyermeke egymás kezét fogva, szótlanul tipegett ide-oda a parasztok között az ud­- ve rőn . — A keservéi ennek a világnak! Hiszen ezek igyi'kosok! — hördült fel Ferenc bácsi, a bárom fiatalabb pedig elapadva, iszonyod- .ijS, meredt maga elé, -Sándor fáradtéig leült cgv farönkre, a többek körülállták. Most mihez kezdjenek? Maxi kerül; elő valamelyik csoportból, és telkesen Lelegelve rohant feléjük. Lihegve újságolta a történteket. — A mimkáshíKies átvette a hatalmai. A burzvujok eltűntek, vagy meghaltok Ti ne féljelek semmit, a munkád tanács megvéd ben ne tokét és visszaadja a szatondtegotokól. Ereggyctek haza, Ausztriáiba, vagy álljatok be u .vörös hadseregbe, igeim, a/ Ic-z a leg­okosabb. Most gyertek reggelizni. Nem keltett már a reggeli- visszaható kál- talk a kerti házba, ott tanácskoztak egy da­rabig. Csak d'i-ltájbati kerültek fel megint az udvarra. Akkor már elviselhetőbb volt a kép: (I holtUetek eltűntek, a pir-as/lok jóré- s/e is elvonult, crak a>z istálló előtt tanyá­zott nagy tűz körül egy fegyveres, csapul néhány paraszt puskával, a többiek fejszé­vel. vasali]avul. Odabenn a sztratoszta húzó­ban, ahol rendes«) enn kaptak, semmit -ein találtak a helyén. A kamara üres soll, « kemencében nem fölt sem leves, sem kása. Verát nem lehetett elökeriteni, csak Maxi üldögéli -az asztalnál, a szamovárja, mellett. — No., Fiuk, most mit csináltok? — ér­deklődött a kis ember jóindulatukig. — Ebé­det senki sem főzött, o Észtet, a káposztát, a kását elborefti k :</ elv-társak. \ szamová­rotokat sem találom sehol. Nem baj. én 'már leáztam, az én szamováromban főzhetlek magotoknak teát. Talán egy kis kenyeret is tudok keríteni odakinn. .Elmenni és nemsokára csakugyan hozott egy fél kenyeret, feketét, száraza» és kolel- ’ent. de jól esett azért a meleg teához. So­káig rágódlak rajta, kictlea némaságban ül­dögélve a szamovár körül, mig Maxi jóked­vűen szóval tartotta őket. Elmondta, hogyan fogják felosztani a falusi proletárok közölt a herceg birtokát, ki hány doszetinát kap és mg fog kezdeni vele; elmondta, hogy a her­cegi csatád tagja.: biztosan a városba szik­iek, de ott is hamarosan elfogják majd őket, csak egy kicsit csendesüljön a nagy kanaro- dás. Vaszili, a kocsis ngyon’őtt egy asszonyt az éjszaka, de el is kárhozik érte, úgy s n szentségek nélkül halt meg, nem lehet rajta í segíteni. A katonák mind hazajönnek, mert xrége a háborúnak és most már örökké béke tesz, o papot agyonverték az éjjel és a tem­plomban fog ülést tartani ai munkástanács. — A parasztok mit csinálnak idek’tit, az istálló előtt? — érdeklődött Sándor, az ab­lakon: út mulatva az odakint tanyázó cso­portra. Maxi ravaszul vigyorgott. — A marhákat őrzik. A lovakat teheneket és birkákat nem enged tűk elhurcolta’!', azokat a nnmk ás tanács fogja1 szétosztani. Azután meg őrizik is a tanyát. Tudod, éjszakéra majd elbújnak és ha 'visszajönne a> kegyelmes her­ceg, a kegyelmes asszony, vagy ai fiatalúr, előugmnak és elfogják őket. Végük lesz egy­kettőre. Sátidor borzongva lehajtotta a fejét. Egy darabig csöndesen rágta a. száraz kenyeret, azután bátortalanul megjegyezte magyarul5: — Értesítem kellene az öregurat, hogy meneküljenek valamerre, ha menekülhetnek. — Ugyan űrnek? — zugo'ódott Ferenc bácsi. — Az ördög vigye el őket. Csinálja­nak, amit akarnak. A Pista gyerek erőteljesen helyeselt. Igaz, semmi közük a dologhoz. Az egyik is musz­ka, a másik is az, verjék agyorn egymást, ha úgy tetszik nekik. Még ha emberségesen bán­tak volna velünk, d'e hát arról bizony szó sincsen. Dolgoztunk nekik ingyen-, a puszta- kenyérért, krumpliért, mégis tegnap reggel a Icis burgonyát is elvették tőlünk. Most még mi törjük magunkat miattuk? — Igaz — ismerte be Sándor, de ezért tovább gondolkozott. Mégis csak van valami közösség ... Isten tudja/ mi. Puskinra-, Tol­sztojra gondolt, hogyan vitáztok róluk együtt, meg a képes nagy Anyegin-kötetre. M iyen jó volt időnklenli egy-egy szót beszélni valakivel értelmes1 dolgokról. Végül vállat­vont; hiábat. itt már semmit sem lehet tenni. Amint felálltak az asztaltól, egyedül átb'al- lagotti az isliáillóba. A parasztok közül néhá­nyat felütötték a- fejüket, bámészkodtak utána, hogy mit csinál1-, de ő csak ment to­vább* Egyetlen állat sem volt az, istállóba«. v tovak, a tehenek, a tenyészbika < Lord, •mind kinn voltak a födellen lávámban. Sán­dor odament a lovához, és tíiegveregelte a n vak cd. Lord örömtcljesen tiyeritve dobogott o mély, liideg sárban. Egy puskás ember be­jött a kanlmba és rec-egö hangon é'dek- lődölt:- Mit cslaálsz itt, ousztrick ? Nincs ill semmi dolgod. • — Köss«-lek be az ivtállóba e/l n lovat, n ars hozzászokva, a hidegbe/, Fönn ven int al>-t- g'-zik, meg azután ve-.zcdelines állat is. jó lesz. vigyázni rá. Nun akarom, hogy •mepnujon valakit. A puskás paraszt legyintett: — Majd elbánunk vele. E-reggy innen, az isnillóba sttik nek ram szabad bejönnie. Sándor válla tvont és elment, bátra sem né­zett többé. — Az öreg herceg esetleg csakugyan! vis­szajön ide — mondta Sándor dé-l-után- u tár­sainak. — A .városban el nem bújhat, me­neküli,i fog és akkor hová menjen? Talán azt hiszi, hogy a parasztok hűségesek ma­iadnak hozzá év megvédik. Mégis csak érte­síteni kellene, mert itt nyomban agyonverik ezek o. gyilkosok. Ferenc bácsi haragudott, n többiek n val­lókat vnciogitták. Sándor nem szólt, de na­gyon cím. do’kudott, értig alig szólt vakarni!, lui a többiek beszélgettek. Vacsora nem volt o- számukra, egy-kettőre megállapodtak abban, bog}- itt tovább nem oki. adhatnak. Reggel összeszedik kevés cók* mők jukat és bemennek: a .városba/. Hogy az- utáei mi lesz? Ki tudja? Talán igazán haza lehel menük taten akad -valahol műnk.;, a számukra; az enif.cr semmit som tervezhet ilyen nagy vi'ágfelfordulásban. Inaién inia- dcnos’tre menni kell, mert itt éhen vesznek. Ebben egyetértve, szépen lefeküdtek, amint besötéledett. Reggel jókor kelnek év éhesen úgy sem teher okosabbat fiz ember. Tiz óra tájban Sándor hirtelen fölkelt. A prices alól előhúzta a kis zsákot, amelyben kevés holmiját tartogatta, bekötozgelíe a zsáá száját a sötétben, azután, előrángatta o ma- gashátu nyerget is', amellyel Lordot szokta megnyergelni. Amikor' mindent összeszedett, megáKt a szoba közepén. Senki sem szólt hozzá, de tudta, hogy a társai ébren .vannak és> figyelik. Fojtott hangjon- köszönt. — Nat, az Isten megáldjon benneteket. Le­hetséges, hogy holnap tialáAkozunk odabent o városban. Sorban egyuKisuhui felellek a többiek: — Isten áldjon. — Isten áldja. Azután vigyázzon ám — 'intette még Ferenc bácsi. — Nem érdemes efféle orosz hercegek miatt az életét kockáz­tatni. Vigyázok. Ígérte S'áíndor, azután óva­tosan indult kifelé, meggörnyedve kereste nehéz terhével a a utat a sötétben. A gyümölcsös -kertben senkivel sem talál­kozott, föl a majorig elhagyatott, csöndes volt a ív id ék. Az udvaron ezultaíi is. nagy tűz égett harmonikaszó és rekedt énekh'ang hallatszott felőle. Sándor idegesen fülelt egy darabig, meghúzódva >a. kert utolsó fái kö­zött, azután óvatosan ment tovább. Hátulról került az istállóhoz, tágnanyilt szemekkel bá­mult a sötétbe, félkezét kiszabadítva a nye­reg alól. tapogatódzott is, amennyire lehe­tett. Végre megtalálta a nyitott karúm sar­kát A zsákot, a nyerget óvatosan letette ma­ga mellé, sie-líve végigtapogatta a kérdés ge­rendáit és kiemd't kettőt m oldatlécek kö­zül. Előtte nyitva állt a karám. Amint be­felé kémleli!, bizonytalan körvonalú, sötét foltokat látott mngn előtt az éjszakában', csöndes mozgás, s-znszogás 1s hallatszott a közelből. A lovaik kinn vannak, vájjon ál!-e Őr mellettük, vagy aiz istálló ajtóban:? Csak egy pi'KanaLg törte ezen a fejét, azután hal­kan szólt: — Lord! Pszt! Ide hozzám! Lélekzetivisszafojtv-a várt pillanatokig, me­lyek sehogysem akartak végét érni; semmi sem mozdult előtte. Már-már mégegyszer szólni akart, amikor inkább megérezte, mint meglátta, hogy Lord közeledik hozzá. Már ott ős állt mellette, örömteljősen horkantra, meleg .párát lehelt az arcába, amint váltóira fektette a, fejét,. A fiu hirtele» ma^kömiyeb-­büll, niiniiia már Iti 1 \oliu miudne-u M , veregette a ló nyakát, evük ek<</l*:n ére/t< líriilycn tul/tes/.ült izgaloiiibn! ó!!l olt „ -,o tvlixai a/ <-1 in ii !t piM'e.'kb ii. bi<-g< I. u ta'i-.a megtaláltiu a lóidon a nyeigel, /;■.!< 11<- Lord hálám és H iiie;ö ujjuk!.1 Ja-t.ap« ’.olta a hevedert, valahogyan a ló tejére Jiiizta i kantnirt is. Újból kére•.gélni k<-/<lcll( u /.sók já próbálto elő ha Iá zin 1 a kVttáíbedi, de í/'. jódarabig nem találta, e-aik halkan dorilnV gi tt valami! nem törődöl t vele tovább. Az ördög vigye el, mindegy. Gye'ünk. Nyeregbe ugrott és 1 url'kan, óvatosan »•!• indítót la a lovat. Vgigbo torkúit r-k. az istálló lain mentén. Sándor érez e, liogy Lóid több­ször is láthatatlan akadályokon lép át, ali hanem f&éörzsckon, őzAekőtegekep, l. az udvar bej..rátát és olt megállítok. Elöltük féloldali ötven-hatvan lépés távolságban lo bogott a 'tiiz. sötét a!:iko'.. hevertek ■lö'i. • Veszedelme« n iilég iu k ;• t izet az udver a fel-fel csapó tűz rőt vörös fényében. Hiába, neki kellett tedulni, csak az udva­ron át juth.'loü le az országúira. Sándor lá­bé jött a lova .nyakaira, nuntim cl akarna rej­tőzni valáliogyn. elindult bal a. lekauyaro- dott egészen a lombadőh katély feli?. Cak el, miíié-l messzebb a tiiztői és a parasztok- tói. Lassm, nes/teh /ül mentek eg} darabig, éppen elérték a kastély végét, amikor Lord nagyot horkant és íiTreugrott: vá' a fiamul megmozdult valami előttük. .Söt-űt, v lószi- jiüt'eíiül hosszu árnyék «volt, egy ember nagy bundában, IxVránvbőr kucsmával a fején oki egy fa árnyékából lépett ki és nagyot kiál­tott, csak agy vészbe/: gzol! belé az udvar: — Ki az? Megállj, mert lövök! Sándor nem tudta, mi történik vele. TaVm ö akarta és cselekc-detL de talán csak Lor­don. műi] minden. A ló hirtelen megugrott éj szint-- helyből vágtázwa, nekh ihatod az éj* 6/zakának. A bundás ember e’ui rajt mögöt­tük, de h" télén nag-v lárma támadt, a tűz körül he verők felugráltak és ordítottak-, el­dördült egy puskalövés, azután még két- három fegyver ropogott, parasztok rohan­tok ki a sztároszla házából és ők is kiabál­tok Ló d min- a kapuban, volt. elérte az országutat és nagy ugrásokban vitte tovább lovasát a halványszürke sávként előttük de­rengő poros útvonalon. Sándor két kézzel kispas'í'kodoU a nyeregbe, a kantárba, a szive vaduL dobogott. Még egy perc és már nem láttak, nem hal­lóitok semmit a kavarodásból. Már egyedül voltak az éjszakában, amelynek csöndje, sötétsége végtelenül megnyugtató volt. Lord nvombai) lassított, mos«t már egyenletes üge­téssel rótta az utat a város felé. Sándor ki­egyenesedett a. nyeregben és fehle: ülve, meg­könnyebbülve elmosolyodott. No lám, nem s volt olyan nagy dolog az egész. Hiába., a parasztok nem katonák. K I óra alatt megtelték a totón harminc- kilométeres utat. Lord nem izzadt, nem iá lihegett, amikor elérték a ivaros szélét és nagy ipj.t-kócsuttogással haladlak tovább a höve­zett utcán. A viácos sötét volt. egyetlen ab­lakban sem láttok világot. Ember is alig járt az utcán, esek egy-egy stetve eltűnő, sötét árnyékot láttak a házak tövében, holt­aitokban. vagy- oszlopok körül Sándor kö­rű’nézett. hogy merre menjen: tulajdonképen, Lord azonban magától nekiindult egy széles ulcénak. Ö mái' tudta a járási a herceg há­za felé. Villaszerű, ráeskerKéses épület elölt Alitok meg. Itt is sötét volt, Sándor hiába hajolt előre a nyeregben, hiába nézelődött, hallga- tózott, nem látott és nem hallott semmit. Hirtelen elhatározással, leugrott a nye egbŐl és nekiindult a vaskapunak. A kilincs enge­dett a keze alatt, a kapu halkan cúkorgvs kitárult. A fiú elengedte Lord kantárját és bizonytalan érzéseit leküzdve, gyorsan fel­ment a néhány lépcsőn, amely az üvegezett verandához «vezetett. A küszöbön hirtelen megállt. Valahol benn a házban lámpa: égett, a fé­nye igen bágyadtan kiszűrődött a verandára. Nádi ama tu kaTossz ékekben két katona' üldö­gélt Sándor előtt, a lábukat kinyújtva, a fe­jüket hátrahajtva a szék támlájára, nyitott szájjal aludtok mind a kelten. Szuronvos puskájuk ott állt a kezük ügyében, a fal­hoz támasztva. Vörös katonák voltak, Sán­dor Itatta a széles szalagot a karjukon Hal­kan füHyentett és fejét csóvál!a. Valaha! benn a házban megszólalt egy álomitlss. hang: — Mi Qz, fiuk? Mit csináltok? — N'icsevo — felelte Sándor* mély han­gon dörmögve, azután, visszahúzódott.' Oda­kint egy pillar alig habozott még. Na., itt ugyan elkésett. Persze, ezt élőre tudhatta volna: itt már nincs mit csinálni. Lord oz udvaron állt, hűségesen, csönde­sen. mintha tudta volna, hogy itt óvatosan kell! .viselkedni, A fi-u megstimogatto lovát és nagy meghatottságot érzett ennél az érin­tésnél. Mindegy no, ha nem lehet, -nem le­het. Isten 'veled, öreg herceg és Isiién veled, Lord. Nem tótjuk egymást többé. Odavezette Lordot /a kapuhoz, c: kantárral odakötötte az egyik aranyo'zottvégü vas-léchez, mégegy­szer megveregette a nyakát, azután kilépett az udvarról. Sapkáját jól a szemébe húzva, lehajtott fejjel, mélyen elgondolkozva indult ceki & sötét utcának - - ^ , a pókháló- vékony selyem- harisnya

Next

/
Thumbnails
Contents